Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01375/2022
Első irat érkezett: 06/10/2022
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.IV.21.472/2021/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (sajtó-helyreigazítás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 06/23/2022
.
Előadó alkotmánybíró: Schanda Balázs Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszában a Kúria Pfv.IV.21.472/2021/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri.
Az indítványozó önkormányzati képviselő, aki az ügy előzményeként előadja, hogy egy internetes sajtótermék honlapján 2021 márciusában megjelent, önkormányzati képviselői megbízatásáról szóló cikk - ideértve annak címét is - állítása szerint több valótlan tényállítást tartalmazott egy általa megkötött kölcsönszerződésre, és ezzel kapcsolatban korrupciós bűncselekményben való esetleges érintettségére vonatkozóan. A cikk megjelenését követően az indítványozó helyreigazítási kérelemmel, majd - miután ez nem vezetett eredményre - keresettel élt. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a másodfokú bíróság az ítéletet részben megváltoztatta, és elrendelte a cím helyreigazítását. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a kifogásolt közlések többsége olyan, ténybeli alapból levont következtetésnek, véleménynek minősülnek, amik sajtó-helyreigazítás elrendelésére nem adnak alapot. Ezzel szemben a cikk címét külön értékelve arra a következtetésre jutott, hogy az nem utal arra, hogy a szerző véleményét tükrözné, hanem a rendelkezésre álló adatokkal alá nem támasztható, valótlan tényállítást tartalmaz. A Kúria a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria a sérelmezett állítás bizonyíthatóságának vizsgálata nélkül, tévesen minősítette a címben foglalt közlést értékítéletnek, majd tévesen alkalmazta a valótlan tényállítást híresztelő sajtóra vonatkozó, alkotmánybírósági gyakorlatból levezetett kivételi szabályt, az Alaptörvény IX. cikkében foglalt véleménynyilvánítás és sajtószabadság külső korlátait alapjogsértő módon értelmezte, ami az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltósága sérelméhez vezetett. .
.
Támadott jogi aktus:
    A Kúria Pfv.IV.21.472/2021/6. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk (3) bekezdés
II. cikk
IX. cikk (1) bekezdés
IX. cikk (2) bekezdés
IX. cikk (4) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1375_0_2022_indítvány_anonim.pdfIV_1375_0_2022_indítvány_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3485/2022. (XII. 20.) AB határozat
    .
    Az ABH 2022 tárgymutatója: helyreigazítás; sajtószabadság
    .
    A döntés kelte: Budapest, 11/29/2022
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    I. cikk (3) bekezdés
    II. cikk
    IX. cikk (1) bekezdés
    IX. cikk (2) bekezdés
    IX. cikk (4) bekezdés
    26. cikk (1) bekezdés
    28. cikk

    .
    Összefoglaló a döntésről:
    Összefoglaló a döntésről:
    Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria támadott ítélete alaptörvény-
    ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az
    indítványozó önkormányzati képviselő, aki az ügy előzményeként előadta, hogy
    egy internetes sajtótermék honlapján 2021 márciusában megjelent, önkormányzati
    képviselői megbízatásáról szóló cikk (ideértve annak címét is) állítása szerint
    több valótlan tényállítást tartalmazott egy általa megkötött
    kölcsönszerződésre, és ezzel kapcsolatban korrupciós bűncselekményben való
    esetleges érintettségére vonatkozóan. A cikk megjelenését követően az
    indítványozó helyreigazítási kérelemmel, majd keresettel élt. Az elsőfokú
    bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a Kúria az elsőfokú ítéletet
    helybenhagyta. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria a sérelmezett
    állítás bizonyíthatóságának vizsgálata nélkül, tévesen minősítette a címben
    foglalt közlést értékítéletnek, majd tévesen alkalmazta a valótlan tényállítást
    híresztelő sajtóra vonatkozó, alkotmánybírósági gyakorlatból levezetett
    kivételi szabályt, ami az emberi méltósága sérelméhez vezetett. Az
    Alkotmánybíróság már korábbi döntésében is hangsúlyozta, hogy egy cikk címének
    a célja a figyelemfelkeltés, amely egyfelől közvetíti a cikk fő üzenetét,
    másfelől arra ösztönöz, hogy az olvasók elolvassák. Erre tekintettel kell a
    cikk címét önállóan is vizsgálni. A címben azonban szükségképpeni a
    leegyszerűsítő megfogalmazás, és sok esetben a pontatlanság is. A cikk tartalma
    arról szól, hogy a polgármester szerint az indítványozó valamilyen módon
    érintett lehetett a kerületi ingatlanpanamában. A cikk címében megjelenő
    „korrupció” kifejezés nem tekinthető megtévesztőnek a cikk egészéhez
    viszonyítva, emellett azon szempontot sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a
    cikk címében szerepelt a „gyanúja” kifejezés is. Ez pedig egyértelművé teszi,
    hogy az indítványozót nem ítélték el semmilyen „korrupciós” bűncselekmény
    miatt. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította.
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2022.11.29 9:30:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3485_2022 AB határozat.pdf3485_2022 AB határozat.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      h a t á r o z a t o t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.21.472/2021/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
      I n d o k o l á s
      I.

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselő (dr. Kollarics Flóra ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Pfv.IV.21.472/2021/6. számú ítélete ellen. Álláspontja szerint a támadott bírósági ítélet sérti az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését, II. cikkét, valamint IX. cikk (1), (2) és (4) bekezdését.
      [2] Az alkotmányjogi panasz alapját képező ügy tényállása szerint egy internetes oldalon (a továbbiakban: portál) 2021. március 22-én megjelent egy írás „Korrupció gyanúja miatt lemondásra szólítja fel Soproni Tamás Bálint György MSZP-s képviselőt” címmel. A cikk szerint Soproni Tamás, Terézváros momentumos polgármestere (a továbbiakban: polgármester) lemondásra szólította fel az indítványozót, mivel ő valószínűsíthetően fiktív szerződéssel próbálta menteni a kerület MSZP-s elnökének a vagyonát (a cikk szerint ugyanis 2004-ben a kerület mostani MSZP-s elnöke, akkori kerületi képviselő később alpolgármester, közreműködött két Andrássy úti ingatlan áron aluli, pályáztatás nélküli eladásában). A polgármester szerint az indítványozó 14 millió Ft-os kárt okozhatott volna az önkormányzatnak. A cikk azt is közölte, hogy a polgármester 2020 augusztusában értesült a bíróságtól arról, hogy egy Andrássy úti ingatlanpanamához kapcsolódó végrehajtási eljárásba szeretne bekapcsolódni az indítványozó, aminek okaként egy régi, közte és az MSZP kerületi elnöke között létrejött kölcsönszerződést jelölt meg (később a Fővárosi Törvényszék kimondta, hogy a bekapcsolódási szándéka az indítványozónak jogellenes volt). A cikk ezzel összefüggésben idézte a polgármestert, miszerint olyan embert nem tud képviselőnek elfogadni, aki érintett volt a 2000-es évek ingatlanpanamáiban. A polgármester azt is megerősítette a cikkben, hogy ha az indítványozó nem mond le önként a tisztségéről, akkor az első alkalommal, amikor a járványhelyzet után ülésezhet a testület, indítványozni fogja az indítványozónak minden tisztségéből való visszahívását.
      [3] A cikk megjelenését követően 2021. április 20-án az indítványozó sajtó-helyreigazítási kérelemmel élt a portál szerkesztőségéhez, valamint annak kiadójához, aki ennek határidőben nem tett eleget. Az indítványozó ezért keresettel fordult a Fővárosi Törvényszékhez (a továbbiakban: elsőfokú bíróság), aki azonban azt elutasította. Az ítélet indokolása szerint (amelyben az elsőfokú bíróság figyelembe vette a PK. 12. számú állásfoglalást is) a portál cikkében tett állításokat szövegkörnyezetükben, egymáshoz viszonyítottan is értékelni kellett. Ez alapján pedig, ha egy cikk tartalma, üzenete összességében megfelel a valóságnak, akkor annak egy kiragadott, és az egészhez képest jelentéktelen része nem szolgálhat alapul a helyreigazításra. A tájékoztatás szempontjából ugyanis egyes pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem értékelhetők elkülönülten a cikk egészétől. Nem adhat alapot a helyreigazításra az sem, ha a kifogásolt rész nem tényállításnak, hanem pusztán értékítéletnek (bírálatnak, értékelésnek), azaz véleménynyilvánításnak minősül. Ebben az esetben ugyanis ezek közölhetősége pont, hogy a társadalmi vita minél szélesebb körben való megvalósulását szolgálja. Akkor sem lehet egy állítás a helyreigazítás tárgya, ha az nem személyekre vonatkozik. Az elsőfokú bíróság figyelembe vette az Alkotmánybíróság vonatkozó gyakorlatát is (a közügyek vitathatósága, a sajtó szerepe, valamint a politikusok sajtótájékoztatójáról tájékoztató sajtó felelőssége tekintetében). Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a portál cikkében részben tényállítások, részben pedig vélemények szerepeltek, amelyeket a cikk a polgármester Facebook oldaláról vett át. Az elsőfokú bíróság szerint a cikkben hivatkozott bírósági ítélet tényszerű és igazolható volt, amelyből a polgármester és maga a portál is okkal vonhatta le a cikkbeli következtetéseket, amelyek mint ilyenek véleménynek minősültek. A vélemény pedig a fentiek szerint akkor is védett, ha a következtetés nem megfelelő. Az elsőfokú bíróság szerint a cikk címe is véleményt takart (ezért annak sem volt jelen­tősége, hogy abban a korrupció szó szerepelt). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a közszereplőknek amúgy is nagyobb a tűrési kötelezettsége, így az indítványozónak is tűrnie kellett a cikkben leírtakat.

      [4] 2. Az indítványozó ezt követően fellebbezést nyújtott be a Fővárosi ítélőtáblához (a továbbiakban: másodfokú bíróság), amely az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kimondta, hogy a cikk címe vonatkozásában köteles a portál helyreigazító közlemény kiadására, amely szerint a portál valótlanul állította, hogy a polgármester korrupció gyanúja miatt szólította volna fel lemondásra az indítványozót. Egyebekben az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.
      [5] A másodfokú bíróság a tekintetben osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy elsősorban abban a kérdésben kellett döntenie a bíróságoknak, hogy a sérelmezett állítások tényállítások vagy értékítéletek voltak-e, mivel ez alapján dönthető el, hogy azokra kérhető-e helyreigazítás. Arra is felhívta a figyelmet a másodfokú bíróság, hogy mivel a portál a polgármester Facebook oldalán olvasható bejegyzést vette át, ezért figyelemmel kellett lenni az Alkotmánybíróság 34/2017. (XII. 11.) AB határozatában foglaltakra, mivel a helyzet a másodfokú bíróság szerint hasonló a politikusok sajtótájékoztatójáról tudósító sajtó helyzetéhez. Ugyanakkor a másodfokú bíró­ság a 3214/2020. (VI. 19.) AB határozatot is figyelembe vette, amely szerint az ilyen cikk címéből egyértelműen ki kell derülnie, hogy az ott lévő állítás nem a sajtóorgánum saját gondolata, hanem azon személyé, akitől a cikk fő állításai származnak.
      [6] Mindezek alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a cikkben szereplő állítások többségében valóban tényszerű információkból levont következtetések, azaz vélemények, amelyre azonban a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Stmv.) szerint nem kér­hető helyreigazítás. A cikk címe tekintetében viszont – a fentiek szerint – eltérő álláspontra helyezkedett a másod­fokú bíróság. Ez ugyanis az alábbiakban idézettek szerint tényállítást tartalmaz: az indítványozót korrupció miatt lemondásra szólította fel a polgármester. A másodfokú bíróság szerint a 8/2018. (VII. 5.) AB határozat szerint egy cikk címének az értékelése nem oldható fel a cikk többi részének együttes értékelésében. Egy cikk címe ugyanis önmagában értékelhető, és ezért annak tartalma nem lehet pontatlan vagy megtévesztő. Jelen esetben azonban a másodfokú bíróság szerint a cikk címéből az következik, hogy a polgármester kifejezetten a korrupciós vádak miatt szólította fel az indítványozót a lemondásra, ez azonban a polgármester Facebook bejegyzéséből, és a cikk tartalmából sem következik, az tulajdonképpen csak a cikk szerzőjének következtetése, ezen jellege azonban a cikk címéből nem derül ki. Ezért a cikk címe valótlan tényállításnak minősül, amelyre az indítványozó okkal kérhetett az Smtv. szerint helyreigazítást. Mindezekre tekintettel a fellebbezésnek a másodfokú bíróság részben helyt adott.

      [7] 3. A portál szerkesztősége és kiadója a másodfokú bíróság ítéletével szemben felülvizsgálati kérelemmel élt a Kúriához. A Kúria ítéletében a másodfokú bíróság ítéletének támadott részét (a cikk címe vonatkozásában) hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéleté helybenhagyta. A felülvizsgálati kérelem szerint a cikk címét annak tartalmával együtt kellett volna értékelnie a másodfokú bíróságnak, és így a tekintetében sem lehe­tett volna helyt adni az indítványozó keresetének.
      [8] A Kúria is utalt ítélete indokolásában a 8/2018. (VII. 5.) AB határozatra, és kiemelte, hogy az Alkotmánybíróság szerint egy cikk címe lehet leegyszerűsítő vagy pontatlan is, a lényeg azonban az, hogy az ne legyen félrevezető vagy megtévesztő a cikk tartalmához viszonyítva. A 3217/2020. (VII. 19.) AB határozat szerint pedig egy sajtó­szerv egy politikus megnyilvánulásáról, sajtótájékoztatójáról bizonyítási kötelezettség nélkül adhat hírt. A portál cikke valósághűen számolt be a polgármester írásáról. A másodfokú bíróság a cikk címe tekintetében azért tartotta indokoltnak a helyreigazítást, mivel ugyan a cikk a polgármester bejegyzése alapján több visszásságra is utalt az indítványozó kapcsán, de korrupciós vádat vele szemben nem fogalmazott meg. A portál szerint azonban a cikk tartalma alapján indokolt volt ezen cím adása.
      [9] A Kúria figyelembe vette, hogy a cikk egy közügyet érintő kérdést tárgyalt, még hozzá a szabad véleménynyilvánítás körében. A közéleti szereplőknek pedig nagyobb a tűrési kötelezettsége, még a tényállításnak tűnő politikai véleményekkel szemben is. Az első- és a másodfokú bíróság is helytállóan állapította meg, hogy a cikk tartalma a polgármester Facebook bejegyzésére, valamint korábban egy másik hírportálon is megjelent értesülésekre reagált. A Kúria szerint azonban a másodfokú bíróság a cikk címe tekintetében helytelen ­következtetésre jutott. Az ugyanis csak a cikk tartalmával együtt értékelhető. Annak fényében pedig a Kúria szerint a cikk címe nem torzította el annak tartalmát, már azért sem, mivel olyan bűncselekmény nem létezik, hogy a „korrupció”, ezért ez pusztán annak a köznapi nyelvre történő „fordítása” volt, amit a cikk a tartalmában állított. Ezért összességében megállapítható, hogy a portál a cikk címe tekintetében sem lépte át a közéleti szereplőkkel szemben fennálló magasabb tűrési határt, így a cikk címe is a véleménynyilvánítás megengedett keretei között ­maradt.
      [10] A Kúria mindezek alapján elvi éllel rögzítette, hogy egy sajtóhelyreigazítási perben a cím tekintetében csak azt kell vizsgálni, hogy a cím tartalma nem torzítja-e el a cikk egészének a mondanivalóját, de a cím értékelésénél figyelemmel kell lenni a cikk tartalmára is.

      [11] 4. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy álláspontja szerint a Kúria tévesen értelmezte az Alaptörvény IX. cikkét, és nem vette figyelembe az Alap­törvény I. cikk (3) bekezdését sem, ezáltal a Kúria ítélete alaptörvény-ellenes.
      [12] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában hosszasan összegezte az Alkotmánybíróság kapcsolódó (véleménye szerint releváns) gyakorlatát, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának a gyakorlatát a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint az értékítéletek és a tényállítások, továbbá ezeknek a sajtóval való kapcsolata vonatkozásában. E körben külön kitért a sajtótájékoztatókról tudósító sajtó helyzetére (cáfolat adása és annak jelentősége), valamint a cikkek címének és azok tartalmának a kapcsolatára. Emellett szintén az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján foglalta össze az emberi méltóság legalapvetőbb tételeit és az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében szereplő szükségességi-arányossági teszt releváns elemeit.
      [13] Jelen ügy tekintetében az indítványozó kiemelte, hogy nem pusztán a cikk címe tekintetében megfogalmazott kúriai érvekkel nem ért egyet, hanem a Kúria által jóváhagyott elsőfokú és másodfokú bírósági érvekkel sem a cikk tartalma vonatkozásában. Az alkotmányjogi panasz szerint a portál cikkének tárgya nem közügy volt, mivel annak alapja egy magánjogi (kölcsön) szerződés volt, ezért már a bírósági vizsgálat kiinduló pontja is ­téves. Amennyiben mégis elfogadnánk, hogy a cikk tárgya közügy volt, az indítványozó szerint akkor sem áll meg a közszereplői minőségében megjelenő nagyobb tűrési kötelezettsége, ugyanis a kérdéses ügy tárgya egy magánjogi kintlévőségének a követelése volt, amely álláspontja szerint elvállik az önkormányzati képviselői minőségétől. Emellett véleménye szerint a bíróságok tévesen minősítették a cikk címében és tartalmában lévő állításokat értékítéletnek. A címben szereplő állítás egyértelműen bizonyítható valóságtartalommal bír, a korrupció szó a köznapi értelemben bűncselekménynek minősül (vele szemben azonban semmilyen ilyen eljárás nem indult, és természetesen elítélés sem született). A Kúria tévesen értelmezte az Alkotmánybíróság kapcsolódó gyakorlatát, a sajtó ugyanis elmulasztotta a tőle elvárható gondosságot. Azt is kifogásolta az indítványozó, hogy a portál nem kereste őt a cáfolat adása érdekében. Mindezeken túl az indítványozó szerint a Kúria nem ismerte fel a sajtószabadság és az emberi méltósága közötti kapcsolatot sem, és ezáltal természetesen kísérletet sem tett a konfliktus feloldására, nem végezte el az alapjogi mérlegelést. Az indítványozó szerint a Kúria tehát valamennyi alkotmányossági kérdésben tévedett.
      II.

      [14] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:

      „I. cikk (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”

      „II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”

      „IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
      (2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.
      […]
      (4) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.”
      III.

      [15] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-a tekintetében részben megfelel az Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeknek.

      [16] 2. Az Abtv. 27. §-a szerint az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott ­döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      [17] Az alkotmányjogi panasz határidőben a bíróságra érkezett.
      [18] Jelen ügyben az alkotmányjogi panaszt az alapul szolgáló eljárás egy felperese nyújtotta be az ügyet érdemben lezáró bírói ítélettel szemben, amely tekintetében további jogorvoslatnak nincs helye.

