A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.II.10.10.175/2015/3. számú ítélete, valamint a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.88/2013/10. számú ítélete és a Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.20.457/2014/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó 2015. október 13-án jogi képviselője útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyet az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására 2015. december 3-án kiegészített.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság útján, és a Kúria Mfv.II.10.10.175/2015/3. számú ítélete és az annak alapjául szolgáló ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[3] 1.1. A panasz alapjául szolgáló ügy tényállása szerint az indítványozó 1996. április 10-étől állt közalkalmazotti jogviszonyban Lovasberényi Általános Iskolánál (a továbbiakban: általános iskola) tanítói munkakörben.
[4] 2005. augusztus 1-jei hatállyal Lovasberény Község Önkormányzatának képviselő-testülete és Vereb Község Önkormányzatának képviselő-testülete létrehozta a Lovasberény-Vereb Közoktatási Intézményi Társulást, az általános iskola közös fenntartására. Az általános iskola ennek megfelelően a 2005/2006-os tanévtől kezdődően társulási formában, Vereb községi pedagógusokat is alkalmazva működött. A 2006/2007-es tanévben az alsó tagozatban két negyedikes osztály volt, amely egyikének osztályfőnöki feladatait az indítványozó látta el. Ebben a tanévben az általános iskola alkalmazásában nyolc tanító állt, közülük ketten határozott időre szóló kinevezés alapján gyes-en lévő kollégákat helyettesítettek. Vereb Község Önkormányzata 2007. év elején jelezte a társulás megszüntetésére irányuló szándékát, majd április 12-én elfogadta 30/2007. (IV. 12.) számú, a társulás július 31. napjával való megszüntetésének kezdeményezéséről szóló határozatát.
[5] Lovasberény Község Önkormányzat képviselő-testülete 2007. június 8-ai ülésén az iskola igazgatójának tájékoztatását követően – amely szerint az alsó tagozatból két negyedikes osztály lép a következő tanévben felső tagozatba, azonban a gyermeklétszám miatt csak egy elsős osztály indítása lehetséges – 44/2007. (VI. 8.) számú határozatával a tanulócsoportok számának csökkentésére hivatkozással az általános iskola állományi létszámából egy fő tanítói álláshelyet megszüntetett.
[6] A határozat alapján az általános iskola igazgatója a 2007. június 19-én kelt felmentéssel az indítványozó közalkalmazotti jogviszonyát a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 25. § (2) bekezdés e) pontja, és 30. § (1) bekezdés b) pontja alapján felmentéssel megszüntette.
[7] Az indítványozó a munkáltatói intézkedés ellen a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz fordult, keresetében annak megállapítását kérte, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg közalkalmazotti jogviszonyát, erre tekintettel az elmaradt illetménye, tíz havi átlagkeresetének megfelelő sérelmi díj, étkezési hozzájárulás-különbözet, jubileumi jutalom, szabadságmegváltás és perköltség megfizetését igényelte.
[8] A felmentést azért tartotta jogellenesnek, mert álláspontja szerint valóságos munkakör-megszüntetésre nem került sor, amennyiben történt is ilyen, a munkáltató nem ajánlotta fel a gyes-en lévő pedagógus munkatárs álláshelye betöltésének lehetőségét. A munkáltató előnyben részesítette a határozott időre szóló kinevezéssel rendelkező közalkalmazottat, továbbá a megfelelő szakképzettséggel nem rendelkező, könyvtárosi munkakört ellátó közalkalmazottat. Az általános iskola igazgatója ezen felül a fenntartó önkormányzat személyre szóló, politikai okokra visszavezethető kérését teljesítette, ami rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül. Ezt a keresetlevélhez csatolt újságcikkekkel kívánta bizonyítani.
[9] A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság a 4.M.520/2007/22. számú ítéletével a keresetet elutasította. Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Fejér Megyei Bíróság a 3.Mf.20.507/2009/4. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[10] Lovasberény Község Önkormányzata időközben a 119/2012. (V. 30.) számú határozatával a Lovasberényi Általános Iskolát mint helyi önkormányzati költségvetési szervet 2012. augusztus 31. napjával jogutód nélkül megszüntette. A megszüntető okirat értelmében az általános iskola alapfeladatait 2012. szeptember 1-től kezdődően az önkormányzat és a Református Egyház között létrejött megállapodás alapján a Reményik Sándor Református Általános Iskola látja el.
[11] A megismételt eljárást ezért a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Reményik Sándor Református Általános Iskola mint I. rendű és Lovasberény Község Önkormányzata mint II. rendű alperesek ellen folytatta le, majd 6.M.88/2013/10. számú ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában az indítványozó által előadottakat minden pontban cáfolta vagy megalapozatlannak találta.
[12] Az indítványozó fellebbezése alapján eljárt Székesfehérvári Törvényszék a 3.Mf.20.457/2014/8. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy miután az állás-felajánlási kötelezettség és a rendeltetésszerű joggyakorlás szempontjából döntő jelentősége volt annak, hogy a felmentést megelőző időszakban miként alakult az intézményben dolgozók kinevezése és munkaköre, elrendelte a bizonyítás kiegészítését, majd a tényállást módosította és kiegészítette.
[13] Ennek során megállapította, hogy az indítványozó közalkalmazotti jogviszonya a fenntartó által elrendelt létszámcsökkentés miatt került megszüntetésre, vagyis felmentése valós indokon alapult, és okszerűen vezethetett a munkáltató intézkedéséhez. A törvényszék az indítványozó rendeltetésellenes joggyakorlásra történő hivatkozása körében elsődlegesen azt rögzítette, hogy a fenntartó létszámleépítést elrendelő döntésének jogszerűsége a munkaügyi perben nem volt vizsgálható. A közalkalmazottak kiválasztása körében a törvényszék helytállónak találta azt a munkáltatói döntést, amellyel a meglévő munkaköröket átszervezte, és az előírt létszámleépítést az indítványozóval szemben hajtotta végre. Azt is rögzítette, hogy a felmentés időszakában zajló átszervezés miatt a munkáltatónál az indítványozó számára más, egyéb felajánlható munkakör nem volt.
[14] A jogerős ítélet ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően a felmentésről rendelkező határozatban meg nem jelölt indokot, az átszervezést vette figyelembe. A felmentése nem az intézményt fenntartó társulás megszűnésével állt összefüggésben, hanem az önkormányzat álláshely csökkentéséről rendelkező határozatán alapult.
[15] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem találta megalapozottnak és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az ítélet indokolásában a Kúria rávilágított, hogy a létszámleépítésre alapított felmentés esetén a feladatokat a megmaradó létszámmal kell ellátni, amely a munkáltató számára átszervezési feladatot jelent. A perbeli esetben az alperes a felmentésben felhozott indok bizonyításaként hivatkozott a munkakörök átalakítására. Tény, hogy ezen a státuszon a munkáltató egy határozott időre kinevezett közalkalmazott foglalkoztatását preferálta, ennek indokát azonban a társulás megszűnése miatt ellátatlan gyógypedagógiai feladatok szakszerű ellátása kellően alátámasztotta.
[16] A Kúria hangsúlyozta, hogy az indítványozó alaptalanul panaszolta a létszámhelyzet alakulására tett bizonyítási indítványainak mellőzését. E körben a törvényszék a rendelkezésre álló és a másodfokú eljárás során beszerzett bizonyítékok alapján a felmentést megelőző és azt követő szervezeti felépítést, az egyes pedagógusok által ellátott és a jövőben ellátandó feladatok és a tantárgyfelosztás kimutatásával megfelelően felvázolta és indokolta, hogy a fenntartó határozatának végrehajtása során a munkáltató döntése a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetéséről miért minősül okszerűnek.
[17] A Kúria azt is rögzítette, hogy az indítványozó megalapozatlanul hivatkozott a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlására, hiszen a bíróságok ebben a körben a fenntartó határozatának motivációját nem, kizárólag a döntésben foglalt határozat végrehajtásának módját vizsgálhatták. Azzal kapcsolatban pedig a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a tanítói álláshely megszüntetését előíró döntést végre kellett hajtani, és a munkáltató szervezeti felépítése, a közalkalmazottak végzettsége és az ellátandó feladatok alapján nem volt jogszabálysértő, hogy azt a munkáltató az indítványozó jogviszonyának megszüntetésével hajtotta végre.
[18] 1.2. Az indítványozó a Kúria ítélete ellen fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában az Abtv. 27. §-a alapján kérte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a Kúria támadott döntését és az annak alapjául szolgáló ítéleteket. Álláspontja szerint az ítéletek sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését és a IX. cikk (1) bekezdését.
[19] A tisztességes eljáráshoz való jogot az indítványozó szerint az sérti, hogy a kereset benyújtásának időpontjától eltérően, utóbb megvalósult átszervezés figyelembevételével igazolta a felmondási ok valódiságát a munkáltató, melyet a bíróság elfogadott. Ezzel – a felmentésben egyébként nem közölt – átszervezési szándékot fogadta el a felmentés valós indokának.
[20] A panaszos szerint az első fokon eljáró bíróság az ésszerű határidőn belül történő elbírálás követelményét is megsértette az indokolatlanul hosszú tárgyalási időközök tartásával.
[21] Az indítványozó szerint az általa csatolt újságcikkben az ő véleménynyilvánítására utaló elmarasztalás, majd későbbi felmentése sérti az Alaptörvényben biztosított véleménynyilvánításhoz való jogát is, hiszen az tulajdonképpen a véleménynyilvánítási jogával élő munkavállaló elleni bosszú.
[22] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[23] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-ára alapozza, amely szerint alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[24] A Kúria ítélete ellen nincs helye fellebbezésnek, az indítvány tehát e tekintetben megfelel a törvényi feltételeknek.
[25] Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszát.
[26] A panaszos az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő az indítványt.
[27] Az indítvány az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott feltételeknek az alábbiak szerint felel meg. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Megjelöli továbbá a sérelmezett bírói döntést és kifejezetten kéri annak megsemmisítését, illetve részben tartalmaz indokolást is arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[28] 3. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további, alternatív jellegű tartalmi feltételeiként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
[29] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén.
[30] A jelen ügyben azt állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy a benyújtott alkotmányjogi panasz valójában az ügyben hozott, és az indítványozóra nézve kedvezőtlen bírósági döntés – tényállás-megállapítással, bizonyítási eljárással és a bizonyítás eredményével kapcsolatos – kizárólag szakjogi, és nem alkotmányossági kritikája. Azonban a bizonyítási eljárás lefolytatása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a tényállás megállapítása a bíróságok feladata. {3219/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [17]}
[31] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó által a tisztességes eljáráshoz való jog és a véleménynyilvánítás szabadságához való jog sérelmére felhozott érvek ezért nem támasztják alá az Alaptörvény 29. §-ában foglalt alternatív törvényi feltételek egyikének a fennálltát sem, mivel azok a bíróság jogértelmezését és eljárását vonják kritika alá, és a támadott ítéletekben foglalt döntést magát (annak hátrányos voltát) tekintik alapjogi jogsérelemnek, a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében. {Hasonlóan legutóbb: 3060/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [34]; 3119/2015. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [21]}.
[32] Az Alkotmánybíróság a bíróságok ítéleteit azonban csak akkor bírálhatja felül, ha azok az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben nem észlelt olyan értelmezési hibát, amely a tisztességes eljáráshoz és a véleménynyilvánítás szabadságához való alkotmányos jogokkal érdemi összefüggésben állna; az indítványnak ezen alaptörvényi rendelkezésekre hivatkozó érvei nem támasztanak alá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, és nem vetnek fel az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[33] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben arra is hivatkozott, hogy az első fokon eljáró bíróság megsértette az ésszerű határidőn belül történő elbírálás követelményét, azonban ezt alkotmányjogilag értékelhető indokolással nem támasztotta alá.
[34] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy mivel az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában, részben pedig az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, annak befogadására nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró | Dr.Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |