A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.I.37.339/2014/3. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó mint választási eljárásban kérelmező 2014. március 21. napján alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúriánál az Alkotmánybírósághoz címezve az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 27. §-a, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (Ve.) 233. § (1) bekezdése alapján.
[2] Az ügy előzményéhez tartozik, hogy a kérelmező mint jelölő szervezet a választási eljárásban az ajánlások gyűjtése és jelöltállítás céljából ajánlóíveket vett át. A leadásra megadott határidőig, 2014. március 3-án 16 óráig az átvett 100 db ajánlóívet nem adta át az illetékes választási bizottságnak, emiatt a Fejér Megye 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság (OEVB) a 30/2014. (III. 6.) számú határozatában 5 075 000 Ft bírsággal sújtotta.
[3] A bírságot kiszabó határozat ellen a kérelmező először hiányos fellebbezéssel élt, majd azt rövid időn belül ismét benyújtotta hiánytalan tartalommal. A fellebbezés folytán eljárt Nemzeti Választási Bizottság (NVB) a 416/2014. számú határozatával a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Indokolásában arra hivatkozott az NVB, hogy a kérelmező fellebbezése nem tartalmazta a Ve. 224. § (3) bekezdésében foglaltak közül a jelölő szervezet nyilvántartásba vételi számát.
[4] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében az NVB határozatának megsemmisítését és új eljárásra utasítását kérte, továbbá kifogásolta, hogy az NVB nem vizsgálta érdemben fellebbezését.
[5] A Kúria Kvk.I.37.339/2014/3. számú végzésében megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem az eljárási kérdésben alapos, az ügy érdemében azonban alaptalan, ezért az NVB határozatát megváltoztatta és az OEVB határozatát helybenhagyta.
[6] Döntése indokolásában a Kúria rámutatott arra, hogy az NVB helytelenül járt el, amikor azt állapította meg, hogy a fellebbezés a törvényi feltételeknek nem felelt meg, mivel a kérelmező ismételt fellebbezése már eleget tett a Ve. 224. § (3) bekezdésében foglaltaknak.
[7] A Kúria az ügy érdemét tekintve megállapította, hogy az ajánló ívek átadásának elmulasztása miatt a kötelezett objektív felelősséggel tartozik, a mulasztáshoz vezető egyedi körülmények értékelésére, mérlegelésére, méltányosság gyakorlására ezért nincs lehetőség. Erre figyelemmel a választási szerveknek elegendő a mulasztás tényének megállapítása, egyéb körülmény vizsgálata (pl. rendőrségi feljelentés) szükségtelen. A Kúria mindezekre tekintettel a kérelmező fellebbezését alaptalannak találta. A kérelmező ezt követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz.
[8] 2. Az indítványozó szerint a Kúria döntése és az azáltal felülvizsgált határozatok alaptörvény-ellenesek; továbbá az ügyében alaptörvény-ellenes jogszabály (Ve. 124. §.) alkalmazására is sor került, ami miatt szintén az Alaptörvényben biztosított alapjogok sérelme következett be.
[9] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban hivatkozott az R) cikk (2) bekezdés, az I. cikk (4) bekezdés, a IV. cikk (1) bekezdés, a VIII. cikk (3) bekezdés, a XV. cikk (1), (2) és (5) bekezdés, a XXIII. cikk (1)–(2) bekezdés, a XXIV. cikk (1) bekezdés, illetve XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés sérelmére.
[10] Ezzel összefüggésben sérelmezte az indítványozó, hogy az NVB felülvizsgálati kérelmét késve terjesztette fel a Kúriához, a Kúria pedig tárgyalás tartása nélkül döntött ügyében. Kifogásolta azt is, hogy a Ve. szabályait úgy alkalmazzák a választási szervek, hogy az automatikus bírságoláshoz vezet.
[11] 3. A Ve. 233. § (1) bekezdése szerint az e törvény alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül nyújtható be. A (2) bekezdés kimondja, hogy az Alkotmánybíróság az e törvény alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panaszról az Abtv. 56. §-a szerint a beérkezésétől számított három munkanapon belül, a befogadott alkotmányjogi panaszról további három munkanapon belül dönt. A jelen ügyben az alkotmányjogi panasz az NVB határozata ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem elbírálásáról szóló végzést, az alapul fekvő jogszabály alkalmazását támadja.
[12] 4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság tartalmi feltételének nem felel meg.
[13] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés kimondja, hogy a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy szól, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[14] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata során az Alkotmánybíróság a bírói döntés mellett figyelemmel volt a Kúria által alkalmazott jogszabályra is.
[15] 4.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában részletesen ismerteti a választási szervek és a Kúria döntéseinek körülményeit, amelyeket az Alaptörvény számos rendelkezésébe ütközőnek tart, azonban alkotmányjogilag értékelhető indokolással álláspontját nem támasztja alá.
[16] Az Alkotmánybíróság a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való jogokkal összefüggésben fontosnak tartja külön megjegyezni a következőket.
[17] A Kúria az NVB által késedelmesen felterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálása keretében orvosolta az indítványozó eljárási kifogását, érdemben döntött az OEVB határozata elleni fellebbezésről is.
[18] Az Alkotmánybíróság a 1162/D/2010. AB határozatban már vizsgálta azt a kérdést, hogy a nyilvános tárgyalás tartásához való alapvető jogot [régi Alkotmány 57. § (1) bekezdés] sérti-e a választási jogorvoslati rendszer azon szabálya, amelynek értelmében a bíróság nemperes eljárás keretében, tárgyalás tartása nélkül vizsgálja felül a választási szervek döntéseit. Ennek során megállapította, hogy „[a]z Alkotmány 57. § (1) bekezdése a nyilvános tárgyalás tartásához való alapvető jogot a peres eljárásokkal kapcsolatban rögzíti. […] A nemperes eljárás egyszerűsített eljárás, melyre éppen a tárgyalás hiánya miatt nem vonatkozhatnak ugyanazon alkotmányos garanciák, mint a rendes peres eljárásokra, a nemperes ügyet lezáró érdemi döntés – az eljárás jellegéből következően – soha nem tárgyaláson születik.
A nemperes eljárás egyszerűbb és rugalmasabb eljárást biztosít olyan ügyekben, amely ügyek megítélése egyszerű és az ügy gyors elbírálásához nyomós érdek fűződik.
A jogalkotó feladatát képezi annak meghatározása, hogy milyen típusú ügyekben tartja alkalmazhatónak a peren kívüli eljárást, valamint, hogy az adott nemperes eljárásban milyen további szabályokat rendel alkalmazni.” (ABH 2011, 2204, 2207–2208.)
[19] Mindezek alapján – tekintettel arra, hogy a hatályos Ve. szintén nemperes eljárás alkalmazását írja elő a választási jogorvoslati rendszer bírósági szakaszára, és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szintén a peres eljárásokkal összefüggésben írja elő a nyilvános tárgyalás tartásához való jogot – megállapítható, hogy az indítványozó tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való jogokkal összefüggő indokolása nem vet fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést.
[20] 4.2. A jelen esetben az Alaptörvénynek a panaszban felhívott szabályai a Ve. 124. § (2) bekezdésében szabályozott bírság jogintézményével kapcsolatban olyan alkotmányjogi kérdést, amely a panasz befogadását eredményezhetné, szintén nem vetnek fel.
[21] Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében valamely bírság meghatározásakor a jogalkotó olyan szempontokat vesz figyelembe, mint pl. a jogsértés természete, a jogellenes cselekmény súlya vagy ismétlődése, a megelőzés, a szankció visszatartó hatása a jogsértéstől, vagy a jogsértés által okozott közérdeksérelem. A jogalkotót széleskörű szabadság illeti meg abban a kérdésben, hogy az egyes jogsértésekkel szemben milyen eszközökkel kíván fellépni. [540/D/2002. AB határozat, ABH 2004, 1614, 1616–1617.]
[22] Így, konkrét esetben, az Alkotmánybíróság a jogbiztonságot erősítő intézkedésnek minősítette a jogalkotó részéről objektív felelősségi alapon nyugvó bírsági szabályok megalkotását. [387/B/2007. AB határozat, ABH 2008, 2690, 2694.]
[23] A fentiekre figyelemmel nem lehet megállapítani, hogy a jelen esetben és tényállás mellett az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-a szerinti bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel.
[24] Az Alkotmánybíróság ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alkalmazásával az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Balogh Elemér s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró |
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
. |