English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02626/2021
Első irat érkezett: 06/24/2021
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.VII.37.883/2020/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (jubileumi jutalom)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 08/23/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Handó Tünde Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján - a Kúria Kfv.VII.37.883/2020/5. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 8.Kf.650.110/2020/8. számú ítélete és az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.096/2019/5. számú ítélete a laptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó hivatásos szolgálati jogviszonya megszűnését követően - a nyugdíjbiztosítási szerv szolgálati időt módosító határozata alapján - kérelemmel fordult volt munkáltatójához elmaradt jubileumi jutalom megállapítása és kifizetése iránt. A volt munkáltató a kérelmet megtagadta, és tájékoztatta őt, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján a szolgálati idő módosítására és a 30 év után járó jubileumi jutalom kifizetésére nincs mód.
Az indítványozó keresetében a régi Hszt. 110. §-a alapján a 3 év szolgálati idő után járó jubileumi jutalom címén 3 havi távolléti díjnak megfelelő összeg megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította azzal az indokkal, hogy a jubileumi jutalom megfizetésére vonatkozó igény elévült, ezért bírósági eljárásban nem érvényesíthető. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúria a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok megsértették a tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való jogát, valamint indokolatlan hátrányos megkülönbözetéssel alapjogsérelmet okoztak számára azáltal, hogy a felperesi álláspontot alátámasztó érvek, bizonyítási indítványokat is figyelembe vevő, hatékony, a végleges közigazgatási határozaton alapuló bizonyítás nem történt meg, valamint a bíróság önkényesen alkalmazta a jogszabályokat..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Kfv.VII.37.883/2020/5. számú ítélete
    Fővárosi Törvényszék 8.Kf.650.110/2020/8. számú ítélete
    Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.096/2019/5. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk (3) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2626_0_2021_Inditvany.anonim.pdfIV_2626_0_2021_Inditvany.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3474/2021. (XI. 12.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 10/26/2021
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.10.26 9:30:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3474_2021 AB végzés.pdf3474_2021 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.VII.37.883/2020/5. számú ítéletével szemben benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A dr. Fábián Ágoston ügyvéd által képviselt indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése és az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alkotmányjogi panasszal élt a Kúria Kfv.VII.37.883/2020/5. számú, 2021. április 29. napján átvett ítélete ellen, 2021. május 26-án. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság a bírói döntés alaptörvény-ellenességét állapítsa meg, tekintettel arra, hogy az sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését, valamint a XV. cikk (2) bekezdését; javasolta az ítélet megsemmisítését az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján, a Fővárosi Törvényszék 8.Kf.650.110/2020/8. és az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.096/2019/5. számú ítéletére kiterjedő hatállyal. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a tartalma szerint bírálta el.

      [2] 1.1. A beadvány és mellékletei tartalma szerint, továbbá az első- és másodfokú ítélet, a kúriai ítélet, a 02/L100/1310-8/2018. ügyszámú nyugdíjbiztosítási hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés tárgyban keletkezett határozat alapján azt lehet megállapítani, hogy az indítványozó hivatásos szolgálati jogviszonyát a foglalkoztatója a 2009. augusztus 26-án kelt parancsban – szolgálati nyugdíjra való jogosultságára tekintettel – felmentéssel 2010. április 2. napi hatállyal megszüntette. A foglalkoztató 2009. szeptember 3-i parancsa a jubileumi jutalom szempontjából megállapítható szolgálati idő kezdetét 1981. április 8. napjában határozta meg. Az indítványozó a 2010. április 2-i hatályú felmentését követően a nyugdíjbiztosítási szervnél szolgálati idő megállapítását kérte. A 2011. évben hozott határozatban a termelőszövetkezetben történt nyári munkavégzését szolgálati időként nem ismerték el; az indítványozó a határozatot tudomásul vette. Az illetékes hatóság 2018. szeptember 24-i határozatával – adategyeztetési eljárás eredményeként – az indítványozó részére az 1979. július 2. és 2017. április 30. közötti időszakra összesen 27 év 300 nap nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati időt ismert el, melyen belül a foglalkoztató által korkedvezményre jogosító időtartam 18 év 250 nap.
      [3] Az indítványozó 2018. november 20-án kérelemmel fordult a foglalkoztatójához az elmaradt jubileumi jutalom megállapítása és kifizetése iránt. Kérelmét a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: régi Hszt.) 110. §-ára és a nyugdíjbiztosítási szerv által 1979. július 2. és 2017. április 30. közötti időszakra vonatkozóan elismert jogviszonyok adataira alapította. A foglalkoztató 2018. december 6-án tájékoztatta az indítványozót, hogy a szolgálati idő módosítása – a hivatkozott határozatban 1979. július 2. és 1982. július 22. között időszakban alkalmi fizikai munka jogcímen elismert 19 nap figyelembevételével – a vonatkozó jogszabályi rendelkezések [a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Tvr.) és végrehajtási Szabályzata 192. és 193. pontjai] – alapján nem indokolt; az indítványozó szolgálati viszonya megszüntetésekor a 30 év után járó jubileumi jutalom kifizetése a régi Hszt. 110. § (1) és (3) bekezdés a)–b) pontjai szerint nem volt esedékes, erre leghamarabb 2011. április 8. napi hatállyal kerülhetett volna sor.
      [4] Az indítványozó bírósághoz fordult, módosított keresetében a volt foglalkoztatóját (alperest) a régi Hszt. 110. § alapján a 30 év szolgálati jogviszonyban töltött idő után járó jubileumi jutalom címén 3 havi távolléti díjnak megfelelő összeg megfizetésére kérte kötelezni. A közigazgatási és munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. Az indítványozó fellebbezésére a törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét – helyes indokainál fogva – helybenhagyta. A Kúria az indítványozó felülvizsgálati kérelmére indult eljárásban a törvényszék ítéletét hatályában fenntartotta. A bíróságok érvelésének lényege szerint az indítványozó jubileumi jutalomra vonatkozó igénye legkésőbb 2013. április 2. napján elévült.

      [5] 1.2. Az alkotmányjogi panasz – a közigazgatási és munkaügyi bíróság, a törvényszék és a Kúria eljárásának és döntéseiknek kritikája mellett, számos alkotmánybírósági határozatot idézve, utalva az Emberi Jogok Európai Bíróságára is – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése, valamint a XV. cikk (2) bekezdése sérelmére hivatkozik, vagyis a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog, a jogorvoslathoz való jog és hátrányos megkülönböztetés tilalma sérelmét állítja.
      [6] Az Abtv. 29. § szerinti, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány a tartalma alapján a következők szerint jelöli meg.
      [7] Arra hivatkozik, hogy „az elsőfokú bírósági döntés alapvető joggal való visszaélést valósított meg, az utólagosan jogellenesen a kereset elutasításában megnyilvánuló, ítélt dolgot eredményező korábbi bírósági eljárásnak a megindítása hiányának” az indítványozó terhére való értékelésével.
      [8] Azzal is érvel, hogy az elsőfokú bírósági döntés az Alaptörvény 28. cikkében meghatározott, valamint a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 2. § (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek („a bíróság a közigazgatási jogvitát tisztességes, koncentrált és költségtakarékos eljárásban bírálja el”) sem felelt meg; a másodfokú bíróság az alapjogsérelemmel sem értett egyet, megítélése szerint „az pedig nem jelenti a jogbiztonság sérelmét, hogy egyedi ügyben a felperes elévülés miatt nem tudta anyagi jellegű igényét érvényesíteni”.
      [9] A panasz tartalmazza, hogy „[a]z Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatos, annak lényegi tartalmát érintő követelmények teljesülésének vizsgálata, és a jogszabályi környezet alkotmányjogilag aggályos tartalma alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek minősül”. A bíróságok a konkrét ügyben „formálisan biztosították a bírósági eljárás igénybevételét és a jogorvoslathoz való jog érvényesíthetőségét, – a Kúria és másodfokú bíróság döntésének indokolása is kizárólag az elsőfokú bíróság helyes indokainak kimondására szorítkozik – amelyek az eljárási garanciák kiteljesedéséhez és a bíróság végleges döntéshozatalhoz való követelményének nem felelnek meg”.
      [10] Utalt arra, hogy a bíróságok figyelmen kívül hagyták az Alaptörvény 28. cikkében meghatározott követelményeket, elzárták hatósági döntésen alapuló igénye érvényesítésétől. A bírósági döntések contra legem jogalkalmazást valósítanak meg, mert figyelmen kívül hagyták a régi Hszt. 12. § (3) bekezdését („ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudta érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított 6 hónapon belül ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból 6 hónapnál kevesebb van hátra”). „A bíróságok nemcsak az elévülés megállapításával, hanem a tulajdonosi váromány el nem ismerésével és a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmével, továbbá az indokolatlan hátrányos megkülönböztetéssel alapjogsérelmet okoztak.”

      [11] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy szól, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

      [12] 3. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt a benyújtásra nyitva álló hatvan napos határidőn belül nyúj­totta be.
      [13] A panasz a határozott kérelem feltételeinek megfelel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés], tartalmazza ugyanis azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont, Abtv. 26. § (1) bekezdés]; az eljárás megindításának indokait [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]; az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]; az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]; indokolást arra nézve, hogy a bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]; kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírói döntések alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
      [14] Az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett azt, hogy az indítványozó érintettségének fennállása megállapítható-e a jelen esetben. Az indítványozó érintettségét az Abtv. 27. § (2) bekezdés a) pontja megalapozza: a bírósági eljárásban fél volt.

      [15] 3.1. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § (1) bekezdéséből következően nem tekinthető általános felülbírálati fórumnak, és valójában e hatásköre is – az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának védelmén keresztül – az Alaptörvény védelmét biztosítja [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés]. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések ezért önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére {lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.

      [16] 3.2. Az Alkotmánybíróság a jogorvoslathoz való alapvető jog tartalmát elemezve korábbi határozataiban megállapította azt, hogy a jogorvoslathoz való jog követelményét az egyfokú fellebbezési rendszer is kielégíti, de a törvényhozó ezen túlmenő jogorvoslati lehetőséget is adhat {9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 68; 22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [85]}. Az Alaptörvény nem tartalmaz előírást arra vonatkozóan, hogy hogyan épüljön fel hazánkban a jogorvoslat rendszere. Nem található az Alaptörvényben rögzített követelmény azzal kapcsolatosan sem, hogy a jogorvoslati fórumrendszer hány fokon biztosítsa az érintett alapjog gyakorlását. Ennek megfelelően a jogorvoslati eljárás egyfokú kialakítása az Alaptörvény kívánalmainak teljességgel eleget tesz {22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [95]}.
      [17] Az indítványra okot adó ügyben az indítványozó a foglalkoztató döntése ellen keresettel fordult a bírósághoz [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés], jogorvoslatként [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés] az elsőfokú határozat ellen fellebbezéssel, a másodfokú határozat ellen rendkívüli jogorvoslattal, felülvizsgálattal élt. A ­bíróság valamennyi eljárásban ítélettel döntött. Valamennyi eljárásban az indítványozó félként vett részt, észrevételeit előadhatta.
      [18] Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján a fentiekre figyelemmel nem állapítható meg, hogy a Kúria döntésével kapcsolatban az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek a jogorvoslathoz való jognak a panaszban állított sérelmét illetően fennállnának.

      [19] 3.3. A bíróságok ítéleteivel kapcsolatban a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog sérelmének megvalósulását az indítványozó abban látta, ahogyan a jubileumi jutalom iránti igénye elévülését a három bírói döntés elbírálta. Az első fokon eljáró bíróság részletesen indokolta ítéletét, a foglalkoztató jubileumi jutalomra vonatkozó döntéséről, az indítványozó igénye megalapozottságáról érdemben döntött, és valamennyi, az ügyben az indítványozó által felhozott érvet értékelése horizontjába emelt. A bíróság – a régi Hszt. 12. § (1), (2), (3), (4) bekezdései értelmezésével – kiemelte, hogy az indítványozó igényének elévülése legkésőbb a hivatásos szolgálati viszony megszűnésével elkezdődött, mert az indítványozó csak az alperesnél fennállt szolgálati viszonyában volt jogosult az általa követelt jubileumi jutalomra. A bíróság az elévülés nyugvása körében – a régi Hszt. 12. § (3) bekezdése alkalmazásával – azzal érvelt, hogy az indítványozó már a hivatásos szolgálati jogviszonyának megszűnését követően kérte a szolgálati idő megállapítását a nyugdíjbiztosítási szervtől, amely eljárásban és ezt követően is lett volna lehetősége arra, hogy további szolgálati idő elismerése érdekében eljárást kezdeményezzen; a 2011-ben hozott szolgálati idő megállapítására vonatkozó közigazgatási határozatot elfogadta, olyan menthető okot nem jelölt meg, amely akadályozta az igénye érvényesítésében 2010 áprilisa és 2018 decembere között, önmagában nem elégséges indok, hogy kellő bizonyítékok hiányában nem látta eredményre vezetőnek a hatósági vagy bírósági eljárás kezdeményezését.
      [20] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a jubileumi jutalom szempontjából megállapított szolgálati idő kezdő időpontját módosító parancsokat, a jogviszony megszüntetésére és az elszámolásra vonatkozó parancsokat a jogorvoslati kioktatás ellenére az indítványozó panasszal nem támadta, három éven belül követeléssel nem élt az alperes irányában; a 2018-ban határozattal elismert tizenkilenc munkavégzéssel érintett napról az indítványozó a szolgálati jogviszony megszüntetésekor is tudott, arról tudnia kellett. A Kúria azt vette alapul, hogy a tényállást érintően nem volt vita a felek között, a Kúriának is ezt alapul véve kellett a felülvizsgálati kérelemmel érintett jogszabályok alkalmazását vizsgálnia. A kúriai ítélet részletesen foglalkozik az elévülés egyes, értelmezést igénylő kérdéseivel (Indokolás [36]–[42]).
      [21] A panaszban mindezekre figyelemmel nem szerepel olyan érv, amelyből arra lehetne megalapozottan következtetni, hogy az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételek a panasz befogadását illetően fennállnak a tisztességes ­bírósági tárgyaláshoz való jogot illetően. A bizonyítékok értékelése és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve annak bizonyos fokú felülvizsgálata a jogorvoslati eljárás(ok) során az eljáró bíróságok feladata. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének, valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára az Alkotmánybíróság nem rendelkezik felhatalmazással {21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [24]; 3013/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [18]; 3221/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}.

      [22] 3.4. A panasz értelmében az indokolatlan hátrányos megkülönböztetés a kereseti kérelem elutasításában állapítható meg. A panasz nem tartalmazza annak bemutatását, hogy miért merül fel a bírói döntésekkel kapcsolatban a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség. A panaszban foglaltak alapján nincs kellő következtetési alap annak megállapítására, hogy az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti feltételeket az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése tekintetében az indítvány teljesítené.

      [23] 4. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Kúria ítélete elleni panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alkalmazásával visszautasította.
          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Handó Tünde s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Schanda Balázs s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Pokol Béla

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Márki Zoltán s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          06/24/2021
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. Kfv.VII.37.883/2020/5 of the Curia (jubilee bonus)
          Number of the Decision:
          .
          3474/2021. (XI. 12.)
          Date of the decision:
          .
          10/26/2021
          .
          .