A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.IV.37.800/2020/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé a Kúria Kfv.IV.37.800/2020/8. számú ítélete ellen, annak alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (7) bekezdése megsértését kifogásolta.
[2] Az indítványozó alkotmányjogi panaszának alapjául szolgáló előzményügyben a Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárást folytatott – más vállalkozások mellett – az indítványozóval szemben is Vj/2/2015. szám alatt. A versenyfelügyeleti eljárás során az indítványozó a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 73/A. §-a alapján kibocsátott egyezségi kísérletre felhívásra akként nyilatkozott, hogy az egyezségi kísérletben részt kíván venni, majd egyezségi nyilatkozatot nyújtott be. E nyilatkozatában az indítványozó megerősítette, hogy az eljáró versenytanács megfelelően tájékoztatta arról, hogy vele szemben mely magatartása miatt, milyen bizonyítékok alapján, milyen összeghatárok között szab ki bírságot és lehetőséget kapott az ezzel kapcsolatos álláspontja kifejtésére, a bizonyítékok megismerésére. Az indítványozó egyezségi nyilatkozatában a jogsértés elkövetését elismerte és előzetesen lemondott a határozattal szembeni jogorvoslat lehetőségéről. A Gazdasági Versenyhivatal határozatában megállapította – többek között – az indítványozó jogsértését és vele szemben bírságot szabott ki. Az indítványozó nem nyújtott be keresetet a Gazdasági Versenyhivatal határozatával szemben, azonban az elmarasztalt további vállalkozások keresettel éltek a határozat ellen. Ezen közigazgatási perben a Kúria Kfv.II.37.959/2018/14. számú ítéletében megállapította, hogy az ügyintézési határidő meghosszabbítása nélkül az ügyintézésre előírt határidőn túl történt bírságkiszabás sértette a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, ezért a Gazdasági Versenyhivatal nem volt jogosult szankció alkalmazására a felperes vállalkozásokkal szemben.
[3] Ezt követően az indítványozó kérelmet nyújtott be a Gazdasági Versenyhivatalhoz, amelyben kérte a vele szemben jogerősen kiszabott versenyfelügyeleti bírság visszautalását és a visszatérítés napjáig késedelmi kamat fizetését, mert álláspontja szerint a Kúria ítélete kimondta, hogy az ügyintézési határidőn túli szankció kiszabása jogszerűtlen. A Gazdasági Versenyhivatal végzésével az indítványozó kérelmét elutasította. Az indítványozó keresettel élt a végzés ellen, amelyet a Fővárosi Törvényszék egyszerűsített perben hozott 105.K.704.232/2020/10. számú ítéletével elutasított. A Kúria Kfv.IV.37.800/2020/8. számú ítéletével hatályában fenntartotta az elsőfokú ítéletet.
[4] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Abtv. 27. §-a alapján alapvetően azt sérelmezte, hogy álláspontja szerint a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát és a jogorvoslathoz való jogát sértette az egyezség keretében, az ügyintézési határidő túllépésével kiszabott bírság. Az indítványozó szerint az 5/2017. (III. 10.) AB határozatnak megfelelően a Gazdasági Versenyhivatal jogszerűtlenül szabott ki vele szemben bírságot, mert az ügyintézési határidő leteltélt követően a versenyhatóság hatásköre megszűnt, ezen tény figyelembevételét elmulasztó hatósági döntés semmis. Az indítványozó szerint a Kúria Kf.II.37.959/2018/14. számú ítélete a hatósági döntés semmisségéből fakadóan az indítványozóra is kiterjed annak ellenére, hogy nem állt perben.
[5] Az indítványozó álláspontja szerint a Gazdasági Versenyhivatal bírságot kiszabó határozata mindezek alapján alaptörvény-ellenes. Az indítványozó szerint a versenyhatósági határozattal szembeni jogorvoslat (közigazgatási per indítása) lehetőségének elvesztése önmagában nem jelentheti azt, hogy az indítványozó számára ab ovo nem állhat fenn jogi lehetőség egy jogszabálysértő és alaptörvény-ellenes egyezség által okozott jogsérelemmel szembeni jogvédelemre.
[6] Az indítványozó szerint az elsőfokú bíróságnak és a Kúriának a versenyfelügyeleti eljárás során kötött egyezség alapján kellett volna elbírálnia a keresetét és jogvédelmet kellett volna biztosítania a számára.
[7] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[8] Az Abtv. 27. §-a (1) bekezdés a) és b) pontjai értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[9] A testület megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz határidőben érkezett, az indítványozó érintettnek tekinthető és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
[10] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést. Az indítványozó megjelölte továbbá az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseként az Alaptörvény a XXIV. cikk (1) bekezdését és a XXVIII. cikk (7) bekezdését.
[11] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglaltakat. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik.
[12] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja szerint a kérelem akkor tekinthető határozottnak, ha alkotmányjogi panasz esetén egyértelműen megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, illetve az e) pont szerint egyértelműen indokolni kell, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
[13] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, a XXVIII. cikk (7) bekezdése vonatkozásában tartalmaz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti indokolást, ugyanakkor az indítvány tartalmilag ugyanazon indokolás mentén állítja az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének és a XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét.
[14] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében alapvető feltétel, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
[15] Az Alkotmánybíróság elöljáróban kiemeli, hogy feladata az Alaptörvényben biztosított jogok védelme, és nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazását felülbírálni, hiszen a bírósági joggyakorlat egységének biztosítása a bíróságok, elsősorban a Kúria feladata {3119/2016. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [30]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}.
[16] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság és a Kúria a Gazdasági Versenyhivatal által hozott, az indítványozó keresetével támadott végzést a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 124. § (2) bekezdés c) pontja alapján járulékos közigazgatási cselekménynek minősítették, ezért egyszerűsített perben bírálták el az indítványozó keresetét.
[17] Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy a Kúria az indítványozó által támadott Kfv.IV.37.800/2020/8. számú ítéletében kifejtette, hogy „a járulékosság fogalmát mindig az adott ügyre és tevékenységre kell vetíteni […]. […] A felperesi kérelem folytán hozott alperesi döntés tehát egyértelműen és kifejezetten az alaphatározathoz kapcsolódó közigazgatási cselekmény, amely az anyagi jogviszony rendezésére irányuló közigazgatási cselekmény megvalósítását szolgálja. A Kúria hangsúlyozza, hogy önmagában az, hogy a felperes a hatósághoz kérelmet terjesztett elő, és a döntés e kérelem elbírálásáról szól, nem tesz érdemivé egy közigazgatási cselekményt.” (Kúriai ítélet [24]–[25])
[18] Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy az indítványozó a támadott bírósági ítéleteket alapvetően azon törvényértelmezési kérdésben kifejtett eltérő véleménye miatt kifogásolja, hogy álláspontja szerint a versenyhatósági határozat semmisségét az indítványozóra is kiterjedően kellett volna értelmezniük. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem foglalhat állást a bíróság döntési jogkörébe tartozó szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben {3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[19] Az Alkotmánybíróság szerint a Kúria ítéletében az indítványozóval ellentétes jogi álláspontra helyezkedett, a döntését alátámasztó érveiről számot adott. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint „[a] jogszabályok végső soron és kötelező erővel történő értelmezése egyébiránt a bíróságok feladata” {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]}.
[20] 5. Az indítványozó a támadott ítélet alaptörvény-ellenességét egyebekben nem indokolta, az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet a tisztességes hatósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben, alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok érvényesülését érintő, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1) és (2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdése alapján eljárva – az Abtv. 29. §-ára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Sulyok Tamás
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Horváth Attila
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szalay Péter
alkotmánybíró helyett
. |
. |