A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.10.383/2011/5. számú, a Pest Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 8.Mf.22.575/2010/5. számú ítélete, valamint a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 1.M.938/2007/50. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben az Abtv. 43. §-a alapján a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.10.383/2011/5. számú ítélete, továbbá az ennek alapjául szolgáló, a Pest Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 8.Mf.22.575/2010/5. számú ítélete és a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 1.M.938/ 2007/50. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] Az indítványozó munkaügyi per felpereseként keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az indítványozó munkaviszonyát a munkáltató rendes felmondással, az indítványozó által is elismert kötelezettségszegés miatt szüntette meg. A munkáltató a perben kártérítés iránti viszontkeresetétől elállt; az indítványozó a megszüntető végzést – amely javára perköltséget nem állapított meg – tudomásul vette. Az ítélet szerint az indítványozó által előterjesztett eljárási kifogás kizárólag a pervezetésre vonatkozott.
[3] Az ítéletet a Pest Megyei Bíróság a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, a perköltség összegét leszállította. A felvett további bizonyítást is figyelembe véve megállapította, hogy a felmondás alapjául szolgáló indok valós és okszerű volt, míg az indítványozó által előterjesztett eljárási kifogást nem találta megalapozottnak.
[4] A felülvizsgálati kérelem kapcsán a Kúria is igazoltnak látta a felmondási indok valóságát és okszerűségét, ezzel szemben az indítványozó a szabálytalan gyakorlatot, illetőleg a munkaköri feladatok nem egyértelmű rendezését nem bizonyította. Ezért a jogerős ítéletet a per főtárgya tekintetében hatályában fenntartotta, a másodfokú perköltség összegét módosította.
[5] Az indítványozó álláspontja szerint sérült az Alaptörvény XXVIII. cikkében – tartalmilag (1) bekezdésében – foglalt tisztességes eljáráshoz való jog, mert az első- és másodfokú bíróság az indítványozó érveit és bizonyítékait figyelmen kívül hagyta, “kétes értékű bizonyítékokat” fogadott el, továbbá a munkáltató nem engedte hozzáférni bizonyítékul felhasználható iratokhoz. Hivatkozott az Alaptörvény Q) cikk (2)–(3) bekezdésében foglaltakra, és állította, hogy a bíróságok eljárása a nemzetközi gyakorlatnak nem felelt meg. Az Alaptörvény XIII. cikkével ellentétesnek tartotta, hogy a felmondás folytán elesett munkabérétől, valamint perköltségben marasztalta a bíróság, amely az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésébe ütközik.
[6] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról kell döntenie.
[7] 2.1. Az indítvány az Alaptörvény Q) cikke kapcsán nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt követelménynek, mert az indítványozó nem adott értékelhető indokolást arra nézve, hogy miben nyilvánul meg a döntések és e rendelkezés ellentéte. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében az Ügyrend 30. § (5) bekezdése alapján visszautasította.
[8] 2.2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése szerint vizsgálni kell az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[9] Az indítványozó a tisztességes eljárás követelményének megsértését két vonatkozásban állította: egyrészt a bizonyítékok mérlegelésének eredményével nem értett egyet, másrészről a munkáltató nem engedte hozzáférni bizonyos adatokhoz, habár azt nem állította, hogy a bíróság előtt nem ismerhetett meg bizonyítékul felhasznált iratot. A tulajdonhoz való jogának és az Alaptörvény I. cikkének sérelme kapcsán azzal érvelt, hogy a bíróságok nem ítélték meg elmaradt munkabérét, valamint perköltségben marasztalták.
[10] A fentiekből következően az indítványozó érvelése alapvetően arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja felül a bizonyítékok bíróságok általi mérlegelését, ennek következtében a döntéseket.
[11] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az Alkotmánybíróság hatásköre a bírói ítélet Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára terjed ki, amely nem foglalja magában a bírói mérlegelés felülvizsgálatát. Az indítványozó a bíróságok eljárásával kapcsolatosan nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amely alapvető alkotmányjogi kérdést vetne fel.
[12] Erre figyelemmel a panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában szabályozott befogadási feltételnek, amiért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján ebben a vonatkozásban is visszautasította.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |