A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 292. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság Fgy.Vh.1/2013/10. számú határozata, és a Kúria mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság Vh.Fgyf.5/2013/4. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó önálló bírósági végrehajtó jogi képviselői útján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.
[2] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, egyrészről kérve, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 292. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt.
[3] Másrészről, az indítványozó kérte a Budapest Környéki Törvényszék mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság Fgy.Vh.1/2013/10. számú határozata, és a Kúria mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság Vh.Fgyf.5/2013/4. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[4] Harmadrészről kérte, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki, hogy a Vht. 292. § (3) bekezdése a Budapest Környéki Törvényszék mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság előtt Fgy.Vh.1/2013. szám alatt folyó fegyelmi ügyben nem alkalmazható.
[5] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az alaptörvény-ellenesség megállapítását és a megsemmisítést arra alapozva kérte, hogy álláspontja szerint a hivatkozott jogszabályi rendelkezés és határozatok sértik az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését, XXVIII. cikk (1) és (2) bekezdését, 26. cikk (1) bekezdését valamint 28. cikkét.
[6] Az indítványozóval, mint önálló bírósági végrehajtóval szemben a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara (a továbbiakban: kamara) 2012. december 17. napján kelt, a Budapest Környéki Törvényszék mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság elnökéhez 2013. január 15. napján érkezett feljelentésében fegyelmi eljárás indítását kezdeményezte. A kamara a feljelentésben indítványozta a Vht. 267. § (1) bekezdése f) pontja szerinti hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabását, valamint a Vht. 292. § (1) bekezdése alapján az eljárás alá vont személy felfüggesztését a hivatalából.
[7] A kamara elnöke feljelentése alapján indult fegyelmi eljárásban első fokon a Budapest Környéki Törvényszék mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság a feljelentőnek a hivatalból való felfüggesztés intézkedés elrendelésére irányuló kezdeményezését elutasította. Ezt követően a fegyelmi eljárás során a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a fegyelmi bírósághoz 2013. február 20. napján, a feljelentő, a kamara a fegyelmi bírósághoz 2013. február 25. napján érkezett kérelmeikben kérték az indítványozó önálló bírósági végrehajtó hivatalából történő felfüggesztésének haladéktalan elrendelését. A fegyelmi tanács tekintettel arra, hogy a felfüggesztést a miniszter és a kamara elnöke is kérte a fegyelmi eljárás során, az eljárás alá vont önálló bírósági végrehajtót a Vht. 292. § (3) bekezdése alapján hivatalából felfüggesztette, és erről értesítette a Vht. 292. § (4) bekezdése alapján a végrehajtó letéti számláját vezető pénzforgalmi szolgáltatót.
[8] A Vht. 292. § (3) és (4) bekezdése értelmében „(3) Ha a felfüggesztést a miniszter és a kamara elnöke is kérte, a fegyelmi tanács haladéktalanul megindítja a fegyelmi eljárást, és az eljárás alá vont személyt felfüggeszti a hivatalából. Ha ilyen kérelmet a fegyelmi eljárás során terjesztettek elő, a felfüggesztést szintén haladéktalanul el kell rendelni.
[9] (4) A fegyelmi tanács a felfüggesztésről azzal a rendelkezéssel értesíti a végrehajtó letéti számláját vezető pénzforgalmi szolgáltatót, hogy a letéti számláról a számlavezető végrehajtó rendelkezésére ne teljesítsen kifizetést.”
