Hungarian

Ügyszám: .	1459/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Szabó András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 1459/B/1992. AB határozat .

ABH oldalszáma: 1994/566 .

A döntés kelte: Budapest, 10/04/1994 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:               A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára  irányuló indítvány,  illetve bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő                       határozatot : Az Alkotmánybíróság  az 1963  és 1989  között  elkövetett egyes  állam  és  közrend  elleni  bűncselekmények  miatt történt elítélések  semmissé nyilvánításáról  szóló 1992. évi XI.  törvény alkotmányellenességének  megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.                         Indokolás                            I. 1. Az  1992. évi  XI. törvény  ( a továbbiakban  : Tv.  ) preambulumban rögzíti megalkotásának indokait. Eszerint "1963  után is  változatlanul hatályban maradtak azok  az   állam  és   közrend  elleni  bűncselekményeket megállapító   rendelkezések,    amelyek   alapján   olyan ítélkezési   gyakorlat    érvényesült,   mely    egyrészt ellentétben állt az akkor hatályos Alkotmányban rögzített alapelvekkel, másrészt  ellentétes volt az emberi jogokra vonatkozó általánosan  elismert elvekkel és szabályokkal, valamint a társadalom erkölcsi értékrendjével. Mindezeket nemcsak a büntetőjog eszközeivel, hanem szabálysértési és más igazgatási eljárásokkal is megsértette a rendszer. Az Országgyűlés  elítéli ezt a joggyakorlatot és erkölcsi elégtételt kíván adni mindazoknak, akiket sújtott. Nincs mód  arra,  hogy  mindenfajta  sérelmet  a  törvény orvosoljon, de  indokolt, hogy a büntetőeljárások alapján sérelmet szenvedett  személyek  -  a  jogállamiságnak  az Alkotmányban rögzített  elveivel összhangban - politikai, erkölcsi és jogi elégtételben részesüljenek. . . ". Ennek megfelelően  a Tv.  a bíróság  kötelességévé teszi, hogy ún. semmissé nyilvánítási eljárásban vizsgálja felül a törvényben  meghatározott bűncselekmények  miatt  1963. április  5.   és  1989.   október  15.   között   történt elítéléseket. A Tv. hatálya alá tartozó bűncselekmények : - összeesküvés, - lázadás, - izgatás, - más  szocialista állam  ellen elkövetett  összeesküvés,   lázadás, - hatóság vagy hivatalos személy megsértése, - közösség megsértése, - a törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás, - egyesülési joggal visszaélés, - tiltott határátlépés, - hazatérés megtagadása, - bűncselekmény a népek szabadsága ellen, - sajtórendészeti vétség, - rémhírterjesztés - az  előbbi  bűncselekményekre  vonatkozó  feljelentési   kötelezettség elmulasztása, - az  előbbi  bűncselekményekhez  kapcsolódó  bűnpártolás   ( Tv. 1. § ) . A felülvizsgálat eredményeként semmissé kell nyilvánítani a jogerős elítéléseket, "ha a bűncselekmény elkövetése az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és   Politikai    Jogok   Nemzetközi   Egyezségokmányában rögzített alapjogok  gyakorlását vagy  az  abban  foglalt elvek és célok megvalósítását jelentette. " A semmissé  nyilvánított elítéléssel  érintett személy az 1992. évi XXXII. törvény alapján kárpótlásban részesül. 2. A  Tv. alkotmányosságának  vizsgálatára több indítvány érkezett. A  Tatabányai   Városi  Bíróság  az  elítélések  semmissé nyilvánítása iránt  Bs. 3-4. , Bs. 8-9. és Bs 11-21. szám alatt  folyamatban   levő  ügyek  felfüggesztése  mellett fordult az  Alkotmánybírósághoz.  A  bíróság  álláspontja szerint  a   Tv.  az  Alkotmánnyal  "ellentétben  állónak látszik", ezért alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozza.  A  bíróság  indítványában hivatkozik   az   Alkotmány   2.   §   (1)   bekezdésében meghatározott jogállamiságra és annak alapvető elemére, a jogbiztonságra,  a   visszamenőleges  hatály   tilalmára, valamint arra, hogy az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdésének h )  pontja  szerint  az  egyéni  kegyelmezési  jogkör  a köztársasági elnököt illeti meg. A  magánszemély   indítványozó  a   Tv.  1.   §-ában,   a bűncselekményekre            adott             felsorolás alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja  szerint a törvény hatálya alá tartozó bűncselekmények   taxatív   felsorolása   ellentétes   az Alkotmány 70/A.  §-ában foglalt előírással, mert alkalmat ad a  politikai meggyőződésből  bűncselekményt elkövetett személyek közötti  hátrányos  megkülönböztetésre  és  nem biztosít jogegyenlőséget. 3.  A  Tv.  azon  rendhagyó  törvények  sorába  tartozik, amelyek a múlt rendszer koncepciós büntető jogalkotásával és  jogalkalmazásával   okozott   sérelmeket   a   magyar jogrendszerben addig  nem ismert  megoldással - a jogerős ítéletek semmissé nyilvánításával - orvosolja. Az   1956-os    népfelkeléssel   összefüggő    elítélések orvoslásáról szóló, 1989. október 20-án elfogadott, 1989. évi XXXVI.  törvény ( első  semmisségi törvény )  ex lege semmissé nyilvánította  az "1956.  október 23.  és  1963. április  4.   között,  a   népfelkeléssel  összefüggésben elkövetett politikai  bűncselekmény" miatti elítéléseket, valamint "az  ezzel bűnhalmazatban  - harci  cselekmények során -  elkövetett emberölés,  rablás,  közveszélyokozás vagy  személy  elleni  erőszak  miatti"  elítéléseket.  A törvény  az   ex  lege  semmissé  nyilvánítás  mellett  a Legfelsőbb  Bíróságot   feljogosítja   a   "meghatározott időhatáron   belül,   a   népfelkeléssel   összefüggésben méltányolható   körülmények    között   elkövetett    más bűncselekmény",  illetve   "a  meghatározott   időhatáron kívüli, de  az említett  időszak eseményeivel kapcsolatos politikai   vagy    méltányolható   körülmények    között elkövetett más  bűncselekmény" miatti elítélések semmissé nyilvánítására. Az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések ugyancsak ex lege  semmissé nyilvánításáról  az 1990. március 14-én elfogadott, 1990.  évi XXVI. törvény ( második semmisségi törvény ) rendelkezik.  Hatálya az  1945.  január  1.  és 1963.  április  4.  közötti,  az  állam  belső  és  külső biztonsága elleni bűncselekmények, a tervbűncselekmények, az  árdrágító   és  közellátás   elleni  bűncselekmények, valamint a  társadalmi tulajdont  károsító  bűncselekmény feljelentésének elmulasztása  miatti elítélésekre  terjed ki. Semmisnek  tekintendő az  olyan elítélés is, amely az adott   időhatáron    belül,   a   törvényben   felsorolt bűncselekménnyel   halmazatban    elbírált   vagy   utóbb összbüntetésbe foglalt  - annál  nem súlyosabb  büntetési tétellel  fenyegetett   -  más   bűncselekmény  miatt  is történt,    kivéve     a    háborús     és     népellenes bűncselekményeket. Már  a   második   semmisségi   törvény   előkészítésekor nyilvánvaló  volt,   hogy  az  1963.  április  4-i  végső időhatár  nem   zárja  le   a  viszonylag   nagy  számban orvoslásra váró  elítélések körét, annak ellenére, hogy a második semmisségi  törvény 1.  §-ához  fűzött  indokolás szerint  az   1963.  évi   4.  törvényerejű   rendelettel meghirdetett  közkegyelem   a   politikai   konszolidáció kezdetét jelentette. Az  1963   utáni  ítélkezési   gyakorlat  elemzésére   az igazságügy-miniszter  1991-ben  -  a  Legfelsőbb  Bíróság elnökével    egyetértésben     -    tényfeltáró-tanácsadó bizottságot hozott  létre. A vizsgálat alátámasztotta azt az igényt,  hogy azon  személyek esetében, akiket 1963 és 1989  októbere   ( az  állam  elleni  és  közrend  elleni bűncselekmények átfogó  módosításának időpontja ) között, pusztán az  alapvető emberi jogok gyakorlása vagy e célok megvalósítása  érdekében   kifejtett  magatartásuk  miatt ítéltek el,  törvényi lehetőség  nyíljon  az  őket  sújtó ítéletek semmissé nyilvánítására. Az előző  két törvény  megoldásával szemben,  a  semmissé nyilvánítás a  bíróság hatáskörébe  tartozik. Az  1945 és 1963  közötti   jogerős  elítélések   ex  lege   semmissé nyilvánításának részben  politikai, részben  jogtechnikai indokai  voltak.   A   békés,   demokratikus   átalakulás igényelte a  koncepciós és megtorló ítéletek áldozatainak jogi, erkölcsi,  politikai  rehabilitációját.  Ugyanakkor azonban  a  törvények  megalkotásának  alapjául  szolgáló vizsgálatok feltárták,  hogy a  jogsértések  orvoslása  a büntetőeljárás hagyományos  jogorvoslati eszközeivel  sem érdemi, szakmai  okokból ( a  "jogtalanság nem  csupán az ítélkezésben, hanem  a jogalkotásban  és a  jogalkalmazás irányításában  is  fellelhető  volt ) ,  sem  gyakorlati, technikai  okokból  ( az  ügyek  tömegessége,  a  büntető iratok hiányai ) nem oldható meg. Az igazságügy-miniszter  nyilatkozata szerint  az ex lege semmisség a  vizsgált időszakra  nem  volt  alkalmazható. Egyrészt a  hatalmi ágak elválasztása azt kívánta, hogy a semmisséget bíróság  mondja  ki,  és  1963  után  sem  az érintettek   száma,    sem   az    ítéleti    tényállások elégtelensége, sem  az iratok  hiánya nem  indokolta ezen elv csorbítását.  Másrészt az  érdemi bírói  közreműködés mellőzhetetlen  volt,   mivel  a   tényfeltáró  bizottság vizsgálatai   alapján    kialakított   bűncselekménykörbe beletartoznak olyan magatartások is, amelyeket a hatályos Btk. is büntetni rendel.                            II. Az indítványok nem megalapozottak. 1. A Tv. és a jogbiztonság A Tatabányai  Városi Bíróság  álláspontja szerint  a  Tv. sérti a  jogállam alapvető elemét, a jogbiztonságot, ezen belül a  visszamenőleges hatályú  szabályozás tilalmát, a norma hatásának  előreláthatóságát és  kiszámíthatóságát, valamint a  jogbiztonság formai  követelményeit : a norma világos és egyértelmű meghatározását. 1. 1.  Az Alkotmánybíróság  a jogbiztonság  és  a  jogerő viszonyával  legrészletesebben   a   törvényességi   óvás intézményét megsemmisítő 9/1992. (I. 30.) AB határozatban foglalkozott. A  jogállam  nélkülözhetetlen  eleme  a  jogbiztonság.  A jogbiztonság elve  azonban  tág  mérlegelési  és  döntési lehetőséget hagy  nyitva a  jogalkotó számára,  hiszen  a jogállamiság más  elvek érvényesülését is megköveteli, és ezek a  jogbiztonság követelményével ütközhetnek. Például az  igazságosság  egyedi  esetekben  való  megvalósulását elősegítő  méltányosság   intézménye  a   jogbiztonsággal elvileg ellentétes.  A jogbiztonság  azonban nem  szenved csorbát akkor, ha a konkrét kivételek érvényesülési körét és feltételeit  a jog  előre tisztázza.  Vonatkozik ez  a széles bírói  mérlegelést lehetővé  tevő  fogalmakra  is, amelyeknek  tartalmi   kiszámíthatóságát  a   jogállamban többféle  -   többek  között   jogegységi  -  intézmények szolgálják. Az Alkotmánybíróság  határozottan állást  foglalt  abban, hogy az anyagi igazságosság jogállami követelménye csak a jogbiztonságot  szolgáló   intézményeken  és  garanciákon belül maradva valósulhat meg és az Alkotmány nem biztosít alanyi jogot sem az anyagi igazság érvényesülésére, sem a bírósági határozatok  törvényességére.  Ezek  a  jogállam céljai  és  feladatai,  amelyek  megvalósulása  érdekében megfelelő -  elsősorban  eljárási  garanciákat  nyújtó  - intézményeket kell  létrehoznia, és  az  érintett  alanyi jogokat így  garantálnia. Az  anyagi  igazságosság  és  a jogbiztonság  követelményét  a  jogerő  intézménye  hozza összhangba -  a jogbiztonság  elsődlegessége  alapján.  A jogerő intézménye, alaki és anyagi jogerőként való pontos meghatározottsága a  jogállamiság  részeként  alkotmányos követelmény ( ABH 1992, 65-66. ) . A 10/1992.  ( II. 25.  ) AB  határozat megerősítette  : a jogbiztonság elvéből  főszabályként az  következik,  hogy lezárt jogviszonyokat  sem jogszabállyal,  sem jogszabály hatályon  kívül  helyezésével  -  származzék  ez  akár  a jogalkotótól, akár  az Alkotmánybíróságtól  -  nem  lehet alkotmányosan megváltoztatni. Mindezek ellenére  a jogerő  tisztelete nem  abszolút  és áttörhetetlen   eleme   a   jogbiztonságnak.   A   lezárt jogviszonyok érinthetetlenségének  tilalma alól engedhető kivétel, ha  a jogbiztonsággal  konkuráló más alkotmányos elv elkerülhetetlenné  teszi és  ezzel nem  okoz céljához képest aránytalan  sérelmet.  Az  alkotmányos  büntetőjog alapelveivel összhangban ilyen kivétel a jogerősen lezárt büntetőeljárások felülvizsgálata az elítélt javára, ha az eljárás később  alkotmányellenesnek bizonyult  jogszabály alapján folyt ( ABH 1992, 75. ) . Önmagában  tehát   nem  alkotmányellenes   az,   hogy   a törvényalkotó  az  ügyek  viszonylag  nagy  számában,  az elítélt javára, a büntetőeljárás rendkívüli jogorvoslatai mellett,  a   semmissé  nyilvánítási   eljárás  útján  is lehetővé tette a jogerő áttörését. 1. 2.  A Tv.  kapcsán az ex post facto jogi rendezés több összefüggésben is felmerül. A visszaható  hatályú büntetőjogalkotás  és jogalkalmazás tilalmát az  Alkotmánybíróság a  11/1992. ( III.  5. ) AB határozatban fejtette  ki részletesen.  Az állam  büntető hatalmának törvényben meghatározott határai és feltételei nem változtathatók meg annak terhére, akinek cselekményét büntetőjogilag   megítélik.    Sem   a    büntetőpolitika változása, sem az eljáró hatóságok mulasztása vagy hibája nem eshet az elkövető terhére. Ebből következik a bármely vonatkozásban súlyosabb elbírálást eredményező visszaható törvény  alkotmányellenessége   ( ABH   1992,   88.   ) . Ugyanakkor  ebből   nem  következik   annak   alkotmányos tilalma, hogy  a társadalom  értékrendjében bekövetkezett változás az elítélt javára érvényesíthető legyen. Az alkotmányosság  követelményeinek  felel  meg,  hogy  a büntetőjogi   felelősség   enyhítésének   következményeit visszaható hatállyal  kell érvényesíteni  a még jogerősen le nem  zárt ügyekben,  vagy a  rendkívüli  jogorvoslatok alapján  egyéb   okból   felülvizsgálatra   és   ismételt elbírálásra  kerülő   ügyekben.   Kétségtelen,   hogy   a büntetőjogi szabályok  változása  önmagában  még  sohasem alap a  jogerő feloldására. A jogerő tiszteletéhez fűződő alkotmányos  érdek   azt  követeli,   hogy  a  magatartás büntethetőségi  feltételeinek   és  büntetésének  enyhébb irányú módosítása  ne érintse a jogerősen lezárt ügyekben elítélteket.  ( A   büntetés   végrehajtásának   vagy   a mentesülés    bekövetkezésének     kedvezőbb    szabályai természetesen érvényesülnek  a még büntetés hatálya alatt állókra. )  Abból azonban,  hogy  csak  az  elbíráláskori enyhébb szabályok alkalmazásának kötelezettsége vezethető vissza  az   Alkotmányra,  nem  következik  egyben  annak alkotmányos tilalma,  hogy  a  törvényhozó  elrendelje  a jogerősen  lezárt   büntető  ügyek   felülvizsgálatát  az elítéltek javára.  Ennek a  jogbiztonsággal és  a  jogerő tiszteletével  konkuráló   alkotmányos  indoka   lehet  a jogállami    követelményeknek    megfelelő    büntetőjogi értékelés érvényre  juttatása a  már lezárt  jogviszonyok tekintetében is. Az  ex   post   facto   jogi   rendezés   kérdése   azzal összefüggésben is  vizsgálandó, hogy  a  Tv.  a  semmissé nyilvánításhoz szükséges  bírói mérlegelés  mércéjeként a Polgári és  Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában rögzített alapjogokat,  elveket és célokat határozta meg. Az Egyezségokmányt  az ENSZ Közgyűlése 1966. december 16- án fogadta el, és a magyar jogrendszer részévé tevő tvr-t 1976. április  22-én  hirdették  ki,  bár  rendelkezéseit 1976.  március   23-tól  kellett   alkalmazni.  Az  abban foglaltak "számonkérése"  az 1963.  április 4-től kezdődő időszakban született elítéléseknél látszólag a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába ütközik. Valójában     az      Egyezségokmány     rendelkezéseinek zsinórmértékül   alkalmazása   nem   visszaható   hatályú jogalkalmazás, még  akkor sem,  ha  a  múltbeli  ítéletek semmissé  nyilvánítása   kérdésében  olyan  rendelkezések figyelembevételét   igényli,    amelyek    az    elítélés időpontjában vagy  még nem  rendelkeztek nemzetközi  jogi értelemben vett  kötelező erővel,  vagy még  nem voltak a magyar jogrendszer  részei. Az  Egyezségokmányt a  Tv.  a bíróság jelen  idejű döntésének  fogodzójaként  határozza meg,  a  semmisség  kérdésében  hozandó  döntésnek  ezzel jelöli ki  az alapját és a határait; az Egyezségokmányban jelöli  meg  azt  az  értékrendet,  amelynek  fényében  a korábbi  ítéleteket   felül  kell   vizsgálni.  A   jelen jogállami értékrend  figyelembevétele az  elítélt  javára történik, így  normatív összevetése  a  múltbeli  jogerős bírósági határozatokkal nem alkotmányellenes. 2. 3.  Az  indítványozó  az  Egyezségokmányra  hivatkozás tartalmát  alkotmányellenesen   határozatlannak,  így   a jogbiztonságot sértőnek találja. Kétségtelen,   hogy    a   semmisség    kérdésében   való állásfoglalás  nem  egyszerű  jogalkalmazói  feladat.  Az Egyezségokmányban foglalt alapjogok, elvek, célok azonban nem értelmezhetetlenek, különös tekintettel arra, hogy az egyes alapjogok  mellett szerepelnek  e jogok  lehetséges korlátozásának esetei is. A   nemzetközi    egyezmény   egységes   értelmezése   és alkalmazása    természetesen    kívánatos    a    büntető jogalkalmazás  alkotmányossága   szempontjából,   azonban ennek feltételei  egyrészt a  Legfelsőbb Bíróság részéről szükség esetén  gyakorolt elvi  irányítással, másrészt  a semmissé  nyilvánítási   eljárásban  rendelkezésre   álló jogorvoslati  lehetőséggel   megteremthetők.  A   bíróság jogértelmező   tevékenységéhez   rendelkezésre   áll   az Alkotmánybíróság eddigi alkotmányértelmezése az alapjogok tekintetében. Önmagában  tehát   az,  hogy   a  Tv.  az  Egyezségokmány rendelkezéseit jelöli  meg olyannak,  amellyel a  jogerős ítéletben  megállapított  bűncselekményt  a  bíróságoknak össze  kell   vetni,  és  amelynek  alapján  az  elítélés semmisségéről dönteniük  kell, nem  teszi  a  jogszabályt alkotmányellenesen határozatlanná. 2. A Tv. és a diszkrimináció tilalma A  magánszemély  indítványozó  a  politikai  motívumokból egyéb bűncselekményt  elkövetők kirekesztését kifogásolva a   jogegyenlőség    sérelmének    és    alkotmányellenes megkülönböztetésnek tekinti, hogy a Tv. alapján kizárólag az 1.  §-ban felsorolt  bűncselekmények miatti elítélések felülvizsgálatára  és  semmissé  nyilvánítására  kerülhet sor. A törvényjavaslat  országgyűlési vitájának egyik központi kérdése volt  a bűncselekmények  körének meghatározása. A Tv. 1.  § a ) - o ) pontjaiban szereplő tényállások közül több e  vita eredményeként  került be  a  felsorolásba  A javasolt, de végül el nem fogadott bűncselekmények között szerepelt   a    katonai   szolgálat    megtagadása,   az embercsempészés,  a   fogolyszökés,  a   kémkedés  és   a közveszélyes munkakerülés. Javaslatként hangzott el olyan generál-klauzula  felvétele,  amely  szerint  a  semmissé nyilvánítási eljárás  lefolytatható  lenne  minden  egyéb olyan  bűncselekmény  esetén,  amelynél  az  elítélés  az Egyezségokmányban foglalt  jogok gyakorlását  büntette. A végül elfogadott  megoldás helyessége  vagy a  felsorolás teljessége    megkérdőjelezhető,    azonban    ezek    az alkotmányosság megítélése  szempontjából nem  alapvetőek. Méltányosság okán  ugyanis a  felsorolás  kiegészítése  a törvényhozó   belátásától    függ   és    ilyenként   nem alkotmányossági kérdés. Az alkotmányos  megkülönböztetés és  az  alkotmányellenes diszkrimináció elhatárolásában az Alkotmánybíróság eddigi határozataiban, ezek  közül  is  elsősorban  a  politikai jóvátétel   folyamatában    központi   szerepet    játszó kárpótlási határozatokban  kifejtett  állásfoglalások  az irányadóak [ 9/1990. (IV. 25.) AB hat. ( ABH 1990, 48. ), 21/1990  (X. 4.)  AB  hat.  (  ABH  190, 73. ) ,  16/1991 (IV. 20.)  AB hat.  ( ABH 1991, 57. ) , 28/1991. (VI. 3.) AB hat. ( ABH 1991, 87. ) ] . Az Alkotmánybíróság  következetes  gyakorlata  szerint  a törvény    általi    megkülönböztetés    önmagában    nem alkotmányellenes,   feltéve,    hogy   nem    sérti    az állampolgárok  egyenlő  méltóságát,  és  nem  ütközik  az Alkotmány által  védett alapjogokba.  A múlt  rendszerben sérelmet szenvedetteknek  nincs alanyi joga arra, hogy az őket ért  hátrányok ténye  miatt  bármilyen  elégtételben részesüljenek.   A    jóvátételi    folyamat    politikai indíttatású; az  államnak  nincs  jogi  kötelezettsége  a jogsérelmek orvoslására.  Mivel az  1963 és  1989 között, bűncselekmény  miatt   elítéltek  nem   eleve  jogosultak elítélésük   sajátos   szempontú   felülvizsgálatára,   a kedvezményezettek  köre  tekintetében  csak  az  önkényes megkülönböztetés   tekinthető    alkotmányellenesnek.   A megkülönböztetés akkor  önkényes, vagyis a törvényhozó az egyenlő méltóság  alkotmányos követelményét  akkor  sérti meg, ha  a megkülönböztetésnek  nincs alkotmányos  indoka vagy ésszerű, elfogadható oka. Nem alkotmányellenes, ha a törvény  megítélésében   egy  tekintet   alá  eső   ügyek csoportjából valami  kimarad, habár  méltányosságból  oda volna  sorolható.   A  méltányossághoz   senkinek   nincs alkotmányos joga. A Tv.  e tekintetben  sem alkotmányellenes, a kiválasztás nem önkényes  és nem  ésszerűtlen. A  törvényjavaslatot a korszak  politikai,   történelmi  elemzése,   valamint  a jogszabályok és  büntető joggyakorlat  alapos  vizsgálata előzte meg. ( A vizsgálatot összefoglaló tanulmányokat és a törvényjavaslatot az igazságügy-miniszter az eljárásban megküldte. )  Mind a  törvényjavaslat indokolása, mind az országgyűlési vita  feltárta azt  a jogalkotói szándékot, hogy azon  bűncselekmények  rendkívüli  felülvizsgálatára kerüljön sor,  amelyek esetében  nagy valószínűséggel  az elítélés  a  politikai  szabadságjogok  gyakorlása  miatt történt   az    emberi   jogok   és   szabadságok   olyan korlátozásaként,   amely    a    demokratikus    jogállam értékrendje szerint nem elfogadható. Alkotmányossági szempontból  nem  kifogásolható,  hogy  a pozitív jognak  megfelelően  született  büntető  ítéletek megsemmisítéséhez nem  a belső  alkotmányos  értékrendet, hanem a  nemzetközi jogot határozták meg kiindulópontként és a  bűncselekmények kiválasztásához  etalonként nem  az Alkotmányt,  hanem  nemzetközi  egyezményt,  a  Politikai Egyezségokmányt választották.  ( Az Európai  Emberi  Jogi Egyezményt csak egy évvel a Tv. elfogadása után hirdették ki. ) Nem  alkotmányellenes   a  politikai   motívumú,  a  múlt rendszerrel    szembeni     politikai    beállítottságból elkövetett,  de   a  Tv.   hatálya  alá   be  nem  sorolt bűncselekmény      miatti      elítélések      semmisségi felülvizsgálatának kizárása  sem. Az  Alkotmánybíróság az elévülésről  állást   foglaló  11/1992.   (III.  5.)   AB határozatban  a   jogbiztonsággal  ellentétesnek  találta olyan fogalmak  használatát, mint a "politikai ok", mivel nem határozható meg a szükséges egyértelműséggel, hogy mi és milyen  értékrendhez képest  minősül  politikai  oknak ( ABH 1992,  92. ) .  Kétségtelen, hogy  jelen esetben az ehhez hasonlóan  megfogalmazott feltétel nem a polgárokra hátrányos,  hanem   a   bűncselekmény   miatt   elítéltek szempontjából    előnyös    felülvizsgálat    lehetőségét szolgálná, azonban  a jogbiztonság,  a jogerő  tisztelete mint alkotmányos  érték és  követelmény indokolja, hogy a törvény   kerülje   az   olyan   bizonytalan   feltételek meghatározását,  amelyek  parttalanná  tennék  a  jogerőt feloldó semmisségi eljárás megindítását. 3. Az  indítványozó szerint  alkotmánysértő, hogy  a  Tv. hatálya alá  tartozó elítélések ügyében a törvényhozó nem engedte át  a köztársasági  elnöknek az adott ügyekben az egyéni kegyelem gyakorlásának jogát. A  közkegyelem   és   az   egyéni   kegyelem   gyakorlása tekintetében nincsenek  alkotmányos előírások  [ 39/1991. (VII.  3.)   AB  hat.   ( ABH  1991,   164.  )   ] ,  így alkotmányossági szempontból  nem  kifogásolható,  hogy  a törvényhozó  a   Tv.  preambulumában   célként  megjelölt politikai, jogi és erkölcsi elégtételre a jogerős büntető ítéletek bírósági  megsemmisítését  és  nem  a  kegyelmet tartotta alkalmasnak.                     Dr. Sólyom László                az Alkotmánybíróság elnöke         Dr. Ádám Antal            Dr. Kilényi Géza          alkotmánybíró             alkotmánybíró         Dr. Lábady Tamás          Dr. Schmidt Péter           alkotmánybíró            alkotmánybíró                     Dr. Szabó András                   előadó alkotmánybíró                  Dr. Tersztyánszky Ödön                       alkotmánybíró                    Dr. Zlinszky János                       alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	1459/B/1992
Date of the decision: .	10/04/1994
.
.