A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
1. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 39.K.33.335/2018/14. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a felsőoktatási felvételi eljárásról szóló 423/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet 23. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazási tilalom kimondására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó személyesen eljárva az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdésére, valamint 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 39.K.33.335/2018/14. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a felsőoktatási felvételi eljárásról szóló 423/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Fkr.) 23. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és alkalmazásának kizárását.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló peres eljárásban megállapított tényállás szerint az indítványozó (aki az alapügy felperese, a továbbiakban: felperes) jelentkezési kérelmet nyújtott be az Oktatási Hivatalhoz (a továbbiakban: alperes) a 2018. évi felsőoktatási pótfelvételi eljárásban. Jelentkezési helyként a DE-ÁJK igazságügyi igazgatási ALK szakot jelölte meg kérelmében. Az alperes a 2018. augusztus 24. napján kelt besorolási határozatában (a továbbiakban: határozat) a felperest az általa megjelölt jelentkezési helyre nem sorolta be, mivel számított pontja nem felelt meg a jogszabályi minimum pontszámnak. A határozat ellen a felperes keresetet terjesztett elő, amelyben a határozat megváltoztatását, avagy megsemmisítését kérte. Meglátása szerint az alperes pontszámítási hibát vétett, hiszen számításai szerint összpontszáma – a fogyatékossági többletpontokkal együtt – 287 pont, ami meghaladja a 283 pontos felvételi ponthatárt.
[3] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a támadott 39.K.33.335/2018/14. számú ítéletével a keresetet elutasította, megállapítva, hogy a közigazgatási hatóság jogszabályszerűen járt el, amikor a fogyatékossági többletpontszámokat számításon kívül hagyta, így a határozat nem sérti az Fkr. 14. §-át, továbbá megállapította, hogy nem sérült az indítványozó tanuláshoz és művelődéshez való joga sem.
[4] Az indítványozó ezt követően terjesztette elő az Abtv. 26. § (1) bekezdése, valamint a 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszát, amelyben kérte az Fkr. 23. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és az alkalmazási tilalom kimondását, valamint a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 39.K.33.335/2018/14. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó az ítélet, valamint a támadott jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdése, a XI. cikk (1)–(2) bekezdései, a XXIV. cikk (1) bekezdése valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére hivatkozással állította. Indokolása szerint a felvételi eljárásban a felvételhez szükséges többletpontok megszerzését az Oktatási Hivatal több éven keresztül nem biztosította, ezzel megakadályozva „az emberek felsőfokú tanuláshoz való jogát”, köztük az indítványozó e jogát is. Azzal pedig, hogy a bíróság egyetértett az Oktatási Hivatal döntésével, megakadályozta, hogy az indítványozó felsőfokú tanulmányokat folytasson.
[5] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján jelen ügyben tanácsban jár el. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt, ennek során a tanács megvizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 26–27. §-ok szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. §-ok szerinti feltételeket. Az Abtv. 56. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[6] 3. Az Alkotmánybíróság fenti vizsgálata eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz – az alábbi okokra tekintettel – nem fogadható be.
[7] 3.1. Az Alkotmánybíróság elsőként az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasz indítványt vizsgálta.
[8] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó határidőn belül nyújtotta be az indítványt. Az indítványozó a bírósági eljárásban félként vett részt, így érintettsége és jogosultsága a támadott határozattal összefüggésben megállapítható, úgyszintén az is, hogy jogorvoslati lehetőségét kimerítette. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban támasztott feltételeknek az alábbiak szerint felel meg. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli továbbá az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, a sérelmezett bírói döntést és kifejezetten kéri a bírói döntés megsemmisítését.
[9] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapítja, hogy az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdésére vonatkozóan az indítvány nem teljesíti a határozott kérelem feltételeit, ugyanis nem tartalmaz értékelhető, az Alaptörvény XI. cikke sérelmétől elkülönülő indokolást arra nézve, hogy a bíróság döntése a X. cikk (1) bekezdésében biztosított jogát miért és mennyiben sérti.
[10] Hasonlóképpen az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése tekintetében sem tartalmaz a panasz az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) bekezdésétől elkülönült, alkotmányjogilag értékelhető indokolást, így a kérelem határozottsága ezen indítványi elem tekintetében sem áll fenn.
[11] Mivel az indítvány az Alaptörvény két fenti rendelkezésére alapított részében az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó feltételeknek nem felel meg, így ezek tekintetében az nem volt vizsgálható.
[12] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeiként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[13] Ezért az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasznak az Alaptörvény XI. cikk (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét állító része megfelel-e a befogadhatóság ezen feltételeinek.
[14] Az Alaptörvény XI. cikk (1) bekezdése valamennyi magyar állampolgár számára biztosítja a művelődéshez való jogot, melyet – annak (2) bekezdése alapján – az állam többek között a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással biztosítja.
[15] A felsőfokú oktatásban való részvétel az Alaptörvény XI. cikkében rögzített művelődéshez való jogból következik, ugyanakkor e jog gyakorlása feltételekhez kötött, erre utal a XI. cikk (2) bekezdése is, amikor kimondja, hogy a felsőfokú oktatás képességei alapján hozzáférhető mindenki számára, vagyis csak meghatározott feltételeknek való megfelelés mellett vehet részt valaki a felsőfokú oktatásban {3061/2017. (III. 31.) AB határozat, Indokolás [15]}.
[16] Az Alaptörvény szövegéből következően tehát a felsőoktatási intézmények léte és működése az Alaptörvény XI. cikk (1) bekezdésében rögzített alapjog intézményi garanciája. Abból, hogy az Alaptörvény a felsőoktatáshoz való hozzáférést a „képesség alapján” biztosítja, az következik, hogy a felvételi szabályozás nem lehetetleníti el a megfelelő képességgel rendelkező személy művelődéshez való jogának érvényesíthetőségét [vö. 79/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 399, 407.; 635/B/2007. AB határozat, ABH 2010, 2352, 2354.].
[17] Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozót az általa megjelölt jelentkezési helyre nem sorolták be, vagyis a kívánt felsőoktatási szakra nem nyert felvételt – feltéve, hogy a felsőoktatáshoz való jog végrehajtását szolgáló jogszabályoknak megfelelt a pontszámítás – nem jelenti a művelődéshez való jog sérelmét.
[18] Az Alaptörvény XI. cikk (1)–(2) bekezdéseivel, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben előterjesztett indokolás csak a vélt jogszabálysértést hangsúlyozta, az indítványozó kifogásai, tartalmukat tekintve, az indítványozó számára kedvezőtlen jogszabály-értelmezési kérdésekre irányulnak. Releváns, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet így az indítványozó az Alaptörvény XI. cikk (1) bekezdésének, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseivel összefüggésben nem állított, az indítványozó azokra nézve kizárólag szakjogi, jogszabály-értelmezési kérdéseket vetett fel.
[19] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hangsúlyozza: „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki” {3325/2012. AB végzés, Indokolás [14]; 3031/2016. (II. 23.) AB végzés, Indokolás [19]}. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Önmagában tehát az, hogy a bíróság az indítványozóétól eltérő jogi álláspontot foglalt el, még nem eredményezi az eljárás tisztességtelenségét. „[A] tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13], [14]; 3079/2015. (IV. 23.) AB végzés, Indokolás [29]}.
[20] „Az Alkotmánybíróság a bíróságok ítéleteit […] akkor bírálhatja felül, ha azok az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz” {3119/2015. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [22]; 3031/2016. (II. 23.) AB végzés, Indokolás [19]}.
[21] Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság, hogy az indítványozónak az alkotmányjogi panaszában felvetett kifogásait (ideértve az Alaptörvény X. és XI. cikkeivel összefüggésben felvetett kifogásait) a kereseti kérelem korábban már tartalmazta, és azt a bíróság – összhangban az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdésében foglalt kötelezettségével – döntése meghozatala során részletesen vizsgálta, azokra vonatkozó érveit indokolásában egyenként kifejtette, megválaszolta.
[22] 3.2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti részével kapcsolatban az alábbiakat állapította meg.
[23] Az Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pontja értelmében alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, akinek az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be. A befogadhatóság feltételeinek vizsgálata során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a fentiekben már vizsgált érintettség, jogosultság és a jogorvoslat kimerítése feltételei mellett {amelyek fennállását az Alkotmánybíróság jelen végzése indokolásának 3.1. pontjában (Indokolás [7] és köv.) már megállapított} az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszra nézve vizsgálnia kellett az Abtv. 29–31. §-ok szerinti feltételek fennállását is.
[24] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a Fkr. 23. §-ára vonatkozó indokolása a sérülni vélt alaptörvényi rendelkezésekkel összefüggésben nem tartalmazott releváns alkotmányossági érvelést, az indítvány nem fejti ki, hogy a szabályozás pontosan hogyan, milyen módon valósítja meg a kifogásolt alaptörvényi rendelkezés sérelmét.
[25] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az említett kérelem indokolás hiányában nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására ezért nincs lehetőség. Az indítványban ugyanis kifejezetten meg kellett volna jelölni, hogy a konkrét jogszabályi rendelkezés az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseit miért sérti {34/2014. XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]}.
[26] 4. Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel az Abtv. 27. §-a és az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt – miután az nem felelt meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban foglaltaknak –, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdéseire, visszautasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Pokol Béla s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |