English
	Hungarian

Ügyszám: .	806/B/2009
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 127/2009. (XII. 17.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2009/1056 .

A döntés kelte: Budapest, 12/15/2009 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!    Az    Alkotmánybíróság    jogszabály   alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő                            határozatot:    1.   Az   Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy   a   személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény  -  3.  §  72.  b) pontjának „családi pótlék címén  megszerzett bevételből   egyéb  jövedelemként  figyelembe   vett   összeg,” szövegrésze,  - 11. §-ának (5) bekezdése, a 28. § (18) bekezdése, továbbá  -   a   28.   §  (19)  bekezdésének  a  „  ...  (18)  bekezdés rendelkezésétől   eltérően  a   (...),   ha   az   a   családok támogatásáról szóló törvény szerint” szövegrésze,  - a 28. § (19) bekezdés a)-e) pontjai,  -  a  48. § (2), (6) bekezdéseinek és a 49. § (7) bekezdésének az  „[ideértve  különösen a családi  pótléknak  a  28.  §  (18) bekezdése  szerint  jövedelemnek minősülő  megosztott  részét]” szövegrészei  alkotmányellenesek,    ezért   ezeket   az    Alkotmánybíróság megsemmisíti.    A  megsemmisített rendelkezések a hatályba lépésükre  –  2009. szeptember 1-jére –visszaható hatállyal vesztik hatályukat.    A  törvény  28.  § (19) bekezdése a következő szöveggel  marad hatályban:  „A  családi  pótlék  címén  megszerzett  bevételből  nem  kell jövedelmet megállapítani.”    2.  Az  Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló  2003.  évi XCII.  törvény 52. § (4) bekezdése h) pontja és  a  törvény  3. számú  melléklete F) b) pontja alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványt elutasítja.    3.  Az  Alkotmánybíróság az általános  forgalmi  adóról  szóló 2007.  évi  CXXVII.  törvény 82. § (1) és (3)  bekezdése,  3/A. számú  melléklete alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványokat elutasítja.    Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzé teszi.                            Indokolás                                 I.    1.    Több    indítványozó   kezdeményezte    ama    szabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát, amelyek a családi pótlék  adómentességét  megszüntették  és  a  családi  pótlékot adóterhet nem viselő járandósággá nyilvánították.    Az  indítványozók  az egyes adótörvények és  azzal  összefüggő egyéb  törvények  módosításáról szóló 2009. évi  XXXV.  törvény által  módosított, a személyi jövedelemadóról szóló  1995.  évi CXVII.  törvény  (a továbbiakban: Szja tv.) 3.  §-ának  72.  b) pontja,  11. §-ának (5) bekezdése, 28. §-ának új, (18) és  (19) bekezdései, 48. §-ának (2), (6) bekezdéseiből és 49. §-ának (7) bekezdéséből a szögletes zárójelben szereplő fordulat, valamint az   adózás   rendjéről  szóló  2003.  évi  XCII.  törvény   (a továbbiakban:  Art.)  52.  §  (4)  bekezdés  h)   pontjából   a zárójelben szereplő családi pótlékot fordulat, továbbá az  Art. 3.  számú  melléklete  F)  b)  pontjának  alkotmányellenességét állították.    Az  indítványok lényeges tartalma szerint a törvénymódosítások azzal  a  következménnyel  járnak, hogy  az  eltartotti  terhek nagyságától függetlenül meghúzott sávhatárt átlépő szülőktől  a családi pótlék jelentős részét visszaveszik, éspedig minél több gyermekről gondoskodnak a keresők, azonos jövedelemből is annál többet  vonnak  vissza  személyi  jövedelemadó  formájában.   A rendelkezés  még a létminimum szintje körül élő – tipikusan  az átlagnál   lényegesen   több  gyermeket   nevelő   –   családok keresőjével  sem  tesz  kivételt. Ez, az indítványozók  szerint aránytalan,    a   közteherviselő   képességtől    teljességgel elrugaszkodott   szabályozás   a   gyermekes,    különösen    a többgyermekes  adózókkal  szembeni hátrányos  megkülönböztetést valósít meg, ezért ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1)  és  (3) bekezdései, valamint 70/I. §-ának rendelkezéseivel.    Érveltek   azzal   is,   hogy   a   módosítás   az   együttélő házastársakra   és   az  együttélő  élettársakra   hátrányosabb szabályozást  tartalmaz,  mint  az  egyedülállókra,  ezért   az házasság-  és  családellenes, az Alkotmány 15. §-át  sérti.  Az Szja   tv.  ugyanis  nem  ismeri  a  családi  adózás  vagy   az úgynevezett  házastársi  splitting  (házastársi  felosztás:   a házastársak jövedelmének összeadása, majd felezése, és az ennek alapján  való  adózás)  intézményét, a  jelen  módosítás  mégis áttöri a személyi adózás elvét, csakhogy éppen fordítva, mint a családi adó vagy a splitting: a házasságban élők és a gyermeket együtt nevelők hátrányára.    Több  indítványozó érvel azzal is, hogy valamely  adózó  által megszerzett jövedelem kizárólag a jövedelmet megszerző adózónál vehető   figyelembe.  A  kifogásolt  szabályok  értelmében   az együttélő házastársnál, élettársnál a családi pótlék felét kell adóterhet nem viselő járandóságként figyelembe venni, abban  az esetben  is, ha ezt a bevételt csak az egyikük szerzi  meg.  Az Alkotmány  70/I.  §-a  kizárja, hogy adófizetési  kötelezettség keletkezzék  olyan jövedelemmel összefüggésben  is,  amelyet  a magánszemély nem kap meg: meg sem szerzett jövedelem adóztatása ellentétes  az Alkotmánnyal, mivel ha nem keletkezik jövedelem, akkor nem járulhat ahhoz közteher sem.    Aggályosnak  tartják, hogy az intézkedést év  közben  vezették be,  így azon keresők esetében, akik éppen most veszítették  el eddigi magas keresetüket, a már nem létező jövedelmükből az  ez évi adóbevalláskor lesznek kötelesek többletadót befizetni, így az intézkedés rájuk nézve valójában visszamenőleges hatályú. Ez sérti  a  jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12.  §  (2) bekezdését,   ami  felveti  az  Alkotmány  2.  §-ában   foglalt jogállamiság, jogbiztonság kérdését is.    Úgy   vélik,   megállapítható  az  adatvédelmi   követelmények megsértése  is,  azzal, hogy a foglalkoztatónak  tudomást  kell szereznie    a    magánszemély   magánéletének   legérzékenyebb változásairól,  éspedig arról is, ha otthagyja  a  férje,  majd mégis visszaköltözik, illetve ha egy adóéven belül többször  is élettársat vált. Ily módon a sérelmezett szabályozás  sérti  az Alkotmány 59. § (1) bekezdését is.    2.  Több  indítványozó kifogásolja, hogy a gyermekek minimális tartásához  szükséges  termékek,  szolgáltatások  hazánkban   a normál  áfa  (általános  forgalmi  adó)  kulcs  alá  tartoznak, jóllehet  több  államban  a gyermekruházatra,  a  gyermekcipőre kedvezményes áfa kulcs vonatkozik; ebben a jogi környezetben az áfa  kulcs  felemelése  20-ról 25%-ra  [az  általános  forgalmi adóról  szóló  2007. évi CXXVII. törvény (a  továbbiakban:  Áfa tv.)  82. § (1) bekezdése], illetve a 18%-os kedvezményes kulcs alá  tartozó  termékek és szolgáltatások körének  meghatározása [Áfa  tv.  82.  § (3) bekezdés, 3/A. számú melléklet],  amelybe csak az alapvető élelmiszerek (tej, tejtermékek, gabona, liszt, keményítő vagy tej felhasználásával készült termék), továbbá  a távhőszolgáltatás  és  a  kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás tartoznak, szerintük sérti az Alkotmány 15. és 16. §-át.    3.   Az   Alkotmánybíróság   az   indítványokat   —   tartalmi egyezőségükre,  és  az  azokban  foglalt  azonos  alkotmányjogi kérdésekre   tekintettel   —  az  Alkotmánybíróság   ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és  egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü határozat (ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.    Az  Alkotmánybíróság megkereste az igazságügyi és  rendészeti, valamint a pénzügyminisztert.                                 II.    1. Az Alkotmány felhívott rendelkezései szerint:  „15.  §  A  Magyar  Köztársaság védi a házasság  és  a  család intézményét.  16.  §  A  Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit. (…)    67.  § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga  van a  családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. (…)    70/A.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság biztosítja  a  területén tartózkodó  minden  személy  számára  az  emberi,  illetve   az állampolgári  jogokat,  bármely  megkülönböztetés,  nevezetesen faj,  szín,  nem, nyelv, vallás, politikai vagy  más  vélemény, nemzeti  vagy  társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (…)  (3)  A  Magyar  Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását  az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó  intézkedésekkel  is segíti. (…)    70/I.  §  Minden  természetes személy, jogi  személy  és  jogi személyiséggel  nem rendelkező szervezet köteles  jövedelmi  és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”    2. Az Szja tv. elbíráláskor hatályos szabályai szerint:  „3.  § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése  a következő: (…)    72. Adóterhet nem viselő járandóság: (…)  b)  a  családok  támogatásáról szóló törvényben  meghatározott családi pótlék címén megszerzett bevételből egyéb jövedelemként figyelembe  vett  összeg,  gyermekgondozási  segély,   anyasági támogatás  és gyermeknevelési támogatás, valamint  a  gyermekek védelméről   és   a   gyámügyi   igazgatásról   szóló   törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott nevelőszülői díj; (…)    11. § (…)  (5)  A  családok  támogatásáról szóló törvény szerint  családi pótlékra  jogosult  és  az  adóévben  ilyen  bevételt  szerzett magánszemély,  a vele együtt élő házastársa, illetve  az  ilyen bevételt   szerző  magánszemély  élettársa  az  adóbevallásában feltünteti  házastársa, illetve élettársa  nevét,  adóazonosító jelét (ennek hiányában természetes személyazonosító adatait  és lakcímét). E rendelkezést munkáltatói adómegállapítás  esetében is alkalmazni kell. (…)    28. § (…)  (18)  Családi pótlék címén az adóévben megszerzett  bevételből egyéb jövedelem  a)  a  családok  támogatásáról szóló törvény szerint  jogosult magánszemélynél,  a vele együtt élő házastársánál,  illetve  az ilyen bevételt szerző magánszemély élettársánál 50-50 százalék,  b)  a  családok támogatásáról szóló törvény szerint a  családi pótlékra egyedülállóként, illetve egyedülállónak tekintendőként jogosult  magánszemélynél – az a) pontban foglaltaktól eltérően – 50 százalék.  (19)  A  (18)  bekezdés  rendelkezésétől  eltérően  a  családi pótlék   címén  megszerzett  bevételből  nem  kell   jövedelmet megállapítani,  ha  az a családok támogatásáról  szóló  törvény szerint  a) saját jogon jogosultként kapott támogatás;  b)  tartósan  beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek  után magasabb összegű családi pótlék;  c)  vagyonkezelői joggal felruházott gyámként, illetőleg  mint vagyonkezelő   eseti   gondnokként   a   gyermekotthonban,    a javítóintézetben nevelt vagy a büntetés-végrehajtási intézetben lévő,   gyermekvédelmi   gondoskodás   alatt   álló   gyermekre (személyre)   tekintettel  kapott  támogatás,  nevelőszülőként, hivatásos nevelőszülőként kapott támogatás;  d) gyámként kirendelt hozzátartozóként vagy más személyként  a gyámsága  alatt  álló,  gondozásában élő gyermekre  tekintettel kapott  támogatás, a gyámhivatal által a szülői ház  elhagyását engedélyező   határozatban  a  családi  pótlékra   jogosultként megjelölt személyként kapott támogatás;  e)    szociális   intézmény   vezetőjeként   az   intézményben elhelyezett gyermekre (személyre) tekintettel kapott támogatás. (…)    48. § (…)  (2)  A  magánszemély nyilatkozatot ad a munkáltatónak,  a  bér kifizetőjének,  ha az adóévben adóterhet nem viselő  járandóság címén  [ideértve különösen a családi pótléknak  a  28.  §  (18) bekezdése szerint jövedelemnek minősülő megosztott részét]  van nem  a  munkáltatótól, a bér kifizetőjétől származó  rendszeres vagy  nem  rendszeres bevétele. Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a munkaviszonyból származó rendszeres bevételt terhelő adóelőleg   a  bevételből  az  adótábla  legmagasabb  kulcsával számított  összeg,  ha  a  nyilatkozatban  a  magánszemély  nem tünteti  fel  adóterhet  nem  viselő  járandósága(i)  összegét. Azonban  a nyilatkozat szerinti összeget figyelembe véve,  vagy egyébként,  ha a magánszemély adóterhet nem viselő  járandósága is   a   munkáltatótól,  a  bér  kifizetőjétől   származik,   a munkáltató,  a bér kifizetője – az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően    –   a   rendszeres   bevételt   terhelő   adóelőleg megállapítása érdekében (…)  (6)  A  magánszemély nyilatkozatot ad a munkáltatónak,  a  bér kifizetőjének,  ha az adóévben adóterhet nem viselő  járandóság címén  [ideértve különösen a családi pótléknak  a  28.  §  (18) bekezdése szerint jövedelemnek minősülő megosztott részét]  van nem  a  munkáltatótól, a bér kifizetőjétől származó  rendszeres vagy  nem  rendszeres bevétele. Az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérően  a  munkaviszonyból származó nem  rendszeres  bevételt terhelő   adóelőleg   a  bevételből  az  adótábla   legmagasabb kulcsával  számított összeg, ha a nyilatkozatban a magánszemély nem  tünteti fel adóterhet nem viselő járandósága(i)  összegét. Azonban  a nyilatkozat szerinti összeget figyelembe véve,  vagy egyébként,  ha a magánszemély adóterhet nem viselő  járandósága is   a   munkáltatótól,  a  bér  kifizetőjétől   származik,   a munkáltató,  a bér kifizetője – az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérően    –   a   rendszeres   bevételt   terhelő   adóelőleg megállapítása érdekében (…)    49. § (…)  (7)  Ha  a magánszemély – a (6) bekezdésben foglalt feltételek szerint megszerzett bevétel mellett – az adóévben adóterhet nem viselő  járandóságot  is szerez [ideértve különösen  a  családi pótléknak a 28. § (18) bekezdése szerint jövedelemnek  minősülő megosztott  részét], akkor a megszerzett más  bevételt  terhelő adóelőleg megállapításához az adóelőleg-alapok összegéhez hozzá kell  adni az adóterhet nem viselő járandóság(ok) várható  éves összegét  is.  