English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02017/2017
Első irat érkezett: 10/26/2017
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 7.Mkpf.690.109/2017/10. számú végzése és a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 83. § (2) bekezdés a) pontja elleni alkotmányjogi panasz (perbevonás, jogutódlás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 01/15/2018
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozók - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Törvényszék 7.Mkpf.690.109/2017/10. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt nyújtottak be alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybírósághoz.
Az indítványozók óvodapedagógusok, akik munkaviszonyuk jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása, elmaradt munkabér és étkezési juttatás megfizetése iránt indítottak pert az őket korábban foglalkoztató alapítvány ellen (I. r. alperes). Az óvoda fenntartását a per megindítását követően egy másik alapítvány vette át, akivel összefüggésben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. r. alperes jogutódja. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a perbeli jogutód perbevonása iránti kérelmet elutasította, tekintettel arra, hogy az I. r. alperes és a perbevont jogutód a fenntartói jogok átadásánál úgy rendelkezett, hogy az átadást megelőzően keletkezett kötelezettségekért az I. r. alperes tartozik felelősséggel.
Az indítványozók álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás jogát azzal, hogy megtagadta a jogutód alapítvány perbevonását, és jogszabályi hivatkozás nélkül, alkotmányosan nem igazolható módon állította, hogy elfogadható olyan megállapodás az óvoda fenntartói jogának átadása körében, mellyel a fenntartói jogokat és kötelezettségeket egymástól elválasztják, és kizárólagosan csak a jogok átszállását biztosítják. Álláspontjuk szerint a végzés sérti az emberi méltósághoz való jogukat, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, és a tulajdonhoz való jogukat is.
Az indíványozók másodlagos kérelmükben - az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján - a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 83. § (2) bekezdés a) pontjának megsemmisítését, és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 39.M.2211/2014. szám alatt indult ügyben való alkalmazása kizárását kérték..
.
Támadott jogi aktus:
    a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 83. § (2) bekezdés a) pont
    Fővárosi Törvényszék 7.Mkpf.690.109/2017/10. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
Q) cikk (2) bekezdés
R) cikk
I. cikk
II. cikk
XIII. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2017_2_2017_ind_kieg_anonim.pdfIV_2017_2_2017_ind_kieg_anonim.pdfIV_2017_0_2017_inditvany_anonim.pdfIV_2017_0_2017_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3277/2019. (X. 30.) AB végzés
    .
    Az ABH 2019 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); jogutódlás; érdemi; vagy az eljárást befejező döntés; alkotmányjogi panasz; perbevonás
    .
    A döntés kelte: Budapest, 10/15/2019
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2019.10.15 16:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3277_2019 AB végzés.pdf3277_2019 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      1. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 7.Mkpf.690.109/2017/10. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

      2. Az Alkotmánybíróság a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC törvény 83. § (2) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozók jogi képviselőjük útján (dr. Hovanyecz Hajnalka) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a és 26. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz a Fővárosi Törvényszék 7.Mkpf.690.109/2017/10. számú végzése, illetve a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC törvény (továbbiakban: Nkt.) 83. § (2) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
    [2] Kérelmüket az indítványozók az Alaptörvény II. cikke, valamint XIII. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek sérelmére alapították.

    [3] 2. Az indítványozók egy alapítványi óvoda óvodapedagógusai voltak, akiknek munkaviszonyát azonnali hatályú rendkívüli felmondással a munkáltató megszüntette. Az indítványozók ennek jogszerűségét, az indokolásban foglaltak tényszerűségét vitatták; ezzel összefüggésben, továbbá elmaradt munkabér és étkezési juttatás megfizetése iránt munkaügyi pert indítottak I. rendű alperesként az óvodát (eredetileg) működtető alapítvánnyal (továbbiakban: Alapítvány 1.), II. rendű alperesként magával az intézménnyel (továbbiakban: óvoda) szemben.
    [4] A per folyamatban léte alatt Alapítvány 1. egy másik alapítvánnyal kötött megállapodás alapján az óvoda fenntartását ez utóbbi alapítvány (továbbiakban: Alapítvány 2.) számára átadta. A per során az indítványozók kérték a bíróságtól, hogy állapítsa meg, hogy Alapítvány 2. Alapítvány 1. jogutódja, és ekként – a fennálló követelésük biztosítása, behajthatósága érdekében – a perbe vonja be. Az elsőfokon eljárt munkaügyi bíróság a jogutódlás tényét megállapította, Alapítvány 2.-t perbe vonta. Az Alapítvány 1. és 2. fellebbezése alapján másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék a végzést megváltoztatta és a perbevonásra irányuló kérelmet jogerősen elutasította.
    [5] Az indítványozók által támadott bírói döntés azon alapult, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: régi Pp.) alapján [régi Pp. 61. § (1) bekezdés] akkor van helye perbevonásnak, ha a per alapjául szolgáló jogviszonyban kerül sor jogutódlásra. A bíróság érvelése szerint a per alapjául szolgáló jogviszony a munkajogi jogviszony (volt), ami az indítványozók és Alapítvány 1. között jött létre. Mivel pedig a jogviszonynak az alapperben sérelmezett megszüntetésére a fenntartó-váltást megelőzően került sor, a bíróság álláspontja szerint az Alapítvány 2. szükségszerűen nem lehet a munkajogi jogviszony tekintetében az Alapítvány 1. jogutódja, tekintettel arra, hogy az intézmény fenntartásának átvételekor a kérdéses munkaviszonyok már nem álltak fenn. Másrészt pedig a bíróság arra is rámutatott, hogy az Alapítvány 1. nem szűnt meg, Alapítvány 2. nem (általános) jogutódja, csak az óvoda fenntartásának átadásáról állapodott meg Alapítvány 1.-gyel. Ezért szerinte nem a jogutódlás (jogok és kötelezettségek együttes átszállása) szabályai, hanem a felek szabad megállapodására vonatkozó általános szabályok alapján kellett határozni Alapítvány 2. perbevonása tárgyában.
    [6] Ezután fordultak az indítványozók alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Álláspontjuk szerint a fenntartó-váltás kizárólagos célja az Alapítvány 1.-gyel szemben fennálló követelésük anyagi alapjának elvonása, követelésük kielégítésének meghiúsítása volt, ezért a támadott bírói döntés sérti a bírósághoz forduláshoz való, valamint a tulajdonhoz való jogukat, mivel annak eredményeképpen igényüket nem tudják azzal szemben érvényesíteni, akinek az ezt biztosító anyagi eszközök, források átadásra kerültek. Indítványozók álláspontja szerint ez egyben – mint a perbeli önrendelkezéshez való joguk sérelme – az emberi méltóságuk sérelmét is eredményezte. A döntés álláspontjuk szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalmába is ütközik. Érvelésük szerint nem magán fenntartójú intézmények fenntartó-váltása esetén az Nkt. alapján a jogok és kötelezettségek egyaránt átszállnak; amennyiben magánfenntartású intézmények esetében viszont elképzelhető lenne, hogy az új fenntartó a kötelezettségeket nem, kizárólag csak a korábbi fenntartót megillető jogokat vegye át az intézménnyel, az a fenntartó személyétől függő diszkriminatív helyzetet eredményezne azok számára, akiknek egy intézmény fenntartójával szemben jogos igénye áll fenn.
    [7] A benyújtott alkotmányjogi panasz vagylagosan előterjesztett, az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított elemében az indítványozók – az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlásra történő felhívására válaszul – az Nkt. 83. § (2) bekezdés a) pontját jelölték meg azon jogszabályi rendelkezésként, amelynek alaptörvény-ellenessége megállapítását kérték. Ezzel összefüggésben indítványozók kifejtették, hogy bár a támadott bírói döntés valójában nem jelölt meg az Nkt. vonatkozásában a döntés alapjául szolgáló konkrét rendelkezést – ami, mint lényeges indokolási hiányosság, álláspontjuk szerint akár a tisztességes bírósági eljáráshoz való joguk sérelmének kérdését is felvethetné –, a döntés tartalmából kiolvashatóan „feltételezhetjük, hogy a másodfokú bíróság ezt az [a jogok és kötelezettségek átszállásának módja tekintetében az indítványozók által sérelmezett] álláspontját vélhetően az Nkt. 83. § (2) bekezdés a) pontjára alapította”. Erre tekintettel kérték, hogy az Alkotmánybíróság – amennyiben a bírói jogértelmezést nem találja Alaptörvényben rögzített jogot sértőnek – állapítsa meg az említett rendelkezés alaptörvény-ellenességét.

    [8] 3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai és tartalmi feltételeit vizsgálja. Ezekkel kapcsolatban a következőket állapította meg.

    [9] 3.1. Az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek [Abtv. 30. § (1) bekezdés, valamint 52. § (1b) bekezdés) a)–f) pont] az alábbiak szerint tesz eleget.
    [10] Az indítványozó jogi képviselője alkotmányjogi panaszát az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőben adta postára.
    [11] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)f) pontjaiban foglalt formai követelményeknek eleget tesz, mivel megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 27. §-a és 26. § (1) bekezdése]; az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [II. cikk, XIII. cikk (1) bekezdés, XV. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés]. Az indítvány a megjelölt alaptörvényi rendelkezések tekintetében a támadott ítélet alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést is tartalmaz; valamint kifejezett kérelmet fogalmaz meg a támadott törvényszéki döntés, illetve jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére.

    [12] 3.2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. §-ában, 26. § (1) bekezdésében foglalt, valamint a 29. § és a 31. § szerinti feltételeket.
    [13] Az Abtv. 27. §-ában és 26. § (1) bekezdésében meghatározott egyedi ügyben való érintettség megállapítható: az indítványozók, mint az alkotmányjogi panasz benyújtásának alapjául szolgáló bírói döntéssel kapcsolatos alapper felperesei, nyilvánvalóan érintettnek tekinthetők.
    [14] Az indítványozók által elsődlegesen hivatkozott Abtv. 27. §-a alapján azonban kizárólag az ügy érdemében hozott, vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntéssel szemben nyújtható be alkotmányjogi panasz. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság a jelen ügy kapcsán megállapította, hogy a régi Pp. 61. §-a alapján a perbelépés tárgyában hozott határozat a per során végzés formájában meghozott olyan döntés, ami ellen külön fellebbezésnek van helye (régi Pp. 65. §), vagyis az a per érdemében meghozott döntés kapcsán már nem fellebbezhető. Ugyanakkor az indítványban támadott jogerős bírói végzés ennek ellenére sem felel meg az Abtv. 27. §-ában foglalt feltételeknek. Az Abtv. alkalmazásában jelen esetben az alapul fekvő munkaügyi pert kell az Abtv. által említett „ügy” fogalma alatt érteni. A perbevonás kérdésében született jogerős határozat nem tekinthető az ügy (a munkajogi per) érdemében hozott bírói döntésnek, mivel abban az alapper tárgya – azaz a munkajogi jogvita és az azokkal összefüggő anyagi igény – nem került elbírálásra az alperesekkel szemben, Alapítvány 2. pedig nem is állt perben. A Fővárosi Törvényszék támadott döntése a bírósági eljárást sem fejezte be; a per az alperesekkel, azaz Alapítvány 1.-el és az óvodával szemben ezen döntéssel nem zárult le. Mindezekre tekintettel az indítványban támadott bírói döntéssel szemben az Abtv. 27. §-a alapján érdemi vizsgálatra nem kerülhetett sor.
    [15] Az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panasz esetén a támadott bírói döntés tekintetében a törvény nem tartalmazza az Abtv. 27. §-ában foglalt megszorítást, ezért az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a jogszabály alaptörvény-ellenességére alapított alkotmányjogi panasz nem kizárólag az ügy érdemében hozott, vagy a bírósági eljárást befejező döntéssel szemben nyújtható be. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján továbbá – amennyiben nem dönthető el egyértelműen, hogy az állított alapjogi sérelmet a jogi norma, vagy annak eseti alkalmazása okozta-e – az sem kizárt, hogy elsődleges és másodlagos kérelemként az indítványozók az Abtv. 27. §-án és 26. § (1) bekezdésén alapuló kérelmet egyaránt megfogalmazzanak alkotmányjogi panasz indítványukban {ezzel összefüggésben lásd elsőként: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [22]}. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza ugyanakkor, hogy Abtv. 26. § (1) bekezdése nem teremt lehetőséget bármely, az indítványozó(k) által alaptörvény-ellenesnek tartott jogszabályi rendelkezés Alkotmánybíróság előtti megtámadására. Az ilyen alkotmányjogi panasz benyújtásának feltétele ugyanis, hogy az indítványban sérelmezett jogszabályi rendelkezés az indítványozó ügyében folytatott bírósági eljárásban ténylegesen is alkalmazásra kerüljön; az Alkotmánybíróságnak az Nkt. 83. § (2) bekezdés a) pontjára vonatkozó, vagylagosan előterjesztett panaszelem tekintetében e feltétel teljesülését kellett elsőként megvizsgálnia. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban megállapította, hogy az indítványozók által támadott döntését a Fővárosi Törvényszék nem az Nkt. említett rendelkezésére, hanem a régi Pp. 61. §-ára és az azzal kapcsolatban kifejtett jogértelmezésre (a per alapjául szolgáló jogviszony, a munkajogviszony tekintetében nem következett be jogutódlás) alapította. A támadott jogszabályi rendelkezés indítványozók ügyében történő alkalmazásának hiányában ezért az Alkotmánybíróság az Nkt. 83. § (2) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenessége tárgyában érdemi vizsgálatot az Abtv. 26. § (1) bekezdésében foglaltak alapján nem folytathatott.
    [16] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Tekintettel arra, hogy a határozat indokolásának [13]–[15] bekezdéseiben kifejtettek szerint az indítványnak sem az Abtv. 27. §-a szerinti, sem pedig 26. § (1) bekezdése szerinti eleme nem tesz eleget az ezen rendelkezésekben előírt feltételnek és ezért érdemi vizsgálatukra az Alkotmánybíróságnak nem volt lehetősége, az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételek fennálltát az Alkotmánybíróságnak már nem kellett volna vizsgálnia. Az indítványozók azonban az Abtv. 27. §-ában foglaltakkal összefüggésben – tévesen – hivatkoztak az Alkotmánybíróság 3050/2017. (III. 20.) AB végzésére, mint amelyben az Alkotmánybíróság a „jogutódlással kapcsolatos bírósági végzés tekintetében a panaszt befogadhatónak ítélte, és érdemben elbírálta”. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság kivételesen úgy ítélte meg, hogy a határozat indokolásának [13]–[15] bekezdéseiben írtaktól függetlenül, az Abtv. 29. §-ában foglaltakkal összefüggésben jelen ügy kapcsán az alábbiakra szükséges rámutatnia.
    [17] Az indítványozók fent idézett megállapítása téves. Az említett döntésben az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ugyan nem az Abtv. 27. §-ában, hanem annak 29. §-ában előírt feltételek hiánya okán, de érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. Az Alkotmánybíróság az indítványozók által hivatkozott döntésében arra mutatott rá, hogy „nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésnek volt tekinthető annak eldöntése, hogy a konkrét esetben az adós személyében történt-e jogutódlás {és a zálogjogosult zálogjogát milyen módon [közjegyzői okirat záradékolásával vagy külön, tűrésre kötelezés iránti per megindításával] érvényesítheti}” {lásd: 3050/2017. (III. 20.) AB végzés, Indokolás [15]}. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az elbírált indítványban foglaltak az Abtv. 29. §-ában vagylagosan meghatározott törvényi feltételek egyikének sem feleltek meg, ezért az alkotmányjogi panaszt visszautasította {lásd: 3050/2017. (III. 20.) AB végzés, Indokolás [18]}.
    [18] Az Alkotmánybíróság tehát a fentiekre is tekintettel, a jelen ügyben abban az esetben sem foglalhatott volna másképpen állást, mint hogy annak megítélése, hogy az óvoda fenntartója tekintetében bekövetkezett változás perjogi szempontból megalapozza-e a jogutódlás megállapítását és ezáltal az új fenntartó perbevonását, törvényességi-szakjogi, nem pedig alkotmányossági kérdésnek tekinthető, ha az Abtv. 27. §-ában foglalt feltételek valamelyikének a támadott bírói döntés megfeleltethető lenne. Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint – az erre irányuló hatáskör hiányában – a bírói döntések törvényességi-szakjogi kérdésben való felülbírálatától (miként az indítványozók által hivatkozott döntésében is) tartózkodik, mivel „a tényállás megállapítása, a bizonyítási eljárás, ezen belül is a bizonyítékok értékelése az eljáró bíróságok ítélkező tevékenységének részét képezi. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján azonban az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét jogvitákban való ítélkezés, kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és kiküszöbölje az azt érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet {3315/2014. (XI. 21.) AB végzés, Indokolás [16]; 3014/2015. (I. 27.) AB végzés, Indokolás [14]; 3029/2013. (II. 12.) AB végzés, Indokolás [16]}” {lásd: 3247/2018. (VII. 11.) AB végzés, Indokolás [16]}.
    [19] A fentiek értelmében tehát a támadott bírósági döntésben foglaltakkal kapcsolatban érdemi vizsgálat lefolytatására az indítványozó által előadott érvek egyike alapján sem kerülhetett sor.

    [20] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz befogadására, mivel az nem felel meg az Abtv. 27. §-ában, 26. § (1) bekezdésében és 29. §-ában írott feltételeknek, nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1)–(2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.

      Dr. Szabó Marcel s. k.,
      tanácsvezető alkotmánybíró
      .
      Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Salamon László s. k.,
      előadó alkotmánybíró
      .
      Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Szalay Péter s. k.,
      alkotmánybíró
      .

      .
      English:
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      10/26/2017
      Subject of the case:
      .
      Constitutional complaint against the ruling No. 7.Mkpf.690.109/2017/10 of the Budapest-Capital Regional Court and Section 83 (2) a) of the Act CXC of 2011 on National Public Education (inclusion into the action, legal succession)
      Number of the Decision:
      .
      3277/2019. (X. 30.)
      Date of the decision:
      .
      10/15/2019
      .
      .