A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Miskolci Törvényszék 102.K.700.030/2020/14. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó személyesen eljárva az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó – az egyedi ügy felperese – elővásárlási nyilatkozatot terjesztett elő a perbeli adásvételi szerződés vonatkozásában, amelynek tárgya a perbeli szőlő, gazdasági épület, gyümölcsös művelési ágú ingatlan tulajdonjogának átruházása volt. A helyi földbizottságként eljáró Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara Megyei Elnöksége (a továbbiakban: Agrárkamara) nem támogatta a föld tulajdonjogának átruházásáról szóló szerződés jóváhagyását az indítványozóval. Az elutasítás indokaként a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Fft.) 24. § (2) bekezdés c) pont cc) alpontját jelölte meg. Álláspontja szerint a föld tulajdonjogának megszerzése indokolható gazdasági szükséglet nélkül, felhalmozási célból történne. Az adásvétel létrejötte nem járulna hozzá a Fft. azon céljának érvényesüléséhez, hogy a mezőgazdaságban a közepes méretű agrárüzemek elterjedjenek, valamint a kisgazdaságok stabil működése és további fejlődésük biztosított legyen. Az Agrárkamara arra is utalt, hogy az indítványozó nem rendelkezik a föld megműveléséhez szükséges eszközökkel, gépparkkal, továbbá a korábban vásárolt földjét sem műveli.
[3] Az Agrárkamara állásfoglalásával szemben az indítványozó kifogást terjesztett elő, amelyben vitatta az állásfoglalásban állított felhalmozási célt, valamint előadta, hogy az általa megvásárolt területek elhanyagoltak voltak, azokat ő maga tisztította meg az elvadult bokroktól, cserjéktől.
[4] Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének Városi Pénzügyi és Ügyrendi Bizottsága – az egyedi ügy II. rendű alperese – a kifogást elutasította. Ezt követően a Heves Megyei Kormányhivatal – az egyedi ügy I. rendű alperese – jóváhagyta az adásvételi szerződést a szerződés szerinti vevővel.
[5] Az indítványozó a Miskolci Törvényszékhez benyújtott keresetlevelében az agrárkamarai állásfoglalás megváltoztatását kérte, valamint azt, hogy az adásvételi szerződést vele mint elővásárlóval hagyják jóvá és állapítsák meg, hogy az Agrárkamara vele szemben jogsértést követett el.
[6] A törvényszék a keresetet elutasította. Jogerős ítéletében azt jelölte meg vizsgálandó kérdésnek, hogy az indítványozó nem támogatásának okaként megjelölt indokok jogszerűek, valósak, tényekkel alátámaszthatók-e. Ennek nyomán arra a következtetésre jutott, hogy nem indokolja valós gazdasági szükséglet a termőföld megszerzését, az indítványozó pedig nem rendelkezik a műveléshez szükséges eszközökkel.
[7] 2. Az indítványozó ezt követően nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panaszukat, melyben az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésének, XIII. cikk (1) bekezdésének, XV. cikk (1) bekezdésének, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére történő hivatkozással kérte a Miskolci Törvényszék jogerős ítéletének megsemmisítését.
[8] Az indítványozó arra alapította panaszát, hogy a kereset elutasításával a törvényszék megakadályozta őt vállalkozási törekvésének megvalósításában, amivel megsértette a vállalkozás szabadságához való jogát. Tulajdonszerzésének meghiúsulása a tulajdonhoz való jogával ellentétes. A törvényszék megsértette a törvény előtti egyenlőséghez való jogát, mert nem az alperesekkel azonos módon kezelte az érveit, vele mint egyszemélyi felperessel szemben két alperes, valamint a perbe alperesi érdekeltként bevont Agrárkamara állt szemben, ráadásul anyagi okokból jogi képviselő nélkül kényszerült eljárni. A panaszban előadottak szerint az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát azzal sértette meg a Miskolci Törvényszék, hogy az alperesek pernyertességének előmozdítása érdekében jártak el, hiányosan adtak tájékoztatást, valamint feleslegesen idézték a tárgyalásra. Az ügy mesterséges elhúzását eredményezte az, hogy a Fővárosi Törvényszék végzését be kellett várni az Agrárkamara Heves megyei szervezetének a perből való elengedése, valamint az Agrárkamara bevonása érdekében.
[9] 3. Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. E vizsgálat elvégzése során az alábbiakat állapította meg.
[10] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[11] Az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljárással összefüggésben is megfogalmazta, hogy nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]}. Az alkotmányjogi panasz „nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}.
[12] A jelen ügyben benyújtott alkotmányjogi panaszban az indítványozó érdemi alkotmányjogi érvelés nélkül kifogásolta a perben született eredményt, és előadását kizárólagosan arra alapította, hogy az alperesek, valamint a törvényszék tévesen állapították meg az ügy tényállását, valamint tévesen vonták le azt a következtetést, hogy az Fft. szerinti cél nem valósul meg. Az indítványozóra nézve kedvezőtlen eredmény kifogásolásán kívül azonban a panasz nem tartalmaz olyan alkotmányjogi érvet, ami az Alaptörvény felhívott rendelkezéseiben foglalt alapvető jogok sérülését igazolná. A vállalkozás szabadságával nem áll alkotmányjogilag releváns összefüggésben az, hogy az eljáró hatóságok, valamint a törvényszék megítélése szerint a konkrét esetben nem teljesült az adásvételi szerződés jóváhagyásának valamely törvényi feltétele. Hasonlóképpen nem indokolja a panasz érdemi vizsgálatát a tulajdonhoz való jogra történő hivatkozás, mert a döntés kedvezőtlenségének a puszta állításán túl nem vet fel az Abtv. 29. §-a szerinti alaptörvény-ellenességet.
[13] A törvény előtti egyenlőséggel összefüggésben a panasz csak általánosságban állítja, hogy a törvényszék az alperesek érdekében járt el. Továbbá sem annak ténye, hogy az egyedi ügyben történetesen két alperes vett részt, illetve alperesi érdekelt bevonására került sor, sem annak ténye, hogy az indítványozó jogi képviselő nélkül kényszerült eljárni az ügyben, önmagában nem eredményezi a törvény előtti egyenlőség követelményének sérelmét, ezek ugyanis az ügy, illetve a felek helyzetének egyedi sajátosságai, amelyek alkotmányjogi relevanciáját a panaszban előadottak nem igazolták.
[14] Végül a panasz a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog tekintetében sem felelt meg az Abtv. 29. §-ának, mert a törvényszék eljárásának tisztességtelenségét csak általánosságban állítja, illetve vitatja az alperesi hatóságok és a törvényszék jogi következtetéseit, ami azonban a fentebb kifejtetteknek megfelelően önmagában nem teszi indokolttá a panasz befogadását, mert sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem vet fel.
[15] 4. Tekintettel arra, hogy az indítvány nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, illetve nem mutatott rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, azt az Alkotmánybíróság – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szalay Péter
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Schanda Balázs
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
alkotmánybíró helyett
. |
. |