A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.V.39.306/2022/2. számú végzése, az Alaptörvény, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény, az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó – saját megjelölése szerint – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: régi Abtv.) 48. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria Kvk.V.39.306/2022/2. számú végzése, az Alaptörvény, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.), az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] Az alkotmányjogi panasz előzményei – a Kúria és választási bizottság határozataiban megállapított tényállás alapján – a következőképpen foglalhatók össze.
[3] 1.1. Az indítványozó 2022. március 7. napján kifogást nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: NVB), melyben kifejtette, hogy szerinte a jelen választási eljárás minden szempontból alkotmánysértő, mert az Alaptörvény, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.), illetve az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény közjogilag érvénytelen. Kifogásának jogalapjaként a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: régi Ve.) 77. § (1) bekezdését, valamint a Ve. 208. §-át jelölte meg. Az NVB 159/2022. számú határozatával a kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Indokolásában rámutatott arra, hogy a kifogás tartalmi hiányosságokban szenved, és a határozatban megjelölt okok miatt érdemi vizsgálatra a Ve. 212. § (2) bekezdés a), b), d) pontja alapján nem alkalmas, azt a Ve. 215. § c) és d) pontja értelmében el kellett utasítani.
[4] 1.2. Az indítványozó az NVB határozata ellen – személyesen, jogi képviselő meghatalmazása, illetve a személyi azonosítójának, továbbá a megsértett jogszabályok megjelölése nélkül – felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a (szerinte nem létező) Kúriához, a Legfelsőbb Bírósághoz címezve kérelmét.
[5] A Kúria Kvk.V.39.306/2022/2. számú végzésével az indítványozó felülvizsgálati kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Végzése indokolásában megállapította, hogy az indítványozó nem jelölte meg azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyeket álláspontja szerint az NVB határozata sért; személyi azonosítóját nem tüntette fel; valamint a felülvizsgálati kérelmét – a Ve. kötelező jogi képviseletet előíró rendelkezése ellenére – személyesen, jogi képviselő meghatalmazása nélkül nyújtotta be. A Kúria a fentiekre tekintettel megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálására nincs jogszabályi lehetőség, ezért azt a Ve. 231. § (1) bekezdés d) pontja és (2) bekezdése alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
[6] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria Kvk.V.39.306/2022/2. számú végzése, valamint fentebb, az 1. pontban felsorolt egyes jogszabályok alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a felsorolt jogszabályok „közjogilag alkotmányellenesek”, és ellentétesek a már hatályon kívül helyezett Alkotmány több rendelkezésével; az NVB (az indítványozó szerint Országos Választási Bizottság) és Kúria (az indítványozó szerint Legfelsőbb Bíróság) határozata pedig „jogszerűen nem létező” jogszabályok alkalmazásával született, így „alkotmányellenes”.
[7] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[8] Az Alkotmánybíróság vizsgálata eredményeként megállapította, hogy a határidőben érkezett alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint nem fogadható be.
[9] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az indítvány megfelel-e az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdéseiben foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek. A kérelem többek között akkor határozott, ha tartalmazza azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]; az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]; az Alaptörvény, megsértett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]; valamint indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, bírói döntés vagy miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont].
[10] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem felel meg ezeknek a követelményeknek, így befogadására és érdemi elbírálására nincsen lehetőség. Az Alkotmánybíróság megjegyzi: az Alkotmánybíróság legitimitásának kétségbe vonása, valamint az alkotmánybírák szakmai tevékenységének kritikája nem tekinthető olyan érvelésnek, mely az alkotmányjogi panasz befogadását megalapozza. Az Alkotmánybíróság rámutat továbbá arra, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja értelmében az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. A hatályon kívül helyezett Alkotmánnyal való összhang vizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincsen módja.
[11] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdés a), b), d) és e) pontjaiban foglalt követelményeknek, ezért befogadására nincsen mód. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az alkotmányjogi panaszt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Handó Tünde
alkotmánybíró helyett
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Márki Zoltán
alkotmánybíró helyett
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
előadó alkotmánybíró helyett
. |
. |