Ilyenkor a bevételt terhelő adóelőleg  –  a  (6) bekezdésben   foglaltaktól  eltérően  –   az   adóelőleg-alapok megnövelt összegére az adótábla szerint várható számított  adó, csökkentve” (...)    3. Az Art. szerint:  „52. § (…)  (4)  A  31.  §-ban  és  a 3. számú mellékletben  meghatározott tartalommal  az  adóhatósághoz  bevallást  teljesít,  illetőleg adatot szolgáltat: (…)  h)  egyes  adóterhet  nem  viselő  járandóságokat  (nyugdíjat, rehabilitációs  járadékot, családi pótlékot)  folyósító  szerv, (…)  3. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez (…)  F)  Egyes adóterhet nem viselő járandóságokat folyósító  szerv adatszolgáltatása (…)  b)  A  családi  pótlékot, anyasági támogatást folyósító  szerv elektronikus  úton  az állami adóhatósághoz az  adóévet  követő január  31-éig  adatot  szolgáltat azon  személyek  természetes személyazonosító  adatairól, lakcíméről, adóazonosító  jeléről, akik részére családi pótlékot, anyasági támogatást fizetett ki, valamint  az  említett  ellátás, támogatás  adóévi  összegéről, továbbá  a  gyermekre tekintettel a családi  pótlékra,  szintén jogosult  másik  szülő, házastárs természetes  személyazonosító adatairól, lakcíméről, adóazonosító jeléről vagy arról, hogy az igénylő az ellátást egyedülállóként vette igénybe.”    4. Az Áfa tv. szabályai szerint:  „82. § (1) Az adó mértéke az adó alapjának 25 százaléka. (…)  (3)    A   3/A.   számú   mellékletben   felsorolt   termékek, szolgáltatások  esetében az adó mértéke  az  adó  alapjának  18 százaléka.”                                III.    1.  A  családi  pótlék  nem  a  jogosult  személy  munkavégzés jellegű  tevékenységének az eredménye,  hanem  a  háztartásában nevelt  gyermek(ek)re tekintettel a családnak  nyújtott  állami támogatás.  Erről  az állami támogatásról jelenleg  a  családok támogatásáról  szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.)  rendelkezik. A Cst. 6. §-a értelmében a családi pótlékot a  gyermek  nevelési,  iskoláztatási  költségeihez  nyújtja  az állam,  havi  rendszerességgel;  a  családi  pótlék  a  gyermek védelembe  vétele  esetén  részben  természetbeni  formában  is nyújtható.    A  családi  pótlékra való jogosultság – egy viszonylag  rövid, átmeneti  időszakot, az 1996. január 5. és  1999.  január  1-je közötti  időtartamot  kivéve – az 1912-es bevezetésétől  [1912. évi  XXXV.  tc.] kezdve általában nem függött, és ma  sem  függ rászorultságtól, vagyis a családban az egy főre  eső  jövedelem mértékétől, jóllehet a jogosultak köre, a juttatás  mértéke  és időtartama sokszor és sokat változott.    Ami   a   jogosultak   körét  illeti,   megállapítható,   hogy történetileg  a  családi  pótlék  hazánkban  minden  esetben  a gyermek  után,  a gyermekre tekintettel, de nem  közvetlenül  a gyermeknek, hanem a családnak juttatott támogatási  forma  volt és  az  is  maradt a hatályos szabályok szerint. Ezt  igazolja, hogy  kezdetben  a pótlékra csak meghatározott jogállású,  szűk szülői  kör volt jogosult (az állami közalkalmazottak),  vagyis nem  minden  gyermek szülője. A pótlékra való jogosultság  csak fokozatosan terjedt ki a legalább 20 főt foglalkoztató ipari és kereskedelmi cégek fizikai dolgozóira (1938:XXXVI. tc.), később a  kötelező  társadalombiztosítás hatálya  alá  tartozó  összes dolgozóra   (11780/1946.  M.E.  sz.   rendelet),   még   később munkaviszonytól  függetlenül minden családra  (1990.  évi  XXV. törvény). Jóllehet a hatályos szabályok szerint, kivételesen, a saját jogán is családi pótlékra jogosult lehet a tizennyolcadik életévét  betöltött tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy,   ha   utána  tizennyolcadik  életévének   betöltéséig magasabb  összegű családi pótlékot folyósítottak, vagy bizonyos feltételek  mellett  a  közoktatási intézményben  tanulmányokat folytató  gyermek is (pl. ha mindkét szülője elhunyt)  annak  a tanévnek  a  végéig, amelynek időtartama alatt  betölti  a  23. életévét,  ez  nem  változtat  azon,  hogy  a  családi   pótlék alapvetően  a  családnak nyújtott ellátás. Adójogi  szempontból annak  van  jelentősége, hogy a családi pótlék felett  a  szülő szerez – általában korlátlan – rendelkezési jogosultságot.  Ezt az  értelmezést erősíti a Cst. 3. § (3) bekezdése: eszerint  „a családnak  nyújtott  ellátások az  állam  részéről  biztosított olyan   támogatások,   amelyek  elismerve   a   család   és   a gyermekvállalás fontosságát – jövedelmi helyzettől  függetlenül – a gyermeket nevelő szülőt illetik meg”.    Az   általános  személyi  jövedelemadó  bevezetésétől,   1988. január  1-jétől 2009. augusztus 31-ig állandó szabálya  volt  a személyi  jövedelemadó  törvényeknek,  hogy  a  családi  pótlék adómentes.    2.   Kezdettől  meglévő  tulajdonsága  a  személyi  jövedelmek adóztatásának, hogy a törvény szerint a „magánszemélyt” terheli adókötelezettség, az összes jövedelme után,  vagyis  a  törvény individuális, egyéni, személyi jövedelmet adóztat [Szja tv.  2. § (1) bekezdés].    Ezt   a   jövedelemadót   jellemzi  a  jövedelmek   viszonylag egységes, az összevont adóalapnál [29. § (1) bekezdés]  sávosan progresszív terhelése [30. § (2) bekezdés], vagyis a törvény fő szabály  szerint, az együttadózó jövedelmeknél, ahová a családi pótlék  is  tartozik  az  új szabályok  folytán,  nem  egyetlen adókulcsot  használ,  hanem többet, és a magasabb  jövedelemhez magasabb adókulcs tartozik.    Az  Szja  tv. 1996. január 1-jei hatályba lépéséig  a  korábbi három jövedelemadó törvény tartalmazott 0-kulcsos adósávot  is; ezt  az  Szja  tv.  szüntette meg, a bér és az  azzal  azonosan kezelt   más   jövedelmek   utáni   adójóváírás   bevezetésével egyidejűleg. Jelenleg nincs 0-kulcsos adósáv.    Az  Szja  törvény  jellemzője továbbá, hogy  az  –  a  fentiek szerint – nem családi és nem házastársi jövedelmet adóztat.    3.  Az Szja tv. vizsgált szabályai lényegében a családi pótlék adómentességét szüntették meg. Az Szja tv. 1. számú  melléklete 1.2.  pontja  2009.  szeptember  1-jéig  tartalmazta,  hogy   a szociális   és  más  ellátások  közül  adómentes  „a   családok támogatásáról szóló törvény alapján kapott családi pótlék”.    Az  Alkotmánybíróság  gyakorlata mind  az  állami  juttatások, mind   az   adómentességek  megszüntetését  vagy   korlátozását illetően viszonylag megengedő.    A  84/B/2006. AB határozat szerint (ABH 2007, 1928,  1933.)  a családi pótlékra, mint konkrét juttatási formára senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga.    Az  Alkotmánybíróság a 780/B/1992. AB határozatában (ABH 1998, 551, 552.) rámutatott arra, hogy a családi pótlék intézménye az Alkotmány  15. §-ból nem következik, hanem annak  70/E.  §-ával hozható  összefüggésbe.  Ehhez képest a  családi  pótlék  olyan szociális  juttatás,  amely  az  Alkotmány  70/E.  §-ának   (1) bekezdésén alapuló állami kötelezettségvállalásból származik.    Az   adókedvezmények  alkotmányossági  kérdéseivel   is   több alkotmánybírósági  döntés  foglalkozott.  Az   Alkotmánybíróság következetes  álláspontja,  hogy  a  61/1992.  (XI.   20.)   AB határozat  óta, hogy a közterhekhez való hozzájárulás  alapvető kötelezettsége   alóli  mentesülésre  vagy   bizonyos   mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. A  mentességek  és kedvezmények meghatározásánál  a  jogalkotót széleskörű  mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása  során tekintettel  lehet  bizonyos,  az  Alkotmányban  is  nevesített jogokra,  de  ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül  le nem vezethető, esetenként rövid távra  irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb  célkitűzéseket.  Ekként  tehát,  noha  a  jogalkotót   a mentességek  és  kedvezmények  megállapításánál  is  kötik   az Alkotmányban   meghatározott  jogi   korlátok,   a   jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák  a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom   érdekeivel  ellentétes  tartalmú   mérlegelés   is elsődlegesen  politikai felelősséget von maga után  (ABH  1992, 280,  281.).  Mindebből  következik  az  is,  hogy  a  korábban nyújtott    adómentesség    fenntartására    általában    nincs alkotmányosan  levezethető kötelezettsége  a  jogalkotónak.  Az Országgyűlés   jogosult  adómentességeket   megállapítani,   de jogában áll a mentességek körének szűkítése is (1416/D/1996. AB határozat, ABH 2002, 788, 792.).    4.  A jogalkotó széles körű mérlegelési jogát illetően azonban egységes az Alkotmánybíróság gyakorlata abban is, hogy mind  az ex    gratia    juttatásoknál,    mind    az    adókedvezmények megszüntetésénél  a  szabályozás minimális  tartalmi  korlátját jelenti  egyrészt az egyenlő méltóságú személyként való kezelés feltétlen  betartása,  másrészt az Alkotmányban  megfogalmazott alapjogok meg nem sértése [9/1990. (IV. 25.) AB határozat,  ABH 1990,  46, 48-49.]. Még az ex gratia juttatásoknál is irányadók az  Alkotmány  jogegyenlőségi tételéből (54. §  (1)  bekezdése, 70/A.  §) és a közterhekhez való hozzájárulás kötelezettségéből eredő  követelmények.  A  jelen ügyben az  indítványok  alapján éppen ezekről a kérdésekről kell dönteni.                                 IV.    Az indítványok részben megalapozottak.    1.  Az Alkotmánybíróság elsőként azt az indítványt bírálta el, amely   szerint  valamely  adózó  által  megszerzett  jövedelem kizárólag  a  jövedelmet megszerző adózónál vehető  figyelembe; eszerint  az  Alkotmány  70/I. §-a  kizárja,  hogy  adófizetési kötelezettség keletkezzék olyan jövedelemmel összefüggésben is, amelyet a magánszemély nem kap meg.    Az   Alkotmány  70/I.  §-át  az  Alkotmánybíróság   már   több határozatában értelmezte.    A    házipénztáradóról   szóló   2006.   évi    LX.    törvény alkotmányosságát  vizsgáló 61/2006.  (XI.  15.)  AB  határozat, azzal  a  szándékkal,  hogy összefoglalja  az  Alkotmánybíróság közteherviseléssel kapcsolatos gyakorlatát, kifejtette, hogy  a ténylegesen  meg  nem  szerzett jövedelem  nem  adóztatható.  A határozat  megállapította, hogy „az alanyi  kötelezettek  által ténylegesen  meg  nem  szerzett jövedelem esetében  a  közteher (adó)  és  az  alanyi kötelezett jövedelmi helyzete  (viszonya) között semmilyen kapcsolat nem mutatható ki, s ez ellentétes az Alkotmány   70/I.   §-ában   foglalt  arányos   közteherviselés alkotmányi rendelkezésével” (ABH 2006, 674, 683.).    Hasonló  elvi  álláspontra helyezkedett az úgynevezett  elvárt adóról  szóló  törvényi rendelkezéseket vizsgáló  8/2007.  (II. 28.)  AB  határozat is, amely összegezte a fogalmi  elemeket  a jövedelmi és vagyoni adók tekintetében:  „—  az adó (közteher) alanyi kötelezettek jövedelmi és vagyoni viszonyainak való megfelelése;  —  az  adó és az alanyi kötelezettek adófizetési kötelezettség alá  vont  jövedelme, illetve vagyona között fennálló közvetlen kapcsolat;  —   az   alanyi  kötelezettek  által  ténylegesen  megszerzett jövedelem, illetve vagyon adóztatása;  —  az  adó  alanyi kötelezettek teherviselő képességével  való arányossága”.    A  határozat  kimondta  azt is, hogy „a jövedelmi  és  vagyoni típusú adók esetében — figyelemmel a konkrét szabályozás összes sajátosságára  — az Alkotmány 70/I. §- ában foglalt  alkotmányi korlát valamennyi fogalmi elemének egyidejűleg fenn kell állnia ahhoz,  hogy  a  vizsgált szabályozás megfeleljen  az  említett alkotmányos mércének. Amennyiben tehát a törvényalkotó  —  élve széleskörű  mérlegelési lehetőségével — az alanyi  kötelezettek jövedelmét  (nyereségét),  illetve vagyonát  vonja  adófizetési kötelezettség  alá,  akkor a vizsgált  szabályozás  az  esetben felel   meg  az  Alkotmány  70/I.  §-  ban  foglalt  alkotmányi mércének,  ha  a  fent  említett fogalmi elemek  maradéktalanul teljesülnek, azaz: az adó és az alanyi kötelezettek  jövedelme, illetve vagyona között közvetlen kapcsolat áll fenn, az  alanyi kötelezettek   által   ténylegesen  (valóságosan)   megszerzett jövedelem,   illetve  vagyon  kerül  adóztatásra,   az   alanyi kötelezettek teherviselő képességével arányosan.”    A  határozat szerint „a jövedelem (nyereség), illetve a vagyon adóztatása  esetén az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányi korlát   sérelmét  idézheti  elő  az,  hogy   ha   a   vizsgált szabályozásról,  illetve annak valamely  eleméről  kimutatható, hogy  az  ténylegesen meg nem szerzett jövedelmet  (nyereséget) von adófizetési kötelezettség alá, de ugyanígy az is, ha az adó (közteher)  és  az  alanyi kötelezettek  adóztatott  jövedelme, illetve vagyona között nem áll fenn a közvetlen kapcsolat” (ABH 2007, 148, 163.).    Az  Szja tv. jövedelmet adóztat, ezért az említett alkotmányos követelményeket erre a törvényre is alkalmazni  kell.  Az  Szja tv. értelmében úgynevezett egyéb jövedelem a családi pótlék. Az Alkotmánybíróságnak ezért vizsgálnia kellett,  hogy  a  családi pótlék   adózásnál  való  figyelembe  vétele   minden   esetben ténylegesen megszerzett jövedelemre vonatkozik-e.    [Hangsúlyozni  kell,  hogy  a  jelen  esetben  nem   technikai megoldásról van szó, mint a 110/2009. (XI. 18.) AB határozatban [Magyar  Közlöny  2009/162 (XI. 18.)]  elbírált  törvénynél.  A közteherviselés      rendszerének      átalakítását       célzó törvénymódosításokról  szóló  2009.  évi  LXXVII.  törvény   (a továbbiakban:  Krátv.) által bevezetett adóalap-kiegészítés  az adóalany által ténylegesen megszerzett, a rendelkezési joga alá került jövedelemre épült. A Krátv. szerinti adóalap-kiegészítés lényegében  az adóalapot érintő matematikai műveletként  írható le:   az   adókulcsokat  nem  az  összevont  adóalapba  tartozó jövedelmekre, hanem (2010. január 1-jétől) annak 127%-ára  kell vetíteni.   Az   adóalapot  korrigáló   matematikai   műveletek vonatkozásában   az   Alkotmánybíróság  szükségesnek   tartotta hangsúlyozni, hogy mindaddig, míg a korrekció kiindulási alapja az adóalany által ténylegesen megszerzett jövedelem, s kétséget kizáróan   kimutatható  a  közvetlen  összefüggés  az  adóalany foglalkoztatásával,  jövedelemszerző tevékenységével  keletkező jövedelem  és  a korrekciós tényező, s ezáltal  az  adó  alapja között,   addig   a  jogalkotó  által  bevezetett   matematikai korrekció  megmarad az alkotmányosság határain belül.  Az  Szja tv.  most  vizsgált  szabályainál azonban teljesen  másról  van szó.]    A   Cst.  10.  §  (1)  bekezdése  szerint  „ugyanazon  gyermek (személy)  után  járó családi pótlék csak egy jogosultat  illet meg.”  A  (3)  bekezdés szerint „ha a gyermek együttélő  szülők háztartásában  él, a családi pótlékot – együttes  nyilatkozatuk alapján  –  bármelyik szülő igényelheti, mégpedig nyilatkozatuk szerint   gyermekenként.  Megállapodás  hiányában  az  ellátást igénylő szülő személyéről – kérelemre – a gyámhatóság dönt.”    Az  Szja tv. 28. § (18) bekezdése szerint családi pótlék címén az adóévben megszerzett bevételből egyéb jövedelem  a)  a  családok  támogatásáról szóló törvény szerint  jogosult magánszemélynél,  a vele együtt élő házastársánál,  illetve  az ilyen bevételt szerző magánszemély élettársánál 50-50 százalék,  b)  a  családok támogatásáról szóló törvény szerint a  családi pótlékra egyedülállóként, illetve egyedülállónak tekintendőként jogosult  magánszemélynél – az a) pontban foglaltaktól eltérően – 50 százalék.    Vagyis  ez  a  szabály két irányban is kivételt  tartalmaz  az alól  az  általános elv alól, hogy a jövedelem – a magánszemély által  az  adóévben  bármilyen címen  és  formában  megszerzett bevétel egésze [Szja tv. 4. § (1) bekezdés] – adózni tartozik.    Az  egyik  kivétel,  hogy nemcsak a családi pótlékra  jogosult személynél tekinti „egyéb jövedelemnek” a családi pótlék  címén megszerzett  bevételt  (ennek felét), hanem  a  vele  együttélő házastársnál,  élettársnál  is  (a  másik  felét),  függetlenül attól,  hogy a házastárs, élettárs igényelt-e családi pótlékot, van-e  ilyen  címen  személyes bevétele. Habár  ez  a  törvényi technika  az  úgynevezett  házastársi  splittingre  (házastársi felosztás:   a   házastársak  jövedelmének   összeadása,   majd felezése,   és   az   ennek  megfelelő  adózás   személyenként) emlékeztet,  amely  bevett  módszer  számos  országban,  mégsem azonosítható  vele  több, nagyon lényeges  különbség  miatt.  A legfontosabb, hogy az Szja tv. megoldása nem minden jövedelemre vonatkozik, vagyis csupán részleges. A részlegessége miatt  nem minden   esetben  előnyös  a  hatása,  jóllehet  a   házastársi splittingnek  eredetileg  a házasság mint  az  Alkotmány  által védett  jogintézmény adójogi támogatása, és nem hátrány okozása a  célja.  A  másik  különbség, hogy a  szabályozás  nemcsak  a házastársakra,  hanem  az élettársra is  kiterjed.  A  harmadik különbség,  hogy  a családi pótlék megosztása független  attól, hogy  ténylegesen  gazdasági közösségben élnek-e  az  együttélő érintett személyek, vagy megállapodás alapján, amit a törvények lehetővé tesznek, nem.    A  másik  kivétel,  hogy  a családi pótlék  címén  ténylegesen megszerzett  bevételnek  csak a felét  tekinti  jövedelemnek  a törvény,   ha  a  családi  pótlék  teljes  összegét   megszerző személynek  nincs  együttélő házastársa vagy élettársa,  vagyis egyedülálló.  Ez  utóbbi esetben jogszabályértelmezési  kérdést vet fel, hogy a családi pótlék címén megszerzett bevétel „másik felét”  miként  kell figyelembe venni az Szja szempontjából:  a törvény  értelmezhető  úgy, hogy a megszerzett  családi  pótlék másik  felét  a  jogalkotó nem tekinti az  egyedülálló  személy jövedelme   részének.  Ugyanakkor  tételes  szabály   ennek   a bevételnek  az  adózás  alól  való mentesítésére  szövegszerűen nincs:  vagyis  ha csupán a törvény szövegét nézzük,  a  pótlék másik  fele  –  az  általános szabályok következtében,  amelyek mindenféle bevétel egészének az adókötelezettségéről szólnak  – adóköteles  lenne.  Az  Alkotmánybíróságnak  azonban  erről   a jogértelmezési kérdésről a jelen esetben nem kell döntenie.    A  törvény szabályai alapján azt azonban meg lehet állapítani, hogy az Szja tv. 28. § (18) bekezdés a) pontja ténylegesen  meg nem  szerzett jövedelmet von adóalapba akkor, amikor a  családi pótlékra jogosult személy együttélő házastársánál, élettársánál is,   fele  részben,  a  családi  pótlékot  kifejezetten  egyéb jövedelemnek tekinti. A Cst. 10. § (1) és (3) bekezdése ugyanis egyértelművé teszi, hogy ugyanazon gyermek (személy) után  járó családi  pótlék  csak egyetlen jogosultat illet  meg:  a  másik szülő  e  jövedelem  felett nem szerez  semmilyen  rendelkezési jogosultságot.  (A  törvény szerint,  ha  a  gyermek  együttélő szülők   háztartásában  él,  a  családi  pótlékot  –   együttes nyilatkozatuk  alapján – bármelyik szülő igényelheti,  mégpedig nyilatkozatuk szerint gyermekenként. Megállapodás hiányában  az ellátást  igénylő szülő személyéről – kérelemre – a gyámhatóság dönt.) Mindezekre figyelemmel ezért ez a szabályozás ellentétes az   Alkotmány   70/I.  §-ának  az  idézett   AB-határozatokban említett, értelmezett tartalmával.    Az   Alkotmánybíróság  ugyanakkor  megjegyzi:   az   Alkotmány házasságot  és  családot védő szabályára  tekintettel  (15.  §) önmagában  nem  lenne ellentétes az Alkotmány 70/I.  §-ával  az olyan  megoldás,  amely  lehetővé  tenné,  hogy  a  házastársak válasszanak  a  jelenlegi személyi adózás, vagy  a  házastársak jövedelmének  összeadása, majd felezése, és az ennek  megfelelő adózás (az úgynevezett splitting, felosztás) között.    2.  Az  Alkotmánybíróság másodsorban azt  vizsgálta,  hogy  az Szja  tv.  kifogásolt  szabályai sértik-e  a  teljesítőképesség szerinti adózás követelményét.    Az Alkotmánybíróság említett határozatai az Alkotmány 70/I. §- ából  eredő követelménynek tekintették azt, hogy az adó  álljon arányban  az adóalanyok teherviselő képességével [8/2007.  (II. 28.)  AB  határozat, ABH 2007, 148, 163.]. A  teljesítőképesség szerinti    adózás   követelménye   –   noha   általában    nem érvényesíthető  maradéktalanul a  jövedelemadók  bonyolultsága, más  alkotmányos  célok  követése és az  adó  gazdaságpolitikai eszköz-szerepe  következtében  –  azt  jelenti,   hogy   azonos gazdasági teljesítőképességű személyeket azonosan kell kezelni, illetve  a  nagyobb gazdasági teljesítőképességgel  rendelkezők jobban   adóztathatók.   A  teherviselő   képességgel   arányos közteherviselés az Alkotmánybíróság gyakorlatában a 70/I. §-ból levezetett,   speciális   jogegyenlőségi   tétel.   [A    német Alkotmánybíróság gyakorlatában, jóllehet az elvet nem  egyetlen alkotmányi   szabályhoz   kötik,  általában   a   jogegyenlőség (Alaptörvény   3.  §)  követelményével  kapcsolják   össze.   A teljesítőképesség      szerinti      adózás       (az       ún. Leistungsfähigkeitsprinzip) azonban nem követeli meg azt,  hogy az adó progresszív legyen (BVerfGE 8, S. 51).].    Az  Alkotmánybíróság jogegyenlőséggel összefüggő gyakorlatából figyelmet érdemel az is, hogy „alkotmányellenességhez nem  csak az  vezet,  ha  adott  szabályozási koncepción  belül  valamely (azonos helyzetben lévő) csoportra – alkotmányos indok nélkül – eltérő szabályozás vonatkozik, hanem hátrányos megkülönböztetés az  is,  ha  az  adott  szabályozási koncepció  alkotmányossági szempontból   lényegesen  eltérő  helyzetben  lévő  csoportokra azonosan  vonatkozik,  vagyis  e  körülményt  figyelmen   kívül hagyja.  Ha  az  ilyen  hátrányokozásnak nem  ismerhető  fel  a tárgyilagos  mérlegelés  szerint való ésszerű  indoka  –  tehát önkényes –, alkotmányellenesség állapítható meg” [6/1997.  (II. 7.)   AB   határozat,  ABH  1997,  67,  69.].   Alkotmányossági szempontból lényegesen eltérő helyzetben vannak másokhoz képest azok  a  személyek,  akik családban élnek és gyermekekről  való gondoskodási kötelezettségük van.    2.1.  A szülők alapvető kötelessége ugyanis a gyermek tartása, mint az Alkotmány 67. §-ában megfogalmazott testi, szellemi  és erkölcsi fejlődéshez szükséges gondoskodás.    Az  Alkotmány  a  gyermek  alapvető jogának  megfogalmazásával közvetlen  és  jelentős  kötelezettséget  ró  a  szülőkre,   az államra,  a társadalomra. Az Alkotmány akkor, amikor  a  szülők tartási    kötelezettségét   megfogalmazza,   amihez    hasonló kötelezettség mást nem terhel, hatással van a szülők  személyes teljesítőképességére. A gyermekükről az Alkotmány szerint saját háztartásukban   gondoskodó  szülőknek   mint   az   Szja   tv. adóalanyainak  mind  a személyes gazdasági  teljesítőképessége, mind  a személyes adóteherviselő képessége eltér azokétól, akik egyedül élnek vagy gyermeket nem nevelnek.    A   gyermek   tartására   az  Alkotmány   alapján   kötelezően fordítandó  javak  nyilvánvalóan csökkentik  azt  az  összeget, amely  felett  a szülők, együttesen, vagy külön-külön  szabadon rendelkezhetnek.  A  szülők személyes adóteherviselő  képessége ezért  nem azonos azoknak a magánszemélyeknek az adóteherviselő képességével,   akiket   az   Alkotmány   67.   §-a    szerinti kötelezettség nem terhel, hanem kisebb.    A  családi  pótlék a gyermeknevelés költségeihez  való  állami hozzájárulás. (A Cst. 1. §-a szerint a „törvény célja,  hogy  a családok  szociális biztonságának elősegítése, a gyermeknevelés anyagi  terheinek csökkentése érdekében meghatározza  az  állam által    nyújtandó   családtámogatási   ellátások   rendszerét, formáit”.)   A  gyermeknevelés  költségei  a  szülőknél   annál nagyobbak,   minél   több  gyermekről  kell  gondoskodniuk   az Alkotmány 67. § (1) bekezdése alapján.    Az  Alkotmánybíróság egy korai határozatában abból indult  ki, hogy  a  gyermek ember, akit minden olyan alkotmányos  alapvető jog  megillet,  mint  mindenki mást, de  ahhoz,  hogy  a  jogok teljességével  képes legyen élni, biztosítani kell  számára  az életkorának  megfelelő minden feltételt felnőtté válásához.  Az Alkotmány 67. § (1) bekezdése minden gyermek számára biztosítja a  jogot a családja, az állam és a társadalom részéről  arra  a védelemre  és gondoskodásra, amely a megfelelő testi,  szellemi és   erkölcsi   fejlődéséhez  szükséges.   Ez   az   alkotmányi rendelkezés  „a gyermek alapvető jogairól szól,  egyidejűleg  a család   (szülők),   az   állam  és   a   társadalom   alapvető kötelezettségeit  megszabva”  (995/B/1990.  AB  határozat,  ABH 1993,    524,    525.),   egyben   a   jogalkotó    alkotmányos kötelezettségét  határozza meg a gyermek  megfelelő  fejlődését biztosító feltételek megteremtésére.    Az  Alkotmánybíróság – az Alkotmány 15. §-a, 16. §-a és a  67. §   (1)   bekezdése  összefüggéseit  figyelembe  véve  –   több határozatában  is  rámutatott, hogy e  rendelkezések  az  állam intézményvédelmi   kötelezettségét  alapozzák   meg,   mely   a legkülönbözőbb  állami kötelezettség-teljesítésekben  nyilvánul meg,   és   amelyek  formája,  módja,  mértéke  az   alkotmányi rendelkezésből  nem következik [731/B/1995. AB  határozat,  ABH 1995,  801, 807.; 79/1995. (XII. 21.) AB határozat,  ABH  1995, 399,  405.; 429/B/2001. AB határozat, ABH 2005, 987,  991-992.; 666/B/2004.   AB   határozat,  ABH  2006,   2061,   2063-2064.; 844/E/2005. AB határozat, ABH 2007, 2544, 2547.].    Az   Alkotmánybíróság  egy  későbbi,  32/1998.  (VI.  25.)  AB határozata ugyanakkor a rendelkező részben állapította meg: „az Alkotmány  70/E.  §-ában  meghatározott szociális  biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési  minimum  állami  biztosítását  tartalmazza,  amely elengedhetetlen    az    emberi    méltósághoz     való     jog megvalósulásához.” (ABH 1998, 252.).    Az   Alkotmány   67.  §  (1)  bekezdésében  írt   védelem   és gondoskodás  ezért legalább azt kell jelentse, hogy  a  gyermek családjának és az államnak az Alkotmányból eredő kötelezettsége van  arra,  hogy  a  gyermek emberhez méltó létezése  minimális feltételeihez  szükséges javakat biztosítsák. Család  hiányában egyedül  az állam lenne köteles a gyermekekről gondoskodni.  [A gyermeki  létminimum adómentességének követelménye megtalálható a    német   alkotmánybíróság   gyakorlatában:   eszerint    az Alaptörvénynek abból a szabályából, amely szerint a házasság és a  család  az  állam különleges védelme alatt  állnak  (Art.  6 Abs.1.), az következik a gyakorlat értelmében, hogy egy  család adóztatásánál   a   család  tagjaira  eső  létminimumösszegeket adómentesen kell hagyni. Lásd pl.: Beschluß des Zweiten  Senats vom  10. November 1998 – 2 BvL 42/93 –.] Ez olyan alkotmányjogi szempont,   amelyet   a   70/I.   §-ból   levezetett,   különös jogegyenlőségi  tétel,  a  teljesítőképesség  szerinti   adózás követelménye   érvényesülésénél,  fokozottan  kell   figyelembe venni.    A  vizsgált  szabályok a családi pótlékhoz,  a  gyermeknevelés költségeihez   való  állami  hozzájáruláshoz   fűznek   adójogi következményt, de eközben csak az adóalany személyes  jövedelme számít,  és nem a rászorultság: nem számít az, hogy a családnak a tagjai mekkora egy főre eső jövedelemből élnek.    Az  adóterhet nem viselő járandóság lényege ugyanis,  hogy  az összege  nem  adózik,  de „feljebb tolja” a  többi  jövedelmet. Adóterhet  nem viselő járandóságnál ezért nem csupán  technikai szabályról  van szó. A családi pótlék összegének hozzászámítása az összevont adóalapba tartozó jövedelemhez a hatályos Szja tv. mellett (amely ennél a jövedelemnél két sávot tartalmaz és két, 18   és  36  százalékos  adókulcsot)  felfelé  tolja,  magasabb adókulcs  alá  eső  sávba  helyezi az eddig  adómentes  családi pótlék  mellett szerzett személyes jövedelmet. Akinek  az  éves személyes  jövedelme  –  függetlenül  gyermekei  számától  –  a családi  pótlék  összegével együtt  meghaladja  az  1,9  millió forintot  (az  alsó jövedelemi sáv határát), a  családi  pótlék összegének 18 százalékával több adót fizet, mint eddig,  és  ez egyedül  annak  a következménye, hogy a családi  pótlék  „egyéb jövedelem”, adóterhet nem viselő járandóság lett.    A  támadott  szabályok következtében több adót fizethetnek  az ugyanannyi  gyermeket nevelő azok a szülők, akiknél ugyanazt  a jövedelmet  egyetlen  kereső személy szerzi  meg  (és  az  alsó jövedelmi  sáv határát átlépi), mint ahol ugyanezt a jövedelmet kétkeresős  családban  élő, de az alsó jövedelmi  sávot  külön- külön  át nem lépő szülők, együttélve szerzik meg. Ez sérti  az adóalanyok   teherviselő  képessége  [8/2007.  (II.   28.)   AB határozat,  ABH 2007, 148, 163.] szerinti adózás követelményét. A  szabályozás  az  ugyanolyan teherviselő képességű  személyek között hátrányos különbséget tesz aszerint, hogy a család  egy- vagy  kétkeresős.  [Az Alkotmánybíróság  60/1995.  (X.  6.)  AB határozata  vizsgált  egy  olyan, alkotmányjogi  szempontból  a jelen   ügyben  vizsgálthoz  hasonló  szabályozást,  amely   az egygyermekes,   együttélő   szülők   családi   pótlékra    való jogosultságát  attól tette függővé, hogy csupán az  egyik  vagy mindkét    szülő    folytat-e    kereső    foglalkozást.     Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az a különbségtétel, amely az egy gyermeket nevelő, de egyébként rászorult családok között aszerint  különböztet,  hogy  a  rászorultságot  egy  vagy  két kereset  alapozta-e meg, az egyébként rászorult egy gyermekesek vonatkozásában  az  Alkotmány  70/A.  §  (1)  bekezdését  sértő diszkriminatív rendelkezés volt.]    Ezért  azok  a  támadott szabályok, amelyek a  családi  pótlék adómentességét  megszüntetve a családi pótlékot  adóterhet  nem viselő  járandóságként  rendelik  figyelembe  venni,  személyes jövedelemként,  a  hatályos  Szja  tv.  többkulcsos  adótáblája mellett  –  az  Szja tv. 3. § 72. b) pontjának „családi  pótlék címén  megszerzett  bevételből egyéb  jövedelemként  figyelembe vett  összeg,” szövegrésze, 11. §-ának (5) bekezdése, a  28.  § (18) bekezdése –, alkotmányellenesek, az Alkotmány 70/I. §-ából eredő jogegyenlőségi tétel sérelme miatt.    2.2.  Az Alkotmánybíróság a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatban (ABH  1995,  188,  192.), valamint az  52/1995.  (IX.  15.)  AB határozatban  és  a  60/1995.  (X.  6.)  AB  határozatban   nem minősítette  feltétlenül alkotmányellenesnek a  családi  pótlék rászorultságtól való függővé tételét – ami azt jelentette, hogy a  családban egy főre eső bizonyos jövedelem elérése esetén nem volt  jogosultság családi pótlékra –, de rámutatott  azokra  az alkotmányos    korlátokra    és   követelményekre,    amelyekre figyelemmel kellett volna lennie a jogalkotónak a rendelkezések megalkotásánál.    Az   Alkotmánybíróság    már    e    korábbi határozataiban   is  megállapította,  hogy  a  családi   pótlék rendszerének    átalakítása,   az   alanyi   jogú    rendszerek rászorultsági alapúvá tétele önmagában nem alkotmányellenes, ha a  változtatás bevezetésére megfelelő idő áll rendelkezésre, és az   egyes  rendelkezések  Alkotmányba  foglalt  szabályt  vagy alapjogot  nem sértenek. E megállapítások az érintettek  teljes körére vonatkoznak. Az Alkotmánybíróság e gyakorlata értelmében a  családi  pótlék a gyermekre tekintettel a családi jövedelmet egészíti ki, vagyis a család mint gazdasági egység egészét kell nézni   akkor,  amikor  az  a  kérdés,  támogasson-e  az  állam valamennyi családot, vagy a tehetősebbeket nem.    A  most  vizsgált  szabályok  azonban  nem  a  családi  pótlék rendszerét  alakítják  át közvetlenül,  hanem  az  érintetlenül hagyott családi pótlékhoz sajátos adójogi következményt fűznek. Családi pótlékra jogosult marad mindenki az általános szabályok szerint, aki eddig is az volt, jövedelmi, vagyoni viszonyaitól, egyéni   vagy  családi  rászorultságtól  függetlenül:  a   most vizsgált  adójogi következmény eleve nem alkalmas érvényesíteni rászorultsági  szempontokat. A családi pótlék adóalapba  vonása is minden jogosultat egyformán érint; az adójogi hatás nem függ attól, hogy a jogosult személy családjában mekkora az egy  főre eső jövedelem.    Az  adójogi  hatás  csupán  attól  függ,  hogy  a  jogosultnak mekkora az összevont adóalapba tartozó személyes jövedelme,  és milyen  összegű  családi pótlékot kap. E körülményekből  azt  a következtetést lehet levonni, a most hatályos, több-kulcsos, az összevont  adóalapnál  sávos, progresszív adótáblát  tartalmazó Szja  tv.  mellett  előfordulhat:  minél  magasabb  a  személyi jövedelem, és minél több gyermek után kell figyelembe  venni  a magánszemély  személyes  jövedelménél  a  családi  pótlékot,  a magánszemély  annál  több  adó  fizetésére  lesz  köteles.   Az ugyanis, hogy a családi pótlék adóterhet nem viselő járandóság, azt  eredményezi,  hogy  azok  a  magánszemélyek,  akiknek   az összevont adóalapba tartozó személyes jövedelme a hatályos Szja tv.  mellett  a  magasabb adókulcs szerinti  adósávba  tartozik eredetileg  – vagy esetleg csupán a családi pótlék  beszámítása folytán  –,  az alacsonyabb és a magasabb adókulcs  különbözete szerinti  mértékben a jövedelmükhöz számítandó  családi  pótlék egy  részét elveszítik. A számított adójukból ugyanis a családi pótlékra  eső,  a családi pótlék csekély összege miatt  azonban csak  az  alacsony adókulcs szerint kiszámított adót  vonhatják le.  Ez  a  veszteség annál nagyobb, minél magasabb a  magasabb adókulcs  alá eső személyi jövedelem. [Az Szja tv.  34.  §  (1) bekezdése   szerint  a  számított  adót  csökkenti  az   adóévi összevont   adóalap   részét  képező   adóterhet   nem   viselő járandóságok   együttes   összegének   az   adótábla    szerint kiszámított adója.]    3.  A  3/1994.  (I.  21.) AB határozatban az  Alkotmánybíróság leszögezte:  Az Abtv. [az Alkotmánybíróságról szóló  1989.  évi XXXII.  törvény]  40. §-a értelmében, ha az Alkotmánybíróság  a jogszabály  alkotmányellenességét állapítja meg,  azt  teljesen vagy  részben  megsemmisíti.  Az Alkotmánybíróságnak  ezért  az Abtv.   alapján   az   Szja   tv.   támadott   rendelkezéseinek megsemmisítéséről  kellett  volna  rendelkeznie.  Az   elbírált esetben  azonban  a  törvény  támadott  szabályainak  részleges megsemmisítése  a  szövegösszefüggésekre, a  jogszabályoknak  a gyakorlatban való alkalmazhatósága szempontjaira is figyelemmel lehetséges volt.    Az  Alkotmánybíróság tekintettel volt arra,  hogy  a  vizsgált rendelkezések   teljes   egészben   való   megsemmisítése    az alkotmányellenessé   nyilvánítottnál   hátrányosabb   helyzetet eredményezhetne,  hiszen  adómentességi  szabály  hiányában   a családi pótlék teljes egészében adókötelessé válna és adóterhet viselne.  Ezért  a támadott és alkotmányellenessé  nyilvánított szabályok  részleges  megsemmisítése jöhetett  csak  szóba.  Ez indokolja   az   Szja   tv.   28.  §   (19)   bekezdése   egyes szövegrészeinek  hatályban  tartását  a  többi  rész  részleges megsemmisítése mellett.    Az  Alkotmánybíróságnak figyelemmel kellett  lennie  arra  is, hogy  a hatályban maradó normaszövegnek minden esetben meg kell felelnie   a   jogbiztonság  követelményének.  A   jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és  világos,  a jogalkalmazás  során felismerhető normatartalmat hordozzon.  Az Alkotmánybíróság      a      jogbiztonság       követelményének érvényesítésétől saját működése körében sem tekinthet el; ha  a jelen   ügyben   csak   az   alkotmányellenesnek   nyilvánított szövegrészeket  semmisítette volna meg, úgy jogbizonytalanságot teremtett  volna  az  alkotmányellenességgel  közvetlenül   nem érintett  többi rendelkezések – az Szja tv. 28. § (19) bekezdés a)-e)  pontjai, a 48. § (2), (6) bekezdéseinek és a 49.  §  (7) bekezdésének az „[ideértve különösen a családi pótléknak a  28. §  (18)  bekezdése  szerint  jövedelemnek  minősülő  megosztott részét]”  szövegrészei  – tekintetében. Az  alkotmányellenesnek nyilvánított szabályok hiányában kérdésessé válna  az  említett rendelkezések mikénti alkalmazása: ezek a szabályok  önmagukban nem   állnának   meg,   a  jogalkalmazásban  értelmezhetetlenek lennének.  Ezért – a jogbiztonság követelményére tekintettel  – az Alkotmánybíróság ezeket a szabályokat is megsemmisítette.    Ezek   miatt   az   okok   miatt   az   Alkotmánybíróság    az alkotmányellenes szövegrészeket a rendelkező részben  foglaltak szerint  semmisítette meg. Ennek következtében a 2009-es  adóév végétől a családi pótlék ismét adómentes bevétel lesz.    4.   Az   Abtv.   43.   §   (4)   bekezdés   feljogosítja   az Alkotmánybíróságot  arra, hogy az Abtv-ben szereplő  időponttól eltérően  határozza meg az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül     helyezését    vagy    konkrét     esetben     történő alkalmazhatóságát,  ha  ezt a jogbiztonság,  vagy  az  eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.    A  jelen ügy körülményeit az Alkotmánybíróság úgy ítélte  meg, hogy  a  jogbiztonság  követelménye és  az  érintett  személyek jogainak védelme a szabályozás – hatályba lépésének időpontjára V visszaható hatályú megsemmisítését indokolja.    5.  Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint, ha az indítvánnyal  támadott jogszabályt vagy  annak  egy  részét  az Alkotmány valamely rendelkezésébe ütközőnek minősíti, és  ezért azt   megsemmisíti,  akkor  a  további  alkotmányi  rendelkezés esetleges   sérelmét   –   a  már  megsemmisített   jogszabályi rendelkezéssel   összefüggésben  –  érdemben   nem   vizsgálja. [44/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 203, 205.;  4/1996. (II.  23.) AB határozat, ABH 1996, 37, 44.; 61/1997. (XI.  19.) AB  határozat,  ABH  1997,  361, 364.;  15/2000.  (V.  24.)  AB határozat, ABH 2000, 420, 423.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH  2000, 425, 429.; 29/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 193, 200.]    Mivel   az  Alkotmánybíróság  a  vizsgált  szövegrészeket   az Alkotmány  70/I. §-ába ütközőnek minősítette, ezért  a  családi pótlék  adólapba vonására vonatkozó szabályozásnak az Alkotmány többi,  az  indítványokban  hivatkozott  rendelkezésével   való ellentétét nem vizsgálta.                                 V.    1.  Az  indítványok  között van olyan, amely  az  Art.  némely szabályát  támadja,  az  Alkotmány  70/A.  §-a  és  70/I.   §-a sérelmére hivatkozva.  Az  Art.  52. § (4) bekezdése h) pontja és a törvény 3.  számú melléklete  F)  b)  pontja csupán bevallási,  adatszolgáltatási kötelezettségről   szól.   Ezek  a   szabályok   nem   hozhatók összefüggésbe   az   Alkotmány   70/A.   §-a   és   70/I.   §-a rendelkezéseivel,  ezért az indítványokat  az  Alkotmánybíróság elutasította.    2.  Több  indítványozó kezdeményezte az áfa  normál  kulcsának felemeléséről szóló szabályok, és ezzel összefüggésben az egyik kedvezményes   kulcs   alá  tartozó  termékek,   szolgáltatások meghatározásáról szóló szabályok vizsgálatát [Áfa tv. 82. § (1) és (3) bekezdése, 3/A. számú melléklete].  Az   áfa  közvetett  adó,  ahol  az  adó  alanya  és  az   adó teherviselője nem azonos. Ebben az esetben az adót az  adóalany áthárítja a végső felhasználóra, a fogyasztóra: annak terhét  a vásárló   fizeti  meg.  A  közvetett  adók  esetében   az   adó teherviselője   nem  köteles  arra,  hogy  az  adóalanynál   az adófizetési     kötelezettséget     keletkeztető     tényállást megvalósítson. Az Alkotmány 70/I. §-a ezért a közvetlen adóknál azt  a követelményt támasztja, hogy az adó mértéke általánosan, mindenkire  kiterjedően, azonosan kerüljön  megállapításra.  Az Áfa  tv.  kifogásolt  szabályai  nem  különböztetnek  személyek szerint. Az Alkotmány 15. és 16. §-ából nem lehet levezetni  az áfa  mértékére  vagy a kedvezményes kulcsok alá  eső  termékek, szolgáltatások   körére   irányadó  követelményeket   sem.   Az adórendszernek a maga egészében kell megfelelnie  az  Alkotmány 70/I. §-ából eredő követelményeknek.  Nem  állapítható meg ezért, hogy az Áfa tv. támadott szabályai sértik  az  Alkotmány  15. és 16. §-át  azzal,  hogy  a  normál kulcsot  az eddigieknél magasabb mértékben határozzák  meg,  és ennek során, változatlanul, nincsenek tekintettel a közvetlenül a   gyermekneveléssel   összefüggő   termékek,   szolgáltatások adójára. Az Alkotmánybíróság ezért elutasította az Áfa tv.  82. §  (1)  és  (3) bekezdése, 3/A. számú melléklete rendelkezéseit támadó indítványokat.                       Dr. Paczolay Péter                   az Alkotmánybíróság elnöke,                      előadó alkotmánybíró                                           Dr. Balogh Elemér      Dr. Bragyova András           alkotmánybíró                alkotmánybíró                                           Dr. Holló András           Dr. Kiss László           alkotmánybíró                alkotmánybíró                                           Dr. Kovács Péter    Dr. Lenkovics Barnabás           alkotmánybíró                alkotmánybíró                                           Dr. Lévay Miklós      Dr. Trócsányi László           alkotmánybíró                alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The provision under which, as a general rule, family allowance was classified as a non-taxable emolument
Number of the Decision: .	127/2009. (XII. 17.)
Date of the decision: .	12/15/2009
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2009-3-005?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.