English

Hungarian
Ügyszám:
.
806/B/2009
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 127/2009. (XII. 17.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2009/1056
.
A döntés kelte: Budapest, 12/15/2009
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                       A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
       
       Az    Alkotmánybíróság    jogszabály   alkotmányellenességének
      utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a
      következő
       
                               határozatot:
       
       1.   Az   Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy   a   személyi
      jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény
       -  3.  §  72.  b) pontjának „családi pótlék címén  megszerzett
      bevételből   egyéb  jövedelemként  figyelembe   vett   összeg,”
      szövegrésze,
       - 11. §-ának (5) bekezdése, a 28. § (18) bekezdése, továbbá
       -   a   28.   §  (19)  bekezdésének  a  „  ...  (18)  bekezdés
      rendelkezésétől   eltérően  a   (...),   ha   az   a   családok
      támogatásáról szóló törvény szerint” szövegrésze,
       - a 28. § (19) bekezdés a)-e) pontjai,
       -  a  48. § (2), (6) bekezdéseinek és a 49. § (7) bekezdésének
      az  „[ideértve  különösen a családi  pótléknak  a  28.  §  (18)
      bekezdése  szerint  jövedelemnek minősülő  megosztott  részét]”
      szövegrészei
       alkotmányellenesek,    ezért   ezeket   az    Alkotmánybíróság
      megsemmisíti.
       
       A  megsemmisített rendelkezések a hatályba lépésükre  –  2009.
      szeptember 1-jére –visszaható hatállyal vesztik hatályukat.
       
       A  törvény  28.  § (19) bekezdése a következő szöveggel  marad
      hatályban:
       „A  családi  pótlék  címén  megszerzett  bevételből  nem  kell
      jövedelmet megállapítani.”
       
       2.  Az  Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló  2003.  évi
      XCII.  törvény 52. § (4) bekezdése h) pontja és  a  törvény  3.
      számú  melléklete F) b) pontja alkotmányellenességének utólagos
      vizsgálatára irányuló indítványt elutasítja.
       
       3.  Az  Alkotmánybíróság az általános  forgalmi  adóról  szóló
      2007.  évi  CXXVII.  törvény 82. § (1) és (3)  bekezdése,  3/A.
      számú  melléklete alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára
      irányuló indítványokat elutasítja.
       
       Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
      közzé teszi.
                                   Indokolás
         
                                      I.
         
         1.    Több    indítványozó   kezdeményezte    ama    szabályok
        alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát, amelyek a családi
        pótlék  adómentességét  megszüntették  és  a  családi  pótlékot
        adóterhet nem viselő járandósággá nyilvánították.
         
         Az  indítványozók  az egyes adótörvények és  azzal  összefüggő
        egyéb  törvények  módosításáról szóló 2009. évi  XXXV.  törvény
        által  módosított, a személyi jövedelemadóról szóló  1995.  évi
        CXVII.  törvény  (a továbbiakban: Szja tv.) 3.  §-ának  72.  b)
        pontja,  11. §-ának (5) bekezdése, 28. §-ának új, (18) és  (19)
        bekezdései, 48. §-ának (2), (6) bekezdéseiből és 49. §-ának (7)
        bekezdéséből a szögletes zárójelben szereplő fordulat, valamint
        az   adózás   rendjéről  szóló  2003.  évi  XCII.  törvény   (a
        továbbiakban:  Art.)  52.  §  (4)  bekezdés  h)   pontjából   a
        zárójelben szereplő családi pótlékot fordulat, továbbá az  Art.
        3.  számú  melléklete  F)  b)  pontjának  alkotmányellenességét
        állították.
         
         Az  indítványok lényeges tartalma szerint a törvénymódosítások
        azzal  a  következménnyel  járnak, hogy  az  eltartotti  terhek
        nagyságától függetlenül meghúzott sávhatárt átlépő szülőktől  a
        családi pótlék jelentős részét visszaveszik, éspedig minél több
        gyermekről gondoskodnak a keresők, azonos jövedelemből is annál
        többet  vonnak  vissza  személyi  jövedelemadó  formájában.   A
        rendelkezés  még a létminimum szintje körül élő – tipikusan  az
        átlagnál   lényegesen   több  gyermeket   nevelő   –   családok
        keresőjével  sem  tesz  kivételt. Ez, az indítványozók  szerint
        aránytalan,    a   közteherviselő   képességtől    teljességgel
        elrugaszkodott   szabályozás   a   gyermekes,    különösen    a
        többgyermekes  adózókkal  szembeni hátrányos  megkülönböztetést
        valósít meg, ezért ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1)  és  (3)
        bekezdései, valamint 70/I. §-ának rendelkezéseivel.
         
         Érveltek   azzal   is,   hogy   a   módosítás   az   együttélő
        házastársakra   és   az  együttélő  élettársakra   hátrányosabb
        szabályozást  tartalmaz,  mint  az  egyedülállókra,  ezért   az
        házasság-  és  családellenes, az Alkotmány 15. §-át  sérti.  Az
        Szja   tv.  ugyanis  nem  ismeri  a  családi  adózás  vagy   az
        úgynevezett  házastársi  splitting  (házastársi  felosztás:   a
        házastársak jövedelmének összeadása, majd felezése, és az ennek
        alapján  való  adózás)  intézményét, a  jelen  módosítás  mégis
        áttöri a személyi adózás elvét, csakhogy éppen fordítva, mint a
        családi adó vagy a splitting: a házasságban élők és a gyermeket
        együtt nevelők hátrányára.
         
         Több  indítványozó érvel azzal is, hogy valamely  adózó  által
        megszerzett jövedelem kizárólag a jövedelmet megszerző adózónál
        vehető   figyelembe.  A  kifogásolt  szabályok  értelmében   az
        együttélő házastársnál, élettársnál a családi pótlék felét kell
        adóterhet nem viselő járandóságként figyelembe venni, abban  az
        esetben  is, ha ezt a bevételt csak az egyikük szerzi  meg.  Az
        Alkotmány  70/I.  §-a  kizárja, hogy adófizetési  kötelezettség
        keletkezzék  olyan jövedelemmel összefüggésben  is,  amelyet  a
        magánszemély nem kap meg: meg sem szerzett jövedelem adóztatása
        ellentétes  az Alkotmánnyal, mivel ha nem keletkezik jövedelem,
        akkor nem járulhat ahhoz közteher sem.
         
         Aggályosnak  tartják, hogy az intézkedést év  közben  vezették
        be,  így azon keresők esetében, akik éppen most veszítették  el
        eddigi magas keresetüket, a már nem létező jövedelmükből az  ez
        évi adóbevalláskor lesznek kötelesek többletadót befizetni, így
        az intézkedés rájuk nézve valójában visszamenőleges hatályú. Ez
        sérti  a  jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12.  §  (2)
        bekezdését,   ami  felveti  az  Alkotmány  2.  §-ában   foglalt
        jogállamiság, jogbiztonság kérdését is.
         
         Úgy   vélik,   megállapítható  az  adatvédelmi   követelmények
        megsértése  is,  azzal, hogy a foglalkoztatónak  tudomást  kell
        szereznie    a    magánszemély   magánéletének   legérzékenyebb
        változásairól,  éspedig arról is, ha otthagyja  a  férje,  majd
        mégis visszaköltözik, illetve ha egy adóéven belül többször  is
        élettársat vált. Ily módon a sérelmezett szabályozás  sérti  az
        Alkotmány 59. § (1) bekezdését is.
         
         2.  Több  indítványozó kifogásolja, hogy a gyermekek minimális
        tartásához  szükséges  termékek,  szolgáltatások  hazánkban   a
        normál  áfa  (általános  forgalmi  adó)  kulcs  alá  tartoznak,
        jóllehet  több  államban  a gyermekruházatra,  a  gyermekcipőre
        kedvezményes áfa kulcs vonatkozik; ebben a jogi környezetben az
        áfa  kulcs  felemelése  20-ról 25%-ra  [az  általános  forgalmi
        adóról  szóló  2007. évi CXXVII. törvény (a  továbbiakban:  Áfa
        tv.)  82. § (1) bekezdése], illetve a 18%-os kedvezményes kulcs
        alá  tartozó  termékek és szolgáltatások körének  meghatározása
        [Áfa  tv.  82.  § (3) bekezdés, 3/A. számú melléklet],  amelybe
        csak az alapvető élelmiszerek (tej, tejtermékek, gabona, liszt,
        keményítő vagy tej felhasználásával készült termék), továbbá  a
        távhőszolgáltatás  és  a  kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás
        tartoznak, szerintük sérti az Alkotmány 15. és 16. §-át.
         
         3.   Az   Alkotmánybíróság   az   indítványokat   —   tartalmi
        egyezőségükre,  és  az  azokban  foglalt  azonos  alkotmányjogi
        kérdésekre   tekintettel   —  az  Alkotmánybíróság   ideiglenes
        ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított
        és  egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü határozat
        (ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette,
        és egy eljárásban bírálta el.
         
         Az  Alkotmánybíróság megkereste az igazságügyi és  rendészeti,
        valamint a pénzügyminisztert.
         
                                      II.
         
         1. Az Alkotmány felhívott rendelkezései szerint:
         „15.  §  A  Magyar  Köztársaság védi a házasság  és  a  család
        intézményét.
         16.  §  A  Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság
        létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság
        érdekeit. (…)
         
         67.  § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga  van
        a  családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre
        és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi
        fejlődéséhez szükséges. (…)
         
         70/A.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság biztosítja  a  területén
        tartózkodó  minden  személy  számára  az  emberi,  illetve   az
        állampolgári  jogokat,  bármely  megkülönböztetés,  nevezetesen
        faj,  szín,  nem, nyelv, vallás, politikai vagy  más  vélemény,
        nemzeti  vagy  társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy
        egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (…)
         (3)  A  Magyar  Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását  az
        esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó  intézkedésekkel  is
        segíti. (…)
         
         70/I.  §  Minden  természetes személy, jogi  személy  és  jogi
        személyiséggel  nem rendelkező szervezet köteles  jövedelmi  és
        vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”
         
         2. Az Szja tv. elbíráláskor hatályos szabályai szerint:
         „3.  § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése  a
        következő: (…)
         
         72. Adóterhet nem viselő járandóság: (…)
         b)  a  családok  támogatásáról szóló törvényben  meghatározott
        családi pótlék címén megszerzett bevételből egyéb jövedelemként
        figyelembe  vett  összeg,  gyermekgondozási  segély,   anyasági
        támogatás  és gyermeknevelési támogatás, valamint  a  gyermekek
        védelméről   és   a   gyámügyi   igazgatásról   szóló   törvény
        felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott
        nevelőszülői díj; (…)
         
         11. § (…)
         (5)  A  családok  támogatásáról szóló törvény szerint  családi
        pótlékra  jogosult  és  az  adóévben  ilyen  bevételt  szerzett
        magánszemély,  a vele együtt élő házastársa, illetve  az  ilyen
        bevételt   szerző  magánszemély  élettársa  az  adóbevallásában
        feltünteti  házastársa, illetve élettársa  nevét,  adóazonosító
        jelét (ennek hiányában természetes személyazonosító adatait  és
        lakcímét). E rendelkezést munkáltatói adómegállapítás  esetében
        is alkalmazni kell. (…)
         
         28. § (…)
         (18)  Családi pótlék címén az adóévben megszerzett  bevételből
        egyéb jövedelem
         a)  a  családok  támogatásáról szóló törvény szerint  jogosult
        magánszemélynél,  a vele együtt élő házastársánál,  illetve  az
        ilyen bevételt szerző magánszemély élettársánál 50-50 százalék,
         b)  a  családok támogatásáról szóló törvény szerint a  családi
        pótlékra egyedülállóként, illetve egyedülállónak tekintendőként
        jogosult  magánszemélynél – az a) pontban foglaltaktól eltérően
        – 50 százalék.
         (19)  A  (18)  bekezdés  rendelkezésétől  eltérően  a  családi
        pótlék   címén  megszerzett  bevételből  nem  kell   jövedelmet
        megállapítani,  ha  az a családok támogatásáról  szóló  törvény
        szerint
         a) saját jogon jogosultként kapott támogatás;
         b)  tartósan  beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek  után
        magasabb összegű családi pótlék;
         c)  vagyonkezelői joggal felruházott gyámként, illetőleg  mint
        vagyonkezelő   eseti   gondnokként   a   gyermekotthonban,    a
        javítóintézetben nevelt vagy a büntetés-végrehajtási intézetben
        lévő,   gyermekvédelmi   gondoskodás   alatt   álló   gyermekre
        (személyre)   tekintettel  kapott  támogatás,  nevelőszülőként,
        hivatásos nevelőszülőként kapott támogatás;
         d) gyámként kirendelt hozzátartozóként vagy más személyként  a
        gyámsága  alatt  álló,  gondozásában élő gyermekre  tekintettel
        kapott  támogatás, a gyámhivatal által a szülői ház  elhagyását
        engedélyező   határozatban  a  családi  pótlékra   jogosultként
        megjelölt személyként kapott támogatás;
         e)    szociális   intézmény   vezetőjeként   az   intézményben
        elhelyezett gyermekre (személyre) tekintettel kapott támogatás.
        (…)
         
         48. § (…)
         (2)  A  magánszemély nyilatkozatot ad a munkáltatónak,  a  bér
        kifizetőjének,  ha az adóévben adóterhet nem viselő  járandóság
        címén  [ideértve különösen a családi pótléknak  a  28.  §  (18)
        bekezdése szerint jövedelemnek minősülő megosztott részét]  van
        nem  a  munkáltatótól, a bér kifizetőjétől származó  rendszeres
        vagy  nem  rendszeres bevétele. Az (1) bekezdésben foglaltaktól
        eltérően a munkaviszonyból származó rendszeres bevételt terhelő
        adóelőleg   a  bevételből  az  adótábla  legmagasabb  kulcsával
        számított  összeg,  ha  a  nyilatkozatban  a  magánszemély  nem
        tünteti  fel  adóterhet  nem  viselő  járandósága(i)  összegét.
        Azonban  a nyilatkozat szerinti összeget figyelembe véve,  vagy
        egyébként,  ha a magánszemély adóterhet nem viselő  járandósága
        is   a   munkáltatótól,  a  bér  kifizetőjétől   származik,   a
        munkáltató,  a bér kifizetője – az (1) bekezdésben foglaltaktól
        eltérően    –   a   rendszeres   bevételt   terhelő   adóelőleg
        megállapítása érdekében (…)
         (6)  A  magánszemély nyilatkozatot ad a munkáltatónak,  a  bér
        kifizetőjének,  ha az adóévben adóterhet nem viselő  járandóság
        címén  [ideértve különösen a családi pótléknak  a  28.  §  (18)
        bekezdése szerint jövedelemnek minősülő megosztott részét]  van
        nem  a  munkáltatótól, a bér kifizetőjétől származó  rendszeres
        vagy  nem  rendszeres bevétele. Az (5) bekezdésben foglaltaktól
        eltérően  a  munkaviszonyból származó nem  rendszeres  bevételt
        terhelő   adóelőleg   a  bevételből  az  adótábla   legmagasabb
        kulcsával  számított összeg, ha a nyilatkozatban a magánszemély
        nem  tünteti fel adóterhet nem viselő járandósága(i)  összegét.
        Azonban  a nyilatkozat szerinti összeget figyelembe véve,  vagy
        egyébként,  ha a magánszemély adóterhet nem viselő  járandósága
        is   a   munkáltatótól,  a  bér  kifizetőjétől   származik,   a
        munkáltató,  a bér kifizetője – az (5) bekezdésben foglaltaktól
        eltérően    –   a   rendszeres   bevételt   terhelő   adóelőleg
        megállapítása érdekében (…)
         
         49. § (…)
         (7)  Ha  a magánszemély – a (6) bekezdésben foglalt feltételek
        szerint megszerzett bevétel mellett – az adóévben adóterhet nem
        viselő  járandóságot  is szerez [ideértve különösen  a  családi
        pótléknak a 28. § (18) bekezdése szerint jövedelemnek  minősülő
        megosztott  részét], akkor a megszerzett más  bevételt  terhelő
        adóelőleg megállapításához az adóelőleg-alapok összegéhez hozzá
        kell  adni az adóterhet nem viselő járandóság(ok) várható  éves
        összegét  is.  Ilyenkor a bevételt terhelő adóelőleg  –  a  (6)
        bekezdésben   foglaltaktól  eltérően  –   az   adóelőleg-alapok
        megnövelt összegére az adótábla szerint várható számított  adó,
        csökkentve” (...)
         
         3. Az Art. szerint:
         „52. § (…)
         (4)  A  31.  §-ban  és  a 3. számú mellékletben  meghatározott
        tartalommal  az  adóhatósághoz  bevallást  teljesít,  illetőleg
        adatot szolgáltat: (…)
         h)  egyes  adóterhet  nem  viselő  járandóságokat  (nyugdíjat,
        rehabilitációs  járadékot, családi pótlékot)  folyósító  szerv,
        (…)
         3. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez (…)
         F)  Egyes adóterhet nem viselő járandóságokat folyósító  szerv
        adatszolgáltatása (…)
         b)  A  családi  pótlékot, anyasági támogatást folyósító  szerv
        elektronikus  úton  az állami adóhatósághoz az  adóévet  követő
        január  31-éig  adatot  szolgáltat azon  személyek  természetes
        személyazonosító  adatairól, lakcíméről, adóazonosító  jeléről,
        akik részére családi pótlékot, anyasági támogatást fizetett ki,
        valamint  az  említett  ellátás, támogatás  adóévi  összegéről,
        továbbá  a  gyermekre tekintettel a családi  pótlékra,  szintén
        jogosult  másik  szülő, házastárs természetes  személyazonosító
        adatairól, lakcíméről, adóazonosító jeléről vagy arról, hogy az
        igénylő az ellátást egyedülállóként vette igénybe.”
         
         4. Az Áfa tv. szabályai szerint:
         „82. § (1) Az adó mértéke az adó alapjának 25 százaléka. (…)
         (3)    A   3/A.   számú   mellékletben   felsorolt   termékek,
        szolgáltatások  esetében az adó mértéke  az  adó  alapjának  18
        százaléka.”
         
                                     III.
         
         1.  A  családi  pótlék  nem  a  jogosult  személy  munkavégzés
        jellegű  tevékenységének az eredménye,  hanem  a  háztartásában
        nevelt  gyermek(ek)re tekintettel a családnak  nyújtott  állami
        támogatás.  Erről  az állami támogatásról jelenleg  a  családok
        támogatásáról  szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban:
        Cst.)  rendelkezik. A Cst. 6. §-a értelmében a családi pótlékot
        a  gyermek  nevelési,  iskoláztatási  költségeihez  nyújtja  az
        állam,  havi  rendszerességgel;  a  családi  pótlék  a  gyermek
        védelembe  vétele  esetén  részben  természetbeni  formában  is
        nyújtható.
         
         A  családi  pótlékra való jogosultság – egy viszonylag  rövid,
        átmeneti  időszakot, az 1996. január 5. és  1999.  január  1-je
        közötti  időtartamot  kivéve – az 1912-es bevezetésétől  [1912.
        évi  XXXV.  tc.] kezdve általában nem függött, és ma  sem  függ
        rászorultságtól, vagyis a családban az egy főre  eső  jövedelem
        mértékétől, jóllehet a jogosultak köre, a juttatás  mértéke  és
        időtartama sokszor és sokat változott.
         
         Ami   a   jogosultak   körét  illeti,   megállapítható,   hogy
        történetileg  a  családi  pótlék  hazánkban  minden  esetben  a
        gyermek  után,  a gyermekre tekintettel, de nem  közvetlenül  a
        gyermeknek, hanem a családnak juttatott támogatási  forma  volt
        és  az  is  maradt a hatályos szabályok szerint. Ezt  igazolja,
        hogy  kezdetben  a pótlékra csak meghatározott jogállású,  szűk
        szülői  kör volt jogosult (az állami közalkalmazottak),  vagyis
        nem  minden  gyermek szülője. A pótlékra való jogosultság  csak
        fokozatosan terjedt ki a legalább 20 főt foglalkoztató ipari és
        kereskedelmi cégek fizikai dolgozóira (1938:XXXVI. tc.), később
        a  kötelező  társadalombiztosítás hatálya  alá  tartozó  összes
        dolgozóra   (11780/1946.  M.E.  sz.   rendelet),   még   később
        munkaviszonytól  függetlenül minden családra  (1990.  évi  XXV.
        törvény). Jóllehet a hatályos szabályok szerint, kivételesen, a
        saját jogán is családi pótlékra jogosult lehet a tizennyolcadik
        életévét  betöltött tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos
        személy,   ha   utána  tizennyolcadik  életévének   betöltéséig
        magasabb  összegű családi pótlékot folyósítottak, vagy bizonyos
        feltételek  mellett  a  közoktatási intézményben  tanulmányokat
        folytató  gyermek is (pl. ha mindkét szülője elhunyt)  annak  a
        tanévnek  a  végéig, amelynek időtartama alatt  betölti  a  23.
        életévét,  ez  nem  változtat  azon,  hogy  a  családi   pótlék
        alapvetően  a  családnak nyújtott ellátás. Adójogi  szempontból
        annak  van  jelentősége, hogy a családi pótlék felett  a  szülő
        szerez – általában korlátlan – rendelkezési jogosultságot.  Ezt
        az  értelmezést erősíti a Cst. 3. § (3) bekezdése: eszerint  „a
        családnak  nyújtott  ellátások az  állam  részéről  biztosított
        olyan   támogatások,   amelyek  elismerve   a   család   és   a
        gyermekvállalás fontosságát – jövedelmi helyzettől  függetlenül
        – a gyermeket nevelő szülőt illetik meg”.
         
         Az   általános  személyi  jövedelemadó  bevezetésétől,   1988.
        január  1-jétől 2009. augusztus 31-ig állandó szabálya  volt  a
        személyi  jövedelemadó  törvényeknek,  hogy  a  családi  pótlék
        adómentes.
         
         2.   Kezdettől  meglévő  tulajdonsága  a  személyi  jövedelmek
        adóztatásának, hogy a törvény szerint a „magánszemélyt” terheli
        adókötelezettség, az összes jövedelme után,  vagyis  a  törvény
        individuális, egyéni, személyi jövedelmet adóztat [Szja tv.  2.
        § (1) bekezdés].
         
         Ezt   a   jövedelemadót   jellemzi  a  jövedelmek   viszonylag
        egységes, az összevont adóalapnál [29. § (1) bekezdés]  sávosan
        progresszív terhelése [30. § (2) bekezdés], vagyis a törvény fő
        szabály  szerint, az együttadózó jövedelmeknél, ahová a családi
        pótlék  is  tartozik  az  új szabályok  folytán,  nem  egyetlen
        adókulcsot  használ,  hanem többet, és a magasabb  jövedelemhez
        magasabb adókulcs tartozik.
         
         Az  Szja  tv. 1996. január 1-jei hatályba lépéséig  a  korábbi
        három jövedelemadó törvény tartalmazott 0-kulcsos adósávot  is;
        ezt  az  Szja  tv.  szüntette meg, a bér és az  azzal  azonosan
        kezelt   más   jövedelmek   utáni   adójóváírás   bevezetésével
        egyidejűleg. Jelenleg nincs 0-kulcsos adósáv.
         
         Az  Szja  törvény  jellemzője továbbá, hogy  az  –  a  fentiek
        szerint – nem családi és nem házastársi jövedelmet adóztat.
         
         3.  Az Szja tv. vizsgált szabályai lényegében a családi pótlék
        adómentességét szüntették meg. Az Szja tv. 1. számú  melléklete
        1.2.  pontja  2009.  szeptember  1-jéig  tartalmazta,  hogy   a
        szociális   és  más  ellátások  közül  adómentes  „a   családok
        támogatásáról szóló törvény alapján kapott családi pótlék”.
         
         Az  Alkotmánybíróság  gyakorlata mind  az  állami  juttatások,
        mind   az   adómentességek  megszüntetését  vagy   korlátozását
        illetően viszonylag megengedő.
         
         A  84/B/2006. AB határozat szerint (ABH 2007, 1928,  1933.)  a
        családi pótlékra, mint konkrét juttatási formára senkinek sincs
        az Alkotmányon alapuló alanyi joga.
         
         Az  Alkotmánybíróság a 780/B/1992. AB határozatában (ABH 1998,
        551, 552.) rámutatott arra, hogy a családi pótlék intézménye az
        Alkotmány  15. §-ból nem következik, hanem annak  70/E.  §-ával
        hozható  összefüggésbe.  Ehhez képest a  családi  pótlék  olyan
        szociális  juttatás,  amely  az  Alkotmány  70/E.  §-ának   (1)
        bekezdésén alapuló állami kötelezettségvállalásból származik.
         
         Az   adókedvezmények  alkotmányossági  kérdéseivel   is   több
        alkotmánybírósági  döntés  foglalkozott.  Az   Alkotmánybíróság
        következetes  álláspontja,  hogy  a  61/1992.  (XI.   20.)   AB
        határozat  óta, hogy a közterhekhez való hozzájárulás  alapvető
        kötelezettsége   alóli  mentesülésre  vagy   bizonyos   mértékű
        kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga.
        A  mentességek  és kedvezmények meghatározásánál  a  jogalkotót
        széleskörű  mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása  során
        tekintettel  lehet  bizonyos,  az  Alkotmányban  is  nevesített
        jogokra,  de  ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból
        közvetlenül  le nem vezethető, esetenként rövid távra  irányadó
        gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és
        egyéb  célkitűzéseket.  Ekként  tehát,  noha  a  jogalkotót   a
        mentességek  és  kedvezmények  megállapításánál  is  kötik   az
        Alkotmányban   meghatározott  jogi   korlátok,   a   jogalkotói
        mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák  a
        meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a
        társadalom   érdekeivel  ellentétes  tartalmú   mérlegelés   is
        elsődlegesen  politikai felelősséget von maga után  (ABH  1992,
        280,  281.).  Mindebből  következik  az  is,  hogy  a  korábban
        nyújtott    adómentesség    fenntartására    általában    nincs
        alkotmányosan  levezethető kötelezettsége  a  jogalkotónak.  Az
        Országgyűlés   jogosult  adómentességeket   megállapítani,   de
        jogában áll a mentességek körének szűkítése is (1416/D/1996. AB
        határozat, ABH 2002, 788, 792.).
         
         4.  A jogalkotó széles körű mérlegelési jogát illetően azonban
        egységes az Alkotmánybíróság gyakorlata abban is, hogy mind  az
        ex    gratia    juttatásoknál,    mind    az    adókedvezmények
        megszüntetésénél  a  szabályozás minimális  tartalmi  korlátját
        jelenti  egyrészt az egyenlő méltóságú személyként való kezelés
        feltétlen  betartása,  másrészt az Alkotmányban  megfogalmazott
        alapjogok meg nem sértése [9/1990. (IV. 25.) AB határozat,  ABH
        1990,  46, 48-49.]. Még az ex gratia juttatásoknál is irányadók
        az  Alkotmány  jogegyenlőségi tételéből (54. §  (1)  bekezdése,
        70/A.  §) és a közterhekhez való hozzájárulás kötelezettségéből
        eredő  követelmények.  A  jelen ügyben az  indítványok  alapján
        éppen ezekről a kérdésekről kell dönteni.
         
                                      IV.
         
         Az indítványok részben megalapozottak.
         
         1.  Az Alkotmánybíróság elsőként azt az indítványt bírálta el,
        amely   szerint  valamely  adózó  által  megszerzett  jövedelem
        kizárólag  a  jövedelmet megszerző adózónál vehető  figyelembe;
        eszerint  az  Alkotmány  70/I. §-a  kizárja,  hogy  adófizetési
        kötelezettség keletkezzék olyan jövedelemmel összefüggésben is,
        amelyet a magánszemély nem kap meg.
         
         Az   Alkotmány  70/I.  §-át  az  Alkotmánybíróság   már   több
        határozatában értelmezte.
         
         A    házipénztáradóról   szóló   2006.   évi    LX.    törvény
        alkotmányosságát  vizsgáló 61/2006.  (XI.  15.)  AB  határozat,
        azzal  a  szándékkal,  hogy összefoglalja  az  Alkotmánybíróság
        közteherviseléssel kapcsolatos gyakorlatát, kifejtette, hogy  a
        ténylegesen  meg  nem  szerzett jövedelem  nem  adóztatható.  A
        határozat  megállapította, hogy „az alanyi  kötelezettek  által
        ténylegesen  meg  nem  szerzett jövedelem esetében  a  közteher
        (adó)  és  az  alanyi kötelezett jövedelmi helyzete  (viszonya)
        között semmilyen kapcsolat nem mutatható ki, s ez ellentétes az
        Alkotmány   70/I.   §-ában   foglalt  arányos   közteherviselés
        alkotmányi rendelkezésével” (ABH 2006, 674, 683.).
         
         Hasonló  elvi  álláspontra helyezkedett az úgynevezett  elvárt
        adóról  szóló  törvényi rendelkezéseket vizsgáló  8/2007.  (II.
        28.)  AB  határozat is, amely összegezte a fogalmi  elemeket  a
        jövedelmi és vagyoni adók tekintetében:
         „—  az adó (közteher) alanyi kötelezettek jövedelmi és vagyoni
        viszonyainak való megfelelése;
         —  az  adó és az alanyi kötelezettek adófizetési kötelezettség
        alá  vont  jövedelme, illetve vagyona között fennálló közvetlen
        kapcsolat;
         —   az   alanyi  kötelezettek  által  ténylegesen  megszerzett
        jövedelem, illetve vagyon adóztatása;
         —  az  adó  alanyi kötelezettek teherviselő képességével  való
        arányossága”.
         
         A  határozat  kimondta  azt is, hogy „a jövedelmi  és  vagyoni
        típusú adók esetében — figyelemmel a konkrét szabályozás összes
        sajátosságára  — az Alkotmány 70/I. §- ában foglalt  alkotmányi
        korlát valamennyi fogalmi elemének egyidejűleg fenn kell állnia
        ahhoz,  hogy  a  vizsgált szabályozás megfeleljen  az  említett
        alkotmányos mércének. Amennyiben tehát a törvényalkotó  —  élve
        széleskörű  mérlegelési lehetőségével — az alanyi  kötelezettek
        jövedelmét  (nyereségét),  illetve vagyonát  vonja  adófizetési
        kötelezettség  alá,  akkor a vizsgált  szabályozás  az  esetben
        felel   meg  az  Alkotmány  70/I.  §-  ban  foglalt  alkotmányi
        mércének,  ha  a  fent  említett fogalmi elemek  maradéktalanul
        teljesülnek, azaz: az adó és az alanyi kötelezettek  jövedelme,
        illetve vagyona között közvetlen kapcsolat áll fenn, az  alanyi
        kötelezettek   által   ténylegesen  (valóságosan)   megszerzett
        jövedelem,   illetve  vagyon  kerül  adóztatásra,   az   alanyi
        kötelezettek teherviselő képességével arányosan.”
         
         A  határozat szerint „a jövedelem (nyereség), illetve a vagyon
        adóztatása  esetén az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányi
        korlát   sérelmét  idézheti  elő  az,  hogy   ha   a   vizsgált
        szabályozásról,  illetve annak valamely  eleméről  kimutatható,
        hogy  az  ténylegesen meg nem szerzett jövedelmet  (nyereséget)
        von adófizetési kötelezettség alá, de ugyanígy az is, ha az adó
        (közteher)  és  az  alanyi kötelezettek  adóztatott  jövedelme,
        illetve vagyona között nem áll fenn a közvetlen kapcsolat” (ABH
        2007, 148, 163.).
         
         Az  Szja tv. jövedelmet adóztat, ezért az említett alkotmányos
        követelményeket erre a törvényre is alkalmazni  kell.  Az  Szja
        tv. értelmében úgynevezett egyéb jövedelem a családi pótlék. Az
        Alkotmánybíróságnak ezért vizsgálnia kellett,  hogy  a  családi
        pótlék   adózásnál  való  figyelembe  vétele   minden   esetben
        ténylegesen megszerzett jövedelemre vonatkozik-e.
         
         [Hangsúlyozni  kell,  hogy  a  jelen  esetben  nem   technikai
        megoldásról van szó, mint a 110/2009. (XI. 18.) AB határozatban
        [Magyar  Közlöny  2009/162 (XI. 18.)]  elbírált  törvénynél.  A
        közteherviselés      rendszerének      átalakítását       célzó
        törvénymódosításokról  szóló  2009.  évi  LXXVII.  törvény   (a
        továbbiakban:  Krátv.) által bevezetett adóalap-kiegészítés  az
        adóalany által ténylegesen megszerzett, a rendelkezési joga alá
        került jövedelemre épült. A Krátv. szerinti adóalap-kiegészítés
        lényegében  az adóalapot érintő matematikai műveletként  írható
        le:   az   adókulcsokat  nem  az  összevont  adóalapba  tartozó
        jövedelmekre, hanem (2010. január 1-jétől) annak 127%-ára  kell
        vetíteni.   Az   adóalapot  korrigáló   matematikai   műveletek
        vonatkozásában   az   Alkotmánybíróság  szükségesnek   tartotta
        hangsúlyozni, hogy mindaddig, míg a korrekció kiindulási alapja
        az adóalany által ténylegesen megszerzett jövedelem, s kétséget
        kizáróan   kimutatható  a  közvetlen  összefüggés  az  adóalany
        foglalkoztatásával,  jövedelemszerző tevékenységével  keletkező
        jövedelem  és  a korrekciós tényező, s ezáltal  az  adó  alapja
        között,   addig   a  jogalkotó  által  bevezetett   matematikai
        korrekció  megmarad az alkotmányosság határain belül.  Az  Szja
        tv.  most  vizsgált  szabályainál azonban teljesen  másról  van
        szó.]
         
         A   Cst.  10.  §  (1)  bekezdése  szerint  „ugyanazon  gyermek
        (személy)  után  járó családi pótlék csak egy jogosultat  illet
        meg.”  A  (3)  bekezdés szerint „ha a gyermek együttélő  szülők
        háztartásában  él, a családi pótlékot – együttes  nyilatkozatuk
        alapján  –  bármelyik szülő igényelheti, mégpedig nyilatkozatuk
        szerint   gyermekenként.  Megállapodás  hiányában  az  ellátást
        igénylő szülő személyéről – kérelemre – a gyámhatóság dönt.”
         
         Az  Szja tv. 28. § (18) bekezdése szerint családi pótlék címén
        az adóévben megszerzett bevételből egyéb jövedelem
         a)  a  családok  támogatásáról szóló törvény szerint  jogosult
        magánszemélynél,  a vele együtt élő házastársánál,  illetve  az
        ilyen bevételt szerző magánszemély élettársánál 50-50 százalék,
         b)  a  családok támogatásáról szóló törvény szerint a  családi
        pótlékra egyedülállóként, illetve egyedülállónak tekintendőként
        jogosult  magánszemélynél – az a) pontban foglaltaktól eltérően
        – 50 százalék.
         
         Vagyis  ez  a  szabály két irányban is kivételt  tartalmaz  az
        alól  az  általános elv alól, hogy a jövedelem – a magánszemély
        által  az  adóévben  bármilyen címen  és  formában  megszerzett
        bevétel egésze [Szja tv. 4. § (1) bekezdés] – adózni tartozik.
         
         Az  egyik  kivétel,  hogy nemcsak a családi pótlékra  jogosult
        személynél tekinti „egyéb jövedelemnek” a családi pótlék  címén
        megszerzett  bevételt  (ennek felét), hanem  a  vele  együttélő
        házastársnál,  élettársnál  is  (a  másik  felét),  függetlenül
        attól,  hogy a házastárs, élettárs igényelt-e családi pótlékot,
        van-e  ilyen  címen  személyes bevétele. Habár  ez  a  törvényi
        technika  az  úgynevezett  házastársi  splittingre  (házastársi
        felosztás:   a   házastársak  jövedelmének   összeadása,   majd
        felezése,   és   az   ennek  megfelelő  adózás   személyenként)
        emlékeztet,  amely  bevett  módszer  számos  országban,  mégsem
        azonosítható  vele  több, nagyon lényeges  különbség  miatt.  A
        legfontosabb, hogy az Szja tv. megoldása nem minden jövedelemre
        vonatkozik, vagyis csupán részleges. A részlegessége miatt  nem
        minden   esetben  előnyös  a  hatása,  jóllehet  a   házastársi
        splittingnek  eredetileg  a házasság mint  az  Alkotmány  által
        védett  jogintézmény adójogi támogatása, és nem hátrány okozása
        a  célja.  A  másik  különbség, hogy a  szabályozás  nemcsak  a
        házastársakra,  hanem  az élettársra is  kiterjed.  A  harmadik
        különbség,  hogy  a családi pótlék megosztása független  attól,
        hogy  ténylegesen  gazdasági közösségben élnek-e  az  együttélő
        érintett személyek, vagy megállapodás alapján, amit a törvények
        lehetővé tesznek, nem.
         
         A  másik  kivétel,  hogy  a családi pótlék  címén  ténylegesen
        megszerzett  bevételnek  csak a felét  tekinti  jövedelemnek  a
        törvény,   ha  a  családi  pótlék  teljes  összegét   megszerző
        személynek  nincs  együttélő házastársa vagy élettársa,  vagyis
        egyedülálló.  Ez  utóbbi esetben jogszabályértelmezési  kérdést
        vet fel, hogy a családi pótlék címén megszerzett bevétel „másik
        felét”  miként  kell figyelembe venni az Szja szempontjából:  a
        törvény  értelmezhető  úgy, hogy a megszerzett  családi  pótlék
        másik  felét  a  jogalkotó nem tekinti az  egyedülálló  személy
        jövedelme   részének.  Ugyanakkor  tételes  szabály   ennek   a
        bevételnek  az  adózás  alól  való mentesítésére  szövegszerűen
        nincs:  vagyis  ha csupán a törvény szövegét nézzük,  a  pótlék
        másik  fele  –  az  általános szabályok következtében,  amelyek
        mindenféle bevétel egészének az adókötelezettségéről szólnak  –
        adóköteles  lenne.  Az  Alkotmánybíróságnak  azonban  erről   a
        jogértelmezési kérdésről a jelen esetben nem kell döntenie.
         
         A  törvény szabályai alapján azt azonban meg lehet állapítani,
        hogy az Szja tv. 28. § (18) bekezdés a) pontja ténylegesen  meg
        nem  szerzett jövedelmet von adóalapba akkor, amikor a  családi
        pótlékra jogosult személy együttélő házastársánál, élettársánál
        is,   fele  részben,  a  családi  pótlékot  kifejezetten  egyéb
        jövedelemnek tekinti. A Cst. 10. § (1) és (3) bekezdése ugyanis
        egyértelművé teszi, hogy ugyanazon gyermek (személy) után  járó
        családi  pótlék  csak egyetlen jogosultat illet  meg:  a  másik
        szülő  e  jövedelem  felett nem szerez  semmilyen  rendelkezési
        jogosultságot.  (A  törvény szerint,  ha  a  gyermek  együttélő
        szülők   háztartásában  él,  a  családi  pótlékot  –   együttes
        nyilatkozatuk  alapján – bármelyik szülő igényelheti,  mégpedig
        nyilatkozatuk szerint gyermekenként. Megállapodás hiányában  az
        ellátást  igénylő szülő személyéről – kérelemre – a gyámhatóság
        dönt.) Mindezekre figyelemmel ezért ez a szabályozás ellentétes
        az   Alkotmány   70/I.  §-ának  az  idézett   AB-határozatokban
        említett, értelmezett tartalmával.
         
         Az   Alkotmánybíróság  ugyanakkor  megjegyzi:   az   Alkotmány
        házasságot  és  családot védő szabályára  tekintettel  (15.  §)
        önmagában  nem  lenne ellentétes az Alkotmány 70/I.  §-ával  az
        olyan  megoldás,  amely  lehetővé  tenné,  hogy  a  házastársak
        válasszanak  a  jelenlegi személyi adózás, vagy  a  házastársak
        jövedelmének  összeadása, majd felezése, és az ennek  megfelelő
        adózás (az úgynevezett splitting, felosztás) között.
         
         2.  Az  Alkotmánybíróság másodsorban azt  vizsgálta,  hogy  az
        Szja  tv.  kifogásolt  szabályai sértik-e  a  teljesítőképesség
        szerinti adózás követelményét.
         
         Az Alkotmánybíróság említett határozatai az Alkotmány 70/I. §-
        ából  eredő követelménynek tekintették azt, hogy az adó  álljon
        arányban  az adóalanyok teherviselő képességével [8/2007.  (II.
        28.)  AB  határozat, ABH 2007, 148, 163.]. A  teljesítőképesség
        szerinti    adózás   követelménye   –   noha   általában    nem
        érvényesíthető  maradéktalanul a  jövedelemadók  bonyolultsága,
        más  alkotmányos  célok  követése és az  adó  gazdaságpolitikai
        eszköz-szerepe  következtében  –  azt  jelenti,   hogy   azonos
        gazdasági teljesítőképességű személyeket azonosan kell kezelni,
        illetve  a  nagyobb gazdasági teljesítőképességgel  rendelkezők
        jobban   adóztathatók.   A  teherviselő   képességgel   arányos
        közteherviselés az Alkotmánybíróság gyakorlatában a 70/I. §-ból
        levezetett,   speciális   jogegyenlőségi   tétel.   [A    német
        Alkotmánybíróság gyakorlatában, jóllehet az elvet nem  egyetlen
        alkotmányi   szabályhoz   kötik,  általában   a   jogegyenlőség
        (Alaptörvény   3.  §)  követelményével  kapcsolják   össze.   A
        teljesítőképesség      szerinti      adózás       (az       ún.
        Leistungsfähigkeitsprinzip) azonban nem követeli meg azt,  hogy
        az adó progresszív legyen (BVerfGE 8, S. 51).].
         
