A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.45.113/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Nemes Imre Zsolt ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal élt a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.45.113/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása, és a Debreceni Törvényszék ll.K.700.764/2021/9. számú ítéletére kiterjedő hatályú megsemmisítése iránt.
[2] Az alapul szolgáló ügy – bíróság által megállapított – tényállása szerint az indítványozó mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal folytatott családi gazdálkodóként gazdasági tevékenységet. Az indítványozó részére 2019. január 1. napjától rokkantsági ellátást állapítottak meg. 2019. március 14-én írásban úgy nyilatkozott, hogy az őstermelői tevékenységéből bevétele 2019. évben várhatóan nem haladja meg a 600 000 Ft-ot, azonban a NAV 2021. január 15-én kelt adatszolgáltatása szerint az indítványozó 2019. évi őstermelői bevétele a 600 000 Ft-ot túllépte (2 441 680 Ft volt), ezért a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban Mmtv.) 2. § (1) bekezdése, 19/A. § (3) bekezdése, és (5) bekezdés b) pontja, továbbá a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 58. § (5) bekezdés e) pont 2. alpontja, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 23. §-a alapján az indítványozó rokkantásági ellátását megszüntette. A határozat ellen az indítványozó keresettel élt, melyben előadta, hogy 2019. évben bevétele nem volt, jövedelme sem volt, és személyi adó fizetési kötelezettsége nem keletkezett. Álláspontja szerint a hatóság figyelmen kívül hagyta, hogy az őstermelői járulékalap nem egyenlő az Szja. tv. 6. számú mellékletében meghatározott tevékenységek bevételével, mivel a bevallásokban feltüntetett járulékalap a kapott támogatásokat is tartalmazza. A bíróság a felperesi keresetet nem találta megalapozottnak. Leszögezte, hogy abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperesi hatóság jogszerűen szüntette-e meg a felperes rokkantsági ellátását. A bíróság felhívására a NAV által adott tájékoztatás szerint az indítványozó 5 fős családi gazdálkodás tagja, mely családi gazdaság 2019. évben értékesítésből és támogatásból származó összes bevétele 12 208 400.-Ft volt, így ebből az egy főre eső összeg 2 441 680.-Ft volt. A bíróság a vonatkozó jogszabályi rendelkezések egybevetésével arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó általi termékértékesítésből befolyt összeg, továbbá őstermelői tevékenységéhez kapcsolódó támogatás is bevételnek minősül, melyet a jövedelem számításánál figyelembe kell venni. Rámutatott a bíróság, hogy az Szja. tv. 16. § (3) bekezdése értelmében önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély a tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az e tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Míg az Szja. tv. összevont adóalapba tartozó bevételek elszámolásáról szóló 2. számú melléklete szerint a jellemzően előforduló bevételek között szerepel a tevékenység keretében, vagy azzal összefüggésben felvett támogatás is. A bíróság ezért az alperesi hatóság ellátást megszüntető határozatát jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította.
[3] Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták az Alaptörvény 28. cikkét, nem tárták fel kellőképpen a tényállást, ezáltal sérült a XXVIII. cikk (1) bekezdése, és a jogszabályok szövegének azok céljával ellentétes értelmezése révén a XIX. cikkben biztosított szociális biztonsághoz való jog. Ezen túlmenően az indítványozó feltüntette az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, de az alaptörvény-ellenességet e tekintetben nem indokolta.
[4] Az Alkotmánybíróság főtitkára felhívására kiegészített panaszt az Alkotmánybíróság a tartalma szerint bírálta el.
[5] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. §-a értelmében, tanácsban eljárva megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit.
[6] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírósági döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett bírósági ítélettel zárult ügyben felperes volt, így az Abtv. 27. § (2) bekezdés a) pontja értelmében érintettsége fennáll, az alkotmányjogi panasz tekintetében indítványozói jogosultsággal rendelkezik. A rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőséget kimerítette.
[7] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A bíróság tájékoztatása szerint a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Kfv.lll.45.113/2021/2. számú végzését az indítványozó jogi képviselője 2022. január 11. napján vette át. Az alkotmányjogi panaszt 2022. március 9-én, határidőben terjesztették elő az elsőfokú bíróságon. Az ügyben rendkívüli jogorvoslati eljárás nincs folyamatban.
[8] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be, míg az Abtv. 52. §-a szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelölte az Abtv. 27. §-át, amely alapján az alkotmányjogi panasz eljárást kezdeményezte, a kifogásolt bírósági döntést, valamint az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit. Beadványában előadta, hogy álláspontja szerint a sérelmezett bírósági végzés miért ellentétes az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel, ezzel részben eleget tett a határozott kérelem törvényi feltételeinek.
[9] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése tekintetében a beadvány nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírósági döntések miért ütköznek az Alaptörvény ezen cikkébe. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány érdemi elbírálásának akadálya, ha az indokolás nem felel meg a határozottság követelményének, illetve nem kapcsolható össze alkotmányjogilag értékelhető módon az Alaptörvény felhívott rendelkezése a sérelmezett döntéssel, illetve jogszabályi rendelkezéssel {3199/2022. (IV. 29.) AB végzés, Indokolás [11]; 3141/2022. (IV. 1.) AB végzés, Indokolás [10]}. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése tekintetében az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében rögzített feltételnek, így az alkotmányjogi panasz ezen részében érdemben nem vizsgálható.
[10] Az indítványozó beadványában többek között az Alaptörvény 28. cikkének sérelmét is állította. Az Alaptörvény 28. cikke azonban nem alapjogot tartalmaz, hanem a bíróságok felé fogalmaz meg a működésükre irányulóan elvárásokat, így az abban foglaltak egyedi érintett vonatkozásában megvalósuló alapjog sérelemhez nem vezethetnek, arra alkotmányjogi panasz önmagában nem alapítható {pl. 3257/2016. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [13]; 3550/2021. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [11]}.
[11] Az Alkotmánybíróság ezt követően megvizsgálta az Abtv. 27. §-a szerinti – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése, és a XIX. cikkben foglalt szociális biztonsághoz való jog sérelmére vonatkozó – alkotmányjogi panasz befogadhatóságát. A Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt illetően az Alkotmánybíróság korábban már állást foglalt a tekintetben, hogy a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzése a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, és alkotmányjogi panasszal támadható {lásd: 3245/2019. (X. 17.) AB végzés, Indokolás [14]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [11]}. Jelen ügyben is fenntartja azonban azt a korábbiakban kifejtett álláspontját, miszerint „[a] Kúria azon döntése, mely – a Kp. 118. § (1) bekezdése alapján – a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő peres féltől várja el, hogy a kérelem befogadhatóságát az ott taxatíve felsorolt valamely okra hivatkozva maga indokolja, és e jogszabályhelyet úgy értelmezi, miszerint a befogadás feltétele – a formai okokból történő visszautasíthatóságon túl – az ilyen okok kérelmező általi, tartalmi jellegű bizonyítása, nem vet fel alkotmányossági problémát” {3023/2020. (II. 10.) AB végzés, Indokolás [18]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [21]}. Ezen túlmenően annak megítélése, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételei fennállnak-e, szakjogi-törvényértelmezési kérdés, melyben az Alkotmánybíróság – következetes gyakorlatának megfelelően – a Kúria döntését nem bírálhatja felül {3365/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [21]; 3308/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [20]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [22]; 3463/2021. (XI. 3.) AB végzés, Indokolás [17]–[18]}. A Kúria megállapítása szerint a Kp. 118. § (1) bekezdésében rögzített befogadási okok egyike sem állt fenn, ezért tagadta meg a felülvizsgálati kérelem befogadását, és érdemi vizsgálatát.
[12] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése, valamint XIX. cikke sérelme tekintetében előadottakat illetően az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratokból arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó valójában nem alkotmányossági problémát tárt fel, hanem a hatóságok és a bíróság jogértelmezését kifogásolja a tevékenységgel kapcsolatosan felvett támogatások adójogi, és összeghatárhoz kötött jövedelemtől függő ellátásra való jogosultság megítélése tekintetében. Az indítványozó kérelme végső soron arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság a hatósági és a bírósági állásponttól eltérően értékelje a családi gazdaság támogatásának jogi megítélését.
[13] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírósági döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálati eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírósági döntés irányának, a bizonyítékok körének, bírói mérlegelésének és értékelésének felül bírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3300/2018. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [13]; 3369/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [11]; 3448/2021. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [12]}. A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan az eljáró hatóságok, valamint a bíróság részletesen foglalkozott a támogatás jogi megítélésével, annak a jövedelem számításakor betöltött szerepével, külön kitérve arra, hogy az ellátás megszüntetése ezen ok alapján jogszerű volt-e.
[14] 3. Tekintettel arra, hogy a beadvány részben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt határozott kérelem követelményének, részben a jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára figyelemmel, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján rövidített indokolással ellátott végzésben visszautasította.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
előadó alkotmánybíró
. Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Márki Zoltán s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |