Az indítvány lényege:
Az indítványozó bíró a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 90. § ha) pontjának visszamenő hatállyal történő megsemmisítését kérte alkotmányjogi panasz [Abtv. 26. § (2)] keretében. A támadott rendelkezés értelmében a bírót fel kell menteni, ha a rá irányadó nyugdíjkorhatárt – a Kúria elnöke kivételével – betöltötte.
A Bjt. kifogásolt rendelkezése lehetőséget ad arra, hogy a korábban született bíróknak 62 éves korig, majd 63, 64, minden más bírónak pedig 65 éves korig lehet hivatását gyakorolni. Az indítványozó álláspontja szerint ez szükségtelen és ésszerűtlen diszkriminációt valósít meg életkor szerint a társadalom azonos, homogén csoportjába tartozó bírók között. Kifejti, hogy a diszkriminációt nem szünteti meg az a jogértelmezés sem, hogy valamennyi bíró egységesen, a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig tarthatja meg szolgálati jogviszonyát, mert a szolgálati jogviszony megszűnése nem köthető össze a társadalombiztosítási nyugellátás változásaival. Álláspontja szerint alaptörvény-ellenes, ha a bíró szolgálati jogviszonyának megszűnését az öregségi nyugdíjkorhatár emelésének fokozatosságához kötik. Véleménye szerint a leszállított bírói korhatár bevezetése sérti az érintettek emberi méltóságát és tulajdonhoz való jogát, mert váratlan és indokolatlan beavatkozást jelent a magánszférába, elvonva a törvény által korábban biztosított 70 éves korig járó várományt. A bírák ugyanis életpályájukat a 70 éves korig tartó foglalkoztatásra építették, családi és tulajdoni viszonyaikat is erre alapozták. Hangsúlyozza, hogy önmagában nem a foglalkoztatási jogviszony korhatárának leszállítását tartja alaptörvény-ellenesnek, hanem annak önkényes és ésszerűtlen jellegét. A tulajdonvédelemmel, és a diszkrimináció tilalmával összefüggésben utal az Emberi Jogok Európai Egyezményére és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára is..
. |