Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00395/2020
Első irat érkezett: 02/19/2020
.
Az ügy tárgya: A Pécsi Ítélőtábla Bpfk.II.316/2019/6. számú ítélete és a 2013. évi CCXL. törvény 436. § (2) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (feltételes szabadságra bocsátás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (1) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 10/26/2020
.
Előadó alkotmánybíró: Czine Ágnes Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó utóbb kiegészített alkotmányjogi panaszában a Szekszárdi Törvényszék 5.Bpk.159/2019/2. számú és a Pécsi Ítélőtábla Bpkf.II.316/2019/6. számú ítéletei, valamint a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 436. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó feltételes szabadságra bocsátását az eljáró bíróságok a korábban hatályos büntető törvénykönyv alapján engedélyezték 2011-ben. Az azóta hatályba lépett törvény már kedvezőbb szabályokat tartalmaz a feltételes szabadságra bocsátásra, amely kedvezőbb feltételeket az indítványozó állítása szerint az ő esetében is alkalmazni kellene. Szerinte az a szabályozás, amely kizárja ezen kedvezőbb feltételekből a 2013. július 1-je előtt elítélt személyeket, az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdései, a XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe ütközik, mivel diszkriminatív, továbbá sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát..
.
Támadott jogi aktus:
    a büntetések az intézkedések egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 436. § (2) bekezdés
    5.Bpk.159/2019.
    Bpkf.II.316/2019.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_395_0_2020_inditvany_anonim.pdfIV_395_0_2020_inditvany_anonim.pdfIV_395_5_2020_indkieg (2)_anonim.pdfIV_395_5_2020_indkieg (2)_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3120/2021. (IV. 14.) AB végzés
    .
    Az ABH 2021 tárgymutatója: törvény előtti egyenlőség
    .
    A döntés kelte: Budapest, 03/09/2021
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.03.09 9:00:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3120_2021 AB végzés.pdf3120_2021 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      1. Az Alkotmánybíróság a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról 2013. évi CCXL. törvény 436. § (2) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

      2. Az Alkotmánybíróság a Pécsi Ítélőtábla 5.Bpkf.316/2019/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdés 27. § (1) bekezdés alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
      [2] A Tolna Megyei Bíróság 2011. március 17-én kihirdetett 5.B.95/2009/92. számú – a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.190/2011/17. számú ítéletével 2011. október 21-én jogerőre emelkedett – határozatával az indítványozót emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt halmazati büntetésként 20 év fegyház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.
      [3] Az indítványozót még a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) alapján ítélték el, amely nem írta elő, hogy a bíróság rendelkezzék ítéletében a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, mivel azt maga a régi Btk. 47. § (2) bekezdése meghatározta. Később a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 38. § (1) bekezdése azonban előírta, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság ügydöntő határozatában megállapítja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. Amennyiben az alapügyben eljáró bíróság a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem, vagy nem törvényesen rendelkezett a feltételes szabadságról, akkor a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 671. § 4. pontjában meghatározott egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatására van lehetőség.
      [4] A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 436. § (2) bekezdése rögzítette, hogy a régi Btk. alkalmazásával szabadságvesztésre ítélt a 2013. június 30-án hatályban volt régi Btk. rendelkezései szerint bocsátható feltételes szabadságra.
      [5] Az indítványozó egyszerűsített felülvizsgálati eljárást kezdeményezett a Szekszárdi Törvényszéknél arra hivatkozással, hogy a vele szemben szabadságvesztés kiszabó 2011. október 21-én jogerőre emelkedett ítélet nem tartalmaz a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést. Sérelmezte továbbá, hogy a Bv. tv. támadott rendelkezése diszkriminatív, mert álláspontja szerint feltételes szabadságra bocsátására az új Btk. kedvezőbb ren­delkezései vonatkoznak. Ezt a következtetést a Btk. időbeli hatályánál rögzített rendelkezésekből vonta le, mert szerinte a büntetőügyben az elbíráláskori, kedvezőbb törvényi rendelkezést kell alkalmazni.
      [6] A Szekszárdi Törvényszék 2019. október 29-én kelt 5.Bpk.159/2019/19/2. számú végzésével a felülvizsgálati eljárásra irányuló indítványt elutasította azzal, hogy a régi Btk. hatálya alá eső elítélésről szóló bírósági határozatban nem kellett rendelkezni a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, így az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló bírói mulasztás nem áll fenn. A bíróság megjegyezte, hogy az indítványozó valójában nem az alapügyben eljáró bíróság határozatát, hanem a törvény rendelkezését támadja.
      [7] A Pécsi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2019. december 19-én kelt Bpkf.II.316/2019/6. számú határozatával az elsőfokú végzést helybenhagyta.

      [8] 2. Az indítványozó 2020. február 19-én alkotmányjogi panasszal fordult közvetlenül az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság felhívására panaszát 2020. augusztus 7-én érkezett beadványában kiegészítette.
      [9] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a Bv. tv. 436. § (2) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint ez a törvényi rendelkezés ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal, valamint sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésben és a XXVIII. cikk (1) bekezdésben foglalt jogait.
      [10] Az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdés alapján kérte a Szekszárdi Törvényszék 5.Bpk.159/2019/19/2. számú, valamint a Pécsi Ítélőtábla 5.Bpkf.II.316/2019/6. számú végzéseinek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó indokolása szerint a támadott határozatok sértik az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésben, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésben foglalt jogait.

      [11] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e. A befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát [Abtv. 56. § (3) bekezdés].
      [12] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani az ügyben első fokon eljáró bírósághoz címezve. A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság támadott végzésének átvételére vonatkozó vétív nem áll rendelkezésre. Az Alkotmánybíróság azonban megállapította, hogy a másodfokú határozat kelte 2019. december 19. napja, míg az alkotmányjogi panasznak az Alkotmánybíróság által történt érkeztetésének napja 2020. február 19., így az alkotmányjogi panaszt – figyelemmel az ítélet kézbesítésének időigényére is – határidőben benyújtottnak tekinti.
      [13] A panasz részben eleget tesz az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésében foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [az Abtv. 26. § (1) bekezdés, 27. § (1) bekezdés], a támadott jogszabályi rendelkezést [Bv. tv. 436. § (2) bekezdés], a bírósági határozatok megjelölését (5.Bpk.159/2019/19/2. számú és 5.Bpkf.316/2019/6. számú végzéseket), az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdést, XXIV. cikk (1) bekezdést, a XXVIII. cikk (1) bekezdést]. A panasz indokolást tartalmaz arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések és a támadott jogszabályi rendelkezés miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az indítvány kifejezett kérelmet tartalmaz továbbá abban a tekintetben, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Bv. tv. 436. § (2) bekezdés és a támadott bírósági határozatok alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat. Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó, mint az alkotmányjogi panasznak alapul szolgáló büntetőeljárás terheltje, értelemszerűen jogosultnak és érintettnek minősül, és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
      [14] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdésén alapuló indítványában az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére is hivatkozott. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot rögzíti, vagyis a közigazgatási hatóságok eljárásának alkotmányossági mércéjét határozza meg. A panasznak alapul szolgáló ügyben nem közigazgatási hatóságok, hanem a bíróságok jártak el, ezért az Alaptörvény e rendelkezése a jelen esetben nem alkalmazható {legutóbb például: 3444/2020. (XII. 9.) AB végzés, Indokolás [23]}.
      [15] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdés és az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti indítványában egyaránt hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésre, de alkotmányjogi szempontból értékelhető indokolást nem fűzött hozzá. Az indítványozó alkotmányjogi panasza ezért ebben a vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az ilyen indokolás hiánya az indítványi elem érdemi elbírálásának az akadálya {pl. 3149/2016. (VII. 22.) AB végzés, ­Indokolás [27]}.

      [16] 4. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

      [17] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdés szerinti indítványában azzal érvelt, hogy a jogalkotó a Bv. tv. 436. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéssel megakadályozta, hogy a régi Btk.-n alapuló jogerős elítélését követően hatályba lépett Btk.-nak a feltételes szabadságra bocsátás kezdő időpontjára vonatkozó kedvezőbb szabályait az ügyében alkalmazzák. Az Abtv. 27. § (1) bekezdésén alapuló indítványában szintén ebből az érvelésből kiindulva úgy vélte, hogy vele szemben egyszerűsített felülvizsgálati indítványának az elutasításával a bíróságok hátrányos megkülönböztetést alkalmaztak.
      [18] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a XV. cikk (1) bekezdése a közhatalmat gyakorlók számára azt az alkotmányos parancsot fogalmazza meg, hogy valamennyi személyt egyenlő méltóságúként kezeljenek, és szempontjaikat egyenlő mércével és méltányossággal mérjék {például: 3206/2014. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [23]}. Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése az alapjogok egyenlőségét és a diszkrimináció tilalmát tartalmazza, amely tiltja az ebben a bekezdésben felsorolt tulajdonságok alapján történő különbségtételt elsősorban az alapjogok tekintetében, illetve az egész jogrendszerre kiterjesztve {például: 3206/2014. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [27]–[29]}.
      [19] Az indítványozó az egymással összehasonlítható jogalanyok csoportjaként mindkét jogalapon benyújtott indítványában egyaránt az elítélti kört jelölte meg. Álláspontja szerint azért kell a Btk.-t feltételes szabadságra bocsátásának elbírálásakor alkalmazni, mert mindkét törvénykönyv időbeli hatályánál szerepel az az általános elv, amelynek alapján, ha a cselekmény elbírálásakor a hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni.
      [20] Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az indítványozó a homogén csoportképző ismérvet mindkét indítványában tévesen állapította meg. A két büntető törvénykönyv a kedvezményszabályok tekintetében lényeges eltéréseket tartalmaz a jogalkotó által alkalmazott jogpolitikai megfontolások alapján. Az Alkotmánybíróság korábban már rögzítette, hogy nincs jogosítványa a büntetőpolitika által megfogalmazott szükségletek, követelmények és célok helyességéről és indokairól, így különösen azok célszerűségéről és hatékonyságáról határozattal dönteni. Az Alkotmánybíróság csak a normában testet öltött politikai döntés alkotmányosságáról vagy alkotmányellenességéről határozhat {legutóbb pl. 21/2020. (VIII. 4.) AB határozat, Indokolás [67]}.
      [21] Az indítványozó a büntető törvénykönyvek közötti eltérést kifogásolja, továbbá tévesen értelmezi a büntető törvénykönyv időbeli hatályán belül a visszaható hatályról szóló rendelkezést. Abban ugyanis nem a kedvezményszabályokról, hanem magának a bűncselekménynek az enyhébb megítéléséről van szó. A feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezések és az arra vonatkozó eljárások nem a bűnösség kérdését rendezik, hanem egy kedvezményszabályt tartalmaznak, amely a mindenkori büntetőpolitikától függ.
      [22] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ezért a régi Btk. és a Btk. hatálya alá tartozó elítéltek nem vonhatók ugyanabba a csoportba a különbségtétel vizsgálatakor. Ennek következtében az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdésében foglalt vizsgálat feltételei nem állnak fenn.
      [23] Az Alkotmánybíróság mindezen tények és indokok áttekintése, illetve mérlegelése alapján azt állapította meg, hogy az indítványozónak az Abtv. 26. § (1) bekezdésén, illetve az Abtv. 27. § (1) bekezdésén alapuló alkotmányjogi panasza nem tartalmaz olyan érvet, amely a Bv. tv. 436. § (2) bekezdés alaptörvény-ellenességét, illetve az ügyben hozott bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenességet vetne fel, vagy alapvető alkotmány­jogi jelentőségű kérdést alapozna meg.

      [24] 5. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írt befogadási kritériumoknak. Erre tekintettel az indítványt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, visszautasította.
          Dr. Juhász Imre s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Czine Ágnes
          előadó alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Juhász Miklós
          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Horváth Attila
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Sulyok Tamás
          alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          02/19/2020
          .
          Number of the Decision:
          .
          3120/2021. (IV. 14.)
          Date of the decision:
          .
          03/09/2021
          .
          .