[10] Az elsőfokú fegyelmi tanács Fgy.Vh.1/2013/10. számú határozata ellen az önálló bírósági végrehajtó a törvényes határidőn belül fellebbezéssel élt, amelyben az elsőfokú határozat megváltoztatását és a felfüggesztési kérelmek elutasítását kérte. A fellebbezésben az előzményeket részletesen ismertette, majd kifejtette álláspontját a felfüggesztés alapjául szolgáló kérelmekről, miszerint ezek benyújtása rosszhiszemű, visszaélésnek minősülő joggyakorlásra irányul, hiszen mindkét kérelmező már ezt megelőzően megismerte az elsőfokú fegyelmi bíróság álláspontját a hivatalból történő felfüggesztés intézkedés elrendelése törvényi feltételei hiányáról. Mindezek a bírói függetlenség semmibevételét jelentik, sértik az ártatlanság vélelme alapelvét. A fellebbező szerint az elsőfokú fegyelmi határozat sérti a Vht. 292. § (3) bekezdését, amely szerint a kötelező felfüggesztésre csak a miniszter és kamara elnöke együttes kérelmére kerülhet sor, az adott esetben azonban a miniszter helyett a kérelmet egy államtitkár terjesztette elő és írta alá.
[11] Kifejtette még, hogy megítélése szerint a Vht. 292. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenes, mivel sérti a bíróságok függetlensége és pártatlansága, a jogbiztonság és jogállamiság alkotmányos elveit.
[12] A másodfokon eljáró a Kúria mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság Vh.Fgyf.5/2013/4. számú határozatában azt állapította meg, hogy a fellebbezés nem alapos.
[13] A másodfokú fegyelmi tanács határozatában rögzítette, hogy nem észlelte, hogy a Vht. 292. § (3) bekezdése Magyarország Alaptörvénye bármely rendelkezésével ellentétes lenne.
[14] A fellebbező által sem vitatottan, a kamara elnöke feljelentése alapján, az elsőfokú fegyelmi bíróság fegyelmi tanácsa a feljelentés adataira figyelemmel a fegyelmi eljárást elrendelte. A fegyelmi eljárás során került sor a végrehajtónak a hivatalából történő felfüggesztése haladéktalan elrendelése iránti kérelmek benyújtására. A másodfokú fegyelmi tanács nem osztotta a fellebbező érvelését arról, hogy a felfüggesztésre a Vht. 292. § (3) bekezdését sértő módon került volna sor, mivel az elsőfokú fegyelmi tanács figyelmen kívül hagyta volna a miniszter jogosultságára vonatkozó jogszabályt. A Vht. 292. § (3) bekezdése előírja, hogy amennyiben a fegyelmi eljárás alá vont végrehajtó hivatalából történő felfüggesztését a fegyelmi eljárás alatt a miniszter és a kamara elnöke is kérte, a fegyelmi tanács haladéktalanul elrendeli a végrehajtó hivatalából történő felfüggesztést.
[15] Az adott esetben a kérelmet a kamara elnöke és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium igazságügyért felelős államtitkára nyújtotta be. Az elsőfokú fegyelmi tanács a Vht. 292. § (3) bekezdése megsértése nélkül rendelte el a kérelmek alapján a felfüggesztést, figyelemmel a központi államigazgatási szervekről, valamint államtitkárokról szóló 2010. évi XLIII. törvény 49. § (1) bekezdésére, mely szerint az államtitkár törvényben meghatározott kivételekkel a minisztérium szervezeti és működési szabályzatában meghatározottak szerint a miniszter teljes jogkörű helyettese. A Vht. 292. § (3) bekezdése nem szól kizárólagos hatáskörről, továbbá a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 17/2010. (VIII. 31.) KIM utasítás „1.3. Az igazságügyért felelős államtitkár” címen belül található 20. § d) pontja az igazságügyért felelős államtitkár jogkörébe utalja az önálló bírósági végrehajtókkal kapcsolatos munkáltatói jogköröket, ezért a jogkörök tartalmából következően az igazságügyért felelős államtitkár és a végrehajtói kamara elnöke kérelmét törvénysértés nélkül értékelte az elsőfokú fegyelmi bíróság fegyelmi tanácsa.
[16] 2. Az indítványozó álláspontja szerint a hivatkozott jogszabályi rendelkezés és határozatok sértik az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését, XXVIII. cikk (1) és (2) bekezdését, 26. cikk (1) bekezdését valamint 28. cikkét.
