Hungarian
Ügyszám:
.
299/B/2001
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 23/2003. (V. 13.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2003/313
.
A döntés kelte: Budapest, 05/12/2003
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos  vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta  a
    következő

                            határozatot:

    1.   Az   Alkotmány   2.  §  (1)  bekezdésében   szabályozott
    jogállamiság  elvéből,  valamint  az  Alkotmány  70/A.  §-ban
    szabályozott  jogegyenlőségből folyó alkotmányos követelmény,
    hogy a jogszabályból egyértelműen megállapíthatók legyenek az
    állammal,  mint jogi személlyel szemben fennálló  követelések
    érvényesítésének szabályai és hogy a törvényhozó az  állammal
    szemben jogerős bírói ítélet alapján fennálló pénzkövetelések
    tekintetében biztosítsa a bírósági végrehajtásról szóló 1994.
    évi  LIII.  törvény  6. §-ában, valamint az államháztartásról
    szóló  1992.  évi XXXVIII. törvény 18/C. § (11)  bekezdésében
    foglalt rendelkezések érvényesülésének feltételeit.

    2.  Az Alkotmánybíróság az államháztartásról szóló 1992.  évi
    XXXVIII.  törvény  18/C.  § (3) bekezdése  utolsó  (harmadik)
    mondatában    foglalt   rendelkezés   alkotmányellenességének
    megállapítása  és megsemmisítése iránt benyújtott  indítványt
    elutasítja.

    Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben
    közzéteszi.
                                Indokolás

                                   I.

      Budapest  Főváros  Közgyűlése  indítványt  nyújtott   be   az
      Alkotmánybírósághoz, amelyben a Magyar Köztársaság  2001.  és
      2002.  évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII.  törvény
      (a  továbbiakban: Kötv.) több rendelkezésének alkotmányossági
      vizsgálatát kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság 47/2001.  (XI.
      22.)  AB  határozatában  (ABH 2001,  308-329.)  elbírálta  az
      indítványnak   a   fővárosi  önkormányzat   finanszírozásával
      kapcsolatos részeit. Ugyanakkor elkülönítette a Kötv.  82.  §
      (4) bekezdésének utolsó mondata ellen benyújtott indítványt.
      A  Kötv. 82. § (4) bekezdése az államháztartásról szóló 1992.
      évi  XXXVIII.  törvény (a továbbiakban:  Áht.)  18/B.  §  (2)
      bekezdését  módosította, amelynek utolsó mondata a  következő
      rendelkezést tartalmazta:
       "(2)  (...)  A kincstári egységes számlára inkasszó  (azonnali
      beszedési  megbízás)  nem nyújtható be, illetve  a  kincstári
      egységes számlára benyújtott inkasszó nem teljesíthető."

      Az indítvány benyújtását követően a pénzügyi tárgyú törvények
      módosításáról szóló 2001. évi L. törvény módosította az  Áht.
      18.    §-ának   rendelkezéseit,   ennek   eredményeként    az
      indítványozó által vitatott szabály átkerült az Áht. 18/C.  §
      (3) bekezdésébe.
      Tekintettel  arra,  hogy  az Áht. 18/C.  §  (3)  bekezdésének
      utolsó mondata változatlan szöveggel tartalmazza az indítvány
      által  támadott szabályt, az Alkotmánybíróság az eljárást  az
      Áht.   18/C.   §  (3)  bekezdés  utolsó  (harmadik)   mondata
      alkotmányosságának vizsgálatára folytatta le.

      A  bírósági  végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény  (a
      továbbiakban:   Vht.)   6.  §-a  úgy  rendelkezik,   hogy   a
      pénzforgalmi  úton  érvényesíthető  pénzkövetelést   azonnali
      beszedési  megbízással kell behajtani.  A  vitatott  törvényi
      szabályozás,  - állítja az indítványozó - amely  a  kincstári
      egységes  számlával  szemben nem teszi lehetővé  az  azonnali
      beszedési megbízás alkalmazását, a kincstári egységes számlát
      minden alkotmányosan elfogadható indok nélkül kiveszi abból a
      körből,  amellyel szemben fennálló pénzkövetelés  inkasszóval
      érvényesíthető.  Az  indítványozó  álláspontja   szerint,   a
      vitatott    rendelkezés    sérti    a    tulajdoni     formák
      egyenjogúságának  az  Alkotmány 9.  §  (1)  bekezdés  második
      fordulatában      rögzített      követelményét,      súlyosan
      diszkriminatív,  ezért  sérti  az  Alkotmány  70/A.   §   (1)
      bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés  tilalmát  és
      ellentétes   az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében   védett
      jogállamisággal is.

      Az indítványozó szerint ezzel a szabályozással "az állam, (...)
      mint  jogalkotó  -  közhatalmi  eszközzel  -  privilegizálja,
      végrehajthatatlanná  teszi  az  inkasszó  útján  a  kincstári
      egységes számlát". Az Alkotmánybíróság 59/1992. (XI.  6.)  AB
      határozatára (ABH 1992, 271-274.) hivatkozással kifejti, hogy
      az  állammal,  mint  a  piaci élet szereplőjével  szemben  az
      Alkotmányból    eredő    követelmény,    hogy     "közhatalmi
      szerepkörével  ne  éljen vissza: jogalkotóként  ne  teremtsen
      saját  számára lényeges erőfölényt, ne különítse el  magát  a
      piaci  élet  szereplői  közül,  mint  a  magánjogi  viszonyok
      különös kedvezményezettjét".

      Az  Alkotmánybíróság eljárása során megkereste az igazságügyi
      minisztert és a pénzügyminisztert.

                                   II.
                                   
      Az    Alkotmánynak    az   indítványozó    által    felhívott
      rendelkezései:
       "2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság független,  demokratikus
      jogállam."
       "9.   §   (1)  Magyarország  gazdasága  olyan  piacgazdaság,
      amelyben  a  köztulajdon  és  a  magántulajdon  egyenjogú  és
      egyenlő védelemben részesül."
       
       "70/A.  §  (1) A Magyar Köztársaság biztosítja  a  területén
      tartózkodó  minden  személy számára  az  emberi,  illetve  az
      állampolgári  jogokat, bármely megkülönböztetés,  nevezetesen
      faj,  szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más  vélemény,
      nemzeti  vagy  társadalmi származás, vagyoni, születési  vagy
      egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
       (2)   Az  embereknek  az  (1)  bekezdés  szerinti  bármilyen
      hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
       (3)  A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását  az
      esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is
      segíti."

      Az Áht.-nak az eljárás során figyelembe vett - az indítvány
      elbírálásakor hatályos -rendelkezései:
       
       18/B. §
       "(2) A Kincstár feladatai különösen:
       a)    vezeti    a    kincstári   kör   és   a   pénzforgalmi
      számlatulajdonosok jogszabályban meghatározott számláit;
       b)  számlát  vezet  a  nemzetgazdasági  elszámolásokról,   a
      központi költségvetés bevételeiről és kiadásairól;
       c)  gondoskodik  a költségvetés végrehajtásának  likviditási
      feltételeiről,    a    kincstári   egységes    számla    napi
      likviditásáról;
       d)   végrehajtja  a  kiadások  teljesítésére,  a   bevételek
      beszedésére    irányuló    -   jogszabályoknak    megfelelően
      kezdeményezett  -  pénzügyi lebonyolítási feladatokat,  ennek
      keretében   a   kiadásokhoz  kötődően  likviditási   fedezet,
      valamint alaki, formai ellenőrzést végez;
       e) előírja és biztosítja a készpénzgazdálkodás feltételeit;
       f)   részt   vesz  az  állam  által  nyújtott   hitelek   és
      visszterhes támogatások visszafizetésével, valamint az állami
      követelések kezelésével kapcsolatos feladatok ellátásában;
       g)   e   törvény   felhatalmazása  alapján  befektetési   és
      kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet  nyújt  az
      állam    által    kibocsátott,   hitelviszonyt   megtestesítő
      értékpapírok körében;
       h)  az  államháztartás információs rendszeréhez, illetve  az
      érintettek számára szükséges, rendelkezésére álló információk
      hasznosításával adatgyűjtési és szolgáltatási feladatokat lát
      el;
       i)    részt    vesz    az   EU   források    pénzforgalmának
      lebonyolításában;
       j)   részt  vesz  a  Magyar  Állam  nemzetközi  pénzügyi  és
      fejlesztési intézményekkel való együttműködésével, tagságával
      összefüggő   feladatok   lebonyolításában,   így    különösen
      gondoskodik  az  időszakonként fizetendő  összegek  megfelelő
      forrásokból   történő  kifizetéséről,   át   nem   ruházható,
      kamatfizetési  kötelezettséget nem  tartalmazó  kötelezvények
      kiállításáról,   a   végrehajtandó  műveletek   és   ügyletek
      létrehozásáról és lebonyolításáról; valamint a  Magyar  Állam
      javára  átutalt  vagy fizetett bármilyen összeg  tekintetében
      jogosultként eljár;
       k)   ellátja  a  külön  jogszabályokban  megjelölt  hatósági
      letétekkel kapcsolatos kezelői feladatokat.

