Kis Márton

Váci Járásbíróság 1.P.20.516/2013/35. számú ítélete, Budapest Környéki Törvényszék 3.Pf.20.715/2014/5. számú ítélete

A döntés szövege:

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:


Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 3.Pf.20.715/2014/5. számú ítélete és a Váci Járásbíróság 1.P.20.516/2013/35. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

[3] 2.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó (az alapügy alperese) és a felperesek ingatlana egymással oldalhatáron szomszédosak. A felperesi ingatlanon lévő épület fala az indítványozó felőli közös telekhatáron áll, az épület végétől hátrafelé kerítés húzódik a telekhatár mentén. A jogvita alapját az képezte, hogy az indítványozó az építkezése során megemelte a terepszintet, ezáltal a talajszint a felperesi épület alapján lévő vízszigetelés szintje fölé került, a megváltoztatott terepszint, valamint a telekhatárra telepített árok gyűjti a csapadékvizet és át is vezeti a felperesek ingatlanára.
[4] Az I. rendű felperes birtokvédelmi eljárást indított a jegyző előtt. A jegyzői eljárásban a felek a jegyző által jóváhagyott egyezséget kötöttek. A felek az egyezségben foglaltaknak részben eleget tettek, azonban egy részét az egyezségnek az indítványozó nem hajtotta végre. A felperesek keresetükben kérték a jegyzői határozat megváltoztatását oly módon, hogy kérték megtagadni az egyezség jóváhagyását, és az indítványozó kötelezését a vizesedés megszüntetésére.
[5] A Váci Városi Bíróság 1.P.20.809/2011/20. számú ítéletével a jegyző végzését megváltoztatta oly módon, hogy a felek által kötött egyezség jóváhagyását megtagadta, továbbá az indítványozót arra kötelezte, hogy távolítsa el a felperesekkel közös telekhatár mentén az árokból a kúlét a telek teljes hosszában, az árkot töltse vissza földdel és létesítsen az árok visszatöltése előtt a ház fala mellett betonkifolyót, amit betonszegéllyel támasszon meg.
[6] Az indítványozó fellebbezése alapján eljárt Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.24.831/2012/7. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
[7] A Váci Járásbíróság a megismételt eljárásban meghozott 1.P.20.516/2013/35. számú ítéletében a jegyző által meghozott határozatot megváltoztatta oly módon, hogy a felek által kötött egyezség jóváhagyását megtagadta, továbbá kötelezte az indítványozót, hogy a felperesekkel közös telekhatár mentén létesített szikkasztó árkot szüntesse meg, és azt vízzáró agyagos talajjal töltse vissza, a kerítés mentén építsen alapozott beton védőfalat, továbbá végezzen tereprendezést, és a rendezett terepet határolja körbe vasbetontámfallal, valamint a felpe­resi lakóépület mentén a falszigetelés alatt készítsen kifelé lejtő járdát. Döntése indokolásában kiemelte, hogy a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében foglaltaknak eleget téve igazságügyi szakértői bizonyítást rendelt el.
[8] Az ítélet ellen az indítványozó (mint alperes) és a felperesek is fellebbezést terjesztettek elő. A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.715/2014/5. számú ítélete az elsőfokú bíróság ítéletét a perköltség vonatkozásában részben megváltoztatta, a per főtárgyát illetően azonban helybenhagyta. Döntésének indokolása szerint az elsőfokú bíróság a perbeli jogvita elbírálásának alapjául szolgáló tényállást helyesen állapította meg, és helyes volt az arra alapított jogi döntése is. Az indítványozó a fellebbezésében olyan új tényt, körülményt, vagy bizonyítékot nem hozott fel, amely alkalmas lehetett volna az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és döntés megváltoztatására. A törvényszék álláspontja szerint az indítványozó által a fellebbezésben hivatkozott terepfeltöltésre vonatkozó bizonyítékai a per eldöntése szempontjából relevanciával nem bírnak, a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye megalapozott tényállításokat tartalmaz.

[9] 2.2. Az indítványozó a megismételt eljárásban hozott két ítélettel szemben fordult az Alkotmánybírósághoz az Abtv. 27. §-a alapján.
[10] Az alkotmányjogi panaszban előadta, hogy a támadott döntések sértik az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőséghez való jogát és a XXVIII. cikkének (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát és ezáltal egyben a fegyveregyenlőség elvét is.
[11] Az indítványozó azt is kérte, hogy az Alkotmánybíróság eljárása befejezéséig hívja fel az elsőfokú bíróságot a kifogásolt döntések végrehajtásának felfüggesztésére.
[12] Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására az indítványozó a 2015. május 6-án beérkezett beadványával a panaszát kiegészítette.

[13] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panaszok befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

[14] 3.1. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszokat az Abtv. 27. §-ára alapozza, amely szerint alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[15] Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt és jogorvoslati lehetőségeit kimerítette.
[16] A panaszos az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő az indítványt.
[17] Az indítvány az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott feltételeknek az alábbiak szerint felel meg.
[18] Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Megjelöli továbbá a sérelmezett bírói döntéseket, és kifejezetten kéri azok megsemmisítését, illetve tartalmaz indokolást is arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.

[19] 3.2. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további, alternatív jellegű tartalmi feltéte­leiként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
[20] A panaszos alapjogi sérelmeinek alátámasztására előadta, hogy az alapeljárásban az első tárgyaláson nem tudott megjelenni, így elmaradt a teljes körű személyes meghallgatása, továbbá a „helyszíni tárgyaláson” a tanúkat a bíróság egymás jelenlétében hallgatta meg. Kifogásolja, hogy a bíróság nem adott részletes tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy a jogvita eldöntése érdekében mely tények szorulnak bizonyításra, a bizonyítási teher melyik felet terheli. A törvény előtti egyenlőséghez való jogának sérelmét abban látja, hogy a vele szemben mindvégig jogi képviselővel eljáró felperesekhez képest ezen tájékoztatás hiányában egyenlőtlen helyzetben vett részt a peres eljárásban.
[21] Az indítványozó szerint az elsőfokú bíróság szabálytalanul beszerzett tanúvallomásokat használt fel, ugyanakkor a közigazgatási eljárás iratait – erre irányuló indítványa ellenére – sem szerezte be, és nem is utalt a bizonyítás mellőzésének okaira, ezzel sérült a tisztességes tárgyaláshoz való joga. Kifogásolja, hogy a bíróság csupán a felperesek előadását, egyoldalú állításukat igazoló szakértői véleményt vett figyelembe, ezzel sértve a törvény előtti egyenlőséget deklaráló alaptörvényi rendelkezést. Álláspontja szerint a bírósági ítéletek indokolása nem kielégítő, így sérül az indokolt bírósági döntéshez való joga. Sérelmezi továbbá, hogy a bíróságok nem tárták fel kellően az ügy előzményeit, nem biztosították a fegyveregyenlőség elvét, mivel módszeresen elutasították bizonyítási indítványait, ezért – hivatkozva az Alkotmánybíróság gyakorlatára is – álláspontja szerint megsértették a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.
[22] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó indokolása lényegében a bírói döntéseket vitatja, a bírói mérlegelést támadja, azonban nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető okfejtést arra vonatkozóan, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[23] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, illetve az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata tartozik hatáskörébe. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok mérlegelése, értékelése és ennek alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára.
[24] Az indítványozó sem a bíróságok eljárásával, sem a támadott ítéletek érdemével összefüggésben nem állított olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely alapján a bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség merülne fel.
[25] Az Alkotmánybíróság ezért nem tartotta indokoltnak az elsőfokú bíróság felhívását a kifogásolt döntések végrehajtásának az Abtv. 61. § (1) bekezdés alapján történő felfüggesztésére sem.
[26] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Dr. Szívós Mária s. k., tanácsvezető alkotmánybíró .
Dr. Balsai István s. k., alkotmánybíró Dr. Stumpf István s. k., alkotmánybíró	Dr. Pokol Béla s. k., előadó alkotmánybíró Dr. Varga Zs. András s. k., alkotmánybíró