A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Knk.III.40.644/2021/9. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozók jogi képviselőjük (dr. Nehéz-Posony Katinka ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő. E panaszukban az indítványozók a Kúria Knk.III.40.644/2021/9. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és a Nemzeti Választási Bizottság 14/2021. számú határozatára is kiterjedő megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól az Alaptörvény XVI. cikk (1)–(2) bekezdése és XXIII. cikk (7) bekezdése sérelmére hivatkozással.
[2] 2. A Kormány országos népszavazást kezdeményezett, amelynek nyomán a Nemzeti Választási Bizottság 14/2021. számú határozatával hitelesítette az alábbi népszavazásra javasolt kérdést: „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?” Az indítványozók és más kérelmezők felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be e határozattal szemben a Kúriához, amelyben a határozat megváltoztatását és a kérdés hitelesítésének megtagadását kérték. A Kúria Knk.III.40.644/2021/9. számú végzésével a Nemzeti Választási Bizottság 14/2021. számú határozatát helybenhagyta. Az indítványozók álláspontja szerint a Kúria ezzel olyan népszavazási kérdés hitelesítését hagyta helyben, amelynek egyik lehetséges következménye nyomán megszülető jogi norma alaptörvény-ellenesen korlátozza a gyermekek jogait, a szülő neveléshez fűződő jogát és ezek révén a bírói döntés sérti a népszavazáshoz való jogot is.
[3] 3. Az indítványozók panaszuk indokolásában a gyermekek jogainak sérelmére hivatkozva rámutattak arra, hogy e jogok védelme az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint elsősorban a szülők, ezt kiegészítő, illetve pótló jelleggel pedig az állam – nemcsak passzív, hanem adott esetben akár aktív, tevőleges, támogató magatartás kifejtésével érvényre juttatandó – kötelezettsége. E körben a gyermeki jogok garanciájaként említik az iskolai kötelező szexuális nevelést. Rögzítik, hogy a szexualitás az emberi élet integráns, a szexuális irányultságot is magában foglaló része, s kifejtik a szexuális nevelésnek a személyiségfejlődésre gyakorolt, az UNESCO által feltárt széleskörű, jótékony hatásait. Ennek kapcsán hívják fel az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát, amely szerint a kötelező, a szülő megkérdezése nélküli, sőt akár a tiltakozása ellenére is megvalósuló szexuális nevelés nem sérti a szülő neveléshez való jogát. Megfogalmazzák az indítványozók, hogy a szexuális irányultságok kihagyása a szexuális nevelésből fogalmilag kizárttá teszi a nevelés átfogó jellegét, ebből fakadóan alkalmasságát. A gyermek legfőbb érdekeire tekintettel az állam kötelezettségének tekintik a szexuális irányultságokat is magába foglaló szexuális nevelés biztosítását. Ennek elmaradása az indítványozók szerint a gyermek jogainak alaptörvény-ellenes sérelmére vezet.
[4] A szülő neveléshez való joga sérelmével összefüggésben kifejtik az indítványozók, hogy az nem abszolút jellegű, ugyanakkor a korlátozásának meg kell felelnie bizonyos követelményeknek. Ilyen kritérium a szükségesség és az arányosság, illetve a korlátozással elérni kívánt legitim cél léte és az annak megvalósítására való alkalmasság. Taglalják az indítványozók, hogy a tankötelezettség lehet a szülői jogok korlátja, ha a „harmonikus lelki, testi és értelmi fejlődést, az ismeretek és jártasságok gazdagodását, valamint az érzelmi és akarati tulajdonságok és a műveltség fejlesztését” szolgálja. Ennek azonban szükséges, de nem elégséges feltétele a szexuális irányultságok kérdését is magában foglaló szexuális nevelés. A népszavazás azonban vezethet olyan eredményre, amely szerint a szülők hozzájárulásának hiányában a köznevelés köréből ki kell zárni a szexuális irányultságok bemutatását, ami alapjaiban kérdőjelezi meg a köznevelés alkalmasságát. Az ilyen, a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését nem szolgáló köznevelés pedig már a szülői jogok alaptörvény-ellenes korlátozását jelenti.
[5] A népszavazáshoz való jog sérelme kapcsán részletezik az indítványozók, hogy amennyiben a népszavazás bármelyik kimenetele alaptörvény-ellenes tartalmú jogalkotásra kötelezi az Országgyűlést, az a népszavazáshoz való jogot formálissá teszi, hiszen a választópolgári akarat nem válhat alaptörvénykonform módon a jogrendszer részévé, a megalkotott normát így az Alkotmánybíróságnak meg kell semmisítenie. Jelen esetben, amennyiben a „nem” szavazatok kerülnek többségbe, az indítványozók szerint az azt eredményezné, hogy a szexuális irányultságokat is bemutató szexuális nevelés a köznevelési intézményekben kifejezetten tilalmazott lesz. E jogszabály a fentiekben kifejtett alaptörvény-ellenességéből fakadóan megsemmisítendő, így elvonja, kiüresíti a népszavazáshoz való jogot.
[6] 4. Az indítvánnyal kapcsolatos jogi álláspontjáról az igazságügyi miniszter amicus curiae beadványban tájékoztatta az Alkotmánybíróságot. A beadványban foglaltakat az Alkotmánybíróság az eljárása során figyelembe vette.
[7] 5. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján az ügyben tanácsban járt el. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[8] Az Alkotmánybíróság a 3195/2014. (VII. 15.) AB végzésében áttekintette a népszavazási kérdés hitelesítésével kapcsolatos kúriai végzés alkotmánybírósági felülvizsgálatára irányuló alkotmányjogi panaszokkal kapcsolatos eljárási, jogértelmezési, hatásköri szabályokat. E végzésében az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy „a népszavazással összefüggő eljárásoknak az Alkotmánybíróság egyes, az Alaptörvényben és az Abtv.-ben rögzített hatáskörei gyakorlása szempontjából három szakasza lehet: a népszavazási kezdeményezés (választópolgári kezdeményezés, a kérdés benyújtása, hitelesítése, az aláírásgyűjtés, az aláírások ellenőrzése), a népszavazás elrendelése és a köztársasági elnöki kitűzés utáni szakasz.” (Indokolás [20]) Megállapította továbbá, hogy a népszavazási kérdés hitelesítése körében hozott kúriai döntés mint bírósági döntés az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a alapján támadható meg alkotmányjogi panasszal {3195/2014. (VII. 15.) AB végzés, Indokolás [21], megerősítette: 28/2015. (IX. 24.) AB határozat, Indokolás [18]; 33/2021. (XII. 22.) AB határozat, Indokolás [13]}.
[9] A Kúria végzését 2021. november 11-én töltötte le az indítványozók jogi képviselője, az alkotmányjogi panaszt pedig 2022. január 7-én nyújtották be a Kúriához. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőben nyújtotta be (Abtv. 30. §). Az indítványozók jogi képviselővel jártak el, akinek meghatalmazásait csatolták [Abtv. 52. § (6) bekezdés].
[10] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt kritériumoknak. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány e feltételeknek megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozók jogosultságára vonatkozó egyértelmű hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, illetve a sérelmezett bírói döntést, amelynek megsemmisítését kifejezetten kéri, megindokolva annak Alaptörvénybe ütközését.
[11] Az Abtv. 27. §-ban foglaltak kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e feltételek is teljesültek. A megsemmisíteni kért kúriai végzés az ügy érdemében hozott döntésnek minősül, az indítványozók kimerítették a jogorvoslati lehetőségeiket és a Kúria előtti nemperes eljárás kérelmezőiként érintettnek minősülnek. Az indítványozók Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkoztak, a támadott döntéssel összefüggésben az Abtv. 31. § (2) bekezdése szerinti res iudicata nem áll fenn.
[12] 6. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet kell állítania vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia. E két feltétel alternatív jellegű, ezek bármelyike alapul szolgálhat a befogadásra.
[13] Az Alkotmánybíróság ezt illetően megállapította, hogy az indítványozók által előadott érvek azonosak a kúriai eljárásban előadottakkal. Ezekkel összefüggésben a Kúria rögzítette, hogy „a kérdés értelemszerűen nem a NAT, az Nktv., vagy a pedagógiai programok által lefedett körre vonatkozik, mivel az átlagpolgár józan ésszel nem gondol arra, hogy a hagyományos biológia tanóra, irodalom óra, vagy az egyes képzőművészeti alkotásokat bemutató foglalkozások megtartásával kapcsolatban vetődne fel a szülő beleegyezésének megkövetelése.”
[14] Ebből fakadóan a népszavazási kérdés tehát nem arra irányul, hogy a tanterv szerinti szexuális nevelésből eliminálni kell-e a szexuális irányultságokat bemutató elemeket, hanem arra, hogy e – gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését elősegítő – foglalkozásokon túl más, ilyen jellegű többletprogramok tarthatók-e gyermekek számára a szülő beleegyezése nélkül. Lévén a kérdés nem a kötelező tanórai foglalkozásokkal kapcsolatos, bármely válasz kerülne is többségbe, a népszavazásból fakadó esetleges jogalkotási kötelezettség a szexuális irányultságokat is bemutató, tanóra keretében zajló szexuális nevelést nem érinti. Más szavakkal élve az Alaptörvényből fakadó azon kötelezettség, hogy az állam köznevelés révén biztosítsa a gyermekek számára átfogó, érettségüknek megfelelő és fejlődésüket elősegítő ismeretek átadását, többek között a szexuális irányultságokat is bemutató szexuális nevelés által, intakt marad. Következésképpen a népszavazáson a választópolgárok bárhogy döntsenek is, a jogalkotónak meglesz az az alkotmányos mozgástere, hogy alaptörvénykonform módon tegyen eleget esetleges jogalkotási kötelezettségének. Mivel a köznevelés tartalmát, a gyermek fejlődését előmozdítani képes tanórai foglalkozásokat a kérdés nem érinti, abból nem következik sem a gyermeki, sem a szülői jogok, sem a népszavazáshoz való jog sérelme.
[15] Az indítványozók a népszavazásra feltett kérdésnek tehát olyan tartalmat tulajdonítottak, amely abból észszerűen nem következik, és amely a Kúria tényállásmegállapításával és jogértelmezésével ellentétes. Az alkotmányjogi panaszuk arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság e jogértelmezést felülbírálja.
[16] 7. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem vetett fel sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, az ténylegesen a bírói jogértelmezés felülmérlegelésére irányult. Az Alkotmánybíróságnak csak a bírói jogértelmezés alkotmányossági szempontú vizsgálatára van hatásköre, ezért alkotmányjogi panaszt önmagában a jogértelmezés, jogalkalmazás vélt vagy valós hibájára nem lehet alapítani {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}. Márpedig a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének {3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]}. Az Alkotmánybíróság megerősíti következetes gyakorlatát, amely szerint „[h]a a bíróság az előtte fekvő, alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül járt el, és az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával, akkor a meghozott bírói döntés alaptörvény-ellenes” {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18], megerősítette: 3056/2021. (II. 19.) AB végzés, Indokolás [27]}. A fentiekben kifejtettekből azonban kiviláglik, hogy a Kúria nemcsak felismerte az eljárás tárgyát képező ügy alapjogi érintettségét, hanem kimerítő és átfogó indokolását is adta azzal összefüggő jogi álláspontjának. A panasz ennek megfelelően nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[17] 8. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Juhász Miklós s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Miklós s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Imre
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Juhász Miklós s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Horváth Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Miklós s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Sulyok Tamás
előadó alkotmánybíró helyett
. |
. |