A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.20.236./2020/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság 2021. február 12-én az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben, illetve a 2021. április 9-én benyújtott indítvány-kiegészítésében kérte a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.20.236./2020/4. számú ítélete, a Kecskeméti Törvényszék 6.Gf.21.128/2019/4. számú ítélete, valamint a Kecskeméti Járásbíróság 7.G.22.469/2017/16. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel azok véleménye szerint ellentétesek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével, valamint 28. cikkével.
[2] 2. Az indítványozó egy vállalkozói díj megfizetése iránti polgári per alperese volt. Az indítvány alapjául szolgáló tényállás a következő volt.
[3] Az indítványozó és a felperes építőipari kft. között vállalkozási szerződés jött létre, melyben a felperes vállalta öt lakás, valamint egy üzlet felépítését, a szerződésben rögzített feltételek szerint, az alperes megrendelő pedig vállalta 156 988 000 Ft átalányként történő megfizetését. A teljesítési határidőt 9 hónapban határozták meg, a vállalkozó késedelmes teljesítése esetére pedig 100 000 Ft/nap kötbért kötöttek ki. A megismételt elsőfokú eljárásban előterjesztett, módosított kereseti kérelmében a felperes 9 998 436 Ft elmaradt vállalkozói díj megfizetésére kérte a későbbi indítványozó alperes megrendelőt kötelezni, a keresetlevélben részletezett számszaki alapokon. Az alperes beszámítási kifogást terjesztett elő, melyben a felperesi teljesítési késedelemre tekintettel kötbérigényét, hibás teljesítésből származó igényt, valamint egyes elmaradt munkák díját kívánta érvényesíteni.
[4] A Kecskeméti Járásbíróság 7.G.22.469/2017/16. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg felperesnek 6 058 668 Ft-ot és ennek 2012. június 30. napjától járó, 8%-os mértékkel számolt késedelmi kamatait. A bíróság az elvégzett pótmunkák díját 13 510 045 Ft-ban, az el nem végzett, így levonandó munkák díját 8 884 009 Ft-ban és 2 101 361 Ft-ban állapította meg. Hibás teljesítésre tekintettel 3 165 000 és 774 907 Ft-tal csökkentette a felperesi díjigényt, a kötbérigényt pedig 10 nap alapul vételével találta megalapozottnak, amire tekintettel a díjigényt további 1 000 000 Ft-tal csökkentette. A kötbérszámítás alapjául szolgáló 10 napos késedelem megállapítása során a bíróság azt vette figyelembe, hogy a felperes késedelme 2012. február 1. és március 30. között állt fent, azonban az alperesi igényként később felmerült rámpára vonatkozó építési engedély csak 2012. március 11-én emelkedett jogerőre, így eddig az időpontig a késedelem a felperes vállalkozónak nem felróható. Az alperes által igényelt további pótmunkákra tekintettel – igazságügyi szakértői vélemény alapján – a bíróság további 9 napot tekintett kimentettnek, így a felperes felróható, késedelmes magatartását csak 2012. március 20. és 30. között állapította meg. A másodfokon eljáró Kecskeméti Törvényszék 6.Gf.21.128/2019/4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet, annak helyes indokaira tekintettel, helybenhagyta.
[5] A jogerős másodfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és tartalmilag az elsőfokú ítélet megváltoztatásával elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a késedelmi kamatfizetési kötelezettség 2018. február 9. napjától történő megállapítását kérte. A Kúria Pfv.V.20.236./2020/4. számú felülvizsgálati ítéletével a jogerős ítéletet részben, a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontja tekintetében hatályon kívül helyezte, ebben a keretben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes késedelmi kamatfizetési kötelezettségének kezdő időpontját 2013. december 21. napjában határozta meg, egyebekben, érdemben, a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Indokolásában megállapította, hogy az elsődleges kereseti kérelem részben sem megalapozott, a másodlagos kereseti kérelem azonban részben megalapozott. A késedelmi kamatfizetési kötelezettség valóban nem 2012. június 30. napjától állt be, de nem is az alperes által állított 2018. február 8-tól, hanem 2013. december 21-től. Helytelen az alperes azon hivatkozása, hogy a kamatfizetési kötelezettség csak a megismételt eljárásban módosított kereseti kérelem közlésekor, illetve az azt követő 30. napon állna be; az már a vállalkozási díj megfizetése iránti eredeti kereseti kérelem benyújtásakor beáll, függetlenül attól, hogy a kereseti követelés pontos összegének meghatározására csak az eljárás során később (akár a megismételt eljárásban) kerül sor. Erre tekintettel a kamatfizetési kötelezettség kezdőnapja 2013. december 21.
[6] 3. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a támadott döntések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel azok véleménye szerint ellentétesek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével, valamint 28. cikkével.
[7] Érvelése szerint a jogerős ítélet azért sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mert a felperes számára megítélt összeg utáni kamatot az eredeti keresetlevél benyújtásától számította a bíróság, nem pedig a megismételt elsőfokú eljárás szerinti, pontosított kereseti kérelem benyújtásától. Ha az első elsőfokú eljárásban nem volt elbírálható kereseti kérelem (és a törvényszék a járásbíróság ítéletét ezért helyzete hatályon kívül és utasította azt új elsőfokú eljárás lefolytatására és új ítélet meghozatalára), akkor az eredeti kereseti kérelem benyújtása nem lehet a kamatszámítás kezdő időpontja, mert ezzel a felperes visszaélhet, és szándékosan elhúzva az eljárást, igényelhet magának a piacinál magasabb mértékű kamatot. Az indítványozó szerint a Kúria tévesen, a saját korábbi döntéseivel is ellentétes módon, a jogszabályok és a bírói gyakorlat helytelen értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a kamatfizetési kötelezettség az eredeti keresetlevél benyújtásától esedékes; vagyis nem 2013. december 21. napjától (a kereseti kérelem előterjesztésének napjától) kellett volna a késedelmi kamatokat számítani, hanem a megismételt eljárásban benyújtott kereseti kérelem átvételétől számított 30. naptól. Az indítványozó szerint összességében a Kúria „nemcsak Alaptörvénnyel ellentétes döntést hozott, hanem saját korábbi döntéseit is félreértelmezte és tévesen alkalmazta”; a felperes „határozatlan és pontatlan kereseti kérelme miatt alperes nem tudott hatékony ellenkérelmet előterjeszteni és az eljáró bíróság sem tudta tisztességesen és ésszerű határidőn belül lefolytatni a pert”.
[8] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az 56. § (2) bekezdése értelmében a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. §-ok szerinti feltételeket. E vizsgálat alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásra alkalmatlan, ennek alapján nem fogadható be.
[9] Az Alaptörvény 28. cikke nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot, így annak megsértésére alkotmányjogipanasz-eljárásban nem lehet hivatkozni. E körben tehát nem teljesül az a feltétel, miszerint a támadott bírósági döntés „az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti” [Alaptörvény 27. cikk (1) bekezdés a) pont].
[10] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában továbbá egyrészt a bíróságok által megállapított tényállást, másrészt a levont jogi következtetéseket kifogásolja. Mivel az indítvány a bírósági döntések tartalmi kritikáját foglalja magában, pusztán a kamatszámítás kezdő időpontja bírósági megállapításának helytelenségét állítva, ezért az nem veti fel annak a lehetőségét, hogy akár a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, akár hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó, így a panasz e vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételnek.
[11] A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése, valamint a jogszabályok értelmezése a bíróságok, ezen belül is elsősorban a Kúria, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés. Az Alkotmánybíróság továbbá már a 3325/2012. (XI. 12.) AB végzésben kifejtette, ezzel kapcsolatos gyakorlata pedig azóta is töretlen, hogy „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. […] [A]z Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban […] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}
[12] 5. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.20.236./2020/4. számú ítélete, a Kecskeméti Törvényszék 6.Gf.21.128/2019/4. számú ítélete, valamint a Kecskeméti Járásbíróság 7.G.22.469/2017/16. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
előadó alkotmánybíró helyett
. | Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |