A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Mpkf.21.313/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé.
[2] 1. Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Mpkf.21.313/2012/2. számú, a perújítási eljárást lezáró végzésének az alaptörvény-ellenességét, és semmisítse azt meg.
[3] a) Az indítványozó 1995 februárjában létesített a munkáltatójával (illetve annak jogelődjével) közszolgálati jogviszonyt, és azóta lát el hatósági állatorvosi tevékenységet, magán állatorvosi tevékenységének folytatása mellett. 2004. február 1-től heti 40 órás szolgálattételre egy határállomásra osztották be. Ez nem érintette magán állatorvosi tevékenységét (erről munkáltatójának tudomása volt és engedélyezte azt számára).
[4] A magán állatorvosi tevékenysége során ellátott egyik állattartó telep tulajdonosa azzal a kéréssel fordult az indítványozó munkáltatójához, hogy a hatósági állatorvosi teendőket is az indítványozó láthassa el az állattartó telepen. Az indítványozó munkáltatója 2006. február 1-jei levelében tájékoztatta az állattartót arról, hogy hozzájárul ahhoz, hogy az indítványozó hatósági állatorvosként, köztisztviselőként biztosítsa az állatállomány ellátását, egyben a telepre vonatkozóan megbízza az indítványozót az ellenőrzésen kívüli hatósági teendők ellátásával. Az indítványozó ugyanezt a levelet kapta kézhez, külön megbízást nem kapott.
[5] A 2007 februárjában az állattartó telepén lefolytatott ellenőrzés olyan hiányosságokat állapított meg, amelyek felvetették az indítványozó fegyelmi felelősségét. A fegyelmi tanács négy kérdéskörben folytatott vizsgálatot, és három kérdéskörben állapította meg, hogy az indítványozó felelőssége fennáll. A fegyelmi tanács határozatában az előmeneteli rendszerben egy fizetési fokozattal visszavetés fegyelmi büntetéssel sújtotta indítványozót.
[6] b) Az indítványozó az illetékes munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében kérte a fegyelmi határozatnak a hatályon kívül helyezését. Keresetében egyrészt arra hivatkozott, hogy a fegyelmi vizsgálatot nem a munkáltatói jogkör gyakorlója rendelte el, és a fegyelmi tanács elnökének jogkörét sem az arra jogosult gyakorolta, ezért a fegyelmi határozatot a bíróságnak érdemi vizsgálat nélkül hatályon kívül kellene helyeznie. Másrészt az indítványozó álláspontja szerint az állattartó telepen nem közszolgálati jogviszonyának keretén belül látta el a hatósági állatorvosi tevékenységet, hanem szívességből; erre külön utasítást, megbízást vagy díjazást nem kapott. Harmadrészt az indítványozó rámutatott arra, hogy egyébként is összeférhetetlen, hogy ugyanazon állattartó telep esetén a hatósági és a magán állatorvosi tevékenységet egyazon személy lássa el.
[7] Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az indítványozó felelőssége a fegyelmi határozatban a három, terhére rótt fegyelmi vétség közül csak egy esetben állapítható meg; a kiszabott fegyelmi büntetést arányosnak találta és nem látott indokot az enyhítésére. Az ítélet indokolása részletesen kitért arra, hogy a bíróság miért nem fogadta el az indítványozó keresetében foglaltakat, így kifejtette az összeférhetetlenséggel kapcsolatos álláspontját is, nevezetesen azt, hogy az adott ügy szempontjából az összeférhetetlenség fennálltát vagy annak hiányát miért nem kell figyelembe venni. Az elsőfokú bíróság ítéletét mind a másodfokú bíróság, mind a felülvizsgálati bíróságként eljárt Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta.
[8] c) Az indítványozó a jogerős ítélettel lezárt, a Legfelsőbb Bíróság által is felülvizsgált ítélettel szemben 2011 februárjában nyújtott be perújítási kérelmet, amelyhez új bizonyítékként a Legfőbb Ügyészség két tájékoztató levelét csatolta, melyeket csak a felülvizsgálati eljárás lezárását követően kapott meg a Magyar Állatorvosi Kamara elnökétől. Ebben a két levélben a Legfőbb Ügyészség Magánjogi Főosztályának osztályvezetője arról tájékoztatta a Kamara elnökét, hogy felszólalást nyújtott be a Borsod-Abaúj-Zemplén, illetve a Veszprém Megyei főállatorvoshoz abból a célból, hogy a magán állatorvosi tevékenységet is ellátó hatósági állatorvosok esetében az összeférhetetlenség megszüntetéséről intézkedjen. Az indítványozó arra hivatkozott, hogy ezen levelek is azt támasztják alá: közszolgálati jogviszonyát a munkáltatója – az összeférhetetlenség miatt – nem terjeszthette volna ki az állattartó telep hatósági állatorvosként való ellátására, ezért ezen munkáltatói intézkedés semmis, így vele szemben fegyelmi felelősség sem állapítható meg.
[9] A perújítási eljárásban elsőfokon eljárt bíróság megállapította, hogy az indítványozó által meghatározott okok a perújítás megengedését nem tették lehetővé, és a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant végzésben elutasította. Indokolásában a bíróság arra hivatkozik, hogy az összeférhetetlenség kérdését már mind az első-, mind a másodfokon eljárt bíróság, mind a Legfelsőbb Bíróság vizsgálatának körébe vonta, elbírálta és kifejtette azzal kapcsolatos álláspontját. Ennek lényege, hogy a hatósági állatorvosi feladatok tényleges ellátása folytán a jogviszony fennállása tekintetében az összeférhetetlenséget, annak esetleges bizonyítottsága esetén is irrelevánsak minősítették a bíróságok. A perújítás megengedhetősége tárgyában eljáró bíróság indokolása szerint az “e körben előterjesztett ismételt indítvány, továbbá annak alátámasztására irányuló bizonyíték nem minősíthető olyan új ténynek, illetőleg bizonyítéknak, amely alkalmas lehetne arra, hogy a bíróság a perújító félre kedvezőbb határozatot hozzon, így a perújítást megengedhetővé tenné, annak alapos okát képezné.” A bíróság mindezek alapján a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése, valamint 266. § (1) bekezdése alapján a perújítási kérelmet – mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant – elutasította.
[10] A perújítás kérdésében másodfokon eljárt bíróság (a Miskolci Törvényszék) az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[11] 2. Az indítványozó a Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság végzése ellen az Abtv. 27. §-a alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt. Álláspontja szerint a megsemmisíteni kért végzés azzal, hogy érdemi vizsgálat nélkül elutasította a jogszabályi követelményeknek maradéktalanul megfelelő perújítási kérelmét, megsértette az Alaptörvényben biztosított, a tisztességes eljáráshoz való jogát. Az alkotmányjogi probléma nézete szerint az, hogy “azzal, hogy a perújítási kérelmet – az új perdöntő jelentőségű bizonyítékokra tekintet nélkül – érdemben nem vizsgálta a bíróság, megsértette a tisztességes eljárás követelményét és kiüresítette a […] jogorvoslathoz való jogát.” Álláspontja szerint a konkrét ügyben a Legfőbb Ügyészség törvényességi vizsgálata során keletkezett új bizonyítékok a per megítélése során kiemelkedő jelentőséggel bírnak, és azokat annak ellenére nem vette figyelembe a perújítás során a bíróság, hogy figyelembevételük esetén rá nézve kedvezőbb döntés született volna. Az indítványozó érvelése szerint a végzés jogszabály-ellenessége egyúttal alaptörvény-ellenességet is eredményez, mivel azzal, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyott egy releváns bizonyítékot, megfosztotta őt a törvény alapján nyitvaálló eljárás megindításának a lehetőségétől. Ezért az alkotmányjogi panasszal megsemmisíteni kért végzés sérti az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való, és az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében garantált jogorvoslathoz való jogát.
[12] 3. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az alkotmányjogi panasz benyújtására vonatkozó, az Abtv.-be foglalt formai feltételeknek. Az alkotmányjogi panasz határidőben érkezett az első fokon eljárt bíróságra. Az indítványozó gondoskodott az Abtv. 51. § (2)–(3) bekezdése szerinti jogi képviseletéről, és az indítvány megfelel az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek is. Az indítvány megjelöli, hogy az Alkotmánybíróság eljárását az Abtv. 27. §-a alapján, a Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Mpkf.21.313/2012/2. számú végzésével szemben kéri. Indítványozza a végzés alaptörvény-ellenességének a megállapítását és a megsemmisítését. Ismerteti, hogy a Törvényszék végzése – álláspontja szerint – mely, Alaptörvényben biztosított jogait sérti [a tisztességes eljáráshoz való jog, Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés, a jogorvoslathoz való jog, Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés], illetve a jogok sérelmének lényegét is bemutatja.
[13] 4. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen végzésben ilyen, az ügyet érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nincs, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel.
[14] Az indítványozó alkotmányjogi panasza lényegében arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság a perújítás megengedhetőségének igazolására benyújtott bizonyítékokat (a Legfőbb Ügyészség Magánjogi Főosztályának osztályvezetője által a Magyar Állatorvosi Kamara elnökének küldött két tájékoztató levelet) a perújítási eljárásban eljárt bíróságoktól eltérő módon értékelje. Az indítványozó célja, hogy az Alkotmánybíróság tegye lehetővé a perújítást az alapügyben. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a bíróság egy-egy bizonyítási indítványt, bizonyítékot milyen szempontok alapján és miként értékelt) felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel. Az indítványozó sem a Miskolci Törvényszék eljárásával, sem a végzésben foglaltakkal kapcsolatosan nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.
[15] 5. Mivel a Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Mpkf.21.313/2012/2. számú végzésével összefüggésben benyújtott alkotmányjogi panasz alapján az Abtv. 29. §-ában meghatározott, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |