A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a
következő
határozatot:
1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott
jogállamiság elvéből, valamint az Alkotmány 70/A. §-ban
szabályozott jogegyenlőségből folyó alkotmányos követelmény,
hogy a jogszabályból egyértelműen megállapíthatók legyenek az
állammal, mint jogi személlyel szemben fennálló követelések
érvényesítésének szabályai és hogy a törvényhozó az állammal
szemben jogerős bírói ítélet alapján fennálló pénzkövetelések
tekintetében biztosítsa a bírósági végrehajtásról szóló 1994.
évi LIII. törvény 6. §-ában, valamint az államháztartásról
szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 18/C. § (11) bekezdésében
foglalt rendelkezések érvényesülésének feltételeit.
2. Az Alkotmánybíróság az államháztartásról szóló 1992. évi
XXXVIII. törvény 18/C. § (3) bekezdése utolsó (harmadik)
mondatában foglalt rendelkezés alkotmányellenességének
megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt
elutasítja.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
Budapest Főváros Közgyűlése indítványt nyújtott be az
Alkotmánybírósághoz, amelyben a Magyar Köztársaság 2001. és
2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény
(a továbbiakban: Kötv.) több rendelkezésének alkotmányossági
vizsgálatát kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság 47/2001. (XI.
22.) AB határozatában (ABH 2001, 308-329.) elbírálta az
indítványnak a fővárosi önkormányzat finanszírozásával
kapcsolatos részeit. Ugyanakkor elkülönítette a Kötv. 82. §
(4) bekezdésének utolsó mondata ellen benyújtott indítványt.
A Kötv. 82. § (4) bekezdése az államháztartásról szóló 1992.
évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 18/B. § (2)
bekezdését módosította, amelynek utolsó mondata a következő
rendelkezést tartalmazta:
"(2) (...) A kincstári egységes számlára inkasszó (azonnali
beszedési megbízás) nem nyújtható be, illetve a kincstári
egységes számlára benyújtott inkasszó nem teljesíthető."
Az indítvány benyújtását követően a pénzügyi tárgyú törvények
módosításáról szóló 2001. évi L. törvény módosította az Áht.
18. §-ának rendelkezéseit, ennek eredményeként az
indítványozó által vitatott szabály átkerült az Áht. 18/C. §
(3) bekezdésébe.
Tekintettel arra, hogy az Áht. 18/C. § (3) bekezdésének
utolsó mondata változatlan szöveggel tartalmazza az indítvány
által támadott szabályt, az Alkotmánybíróság az eljárást az
Áht. 18/C. § (3) bekezdés utolsó (harmadik) mondata
alkotmányosságának vizsgálatára folytatta le.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a
továbbiakban: Vht.) 6. §-a úgy rendelkezik, hogy a
pénzforgalmi úton érvényesíthető pénzkövetelést azonnali
beszedési megbízással kell behajtani. A vitatott törvényi
szabályozás, - állítja az indítványozó - amely a kincstári
egységes számlával szemben nem teszi lehetővé az azonnali
beszedési megbízás alkalmazását, a kincstári egységes számlát
minden alkotmányosan elfogadható indok nélkül kiveszi abból a
körből, amellyel szemben fennálló pénzkövetelés inkasszóval
érvényesíthető. Az indítványozó álláspontja szerint, a
vitatott rendelkezés sérti a tulajdoni formák
egyenjogúságának az Alkotmány 9. § (1) bekezdés második
fordulatában rögzített követelményét, súlyosan
diszkriminatív, ezért sérti az Alkotmány 70/A. § (1)
bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát és
ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében védett
jogállamisággal is.
Az indítványozó szerint ezzel a szabályozással "az állam, (...)
mint jogalkotó - közhatalmi eszközzel - privilegizálja,
végrehajthatatlanná teszi az inkasszó útján a kincstári
egységes számlát". Az Alkotmánybíróság 59/1992. (XI. 6.) AB
határozatára (ABH 1992, 271-274.) hivatkozással kifejti, hogy
az állammal, mint a piaci élet szereplőjével szemben az
Alkotmányból eredő követelmény, hogy "közhatalmi
szerepkörével ne éljen vissza: jogalkotóként ne teremtsen
saját számára lényeges erőfölényt, ne különítse el magát a
piaci élet szereplői közül, mint a magánjogi viszonyok
különös kedvezményezettjét".
Az Alkotmánybíróság eljárása során megkereste az igazságügyi
minisztert és a pénzügyminisztert.
II.
Az Alkotmánynak az indítványozó által felhívott
rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus
jogállam."
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság,
amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és
egyenlő védelemben részesül."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén
tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az
állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen
faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény,
nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy
egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen
hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az
esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is
segíti."
Az Áht.-nak az eljárás során figyelembe vett - az indítvány
elbírálásakor hatályos -rendelkezései:
18/B. §
"(2) A Kincstár feladatai különösen:
a) vezeti a kincstári kör és a pénzforgalmi
számlatulajdonosok jogszabályban meghatározott számláit;
b) számlát vezet a nemzetgazdasági elszámolásokról, a
központi költségvetés bevételeiről és kiadásairól;
c) gondoskodik a költségvetés végrehajtásának likviditási
feltételeiről, a kincstári egységes számla napi
likviditásáról;
d) végrehajtja a kiadások teljesítésére, a bevételek
beszedésére irányuló - jogszabályoknak megfelelően
kezdeményezett - pénzügyi lebonyolítási feladatokat, ennek
keretében a kiadásokhoz kötődően likviditási fedezet,
valamint alaki, formai ellenőrzést végez;
e) előírja és biztosítja a készpénzgazdálkodás feltételeit;
f) részt vesz az állam által nyújtott hitelek és
visszterhes támogatások visszafizetésével, valamint az állami
követelések kezelésével kapcsolatos feladatok ellátásában;
g) e törvény felhatalmazása alapján befektetési és
kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet nyújt az
állam által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő
értékpapírok körében;
h) az államháztartás információs rendszeréhez, illetve az
érintettek számára szükséges, rendelkezésére álló információk
hasznosításával adatgyűjtési és szolgáltatási feladatokat lát
el;
i) részt vesz az EU források pénzforgalmának
lebonyolításában;
j) részt vesz a Magyar Állam nemzetközi pénzügyi és
fejlesztési intézményekkel való együttműködésével, tagságával
összefüggő feladatok lebonyolításában, így különösen
gondoskodik az időszakonként fizetendő összegek megfelelő
forrásokból történő kifizetéséről, át nem ruházható,
kamatfizetési kötelezettséget nem tartalmazó kötelezvények
kiállításáról, a végrehajtandó műveletek és ügyletek
létrehozásáról és lebonyolításáról; valamint a Magyar Állam
javára átutalt vagy fizetett bármilyen összeg tekintetében
jogosultként eljár;
k) ellátja a külön jogszabályokban megjelölt hatósági
letétekkel kapcsolatos kezelői feladatokat.
(3) A Kincstár a (2) bekezdésben szereplő feladatai
ellátása során jogosult - törvényben meghatározott körben,
mértékben és célra - pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására,
ideértve a bankszámla vezetését és a készpénz nélküli
fizetési forgalom lebonyolítását is (bankszámlaügylet).
(4) A Kincstár (2) bekezdésben foglalt feladatait a
szolgáltatási körébe és szolgáltatási felelősségébe tartozó
szervezetek (a továbbiakban: kincstári kör) számára
kötelezően igénybe veendő térítésmentes szolgáltatásként
teljesíti. A Kincstár jogosult a kincstári körbe tartozók és
a kincstári számlatulajdonosok külön rendelkezése nélkül is
számláik megterhelésével továbbhárítani a nem általa végzett
pénzforgalmi szolgáltatások igazolt díját, amelyet a
kincstári kör, illetve a kincstári számlatulajdonosok
részére, mint pénzforgalmi közvetítő végez.
(5) A kincstári körbe tartoznak
a) a központi költségvetés, a központi költségvetési
szervek, a társadalombiztosítási alapok, a
társadalombiztosítás központi hivatali szervei és ezek
igazgatási szervei (ez utóbbiak együtt a továbbiakban együtt:
társadalombiztosítási költségvetési szervek), a
rendelkezésükbe utalt előirányzatok, az alapok,
b) a Magyar Tudományos Akadémia mint köztestület nem
gazdasági társasági formában működtetett szervei."
"18/C. § (1) A kincstári kör szervezeteinek egymás közötti
fizetéseit (kiadásait és bevételeit) átvezetéssel kell
elszámolni.
(2) Pénzforgalmi tételként kell teljesíteni és
elszámolni az (1) bekezdésben foglaltakon kívüli kiadásokat
és bevételeket.
(3) A 18/B. § (2)-(3) bekezdésében foglaltak ellátásával
kapcsolatos pénzforgalom lebonyolítására a Kincstár a Magyar
Nemzeti Banknál pénzforgalmi számlával rendelkezik. A
Kincstár a Magyar Nemzeti Banknál devizaszámlát nyithat, és
azon e törvényben meghatározott tevékenységével kapcsolatban
megszerzett devizát tarthatja és használhatja fel. A
kincstári egységes számlára inkasszó (azonnali beszedési
megbízás) nem nyújtható be, illetve a kincstári egységes
számlára benyújtott inkasszó nem teljesíthető.
(4) A (3) bekezdésben szereplő, a Magyar Nemzeti Bank
által a Kincstár részére vezetett pénzforgalmi számla,
kincstári egységes számlaként, a kincstári kör szervezetei és
feladatai (2) bekezdés szerinti pénzforgalmának
lebonyolítását is szolgálja.
(5) A kincstári egységes számlán kell elhelyezni, és
folyamatosan tartani a 18/B. § (5) bekezdésében
meghatározott kincstári körbe tartozók pénzeszközeit.
(6) A Kincstárban - rendelkezési joguk biztosítása
mellett - pénzforgalmi számlát kötelesek vezetni
a) a megyei és regionális területfejlesztési tanácsok és
munkaszervezeteik működési és fejlesztési célú pénzeszközeik
kezelésére,
b) az Országos Rádió és Televízió Testület,
c) a Műsorszolgáltatási Alap,
d) az Országgyűlés és a Kormány által alapított
közalapítványok,
e) a külön jogszabályban meghatározott hallgatói hitelt
nyújtó Diákhitel Központ.
A felsorolt pénzforgalmi számlatulajdonosok más
pénzintézetnél vezetett pénzforgalmi számlával nem
rendelkezhetnek, átmenetileg szabad pénzeszközeiket a
Kincstár hálózatában értékesített - az értékpapír-számlán,
illetve értékpapír-letéti számlán nyilvántartott -
állampapírok vásárlásával hasznosíthatják.
A Kincstár a pénzforgalmi számlavezetést, valamint a
kincstári körbe tartozók 12/A. § (4) bekezdésében foglalt
letéti pénzeszközei kezelését térítésmentes szolgáltatásként
végzi.
(7) A Kincstár (6) bekezdésben megjelölt bankszámla-
vezetési tevékenységével összefüggő pénzforgalom a kincstári
egységes számlán bonyolódik.
(8) Az államháztartás alrendszerei pénzintézetnél
vezetett pénzforgalmi számlával csak e törvényben foglaltak
szerint rendelkezhetnek.
(9) A kincstári körbe tartozók a 18/B. § (10)
bekezdésében meghatározott, nemzetközi szerződések alapján
külföldről beérkező pénzeszközök befogadására és azok
felhasználásának lebonyolítására devizaszámlát a Kincstárban
nyithatnak. A Kincstár a devizaszámla-vezetéssel kapcsolatos
tevékenysége körében - a Magyar Nemzeti Bank és a Kincstár
között létrejött megállapodás alapján - a Magyar Nemzeti Bank
által alkalmazott feltételek figyelembevételével díjakat
számolhat fel és kamatot fizethet, amelynek feltételeit a
számlatulajdonossal kötött számlaszerződésben köteles
rögzíteni.
(10) A kincstári körbe tartozók a 18/B. § (10)
bekezdésében nem érintett jogcímen a devizajogszabályoknak
megfelelően megszerzett devizaeszközeik kezelésére
devizaszámláikat kereskedelmi banknál vezethetik.
(11) A Kincstár a kötelezett külön rendelkezése nélkül
teljesíti a 18/B. § (5) bekezdésben meghatározott
szervezetekkel szemben benyújtott olyan beszedési megbízást,
amely jogerős bírósági, államigazgatási határozaton vagy
jogszabály által meghatározott azonnali beszedési megbízás
útján teljesítendő fizetési kötelezettségen alapul."
A Vht.-nak a pénzkövetelések pénzforgalmi úton történő
behajtására vonatkozó szabályai:
"6. § (1) A pénzforgalmi úton érvényesíthető - e
törvényben említett - pénzkövetelést azonnali beszedési
megbízással kell behajtani; bírósági végrehajtásnak akkor van
helye, ha az azonnali beszedési megbízás nem vezetett
eredményre.
(2) Pénzforgalmi úton lehet behajtani e törvényben
említett pénzkövetelést, ha
a) a jogosult - a lakás-előtakarékossági számla
kivételével - bankszámlával, a kötelezett pedig pénzforgalmi
bankszámlával rendelkezik,
b) a végrehajtás általános feltételei fennállnak,
c) a követelés teljesítését bírósági, közjegyzői
határozat írja elő, vagy az a 21. §-nak megfelelő közjegyzői
okiratban foglalt kötelezettségvállaláson alapul, és
d) a jogosult a behajtást végző pénzügyi intézménynek
nyilatkozik arról, hogy nincs folyamatban a követelése
behajtására irányuló bírósági végrehajtási eljárás, illetőleg
nem terjesztett elő végrehajtás elrendelése iránti kérelmet,
vagy ilyen kérelme alapján a követelése nem nyert
kielégítést.
(3) Ha a kötelezett pénzforgalmi számlája nem ismert, és
az a cégnyilvántartásból sem állapítható meg, a végrehajtás
elrendelésére jogosult bíróság a jogosult kérelmére felhívja
az adóhatóságot a számlaszám közlésére. Az adóhatóság köteles
a felhívásnak haladéktalanul eleget tenni.
(4) Ha a pénzforgalmi úton történő behajtás fedezet
hiánya miatt nem vagy csak részben vezetett eredményre,
bírósági végrehajtásnak csak akkor van helye, ha a
végrehajtást kérő igazolja, hogy a kötelezett számlavezető
pénzügyi intézményétől nem kérte az azonnali beszedési
megbízás további függőben tartását, és megjelöli, hogy az
azonnali beszedési megbízást milyen összegben teljesítette a
pénzügyi intézmény. A függőben tartásra irányadó határidő
lejárta előtt előterjesztett végrehajtási kérelem
elbírálására is ez a rendelkezés irányadó."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt
vizsgálta, hogy az Áht. vitatott szabálya sérti-e az
Alkotmány 9. § (1) bekezdésének a tulajdoni formák
egyenlőségére vonatkozó rendelkezését, valamint a 70/A. §-ban
megfogalmazott jogegyenlőség követelményét.
Az Alkotmány 9. § (1) bekezdésének második fordulata az
Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem értelmezhető
önállóan. "Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint a Magyar
Köztársaságban a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és
egyenlő védelemben részesül. Ez a rendelkezés azonban nem
tekinthető a tulajdoni formák felsorolásának, mint amelyek
valamelyikébe való besorolhatóság az alkotmányos védelem
feltétele. Az Alkotmány nem tulajdonformák között
különböztet, hanem ellenkezőleg: a tulajdon bármely formájára
nézve éppen diszkrimináció-tilalmat fogalmaz meg. A 9. § (1)
bekezdése ennek megfelelően az Alkotmány 70/A. § (1)
bekezdése jogegyenlőségi tételének (...) a tulajdonhoz való
jogra vonatkoztatott kifejtése." [21/1990. (X. 4.) AB
határozat, ABH 1990, 73, 81.; 33/1993. (V. 28.) AB határozat,
ABH 1993, 247, 250.]
Így az Alkotmánybíróságnak a 9. § (1) bekezdés alapján is azt
kellett megítélnie, hogy az Áht. 18/C. § (3) bekezdésének
utolsó (harmadik) mondata tartalmaz-e az Alkotmány 70/A. §-
ába ütköző megkülönböztetést.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány
70/A. §-ában szabályozott rendelkezést a jogegyenlőség
általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként
értelmezte. Az Alkotmánybíróság számos határozatában
kifejtette, hogy az Alkotmány e szabálya csak az azonos
szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos
indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek
következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek.
Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok
tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az
esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető
állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás
alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi
méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmány 70/A. § (1)
bekezdésében megfogalmazott megkülönböztetési tilalom nem
jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb
társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A
megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak
mindenkit egyenlőként, egyenlő méltóságú személyként kell
kezelnie, azaz az emberi méltóság jogán nem eshet csorba,
azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok
azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és
kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. Az
Alkotmánybíróság ez utóbbi körben akkor ítéli
alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést,
ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett
különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok
között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.;
21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992.
(XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282.; 35/1994.
(VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203-204.; 30/1997.
(IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138-140., 39/1999.
(XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342-344.; stb.]
Az indítványozó az Áht. vizsgált rendelkezése alapján a
kincstári egységes számla megkülönböztetett helyzetét
kifogásolja.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint önmagában az, hogy az
Áht. 18/C. § (3) bekezdésének harmadik mondata megtiltja a
kincstári egységes számlával szemben inkasszó benyújtását,
illetőleg az ilyen inkasszó teljesítését és ezzel védelemben
részesíti az azonnali beszedési megbízásokkal szemben a
kincstári egységes számlát, nem eredményezi az Alkotmány
70/A. §-ának sérelmét.
Az Alkotmány 70/A. §-a a jogalanyok közötti megkülönböztetést
tiltja, a kincstári számla védelmére vonatkozó, más
pénzforgalmi számláktól eltérő szabályozás önmagában nem
eredményezi az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmét.
A kincstári egységes számla a Magyar Nemzeti Bank által a
Magyar Államkincstár Rt. (a továbbiakban: Kincstár) részére
vezetett pénzforgalmi számla, amely az állami feladatok
ellátásának finanszírozását, a költségvetés végrehajtását, a
kincstári kör szervezetei pénzforgalmának lebonyolítását
szolgálja. Ennélfogva a kincstári egységes számla
likviditásának védelme közérdek, az állami feladatok
zavartalan és folyamatos ellátásának biztosítéka.
A vitatott szabály az Alkotmány 70/A. §-ával összefüggésben
alkotmányossági problémát akkor vet fel, ha a kincstári
egységes számlának ez a védelme jogalanyok közötti
megkülönböztetéshez vezet, pl.: azt eredményezi, hogy - amint
azt az indítványozó állítja - valamely, az állammal szemben
fennálló, jogerős bírói ítéletben megállapított pénzkövetelés
jogosultjai nem élhetnek a Vht. 6. §-ában szabályozott
jogosultságukkal, s ezáltal a vitatott törvényi tilalom
következtében hátrányos megkülönböztetést szenvednek,
illetőleg ha ezáltal az állam, mint magánjogi jogviszonyok
alanya más jogalanyokhoz képest privilegizált helyzetbe
kerül.
Ezért az indítvány alapján az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia
kellett azt is, hogy a vitatott szabályozás a pénzkövetelések
Vht. 6. §-ában szabályozott, pénzforgalmi úton történő
érvényesítése tekintetében eredményez-e a jogalanyok közötti
megkülönböztetést.
Az Áht. 18/C. § (11) bekezdése kimondja, hogy a Kincstár a
kötelezett külön rendelkezése nélkül teljesíti a 18/B. § (5)
bekezdésben meghatározott szervezetekkel szemben benyújtott
olyan beszedési megbízást, amely jogerős bírósági,
államigazgatási határozaton vagy jogszabály által
meghatározott azonnali beszedési megbízás útján teljesítendő
fizetési kötelezettségen alapul. E szabály alapján
megállapítható, hogy a kincstári körbe tartozó szervezetekkel
(a központi költségvetés, a központi költségvetési szervek, a
társadalombiztosítási alapok, a társadalombiztosítás központi
hivatali szervei és ezek igazgatási szervei a rendelkezésükbe
utalt előirányzatok, az alapok, a Magyar Tudományos Akadémia
mint köztestület nem gazdasági társasági formában működtetett
szervei) szemben fennálló, jogerős bírói ítéleten alapuló
fizetési kötelezettség azonnali beszedési megbízás útján
történő behajtásának az Áht. alapján nincs akadálya. Az ilyen
beszedési megbízásokat a Kincstár a kötelezett külön
rendelkezése nélkül is köteles teljesíteni. Az Áht. 18/C. §
(11) bekezdésében foglalt rendelkezés garanciát nyújt az
állam szerveivel szemben fennálló, jogerős bírói ítéleten
alapuló pénzkövetelések végrehajtása során a Vht. 6. §-ában
foglalt szabályok érvényesüléséhez, így az ilyen követelések
pénzforgalmi úton történő behajtásának nincs akadálya. Így
megállapítható, hogy az Áht. 18/C. § (3) bekezdésének utolsó
(harmadik) mondatában foglalt tilalom nem eredményez
megkülönböztetést a Vht. 6. §-ában szabályozott jogosultság
gyakorlása tekintetében az állami szervekkel szemben fennálló
pénzkövetelések jogosultjai hátrányára.
Az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy a Kincstárnak ez a
kötelezettsége kiterjed-e az állammal, mint jogi személlyel
szemben fennálló, bírói ítéleten alapuló követelések
pénzforgalmi úton való érvényesítésére is.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 28. §
(1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az állam, mint a
vagyoni viszonyok alanya jogi személy, így a bírósági
eljárásban marasztalható. Az államot a polgári jogi
jogviszonyokban - általános szabályként - a pénzügyminiszter
képviseli. Az állam tartozása a központi költségvetést
terheli. A központi költségvetés az Áht. 18/B. § (5)
bekezdése alapján a kincstári körbe tartozik, így a
Kincstárnak az azonnali beszedési megbízás teljesítésére
irányuló, az Áht. 18/C. § (11) bekezdésében meghatározott
kötelezettsége az állammal szemben fennálló követelések
esetén is fennáll.
Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy az Áht. 18/C.
§ (3) bekezdésének utolsó (harmadik) mondatában foglalt
tilalom a pénzköveteléseknek a Vht. 6. §-ában szabályozott
pénzforgalmi úton történő behajtása tekintetében nem vezet a
jogalanyok közötti megkülönböztetéshez. A végrehajtási
eljárás során nem teremt az államnak, mint magánjogi
jogalanynak privilegizált helyzetet és nem hozza hátrányos
helyzetbe az állammal szemben fennálló pénzkövetelések
jogosultjait sem.
Így az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Áht. 18/C. §
(3) bekezdés utolsó (harmadik) mondatának
alkotmányellenessége az Alkotmány 70/A. §-a alapján nem
állapítható meg.
2. Az indítvány szerint a vitatott szabály ellentétes az
Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság
elvével is, mert az állam visszaélve közhatalmi
szerepkörével, mint jogalkotó privilegizálja,
végrehajthatatlanná teszi inkasszó útján a kincstári egységes
számlát.
Amint arra az Alkotmánybíróság a fentiekben rámutatott,
azzal, hogy az Áht. megtiltja az egységes kincstári számlával
szemben inkasszó benyújtását, nem zárja ki az állammal
szemben fennálló, jogerős bírói ítélettel megállapított
pénzköveteléseknek pénzforgalmi úton, tehát azonnali
beszedési megbízással való behajtását. A Kincstár a Vht. 6. §-
ában szabályozott azonnali beszedési megbízást az Áht. 18/C.
§ (11) bekezdése alapján a központi költségvetés terhére
köteles teljesíteni.
A jogerős határozatok által megállapított fizetési
kötelezettségek teljesítésére szolgáló előirányzatokat az
éves költségvetési törvények állapítják meg. Ilyen
előirányzatot tartalmaz a Magyar Köztársaság 2003. évi
költségvetéséről szóló 2002. évi LXII. törvény 1. számú
melléklete XXII. Pénzügyminisztérium fejezete, a 17. Egyéb
költségvetési kiadások cím, 1. Vegyes kiadások alcím, 6.
Magán- és egyéb jogi személyek kártérítése jogcím -
csoporton. Ez az előirányzat a Kötv. 42. § (1) bekezdés j)
pontja alapján módosítási kötelezettség nélkül
túlteljesíthető.
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság úgy ítélte
meg, hogy az Áht. 18/C. § (3) bekezdésének utolsó mondata,
nem értékelhető az indítványozó által kifejtett módon. Az e
rendelkezésben kimondott tilalom nem jelenti azt, hogy az
állam, mint jogalkotó privilegizált helyzetet teremt a maga
számára a pénzkövetelések végrehajtása során. Így az
indítványozó által kifejtett indokból az Alkotmány 2. § (1)
bekezdésében szabályozott jogállamiság elvének sérelme sem
állapítható meg.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az
Áht. 18/C. § (3) bekezdés utolsó (harmadik) mondatával
kapcsolatosan az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, 9. § (1)
bekezdésének, valamint 70/A. §-ának megsértése az
indítványozó által kifejtett indokok alapján nem állapítható
meg, ezért az indítványt elutasította.
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság megállapította azt is,
hogy ha a törvényhozó nem biztosítja az állammal, mint jogi
személlyel szemben jogerős bírósági vagy hatósági határozat
alapján fennálló pénzkövetelések végrehajtásának feltételeit,
ez alkotmányellenes helyzet kialakulásához vezethet. A
végrehajtás fedezetének hiánya miatt az ilyen pénzkövetelések
végrehajtása tekintetében kialakulhat az indítványozó által
kifogásolt alkotmányellenes diszkriminatív helyzet,
nevezetesen az, hogy az állam más kötelezettekhez képest
alkotmányosan elfogadható indok nélkül kedvezményezett
helyzetet élvez a végrehajtási eljárás során. Az
Alkotmánybíróság már több határozatában megállapította, hogy
az állam, mint magánjogi jogalany javára alkotmányos indok
nélkül tett megkülönböztetés alkotmányellenes. [25/1993. (IV.
23.) AB határozat, ABH 1993, 188, 192.; 33/1993. (V. 28. ) AB
határozat, ABH 1993, 247, 250.; 13/1995. (III. 1.) AB
határozat, ABH 1995, 77, 78.]
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott
jogállamiság elve azt a követelményt támasztja a
törvényhozással szemben, hogy a jog szabályaiból egyértelműen
megállapítható legyen az állammal szemben fennálló
követelések érvényesíthetősége. Ezért az Alkotmánybíróság
szükségesnek ítélte a határozat rendelkező részében
megfogalmazott alkotmányos követelmény kimondását.
Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az abban
foglaltak elvi jelentőségére tekintettel rendelte el.
Dr. Németh János
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István Dr. Bihari Mihály
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó Dr. Erdei Árpád
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila Dr. Holló András
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László Dr. Kukorelli István
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Strausz János Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
alkotmánybíró alkotmánybíró
. |