English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00158/2021
Első irat érkezett: 01/28/2021
.
Az ügy tárgya: Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 30. § (9) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (korlátozási kártalanítás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (1) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 03/10/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Szabó Marcel Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó települési önkormányzat - az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján - az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 30. § (9) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a Kúria Kfv.III.37.016/2020/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Két magánszemély megvételre ajánlották fel ingatlanukat az indítványozó önkormányzatnak az ingatlanra vonatkozó helyi építési korlátozásra tekintettel. Az önkormányzat határozatával úgy döntött, nem vásárolja meg azt. Ezt követően a tulajdonosok korlátozási kártalanítási kérelmet terjesztettek elő, melyet első ízben a kormányhivatal idő előttinek minősített, majd - az Étv.ben előírt egyéves határidő leteltét követően előterjesztett kérelemre - a kormányhivatal határozatával a kérelemnek helyt adott oly módon, hogy az ingatlant érintő önkormányzati szabályozásra figyelemmel kártalanítást és késedelmi kamatot állapított meg. A határozat felülvizsgálata iránt az indítványozó keresetet terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság az alperes hatóság határozatát megváltoztatta, és az alperesi beavatkozó (tulajdonostárs) korlátozási kártalanítás iránti kérelmét elutasította.
Az ítélet ellen az alperesi beavatkozó nyújtott be fellebbezést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen az alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria Kfv.III.37.016/2020/4. számú végzésével a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalra utasította. A Kúria rögzítette, hogy az Étv. 30. § (9) bekezdésének második mondta egyértelmű rendelkezést tartalmaz, amikor megállapítja, hogy az ingatlan megvételének követelése a kártalanítási kérelem benyújtásának minősül, és az egyéves határidőt - az alsóbb fokú bíróságok álláspontjától eltérően - ezen időponttól kell számítani.
Az indítványozó álláspontja szerint az Étv. 30. § (9) bekezdése sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, mert azonosítja a - kizárólag a tulajdonos által előterjeszthető - vételi ajánlatot, valamint egy, a tulajdon sérelmére okozott kár, vagyoni hátrány, értékcsökkenés megtérítésére irányuló - akár tulajdonos, akár haszonélvező által benyújtható - kártalanítási igényt.
Az indítványozó szerint a Kúria végzésében foglalt, a korlátozási kártalanítási igény tulajdoni igényként való értelmezése önkényes jogértelmezés és sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot..
.
Indítványozó:
    Budaörs Város Önkormányzata
Támadott jogi aktus:
    az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 30. § (9) bekezdés
    Kúria Kfv.III.37.016/2020/4. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
N) cikk (1) bekezdés
N) cikk (2) bekezdés
N) cikk (3) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
28. cikk
38. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_158_1_2021_indkieg.anonimizalt.pdfIV_158_1_2021_indkieg.anonimizalt.pdfIV_158_0_2021_indítvány.anonimizalt.pdfIV_158_0_2021_indítvány.anonimizalt.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
IV_158_4_2021_Amicus_Miniszerelnökseg.pdf
.
A döntés száma: 3331/2021. (VII. 23.) AB végzés
.
Az ABH 2021 tárgymutatója: alkotmányjogi panasz a hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító bírósági döntés ellen
.
A döntés kelte: Budapest, 07/06/2021
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2021.07.06 9:00:00 3. öttagú tanács
.

.
A döntés szövege (pdf):
3331_2021 AB végzés.pdf3331_2021 AB végzés.pdf
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.III.37.016/2020/4. számú végzése, továbbá az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 30. § (9) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozó (Budaörs Város Önkormányzata) jogi képviselője (dr. Domé Judit ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése, valamint 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria Kfv.III.37.016/2020/4. számú vég­zése, továbbá az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 30. § (9) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

    [2] 1.1. Az indítványozó önkormányzattól 2014 februárjában két helyi ingatlantulajdonos a közös tulajdonukban álló ingatlan megvételét kérték az Étv. 30. §-ára tekintettel. Ezt arra alapozták, hogy az indítványozó 2000-ben úgy módosította a helyi építési szabályzatot, hogy emiatt a tulajdonukban álló ingatlan bővítéséhez előírt feltételrendszer teljesítése nem várható el tőlük. Mivel az indítványozó nem vásárolta meg az ingatlant, ezért a tulajdonosok korlátozási kártalanítás iránti kérelmet terjesztettek elő a Pest Megyei Kormányhivatalhoz (a továbbiakban: Kormányhivatal). A Kormányhivatal az eljárást megszüntette, mivel a vételi ajánlat megtétele és a kártalanítási igény előterjesztése között nem telt el az Étv. 30. § (7) bekezdés szerint megkövetelt egy éves időtartam. A 2015 február végén ismételten előterjesztett kérelemnek viszont már helyt adott a Kormányhivatal, a kártalanítás összegeként 5 399 565 forintot (és késedelmi kamatát) állapította meg. Indokolása szerint az építési szabályzat lényegesen szigorúbb feltételekhez kötötte az építés lehetőségét, a kártalanítás összegét pedig a forgalmi érték csökkenése alapján állapította meg.
    [3] Az indítványozó keresete alapján eljáró Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 41.K.27.331/2016/54. számú ítéletével a határozatot megváltoztatva a kártalanítási kérelmet elutasította. Indokolása értelmében nem bizonyított, hogy a tulajdonosok megkísérelték volna az indítványozóval az Étv. által előírt megállapodás megkötését, a vételi ajánlat pedig arra vonatkozóan nem tartalmazott adatot, hogy kisajátítás híján milyen mértékű kártalanításban kívánnak megállapodni. Mindezek miatt az egy éves határidő elteltéről sem lehet beszélni. Mindezeken felül a bíróság szerint a követelés elévült.
    [4] A Kormányhivatal fellebbezése nyomán másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék 12.Kf.650.042/2019/9. számú ítéletével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, ugyanis álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatokból helyes jogi következtetéseket vont le, azok minden tekintetben helytállóak és okszerűek voltak.

    [5] 1.2. A jogerős ítélet ellen az egyik tulajdonos (mint alperesi beavatkozó) terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Kúria Kfv.III.37.016/2020/4. számú végzésével a Fővárosi Törvényszék ítéletét az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte. Indokolása értelmében az ingatlan megvásárlásának követelése az Étv. 30. § (9) bekezdése értelmében korlátozási kártalanítás iránti kérelem benyújtásának minősül, amit az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagytak. A Kúria szerint a helyi közhatalom jogalkotásával okozott aránytalan korlátozás kártalanítási kötelezettséget von maga után, ennek követelése alanyi jog, ami tulajdonjoghoz kapcsolódó igény és nem évül el. A Kúria végzésének elvi tartalma szerint az Étv. 30. § (4) bekezdésében szabályozott ingatlan megvételének követelésére a 30. § (7) bekezdése szerinti kérelem benyújtásának minősül, a korlátozási kártalanítási jogviszonyban és eljárás során pedig nem érvényesült a polgári jogi elévülés szabálya; a korlátozási kártalanítási igény nem kötelmi, hanem dologi jellegű, az a tulajdonjoghoz kapcsolódik.

    [6] 1.3. Az indítványozó a Kúria végzésének meghozatalát követően, azaz az alapeljárás befejeződését ­megelőzően nyújtotta be az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszát, melyben egyaránt állította a Kúria végzésének és az Étv. 30. § (9) bekezdésének alaptörvény-ellenességét, és kérte azok megsemmisítését.
    [7] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban és annak kiegészítésében a Kúria végzésével és a támadott jogszabályi rendelkezéssel kapcsolatban az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésének, XXVIII. cikk (1) bekezdésének és 28. cikkének sérelmét állította. A Kúria végzése vonatkozásában mindezek mellett az N) cikk és a XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmét is állította.
    [8] Az Étv. 30. § (9) bekezdésének alaptörvény-ellenességét az indítványozó arra alapozta, hogy az meggyőződése szerint a bekezdés megfogalmazása teljes mértékben ellentmond a 30. § többi rendelkezésének, így alapot ad az alaptörvény-ellenes értelmezésre. Hangsúlyozta ebben a körben az Alaptörvény 28. cikke által a bíróság felé támasztott követelményt. Elemezve a 30. § rendelkezéseit arra a következtetésre jutott, hogy a (9) bekezdés sérti az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdését, továbbá kiüresítve a (4) bekezdésben és a (7) bekezdésben lefektetett várakozási időt, azonosítja a tulajdonátruházására vonatkozó ajánlatot és a kártalanítást. Ez szerinte sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot is.
    [9] Az Étv. 30. § (9) bekezdése vonatkozásában a miniszterelnökséget vezető miniszter is kifejtette abbéli álláspontját, hogy szerinte a támadott rendelkezés nem alaptörvény-ellenes.
    [10] Az indítványozó azt állította, hogy a Kúria jogszabályértelmezése önkényes, mert kizárta az elévülésre vonatkozó törvényi szabály alkalmazását. Ez a jogbizonytalanság mellett szerinte aránytalanul nagy pénzügyi terhet is ró a kártalanításra kötelezettre, a jogosult részéről pedig lehetőséget ad a joggal való visszaélésre. Szerinte a korlátozási kártalanítási igény tulajdoni igényként értelmezése az Alaptörvény 28. cikkébe és a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe ütközik. Ezen felül az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmét is állította.
    [11] Az indítvány-kiegészítésben a XIII. cikk (2) bekezdésének sérelmét is felhívta, mivel szerinte a Kúria jogértelmezése miatt évtizedekre visszamenőlegesen lehet kártalanítást igényelni. Ebben a körben a kisajátítás kivételességére hivatkozott és azt állította, hogy végső soron a korlátozási kártalanítás szélesebb körű lett így a kisajátításnál. Az N) cikket amiatt hívta fel, mert szerinte a Kúria végzése értelmében sérülnek a költségvetési gazdálkodás elvei, mert tervezhetetlenek lesznek a korlátozási kártalanítási igények az elévülés hiánya miatt. Emellett szerinte az önkormányzatok a döntésre tekintettel a 38. cikkből fakadó felelős gazdálkodás követelményének sem tudnak eleget tenni. Szerinte a Kúria döntése értelmében nem a jogosult alanyi joga sérül, hanem a kártalanításra kötelezett alanyi joga.

    [12] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) és (2) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

    [13] 2.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontjára [Abtv. 26. § (1) bekezdés] és az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontjára (Abtv. 27. §) alapította.
    [14] Az indítványozó jogosultnak tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben nyújtotta be az Abtv. 26. § (1) bekezdése, illetőleg 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszát. Az alkotmányjogi panaszt az indítványozó a sérelmezett bírói döntés kézhezvételét követő 60 napon belül nyújtotta be [Abtv. 30. § (1) bekezdés]. Az indítvány megfelel annak a tartalmi feltételnek is, mely szerint az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva [Abtv. 26. § (1) bekezdés b) pont, illetőleg 27. § (1) bekezdés b) pont]. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az Ügyrend 32. § (3) bekez­dése alapján nincs helye alkotmányjogi panasz benyújtásának a Kúria hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító határozatával szemben, mert az eljárás ebben az esetben még folyamatban van. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. § (1) bekezdésének és 27. §-ának, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendje 32. §-ának egységes értelmezéséről szóló 1/2019. (XI. 25.) AB Tü. állásfoglalás 3. pontja értelmében „[e]z alól kivételt jelent, tehát nem kell visszautasítani az ilyen döntést támadó alkotmányjogi panaszt, ha az abban állított alapjogsérelem magával a hatályon kívül helyező és a hatóságot vagy bíróságot új eljárásra utasító határozattal függ össze. Ilyen eset, ha éppen a jogerős döntés hatályon kívül helyezése és az új eljárásra utasítás okoz az indítványozónak alapjogsérelmet, miként az is, ha a Kúria döntése nem enged mérlegelést az alsóbb fokú bíróság, illetve az eljáró hatóság számára a meghozandó új határozat tekintetében, vagyis tartalma szerint a hatályon kívül helyező végzést az eljárást lezáró döntésnek kell tekinteni.” Az Alkotmánybíróság jelen esetben megállapította, hogy az indítványozó kifejezetten a jogerős döntés hatályon kívül helyezésére tekintettel, a Kúria ­végzésének elvi tartalmával összefüggésben állította az alapjogsérelmet, melyre tekintettel az Alkotmánybíróság a panaszt nem minősítette idő előttinek.

    [15] 2.2. Az indítvány a Kúria ítéletével kapcsolatos elemével összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság által az indítványozó szerint vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvény megsértett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
    [16] Az indítvány ezen eleme ugyanakkor az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja szerinti követelményének csak részben felel meg. Az indítvány az Alaptörvény N) cikkére és 28. cikkére vonatkozó részében nem tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványban megjelölt N) cikk és 28. cikk az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint pedig nem minősülnek Alaptörvényben biztosított jognak sem {az N) cikk vonatkozásában lásd például 3176/2021. (IV. 30.) AB végzés, ­Indokolás [52], míg a 28. cikk vonatkozásában lásd például 3029/2021. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]}, így alkotmányjogi panaszt ezeknek a rendelkezéseknek a megsértésére nem lehet alapítani. Mindezek alapján az indítványi elem ebben a vonatkozásban nem felel meg sem az Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pontja, sem pedig az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja előírásának.
    [17] Az indítványi elem az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelménynek szintén csak részben, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben felel meg, ugyanis nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást arra vonatkozóan, hogy a támadott bírói döntés miért sérti az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdését és a XXIV. cikk (1) bekezdését. A XXIV. cikk (1) bekezdését az indítványozó csak megemlítette, de egyáltalán nem indokolta meg a sérelem mibenlétét. Azt is megállapította az Alkotmánybíróság, hogy az indítványozó jelen ügy szempontjából a XIII. cikk (2) bekezdése vonatkozásában állami szervként alapvetően az alapjogi jogviszony kötelezetti oldalán helyezkedik el. Ez adott esetben nem szükségképpen zárja ki az indítványozó oldalán az Alaptörvényben biztosított jog sérelmét, ugyanakkor azonban az indítványozó azt semmilyen módon nem fejtette ki, hogy az általa túl széleskörűnek tartott korlátozási kártalanítás Kúria általi értelmezése hogyan érinti és milyen okból sérti kifejezetten az indítványozó tulajdonjogának elvonására vonatkozó alaptörvényi rendelkezést. Mindezek alapján az indítványi elem ebben a vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja előírásának.