         Az  Alkotmánybíróság jogegyenlőséggel összefüggő gyakorlatából
        figyelmet érdemel az is, hogy „alkotmányellenességhez nem  csak
        az  vezet,  ha  adott  szabályozási koncepción  belül  valamely
        (azonos helyzetben lévő) csoportra – alkotmányos indok nélkül –
        eltérő szabályozás vonatkozik, hanem hátrányos megkülönböztetés
        az  is,  ha  az  adott  szabályozási koncepció  alkotmányossági
        szempontból   lényegesen  eltérő  helyzetben  lévő  csoportokra
        azonosan  vonatkozik,  vagyis  e  körülményt  figyelmen   kívül
        hagyja.  Ha  az  ilyen  hátrányokozásnak nem  ismerhető  fel  a
        tárgyilagos  mérlegelés  szerint való ésszerű  indoka  –  tehát
        önkényes –, alkotmányellenesség állapítható meg” [6/1997.  (II.
        7.)   AB   határozat,  ABH  1997,  67,  69.].   Alkotmányossági
        szempontból lényegesen eltérő helyzetben vannak másokhoz képest
        azok  a  személyek,  akik családban élnek és gyermekekről  való
        gondoskodási kötelezettségük van.
         
         2.1.  A szülők alapvető kötelessége ugyanis a gyermek tartása,
        mint az Alkotmány 67. §-ában megfogalmazott testi, szellemi  és
        erkölcsi fejlődéshez szükséges gondoskodás.
         
         Az  Alkotmány  a  gyermek  alapvető jogának  megfogalmazásával
        közvetlen  és  jelentős  kötelezettséget  ró  a  szülőkre,   az
        államra,  a társadalomra. Az Alkotmány akkor, amikor  a  szülők
        tartási    kötelezettségét   megfogalmazza,   amihez    hasonló
        kötelezettség mást nem terhel, hatással van a szülők  személyes
        teljesítőképességére. A gyermekükről az Alkotmány szerint saját
        háztartásukban   gondoskodó  szülőknek   mint   az   Szja   tv.
        adóalanyainak  mind  a személyes gazdasági  teljesítőképessége,
        mind  a személyes adóteherviselő képessége eltér azokétól, akik
        egyedül élnek vagy gyermeket nem nevelnek.
         
         A   gyermek   tartására   az  Alkotmány   alapján   kötelezően
        fordítandó  javak  nyilvánvalóan csökkentik  azt  az  összeget,
        amely  felett  a szülők, együttesen, vagy külön-külön  szabadon
        rendelkezhetnek.  A  szülők személyes adóteherviselő  képessége
        ezért  nem azonos azoknak a magánszemélyeknek az adóteherviselő
        képességével,   akiket   az   Alkotmány   67.   §-a    szerinti
        kötelezettség nem terhel, hanem kisebb.
         
         A  családi  pótlék a gyermeknevelés költségeihez  való  állami
        hozzájárulás. (A Cst. 1. §-a szerint a „törvény célja,  hogy  a
        családok  szociális biztonságának elősegítése, a gyermeknevelés
        anyagi  terheinek csökkentése érdekében meghatározza  az  állam
        által    nyújtandó   családtámogatási   ellátások   rendszerét,
        formáit”.)   A  gyermeknevelés  költségei  a  szülőknél   annál
        nagyobbak,   minél   több  gyermekről  kell  gondoskodniuk   az
        Alkotmány 67. § (1) bekezdése alapján.
         
         Az  Alkotmánybíróság egy korai határozatában abból indult  ki,
        hogy  a  gyermek ember, akit minden olyan alkotmányos  alapvető
        jog  megillet,  mint  mindenki mást, de  ahhoz,  hogy  a  jogok
        teljességével  képes legyen élni, biztosítani kell  számára  az
        életkorának  megfelelő minden feltételt felnőtté válásához.  Az
        Alkotmány 67. § (1) bekezdése minden gyermek számára biztosítja
        a  jogot a családja, az állam és a társadalom részéről  arra  a
        védelemre  és gondoskodásra, amely a megfelelő testi,  szellemi
        és   erkölcsi   fejlődéséhez  szükséges.   Ez   az   alkotmányi
        rendelkezés  „a gyermek alapvető jogairól szól,  egyidejűleg  a
        család   (szülők),   az   állam  és   a   társadalom   alapvető
        kötelezettségeit  megszabva”  (995/B/1990.  AB  határozat,  ABH
        1993,    524,    525.),   egyben   a   jogalkotó    alkotmányos
        kötelezettségét  határozza meg a gyermek  megfelelő  fejlődését
        biztosító feltételek megteremtésére.
         
         Az  Alkotmánybíróság – az Alkotmány 15. §-a, 16. §-a és a  67.
        §   (1)   bekezdése  összefüggéseit  figyelembe  véve  –   több
        határozatában  is  rámutatott, hogy e  rendelkezések  az  állam
        intézményvédelmi   kötelezettségét  alapozzák   meg,   mely   a
        legkülönbözőbb  állami kötelezettség-teljesítésekben  nyilvánul
        meg,   és   amelyek  formája,  módja,  mértéke  az   alkotmányi
        rendelkezésből  nem következik [731/B/1995. AB  határozat,  ABH
        1995,  801, 807.; 79/1995. (XII. 21.) AB határozat,  ABH  1995,
        399,  405.; 429/B/2001. AB határozat, ABH 2005, 987,  991-992.;
        666/B/2004.   AB   határozat,  ABH  2006,   2061,   2063-2064.;
        844/E/2005. AB határozat, ABH 2007, 2544, 2547.].
         
         Az   Alkotmánybíróság  egy  későbbi,  32/1998.  (VI.  25.)  AB
        határozata ugyanakkor a rendelkező részben állapította meg: „az
        Alkotmány  70/E.  §-ában  meghatározott szociális  biztonsághoz
        való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan
        megélhetési  minimum  állami  biztosítását  tartalmazza,  amely
        elengedhetetlen    az    emberi    méltósághoz     való     jog
        megvalósulásához.” (ABH 1998, 252.).
         
         Az   Alkotmány   67.  §  (1)  bekezdésében  írt   védelem   és
        gondoskodás  ezért legalább azt kell jelentse, hogy  a  gyermek
        családjának és az államnak az Alkotmányból eredő kötelezettsége
        van  arra,  hogy  a  gyermek emberhez méltó létezése  minimális
        feltételeihez  szükséges javakat biztosítsák. Család  hiányában
        egyedül  az állam lenne köteles a gyermekekről gondoskodni.  [A
        gyermeki  létminimum adómentességének követelménye megtalálható
        a    német   alkotmánybíróság   gyakorlatában:   eszerint    az
        Alaptörvénynek abból a szabályából, amely szerint a házasság és
        a  család  az  állam különleges védelme alatt  állnak  (Art.  6
        Abs.1.), az következik a gyakorlat értelmében, hogy egy  család
        adóztatásánál   a   család  tagjaira  eső  létminimumösszegeket
        adómentesen kell hagyni. Lásd pl.: Beschluß des Zweiten  Senats
        vom  10. November 1998 – 2 BvL 42/93 –.] Ez olyan alkotmányjogi
        szempont,   amelyet   a   70/I.   §-ból   levezetett,   különös
        jogegyenlőségi  tétel,  a  teljesítőképesség  szerinti   adózás
        követelménye   érvényesülésénél,  fokozottan  kell   figyelembe
        venni.
         
         A  vizsgált  szabályok a családi pótlékhoz,  a  gyermeknevelés
        költségeihez   való  állami  hozzájáruláshoz   fűznek   adójogi
        következményt, de eközben csak az adóalany személyes  jövedelme
        számít,  és nem a rászorultság: nem számít az, hogy a családnak
        a tagjai mekkora egy főre eső jövedelemből élnek.
         
         Az  adóterhet nem viselő járandóság lényege ugyanis,  hogy  az
        összege  nem  adózik,  de „feljebb tolja” a  többi  jövedelmet.
        Adóterhet  nem viselő járandóságnál ezért nem csupán  technikai
        szabályról  van szó. A családi pótlék összegének hozzászámítása
        az összevont adóalapba tartozó jövedelemhez a hatályos Szja tv.
        mellett (amely ennél a jövedelemnél két sávot tartalmaz és két,
        18   és  36  százalékos  adókulcsot)  felfelé  tolja,  magasabb
        adókulcs  alá  eső  sávba  helyezi az eddig  adómentes  családi
        pótlék  mellett szerzett személyes jövedelmet. Akinek  az  éves
        személyes  jövedelme  –  függetlenül  gyermekei  számától  –  a
        családi  pótlék  összegével együtt  meghaladja  az  1,9  millió
        forintot  (az  alsó jövedelemi sáv határát), a  családi  pótlék
        összegének 18 százalékával több adót fizet, mint eddig,  és  ez
        egyedül  annak  a következménye, hogy a családi  pótlék  „egyéb
        jövedelem”, adóterhet nem viselő járandóság lett.
         
         A  támadott  szabályok következtében több adót fizethetnek  az
        ugyanannyi  gyermeket nevelő azok a szülők, akiknél ugyanazt  a
        jövedelmet  egyetlen  kereső személy szerzi  meg  (és  az  alsó
        jövedelmi  sáv határát átlépi), mint ahol ugyanezt a jövedelmet
        kétkeresős  családban  élő, de az alsó jövedelmi  sávot  külön-
        külön  át nem lépő szülők, együttélve szerzik meg. Ez sérti  az
        adóalanyok   teherviselő  képessége  [8/2007.  (II.   28.)   AB
        határozat,  ABH 2007, 148, 163.] szerinti adózás követelményét.
        A  szabályozás  az  ugyanolyan teherviselő képességű  személyek
        között hátrányos különbséget tesz aszerint, hogy a család  egy-
        vagy  kétkeresős.  [Az Alkotmánybíróság  60/1995.  (X.  6.)  AB
        határozata  vizsgált  egy  olyan, alkotmányjogi  szempontból  a
        jelen   ügyben  vizsgálthoz  hasonló  szabályozást,  amely   az
        egygyermekes,   együttélő   szülők   családi   pótlékra    való
        jogosultságát  attól tette függővé, hogy csupán az  egyik  vagy
        mindkét    szülő    folytat-e    kereső    foglalkozást.     Az
        Alkotmánybíróság álláspontja szerint az a különbségtétel, amely
        az egy gyermeket nevelő, de egyébként rászorult családok között
        aszerint  különböztet,  hogy  a  rászorultságot  egy  vagy  két
        kereset  alapozta-e meg, az egyébként rászorult egy gyermekesek
        vonatkozásában  az  Alkotmány  70/A.  §  (1)  bekezdését  sértő
        diszkriminatív rendelkezés volt.]
         
         Ezért  azok  a  támadott szabályok, amelyek a  családi  pótlék
        adómentességét  megszüntetve a családi pótlékot  adóterhet  nem
        viselő  járandóságként  rendelik  figyelembe  venni,  személyes
        jövedelemként,  a  hatályos  Szja  tv.  többkulcsos  adótáblája
        mellett  –  az  Szja tv. 3. § 72. b) pontjának „családi  pótlék
        címén  megszerzett  bevételből egyéb  jövedelemként  figyelembe
        vett  összeg,” szövegrésze, 11. §-ának (5) bekezdése, a  28.  §
        (18) bekezdése –, alkotmányellenesek, az Alkotmány 70/I. §-ából
        eredő jogegyenlőségi tétel sérelme miatt.
         
         2.2.  Az Alkotmánybíróság a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatban
        (ABH  1995,  188,  192.), valamint az  52/1995.  (IX.  15.)  AB
        határozatban  és  a  60/1995.  (X.  6.)  AB  határozatban   nem
        minősítette  feltétlenül alkotmányellenesnek a  családi  pótlék
        rászorultságtól való függővé tételét – ami azt jelentette, hogy
        a  családban egy főre eső bizonyos jövedelem elérése esetén nem
        volt  jogosultság családi pótlékra –, de rámutatott  azokra  az
        alkotmányos    korlátokra    és   követelményekre,    amelyekre
        figyelemmel kellett volna lennie a jogalkotónak a rendelkezések
        megalkotásánál.    Az   Alkotmánybíróság    már    e    korábbi
        határozataiban   is  megállapította,  hogy  a  családi   pótlék
        rendszerének    átalakítása,   az   alanyi   jogú    rendszerek
        rászorultsági alapúvá tétele önmagában nem alkotmányellenes, ha
        a  változtatás bevezetésére megfelelő idő áll rendelkezésre, és
        az   egyes  rendelkezések  Alkotmányba  foglalt  szabályt  vagy
        alapjogot  nem sértenek. E megállapítások az érintettek  teljes
        körére vonatkoznak. Az Alkotmánybíróság e gyakorlata értelmében
        a  családi  pótlék a gyermekre tekintettel a családi jövedelmet
        egészíti ki, vagyis a család mint gazdasági egység egészét kell
        nézni   akkor,  amikor  az  a  kérdés,  támogasson-e  az  állam
        valamennyi családot, vagy a tehetősebbeket nem.
         
         A  most  vizsgált  szabályok  azonban  nem  a  családi  pótlék
        rendszerét  alakítják  át közvetlenül,  hanem  az  érintetlenül
        hagyott családi pótlékhoz sajátos adójogi következményt fűznek.
        Családi pótlékra jogosult marad mindenki az általános szabályok
        szerint, aki eddig is az volt, jövedelmi, vagyoni viszonyaitól,
        egyéni   vagy  családi  rászorultságtól  függetlenül:  a   most
        vizsgált  adójogi következmény eleve nem alkalmas érvényesíteni
        rászorultsági  szempontokat. A családi pótlék adóalapba  vonása
        is minden jogosultat egyformán érint; az adójogi hatás nem függ
        attól, hogy a jogosult személy családjában mekkora az egy  főre
        eső jövedelem.
         
         Az  adójogi  hatás  csupán  attól  függ,  hogy  a  jogosultnak
        mekkora az összevont adóalapba tartozó személyes jövedelme,  és
        milyen  összegű  családi pótlékot kap. E körülményekből  azt  a
        következtetést lehet levonni, a most hatályos, több-kulcsos, az
        összevont  adóalapnál  sávos, progresszív adótáblát  tartalmazó
        Szja  tv.  mellett  előfordulhat:  minél  magasabb  a  személyi
        jövedelem, és minél több gyermek után kell figyelembe  venni  a
        magánszemély  személyes  jövedelménél  a  családi  pótlékot,  a
        magánszemély  annál  több  adó  fizetésére  lesz  köteles.   Az
        ugyanis, hogy a családi pótlék adóterhet nem viselő járandóság,
        azt  eredményezi,  hogy  azok  a  magánszemélyek,  akiknek   az
        összevont adóalapba tartozó személyes jövedelme a hatályos Szja
        tv.  mellett  a  magasabb adókulcs szerinti  adósávba  tartozik
        eredetileg  – vagy esetleg csupán a családi pótlék  beszámítása
        folytán  –,  az alacsonyabb és a magasabb adókulcs  különbözete
        szerinti  mértékben a jövedelmükhöz számítandó  családi  pótlék
        egy  részét elveszítik. A számított adójukból ugyanis a családi
        pótlékra  eső,  a családi pótlék csekély összege miatt  azonban
        csak  az  alacsony adókulcs szerint kiszámított adót  vonhatják
        le.  Ez  a  veszteség annál nagyobb, minél magasabb a  magasabb
        adókulcs  alá eső személyi jövedelem. [Az Szja tv.  34.  §  (1)
        bekezdése   szerint  a  számított  adót  csökkenti  az   adóévi
        összevont   adóalap   részét  képező   adóterhet   nem   viselő
        járandóságok   együttes   összegének   az   adótábla    szerint
        kiszámított adója.]
         
         3.  A  3/1994.  (I.  21.) AB határozatban az  Alkotmánybíróság
        leszögezte:  Az Abtv. [az Alkotmánybíróságról szóló  1989.  évi
        XXXII.  törvény]  40. §-a értelmében, ha az Alkotmánybíróság  a
        jogszabály  alkotmányellenességét állapítja meg,  azt  teljesen
        vagy  részben  megsemmisíti.  Az Alkotmánybíróságnak  ezért  az
        Abtv.   alapján   az   Szja   tv.   támadott   rendelkezéseinek
        megsemmisítéséről  kellett  volna  rendelkeznie.  Az   elbírált
        esetben  azonban  a  törvény  támadott  szabályainak  részleges
        megsemmisítése  a  szövegösszefüggésekre, a  jogszabályoknak  a
        gyakorlatban való alkalmazhatósága szempontjaira is figyelemmel
        lehetséges volt.
         
         Az  Alkotmánybíróság tekintettel volt arra,  hogy  a  vizsgált
        rendelkezések   teljes   egészben   való   megsemmisítése    az
        alkotmányellenessé   nyilvánítottnál   hátrányosabb   helyzetet
        eredményezhetne,  hiszen  adómentességi  szabály  hiányában   a
        családi pótlék teljes egészében adókötelessé válna és adóterhet
        viselne.  Ezért  a támadott és alkotmányellenessé  nyilvánított
        szabályok  részleges  megsemmisítése jöhetett  csak  szóba.  Ez
        indokolja   az   Szja   tv.   28.  §   (19)   bekezdése   egyes
        szövegrészeinek  hatályban  tartását  a  többi  rész  részleges
        megsemmisítése mellett.
         
         Az  Alkotmánybíróságnak figyelemmel kellett  lennie  arra  is,
        hogy  a hatályban maradó normaszövegnek minden esetben meg kell
        felelnie   a   jogbiztonság  követelményének.  A   jogbiztonság
        megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és  világos,  a
        jogalkalmazás  során felismerhető normatartalmat hordozzon.  Az
        Alkotmánybíróság      a      jogbiztonság       követelményének
        érvényesítésétől saját működése körében sem tekinthet el; ha  a
        jelen   ügyben   csak   az   alkotmányellenesnek   nyilvánított
        szövegrészeket  semmisítette volna meg, úgy jogbizonytalanságot
        teremtett  volna  az  alkotmányellenességgel  közvetlenül   nem
        érintett  többi rendelkezések – az Szja tv. 28. § (19) bekezdés
        a)-e)  pontjai, a 48. § (2), (6) bekezdéseinek és a 49.  §  (7)
        bekezdésének az „[ideértve különösen a családi pótléknak a  28.
        §  (18)  bekezdése  szerint  jövedelemnek  minősülő  megosztott
        részét]”  szövegrészei  – tekintetében. Az  alkotmányellenesnek
        nyilvánított szabályok hiányában kérdésessé válna  az  említett
        rendelkezések mikénti alkalmazása: ezek a szabályok  önmagukban
        nem   állnának   meg,   a  jogalkalmazásban  értelmezhetetlenek
        lennének.  Ezért – a jogbiztonság követelményére tekintettel  –
        az Alkotmánybíróság ezeket a szabályokat is megsemmisítette.
         
         Ezek   miatt   az   okok   miatt   az   Alkotmánybíróság    az
        alkotmányellenes szövegrészeket a rendelkező részben  foglaltak
        szerint  semmisítette meg. Ennek következtében a 2009-es  adóév
        végétől a családi pótlék ismét adómentes bevétel lesz.
         
         4.   Az   Abtv.   43.   §   (4)   bekezdés   feljogosítja   az
        Alkotmánybíróságot  arra, hogy az Abtv-ben szereplő  időponttól
        eltérően  határozza meg az alkotmányellenes jogszabály hatályon
        kívül     helyezését    vagy    konkrét     esetben     történő
        alkalmazhatóságát,  ha  ezt a jogbiztonság,  vagy  az  eljárást
        kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.
         
         A  jelen ügy körülményeit az Alkotmánybíróság úgy ítélte  meg,
        hogy  a  jogbiztonság  követelménye és  az  érintett  személyek
        jogainak védelme a szabályozás – hatályba lépésének időpontjára
        V visszaható hatályú megsemmisítését indokolja.
         
         5.  Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint, ha az
        indítvánnyal  támadott jogszabályt vagy  annak  egy  részét  az
        Alkotmány valamely rendelkezésébe ütközőnek minősíti, és  ezért
        azt   megsemmisíti,  akkor  a  további  alkotmányi  rendelkezés
        esetleges   sérelmét   –   a  már  megsemmisített   jogszabályi
        rendelkezéssel   összefüggésben  –  érdemben   nem   vizsgálja.
        [44/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 203, 205.;  4/1996.
        (II.  23.) AB határozat, ABH 1996, 37, 44.; 61/1997. (XI.  19.)
        AB  határozat,  ABH  1997,  361, 364.;  15/2000.  (V.  24.)  AB
        határozat, ABH 2000, 420, 423.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat,
        ABH  2000, 425, 429.; 29/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000,
        193, 200.]
         
         Mivel   az  Alkotmánybíróság  a  vizsgált  szövegrészeket   az
        Alkotmány  70/I. §-ába ütközőnek minősítette, ezért  a  családi
        pótlék  adólapba vonására vonatkozó szabályozásnak az Alkotmány
        többi,  az  indítványokban  hivatkozott  rendelkezésével   való
        ellentétét nem vizsgálta.
         
                                      V.
         
         1.  Az  indítványok  között van olyan, amely  az  Art.  némely
        szabályát  támadja,  az  Alkotmány  70/A.  §-a  és  70/I.   §-a
        sérelmére hivatkozva.
         Az  Art.  52. § (4) bekezdése h) pontja és a törvény 3.  számú
        melléklete  F)  b)  pontja csupán bevallási,  adatszolgáltatási
        kötelezettségről   szól.   Ezek  a   szabályok   nem   hozhatók
        összefüggésbe   az   Alkotmány   70/A.   §-a   és   70/I.   §-a
        rendelkezéseivel,  ezért az indítványokat  az  Alkotmánybíróság
        elutasította.
         
         2.  Több  indítványozó kezdeményezte az áfa  normál  kulcsának
        felemeléséről szóló szabályok, és ezzel összefüggésben az egyik
        kedvezményes   kulcs   alá  tartozó  termékek,   szolgáltatások
        meghatározásáról szóló szabályok vizsgálatát [Áfa tv. 82. § (1)
        és (3) bekezdése, 3/A. számú melléklete].
         Az   áfa  közvetett  adó,  ahol  az  adó  alanya  és  az   adó
        teherviselője nem azonos. Ebben az esetben az adót az  adóalany
        áthárítja a végső felhasználóra, a fogyasztóra: annak terhét  a
        vásárló   fizeti  meg.  A  közvetett  adók  esetében   az   adó
        teherviselője   nem  köteles  arra,  hogy  az  adóalanynál   az
        adófizetési     kötelezettséget     keletkeztető     tényállást
        megvalósítson. Az Alkotmány 70/I. §-a ezért a közvetlen adóknál
        azt  a követelményt támasztja, hogy az adó mértéke általánosan,
        mindenkire  kiterjedően, azonosan kerüljön  megállapításra.  Az
        Áfa  tv.  kifogásolt  szabályai  nem  különböztetnek  személyek
        szerint. Az Alkotmány 15. és 16. §-ából nem lehet levezetni  az
        áfa  mértékére  vagy a kedvezményes kulcsok alá  eső  termékek,
        szolgáltatások   körére   irányadó  követelményeket   sem.   Az
        adórendszernek a maga egészében kell megfelelnie  az  Alkotmány
        70/I. §-ából eredő követelményeknek.
         Nem  állapítható meg ezért, hogy az Áfa tv. támadott szabályai
        sértik  az  Alkotmány  15. és 16. §-át  azzal,  hogy  a  normál
        kulcsot  az eddigieknél magasabb mértékben határozzák  meg,  és
        ennek során, változatlanul, nincsenek tekintettel a közvetlenül
        a   gyermekneveléssel   összefüggő   termékek,   szolgáltatások
        adójára. Az Alkotmánybíróság ezért elutasította az Áfa tv.  82.
        §  (1)  és  (3) bekezdése, 3/A. számú melléklete rendelkezéseit
        támadó indítványokat.
                                Dr. Paczolay Péter
                            az Alkotmánybíróság elnöke,
                               előadó alkotmánybíró
                                         
                    Dr. Balogh Elemér      Dr. Bragyova András
                    alkotmánybíró                alkotmánybíró
                                         
                    Dr. Holló András           Dr. Kiss László
                    alkotmánybíró                alkotmánybíró
                                         
                    Dr. Kovács Péter    Dr. Lenkovics Barnabás
                    alkotmánybíró                alkotmánybíró
                                         
                    Dr. Lévay Miklós      Dr. Trócsányi László
                    alkotmánybíró                alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          The provision under which, as a general rule, family allowance was classified as a non-taxable emolument
          Number of the Decision:
          .
          127/2009. (XII. 17.)
          Date of the decision:
          .
          12/15/2009
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2009-3-005?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .