A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Balassagyarmati Törvényszék Bv.778/2018/15. számú végzése és a Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bpkf.85/2019/2. számú végzése, valamint a Kúria Bfv.I.421/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Szabó Adrienn ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege a következőképpen foglalható össze: az indítványozó fogvatartottként panaszt és kártalanítási kérelmet terjesztett elő 2018. április 3-i dátummal alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt a Balassagyarmati Fegyház és Börtön parancsnokához. Az elsőfokú bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította, mivel a fogvatartott azt nem a 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet 8. számú melléklete alapján, valamint a panaszt és a kérelmet egyazon beadványban nyújtotta be, ezért eljárási okokból az alaptalan volt. A védői fellebbezés folytán másodfokon eljáró Balassagyarmati Törvényszék az elsőfokú döntést végzésével helybenhagyta.
[3] 1.2. A 2018. augusztus 28. napján szabadult volt fogvartartott védőjén keresztül ezt követően ismételten előterjesztette a kártalanítási kérelmét 2018. október 24-én, amelyet az első fokon eljáró Balassagyarmati Törvényszék Bv.778/2018/2. számú végzésével érdemi vizsgálat nélkül elutasított. Indokolásában kifejtette, hogy az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 2018. január 1-től nem hatályos, helyébe az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) lépett, amelynek 34. § (2) bekezdése deklarálja, hogy az írásba foglalt ügyvédi meghatalmazásnak tartalmaznia kell a megbízott elfogadó nyilatkozatát is. Ezek alapján ügyvédi meghatalmazás hiányos volt, mert azon nem szerepelt a megbízott ügyvéd elfogadó nyilatkozata, így az nem a jogosulttól származónak tekinthető, és érdemi elbírálásra alkalmatlan volt.
[4] Az elsőfokú végzés ellen bejelentett védői fellebbezés folytán az ügy másodfok elé került. A védő álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által meghozott végzés jogilag téves, valamint hibás volt. Az Ütv. még nem lépett hatályba az ügyvédi meghatalmazás keltezése idején, így nem azon szabályok vonatkoztak volna rá, ugyanis véleménye szerint nem az eljárás megindításának időpontja számít a megbízást elfogadó nyilatkozat szempontjából, hanem maga a meghatalmazás keltezésének időpontja. Az eljáró Balassagyarmati Törvényszék 3.Bpkf.85/2019/2. számú végzésével az elsőfokú döntést helybenhagyta, hivatkozva annak helyes érvelésére. A másodfokú bíróság megerősítette az elsőfok megállapítását, hogy miután a kérelmét 2018. októberében nyújtották be, már az Ütv. szabályai voltak számukra irányadóak.
[5] A fogvatartott jogi képviselője által előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán került az ügy a Kúria elé, ahol Bvf.I.421/2019/2. számú végzésével azt elutasította, hivatkozva arra, hogy annak lehetősége a törvényben kizárt, ugyanis a támadott döntések nem minősültek ügydöntő határozatnak.
[6] 2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Balassagyarmati Törvényszék Bv.778/2018/2. számú elsőfokú végzése, a Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bpkf.85/2019/2. számú végzése, valamint a Kúria Bfv.I.421/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert véleménye szerint azok sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését és a XXVIII. cikk (1) bekezdését.
[7] 2.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében előadta, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében garantált tisztességes hatósági eljárás, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésében garantált tisztességes bírósági eljáráshoz való joga sérült, ugyanis az eljáró bíróságok, valamint a Kúria is tisztességtelen és alaptörvény-ellenes okokra hivatkozással utasította el kérelmét.
[8] Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az ügyvédi meghatalmazás elfogadhatósága tekintetében annak keltének időpontja számít, nem pedig a jelen esetben kártalanítási eljárás megindításának időpontja. Véleménye szerint nincs olyan törvényi rendelkezés, amely előírná, hogy adott évben kelt ügyvédi meghatalmazást csak ugyanazon évben lehet újra benyújtani, mivel a meghatalmazás annak visszavonásáig érvényes. Jelen ügyben visszavonásra nem került sor, így álláspontja alapján a bíróság helytelenül járt el a meghatalmazás kifogásolásával kapcsolatban.
[9] Az indítványozó előadta, hogy az eljáró bíróságok a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló 2016. évi CX. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) célja a fogvatartottak számára kártalanítás lehetővé tétele volt, nem azok ellehetetlenítése. Ezzel kapcsolatosan kitért még arra is, hogy egyes törvényszékek illetékességi területén különböző joggyakorlat alakult ki, amely szintén nem biztosít tisztességes eljárást, valamint hátrányosan érinti a kártalanításra jogosultakat.
[10] Az indokolásban kifejtett álláspontjának alátámasztásaként utalt több, korábbi Alkotmánybírósági határozatra, és hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság által kialakított gyakorlat szerint a tisztességes eljárás olyan mérce, amelyet az eljárás egészének figyelembevételével lehet és kell megítélni, valamint nem lehet olyan szükségesség, ami ezt arányosan korlátozhatja.
[11] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[12] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőben nyújtotta be.
[13] 3.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában – a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek – az alábbiak szerint – megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezését, illetve a sérelmezett bírói döntést, indokolja annak Alaptörvénybe ütközését és kifejezetten kéri a megsemmisítését.
[14] 3.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában – az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29. §-aiban foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
[15] Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügyben kártalanítási kérelmet nyújtott be. Megállapítható továbbá, hogy az indítványozónak a támadott határozattal szemben további jogorvoslati lehetősége nem állt fenn.
[16] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[17] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]}.
[18] Az Alkotmánybíróság megállapította ennek kapcsán, hogy az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog vonatkozásában kizárólag az eljáró bíróságok szerinte téves törvényértelmezését vitatta.
[19] 3.4. Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, figyelembe véve az eljáró bíróságok végzésében kifejtett indokolását, hogy az indítványozó panasza a sérelmezett döntéssel kapcsolatban nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel. Az indítványozó a bírói törvényértelmezést anélkül vitatta, hogy értékelhető, alapjogi sérelemre vonatkozó indokolást adott volna elő, így tehát nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[20] 4. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
. |
. |