Hungarian

Ügyszám: .	615/B/1997
Előadó alkotmánybíró: Németh János Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 21/1998. (V. 27.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1998/165 .

A döntés kelte: Budapest, 05/25/1998 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő                         határozatot: 1.    Az    Alkotmánybíróság   alkotmányos    követelményként megállapítja:  nem  tekinthető  korlátlannak  az  a  törvényi felhatalmazás, amely feljogosítja a szakmai kamarát,  hogy  a kamarai   tagokra  vonatkozó  törvényi  rendelkezéseken   túl további   összeférhetetlenségi   eseteket   állapítson    meg alapszabályában. Az összeférhetetlenségi okok kamarák  általi meghatározása   nem   lehet   önkényes,   nem   sértheti    a tagegyenlőség  elvét, nem zárhatja ki  ily  módon  a  kamarai tagok  meghatározott csoportját a vezetői  tisztségekre  való választhatóságból. 2.   Az  Alkotmánybíróság  a  Magyar  Állatorvosi  Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról  szóló 1995.  évi  XCIV.  törvény 15. § (7)  bekezdése,  28.  §  (1) bekezdésének a) pontja, valamint a Magyar Állatorvosi  Kamara elnevezés    alkotmányellenességének    megállapítására    és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                           Indokolás                              I. Az  indítványozó a Magyar Állatorvosi Kamaráról,  valamint  a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló  1995.  évi XCIV.  törvény (a továbbiakban: Mákt.) 15. § (7) bekezdésébe, valamint 28. § (1) bekezdés a) pontjába foglalt rendelkezések alkotmányellenességének  megállapítását  és   megsemmisítését kérte,  valamint ezzel összefüggésben kezdeményezte a  Magyar Állatorvosi Kamara elnevezésének megsemmisítését is. A   Mákt.   28.  §-ának  (1)  bekezdése  a  magán-állatorvosi tevékenység folytatásának alapvető követelményeit rögzíti  az alábbiak szerint: "28.  §  (1) Magán-állatorvosi tevékenységet az az állatorvos végezhet, aki a) tagja a kamarának, valamint b)  rendelkezik a magán-állatorvosi tevékenység  gyakorlására jogosító igazolvánnyal." A  Mákt.  15.  §.  (1)-(6) bekezdése a  kamarai  tisztségekre vonatkozó  összeférhetetlenségi szabályokat  tartalmazza.  Az indítványozó   által  támadott  15.   §   (7)   bekezdése   a következőképpen rendelkezik: "15.  §  (7)  Az alapszabály az (1), (3) és (4) bekezdésekben meghatározottakon kívül az összeférhetetlenség más eseteit is megállapíthatja." Az    indítványozó   azt   sérelmezi,   hogy    a    hatósági állatorvosoknak   magán-állatorvosi  tevékenység   folytatása esetén, kötelezően tagjának kell lenniük a Magyar Állatorvosi Kamarának (a továbbiakban: Kamara). Ugyanakkor a Mákt. 15.  § (1)   bekezdésének  a)  pontja  kizárja,   hogy   az   állami állategészségügyi     szolgálat     szerveinél     vezetőként közszolgálati  viszonyban álló állatorvos kamarai  tisztségre választható  legyen. A (7) bekezdés pedig  felhatalmazást  ad arra,  hogy  az  alapszabály — tehát nem  törvény  —  további összeférhetetlenségi   eseteket   állapíthasson    meg.    Az indítványozó  álláspontja szerint ez  sérti  az  egyesüléshez való  jogot,  mert  az  egyesüléshez  való  alapjog  lényeges tartalma   a   tagegyenlőség,  és  az  ennek  részét   képező választhatóság    követelménye,    amelyet    a    Mákt.    a köztisztviselői jogállású hatósági állatorvosok  tekintetében az  Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdésébe ütköző — tartalmi  és formai  alkotmányellenesség létrejöttét eredményező  —  módon korlátoz. Az  indítványozó  a  továbbiakban  azért  is  kifogásolja   a hatósági  állatorvosok  kötelező  kamarai  tagságát,  mert  a hatósági    állatorvos   kamarai   tagként    magángyakorlata tekintetében  nem  kívánatos  függőségi  helyzetbe  kerül   a főtevékenysége     során    általa     ellenőrzött     magán- állatorvosoktól.   