A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.22.404/2017/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján (dr. Csitos Eszter ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában a Kúria Pfv.V.22.404/2017/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott végzés sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében, az R) cikk (2) bekezdésében, a XV. cikk (2) bekezdésében, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében, valamint a 26. cikk (1) bekezdésében foglaltakat.
[2] A benyújtott bírósági határozatok alapján az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye a következőképpen foglalható össze.
[3] Az indítványozó (a későbbi per felperese) és a későbbi per alperesének jogelődje (a továbbiakban: alperes) 2008. október 21-én kölcsönszerződést kötöttek annak érdekében, hogy az indítványozó megvásároljon egy Mitsubishi Outlander Intense típusú gépjárművet. Az indítványozó a kölcsönszerződés aláírásával elismerte, hogy az egyedi kölcsönszerződésben, az annak elválaszthatatlan részét képező opciós és adásvételi szerződésben, valamint az alperes üzletszabályzatban foglaltakat megismerte, megértette és azokat magára nézve kötelezőnek fogadta el. A kölcsönszerződés biztosítékaként szolgáló opciós szerződés szerint az alperes a vételi jogát a szerződés aláírásától számított 5 éves időtartam alatt, de legfeljebb addig az időpontig gyakorolhatta, ameddig az indítványozó a kölcsönszerződésből eredő tartozását maradéktalanul nem teljesítette. Az üzletszabályzat pedig rögzítette, hogy amennyiben az indítványozó teljesítette a kölcsönszerződésből fakadó valamennyi kötelezettségét, úgy az alperes köteles kiadni a gépjármű törzskönyvét. Mivel az indítványozó fizetési kötelezettségét nem teljesítette, az alperes a szerződést 2013. szeptember 8-án felmondta és közölte, hogy vételi jogát gyakorolni kívánja, ezért felszólította az indítványozót, hogy a gépjárművet haladéktalanul adja birtokba. Az indítványozó bírósághoz fordult, kérve a gépjármű törzskönyvének kiadását, mivel álláspontja szerint az alperes részéről a szerződéskötéskor eljáró személy nem rendelkezett képviseleti jogosultsággal, ezért nem jött létre sem a kölcsön-, sem az opciós szerződés. Az indítványozó az opciós szerződés semmisségét arra is alapozta, hogy az nem tartalmazta az opció tárgyának pontos megjelölését, míg a kölcsönszerződés semmisségét a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 210. § (1) bekezdésére és a 213. § (1) bekezdésére hivatkozva is állította az indítványozó.
[4] Az első fokon eljárt Szegedi Járásbíróság helyt adott a keresetnek. A bíróság megállapította, hogy az álképviselő eljárásának utólagos jóváhagyásával a kölcsönszerződés és az azt biztosító opciós szerződés létrejött. A kölcsönszerződés semmisségét nem látta megalapozottnak a járásbíróság, ugyanakkor az opciós szerződés semmisségét megállapította, arra tekintettel, hogy a vételi jog tárgyát a szerződés – a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 375. §-ában foglaltak ellenére – nem tartalmazta.
[5] A bíróság álláspontja szerint nem képezték részét a kölcsönszerződésnek sem az átadás-átvételi jegyzőkönyv, sem a gépjármű birtokba adására vonatkozó további okiratok. Ebből következően az alperes nem volt jogosult a törzskönyv birtokban tartására.
[6] A másodfokon eljárt Szegedi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét – annak helyes indokai alapján – helybenhagyta.
[7] A Kúria mint felülvizsgálati bíróság viszont hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet és megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. A Kúria – szemben az alsóbb fokú bíróságokkal – úgy ítélte meg, hogy az opciós szerződés tárgya beazonosítható volt. A felek a szerződésben meghatározták a gépjármű gyártmányát és típusát, a peradatokból pedig egyértelműen megállapítható, hogy az alperesnek azonos gyártmányú és típusú másik gépjárműve nem volt. A Kúria szerint így az opciós szerződés megfelelően tartalmazta a dolog megjelölését.
[8] 1.1. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a Kúria Pfv.V.22.404/2017/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 271. § (2) bekezdésében foglaltakkal ellentétes módon járt el. A Pp. 271. § (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy az ún. kis perértékű vagyonjogi perekben (ahol a pertárgy értéke nem haladta meg a három millió forintot) nem volt helye felülvizsgálatnak. Kivételt jelentettek ez alól – többek között – azok az ügyek, amelyek megállapításra irányultak.
[9] A tárgyi ügyben az indítványozó a törzskönyv kiadását kérte, ez pedig – álláspontja szerint – egy nem meghatározható pertárgyértékű vagyonjogot is érintő marasztalási keresetnek minősült. Az elsőfokú bíróság is az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (3) bekezdése szerint határozta meg a pertárgy értékét 350.000 Ft-ban. A Kúria is a nem meghatározható pertárgyértékhez igazodóan állapította meg az ügyvédi munkadíjat. Egyértelmű tehát, hogy a per egy 350.000 Ft pertárgyértékű marasztalás iránti vagyonjogi per volt, ezért a Pp. 271. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálat kizárt volt. Mindezek ellenére a Kúria a felülvizsgálati kérelmet elbírálta, ami sértette a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, hiszen a bíróság önkényesen értelmezte és alkalmazta a Pp. 271. § (2) bekezdését. A Kúria ezzel megsértette az Alaptörvény R) cikkének (2) bekezdését is, amely szerint a jogszabályok mindenkire nézve kötelezőek, és a B) cikk (1) bekezdéséből fakadó jogállami jogbiztonságot, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdéséből fakadó jogorvoslathoz való jogot is, mivel a Kúria mérlegeléssel maga döntötte el, hogy elbírálható-e a felülvizsgálati kérelem, holott annak feltételeit a jogszabály egyértelműen meghatározza.
[10] Az indítványozó szerint a Kúria támadott végzése diszkriminatív is volt, mivel – hivatalos tudomása szerint – a pénzügyi szolgáltatók által előterjesztett, de a Pp. 271. § (2) bekezdésébe ütköző felülvizsgálati eljárásokat a Kúria egyes esetekben lefolytatja, azonban a fogyasztók által előterjesztett, de megállapítási per okán a Pp. 271. § (2) bekezdésének felülvizsgálatot kizáró rendelkezéseibe nem ütköző felülvizsgálati kérelmeket viszont esetenként hivatalból elutasítja.
[11] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-a szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
[12] 2.1. Az indítványozó a Kúria végzését 2018. november 15-én vette át, az alkotmányjogi panaszt 2019. január 11-én, az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nyújtotta be. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést, a sérelmezett bírói döntést és kifejezett kérelmet annak megsemmisítésére, az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, és az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét. Az indítványozó a bírói döntés alapjául szolgáló eljárásban felperes volt, így érintettsége megállapítható, úgyszintén az is, hogy jogorvoslati lehetőségét kimerítette. Ugyanakkor az Alaptörvény R) cikkének (2) bekezdése, valamint a 26. cikkének (1) bekezdése nem tartalmaz az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított jogot, ezért e rendelkezésekre alkotmányjogi panasz nem alapítható, ahogyan az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére is csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén – lehet alapítani {3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]}.
[13] Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá azt is, hogy az indítványnak az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével és a XXVIII. cikk (7) bekezdésével kapcsolatos érvelése tartalmilag az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogra vonatkozik.
[14] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a továbbiakban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában vizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt további feltételeit.
[15] 2.2. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való joga sérelmére azért hivatkozott, mert szerinte a Kúria contra legem értelmezte a Pp. 271. § (2) bekezdésében foglaltakat. Indítványozói állítás szerint továbbá a Kúria csak a pénzügyi szolgáltatók esetében értelmezi az indítványozó által vitatott módon a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseket a fogyasztók esetében nem, és ennek bizonyítására megjelölt több, az Alkotmánybíróság előtt folyamatban lévő konkrét ügyet. A Kúria – az indítványozó szerint – lényegében egy kógens eljárásjogi szabály alkalmazását – egyedi jogértelmezéssel – relativizálta.
[16] 2.3. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján azt állapította meg, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria jogértelmezését kifogásolta és kérelme arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság a támadott felülvizsgálati végzést az indítványozó számára kedvező jogértelmezéssel semmisítse meg.
[17] Az Alkotmánybíróság már több ügyben kimondta, hogy a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi – vélt, vagy valós – jogsérelem orvoslása eszközének, ellenkező esetben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb eszközzel már nem orvosolható {lásd például: 3145/2015. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [55]}.
[18] Az Alkotmánybíróság jelen ügy kapcsán is hangsúlyozza továbbá, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van jogköre, a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}.
[19] Az indítványozó a fentiekben kifejtettek szerint, a támadott bírói döntésekkel kapcsolatosan nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[20] 3. Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. és 29. §-ában szabályozott befogadási feltételeknek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Balsai István s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
. | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |