Hungarian

Ügyszám: .	1020/B/2000
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 21/2001. (VI. 21.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2001/231 .

A döntés kelte: Budapest, 06/18/2001 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés alapján  – Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró különvéleményével –meghozta a következő                         határozatot:     1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy  a  közhasznú szervezetekről  szóló  1997.  évi  CLVI.  törvény  7.  §  (1) bekezdés  a)  pontja  az  egyszemélyes  közhasznú  társaságok vonatkozásában  alkotmányellenes, ezért 2001.  december  31-i hatállyal megsemmisíti.     2.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy  a  közhasznú szervezetekről  szóló  1997.  évi  CLVI.  törvény  7.  §  (1) bekezdés a) pontja a Fővárosi Bíróság, mint Cégbíróság  előtt folyamatban  levő  Cg.  01-14-000308/5.  számú,  Cg.   01-14- 000305/5.  számú,  Cg.  01-14-000307/4.  számú,  Cg.   01-14- 000271/12.  számú,  Cg. 01-14-000114/15.  számú,  Cg.  01-14- 000078/12. számú, Cg. 01-14-000312/4. számú, valamint  a  Cg. 01-14-000306/3. számú cégeljárásokban nem alkalmazható. Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                           Indokolás                              I. A   Fővárosi  Bíróság,  mint  Cégbíróság  bírája  az   előtte folyamatban  lévő  Cg.  01-14-000308/5.  számú,  Cg.   01-14- 000305/5.  számú,  Cg.  01-14-000307/4.  számú,  Cg.   01-14- 000271/12.  számú,  Cg. 01-14-000114/15.  számú,  Cg.  01-14- 000078/12. számú, Cg. 01-14-000312/4. számú, valamint  a  Cg. 01-14-000306/3.  számú ügyekben az Alkotmánybíróságról  szóló 1989.  évi  XXXII. törvény (a továbbiakban:  Abtv.)  38.  §-a alapján  a cégeljárás felfüggesztése mellett kezdeményezte  a közhasznú  szervezetekről szóló 1997. évi  CLVI.  törvény  (a továbbiakban:   Kszt.)   7.  §   (1)   bekezdés   a)   pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.  A végzés   indítványt  tartalmaz  arra  nézve   is,   hogy   az Alkotmánybíróság határozatában mondja ki azt is, hogy a Kszt. vitatott   szabálya   a   felfüggesztett   eljárásokban   nem alkalmazható. Az    Alkotmánybíróság    az   egyes   ügyekben    benyújtott indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el. A  Kszt.  7. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a közhasznú szervezet  létesítő  okiratának tartalmaznia  kell  a  vezető szerv   ülésezésének  gyakoriságára,  ülései   összehívásának rendjére   és   a  napirend  közlésének  módjára,   üléseinek nyilvánosságára,  határozatképességére és a  határozathozatal módjára vonatkozó előírásokat. Az   indítványozó  rámutat  arra,  hogy  a  Kszt.-nek  ez   a rendelkezése  kogens  szabály, e  rendelkezések  hiányában  a létesítő   okirat  semmis.  Ugyanakkor  a  Kszt.-nek   ez   a rendelkezése az egyszemélyes gazdasági társaságok esetén  nem alkalmazható, ugyanis a gazdasági társaságokról  szóló  1997. évi  CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 19. § (4) bekezdése alapján az egyszemélyes gazdasági társaságok esetén taggyűlés nem  működik,  a társaság legfőbb szerve hatáskörébe  tartozó ügyekben az egyedüli tag dönt. Az    indítványozó   álláspontja   szerint   a    jogszabályi rendelkezéseknek ilyen kollíziója folytán sérül az  Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogbiztonság követelménye. Ez   a   kollízió  alapjogi  jogsérelmet  is  okoz,  mert   a kollíziónak  a  jogalkalmazó  által  történő  feloldása   sem lehetséges  anélkül, hogy az alkotmányellenes diszkriminációt ne eredményezzen. Ugyanis ha a jogalkalmazó nem alkalmazza  a Kszt.  vitatott rendelkezéseinek szabályait, ellentétbe kerül a   törvény  megalkotásakor  kitűzött  célokkal,  nevezetesen azzal,  hogy a közhasznú szervezetek belső működése, döntései a    nyilvánosság    által   ellenőrizhetők    legyenek.    A nyilvánosságnak és az ellenőrizhetőségnek ezek a Kszt.  7.  § (1)  bekezdés  a) pontjában megfogalmazott garanciái  csak  a többszemélyes   alapítású   társaságoknál   alkalmazhatók   a jogalkotó   szándékának   megfelelő   tartalommal.   Így   az egyszemélyes alapítású társaságok olyan eltérő jogi helyzetbe kerülnek,  amelyeket  a  jogalkotó nem szándékozott  számukra nyújtani. Így a szabályozás pontatlansága, hiányosságai miatt a  Gt.  és a Kszt rendelkezései közötti kollízió az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlőség alkotmányos elvét  is sérti. A    hiányos   szabályozás   nyomán   kialakult,   a    helyi önkormányzatokkal    szemben    alkalmazott    diszkriminatív jogalkalmazási  gyakorlat pedig sérti a helyi  önkormányzatok számára  az  Alkotmány  42. §-ában biztosított  önkormányzati autonómiát. Az  indítványozó  rámutat  a  vitatott  törvényi  rendelkezés értelmezése  során kialakult bírói gyakorlat ellentmondásaira is,  valamint  arra, hogy a közigazgatás továbbfejlesztésének 1999-2000.  évekre  szóló kormányzati  feladattervéről  szóló 1052/1999.  (V.  21.)  Korm. határozat és  az  államháztartás pénzügyi  rendszerének  továbbfejlesztési  irányairól  és   a kincstári  rendszer  új  szervezeti rendjének  kialakításáról szóló  2064/2000.  (III.  29.)  Korm.  határozat  alapján   a költségvetési   feladatok   közhasznú   társaságba    történő áthelyezése ugrásszerűen nő. A létrejövő közhasznú társaságok jelentős része egyszemélyes alapítású. Így a Kszt. 7.  §  (1) bekezdés    a)    pontjában   foglaltak   alkalmazhatóságával kapcsolatos bizonytalanság már olyan helyzetet teremt,  amely ellehetetleníti a bíróság bejegyzési gyakorlatát. Az   Alkotmánybíróság   megkereste  az  igazságügy-minisztert álláspontjának megismerése érdekében.                              II. Az indítvány megalapozott. 1.  A  közhasznú társaságról a Polgári törvénykönyvről  szóló 1959.  évi  IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)  57.-60.  §-ai rendelkeznek. A Ptk. 57. § (2) bekezdése a közhasznú társaság alapítására nézve a következő rendelkezést tartalmazza: “(2)  A  közhasznú  társaságra az e törvényben  meghatározott eltérésekkel  a  gazdasági társaságokról szóló  törvénynek  a gazdasági társaságokra irányadó közös szabályait, valamint  a korlátolt  felelősségű társaságra vonatkozó  szabályait  kell megfelelően alkalmazni.” A  Gt.  szabályai lehetővé teszik, és a Ptk.-nak a  közhasznú társaságra vonatkozó rendelkezései nem zárják ki egyszemélyes alapítású közhasznú társaság alapítását. A  Kszt.  a  köz érdekében tevékenykedő különféle szervezetek közhasznú  (kiemelkedően  közhasznú) jogállású  szervezetként való elismeréséről rendelkezik. A Kszt. 2. § (2) bekezdésének d)  pontja  a  közhasznú jogállású szervezetként  elismerhető szervezetek  között  sorolja fel a  közhasznú  társaságot.  A Kszt.  nem  zárja  ki  az  egyszemélyes  alapítású  közhasznú társaság közhasznú jogállású szervezetként való elismerésének lehetőségét. A  Kszt.  7. § (1) bekezdés a) pontja ugyanakkor a  következő rendelkezést tartalmazza: “7.   §   (1)   A  közhasznú  szervezet  létesítő  okiratának tartalmaznia kell a) a legfőbb szerv és – ha azzal nem azonos – az ügyintéző és képviseleti szerv (a továbbiakban együtt: vezető szerv) 1.  ülésezésének gyakoriságára, amely az évi  egy  alkalomnál kevesebb nem lehet, 2.  ülései  összehívásának rendjére és a napirend  közlésének módjára, 3.  üléseinek  nyilvánosságára,  határozatképességére  és   a határozathozatal módjára, .... vonatkozó szabályokat” A Kszt. 26. § f) pontja értelmező rendelkezést tartalmaz arra nézve,  hogy  a  törvény alkalmazásában mely  szerveket  kell legfőbb szerven érteni: “f)  legfőbb  szerv: az alapítvány és a közalapítvány  kezelő szerve   (szervezete),  a  társadalmi  szervezet  alapszabály szerinti   legfőbb  szerve,  valamint  a  közhasznú  társaság taggyűlése;” A   Gt.   19.  §  (4)  bekezdése  az  egyszemélyes  gazdasági társaságra nézve a következő szabályt tartalmazza: “(4)   Egyszemélyes  gazdasági  társaság  esetében  taggyűlés (közgyűlés) nem működik. A gazdasági társaság legfőbb  szerve hatáskörébe  tartozó  kérdésekben az  egyedüli  tag,  illetve részvényes dönt.” E  rendelkezéseket  figyelembe véve megállapítható,  hogy  az egyszemélyes alapítású gazdasági társaságok esetében a  Kszt. 7.  §  (1)  bekezdésének a) pontja a jogalkalmazás során  nem értelmezhető. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy  a  Kszt.  vitatott rendelkezése   és   a   Gt.-nek  az  egyszemélyes   gazdasági társaságokra vonatkozó szabályai között az indítványozó által kifejtett ellentmondás fennáll. Az  Alkotmánybíróság  35/1991.  (VI.  20.)  AB  határozatában állást foglalt abban a kérdésben, hogy a normakollízió esetén milyen   feltételek  mellett  van  helye  alkotmányellenesség megállapításának: “Az   Alkotmánybíróság  elvi  éllel  mutat  rá   arra,   hogy meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes –   vagy  az  értelmezéstől  függően  ellentétes  –  törvényi rendezése  önmagában  nem  jelent  alkotmányellenességet.  Az ilyen  rendezés alkotmányellenessé csak akkor  válik,  ha  az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével  is együtt  jár,  vagyis,  ha az ellentétes tartalmú  szabályozás anyagi  alkotmányellenességhez  vezet,  tehát  például  ha  a rendelkezések  valamelyike meg nem engedett  diszkriminációt, egyéb    alkotmányellenes   helyzet    megteremtését,    vagy Alkotmányos  alapjog korlátozását eredményezi. ”  (ABH  1991, 175., 176.) 2.  Az  indítvány  alapján az Alkotmánybíróság  elsőként  azt vizsgálta meg, hogy a törvényi rendelkezések közötti kollízió sérti-e  az  Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésében  szabályozott jogállamiságból következő jogbiztonság követelményét. Az  Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette, hogy  a jogállam  alapvető,  nélkülözhetetlen eleme  a  jogbiztonság. Elsőként  a  törvényességi óvás alkotmányosságának vizsgálata során  hozott 9/1992. (I. 30.) AB határozatában  fejtette  ki azt, hogy "a jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó –  kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes  részterületei és az egyes jogszabályok  is  világosak, egyértelműek,   működésüket   tekintve   kiszámíthatóak    és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis  a jogbiztonság  nem  csupán  az  egyes  normák  egyértelműségét követeli   meg,   de  az  egyes  jogintézmények   működésének kiszámíthatóságát is." (ABH 1992, 59, 65.) A  Kszt.  7.  §  (1)  bekezdés a) pontja  olyan  belső  szerv működési   rendjének  szabályozását  írja   elő,   amely   az egyszemélyes  alapítású közhasznú társaságokban  a  társasági jog  szabályai  szerint nem létezik, így a Kszt.  e  szabálya által    megkövetelt    rendelkezések    létesítő    okiratba foglalásának  előírása az egyszemélyes  közhasznú  társaságok esetében legfőbb szerv, taggyűlés hiányában nem teljesíthető. Ugyanakkor  a Kszt. kivételt nem tűrő, kogens rendelkezésként írja   elő   a   szervezet  vezető  testülete  döntéshozatali mechanizmusának  nyilvánosságára,  átláthatóságára  vonatkozó garanciális  szabályoknak a létesítő okiratba foglalását,  és támasztja  ezt a tartalmi követelményt a törvény hatálya  alá tartozó   szervezetek   közhasznú   jogállása   elismerésének feltételeként.   A   törvényi   szabályok   kollíziója    azt eredményezi,  hogy  törvénysértést követ  el  a  jogalkalmazó akkor   is,  ha  a  közhasznú  társaság  közhasznú  jogállású szervezetként való elismeréséhez megköveteli a Kszt. 7. § (1) bekezdés  a)  pontjában  foglaltaknak  a  létesítő  okiratban történő  szabályozását és akkor is, ha  eltekint  azoktól.  A vitatott  szabályok kogens előírása az egyszemélyes alapítású közhasznú  társaságok esetében jogilag lehetetlenre  irányul. Ugyanakkor  a támadott rendelkezés az egyszemélyes  alapítású közhasznú társaságok esetén nem alkalmas a szabályozás  által elérni kívánt törvényi célok megvalósítására sem. A  Kszt. 7. §-ához fűzött indokolás a szabályozás indokait  a következőkben jelöli meg: “A  szabályozás  célja, hogy a közhasznú szervezet  működését átláthatóbbá tegye, a működést a szervezetre vonatkozó státus szabályokhoz  képest  pontosabban meghatározott  eljárási  és szervezeti rendbe terelje, elősegítse a döntéshozatal  nyomon követhetőségét, biztosítsa a nyilvánosság közhasznú szervezet által vállalt és a törvény által előírt szintjét.” A  vitatott  rendelkezés célja tehát az,  hogy  biztosítsa  a szervezet      működésének,      döntési      mechanizmusának nyilvánosságát. A  jogi  szabályozás ellentmondásossága miatt az egyszemélyes alapítású közhasznú társaság esetén a nyilvánosságnak  és  az átláthatóságnak   a  törvény  által  a  közhasznú   jogállású szervezetté  minősítéshez megteremteni kívánt  garanciái  sem érvényesülnek. A Kszt. hatálya alá tartozó szervezetek közfeladatokat látnak el  és  e  közfeladataik ellátáshoz a Kszt.-ben meghatározott kedvezményekben  részesülnek, mind a  közfeladatok  ellátása, mind    a   közpénzekkel   való   gazdálkodás   tisztaságának biztosítása   megköveteli,  hogy  e   szervezetek   közhasznú jogállásának  elismerését  és  működésük  rendjét  egyértelmű szabályok határozzák meg. A  Kszt.  7.  § (1) bekezdés a) pontjában foglalt szabályozás mivel   kiszámíthatatlanná  teszi  a   jogalkalmazó   szervek magatartását,    az    egyszemélyes   közhasznú    társaságok működésével  kapcsolatos  törvényi követelményeket,  sérti  a jogbiztonságot.  A Kszt. és a Gt. szabályai  között  fennálló kollízió   jogalkalmazói  jogértelmezéssel   a   jogbiztonság sérelme nélkül nem oldható fel. Ezért  az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy  a  vitatott rendelkezés   sérti  az  Alkotmány  2.  §  (1)   bekezdésében szabályozott    jogállamiság   elvéből   folyó   jogbiztonság követelményét. Tekintettel  arra,  hogy az Alkotmány 2. §  (1)  bekezdésének sérelme   alapján  a  vitatott  szabály  alkotmányellenessége megállapítást  nyert,  az  Alkotmánybíróság  az  indítványozó által  felvetett  további  alkotmányossági  kifogásokat   nem vizsgálta. 3.  Az  Alkotmánybíróság – tekintettel  annak  alkotmánysértő voltára   –  a  Kszt.  7.  §  (1)  bekezdésének  a)   pontját megsemmisítette. A  vitatott  szabály nem minden, a Kszt. hatálya alá  tartozó szervezet,  hanem  csak az egyszemélyes  alapítású  közhasznú társaságok   vonatkozásában   alkotmányellenes,   ezért    az Alkotmánybíróság  megfelelő időt kívánt adni  a  jogalkotónak arra,  hogy  az  egyszemélyes alapítású közhasznú  társaságok közhasznú jogállású szervezetként való elismerésének  sajátos szabályait megalkossa, ezért a Kszt. 7. § (1) bekezdésének a) pontja  megsemmisítésének  időpontját  az  Abtv.  43.  §  (4) bekezdésében  foglalt  felhatalmazás  alapján   egy   későbbi időpontban 2001. december 31.-ében határozta meg. Az  Abtv.  38.  § (1) bekezdése szerint a bíró –  az  eljárás felfüggesztése  mellett  – abban az esetben  kezdeményezi  az Alkotmánybíróság eljárását, ha az előtte folyamatban levő ügy elbírálása  során olyan jogszabályt vagy az állami  irányítás egyéb    jogi   eszközét   kellene   alkalmaznia,    amelynek alkotmányellenességét észleli. A bíró által, az Abtv. 38. §-a alapján  kezdeményezett ügyekben az Alkotmánybíróság  konkrét normakontrollt  gyakorol,  nem pusztán  a  megtámadott  norma alkotmányosságáról és megsemmisítéséről kell döntenie,  hanem az alkotmánybírósági eljárás tárgya annak elbírálása is, hogy a   vitatott   szabály  a  bíróság  előtt  folyó   eljárásban alkalmazható-e  vagy sem. [6/1998. (III. 11.)  AB  határozat, ABH 1998, 91.] Az  Abtv.  43. § (4) bekezdése lehetőséget ad arra,  hogy  az Alkotmánybíróság kimondja az alkotmányellenesnek ítélt  norma konkrét ügyben való alkalmazásának tilalmát abban az esetben, ha  azt  a  jogbiztonság, illetőleg az eljárást  kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. Tekintettel   arra,  hogy  a  bíró  felfüggesztő   végzésével érintett    közhasznú    jogállású    közhasznú    társaságok létrejöttének feltétele a cégnyilvántartásba való  bejegyzés, így  különösen fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a bíróság  az ügyükben  döntést hozzon. Ezért – tekintettel  arra,  hogy  a Kszt.  7.  §  (1)  bekezdésének  a)  pontja  az  egyszemélyes közhasznú   társaságokkal  szemben  a   közhasznú   jogállású szervezetként    való   elismerésükhöz    nem    teljesíthető feltételeket  támaszt – az Alkotmánybíróság – élve  az  Abtv. 43.  §  (4) bekezdésében foglalt felhatalmazással – kimondta, hogy   az   alkotmányellenessé  nyilvánított  rendelkezés   a Fővárosi Bíróság, mint Cégbíróság előtt folyamatban levő  Cg. 01-14-000308/5. számú, Cg. 01-14-000305/5. számú, Cg.  01-14- 000307/4.  számú,  Cg.  01-14-000271/12.  számú,  Cg.  01-14- 000114/15.  számú,  Cg. 01-14-000078/12.  számú,  Cg.  01-14- 000312/4.   számú,   valamint   Cg.   01-14-000306/3.   számú cégeljárásokban  e  határozat  közzétételének  napjától   nem alkalmazható. A  határozat Magyar Közlönyben történő közzététele  az  Abtv. 41. §-ában foglalt rendelkezésen alapul.                       Dr. Németh János                  az Alkotmánybíróság elnöke                                   Dr. Bihari Mihály                     Dr. Czúcz Ottó     alkotmánybíró                          alkotmánybíró                                   Dr. Erdei Árpád                  Dr. Harmathy Attila     alkotmánybíró                          alkotmánybíró                                   Dr. Holló András                     Dr. Kiss László     előadó alkotmánybíró                   alkotmánybíró                                   Dr. Kukorelli István               Dr. Strausz János     alkotmánybíró                          alkotmánybíró                                            Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva                         alkotmánybíró Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró különvéleménye Álláspontom   szerint   el   kell   utasítani    azokat    az indítványokat,    amelyek   arra    irányulnak,    hogy    az Alkotmánybíróság  állapítsa  meg a  közhasznú  szervezetekről szóló  1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Kszt.)  7.  § (1)   bekezdésének   a)   pontjában   meghatározott   szabály alkotmányellenességét és semmisítse azt meg. Az indítványok elutasításának indokai a következők: 1.  A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény  (a továbbiakban:  Ptk.)  57. §-a szerint  a  közhasznú  társaság olyan  jogi személy, amely a társadalom közös szükségleteinek kielégítését szolgáló (közhasznú) tevékenységet nyereség-  és vagyonszerzési  cél nélkül végez, és amelyre –  egyes  eltérő rendelkezésektől   eltekintve  –  a  gazdasági   társaságokra irányadó  közös szabályokat, valamint a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A  gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény  (a továbbiakban:  Gt.)  mind a gazdasági  társaságokra  irányadó közös   szabályok   között,  mind  a  korlátolt   felelősségű társaságokra  vonatkozó  szabályok  között  több   különleges rendelkezést  határoz  meg  az egyszemélyes  társaságokra.  A közös  szabályok között kimondja, hogy egyszemélyes gazdasági társaság esetében taggyűlés nem működik, hanem az egyébként a gazdasági  társaság  legfőbb  szervének  hatáskörébe  tartozó kérdésekről  az  egyedüli tag dönt [19. § (4) bekezdése].  Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról szóló 171. § pedig   az  említett  szabály  megismétlésén  túlmenően   úgy rendelkezik,  hogy  az egyedüli tagként szereplő  természetes személy   jogosult   a   társaság  ügyeinek   intézésére   és képviseletére is, ha az alapító okirat ezt kimondja. A  Kszt.  2.  §-a  szerint a jogi személyek felsorolt  fajtái közhasznú szervezetté minősíthetők. Ezek közé a felsorolásban szereplő jogi személyek közé tartoznak a közhasznú társaságok is.   A   Ptk.  közhasznú  társaságokra  vonatkozó  szabályai módosításának   kimondása  nélkül   a   Kszt.   a   közhasznú szervezetté  minősítéshez olyan feltételeket  is  meghatároz, amelyeket  a  Ptk. a közhasznú társasággá válás követelményei között nem mondott ki. A többletkövetelmények között írja elő a  Kszt. 7. § (1) bekezdésének a) pontja – egyebek mellett  – azt,  hogy a közhasznú szervezet létesítő okiratában meg kell határozni  a  közhasznú szervezet legfőbb szervének,  továbbá ügyintéző és képviseleti szervének ülésezési gyakoriságát, az ülések   összehívásának  gyakoriságát,  a  napirend   közlési módját, az ülések nyilvánosságára, határozatképességére és  a határozathozatal módjára vonatkozó szabályokat. Az indítványok kiindulási alapját az a kérdés jelenti, hogyan értelmezze  a  bíróság Kszt.-nek ezeket  a  szabályait  olyan esetben,  amelyben egyszemélyes közhasznú társaság  közhasznú szervezetté  való minősítésének feltételeit vizsgálja  és  az egyszemélyes  társaság  egyetlen tagja  látja  el  a  legfőbb szerv,  továbbá  esetleg az ügyintéző  és  képviseleti  szerv feladatait   is  ülések  tartása  nélkül  és  ülésen   hozott határozatok   nélkül.  Itt  tehát  nem   érvényesülhetnek   a nyilvánosság   útján  történő  ellenőrzésnek  a  szempontjai. Tekintettel  arra, hogy az egyszemélyes társaság  esetében  a jogalkotó  említett elképzelésének megvalósítása  nem  érhető el,   az   indítványok   a  Kszt.  gondot   okozó   szabályát alkotmányellenesnek tekintik. 2.  Az  indítványok  azt fejtik ki, hogy három  alapon  lehet megállapítani     annak    a    támadott    szabálynak     az alkotmányellenességét, amely szerint  a  közhasznú  szervezet létesítő okiratának – egyebek mellett – tartalmaznia  kell  a szervezet legfőbb szervére vonatkozó különböző adatokat. –    Az    indítványok    szerint   az    alkotmányellenesség megállapításának egyik alapja a Kszt. támadott szabálya és  a Gt.  19.  §-ának  (4) bekezdésében meghatározott  rendelkezés között fennálló eltérés. Ha ugyanis az egyszemélyes közhasznú társaság  legfőbb  szerve az egyedüli tag,  akkor  nem  lehet megállapítani a Kszt. támadott szabályában a legfőbb  szervre vonatkozóan előírt adatokat és így a támadott szabály ebben a vonatkozásban alkalmazhatatlan. A hivatkozott jogszabályok eltérése az indítványok szerint az Alkotmány  2. §-ának (1) bekezdéséből levezetett jogbiztonság elvét sérti. –    Az    indítványok    szerint   az    alkotmányellenesség megállapításának  másik alapja az, hogy  a  támadott  szabály csak az egyszemélyes közhasznú társaságokra nem alkalmazható, más   esetekben  azonban  igen.  Ennek  következtében  a  nem egyszemélyes   társaságként  működő   közhasznú   szervezetek hátrányosabb   helyzetbe  kerülnek,  mint   az   egyszemélyes társaságok  “anélkül,  hogy  erre,  illetve  az  egyszemélyes alapításra   nézve  a  törvényhozó  kifejezett   szabályozást alkotott volna”. A   Kszt.   és   a  Gt.  hivatkozott  szabályainak   eltérése következtében tehát az indítványok szerint az Alkotmány 70/A. §-ának  (1) bekezdésében meghatározott elvet sértő  hátrányos megkülönböztetés érvényesül. –    Az    indítványok    szerint   az    alkotmányellenesség megállapításának harmadik alapja az, hogy az esetek  jelentős részében    helyi    önkormányzatok   alapítanak    közhasznú társaságokat.    A   szabályozás   hibái   miatt    kialakult diszkriminatív gyakorlat tehát “az Alkotmány IX.  fejezetében és ezen belül is a 42. §-ban foglalt önkormányzati autonómiát sérti”. 3.  Az  Alkotmány  2. §-ának (1) bekezdése kimondja,  hogy  a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság gyakorlata  a  demokratikus jogállam egyik  lényeges  fogalmi elemének  tekinti  a  jogbiztonságot.  A  jogbiztonság  pedig többek között azt a követelményt jelenti, hogy a jogszabályok kiszámítható,    előrelátható   következményekkel    járjanak [9/1992.  (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59., 65;  11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77., 84.]. A   jogalkotással  szemben  támasztott  követelmény  eltérően érvényesül  az  egyes történelmi időszakok, életviszonyok  és jogágak sajátosságainak megfelelően. Így a jogbiztonság egyik eleme,    a    szabályozás   stabilitása    tekintetében    a rendszerváltás  időszakában nem lehetett ugyanolyan  időtálló szabályozást   igényelni,  mint  ahogy  azt  a   jogbiztonság egyébként megkívánja [ezt állapította meg a 32/1991. (VI. 6.) AB  határozat,  ABH  1991, 146., 158.]. A jogbiztonság  másik eleme,  a szabály érthetőségének, teljességének követelménye, mely az életviszonyok sajátosságától függően értelmezendő.  A jogszabályok nem terjedhetnek ki az életben felmerülő  minden kérdésre, a jogalkalmazás nem gépies tevékenység; a jogalkotó tehát  többnyire csak az életviszonyok tipikus elemeire lehet tekintettel és a szabályok részletessége, elvont vagy konkrét jellege az életviszonyok és az érintett jogágak adottságaihoz igazodik [ilyen gondolatot fogalmazott meg az 1160/B/1992. AB határozat  (ABH  1993,  607.,  608.)].  Ezért  rendelkezik  a jogalkotó  széles  körű  mérlegelési  lehetőséggel   [ezt   a jogalkotói  szabadságot  mondta  ki  az  Alkotmánybíróság   a jogállam elvének alkalmazása szempontjából fontos 9/1992. (I. 30.) AB határozatában (ABH 1992, 59., 65.)]. Annak   alapul   vételével,  hogy  a   jogalkotás   bonyolult tevékenység  és a jogalkalmazás szükségszerűen  nehézségekkel járó,   gyakran   komoly  szaktudást   igénylő   feladat,   a jogbiztonság követelménye nem jelenthet olyan igényt, hogy  a jogi szabályozás eredményeként a felmerülő kérdésekre könnyen és  mindig azonos választ lehessen kapni. Ezért alakította ki az  Alkotmánybíróság azt a gyakorlatot, hogy  a  jogbiztonság követelménye  és  így  a jogállam elve nem  szenved  sérelmet akkor, ha a jogszabály tartalma megállapítható [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135., 142.]. Az  indítványokban támadott szabály tartalma világos. Csak az okoz  problémát,  hogy a megállapítható tartalom  mellett  az egyszemélyes  társaságok esetében a szabályt  nem  lehet  úgy alkalmazni,  hogy az minden esetben a jogalkotó által  elérni kívánt eredményhez vezessen. Azon az alapon azonban, hogy egy jogszabály az esetek egy részében a céljának (a jelen esetben a  nyilvánosság  útján való ellenőrzésnek) a  megvalósítására nem  alkalmas, nem mondható ki a jogállam elvének sérelme,  a jogbiztonság követelményének megsértése, az adott  jogszabály alkotmányellenes volta. Az adott esetben nem áll fenn a Kszt. támadott szabálya és  a Gt. rendelkezései között az indítványokban állított ellentét. Az Alkotmánybíróság 1991-ben kialakított és azóta is követett gyakorlata  szerint azonban jogszabályok ellentétes  tartalmú rendelkezései  esetében  is  csak  akkor  lehet  jogszabályok alkotmányellenességét megállapítani,  ha  az  ellentmondás  a jogszabályok alkalmazása során értelmezéssel nem oldható  fel és  az ellentmondás miatt anyagi alkotmányellenesség, alapjog sérelme  következik be [35/1991. (VI. 26.) AB határozat,  ABH 1991,  175., 177.; 27/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 150.,  152.; újabban 988/B/1993 AB határozat, ABH 1999, 473., 474. és 152/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 653., 657.]. 4.   Az  indítványok  a  jogbiztonság  sérelme  mellett  arra hivatkoznak,   hogy  ha  az  egyszemélyes  társaságokra   nem alkalmazható  a Kszt. támadott szabálya, akkor  ez  hátrányos megkülönböztetést  jelent  a  nem  egyszemélyes  társaságként működő közhasznú szervezetekre. A  Kszt.  támadott szabálya nem tesz különbséget a  közhasznú szervezetek  között, hanem egységes szabályokat határoz  meg. Az  egységes  szabály nem veszi figyelembe, hogy  nem  azonos jellemzőkkel   rendelkeznek  azok  a  jogalanyok,   amelyekre alkalmazni kell a rendelkezést. Ennek következtében alakul ki olyan helyzet, hogy az alanyok egy csoportjánál nem éri el  a jogszabály  a  kívánt  hatást. Az a jogi  szabályozás,  amely technikájában     és     koncepciójában     nem     tartalmaz megkülönböztetést,  nem  sérti meg a diszkrimináció  tilalmát annak ellenére, hogy egyenlőként kezel ténylegesen nem azonos helyzetben  lévő alanyokat [32/1991. (VI. 6.)  AB  határozat, ABH 1991, 146., 161.]. Még  akkor sem lehetne azonban szó az Alkotmány 70/A.  §-ában foglalt  szabály  megsértéséről, ha  a  támadott  rendelkezés valóban  tartalmazna  megkülönböztetést. Az  Alkotmánybíróság már  működésének  első évében meghatározta  azokat  az  adott kérdésre  vonatkozó  elveket, amelyeket  azóta  is  alkalmaz. Ennek  megfelelően  az  emberi,  illetve  állampolgári  jogok tekintetében  áll fenn a megkülönböztetés tilalma.  A  jognak mindenkit  egyenlő  méltóságú személyként kell  kezelnie,  az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba [9/1990. (IV. 25.) AB  határozat,  ABH  1990,  46., 48.;  21/1990.  (X.  4.)  AB határozat,   ABH  1990,  73.,  77.].  Az  egyenlő   méltóságú személyként való kezelés hiánya nem állapítható meg  a  Kszt. támadott rendelkezésénél azon az alapon, hogy a jogi rendezés sajátossága miatt a nyilvánosság útján történő ellenőrzés nem valósulhat  meg  az  egyszemélyes  társaságoknál,   a   többi közhasznú szervezetnél viszont igen. 5.  A  Kszt.-nek az indítványok által támadott az a szabálya, amely a közhasznú szervezetek létesítő okiratának tartalmáról szól,  nem  hozható  összefüggésbe az Alkotmány  42.  §-ával. Ezért   az  erre  vonatkozó  kérdésekkel  nem  kell  érdemben foglalkozni. A  fentiek alapján az indítványok nem megalapozottak,  azokat el kell utasítani. A   közigazgatási  tevékenység  területén  a   polgári   jogi intézmények    felhasználásával    történő    feladatmegoldás alkotmányossági  kérdéseire az indítványok  nem  tartalmaztak kérelmet,  ezért  ezek vizsgálatára – az  Alkotmánybíróságról szóló  1989. évi XXXII. törvény 20. §-a alapján – nem  került sor. Budapest, 2001. június 18.                                           Dr. Harmathy Attila                                                 alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	21/2001. (VI. 21.)
Date of the decision: .	06/18/2001
.
.