Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00055/2013
Első irat érkezett: 01/16/2013
.
Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.VII.22.212/2011/4. számú és a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.245/2011/10. ítéletei ellen benyújtott alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 02/06/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó a Kúria Pfv.VII.22.212/2011/4. számú és az annak alapjául szolgáló Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.245/2011/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisitését kérte az Abtv. 27. §-a szerinti eljárás keretében.
Az indítványozó kártérítés iránt indított pert a kölcsönszerződése megkötésekor eljáró ügyvéd ellen, mivel keresete szerint az ügyvéd jogszabályellenesen járt el és így neki kárt okozott. A másodfokon eljáró bíróság és a Kúria - az indítványozó álláspontja szerint - a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem vette figyelembe teljes körben, és nem indokolta az egyes bizonyítékok figyelmen kívül hagyását. Emellett újabb - az indítványozó szerint akár perdöntő - bizonyítási indítványra a felsőbb bíróságok jogszabálysértő magatartására miatt nem volt lehetősége.
Az indítványozó szerint a bíróság eljárása mindezek miatt sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot. .
.
Támadott jogi aktus:
    a Kúria Pfv.VII.22.212/2011/4. számú és a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.245/2011/10. számú ítéletei
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
28. cikk

.
A határozat száma: 3101/2013. (V. 10.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2013/1685
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §)
.
A határozat kelte: Budapest, 04/22/2013
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2013.04.22 15:00:00 2. öttagú tanács
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.VII.22.212/2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadását visszautasítja.
I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó – jogi képviselője útján, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (atovábbiakban: Abtv.) 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőben – az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be, melyben a Kúria Pfv.VII.22.212/2011/4. számú ítélete, valamint az ezen ítélet által helybenhagyott, a Szegedi Ítélőtábla által másodfokon hozott, Pf.II.20.245/ 2011/10. számú jogerős ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel azok véleménye szerint ellentétesek az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) bekezdésével, valamint 28. cikkével.
[2] Az indítványozó mint kölcsönadó 2007. június 8-án kölcsönszerződést kötött. Az ügyletkötés során a szerződésben megnevezett adós képviseletében annak egykori élettársa járt el, aki azonban nem rendelkezett az adóstól származó meghatalmazással. A szerződést ellenjegyző ügyvéd az ügyvédi tényvázlatban kifejezetten figyelmeztette a feleket, hogy az ügyletkötéshez szükség van az adós által kiállított meghatalmazás csatolására, a szerződés ellenjegyzésekor ugyanis ez nem állt rendelkezésre. A felek által aláírt tényvázlat szerint: “A szerződő felek kijelentik, hogy a szerződést a mai napon kívánják megkötni, annak ellenére, hogy a tulajdoni lapból munkapéldány áll rendelkezésre, továbbá az eredeti meghatalmazást a készfizető kezes 2007. június 15-én hozza eredetiben. A felek ennek tudatában kérik megkötni a szerződést, saját felelősségvállalásuk mellett.” Mivel mind a panaszos kölcsönadó, mind az állítólagos adós meghatalmazottja ragaszkodott a szerződés azonnali aláírásához, így azt a felek aláírták, amit az ügyvéd ellenjegyzett.
[3] Mivel az állítólagos meghatalmazott a meghatalmazást nem adta át, ezért a földhivatal a kölcsönösszeg visszafizetésére fedezetet biztosítani hivatott, az állítólagos adós tulajdonában álló lakásingatlanra a kölcsönadó panaszos jelzálogjog bejegyzése iránti kérelmét elutasította. A panaszosnak a büntetőbíróság által polgári jogi igény alapján megítélt kártérítés összegét a végrehajtási eljárás során a magát az ügyletkötés során csalárd módon meghatalmazottként feltüntető személytől – fellelhető vagyon hiányában – nem lehetett behajtani, így a panaszos felperesként kártérítési pert indított a szerződést készítő és ellenjegyző ügyvédi iroda, illetve annak ügyvédje ellen. A panaszos felperes szerint kára az alperes mulasztásával okozati összefüggésben következett be: az ügyletkötés során az ügyvéd az ügyvédi törvényben írt kötelezettségeit megszegve, felróhatóan járt el, mivel az állítólagos meghatalmazott képviseleti jogosultságáról nem bizonyosodott meg, és a szerződéseket meghatalmazás hiányában is ellenjegyezte; jogcímként a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV törvény (a továbbiakban: Ptk.) 318. § (1) és 339. § (1) bekezdését, valamint az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 10. § (1) bekezdését nevezte meg. Keresetének az elsőfokú bíróság helyt adott; ezt az ítéletet azonban a fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság, a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.245/ 2011/10. számú jogerős ítéletével megváltoztatta, és a felperes panaszos keresetét elutasította. Ez ellen a felperes panaszos felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához. A felperes panaszos anyagi jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy az ítélőtábla tévedett, mert szerinte az alperes jogszabályba ütköző szerződés kötésében működött közre. A felülvizsgálati kérelmet a Kúria Pfv.VII.22. 212/2011/4. számú ítéletével elutasította, és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria szerint az ítélőtábla sem anyagi, sem eljárási jogsértést nem követett el eljárása és az ítélethozatal során; a bizonyítékokat helyesen értékelte, azokat a felülvizsgálat során a Kúria egyébként sem mérlegelhetné felül, továbbá a Kúria jogi álláspontja szerint az alperes által szerkesztett szerződések tartalma nem jogszabályellenes.
[4] Ezt követően nyújtott be alkotmányjogi panaszt az indítványozó az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Kúria Pfv.VII.22.212/2011/4. számú ítélete, valamint az ezen ítélet által helybenhagyott, a Szegedi Ítélőtábla által másodfokon hozott, Pf.II.20.245/ 2011/10. számú jogerős ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel azok véleménye szerint ellentétesek az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikk (1) bekezdésével, valamint 28. cikkével. Az indítványozó jogértelmezése szerint a kúriai és az ítélőtáblai döntésekben írottakkal ellentétben az ügyvédi törvény rendelkezései akkor is kötelezőek, ha az ügyfél azok alól felmentést ad, és az ügyvéd felelősséggel tartozik azért, ha a jogellenes közreműködésre irányuló ügyféli kérelmet nem tagadja meg, emiatt az indítványozó arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet és a felülvizsgálati döntés meghozatala során a Szegedi Ítélőtábla, valamint a Kúria a jogszabályokat nem az Alaptörvénnyel összhangban értelmezte. A panaszos szerint továbbá azáltal is sérült a tisztességes eljáráshoz való joga, hogy a jogerős döntés iratellenes megállapítást tartalmaz. Sérelmezte azt is, hogy az ítélőtábla jogerős ítéletének kihirdetése során szerzett csak tudomást arról, hogy “a megyei bíróság ítéletében foglaltak ellenére az ügyvédi tényvázlatnak alperesi felelősséget kizáró hatása van”. Így szerinte “az ügyvédi tényvázlat kapcsán annak hitelességét és tartalmát illetően a bizonyítástól a jogvita eldöntésére figyelemmel” már el volt zárva, ezáltal pedig szintén sérült a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joga. Végül indítványában ugyanígy értékelte azt is, hogy az ítélőtábla nem vette figyelembe bizonyítékként az alperesnek a büntetőeljárás során tett, az indítványozó szerint a tényvázlattal ellentétes tartalmú vallomását.

[5] 2. A panasz nem befogadható.
[6] Az indítvány nem felel meg annak az Abtv. 27.§-ában meghatározott tartalmi feltételnek, hogy a bírósági döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát kell, hogy sértse, illetve annak az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi feltételnek sem, miszerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Valójában az indítványozó részint a bírói jogértelmezéssel nem ért egyet, és alkotmányjogi panaszának lényege, hogy a bíróságok az ügyében tévesen értelmezték a Ptk. és az Ütv. rendelkezéseit; részint a bizonyítékok bíróság általi értékelését kifogásolja, így e körben a panasz valójában a bizonyítékok újraértékelésére és a tényállás megváltoztatására irányul, a helyes történeti tényállás megállapítása (és a bizonyítási eszközök újraértékelése) azonban nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, arra kizárólag a rendes bíróságoknak van hatásköre.

[7] 3. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.VII.22.212/2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadását az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
      Dr. Paczolay Péter s. k.,
      tanácsvezető alkotmánybíró
      .
      Dr. Balogh Elemér s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Stumpf István s. k.,
      alkotmánybíró
      Dr. Pokol Béla s. k.,
      előadó alkotmánybíró

      Dr. Szívós Mária s. k.,
      alkotmánybíró

      .
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      01/16/2013
      .
      Number of the Decision:
      .
      3101/2013. (V. 10.)
      Date of the decision:
      .
      04/22/2013
      .
      .