      [19] 3. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában hivatkozott az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének a sérelmére is. E tekintetben megállapítható, hogy az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése az alapjogkorlátozás szükségességi-arányossági vizsgálatának tesztjét rögzíti, amely mindig csak valamely alapjoggal együtt értelmezhető. Jelen esetben az indítványozó az Alaptörvény II. cikkével összefüggésben állította ennek sérelmét. Mindezek alapján megállapítható, hogy az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésére önállóan nem alapozható alkotmányjogi panasz.

      [20] 4. Az indítványozó az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdésének a sérelmét is állította. Ezzel összefüggésben fontos kiemelni, hogy ezen bekezdés szerint „a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére”. Ez a rendelkezés azonban nem önálló alapjogot állapít meg, hanem a véleménynyilvánítás szabadságának határát jelöli ki, így az indítványozó erre sem alapíthatott önálló alapjogi sérelmet {lásd ezzel egyezően: 3294/2020. (VII. 17.) AB végzés, Indokolás [19]}.

      [21] 5. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont] tehát, hogy az indít­ványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény II. cikkének, továbbá a IX. cikk (1) és (2) bekezdésének a sérelmére hivatkozott, így ­ennek a feltételnek az indítvány eleget tesz.

      [22] 5.1. Az Alaptörvény II. cikke tekintetében megállapítható azonban, hogy az indítványozó nem tett eleget az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott – a határozott kérelemre vonatkozó – törvényi feltételeknek. Ezen cikk tekintetében ugyanis az indítványozó nem adott elő, kifejezetten ezen cikk sérelmét állító érvelést, az alkotmányjogi panaszában felhozott érvei ugyanis elsősorban az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdésében a véleménynyilvánítás szabadságának korlátjaként állított elvi tételre vonatkoztak. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint azonban az indokolás hiánya az ügy érdemi elbírálásának akadálya {lásd többek között: 3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]; 3245/2016. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [10], [13]}.

      [23] 5.2. Az indítványozó megjelölte az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésének a sérelmét is. Ezen alaptörvényi cikk a véleménynyilvánítás szabadságának jogát deklarálja, amely egy olyan alapvető jog, ami természeténél fogva nem csak a természetes személyeket illetheti meg. Jelen ügyben az indítványozó azért állította a kúriai ítélet Alaptörvény-ellenességét, mivel véleménye szerint az eljáró bíróságok tévesen ítéleték meg a portál által közzé­tett cikk tartalmának és a cikk címének az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz alapját képező ügyben tehát nem az volt a kérdés, hogy az indítványozó szabadon elmondhatta-e véleményét, tehát élhetett-e a véleménynyilvánítás szabadságával, hanem arra kellett választ adnia a bíróságoknak, hogy a portál közölhette-e ezzel a címmel és tartalommal írását, vagy az ellentétes volt a IX. cikk (2) bekezdéséből fakadó kötelességekkel, és ezáltal beleütközött az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdéséből fakadó véleménynyilvánítási korlátokba. Mindezek alapján megállapítható tehát, hogy a IX. cikk (1) bekezdésének a sérelme jelen ügyben fogalmilag nem állhatott fel. Ezért a IX. cikk (1) bekezdésének a sérelme nem volt érdemben vizsgálható.

      [24] 6. Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésének a sérelmére is. Ezen alaptörvényi rendelkezés tekintetében megállapítható, hogy az indítvány megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott – a határozott kérelemre vonatkozó – törvényi feltételeknek. Az indítvány megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés és 52. § (1b) bekezdés a) pont], az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását. Az indítványozó megjelölte továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány benyújtását részletesen indokolta, kifejtve az Alaptörvényben foglalt jogok sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó kifejezett kérelmet fogalmazott meg a bírói döntés megsemmisítésére nézve [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].

      [25] 7. Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele azonban, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fenn­állása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
      [26] Az indítványozó az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésének a sérelmét abban látta, hogy véleménye szerint a Kúria téves következtetéseket és megállapításokat tett a portál cikke tekintetében és ezzel az ítélete Alaptörvény-ellenes volt.
      [27] Az Alkotmánybíróság e tekintetben az alábbiakat tartja szükségesnek megjegyezni.
      [28] Az Abtv. 29. §-a szerinti vizsgálat során az Alkotmánybíróság külön vizsgálta a portál cikkének tartalmára és külön a cikk címre vonatkozó követelményeket.

      [29] 7.1. A portál cikkének tartalmát vizsgáló kúriai ítélet rész tekintetében az Alkotmánybíróság az alábbiakat hangsúlyozza.
      [30] Az alkotmányjogi panaszában az indítványozó is részletesen ismertette az ügy szempontjából releváns ­alkotmánybírósági gyakorlatot. Az indítványozó ezen korábbi határozatokból levonható, az Alkotmánybíróság által rögzí­tett tételek téves értelmezését kérte számon az eljáró bíróságokon. Ebből fakadóan egyértelműen megállapít­ható azonban, hogy jelen ügy nem vet fel olyan új alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amelyre az Alkotmány­bíróság korábban ne adott volna már választ. Erre tekintettel az Abtv. 29. §-ának ezen feltétele nem áll fenn.
      [31] Emellett azt is kifogásolta az indítványozó, hogy a Kúria nem alkalmazta az Alkotmánybíróságnak a politikusok sajtótájékoztatójáról tájékoztató sajtóra vonatkozó követelményeket, és ezáltal nem állapította meg a cáfolat elmaradása miatt a sajtóorgánum felelősségét. E tekintetben fontos kiemelni, hogy jelen ügy alapját képező eljárás egy sajtóhelyreigazítási kérelem volt, nem pedig egy a portál cikkének kiegyensúlyozottságát vagy pedig a politikusok sajtótájékoztatójáról vagy az általuk közzétett nyilatkozatok tartalmáról tudósító sajtó felelősségét vitató eljárás. Erre tekintettel nem állapítható, hogy az a tény, hogy a Kúria ezt a kérdést nem vizsgálata nem veti fel a bírói döntést befolyásoló Alaptörvény-ellenesség kételyét. E tekintetben az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozza, hogy a Kúria következetesen alkalmazta az irányadó, a testület által korábban kimondott tételeket, figyelembe vette azokat döntése meghozatala során, nem tért el az azokban kimondott elvi tételektől, pusztán azt a szakjogi mérlegelést végezte el ezen alkotmányosági elvek alapján, amelyek elvégzése a sajtóhelyreigazítási eljárásokban egyértelműen a rendes bíróságok feladata, és azokat az Alkotmánybíróság nem vonhatja el.
      [32] Mindezek alapján megállapítható, hogy az alkotmányjogi panasz, a portál cikkének tartalmára vonatkozóan, az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése tekintetében, nem felel az Abtv. 29. §-ában foglalt követelményének, ezért az érdemben nem vizsgálható.

      [33] 7.2. Az Alkotmánybíróság azonban szükségesnek tartotta külön is vizsgálni a Kúriának a portál cikkének címe kapcsán tett megállapításait. Ennek alkotmányos oka elsősorban arra vezethető vissza, hogy az Alkotmánybíróság ezzel összefüggő korábbi gyakorlatából a másodfokú bíróság és a Kúria teljesen ellentétes következtetéseket vont le. E tekintetben tehát az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ügy az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében biztosított sajtószabadsághoz való jog vonatkozásában, a vizsgált cikk címe tekintetében a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét veti föl. A kúriai ítélet kapcsán ezért vizsgálni kell, hogy a Kúria ítélet szerinti értelmezése a cikk címére nézve megfelel-e Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdéséből fakadó szempontoknak.

      [34] 8. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 31. § (6) bekezdése alapján, a panasz befogadásáról szóló döntést mellőzve, az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése vonatkozásában, a portál cikkének címe tekintetében érdemben bírálta el.
      IV.

      [35] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

      [36] 1. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogi panasz alapján „a bírói döntésben foglalt jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja, azt, hogy a jogszabály alkalmazása során a bíróság az Alaptörvényben biztosított jogok alkotmányos tartalmát érvényre juttatta-e. Ha a bíróság az előtte fekvő, alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül járt el, és az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával, akkor a meghozott bírói döntés alaptörvény-ellenes” {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]}. Az Alkotmánybíróság nem vonhatja el azonban az ítélkező bíróságok hatás­körét az előttük fekvő tényállás elemeinek átfogó mérlegelésére, csupán a mérlegelés alapjául szolgáló jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját, illetve a mérlegelés alkotmányossági szempontjainak a meg­tartását vizsgálhatja felül.
      [37] Az Alkotmánybíróság a fentiekkel összefüggésben szükségesnek tartja azt is kiemelni, hogy az Alaptörvény 28. cikke a bíróságok részére alkotmányos kötelezettségként írja elő, hogy az ítélkező tevékenységük során a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék {pl. 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]; 28/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]; 3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [17]}. A bíróságnak tehát a jogszabályok által kijelölt értelmezési kereteken belül kell azonosítaniuk az eléjük kerülő ügy alapjogi vonatkozásait, valamint a bírói döntésben alkalmazott jogszabályokat az érintett alapjog alkotmányos tartalmára tekint­ettel kell értelmezniük.
      [38] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján tehát azt vizsgálta, hogy a Kúria helyesen ítélte-e meg a szóban forgó ügynek a sajtószabadsághoz való joggal összefüggő kapcsolatát.

      [39] 2. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt röviden áttekintette egy sajtócikk címadásával összefüggésben kialakított korábbi gyakorlatának legfontosabb elemeit.
      [40] Az Alkotmánybíróság elsőként a 8/2018. (VII. 5.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) foglalkozott egy cikk címének és a cikk tartalmának a kapcsolatával. Ezen döntésében az Alkotmánybíróság az alábbiakat rögzítette.
      [41] Egy sajtócikkben közölt információkat mindig a maguk összességében és összefüggéseikkel együtt kell értékelni, a lényegtelen tévedések, pontatlanságok azonban nem alapozhatnak meg jogsértést (Abh., Indokolás [28]).
      [42] E tekintetben elsősorban azoknak a megfontolásoknak van jelentőségük, amelyeket az Alkotmánybíróság a tényállításoknak az alkotmányjogi mérlegelésben elfoglalt helyével kapcsolatban fejtett ki. Bár az értékítéletekhez képest lényegesen eltérő mércék alapján ítélendők meg, a tényállítások is – valósak és valótlanok egyaránt – a szólásszabadság hatálya alatt állnak, és rájuk is vonatkoznak a közügyek vitájának fokozott védelme melletti érvek. „A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak. Egyrészt valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás is el­lehetetle­nülne. […] A politikai véleménynyilvánítás fokozott védelme mind a közügyekben megfogalmazott értékítéletekre, mind pedig a közügyek körébe tartozó tényállításokra vonatkozik” {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [49]–[50]}. Az Alkotmánybíróság ezzel összhangban arra is többször rámutatott, hogy bár a hamis tényállítások – szemben az értékítéletekkel, bírálatokkal – önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt, az adott ügy összes körülményének mérlegelése arra vezethet, hogy mégsincs alkotmányos lehetőség a valótlan állítást tevő jogi felelősségre vonására. Nem csak arról van szó, hogy a közügyekben megfogalmazott valótlan tényállítások büntetőjogi üldözésének alkotmánybírósági gyakorlat határt szabott [vö. 13/2014. (IV. 18.) AB határozat]. A 7/2014. (III. 7.) AB határozat a polgári jog hatálya alatt is hangsúlyozta, hogy a közügyek vitájához tartozó tények közlése tipikusan a vélemények alapja, ezért a jogi felelősségre vonás kérdésében még az alkotmányos értékkel egyébként nem bíró, utóbb hamisnak bizonyult tényállítások esetében is figyelemmel kell lenni a közéleti viták minél szabadabb folyásának érdekére {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [50]}.
      [43] Ezeket az alkotmányossági megfontolásokat tükrözi az a bírói értelmezés, amely szerint ha a sajtócikk egésze összességében valós tájékoztatást nyújt, akkor a cikk egyes mondataiban vagy fordulataiban fellelhető kisebb pontatlanságok, valótlanságok nem nyújtanak alapot jogi felelősségre vonásra (Abh., Indokolás [30]). Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanakkor a szóban forgó szempontokat eltérően kell érvényesíteni egy cikk címének megítélésekor. A cím nem egy a cikk mondatai vagy fordulatai között, hanem az olvasók figyelmének felkeltésében és a cikk tartalmának megragadásában központi szereppel bíró kiemelés, amelynek így adott esetben a személyiségi jogok sérelmére nézve is fokozott hatása lehet. Ez a kiemelő, hangsúlyozó szerep az írás címének önálló jelentőséget ad, amihez önálló értékelésnek kell társulnia a személyiségvédelem körében. Az írás címének megítélése ezért nem oldható fel a többi résszel való együttes értékelésben (Abh., Indokolás [31]). Az Alkotmánybíróság ezért a 8/2018. (VII. 5.) AB határozatában hangsúlyozta, hogy a cikk címe műfajából és az említett szerepéből adódóan természetes módon tartalmazhat leegyszerűsítést, pontatlanságot: mind a figyelemfelkeltés indokolt mértéke, mind a tartalom lényegi megragadásának szüksége behatárolja a címadás pontosságát. Az így előálló leegyszerűsítések, pontatlanságok jogszerűségének kérdése azonban nem azon múlik, hogy a cikk többi, kifejtő része ellensúlyozza-e azokat, hanem azon, hogy önmagukban véve olyan pontatlanságnak tekintendők-e, amelyek nem félrevezetők vagy megtévesztők valamely lényeges információ tekintetében. A cikk egésze szempontjából fontos körülménnyel kapcsolatban ugyanis a sajtócikk címében – sajátos szerepe miatt – önmagában sem szerepelhet lényeges, megtévesztő pontatlanság, valótlanság (Abh., Indokolás [32]).

      [44] 3. Jelen ügyben a másodfokú bíróság a cikk címe tekintetében arra a megállapításra jutott, hogy mivel a portál a cikk címében a „korrupció” szót használta, ezért az kifejezetten egy bűncselekmény elkövetésére utal, amely azonban nem következik a cikk tartalmából. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a cikk címe nem oldható fel a cikk tartalmában, így viszont a cikk címe a másodfokú bíróság szerint félrevezető és megtévesztő volt. Ezzel szemben a Kúria arra hivatkozott ítéletében, hogy a cikk címe csak annak tartalmával együtt értékelhető. A cikk címe pedig nem torzította el annak tartalmát, pusztán leegyszerűsítő módon utalt a „korrupció” szóval annak fő üzenetére. A Kúria ezért elvi éllel rögzítette, hogy egy sajtóhelyreigazítási perben a cím tekintetében csak azt kell vizsgálni, hogy a cím tartalma nem torzítja-e el a cikk egészének a mondanivalóját, de a cím értéke­lésénél figyelemmel kell lenni a cikk tartalmára is.
      [45] Az Alkotmánybíróság a fentebb ismertetett döntésében hangsúlyozta, hogy egy cikk címének a célja a figyelemfelkeltés, amely egyfelől közvetíti a cikk fő üzenetét, másfelől arra ösztönöz, hogy az olvasók (ha az online formában érhető el) megnyissák azt. Erre tekintettel kell a cikk címét önállóan is vizsgálni. A címben azonban a fentiek miatt is szükségképpeni a leegyszerűsítő megfogalmazás, és sok esetben a pontatlanság is. E körben ezért mind a figyelemfelkeltés indokolt mértéke, mind a tartalom lényegi megragadásának szüksége behatárolja a címadás pontosságát. E tekintetben az Alkotmánybíróság ismételten megerősíti azon gyakorlatát, amely szerint a cím alkotmányosságának megítélése során nem annak van jelentősége, hogy a cím pontatlanságát vagy leegyszerűsítő jellegét ellensúlyozza-e a cikk tartalma, hanem annak, hogy önmagában nem félrevezető-e a cikk címének megfogalmazásmódja.
      [46] Jelen cikk tartalma arról szól, hogy a polgármester szerint az indítványozó valamilyen módon érintett lehetett a kerületi ingatlanpanamában. A következtetéseit részben egy törvényszéki döntésre alapozta, ezért azok véleménynek tekinthetők. Az ugyan tényszerűen kijelenthető, hogy az indítványozó ellen nem indult büntetőeljárás, és ezért elítélés sem született, de az is egyértelmű, hogy a polgármester kijelentései alapján az indítványozó „tiszta kezűsége” volt a fő kérdés. Ezért a cikk címében megjelenő „korrupció” kifejezés nem tekinthető megtévesztőnek a cikk egészéhez viszonyítva. Emellett azon szempontot sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a cikk címében szerepelt a „gyanúja” kifejezés is. Ez pedig egyértelművé teszi, hogy az indítványozót nem ítélték el semmilyen „korrupciós” bűncselekmény miatt.
      [47] A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy a Kúria az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdéséből fakadó szempontok szerint ítélte meg a portál cikkének címét.

      [48] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
          Dr. Márki Zoltán s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Handó Tünde s. k.,
          alkotmánybíró




          . Dr. Schanda Balázs s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          Dr. Márki Zoltán s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Pokol Béla

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          06/10/2022
          .
          Number of the Decision:
          .
          3485/2022. (XII. 20.)
          Date of the decision:
          .
          11/29/2022
          Summary:
          The Constitutional Court rejected the constitutional complaint aimed at establishing a conflict with the Fundamental Law and annulling the challenged judgement of the Curia. As a background to the case, the petitioner, a representative of the municipal assembly, claimed that an article (including its title) published on the website of an internet press product in March 2021 about his mandate as a municipal councillor allegedly contained several untrue statements about a loan contract he had concluded and his possible involvement in a corruption offence. Following the publication of the article, the petitioner filed a request for rectification and then brought an action. The court of first instance dismissed the action and the Curia upheld the decision. In the petitioner's view, the Curia, without examining the provability of the contested statement, wrongly classified the headline as a value judgement and then wrongly applied the exception rule for the press reporting untrue facts, derived from the case-law of the Constitutional Court, which led to an infringement of his human dignity. The Constitutional Court has already emphasised in its previous decisions that the purpose of the title of an article is to attract attention, both by conveying the main message of the article and by encouraging readers to read it. In this respect, the title of the article should be examined independently. However, the wording of the title is necessarily simplistic, and it is, in many cases, inaccurate. The content of the article is that the mayor believes that the petitioner may have been involved in some way in the district's real estate scandal. The term “corruption” in the title of the article cannot be considered misleading in relation to the article as a whole, and it should also be taken into account that the title of the article included the term “suspected”. This makes it clear that the petitioner has not been convicted of any “corruption” offence. The Constitutional Court, therefore, rejected the constitutional complaint.
          .
          .