Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01650/2013
Első irat érkezett: 11/11/2013
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.22.020/2012/8. számú ítéletével összefüggő alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 11/26/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó egyrészt a Kúria Pfv.IV.22.020/2012/8. számú ítélete,
a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.712/2012/5. számú ítélete és a Fővárosi Bíróság 3.P.20.336/2007/07/98. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozza az Abtv. 27. §-a alapján. Az indítványozó másrészt az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján indítványozza az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvénynek az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényt módosító 160. § (1) bekezdése, 162. § (1) bekezdése és 166. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is.
Véleménye szerint a bírósági eljárások több garanciális szabály megsértésével kerültek lefolytatásra, nem voltak tisztességesek és ezzel sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való joga. Az ítéletek sértik az Alaptörvény XIII. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogát is, azáltal, hogy keresetét nem érdemi tartalma, hanem szóhasználata alapján ítélték meg, illetve ugyanilyen sérelemmel járt, hogy a találmányi díjszerződésekbe az eljáró bíró utólag, visszamenőleges hatállyal beavatkozott, és az őt alanyi jogon megillető díjigény egy részétől törvénysértő jogszabály értelmezésével megfosztotta..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Pfv.IV.22.020/2012/8. számú ítélete
    a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.712/2012/5. számú ítélete
    a Fővárosi Bíróság 3.P.20.336/2007/07/98. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
M. cikk
II. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1650_2013_inditvany_anonim.pdfIV_1650_2013_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3116/2014. (IV. 17.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2014/1774
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: tulajdonhoz való jog
    .
    A határozat kelte: Budapest, 04/14/2014
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2014.04.14 16:00:00 1. öttagú tanács
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      1. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénynek az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 160. § (1) bekezdésével módosított 46. § (1) bekezdése, 162. § (1) bekezdésével módosított 50. § (1) bekezdése és 166. §-ával beiktatott 99/D. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

      2. Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.22.020/2012/8. számú felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.712/2012/5. számú ítélete és a Fővárosi Bíróság 3.P.20.336/2007/07/98. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.
      [2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az Abtv 27. §-a alapján elsődlegesen a Kúria Pfv.IV.22.020/2012/8. számú felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete, az Abtv. 43. §-a (4) bekezdése alapján pedig a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.712/2012/5. számú ítélete és a Fővárosi Bíróság 3.P.20.336/2007/07/98. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel az indítványozó álláspontja szerint a hivatkozott bírói döntések sértik az Alaptörvény M) cikkében, II. cikkében, XIII. cikk (1) bekezdésében, és XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltakat.
      [3] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénynek (a továbbiakban: Itv.) az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Imtv.) 160. § (1) bekezdésével módosított 46. § (1) bekezdése, 162. § (1) bekezdésével módosított 50. § (1) bekezdése és 166. §-ával beiktatott 99/D. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességét, és azokat semmisítse meg, mert azok alkalmazása folytán sérült az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt, a jogállamiságból folyó jogbiztonság követelménye, és a XIII. cikkben biztosított tulajdonhoz való joga.
      [4] Az indítványozó mint felperes és a Fővárosi Településtisztasági és Környezetvédelmi Kft. (1051 Budapest, Hercegprímás u. 11.) alperes között találmányi díj megfizetése iránt per volt folyamatban. Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság 3.P.20.336/2007/98. számú ítéletében a felperes keresetének részben helyt adott.
      [5] Az első fokú ítéletnek az alperest marasztaló rendelkezése fellebbezés hiányában jogerőssé vált, míg egyéb rendelkezései tekintetében az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. A felperes a kereseti kérelme jogcímét kibővítette, és a kereseti kérelme első fokon elutasított részei vonatkozásában is kérte az alperes marasztalását. Emellett támadta az első fokú ítéletet a perköltség tekintetében is. Alperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta, annak helyes indokai alapján. A Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.712/2012/5. számú jogerős ítéletével az első fokú ítéletet a fellebbezés korlátaira tekintettel bírálta felül, így az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit pedig helybenhagyta.
      [6] A felperes által 105. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tartott tárgyaláson a Kúria Pfv.IV.22.020/2012/8. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
      [7] Az indítványozó az 1992. január 4-i nyugdíjba vonulásáig 32 éven át főmérnök, korábban műszaki osztályvezető volt a Fővárosi Településtisztasági és Környezetvédelmi Kft. jogelődjénél, a Fővárosi Településtisztasági Szolgáltató Vállalatnál. Azon felismerésére alapozva, mely szerint a Cséry-telepen található ún. cséri földben igen agresszív olajbontó baktériumok tenyésznek, feltaláló-társával az 1980-as évek második felében megalkotottak két szolgálati találmányt, amelyek komplex eljárásban teszik lehetővé az olajos veszélyes hulladékok ártalmatlanítását.
      [8] A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes 60%-ban feltalálója az 1990. december 29-ei elsőbbségű, 206.864 lajstromszámú „Eljárás olajos iszap ártalmatlanítására”, illetve a 207.266 lajstromszámú „Eljárás és ülepítő berendezés olajos iszap előkezelésére” című szolgálati találmányoknak, amelyeknek a felperes korábbi munkáltatója, az alperes a szabadalmasa.
      [9] Az alperes a veszélyes hulladékok átvételének és kezelésének engedélyezése, illetve az engedély meghosszabbítása iránt a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőségtől (a továbbiakban: Felügyelőség) kért engedélyt. Az engedélyben a Felügyelet megszabta a kezelésre átvehető, EWC (European Waste Catalog) számmal jelölt veszélyes hulladék nevét és fajtáját, tonnában meghatározott éves mennyiségét, a kezelés módját és technológiáját. A szabadalmak hasznosítása után az 1990. január 1. és 1994. december 31. közötti időszakra a Fővárosi Bíróság – a Legfelsőbb Bíróság Pf.IV.22.339/1995/3. számú ítéletével helybenhagyott – 3.P.27.263/1992/32. számú ítéletével az alperest a felperes részére összesen 3 889 530 forint találmányi díj és kamatai megfizetésére kötelezte, a díj mértékét az alperes teljes árbevételének 5%-ában állapította meg. Ezt követően 2005. év végéig a felek évente kötöttek írásban, azonos tartalommal találmányi díjszerződést, amelyben rögzítették, hogy a per tárgyát képező szolgálati találmányok után a feltalálói díj mértéke az árbevétel 5%-a és ennek 60%-a illeti meg a felperest. Rendelkeztek arról is, hogy a találmányokkal összefüggő árbevétel alakulását negyedévenként állapítják meg, majd azt követően történik a díj átutalása. A feltalálók negyedéves ütemezésben a mennyiségre és az árbevételre vonatkozó elszámolással éveken át megkapták a találmányi díjat. Az alperes 2005. közepéig nem vitatta, hogy a bérártalmatlanítás esetében is köteles a díjfizetésre. Ettől kezdve azonban az alperes eltért az addig folytatott elszámolási gyakorlattól és nem a valós adatok szerint teljesítette a fizetést, majd a cégvezetés ismételt változását követően a díjat a korábbi szerződési gyakorlatnak megfelelően számolta ki és utalta át.
      [10] Többször módosított keresetében a felperes – aggályosnak találva az alperes által közölt mennyiségre és árbevételre vonatkozó adatokat – a szilárd olajos hulladékok ártalmatlanításával kapcsolatban 1995. januárjától 2010. végéig összesen 41 741 767 forint, a folyékony, iszapszerű, olajos hulladék ártalmatlanítása után 2002. januárjától 2009. végéig 17 239 341 forint találmányi díj és ezen követelések után késedelmi kamat megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Számítását a Felügyelőség mennyiségi adatai és az alperes díjtáblázata alapján végezte, igazságügyi könyvszakértő kirendelését nem kérte.
      [11] Az alperes a követelést 5 782 009 forint erejéig elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy díjfizetési kötelezettségének eleget tett, az olajos föld ártalmatlanítása után azonban fizetési kötelezettség nem terheli, mert az nem a 206.864 lajstromszámú szabadalom alapján történik. A perben már nem vitatta, hogy fizetési kötelezettsége a bérártalmatlanítás után is fennáll.
      [12] A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 5 782 009 forintot és 2 002 354 forint után 2005. július 1-től, 2 502 851 forint után 2006. július 1-től, valamint 1 276 744 forint után 2007. július 1-től a kifizetésig esedékes törvényes késedelmi kamatot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította és a felperest az alperes részére 100 000 forint elsőfokú és 254 000 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Rendelkezése szerint a felperes 593 000 forint elsőfokú és 2 500 000 forint másodfokú illeték, az alperes 300 000 forint elsőfokú illeték megfizetésére köteles.
      [13] A jogerős ítélet indokolása szerint a perben nem volt vitatott, hogy a felperest a perbeli két szolgálati találmányának hasznosítása után díj illeti meg, amelynek mértékét a felek írásban, majd 2005 után ráutaló magatartással megkötött szerződésekben az elért árbevétel 5%-ában határozták meg. A felek eltérő álláspontot foglaltak el abban a kérdésben, hogy a közöttük évente megkötött találmányi díjszerződések alapján valamennyi halmazállapotú, vagy csak az iszapos konzisztenciájú olajos hulladék ártalmatlanítása után illette-e meg hasznosítási díj a felperest, illetve korábban fizetett-e az alperes a földszerű olajos hulladék kezelése után. A szerződés értelmezéséhez, amely mindkét perbeli szabadalom hasznosítására vonatkozott, nélkülözhetetlen volt az oltalmi kör vizsgálata, mert csak ennek alapján volt meghatározható, hogy mire terjedt ki a felek ügyleti akarata. A perben kirendelt igazságügyi szakértő az igénypontok elemzése alapján egyértelműen megállapította, hogy mindkét perbeli szabadalom oltalma az iszap alapú olajos szennyeződések tisztítására vonatkozik. Ezt nyilvánvalóvá teszi, hogy mindkét találmány kiindulási anyaga az olajos iszap és ennek a szárazanyag tartalma is pontosan rögzített. Azon felperesi érvelés tekintetében, miszerint a szárazanyag tartalom felső határának eltörlésével a 206 864 lajstromszámú szabadalom bármilyen halmazállapotú szennyezett hulladék tisztítására alkalmassá vált, a bíróság megállapította, hogy a szabadalmi igénypont módosítására nem került sor, a megállapodás alapján pedig az alperes a szolgálati találmányok szerinti eljárások hasznosítása után volt köteles díjat fizetni. Ezért – az indokolás szerint – az alperesnél alkalmazott technológiai leírásnak, illetve a felügyelőségi engedély tartalmának nem volt ügydöntő jelentősége. Azt pedig még a felperes által felkért szakértő is rögzítette, hogy a Felügyelőség nem az igényponttal azonos technológiára adott az alperesnek engedélyt. A felek szerződési akarata tehát a perbeli két szabadalom hasznosítására vonatkozott, a szabadalmak oltalmi köre azonban csak az olajos iszap ártalmatlanítására terjed ki, ezért a „földszerű” olajos szennyeződés ártalmatlanításával kapcsolatos igény nem alapos – a bírósági döntések alapján. Ez az ítéleti megállapítás nem ellentétes a felek között korábban folyamatban volt perben hozott jogerős döntéssel, mert abban szilárd olajos hulladékra vonatkozó rendelkezés a jogerős ítélet indokolása szerint nem szerepel. Miután a szilárd anyag tekintetében a keresetet a bíróságok nem találták megalapozottnak, nem tulajdonítottak jelentőséget azon körülmény vizsgálatának, hogy az alperes korábban fizetett-e díjat az ilyen anyagok ártalmatlanítása után.
      [14] A jogerős ítélet mindezek alapján megállapította, hogy az alperes munkáltató, mint a szolgálati találmány szabadalmasa a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 13. § (1) bekezdés a) pontja alapján a hasznosításból származó eredményből a feltalálónak, a díjszerződés szerint díjat köteles fizetni.
      [15] A felperes vitatta ugyan az alperes által szolgáltatott és a díj számításának alapjául szolgáló adatok helyességét, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére azonban nem ajánlott fel olyan bizonyítási eszközt, amely alkalmas lett volna az adatok vizsgálatára, nem kérte igazságügyi könyvszakértő kirendelését. Ezért a jogerős ítélet a felperest az alperes által szolgáltatott adatokból kiindulva a 2005–2007. évekre vonatkozóan összesen 5 782 009 forint találmány díj és kamatai megfizetésére kötelezte.
      [16] A másodfokú bíróság a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján nem találta értékelhetőnek a másodfokú eljárásban csatolt új bizonyítékot és nem látott lehetőséget a másodfokú eljárásban fellebbező felperes által a Ptk. 86–87. §-aira alapított új jogalap elbírálására sem. A másodfokú bíróság az 58 981 108 forint pertárgyérték, valamint a felperes 90%-os pervesztességének figyelembevételével nem tartotta eltúlzottnak az elsőfokú bíróság által a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján megállapított elsőfokú perköltség összegét sem.
      [17] A jogerős ítélet ellen, anyagi és eljárási jogszabálysértésre hivatkozással, a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen az alperesnek a teljes kereseti kérelemnek megfelelő marasztalása, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 229. § (1) bekezdését megsértve foglalkozott a perbeli szabadalmak oltalmi körével, mert a felek között a perbeli szabadalmak hasznosítása után járó találmányi díj tárgyában folyamatban volt perben hozott jogerős ítélet az alperes találmányi díjfizetési kötelezettségét az ártalmatlanított anyagok halmazállapotától függetlenül állapította meg és az ítélet alapjául is az alperes nyilván tartásaiban egységesen „olajos iszapnak” minősített, minden anyagféleséget magában foglaló, ártalmatlanított anyag szolgált. A korábbi jogerős ítélet tehát szükségképpen kiterjedt az egyébként keresetben is érvényesített és az alperes által sem vitatott szilárd halmazállapotú anyagokra. Az ítélet anyagi jogereje pedig kizárja a szabadalmazott eljárásokkal ártalmatlanítható anyagok körének ismételt vizsgálatát. Ezen túlmenően a jogerős ítélet – az indítványozó álláspontja szerint – sérti a Pp. 3. § (2) bekezdése alapján a kérelemhez kötöttség elvét, a Pp. 213. § (1) bekezdése szerint az ítélet teljességére vonatkozó követelményét, valamint a Pp. 221. § (1) bekezdése alapján az indokolási kötelezettségét megsértve utasította el a „föld” vagy „földszerű” anyag ártalmatlanítása után járó hasznosítási díj iránti keresetet a bíróság, miután a kereset „szilárd” és „folyékony” olajos, veszélyes hulladék ártalmatlanításából származó találmányi díj iránt került előterjesztésre. A jogerős ítélet – az indítványozó szerint – a Pp. 177. § (1) bekezdését megsértve mellőzte a szakértői bizonyítást és nem foglalt állást a szabadalmak szóhasználatában az „iszap” kifejezés jelentésének kérdésében. A szilárd halmazállapotú anyagokra vonatkozóan előterjesztett kereset az iszapot vélhetően tévesen folyékony halmazállapotúnak feltételezve került elutasításra, holott az „iszap” kifejezés a szabadalmakban, tág értelemben, a földdel és talajjal is azonosítható gyűjtő fogalomként került használatra.
      [18] A felperes utalva a fentiekben már hivatkozott jogszabálysértésekre részletesen kifejtette, hogy az eljárt bíróságok az eljárási szabályokat megsértve a tényállást nem derítették fel kellő mélységben, a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem mérlegelték okszerűen, illetve a bizonyítékokkal összhangban nem álló, iratellenes megállapításokat tettek és több esetben az indokolási kötelezettségüknek sem tettek eleget. Ezek szerinte olyan súlyos eljárási szabálysértések, amelyek a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolják. Vitatta a felperes, hogy a másodfokú eljárásban megjelölt új jogcím tiltott keresetváltoztatásnak minősül.
      [19] Kifogásolta azt is, hogy az alperes részére megállapított másodfokú perköltség összege eltúlzott és a másodfokú bíróság a másodfokú eljárási illeték összegét nem a keresetlevél benyújtásának, hanem a jogorvoslati eljárás megindításának időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezés alapján állapította meg.
      [20] Miután a másodfokú bíróság az első fokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta, felülvizsgálati kérelmében a felperes eljárási és anyagi jogszabálysértésre hivatkozással kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az alperes keresete szerinti marasztalását, 53 199 099 forint tőke és járulékai megfizetésére való kötelezést kérve, másodlagosan az első fokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében.
      [21] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta és az eredménytelen felülvizsgálati kérelemmel élő felperest a Pp. 78. § (l) bekezdése szerint kötelezte az alperes ügyvédi képviseletével felmerült felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, valamint rendelkezett a tárgyi illetékfeljegyzési jog miatt le nem rótt 3 500 000 forint felülvizsgálati eljárási illeték felperes általi megtérítési kötelezettségéről.
      [22] A felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet szerint a felperes általában lényegében a másodfokú eljárásban is kifejtett érveire alapítottan hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet az indokolási kötelezettségének nem tett eleget, nem derítette fel a tényállást, a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, és iratellenes megállapításokat tartalmaz. A Kúria ítéletének indokolásában többek között rámutatott, hogy annak megítélése, hogy az iszap halmazállapotnak mi felel meg, különleges szakértelmet igényel, amelyre a szakértő kirendelése nem volt mellőzhető. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság környezetvédelmi szakértőt rendelt ki, és a szakértő feladatává tette annak megítélését, hogy a szabadalom alapját képező találmány hasznosítása a szilárd halmazállapotú szennyezett föld tekintetében is megvalósult-e. A szakértő egyértelműen úgy nyilatkozott, – elemezve a szabadalom címét, a leírást és az igénypontot – hogy a szabadalom kizárólag az iszap halmazállapotú, szennyezett anyagra vonatkozik és kifejezetten értékelte, hogy a szilárd halmazállapotú olajos föld mentesítése nem a szabadalom alapján történik. Áttételesen tehát megállapította a szakértő, hogy sem az olajos víz, sem a szilárd halmazállapotú, olajjal szennyezett föld mentesítése nem a szabadalom alapján történik. Külön szakértői vizsgálatot vagy nyelvtani értelmezést a különböző halmazállapotok elemzése nem igényelt.
      [23] Szakértői bizonyítást igényelt volna, hogy az alperes kimutatásai megfeleltek-e a valóságnak. A felperes azonban az igazságügyi könyvszakértő kirendelése iránti indítványát kioktatás ellenére visszavonta.
      [24] A felperes álláspontja szerint az első fokú ítélet a megítélt díj összegénél számítási hibát vétett, amelyet részletesen levezetett. A határozat kijavítását amennyiben annak feltételei fennállnak – a Pp. 224. §-a alapján a fél attól a bíróságtól kérheti, amelyik bíróság a számítási hibát vétette. Nem a felülvizsgálati eljárásra tartozó jogszabálysértés, ebből eredően nem a felülvizsgálat során eljáró Kúria feladata az esetleges számítási hiba kijavítása. Nincs elzárva a felperes attól, miután a Pp. ebben a tekintetben időkorlátot nem tartalmaz, hogy az elsőfokú bíróságtól kérje a marasztalási összeg számítási hibájának kijavítását.
      [25] A Kúria álláspontja szerint megalapozatlanul kifogásolta a felperes azt, hogy a másodfokú bíróság nem a keresetlevél benyújtásakor megállapítható perérték és illetékszabály alapján, hanem a fellebbezés benyújtásakor megállapítható fellebbezési érték, és illeték szabály alapján állapította meg a fellebbezési illetéket. Illetékfizetési kötelezettség szempontjából a fellebbezési eljárás az alapeljárástól független, illetékfizetési kötelezettség alá eső önálló eljárás. A fellebbezési illeték mértékének megállapítására ezért a fellebbezés benyújtásakor hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a jogszabály ennek alkalmazását az ügy korábbi megindulására tekintettel kizárja. Az Itv. 46. § (l) bekezdése 2012. január 1-jei hatállyal a fellebbezési illeték maximális mértékét 2 500 000 forintban határozta meg és nem rendelkezett úgy a módosítást megállapító jogszabály, hogy a korábban indult ügyben e rendelkezés nem alkalmazható.

      [26] 2. Az indítványozó álláspontja szerint az alkotmányjogi panaszban támadott jogszabályi rendelkezések és határozatok sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében, M) cikkében, II. cikkében, XIII. cikk (1) bekezdésében, és XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltakat.
      [27] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában a 206 864 lajstromszámú „Eljárás olajos iszap ártalmatlanítására”, illetve a 207 266 lajstromszámú „Eljárás és ülepítő berendezés olajos iszap előkezelésére” című szolgálati találmányoknak a különbözőségét, a bíróságok által lefolytatott eljárások tényállási és pertörténeti elemeit rendkívül részletesen ismerteti. Kiemeli, hogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezések és határozatok sértik az Alaptörvény felsorolt cikkeit, így különösen az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogát, és az ítéletek, illetve az azok meghozatalához vezető eljárások részletezett eljárási cselekményei pedig az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát is.
      [28] Az indítványozó az Abtv. 43. § (1) és (4) bekezdése alkalmazását kéri.
      [29] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének c)–d) pontjai alapján az Abtv. 26. § (1) bekezdésére és 27. §-ára alapítja.

      [30] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Ennek során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz nem fogadható be.

      [31] 3.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai követelményeknek.
      [32] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      [33] Az Abtv. 27. §-a értelmében, az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      [34] Az Alkotmánybíróság először az indítványozó érintettségét vizsgálta.
      [35] Az Ügyrend 30. § (4) bekezdése alapján az Alkotmánybíróságnak a befogadási eljárásban az érintettséget és a befogadási kritériumok fennállását minden indítványozó tekintetében egyedileg kell vizsgálni.
      [36] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó tekintetében az Abtv. 27. § a) pontja szerinti érintettség fennáll, mivel az alkotmányjogi panasszal támadott határozatok rá- vonatkozóan rendelkezést tartalmaznak. Az Abtv. 26. § a) pontja szerinti érintettség tekintetében az indítványozó az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme bekövetkezését állította.
      [37] A felperes nyújtott be az első fokú határozat egyes rendelkezéseivel szemben fellebbezést, a jogerős ítélet ellen pedig felülvizsgálati kérelemmel élt. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát elsődlegesen a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete ellen nyújtotta be, tehát érintettsége fennáll. A felülvizsgálati eljárásban meghozott ítélet ellen további jogorvoslatnak helye nem volt.
      [38] Az Alkotmánybíróság ezt követően az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló határidő betartását vizsgálta.
      [39] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt – a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani.
      [40] Az indítványozó jogi képviseletét ellátó ügyvédi iroda – a csatolt tértivevény tanúsága szerint – a Kúria támadott ítéletét 2013. szeptember hó 2. napján vette át, míg az alkotmányjogi panasz 2013. október hó 28. napján határidőben került benyújtásra az első fokon eljárt bíróságra, a Fővárosi Törvényszék érkeztető bélyegzőjének tanúsága szerint. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére tehát a törvényes határidőn belül került sor.
      [41] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte az Abtv. 26. § (1) bekezdését és 27. §-át, melyekre alapozva nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, valamint kifejezett kérelmet terjesztett elő a sérelmezett törvényszöveg részek és bírósági ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan. Megjelölte az Alaptörvény azon bekezdéseit, amelyek tekintetében – álláspontja szerint – az alaptörvény-ellenesség fennáll. Az alkotmányjogi panasz a kérelem határozottságát illetően a törvényi feltételeknek megfelel.
      [42] Az Alkotmánybíróság a továbbiakban az Alkotmányjogi panasznak az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti vizsgálatát folytatta. E vonatkozásban az indítványozónak kell igazolnia, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be.
      [43] Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az Itv.-nek az Imtv. 160. § (1) bekezdésével módosított 46. § (1) bekezdése, 162. § (1) bekezdésével módosított 50. § (1) bekezdése és 166. §-ával beiktatott 99/D. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességét és azokat semmisítse meg, mert azok alkalmazása folytán sérült az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt, a jogállamiságból folyó jogbiztonság követelménye, és a XIII. cikkben biztosított tulajdonhoz való joga.
      [44] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére az indítványozó azért hivatkozik, mert megítélése szerint a támadott jogszabályi rendelkezésekkel a visszamenőleges jogalkotás tilalmát megsértette a jogalkotó. Álláspontja szerint a keresetindításkor hatályban lévő illetékszabályokat kellett volna alkalmazni a polgári eljárás valamennyi szakaszában.
      [45] A XIII. cikkben biztosított, a tulajdonhoz való jog sérelmét állította az indítványozó, összefüggésbe hozva azt az illeték mértékekkel, illetve az eljárási illetékeknek a polgári eljárás egyes szakaszaiban a bíróság konkrétan felmerülő költségeihez való igazításának igényével, továbbá az átlagkereset számítással.
      [46] Az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdése értelmében: „Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a 24. cikk (2) bekezdés b)e) pontjában foglalt hatáskörében a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg. Az Alkotmánybíróság az e tárgykörbe tartozó törvényeket is korlátozás nélkül jogosult megsemmisíteni, ha a törvény megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények nem teljesültek.”
      [47] Az Itv. fenti rendelkezései tekintetében az indítványozó olyan, az Alaptörvényben rögzített jog sérelmére nem hivatkozott, amely az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozná.

      [48] 3.2. A továbbiakban az Abtv. 56. §-a szerint az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálta az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz indítvány befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit. Az Abtv. 52. § (4) bekezdése értelmében az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia. Az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti [a) pont].
      [49] Az indítványozó álláspontja szerint az alkotmányjogi panaszban támadott határozatok sértik az Alaptörvény M) cikkében, II. cikkében, XIII. cikk (1) bekezdésében, és XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltakat.
      [50] Véleménye szerint a bírósági eljárásokat több garanciális szabályt is megsértve folytatták le a bíróságok, így ez által sérült az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való joga. Az ítéletek sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogát is, azáltal, hogy keresetét nem érdemi tartalma, hanem szóhasználata alapján ítélték meg, illetve ugyanilyen sérelemmel járt, hogy a találmányi díjszerződésekbe (szóhasználata szerint) „az eljáró bíró utólag, visszamenőleges hatállyal beavatkozott”, és az őt alanyi jogon megillető díjigény egy részétől törvénysértő jogszabály értelmezésével megfosztotta.
      [51] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában 206.864 lajstromszámú „Eljárás olajos iszap ártalmatlanítására”, illetve a 207.266 lajstromszámú „Eljárás és ülepítő berendezés olajos iszap előkezelésére” című szolgálati találmányoknak a különbözőségét, a bíróságok által lefolytatott eljárások tényállási és pertörténeti elemeit rendkívül részletesen ismertette.
      [52] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja alapján alkotmányjogi panasznak olyan bírói döntéssel szemben van helye, amely Alaptörvényben biztosított jogot sért, és e sérelem lényegét és az eljárás megindításának indokait az alkotmányjogi panasznak kell tartalmaznia. Az indítványozó az Alaptörvény M) cikkében és II. cikkében foglaltak sérelmét összefüggésbe hozta az indítványozó 90%-ban való pervesztességét eredményező első fokú határozattal, az eredménytelen fellebbezési és felülvizsgálati eljárási szakaszok tekintetében fizetendő perköltségekkel, beleértve az illetékfizetési kötelezettséget is, de nem tudta alkotmányjogilag értékelhető érvekkel alátámasztani azt.
      [53] Az indítványozó hivatkozik arra is, hogy az EJEB egy kisajátítási kártalanítási ügyben elmarasztalta Portugáliát az Egyezmény Első kiegészítő jegyzőkönyv I. cikkének megsértése miatt, „mert a kiszabott illeték felemésztette a kapott kártalanítás összegét”, figyelemmel arra is, hogy „[a] Bíróság szerint a kérelmezők nem hibáztathatóak, amiért megpróbálták a kártalanításról döntő bíróság előtt érvényesíteni az általuk lényegesnek tartott szempontokat, amelyeket egyébként a bíróság részletes és érdemi vizsgálatra érdemesnek tartott”. (EJEB, Perdigao kontra Portugália [GC] (24768/06) 2011. november 16.) E döntés azonban közvetlen összefüggésbe nem hozható a vizsgált üggyel, mivel Portugáliában az említett ügy tárgyalásának idején olyan speciális illetékszabályok voltak hatályban, amelyek más államokban nem jellemzőek.
      [54] Az indítványozó hivatkozott több alkotmánybírósági határozatra, és az Alaptörvény 28. cikkére, mely szerint a bíróságoknak a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény értelmezésekor pedig – az indítványozó szerint is – tekintettel kell lenni a Nemzeti Hitvallásra, mely egyebek között kimondja: „Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye.” Ennek alapján az indítványozó szerint figyelemmel kell lenni arra a mellőzhetetlen körülményre, hogy a találmányi díj szabályozásának elvi alapja az a megfontolás, hogy – a közösség működésének alapját képező – munka és szellemi teljesítmény a feltaláló erőfeszítésének eredménye. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében rögzített, a tulajdonhoz való jog sérelmét sem tudta az indítványozó a megtámadott határozatból a szükséges alaptörvényi megalapozottsággal levezetni, különös tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre arra, hogy általános jelleggel a bizonyítási cselekményeket felülbírálja, a bizonyítékokat felülmérlegelje.
      [55] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog megsértését számos eljárási cselekmény kritikai ismertetésére alapozva állítja az indítványozó. Álláspontja szerint az ügyében eljárt bíróságok többek között az eljárási szabályokat megsértve a tényállást nem derítették fel kellő mélységben, a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem mérlegelték okszerűen, illetve a bizonyítékokkal összhangban nem álló, iratellenes megállapításokat tettek és több esetben az indokolási kötelezettségüknek sem tettek eleget. Rámutatott, hogy álláspontja szerint a szakértői bizonyítás kötelezettsége levezethető az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdésében foglalt azon tilalomból (is), mely szerint: „Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni.” Kiemelte, hogy a per 2007. januárjától–2013. júniusáig, tehát 6,5 éven át folyt.
      [56] Az Alkotmánybíróság amint már korábbi határozataiban is, ismételten vizsgálta az eljárás elhúzódásának összefüggését a rendes perorvoslati lehetőségekkel, továbbá hangsúlyozza a rendkívüli perorvoslatok, így a felülvizsgálati kérelem jogalkotó általi kivételes biztosításának lehetőségét. Az indítványozó által alkotmányjogi panaszában is ismertetett többszöri keresetmódosítás, a szakértői bizonyítás indítványozása és elrendelése, a rendes és a rendkívüli perorvoslatok igénybevétele óhatatlanul az eljárás lefolytatásához szükséges időtartam meghosszabbodásához vezetnek, így az eljárások ésszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő alkotmányos követelménnyel szemben a döntések meglapozottságának követelményére az eljáró bíróságoknak tekintettel kellett lenniük.
      [57] Az indítványozó szerinti res iudicata-ra történő hivatkozás csak különös műszaki szakértelem birtokában eldönthető kérdés. Annak megítélése ugyanis, hogy az e szempontból rendkívül fontos iszap terminus technicusnak mi felel meg, különleges szakértelmet igényel, amelyre a szakértő kirendelése nem volt mellőzhető. Az igénypont értelmezése valóban különleges szakértelmet igénylő kérdés. Az elsőfokú bíróság környezetvédelmi szakértőt rendelt ki, és szakvéleményét a perorvoslati eljárásokban meghozott határozatok elemzik, és a res iudicata-ra való hivatkozást megalapozatlannak ítélték.
      [58] Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányossági kérdés, Alaptörvényben biztosított jog sérelme, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és f) pontjaira tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
          Dr. Kovács Péter s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          Dr. Bragyova András s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Kiss László s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          11/11/2013
          .
          Number of the Decision:
          .
          3116/2014. (IV. 17.)
          Date of the decision:
          .
          04/14/2014
          .
          .