A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.III.37.546/2019/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó személyesen eljárva terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján, amelyben kérte a Kúria Kfv.III.37.546/2019/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítvány szerint a támadott bírói döntés sérti az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdését, valamint a XXVIII. cikkének (1) és (7) bekezdését.
[2] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 27.K.33.316/2018/9. szám alatt 2019. január 24-én hozott ítéletével az indítványozónak mint felperesnek a Budapest Főváros Kormányhivatala alperes ellen ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a keresetet elutasította.
[3] A Kúria, az indítványozó jogi képviselője által, a hivatkozott számú ítélet ellen 2019. április 8-án postai úton előterjesztett felülvizsgálati kérelmet – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 394/C. § (2) bekezdés c) pontjára, 394/I. § (1) bekezdés a) pontjára, a 270. §-ára, valamint az elektronikus ügyintézés és bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.) 2018. január 1-től hatályos 9. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva – hivatalból elutasította. A Kúria megállapítása szerint a jogi képviselővel eljáró fél beadványát kizárólag elektronikus úton terjesztheti elő, amennyiben e kötelezettségének nem tesz eleget, úgy a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításnak van helye és e szabályt a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásra is alkalmazni kell. Ennek okán a felülvizsgálati kérelmet formai okból el kellett utasítani – állapította meg a Kúria.
[4] Az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti alkotmányjogi panaszában – és annak kiegészítéseiben – állította, hogy a Kúria támadott végzése sérti az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdését, valamint a XXVIII. cikkének (1) és (7) bekezdését. Állítását azzal indokolta, hogy a Kúria jogsértő és megalapozatlan döntést hozott az ügyében, amelyben a keresetlevél 2016. augusztus 16-án történt előterjesztésére figyelemmel a Pp. szabályait, mindenekelőtt annak 394/B. § (1) bekezdését kellett volna alkalmazni, amely biztosítja a papír alapú ügyintézést. Az indítványozó érvelése szerint a támadott kúriai döntés egyrészt sérti az ő magánszemélyként szerzett jogát a papír alapon történő pervitelre, másrészt jogi képviselője saját jogán is jogot szerzett arra, hogy az ítélet ellen „papíralapon” képviselje az indítványozót, egy a jelen ügy előzményét képező, és az indítványozó képviseletében 2015. november 22-én, indított eljárás révén. Mindezek az indítványozó szerint a jogorvoslathoz való jogának sérelmét eredményezték.
[5] Az Alkotmánybíróság főtitkára 2020. július 29-én kelt levelében arról tájékoztatta az indítványozót, hogy az általa sérelmezett kúriai végzés az Alkotmánybíróság eljárásában nem tekinthető eljárást lezáró, érdemi döntésnek, ezért annak vizsgálatára – figyelemmel arra is, hogy a jogerős döntés ellen alkotmányjogi panaszt nem terjesztett elő – nincs lehetőség.
[6] Az indítványozó válaszában közölte, hogy a főtitkári tájékoztatást nem fogadja el, melyet követően az egyesbíró az ügy szignálását kérte.
[7] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-a szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
[8] Az Abtv. 27. §-ában foglaltak szerint, az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[9] Az indítványozóval a Kúria végzése 2020. április 24. napján került közlésre, az alkotmányjogi panaszt 2020. június 22. napján, az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nyújtotta be. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést, a sérelmezett bírói döntést, az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, és – kizárólag a XXVIII. cikk (7) bekezdése vonatkozásában – az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét. Az alkotmányjogi panasz kifejezett kérelmet tartalmaz a sérelmezett ítélet megsemmisítésére. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban támadott bírói döntés alapjául szolgáló eljárásban felperes volt, így érintettsége megállapítható, úgyszintén az is, hogy jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
[10] 3. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint azonban az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdése vonatkozásában sem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont] arra nézve, hogy a Kúria támadott végzése miért sérti az Alaptörvény indítványozó által felhívott rendelkezését. A Kúria a végzésében a Pp. és az E-ügyintézési tv. rendelkezéseire hivatkozva megindokolta elutasító döntését. Az indítványozó ezt nem fogadta el és alkotmányjogi panaszában a Pp. és az E-ügyintézési tv. szabályait eltérően értelmezve, az eljárás korábban megindított voltára hivatkozva állította, hogy mind ő, mind jogi képviselője jogosult volt a papíralapú ügyintézésre.
[11] Az Alkotmánybíróság rámutat: önmagában az a tény hogy az indítványozó nem ért egyet a Kúria formai okból történt elutasításának törvényi indokolásával – figyelembe véve azt is, hogy az indítványozó az első fokú közigazgatási határozat ellen fellebbezéssel, a másodfokú közigazgatási határozat ellen keresettel élt, amely kérelmek érdemben elbírálásra kerültek –, nem tekinthető a jogorvoslathoz való jog sérelme alkotmányjogilag értékelhető, az alkotmányjogi panasz befogadását megalapozó indokolásának.
[12] 4. Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdése b) és e) pontjában meghatározott feltételeknek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Miklós
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Horváth Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Sulyok Tamás
alkotmánybíró helyett
. |
. |