       (3)   A   Kincstár  a  (2)  bekezdésben  szereplő  feladatai
      ellátása  során  jogosult - törvényben meghatározott  körben,
      mértékben  és célra - pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására,
      ideértve  a  bankszámla  vezetését  és  a  készpénz   nélküli
      fizetési forgalom lebonyolítását is (bankszámlaügylet).
       (4)   A  Kincstár  (2)  bekezdésben  foglalt  feladatait   a
      szolgáltatási  körébe és szolgáltatási felelősségébe  tartozó
      szervezetek   (a   továbbiakban:   kincstári   kör)   számára
      kötelezően   igénybe  veendő  térítésmentes  szolgáltatásként
      teljesíti. A Kincstár jogosult a kincstári körbe tartozók  és
      a  kincstári számlatulajdonosok külön rendelkezése nélkül  is
      számláik megterhelésével továbbhárítani a nem általa  végzett
      pénzforgalmi   szolgáltatások  igazolt   díját,   amelyet   a
      kincstári   kör,   illetve  a  kincstári   számlatulajdonosok
      részére, mint pénzforgalmi közvetítő végez.
       (5) A kincstári körbe tartoznak
       a)   a   központi  költségvetés,  a  központi  költségvetési
      szervek,      a     társadalombiztosítási      alapok,      a
      társadalombiztosítás  központi  hivatali  szervei   és   ezek
      igazgatási szervei (ez utóbbiak együtt a továbbiakban együtt:
      társadalombiztosítási     költségvetési      szervek),      a
      rendelkezésükbe utalt előirányzatok, az alapok,
       b)   a  Magyar  Tudományos  Akadémia  mint  köztestület  nem
      gazdasági társasági formában működtetett szervei."
       
       "18/C.  § (1) A kincstári kör szervezeteinek egymás  közötti
      fizetéseit   (kiadásait  és  bevételeit)  átvezetéssel   kell
      elszámolni.
            (2)   Pénzforgalmi   tételként  kell   teljesíteni   és
      elszámolni  az (1) bekezdésben foglaltakon kívüli  kiadásokat
      és bevételeket.
           (3) A 18/B. § (2)-(3) bekezdésében foglaltak ellátásával
      kapcsolatos pénzforgalom lebonyolítására a Kincstár a  Magyar
      Nemzeti   Banknál  pénzforgalmi  számlával   rendelkezik.   A
      Kincstár  a Magyar Nemzeti Banknál devizaszámlát nyithat,  és
      azon  e törvényben meghatározott tevékenységével kapcsolatban
      megszerzett   devizát  tarthatja  és  használhatja   fel.   A
      kincstári  egységes  számlára  inkasszó  (azonnali  beszedési
      megbízás)  nem  nyújtható be, illetve  a  kincstári  egységes
      számlára benyújtott inkasszó nem teljesíthető.
            (4)  A (3) bekezdésben szereplő, a Magyar Nemzeti  Bank
      által   a  Kincstár  részére  vezetett  pénzforgalmi  számla,
      kincstári egységes számlaként, a kincstári kör szervezetei és
      feladatai     (2)     bekezdés    szerinti    pénzforgalmának
      lebonyolítását is szolgálja.
          (5)  A  kincstári  egységes számlán kell  elhelyezni,  és
       folyamatosan    tartani   a   18/B.   §   (5)   bekezdésében
       meghatározott kincstári körbe tartozók pénzeszközeit.
          (6)   A  Kincstárban  -  rendelkezési  joguk  biztosítása
       mellett - pénzforgalmi számlát kötelesek vezetni
          a)  a megyei és regionális területfejlesztési tanácsok és
      munkaszervezeteik működési és fejlesztési célú  pénzeszközeik
      kezelésére,
          b) az Országos Rádió és Televízió Testület,
          c) a Műsorszolgáltatási Alap,
          d)   az   Országgyűlés  és  a  Kormány  által   alapított
      közalapítványok,
          e)  a  külön jogszabályban meghatározott hallgatói hitelt
      nyújtó Diákhitel Központ.
       A     felsorolt    pénzforgalmi    számlatulajdonosok    más
      pénzintézetnél    vezetett   pénzforgalmi    számlával    nem
      rendelkezhetnek,   átmenetileg   szabad   pénzeszközeiket   a
      Kincstár  hálózatában  értékesített - az  értékpapír-számlán,
      illetve    értékpapír-letéti   számlán    nyilvántartott    -
      állampapírok vásárlásával hasznosíthatják.
       A   Kincstár  a  pénzforgalmi  számlavezetést,  valamint   a
      kincstári  körbe  tartozók 12/A. § (4)  bekezdésében  foglalt
      letéti  pénzeszközei kezelését térítésmentes szolgáltatásként
      végzi.
         
          (7)  A  Kincstár  (6)  bekezdésben megjelölt  bankszámla-
      vezetési  tevékenységével összefüggő pénzforgalom a kincstári
      egységes számlán bonyolódik.
          (8)   Az   államháztartás   alrendszerei   pénzintézetnél
      vezetett  pénzforgalmi számlával csak e törvényben  foglaltak
      szerint rendelkezhetnek.
          (9)   A   kincstári  körbe  tartozók  a  18/B.   §   (10)
      bekezdésében  meghatározott, nemzetközi  szerződések  alapján
      külföldről   beérkező  pénzeszközök  befogadására   és   azok
      felhasználásának lebonyolítására devizaszámlát a  Kincstárban
      nyithatnak.  A Kincstár a devizaszámla-vezetéssel kapcsolatos
      tevékenysége  körében - a Magyar Nemzeti Bank és  a  Kincstár
      között létrejött megállapodás alapján - a Magyar Nemzeti Bank
      által   alkalmazott  feltételek  figyelembevételével  díjakat
      számolhat  fel  és kamatot fizethet, amelynek  feltételeit  a
      számlatulajdonossal    kötött   számlaszerződésben    köteles
      rögzíteni.
          (10)   A   kincstári  körbe  tartozók  a  18/B.  §   (10)
      bekezdésében  nem  érintett jogcímen a  devizajogszabályoknak
      megfelelően     megszerzett    devizaeszközeik     kezelésére
      devizaszámláikat kereskedelmi banknál vezethetik.
          (11)  A  Kincstár a kötelezett külön rendelkezése  nélkül
      teljesíti   a   18/B.   §   (5)   bekezdésben   meghatározott
      szervezetekkel szemben benyújtott olyan beszedési  megbízást,
      amely  jogerős  bírósági,  államigazgatási  határozaton  vagy
      jogszabály  által  meghatározott azonnali beszedési  megbízás
      útján teljesítendő fizetési kötelezettségen alapul."

      A   Vht.-nak  a  pénzkövetelések  pénzforgalmi  úton  történő
      behajtására vonatkozó szabályai:
          "6.  §  (1)  A  pénzforgalmi  úton  érvényesíthető  -   e
      törvényben  említett  -  pénzkövetelést  azonnali   beszedési
      megbízással kell behajtani; bírósági végrehajtásnak akkor van
      helye,   ha  az  azonnali  beszedési  megbízás  nem  vezetett
      eredményre.
          (2)   Pénzforgalmi  úton  lehet  behajtani  e  törvényben
      említett pénzkövetelést, ha
          a)   a   jogosult   -  a  lakás-előtakarékossági   számla
      kivételével  - bankszámlával, a kötelezett pedig pénzforgalmi
      bankszámlával rendelkezik,
          b) a végrehajtás általános feltételei fennállnak,
          c)   a   követelés   teljesítését  bírósági,   közjegyzői
      határozat  írja elő, vagy az a 21. §-nak megfelelő közjegyzői
      okiratban foglalt kötelezettségvállaláson alapul, és
          d)  a  jogosult  a behajtást végző pénzügyi  intézménynek
      nyilatkozik  arról,  hogy  nincs  folyamatban  a   követelése
      behajtására irányuló bírósági végrehajtási eljárás, illetőleg
      nem  terjesztett elő végrehajtás elrendelése iránti kérelmet,
      vagy   ilyen   kérelme   alapján  a  követelése   nem   nyert
      kielégítést.
         
          (3) Ha a kötelezett pénzforgalmi számlája nem ismert,  és
      az  a  cégnyilvántartásból sem állapítható meg, a végrehajtás
      elrendelésére jogosult bíróság a jogosult kérelmére  felhívja
      az adóhatóságot a számlaszám közlésére. Az adóhatóság köteles
      a felhívásnak haladéktalanul eleget tenni.
          (4)  Ha  a  pénzforgalmi  úton történő  behajtás  fedezet
      hiánya  miatt  nem  vagy  csak részben  vezetett  eredményre,
      bírósági   végrehajtásnak  csak  akkor  van   helye,   ha   a
      végrehajtást  kérő  igazolja, hogy a kötelezett  számlavezető
      pénzügyi   intézményétől  nem  kérte  az  azonnali  beszedési
      megbízás  további  függőben tartását, és megjelöli,  hogy  az
      azonnali beszedési megbízást milyen összegben teljesítette  a
      pénzügyi  intézmény.  A függőben tartásra  irányadó  határidő
      lejárta    előtt    előterjesztett    végrehajtási    kérelem
      elbírálására is ez a rendelkezés irányadó."

                                  III.
      Az indítvány nem megalapozott.
                                   
      1.  Az  indítvány  alapján az Alkotmánybíróság  elsőként  azt
      vizsgálta,   hogy  az  Áht.  vitatott  szabálya  sérti-e   az
      Alkotmány   9.   §   (1)  bekezdésének  a  tulajdoni   formák
      egyenlőségére vonatkozó rendelkezését, valamint a 70/A. §-ban
      megfogalmazott jogegyenlőség követelményét.

      Az  Alkotmány  9.  §  (1) bekezdésének második  fordulata  az
      Alkotmánybíróság   gyakorlata   szerint   nem    értelmezhető
      önállóan. "Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint  a  Magyar
      Köztársaságban a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú  és
      egyenlő  védelemben  részesül. Ez a rendelkezés  azonban  nem
      tekinthető  a  tulajdoni formák felsorolásának, mint  amelyek
      valamelyikébe  való  besorolhatóság  az  alkotmányos  védelem
      feltétele.    Az   Alkotmány   nem   tulajdonformák    között
      különböztet, hanem ellenkezőleg: a tulajdon bármely formájára
      nézve éppen diszkrimináció-tilalmat fogalmaz meg. A 9. §  (1)
      bekezdése  ennek  megfelelően  az  Alkotmány  70/A.   §   (1)
      bekezdése  jogegyenlőségi tételének (...)  a  tulajdonhoz  való
      jogra   vonatkoztatott  kifejtése."  [21/1990.  (X.  4.)   AB
      határozat, ABH 1990, 73, 81.; 33/1993. (V. 28.) AB határozat,
      ABH 1993, 247, 250.]
      Így az Alkotmánybíróságnak a 9. § (1) bekezdés alapján is azt
      kellett  megítélnie, hogy az Áht. 18/C.  §  (3)  bekezdésének
      utolsó  (harmadik) mondata tartalmaz-e az Alkotmány 70/A.  §-
      ába ütköző megkülönböztetést.

      Az  Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az  Alkotmány
      70/A.   §-ában   szabályozott  rendelkezést  a  jogegyenlőség
      általános   elvét   megfogalmazó  alkotmányi  követelményként
      értelmezte.    Az   Alkotmánybíróság   számos   határozatában
      kifejtette,  hogy  az  Alkotmány e szabálya  csak  az  azonos
      szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan  alkotmányos
      indok   nélkül   tett  megkülönböztetést   tiltja,   amelynek
      következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe  kerülnek.
      Az  alkotmányi  tilalom  elsősorban az alkotmányos  alapjogok
      tekintetében  tett megkülönböztetésekre terjed ki,  abban  az
      esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető
      állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő  szabályozás
      alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az  az  emberi
      méltósághoz  való  jogot  sérti. Az  Alkotmány  70/A.  §  (1)
      bekezdésében  megfogalmazott  megkülönböztetési  tilalom  nem
      jelenti   azt,  hogy  minden,  még  a  végső  soron   nagyobb
      társadalmi  egyenlőséget célzó megkülönböztetés is  tilos.  A
      megkülönböztetés  tilalma  arra  vonatkozik,  hogy  a  jognak
      mindenkit  egyenlőként,  egyenlő méltóságú  személyként  kell
      kezelnie,  azaz  az emberi méltóság jogán nem  eshet  csorba,
      azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok
      azonos  mértékű  figyelembevételével kell a jogosultságok  és
      kedvezmények   elosztásának  szempontjait  meghatározni.   Az
      Alkotmánybíróság    ez    utóbbi    körben    akkor     ítéli
      alkotmányellenesnek  a jogalanyok közötti  megkülönböztetést,
      ha   a   jogalkotó  önkényesen,  ésszerű  indok  nélkül  tett
      különbséget  az  azonos szabályozási kör alá vont  jogalanyok
      között.  [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46,  48.;
      21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992.
      (XI.  20.)  AB  határozat, ABH 1992, 280, 281-282.;  35/1994.
      (VI.  24.)  AB  határozat, ABH 1994, 197, 203-204.;  30/1997.
      (IV.  29.)  AB  határozat, ABH 1997, 130, 138-140.,  39/1999.
      (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342-344.; stb.]

      Az  indítványozó  az  Áht. vizsgált  rendelkezése  alapján  a
      kincstári   egységes   számla   megkülönböztetett   helyzetét
      kifogásolja.

      Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint önmagában az, hogy az
      Áht.  18/C.  § (3) bekezdésének harmadik mondata megtiltja  a
      kincstári  egységes  számlával szemben inkasszó  benyújtását,
      illetőleg  az ilyen inkasszó teljesítését és ezzel védelemben
      részesíti  az  azonnali  beszedési  megbízásokkal  szemben  a
      kincstári  egységes  számlát, nem  eredményezi  az  Alkotmány
      70/A. §-ának sérelmét.
      Az Alkotmány 70/A. §-a a jogalanyok közötti megkülönböztetést
      tiltja,   a   kincstári  számla  védelmére   vonatkozó,   más
      pénzforgalmi  számláktól  eltérő  szabályozás  önmagában  nem
      eredményezi az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmét.

      A  kincstári  egységes számla a Magyar Nemzeti Bank  által  a
      Magyar  Államkincstár Rt. (a továbbiakban: Kincstár)  részére
      vezetett  pénzforgalmi  számla,  amely  az  állami  feladatok
      ellátásának finanszírozását, a költségvetés végrehajtását,  a
      kincstári   kör  szervezetei  pénzforgalmának  lebonyolítását
      szolgálja.    Ennélfogva   a   kincstári   egységes    számla
      likviditásának   védelme  közérdek,   az   állami   feladatok
      zavartalan és folyamatos ellátásának biztosítéka.
      A  vitatott  szabály az Alkotmány 70/A. §-ával összefüggésben
      alkotmányossági  problémát akkor  vet  fel,  ha  a  kincstári
      egységes   számlának   ez   a  védelme   jogalanyok   közötti
      megkülönböztetéshez vezet, pl.: azt eredményezi, hogy - amint
      azt  az  indítványozó állítja - valamely, az állammal szemben
      fennálló, jogerős bírói ítéletben megállapított pénzkövetelés
      jogosultjai  nem  élhetnek  a  Vht.  6.  §-ában  szabályozott
      jogosultságukkal,  s  ezáltal  a  vitatott  törvényi  tilalom
      következtében    hátrányos   megkülönböztetést    szenvednek,
      illetőleg  ha  ezáltal az állam, mint magánjogi  jogviszonyok
      alanya   más  jogalanyokhoz  képest  privilegizált  helyzetbe
      kerül.

      Ezért  az indítvány alapján az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia
      kellett azt is, hogy a vitatott szabályozás a pénzkövetelések
      Vht.   6.  §-ában  szabályozott,  pénzforgalmi  úton  történő
      érvényesítése tekintetében eredményez-e a jogalanyok  közötti
      megkülönböztetést.

       Az  Áht. 18/C. § (11) bekezdése kimondja, hogy a Kincstár  a
      kötelezett külön rendelkezése nélkül teljesíti a 18/B. §  (5)
      bekezdésben  meghatározott szervezetekkel szemben  benyújtott
      olyan    beszedési   megbízást,   amely   jogerős   bírósági,
      államigazgatási    határozaton    vagy    jogszabály    által
      meghatározott azonnali beszedési megbízás útján  teljesítendő
      fizetési   kötelezettségen   alapul.   E   szabály    alapján
      megállapítható, hogy a kincstári körbe tartozó szervezetekkel
      (a központi költségvetés, a központi költségvetési szervek, a
      társadalombiztosítási alapok, a társadalombiztosítás központi
      hivatali szervei és ezek igazgatási szervei a rendelkezésükbe
      utalt  előirányzatok, az alapok, a Magyar Tudományos Akadémia
      mint köztestület nem gazdasági társasági formában működtetett
      szervei)  szemben  fennálló, jogerős bírói  ítéleten  alapuló
      fizetési  kötelezettség  azonnali  beszedési  megbízás  útján
      történő behajtásának az Áht. alapján nincs akadálya. Az ilyen
      beszedési   megbízásokat  a  Kincstár  a   kötelezett   külön
      rendelkezése nélkül is köteles teljesíteni. Az Áht.  18/C.  §
      (11)  bekezdésében  foglalt rendelkezés  garanciát  nyújt  az
      állam  szerveivel  szemben fennálló, jogerős  bírói  ítéleten
      alapuló  pénzkövetelések végrehajtása során a Vht. 6.  §-ában
      foglalt  szabályok érvényesüléséhez, így az ilyen követelések
      pénzforgalmi  úton történő behajtásának nincs  akadálya.  Így
      megállapítható, hogy az Áht. 18/C. § (3) bekezdésének  utolsó
      (harmadik)   mondatában   foglalt  tilalom   nem   eredményez
      megkülönböztetést  a Vht. 6. §-ában szabályozott  jogosultság
      gyakorlása tekintetében az állami szervekkel szemben fennálló
      pénzkövetelések jogosultjai hátrányára.

      Az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy a Kincstárnak ez a
      kötelezettsége  kiterjed-e az állammal, mint jogi  személlyel
      szemben   fennálló,   bírói  ítéleten   alapuló   követelések
      pénzforgalmi úton való érvényesítésére is.
      A  Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 28.  §
      (1)  bekezdésében foglaltaknak megfelelően az állam,  mint  a
      vagyoni   viszonyok  alanya  jogi  személy,  így  a  bírósági
      eljárásban   marasztalható.  Az  államot   a   polgári   jogi
      jogviszonyokban  - általános szabályként - a pénzügyminiszter
      képviseli.   Az  állam  tartozása  a  központi  költségvetést
      terheli.  A  központi  költségvetés  az  Áht.  18/B.  §   (5)
      bekezdése   alapján  a  kincstári  körbe  tartozik,   így   a
      Kincstárnak  az  azonnali  beszedési  megbízás  teljesítésére
      irányuló,  az  Áht.  18/C. § (11) bekezdésében  meghatározott
      kötelezettsége  az  állammal  szemben  fennálló   követelések
      esetén is fennáll.
      Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy az Áht. 18/C.
      §  (3)  bekezdésének  utolsó  (harmadik)  mondatában  foglalt
      tilalom  a  pénzköveteléseknek a Vht. 6. §-ában  szabályozott
      pénzforgalmi úton történő behajtása tekintetében nem vezet  a
      jogalanyok   közötti  megkülönböztetéshez.   A   végrehajtási
      eljárás   során  nem  teremt  az  államnak,  mint   magánjogi
      jogalanynak  privilegizált helyzetet és nem  hozza  hátrányos
      helyzetbe   az   állammal  szemben  fennálló  pénzkövetelések
      jogosultjait sem.
      Így az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Áht. 18/C.  §
      (3)      bekezdés      utolsó      (harmadik)      mondatának
      alkotmányellenessége  az  Alkotmány  70/A.  §-a  alapján  nem
      állapítható meg.

      2.  Az  indítvány  szerint a vitatott szabály  ellentétes  az
      Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésében szabályozott  jogállamiság
      elvével    is,   mert   az   állam   visszaélve    közhatalmi
      szerepkörével,       mint      jogalkotó      privilegizálja,
      végrehajthatatlanná teszi inkasszó útján a kincstári egységes
      számlát.
      Amint  arra  az  Alkotmánybíróság  a  fentiekben  rámutatott,
      azzal, hogy az Áht. megtiltja az egységes kincstári számlával
      szemben  inkasszó  benyújtását,  nem  zárja  ki  az  állammal
      szemben   fennálló,  jogerős  bírói  ítélettel  megállapított
      pénzköveteléseknek   pénzforgalmi   úton,   tehát    azonnali
      beszedési megbízással való behajtását. A Kincstár a Vht. 6. §-
      ában  szabályozott azonnali beszedési megbízást az Áht. 18/C.
      §  (11)  bekezdése  alapján a központi  költségvetés  terhére
      köteles teljesíteni.
      A    jogerős   határozatok   által   megállapított   fizetési
      kötelezettségek  teljesítésére  szolgáló  előirányzatokat  az
      éves    költségvetési   törvények   állapítják   meg.   Ilyen
      előirányzatot  tartalmaz  a  Magyar  Köztársaság  2003.   évi
      költségvetéséről  szóló  2002. évi  LXII.  törvény  1.  számú
      melléklete  XXII. Pénzügyminisztérium fejezete, a  17.  Egyéb
      költségvetési  kiadások  cím, 1. Vegyes  kiadások  alcím,  6.
      Magán-   és  egyéb  jogi  személyek  kártérítése   jogcím   -
      csoporton.  Ez az előirányzat a Kötv. 42. § (1)  bekezdés  j)
      pontja     alapján     módosítási    kötelezettség     nélkül
      túlteljesíthető.

      Mindezeket  figyelembe  véve az Alkotmánybíróság  úgy  ítélte
      meg,  hogy  az Áht. 18/C. § (3) bekezdésének utolsó  mondata,
      nem  értékelhető az indítványozó által kifejtett módon. Az  e
      rendelkezésben  kimondott tilalom nem jelenti  azt,  hogy  az
      állam,  mint jogalkotó privilegizált helyzetet teremt a  maga
      számára   a  pénzkövetelések  végrehajtása  során.   Így   az
      indítványozó által kifejtett indokból az Alkotmány 2.  §  (1)
      bekezdésében  szabályozott jogállamiság elvének  sérelme  sem
      állapítható meg.

      Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy  az
      Áht.  18/C.  §  (3)  bekezdés  utolsó  (harmadik)  mondatával
      kapcsolatosan az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének,  9.  §  (1)
      bekezdésének,    valamint   70/A.   §-ának   megsértése    az
      indítványozó által kifejtett indokok alapján nem  állapítható
      meg, ezért az indítványt elutasította.

          Ugyanakkor  az  Alkotmánybíróság megállapította  azt  is,
      hogy  ha a törvényhozó nem biztosítja az állammal, mint  jogi
      személlyel  szemben jogerős bírósági vagy hatósági  határozat
      alapján fennálló pénzkövetelések végrehajtásának feltételeit,
      ez   alkotmányellenes  helyzet  kialakulásához  vezethet.   A
      végrehajtás fedezetének hiánya miatt az ilyen pénzkövetelések
      végrehajtása  tekintetében kialakulhat az indítványozó  által
      kifogásolt    alkotmányellenes    diszkriminatív     helyzet,
      nevezetesen  az,  hogy  az állam más  kötelezettekhez  képest
      alkotmányosan   elfogadható  indok   nélkül   kedvezményezett
      helyzetet   élvez   a   végrehajtási   eljárás   során.    Az
      Alkotmánybíróság már több határozatában megállapította,  hogy
      az  állam,  mint magánjogi jogalany javára alkotmányos  indok
      nélkül tett megkülönböztetés alkotmányellenes. [25/1993. (IV.
      23.) AB határozat, ABH 1993, 188, 192.; 33/1993. (V. 28. ) AB
      határozat,  ABH  1993,  247,  250.;  13/1995.  (III.  1.)  AB
      határozat, ABH 1995, 77, 78.]
          Az   Alkotmány   2.   §  (1)  bekezdésében   szabályozott
      jogállamiság   elve   azt   a   követelményt   támasztja    a
      törvényhozással szemben, hogy a jog szabályaiból egyértelműen
      megállapítható   legyen   az   állammal   szemben    fennálló
      követelések  érvényesíthetősége.  Ezért  az  Alkotmánybíróság
      szükségesnek   ítélte   a   határozat   rendelkező   részében
      megfogalmazott alkotmányos követelmény kimondását.

      Az   Alkotmánybíróság  a  határozat  közzétételét  az   abban
      foglaltak elvi jelentőségére tekintettel rendelte el.
                              Dr. Németh János
                         az Alkotmánybíróság elnöke
                                     
           Dr. Bagi István                      Dr. Bihari Mihály
           alkotmánybíró                            alkotmánybíró
                                     
           Dr. Czúcz Ottó                         Dr. Erdei Árpád
           alkotmánybíró                            alkotmánybíró
                                     
           Dr. Harmathy Attila                   Dr. Holló András
           alkotmánybíró                     előadó alkotmánybíró
                                     
           Dr. Kiss László                   Dr. Kukorelli István
           alkotmánybíró                            alkotmánybíró
                                     
           Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
           alkotmánybíró                             alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        23/2003. (V. 13.)
        Date of the decision:
        .
        05/12/2003
        .
        .