A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.592/2011/21. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt viszszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó 2012. február 2-án az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21. 592/2011/21. számú ítélete alaptörvény-ellenességének kimondását és ezért annak megsemmisítését kérte.
[2] Az indítványozóval szemben 2000 szeptemberében – ittas járművezetéssel összefüggésben – rendőri intézkedést foganatosítottak Budapest VIII. kerületében. A rendőri intézkedés során az indítványozót előállították, vele szemben személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedést, illetőleg – ellenszegülés miatt – testi kényszert alkalmaztak (bilincs, földre kényszerítés). Az indítványozóval szemben ittas járművezetés vétsége, valamint hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt büntetőeljárás indult, amely végül a vádlott felmentésével zárult. (Az indítványozó feljelentése alapján, hivatalos személy által elkövetett bántalmazás vétsége és könnyű testi sértés vétsége miatt indult büntetőeljárást az ügyészség megszüntette, az indítványozó által – pótmagánvádlóként – előterjesztett vádindítvány alapján indult büntetőeljárás pedig szintén felmentéssel fejeződött be.)
[3] Az indítványozó keresetet nyújtott be a Fővárosi bírósághoz, melyben annak megállapítását kérte, hogy az alperesek (a vele szemben alkalmazott kényszerintézkedést foganatosító rendőrök, illetőleg a Budapesti Rendőr-főkapitányság) a személyes szabadság védelméhez fűződő, valamint egyéb személyiségi jogait megsértették, emiatt pedig 400 000 Ft összegű nem vagyoni kártérítés megállapítását kérte a bíróságtól. A Fővárosi Bíróság a 19.P.29.042/2003/40. számú ítéletében megállapította, hogy az I-V. rendű alperesek megsértették a felperes személyes szabadság védelméhez fűződő személyiségi jogait, emiatt pedig 200 000 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte az I. rendű alperest, ezt meghaladóan azonban a keresetet elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.352/2010/6. számú jogerős ítéletében – az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva – megállapította a felperes testi épséghez fűződő személyiségi jogának sérelmét, az elsőfokú bíróság által meghatározott nem vagyoni kártérítés összege vonatkozásában azonban nem változtatott az elsőfokú ítéleten. A Kúria a jogerős ítéletet – tekintettel a felülvizsgálati kérelem kereteire – a személyes szabadság és a testi épség megsértése, valamint az ezzel okozott nem vagyoni kártérítési igény tekintetében vizsgálta felül. Ennek során megállapította, hogy a másodfokú bíróság a felperes keresetét a személyes szabadság megsértésének megállapítása vonatkozásában helytállóan utasította el. Megállapította továbbá azt is, hogy a jogsértés (testi épséghez fűződő jogsértés) megállapításáért – szemben a másodfokú bíróság álláspontjával – nem csupán az I. rendű, hanem a II-V. alperesek is felelősséggel tartoznak. A kártérítés mértékén a Kúria sem változtatott.
[4] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete alaptörvény-ellenes, mert sérti az Alaptörvény IV. cikkét.
[5] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben ezért mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az Abtv. 27. és 29–31. §-aiban foglalt feltételeket az alkotmányjogi panasz kimeríti-e.
[6] 3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást az – indítványozó által állított – alaptörvény-ellenesség, illetőleg az alapjogi sérelem mibenlétét illetően. Az indítvány nem jelöli meg, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény hivatkozott rendelkezésével. (Az indítvány csupán az alapügy kimerítő ismertetését, valamint a támadott ítélet és az annak alapjául szolgáló határozatok egyszerű kritikáját tartalmazza.) Az Abtv. 52. § (1) bekezdésének e) pontja értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha indokolást tartalmaz arra nézve, hogy a bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
[7] Mindezen indokok alapján, az Alkotmánybíróság az ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, a rendelkező részben foglaltak szerint az alkotmányjogi panasz befogadásának visszautasításáról határozott.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |