Hungarian
Ügyszám:
.
463/D/2004
Előadó alkotmánybíró: Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 463/D/2004. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2005/1251
.
A döntés kelte: Budapest, 05/09/2005
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az    Alkotmánybíróság    jogszabály   alkotmányellenességének
    megállapítására   irányuló  alkotmányjogi   panasz   tárgyában
    meghozta a következő

                             határozatot:

    Az  Alkotmánybíróság az illetékekről szóló  1990.  évi  XCIII.
    törvény   23/A.   §   (7)   bekezdése  alkotmányellenességének
    megállapítására  és  megsemmisítésére  irányuló  alkotmányjogi
    panaszt elutasítja.
                                 Indokolás

                                    I.

      1.  A  Somogy  Megyei Illetékhivatal 2003. április  2-án  kelt
      601.661-1/2003.   és   601.662-1/2003.   számú   határozatában
      visszterhes vagyonátruházási illeték pótelőírását rendelte  el
      az   indítványozó   által   képviselt,  ingatlanforgalmazással
      foglalkozó  gazdasági társaság terhére, mert  az  illetékekről
      szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A.  §
      (7)   bekezdésében  foglalt  kötelezettségének  két   ingatlan
      tekintetében nem tett eleget. A döntések ellen az indítványozó
      fellebbezett  a  Somogy  Megyei  Közigazgatási  Hivatalhoz.  A
      fellebbezést  elbíráló  hatóság 8-2997/2003.  és  8-2998/2003.
      számú  határozataival az első fokú határozatot  helybenhagyta.
      Az indítványozó ekkor keresettel fordult a bírósághoz és kérte
      a  határozatok  felülvizsgálatát. A Somogy  Megyei  Bíróság  a
      2004.  február 18-án kelt K.21.517/2003/4. számú ítéletével  a
      keresetet elutasította.

      Az indítványozó szerint az Itv. 23/A. § (7) bekezdése sérti az
      Alkotmány 2. § (1) bekezdését. Úgy véli a támadott szabálybeli
      szankciót  akkor  lehet alkalmazni, ha a törvényben  megkívánt
      „és”  kötőszóval”  összekapcsolt feltétel együttesen  fennáll,
      „ha a vállalkozó a megszerzett ingatlanokat nem adja el, és  a
      ’nemeladás’ megtörténtét két éven belül nem igazolja. Szerinte
      a  jogbiztonság által megkövetelt normavilágosság sérül akkor,
      ha  „nem egyértelmű a szankció feltételének a megfogalmazása”,
      hiszen  a  hatóságok  az Itv. 23/A. § (7)  bekezdését  –  mint
      ahogyan  ezt ügye is példázza – alkalmazzák abban  az  esetben
      is,  amikor az ingatlanok a törvényi határidőn belül  eladásra
      kerülnek,  csupán  e tény igazolása marad el.  A  jogállamiság
      követelményébe  ütközőnek tartja az indítványozó,  hogy  „két,
      egymással   össze   nem  hasonlítható  súlyú   jogsértést,   a
      ’nemeladást’,  illetőleg az eladás megtörténte  bejelentésének
      elmulasztását   azonos  szankcióval”   sújtja   a   jogalkotó.
      Kérdésesnek tartja a jogállamiság szempontjából azt  is,  hogy
      olyan  adatok igazolását kéri a hatóság, amelyek  egyébként  a
      jogszabályok alapján rendelkezésére állnak.

      Az indítványozó az Itv. 23/A. § (7) bekezdését – hivatkozva az
      Alkotmánybíróság   33/2002.   (VII.   4.)   AB   határozatában
      foglaltakra – támadja az Alkotmány 13. § (1) bekezdése  és  az
      57. § (1) és (5) bekezdése alapján is. Míg az Alkotmány 13.  §
      (1) bekezdését indokainak kifejtése nélkül csupán felhívja  az
      indítványozó,  addig az Alkotmány 57. § (1)  és  (5)  bekezdés
      tekintetében,   a   tisztességes   eljáráshoz,   valamint    a
      jogorvoslathoz való jog együttes sérelmét látja abban, hogy  a
      támadott  rendelkezés alapján „a hatóságnak nincs  mérlegelési
      lehetősége  az  adott intézkedés tekintetében, azt  kötelezően
      alkalmaznia kell (...) a felettes szerv eljárása nem terjedhet
      ki   a   szankció  jog-  és  célszerűségi  vizsgálatára”.   Az
      indítványozó  az Itv. 23/A. § (7) bekezdésének visszamenőleges
      hatállyal  történő megsemmisítését és a Somogy Megyei  Bíróság
      előtt  K.21.517/2003/4. számon folyamatban volt  ügyében  való
      alkalmazhatóság kizárását is kezdeményezi.

      2. Az indítványban hivatkozott jogszabályi rendelkezések:
      2.1. Alkotmány:
      „2.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
      jogállam.”
      „13.  § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való
      jogot.”
      „57.  §  (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt  mindenki
      egyenlő,  és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt
      bármely  vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit
      a  törvény  által  felállított független és pártatlan  bíróság
      igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
      (...)
      (5)  A  Magyar  Köztársaságban  a  törvényben  meghatározottak
      szerint  mindenki  jogorvoslattal  élhet  az  olyan  bírósági,
      közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy
      jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű
      időn  belüli  elbírálásának érdekében,  azzal  arányosan  –  a
      jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával
      elfogadott törvény korlátozhatja.”
      2.2. Itv.:

      „23/A.   (1)  Ingatlan  tulajdonjogának  cégjegyzék,   illetve
      vállalkozói   igazolvány   alapján   az   illetékkötelezettség
      keletkezésekor  a főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra
      jogosult  vállalkozó,  ha  a  vagyonszerzés  illetékkiszabásra
      bejelentésekor   tett   nyilatkozata  szerint   az   ingatlant
      továbbeladás  céljából  vásárolta, és az  illetékkötelezettség
      keletkezésekor ingatlanok pénzügyi lízingjét főtevékenységként
      végző   vállalkozó,   ha  a  vagyonszerzés   illetékkiszabásra
      bejelentéskor tett nyilatkozata szerint az ingatlant  pénzügyi
      lízingbeadás   céljából  vásárolta  (a  továbbiakban   együtt:
      vállalkozó),    továbbá   az   ingatlanalap   által    történő
      megszerzéskor   az  illeték  mértéke  az  ingatlan   terhekkel
      csökkentett forgalmi értékének 2 %-a.
      (...)
      (7)  Ha  az  (1) bekezdésben meghatározott céllal  megszerzett
      ingatlant   az   ingatlanforgalmazást   végző   vállalkozó   a
      vagyonszerzés  illetékkiszabásra bejelentésétől számított  két
      éven  belül  nem adja el és ennek megtörténtét –  legkésőbb  a
      határidő elteltét követő 15 napon belül – a tulajdonosváltozás
      ingatlan-nyilvántartási   bejegyzéséről   szóló   határozattal
      (ennek    hiányában    az   ingatlan-nyilvántartási    eljárás
      megindítását  a tulajdoni lapon feltüntetett széljeggyel)  nem
      igazolja,    illetőleg,    ha    az    ingatlanok     pénzügyi
      lízingbeadásával foglalkozó vállalkozó a fenti határidőn belül
      a  lízingbeadás tényét a futamidő végén tulajdonjog átszállást
      eredményező  szerződéssel  nem igazolja  az  illetékhivatal  a
      vagyonszerzésre  a  19.  § (1) bekezdés,  illetve  21.  §  (1)
      bekezdés  alapján  egyébként  fizetendő  és  az  (1)  bekezdés
      szerint  megállapított  illeték különbözetének  kétszeresét  a
      vállalkozó terhére pótlólag előírja. (...)”

                                    II.

      Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz
      megfelel-e  az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.
      törvény  (a  továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában foglaltaknak.  Az
      Abtv.  48.  §-ának  (1) bekezdése értelmében  az  Alkotmányban
      biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi  panasszal
      fordulhat  az  Alkotmánybírósághoz az,  akinek  jogsérelme  az
      alkotmányellenes  jogszabály alkalmazása  folytán  következett
      be,   és  egyéb  jogorvoslati  lehetőségeit  már  kimerítette,
      illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      A  (2)  bekezdés  szerint az alkotmányjogi panaszt  a  jogerős
      határozat  kézbesítésétől  számított  60  napon  belül   lehet
      írásban  benyújtani. Az indítványozó a jogerős bírói  ítéletet
      2004.  március 18-án vette át, és indítványa 2004. május 10-én
      –   tehát   a   törvényi  határidőn  belül   –   érkezett   az
      Alkotmánybíróságra,     így    az     alkotmányjogi     panasz
      előterjesztésének formai, eljárásjogi feltételei fennállnak.

      Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

      1.   Az   Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében   megfogalmazott
      jogállamiság  sérelmét egyfelől abban látja  az  indítványozó,
      hogy  az  nem  felel  meg  a  világos,  értelmes,  megfelelően
      értelmezhető  normatartalomnak.  Másfelől  pedig   össze   nem
      hasonlítható jogsértéseket, vagyis az ingatlan el  nem  adását
      és ennek a „nem igazolását” azonos szankcióval sújtja.

      Az    Alkotmánybíróság   a   jogállamiság   kérdésével    több
      határozatában  is  foglalkozott.  A  9/1992.   (I.   30.)   AB
      határozatában az Alkotmánybíróság kimondta, hogy  „a  jogállam
      nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam
      –  s  elsősorban  a  jogalkotó  –  kötelességévé  teszi  annak
      biztosítását,  hogy  a jog egésze, egyes részterületei  és  az
      egyes   jogszabályok   világosak,  egyértelműek,   működésüket
      tekintve  kiszámíthatóak és előreláthatóak  legyenek  a  norma
      címzettjei  számára. Vagyis a jogbiztonság nem csak  az  egyes
      normák  egyértelműségét követeli meg, de egyes  jogintézmények
      működésének   kiszámíthatóságát   is.   Ezért   alapvetőek   a
      jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák”. (ABH  1992,
      59,  65.)  A  26/1992. (IV. 30.) AB határozat  elvi  jelleggel
      mutatott  rá  arra, hogy a jogszabály értelmes és  világos,  a
      jogalkalmazás   során   felismerhető   normatartalma   is    a
      jogbiztonságból  fakadó követelmény.  (ABH  1992,  135,  142.)
      Ugyanakkor   az  Alkotmánybíróság  a  nem  kellő  pontossággal
      megfogalmazott jogszabályi rendelkezés esetében sem  állapítja
      meg automatikusan a jogbiztonság sérelmét, akkor, ha úgy ítéli
      meg,  hogy  a  törvényi rendelkezésnek a nem kellően  szabatos
      megfogalmazásából adódó bizonytalansága a törvény  alkalmazása
      során  feloldható. 26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH  1992,
      135, 142. Alkotmánysértésnek csak az minősül, ha a sérelmezett
      jogszabály    tartalma   olyan   mértékben   homályos,    vagy
      rendelkezései annyira ellentmondásosak, hogy a tisztázatlanság
      feloldására  a  jogszabály-értelmezés már nem elegendő,  és  a
      jogalkotási fogyatékosság a jogbiztonság sérelmét  idézi  elő.
      (1263/B/1993.  AB határozat, ABH 1994, 672-674.)  Kétségtelen,
      hogy  a támadott rendelkezés tartalmazza az indítványozó által
      észlelt     szövegezési     pontatlanságot,     azonban     az
      Alkotmánybíróság szerint az így előidézett szabatosság  hiánya
      nem  vet  fel  olyan  értelmezési  problémát,  amely  miatt  a
      jogbiztonság sérelme megállapítható lenne.

      Az  Alkotmánybíróság szerint az Itv. 23/A. § (7)  bekezdésében
      foglalt,  és  az  indítványozó  által  kifogásolt  rendelkezés
      tartalma mind a norma címzettjei, mind a jogalkalmazó  számára
      értelmezhető   normatartalmat  hordoz.  A   támadott   szabály
      valójában az ingatlanforgalmazásra jogosult számára a 23/A.  §
      (1)   bekezdésben   megelőlegezett  2   %-os   illetékkiszabás
      kedvezménye véglegessé válásának további feltételeit állapítja
      meg  (vagyis  az  ingatlan 2 éven belüli  eladását,  és  ennek
      megfelelő módon és határidővel történő igazolását). A 23/A.  §
      (7)    bekezdés   e   feltételek   nem   teljesítéséhez    fűz
      jogkövetkezményt. A rendelkezésnek ez a tartalma értelmezéssel
      egyértelműen    megállapítható.   A    támadott    rendelkezés
      szövegkörnyezetéből  kétségtelenül  megállapítható,  hogy   az
      ügyfélnek  nem a „nemeladás”, hanem az eladás tényét  kell  az
      előírt módon igazolnia. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az
      indítványozó ügyében sem a közigazgatási sem a bírói szakban a
      támadott szabály értelmezése tekintetében nehézség nem  merült
      fel,  az  eljáró  szervek az előzőekben kifejtett  tartalommal
      értelmezték a szabályt.

      Nem eredményezi a jogállam sérelmét az sem, ha a közigazgatási
      eljárásban    az    igénybevett    kedvezmény    feltételeinek
      teljesítését    és   annak   igazolását    a    jogalkotó    a
      kedvezményezettől  megköveteli,  illetőleg  az  sem,  ha  azok
      elmulasztását szankcionálja.

      Az   Alkotmány   sem   a  közigazgatási   eljárásra,   sem   a
      közigazgatási  eljárás  bizonyítási rendjére  vonatkozóan  nem
      tartalmaz  rendelkezéseket, és a jogbiztonságból sem vezethető
      le  olyan  következtetés,  hogy az  ügyfél  számára  igazolási
      kötelezettség  ne  lenne  előírható.  A  vizsgált  esetben  az
      ingatlanforgalmazó  számára az Itv. 23/A. §  (7)  bekezdésében
      előírt  „aktivitás” alkotmányossági aggályt  nem  vet  fel.  A
      jogalkotó  ugyanis  a  23/A.  § (1) bekezdésében  kedvezményes
      illetékfizetést „előlegez meg” az ingatlanforgalmazó  számára,
      azzal,  hogy  a  23/A.  §  (7)  bekezdésében  –  elismerve  az
      ingatlanforgalmazó   gazdasági  érdekeit  és   tevékenységének
      sajátosságait    –    2    éves   időtartamot    biztosít    a
      továbbértékesítésre.  Így az általános  szabályoktól  mind  az
      illeték  mértéke,  mind  az időbeliség  tekintetében  eltérést
      engedélyezett  a  jogalkotó, de ezzel  párhuzamosan  igazolási
      kötelezettséget,  valamint  a  feltételek  nem   teljesítésére
      jogkövetkezményt ír elő.

      A  fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy  a
      támadott szabály nem sérti a jogbiztonság követelményét.

      2.  Az  indítványozó szerint az Alkotmány 57.  §  (1)  és  (5)
      bekezdéseit  is  sérti  a  támadott szabály,  mert  van  ugyan
      bírósági  felülvizsgálat,  de  e  szabály  alapján  a  bíróság
      érdemben a határozatot nem vizsgálhatja felül. Az indítványozó
      álláspontjának   alátámasztására  az   Alkotmánybíróságnak   a
      33/2002. (VII. 4.) AB határozatát hívja fel. (ABH 2002, 153.)

      Az   Alkotmánybíróság  rámutat  arra,   hogy   a   hivatkozott
      határozatában felmerült alkotmányossági probléma más volt.  Az
      Alkotmánybíróság  e határozatában a jövedéki törvény  vizsgált
      81.  §  (6)  bekezdésében foglalt elkobzásnak az  elrendelését
      azért  nyilvánította  a  tisztességes  eljárás  követelményébe
      ütközőnek,   és   egyúttal   a   jogorvoslathoz    való    jog
      kiüresítésének,  mert  az  elkobzás  elrendelésének   egyetlen
      törvényi  feltétele  a jövedéki bírság megállapítása,  így  az
      elkobzás  jogszerűsége közvetlenül nem volt vizsgálható.  (ABH
      2002, 153, 185.)

      Ezen indítványozói felvetés alapján az Alkotmánybíróságnak azt
      kell  vizsgálnia, hogy az Itv. 23/A. § (7) bekezdésébe foglalt
      törvényi  tényállás  fennállása esetén  a  kvázi  szankcionáló
      elemet is tartalmazó pótlólagosan megállapított illetékfizetés
      „strict”  módon megállapított mértéke sérti-e a jogorvoslathoz
      való  jogot  és  ennek  folyományaként a tisztességes  eljárás
      követelményét.

      Az  Alkotmány  50.  §  -a  szerint a bíróság  a  közigazgatási
      határozatok   törvényességét   ellenőrzi.   „A   közigazgatási
      határozatok    törvényességének   bírói   ellenőrzése    (...)
      alkotmányosan   nem   korlátozódhat  a  formális   jogszerűség
      vizsgálatára.  A  közigazgatási  perben  a  bíróság  nincs   a
      közigazgatási  határozatban megállapított tényálláshoz  kötve,
      és a jogszerűség szempontjából felülbírálhatja a közigazgatási
      szerv  mérlegelését  is.  (...) Azok  a  jogszabályok  amelyek
      kizárják  vagy korlátozzák azt, hogy a bíróság a közigazgatási
      határozatot   felülvizsgálva  a   fentiek   szerint   érdemben
      elbírálja  a  jogvitát, ellentétesek az Alkotmány  57.  §  (1)
      bekezdésével. 39/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997,  263,
      272.   Az   Alkotmány  57.  §  (5)  bekezdésében  szabályozott
      jogorvoslathoz  való  jog  a  jogalkotóval   szemben   azt   a
      követelményt  támasztja, hogy jogszabály  biztosítsa  mindazok
      számára, akiknek jogát, jogos érdekét a bíróság, közigazgatási
      szerv  vagy  más  hatóság határozata sérti a  magasabb  szintű
      fórumhoz, illetőleg más szervhez fordulás lehetőségét a döntés
      felülvizsgálata érdekében. Az Alkotmánybíróság a közigazgatási
      döntések  kapcsán  a  498/D/2000. AB  határozatban  rámutatott
      arra, hogy az „Alkotmány 57. § (5) bekezdéséből nem következik
      kényszerítően   a  jogalkotónak  az  a  kötelezettsége,   hogy
      valamely  közigazgatási hatáskör gyakorlása során  mérlegelési
      jogkört  adjon  a  jogalkalmazónak,  s  nem  vezethető  le   a
      jogorvoslathoz  való jogból a méltányosság  gyakorlására  való
      jogszabályi  felhatalmazás  kötelezettsége  sem.”  (ABH  2003,
      1202,  1206.) E határozat kimondta azt is, hogy „az  Alkotmány
      nem tartalmaz rendelkezéseket a közigazgatási jogi szankciókra
      vonatkozóan.   A   jogalkotó  széles   mérlegelési   jogkörrel
      rendelkezik a szankciók alkalmazási feltételeinek,  mértékének
      szabályozása során. A jogalkotó döntési szabadságának csak  az
      Alkotmány  rendelkezései szabnak korlátot”. (ABH  2003,  1202,
      1208.)

      Az    Itv.    23/A.    §-a   az   ingatlanforgalmazási    célú
      vagyonszerzésnél kivételt tesz az általános szabályok alól  az
      illetékmérték   tekintetében,  és   meghatározott   feltételek
      teljesítése   esetén  az  ingatlanforgalmazási   tevékenységet
      kedvezményes, 2 %-os illetékmértékkel preferálja. A  gazdasági
      életben szerepet vállaló önálló jogalanyisággal bíró gazdasági
      társaság    szabadon    döntheti   el,    hogy    a    konkrét
      ingatlanszerzésénél  él-e  az Itv. 23/A.  §  (1)  bekezdésében
      biztosított   lehetőséggel.  A  jogalkotó  a   23/A.   §   (1)
      bekezdésében     úgy    szabályozza    az    illetékkedvezmény
      megelőlegezését,  hogy a 23/A. § (7) bekezdésében  megkövetelt
      feltételek  –  2  éven  belüli  elidegenítés,  valamint  ennek
      meghatározott  módon, és határidőn belül történő  igazolása  –
      elmulasztása   esetén,  az  ingatlanszerzésre   az   általános
      szabályok  szerint  megállapított illeték  mértékét  meghaladó
      illetékfizetési    kötelezettséget   ír    elő.    A    mérték
      meghatározásában szerepet kapott az illetékfizetési kedvezmény
      megvonása, azaz az illetéknek az általános szabályok  szerinti
      utólagos  rendezése, másfelől a kedvezmény  feltételeinek  nem
      teljesítéséhez   kapcsolódó  joghátrány.  E   tényállásban   a
      jogalkotó   nem   a  jogalkalmazóra  bízza  a  jogkövetkezmény
      mértékének   megállapítását,  hanem   a   kedvezménnyel   való
      visszaélés lehetőségére, a jogsértés súlyára tekintettel  maga
      határozta azt meg. Az Alkotmánybíróság szerint az Itv. 23/A. §
      (7)    bekezdésére    alapított   közigazgatási    határozatok
      tekintetében  a bírói felülvizsgálat kiterjed  az  eljárás,  a
      tényállás,    valamint    az   abból   levont    következtetés
      jogszerűségének    ellenőrzésére   is.   Az   Alkotmánybíróság
      megállapította, hogy az Itv. 23/A. § (7) bekezdése  alapján  a
      közigazgatási  határozat bírói felülvizsgálata nem  tekinthető
      formálisnak,  így a rendelkezés nem sérti az Alkotmány  57.  §
      (5) bekezdésében szabályozott jogorvoslathoz való jogot és  az
      Alkotmány  57.  §  (1)  bekezdésében biztosított  tisztességes
      eljáráshoz való jogot sem.

      Az  Alkotmány  13. § (1) bekezdésében biztosított  tulajdonhoz
      való  jog  és  az  Itv.  23/A. § (7)  bekezdése  között  nincs
      alkotmányjogilag értékelhető kapcsolat. A fentiek  alapján  az
      Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
                               Dr. Holló András
                          az Alkotmánybíróság elnöke
                                       
              Dr. Bagi István                  Dr. Bihari Mihály
              alkotmánybíró                        alkotmánybíró
                                       
              Dr. Erdei Árpád                Dr. Harmathy Attila
              alkotmánybíró                        alkotmánybíró
                                       
              Dr. Kiss László               Dr. Kukorelli István
              alkotmánybíró                        alkotmánybíró
                                       
                      Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
                             előadó alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        463/D/2004
        Date of the decision:
        .
        05/09/2005
        .
        .