A   magángyakorlatot   folytató   hatósági állatorvost  a  Kamara  etikai  vétség  miatt  akár   el   is marasztalhatja.  Az  ilyen döntésekre a  hatósági  állatorvos kinevező  szervének befolyása nincsen, ami — az  indítványozó megítélése   szerint  —  azért  sérelmes,  mert  a   hatósági állatorvos  számára  az állategészségügyi törvény  kötelezővé teszi a magángyakorlatot. Az  indítványozó megítélése szerint a Kamarában  "látszólagos tagegyenlőség" valósulhat meg, mert a "jogalkotó nem  gondolt az eltérő szakmai érdekekre". A Kamara kizárólag csak a magán- állatorvosok érdekeit képviseli, aminek az alapját megteremti a Mákt. és az alapszabály, valamint a magán-állatorvosoknak a Kamarában  meglévő számbeli fölénye. Indítványozó  megítélése szerint  a  hatósági  orvosok  helyzetén  oly  módon  lehetne változtatni,  ha magángyakorlatukat is munkáltatójuk  bírálná el  és a Kamara kizárólag a magán-állatorvosok köztestületévé válna, amelyet elnevezésének is tükröznie kellene. Az  Alkotmánybíróság  az  indítvány  kapcsán  tájékozódott  a földművelésügyi  miniszter  és a  Magyar  Állatorvosi  Kamara álláspontjáról.    Határozatát   a   megkeresésre    érkezett válaszokra,  valamint  az  indítványozó  által  azokra   tett észrevételekre is figyelemmel hozta meg.                                                            II. Az indítvány megalapozatlan. 1.  Az  Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy  a Mákt.   indítványozó   által   felhívott   két   rendelkezése tekintetében  megállapítható-e  az  egyesüléshez   való   jog alkotmányellenes korlátozása. A  Mákt.  szerint a Magyar Állatorvosi Kamara az állatorvosok önkormányzattal  rendelkező,  közfeladatokat   és   általános szakmai  érdekképviseleti feladatokat is ellátó  köztestülete (1. § (1) bek.). Az  Alkotmánybíróság  már több határozatában  foglalkozott  a kamarákkal   kapcsolatos   alkotmányossági   kérdésekkel.   A 22/1994.  (IV.  16.)  AB határozat elvi jelleggel  tisztázta, hogy  a  szakmai  kamara "nem az egyesülési  szabadság  jogán alapított   személyegyesülés,   egyesület,   személyközösség, személyi   társulás   vagy   társadalmi   szervezet,    hanem köztestület,  amelynek létrehozását törvény rendeli  el".  Az Alkotmánybíróság  kimondta azt is, hogy  "a  törvény  közjogi közfeladat  ellátására,  közérdekű  tevékenység  folytatására alkotmányosan  indokolt  módon hozhat  létre  köztestületként szakmai  kamarát  és  írhatja  elő  a  kötelező  köztestületi tagságot.  A  köztestületként létrehozott  szervezet  nem  az egyesülési  jog  alapján  alapított  szervezet,  a   kötelező kamarai  tagság  pedig  nem sérti az egyesülési  szabadságból folyó  önkéntes csatlakozás jogát" (ABH 1994, 128, 129.).  Az Alkotmánybíróság 1283/B/1995. AB határozatában  megismételte, hogy  a  köztestület  nem  az  egyesülési  szabadság  alapján alapított   szervezet  és  a  Ptk.  köztestületre   vonatkozó szabályai az Alkotmány 63. §-ában deklarált egyesülési joggal nincsenek közvetlen összefüggésben (ABH 1997. 620.). A Magyar Állatorvosi  Kamara nem az egyesülési jog  alapján  létrejött szervezet, hanem köztestület. A Kamara kettős feladatkört lát el.  Egyfelől az állatorvosi hivatás gyakorlásával összefüggő ügyekben védi és képviseli az állatorvosok általános  szakmai érdekeit, másfelől a magán-állatorvosi tevékenységet folytató állatorvosok   tekintetében   közfeladatokat   lát   el    és rendelkezik  az  ezek  végrehajtásához  szükséges  közhatalmi jogosítványokkal is (3. § (1) bek.). Mindezekre  tekintettel megállapítható, hogy az  indítványozó téves  alkotmányos összefüggésre alapította kérelmét,  amikor az   egyesülési   szabadság  alkotmányellenes   korlátozására hivatkozva  kezdeményezte  a Mákt.  idézett  rendelkezéseinek megsemmisítését. Ugyanakkor  az  Alkotmánybíróság  a  38/1997.  (VII.  l.)  AB határozatában  megállapította: "Az csupán ténymegállapítás  — és  per  definitionem igaz is —, hogy a  köztestület  nem  az egyesülési  jog  gyakorlása révén jön  létre,  hanem  törvény rendeli   alapítani  sőt  az  is  igaz,  hogy  e  rendelkezés kizárólag  a  törvényhozóé:  senkinek  sincs  alanyi  joga  a köztestület  létrehozására. A köztestület és  az  egyesületek ebből  a tényből folyó elhatárolása, s különösen az egyesülés alapjogának   nem   alkalmazása  a  köztestületre,   amit   a nemzetközi  gyakorlattal összhangban az  Alkotmánybíróság  is követ,  nem  zárja  ki azonban elvileg, hogy  a  köztestületi szabályok  alkotmányosságának viszonyítási alapjai között  az egyesülési szabadság ne szerepelhessen." (ABH 1997. 252-253.) 2.  Az indítványozó nem a magán-állatorvosok kötelező kamarai tagságának alkotmány-ellenességét kérdőjelezi meg,  csupán  a magángyakorlatot   folytató  hatósági  állatorvosok   számára előírt    kamarai    tagságot   vitatja    a    tagegyenlőség követelményének megsértése miatt. Ezért az Alkotmánybíróság a továbbiakban   azt   a   kérdést   is   vizsgálta,   hogy   a köztisztviselői    jogállású   kamarai   tagokra    vonatkozó összeférhetetlenségi   szabály,  illetőleg   a   felhatalmazó rendelkezés  alkotmányossági szempontból kifogásolható  módon sérti-e  a  tagegyenlőség elvét, azaz a kamarai tagok  között fennáll-e az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző megkülönböztetés. 2.1.    A   Magyar   Állatorvosi   Kamara   az   állatorvosok önkormányzattal  rendelkező,  közfeladatokat   és   általános érdekképviseleti feladatokat is ellátó köztestülete. A Kamara feladatait  és  jogosítványait  a  területi  közgyűlés,  vagy küldöttgyűlés,  az  országos  küldöttközgyűlés,  valamint  az általuk  választott ügyintéző szervek gyakorolják.  A  Kamara valamennyi  testületének  és  tisztségviselőjének  szervezeti pozícióját   a  tagok  közvetlen  vagy  közvetett  választása legitimálja.   A  Mákt.  az  önkormányzatiság  elve   alapján biztosítja   a  tagok  aktív  és  passzív  választójogát.   A tisztségviselők      választhatóságát,      illetőleg       a tisztségvállalást   valóban  összeférhetetlenségi   szabályok korlátozzák. Az   indítványozó  érvelésében  —  a  15.  §  (7)   bekezdése megsemmisítésének kezdeményezése kapcsán —  felhívott  15.  § (1) bekezdésének a) pontja a következőképpen rendelkezik: "15. § (1) Kamarai tisztségre választható minden kamarai tag, feltéve,  ha  vele szemben összeférhetetlenségi  ok  nem  áll fenn. Összeférhetetlen a kamarai tisztség vállalásával, ha  a tag a)   az   állami   állategészségügyi   szolgálat   szerveinél vezetőként közszolgálati jogviszonyban áll,..." A Mákt. e rendelkezésével kapcsolatosan — az Alkotmánybíróság álláspontja szerint — nem állapítható meg az Alkotmány  70/A. §-át sértő alkotmányellenes diszkrimináció. Az  Alkotmánybíróság állandó gyakorlata  szerint  ugyanis  az azonos  helyzetben  lévők között nem  alapjogok  tekintetében tett      megkülönböztetés     csak     akkor      tekinthető alkotmányellenesnek, ha nincs ésszerű indoka, tehát  önkényes (16/1991. (V. 20.) AB határozat, ABH 1991. 62., 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280-282.). Az   Alkotmánybíróság   több   határozatában   vizsgálta   az összeférhetetlenség  alkotmányossági  kérdéseit.  Először  az 1158/B/1990/7.  AB határozatában mutatott  rá  arra,  hogy  a hivatali összeférhetetlenség szabályozása irányulhat "eltérő, esetleg    egymással   hierarchikus,   illetve   felügyeleti, ellenőrzési  viszonyban  álló  hatalmi  pozíciók   egybeesése ellen,    az    elfogultság   és   a   személyi   érdekeltség visszaélésszerű   érvényesülésének   megelőzésére",    aminek következménye  az  lehet, hogy bizonyos munkakörök  betöltőit kizárhatnak  valamely  funkcióra  választhatók  köréből  (ABH 1991.  549.). Az idézett 15. § (1) bekezdésének a) pontja  az állami   és   a   kamarai  vezető  tisztségek   egybeesésének kiküszöbölésére  irányul. Nem általában  a  magán-állatorvosi tevékenységet végző hatósági állatorvosokat zárja ki a kamara tisztségviselői  közül,  hanem csak azokat,  akik  az  állami állategészségügyi szolgálatnál vezető tisztséget töltenek be, mégpedig  abból  az  ésszerű  megfontolásból,  hogy   a   két szervezet  feladat-  és  hatáskörére tekintettel,  a  hatalmi összefonódásokat megakadályozza, kizárja azt, hogy  a  magán- állatorvosi tevékenység felett hatósági ellenőrzést  gyakorló államigazgatási  szervek vezetésének és a kamarai  vezetésnek az  összefonódása következtében csorbát szenvedjen  a  kamara autonómiája. 2.2.  Az indítványozó — az indítványból kitűnően — a hatósági állatorvosok Kamarán belüli tagegyenlőségének sérelmét  abban látja, hogy a Mákt. 15. § (l) bekezdésének a) pontja —  ugyan törvényi szinten — korlátozza a tisztségviselésre választható köztisztviselői   jogállásban   lévő   állatorvosok    jogát, ugyanakkor  a  (7)  bekezdés  alapszabály  szintjén   további összeférhetetlenségi      esetek      megállapítására      ad felhatalmazást. Álláspontja szerint e rendelkezés  alapján  a Kamara  megsértheti  a  tagegyenlőség  elvét,  és  a  csatolt bírósági   ítélettel  dokumentálja  is,  azt  a   kísérletet, amelyből  kitűnik, hogy a Kamara megalakulásának  időszakában az  alapszabályban a vezetővé választhatók köréből valamennyi főállású   köztisztviselőt   e   felhatalmazó   rendelkezésre hivatkozva akartak kizárni. A testületi önkormányzás lényeges eleme, hogy az önkormányzat belső   működésének  szabályait  a  törvényi  keretek  között önállóan szabályozhatja. A Mákt. 2. §-ából kitűnik,  hogy  az alapszabály a belső működési rend törvényben nem szabályozott kérdéseit  rendezheti. Ugyanakkor maga a  törvény  esetenként nevesített  felhatalmazást  is ad az  alapszabályban  történő szabályozásra. Ilyen felhatalmazást tartalmaz az indítványozó altal  támadott 15. § (7) bekezdése is, amely lehetővé teszi, hogy   a  kamarai  tisztségekre  a  törvényben  megállapított eseteken   kívül   az  alapszabály  más  összeférhetetlenségi helyzeteket  is  szabályozzon. Egyébként más szakmai  kamarai törvények  így például a Magyar Orvosi Kamaráról szóló  1994. évi  XXVIII. törvény 17. § (6) bekezdése, valamint  a  Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló 1994. évi LI. törvény 13. §  (6) bekezdése  is  —  a  Mákt.-vel  azonos  módon  —  lehetőséget biztosít   arra,  hogy  az  alapszabályban  e   köztestületek összeférhetetlenségi helyzeteket állapíthassanak meg. Az Alkotmánybíróság már a 39/1997. (VII. 1.) AB határozatában alkotmányos követelményként állapította meg, hogy  "Alapjogot érintő  és  a  szakmai  kamarához  tartozó  hivatás  lényegét meghatározó  kérdésekben  a  szakmai  kamara  részére   adott szabályozási  vagy  döntési jogköröknek legalább  a  tartalmi kereteket  meghatározó törvényi alappal  kell  rendelkeznie". (ABH  1997.  263.) E megállapításra — valamint  az  Alkotmány 70/A.  §-ára — figyelemmel az Alkotmánybíróság rámutat  arra, hogy  a  jelen  ügyben vizsgált felhatalmazás sem  tekinthető korlátlannak.  Nem  jelent korlátozás nélküli  felhatalmazást arra,    hogy    a    Kamara   önkényesen   állapítson    meg összeférhetetlenségi  eseteket nem  értelmezhető  oly  módon, hogy  a Kamara megsértse a tagegyenlőség követelményét  és  a kamarai  tagok  meghatározott  csoportját  kizárja  a  vezető tisztségekre való választhatóságból. 2.3. Az indítványozó tévesen hivatkozik arra, hogy a hatósági állatorvosok   magángyakorlatát  már  az  állategészségügyről szóló   1995.  évi  XCI.  törvény  (a  továbbiakban:   Áeüt.) kötelezővé   teszi  számukra.  Az  Áeüt.-nek  nincsen   ilyen rendelkezése. A Mákt. 17. §-a határozza meg, a kamarai tagság feltételeit. A kötelező kamarai tagságot kizárólag  a  magán- állatorvosi tevékenységet folytatók esetében írja elő. Magán- állatorvosi tevékenységet a Mákt. 28. § (l) bekezdése szerint az   végezhet,  aki  tagja  a  Kamarának  és  rendelkezik   a tevékenység  gyakorlására jogosító  igazolvánnyal.  A  magán- állatorvosi  tevékenységre jogosító  igazolvány  pedig  annak kell  kiadni,  aki legalább egyéves szakmai  gyakorlattal,  a tevékenységhez  szükséges felszereléssel,  illetve  megfelelő helyiséggel,  felelősségbiztosítással, valamint  névjegyzékbe bejegyzett székhellyel rendelkezik (28. § (2) bek.). A magán- állatorvosi tevékenység tartalmát a Mákt. 3. § (2)  bekezdése az alábbiak szerint tartalmazza: "3.   §   (2)   E  törvény  alkalmazásában  magán-állatorvosi tevékenységnek minősül az állattartó, illetőleg  más  személy megrendelésére végzett a) állatvizsgálat és kezelés; b)  az  állatbetegségek  megelőzésére, gyógyítására  szolgáló intézkedések megtétele; c) az állat tartásával, gyógyításával és az egyéb állatorvosi tevékenységgel összefüggő szaktanácsadás; d) az állatnak védő- és egyéb oltások beadása; e) az állatból vér-, tej- vagy más minták vétele; f) az elhullott állat vizsgálata; g) az állat gyógykezelésére szolgáló szerek rendelése; h)  a vágóhídon kívüli, nem közfogyasztási célú vágásoknál  a vágóállat   és   a   hús  vizsgálata,  ezzel   összefüggésben állatorvosi szakvélemény adása." Az   Áeüt.  2.  §-ának  24.  pontja  a  hatósági  állatorvosi tevékenységet a következőképpen definiálja: "jogszabállyal az állami  feladatkörbe vont állatorvosi tevékenység". Az  Áeüt. és  egyéb  jogszabályok határozzák meg a hatósági  állatorvos feladat-  és  hatáskörét. Tény, hogy  a  hatósági  állatorvos hatósági feladataihoz szorosan kapcsolódóan végez vizsgálatot szaktanácsadást,  mintavételt stb.,  de  ilyen  esetekben  az orvosi    tevékenység   a   járványok,   fertőző   betegségek megelőzésére  és  felszámolására irányuló  állami  feladatok, hatósági  intézkedések  és a hatósági ellenőrzések  "szerves" részének    tekinthetők.   Hasonlóképpen   nem    minősíthető magángyakorlatnak  az  sem,  ha az állategészségügyi  állomás irányítási és szervezési feladatai keretében "szükség  esetén az    illetékes   hatósági   állatorvos   útján   gondoskodik állategészségügyi szolgáltatás nyújtásáról" (Áeüt. 32.  §  h) pont).  Ekkor  a hatósági állatorvos állami állategészségügyi szempontból    szükségesnek    ítélt    helyzetben     orvosi tevékenységét utasításra, köztisztviselői minőségében végzi. Ha  a hatósági állatorvos magánpraxist kíván folytatni, akkor kell  belépnie  a  Kamara tagjainak sorába.  Ekkor  a  magán- állatorvosi   tevékenysége   tekintetében   érvényesülnek   a Kamarának   a   magán-állatorvosi   tevékenységre   vonatkozó jogosítványai.  Az  indítványozó által  felhozott  érvek  nem jelentenek  kellő indokot arra, hogy a hatósági  állatorvosok magán-állatorvosi  tevékenység  végzése  esetén  ne  legyenek kötelezően  tagjai  a  Kamarának. Ha  a  hatósági  állatorvos köztisztviselői  munkája  mellett  "vállalkozik"  magánpraxis folytatására,  akkor  nincs  ésszerű  indoka  annak,  hogy  a kamarai tagsággal járó kötelezettségek alól mentesüljön. Nem   indokolt   a  hatósági  állatorvosok  magán-állatorvosi tevékenységét a kamarai kötelező tagság alól mentesíteni azon érvek alapján sem, hogy a hatósági állatorvos köztisztviselői minőségében   ellenőrzi  a  magán-állatorvosok  tevékenységét közcélú  igénybevételük  esetén,  illetőleg  az  egészségügyi állomás hatósági ellenőrzést végez a területén működő  magán- állatorvosok  tevékenysége felett  (Áeüt.  33.  §  a)  és  h) pontja). Az  Alkotmánybíróság a 39/1997. (VII. 1.) AB határozatában  a köztisztviselői  jogállásban foglalkoztatott orvosok  kapcsán rámutatott arra, hogy a köztisztviselői minőségben  gyakorolt hatósági  jogkörök, illetőleg a Kamarára ráruházott  hatósági jogkörök  fennállása nem indokolja, hogy a  kizárólag  orvosi képesítéshez      kötött      köztisztviselői       jogállású tisztifőorvosokra a kötelező kamarai tagság ne  terjedjen  ki (ABH   1997.   276.).  A  Magyar  Állatorvosi  Kamara   abban különbözik a Magyar Orvosi Kamarától, hogy a Mákt. a kötelező kamarai  tagságot  nem minden állatorvosi  diplomához  kötött tevékenység  gyakorlásához írja elő, hanem a  kamarai  tagság csak a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásának feltétele. Azonban  a  Magyar Állatorvosi Kamara esetében sincs  ésszerű indoka  annak, hogy a hatósági állatorvosok amennyiben magán- állatorvosi  gyakorlatot  folytatnak  —  pusztán  azért  mert köztisztviselői minőségükben a magán-állatorvosokat is érintő hatósági  jogköröket  gyakorolnak — ne  legyenek  alávetve  a magán-állatorvosi  tevékenységre  irányadó,  a  Kamara  által megállapított    és   érvényesített   szakmai    és    etikai követelményeknek.  Az pedig különösen nem  indokolható,  hogy velük   szemben  magán-állatorvosi  minőségükben   a   Kamara közhatalmi jogosítványait a hivatali vezetőjük gyakorolja. 3.  Megalapozatlan  az indítvány abban a részében  is,  amely szerint  a kamarában "látszólagos a tagegyenlőség" azért  is, mert   a  Kamara  nem  az  eltérő  szakmai  érdekeket,  hanem kizárólag a magán-állatorvosok érdekeit képviseli. A  Kamarán belüli szociológiai értelemben vett érdekviszonyok vizsgálata nem     alkotmányossági    kérdés.    A     kamarai     tagok érdekérvényesítési  lehetőségét  a  Mákt.  a  tagsági   jogok szabályozásán keresztül biztosítja. A törvény a tagsági jogok gyakorlása szempontjából nem tesz különbséget a tagok  között aszerint,   hogy   magán-állatorvosi  tevékenységük   mellett végeznek  e  hatósági állatorvosi tevékenységet vagy  sem.  A Mákt. 21. §-a lehetőséget ad arra is, hagy a Kamara testületi határozatait a Kamara tagjai jogszabálysértés esetén  bíróság előtt  megtámadják.  A  bírósági megtámadás  kellő  garanciát nyújt    a   kisebbség   számára   jogaik,   jogos   érdekeik érvényesítésére. 4.  Az Alkotmánybíróság az előzőekben kifejtett érvek alapján nem találta megalapozottnak a Kamara nevének megsemmisítésére vonatkozó indítványt sem. Az Alkotmánybíróság a fenti indokok alapján a Mákt. 15. § (7) bekezdésének,  28.  §  (1) a) pontjának,  valamint  a  Magyar Állatorvosi   Kamara   nevének   megsemmisítésére    irányuló indítványt elutasítja.                       Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke                                        Dr. Ádám Antal             Dr. Bagi István          alkotmánybíró                alkotmánybíró                                        Dr. Erdei Árpád           Dr. Holló András          alkotmánybíró                alkotmánybíró                                        Dr. Kilényi Géza           Dr. Kiss László          alkotmánybíró                alkotmánybíró                                        Dr. Lábady Tamás          Dr. Németh János          alkotmánybíró         előadó alkotmánybíró                                        Dr. Tersztyánszky Ödön      Dr. Vörös Imre          alkotmánybíró                alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	21/1998. (V. 27.)
Date of the decision: .	05/25/1998
.
.