[17] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában a relevánsnak ítélt tényállási és pertörténeti elemeket ismerteti, továbbá hivatkozik számos alkotmánybírósági határozatra. Ezt követően, az alkotmányjogi panasz előterjesztését megindokoló részben, rámutat a bírói függetlenség elvének, a bírák utasíthatósága tilalmának, a tisztességes és pártatlan eljáráshoz való jog, az ártatlanság vélelme, a szükségesség és arányosság elvének, valamint a jogállam/jogbiztonság elvének sérelmére. A beadvány kiegészítéseiben részletesen hivatkozik eseti döntésekre, így különösen az Alkotmánybíróság számos korábbi határozatára, az Emberi Jogok Európai Bíróságának egyes ítéleteire. Az indítványozó idézi az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (94) 12. számú ajánlását, a bírói függetlenség, így különösen „a tényállás saját maguk által történő értékelése” tekintetében.
[18] Az indítványozó az Abtv. 41. § (1) bekezdése, 43. § (1) és (4) bekezdése, a 45. § (2) bekezdése, és 65. §-a alkalmazását kéri.
[19] Indítványozza továbbá „az eljárás alá vont” meghallgatását az Abtv. 57. §-a alapján.
[20] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének c)–d) pontjai alapján az Abtv. 26. § (1) bekezdésére és 27. paragrafusára alapítja.
[21] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Ennek során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz nem fogadható be.
[22] 3.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai követelményeknek.
[23] Az indítványozó nyújtott be az első fokú határozat ellen fellebbezést. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát a Kúria fellebbezési eljárásban hozott határozata ellen (is) nyújtotta be, tehát érintettsége fennáll.
[24] 3.1.1. Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[25] Az indítványozó szerint „[a] felfüggesztés érdemi döntés. Hasonló a helyzet, mintha a büntetőügyben a vád képviselőjének büntetés kiszabására vonatkozó indítványa kötelezné a bírót a büntetés kiszabása során.” Az ügy érdemében hozott döntések köre, azoknak a konkrét alkotmányjogi panasszal való összefüggése tekintetében az indítványozó nyilatkozatot sem az alkotmányjogi panaszban, sem annak kiegészítését célzó – hiánypótlási felhívás alapján benyújtott – 2013. június 30. napján és 2013. július 17. napján kelt, két, együttesen eljárni kívánó jogi képviselő által jegyzett újabb beadványaiban sem tett.
[26] Az Abtv. 52. § (4) bekezdése értelmében az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia. Az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panaszt csak az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés ellen lehet előterjeszteni. A felülvizsgálni kért határozatok nem felelnek meg a fenti feltételeknek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a sérelmezett döntések nem az ügy érdemében hozott döntések, és nem a bírósági eljárást befejező egyéb döntések. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján ebben a vonatkozásban visszautasította.
[27] 3.1.2. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban az alkotmányjogi panasznak az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján való vizsgálatát folytatta.
[28] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése értelmében Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[29] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt – a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani.
[30] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát közvetlenül az Alkotmánybíróságon, illetve az első fokon eljárt bíróságnál is benyújtotta. Az indítványozó jogi képviselője a Kúria mellett működő Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság Vh.Fgyf.5/2013/4. számú határozatát 2013. május 6-án vette át. Az indítványozó a jogi képviselője által benyújtott, 2013. május 6-i keltű alkotmányjogi panaszában 2013. április 19-ét jelöli meg az átvétel időpontjának, azonban ez a határidő betartását nem befolyásolja. A Kúria a támadott határozatot 2013. április 11-én hozta, míg az indítványozó alkotmányjogi panasza az Alkotmánybírósághoz 2013. május 10-én – megállapíthatóan határidőben – érkezett. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére tehát a törvényes határidőn belül került sor.
[31] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte az Abtv. 26. § (1) bekezdését és 27. §-át, melyekre alapozva nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, valamint kifejezett kérelmet terjesztett elő a sérelmezett törvényszöveg és a sérelmezett határozatok alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan. Beadványaiban megjelölte az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését, XXVIII. cikk (1) és (2) bekezdését, 26. cikk (1) bekezdését valamint 28. cikkét.
[32] Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés nem felel meg a bírói függetlenség elvének, a bírák utasíthatósága tilalmának, a tisztességes és pártatlan eljáráshoz való jog, az ártatlanság vélelme, a szükségesség és arányosság elvének, valamint a jogállam/jogbiztonság elvének.
[33] Az idézett cikkek illetve bekezdésekre tekintettel – az indítványozó álláspontja szerint – a támadott jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenessége fennáll. Az alkotmányjogi panasz a kérelem határozottságát illetően a törvényi feltételeknek megfelel.
[34] 3.1.3. A továbbiakban az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának tartalmi feltételeit vizsgálta meg.
[35] Az Abtv. 56. §-a szerint az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, így mindenekelőtt azt, hogy az indítvány megfelel-e az Abtv. 29. §-a szerinti feltételeknek.
[36] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerint: „Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.”
[37] Az Abtv. 52. § (4) bekezdése értelmében az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia.
[38] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja alapján alkotmányjogi panasznak olyan bírói döntéssel szemben van helye, amely Alaptörvényben biztosított jogot sért, és e sérelem lényegét és az eljárás megindításának indokait az alkotmányjogi panasznak kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem biztosít alapjogot az Alaptörvény 28. cikke, melynek címzettjei a bíróságok, és az I. cikk (3) bekezdésében foglaltak sem.
[39] A XXVIII. cikk (2) bekezdésében foglalt ártatlanság vélelme sérelmét sem lehet összefüggésbe hozni a hivatalból történő felfüggesztést eredményező határozathozatallal. Sem az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében rögzített bírói függetlenség elve sérelmét, sem az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog megsértését egy kógens volta miatt támadott jogszabályi rendelkezés nem alapozza meg. A beadványok az ítélt dolog hatására is hivatkoznak. Ez azonban téves, mert nem minden határozathoz fűződik a res iudicata hatás, így a fegyelmi vizsgálat időtartamára hivatalból ideiglenes felfüggesztést eredményező, vagy az annak elrendelésére vonatkozó kérelmet elutasító határozathoz sem.
[40] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó nem támasztotta alá értékelhető alkotmányjogi indokolással vélt alapjogsérelmeit. Az alaptörvény-ellenességet az Alkotmánybíróság az adott ügyben nem állapította meg, tehát az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján ebben a vonatkozásban is visszautasította.
[41] Fentiek alapján az Alkotmánybíróság nem vizsgálta, hogy az önálló bírósági végrehajtóknak a Vht. által rájuk ruházott igen széles hatáskör, a végezhető kényszerintézkedések kiterjedt köre miatt különösen szükséges kamarai szakmai felügyelet, továbbá az önálló bírósági végrehajtóvá válás előfeltételeként a Vht. által is megkívánt „közbizalomra méltó volt” milyen speciális követelményeket támaszt az önálló bírósági végrehajtókkal szemben. Az Alkotmánybíróság nem vizsgálta azokat a felvetéseket, amelyek a büntető eljárások esetében lehetnének értékelhetőek, mivel a támadott jogszabályi rendelkezés fegyelmi eljárásra vonatkozik. Hasonlóképpen nem értékelte az Alkotmánybíróság a kamara és a miniszter „ellenérdekű felekként” történő megnevezését, és feltételezését, hiszen egyrészt a miniszter nem vesz részt az eljárásban, a kamara pedig az önálló bírósági végrehajtók önkormányzati szerve.
[42] Az indítványozónak az Abtv. 57. § (2) bekezdése szerinti személyes meghallgatását az Alkotmánybíróság a fentiek alapján nem tartotta indokoltnak, ezért azt nem rendelte el.
[43] 3.2. Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányossági kérdés, alaptörvényben biztosított jog sérelme, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjaira tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Kovács Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró |
. |