    [18] 2.3. Az indítvány Étv. 30. § (7) bekezdésével kapcsolatos elemével összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság által az indítványozó szerint vizsgálandó jogszabályi rendelkezést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvény megsértett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
    [19] Az indítvány ezen eleme ugyanakkor az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja szerinti követelményének csak részben felel meg. Az indítvány az Alaptörvény 28. cikkére vonatkozó részében nem tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványban megjelölt 28. cikk az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint pedig nem is minősül Alaptörvényben biztosított jognak {lásd például 3029/2021. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]}, így alkotmányjogi panaszt ennek a rendelkezésnek a megsértésére nem lehet alapítani. Mindezek alapján az indítványi elem ebben a vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pontja és az 52. § (1b) bekezdés b) pontja előírásának.
    [20] Az indítványi elem a felhívott további alaptörvényi rendelkezések vonatkozásában nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelménynek, ugyanis nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást arra vonatkozóan, hogy a támadott bírói döntés miért sérti az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdését és XXVIII. cikk (1) bekezdését. Az Abtv. 27. §-a szerinti panasz értékelése körében kifejtettekkel egyező okból jelen indítványi elem vonatkozásában is megállapította az Alkotmánybíróság, hogy az indítványozó a XIII. cikk (2) bekezdése vonatkozásában állami szervként alapvetően az alapjogi jogviszony kötelezetti oldalán helyezkedik el, az pedig semmilyen módon nem fejtette ki, hogy az indítványozó mint a kisajátítás kötelezettjének ­vonatkozásában egy számára kedvezőtlen tartalmúnak vélt jogszabályi rendelkezés hogyan érinti és milyen okból sérti kifejezetten az indítványozó tulajdonjogának elvonására vonatkozó alaptörvényi rendelkezést. A XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában pedig mindösszesen annak állítására szorítkozott az indítványozó, hogy két jogintézmény – indítványozó szerinti – azonosként kezelése sérti az Alaptörvény ezen rendelkezését, de ennek mibenlétét nem fejtette ki. Mindezek alapján az indítványi elem ebben a vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja előírásának.

    [21] 2.4. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befogad­hatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
    [22] Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag a bírói döntéseknek az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]}. Az alkotmányjogi panasz vonatkozó részében az indítványozó egyet nem értését fejezte ki a Kúria törvényértelmezésével kapcsolatban. Önmagában azonban az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a Kúria döntésével, valamint annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására {3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]}. Az indítványozó ugyanis a Kúria indítványozóétól eltérő jogértelmezését vitatja, ami törvényességi, és nem pedig alkotmányjogi kérdésnek tekinthető, ekként az Alkotmánybíróság ­hatáskörén kétséget kizáróan kívül esik.
    [23] Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott – figyelembe véve a Kúria végzésében kifejtett indokolását –, hogy az indítványozó panasza a sérelmezett döntéssel kapcsolatban nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességi kételyt, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, ennek megfelelően az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek.

    [24] 3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.

        Dr. Szalay Péter s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Szalay Péter s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott
        dr. Dienes-Oehm Egon
        alkotmánybíró helyett

        Dr. Szalay Péter s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott
        dr. Salamon László
        alkotmánybíró helyett
        .
        Dr. Szalay Péter s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott
        dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó
        alkotmánybíró helyett

        Dr. Szalay Péter s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott
        dr. Szabó Marcel
        előadó alkotmánybíró helyett
        .

        .
        English:
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        01/28/2021
        Subject of the case:
        .
        Constitutional complaint against Section 30 (9) of the Act LXXVIII of 1997 on the Formation and Protection of the Built Environment (compensation for restriction)
        Number of the Decision:
        .
        3331/2021. (VII. 23.)
        Date of the decision:
        .
        07/06/2021
        .
        .