A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény 24/H. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A gazdasági társaság indítványozó jogi képviselője útján (Molnár & Társa Ügyvédi Iroda, képviseletében eljár: dr. Molnár István ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény (a továbbiakban: Fdtv.) 24/H. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése, XIII. cikk (1) bekezdése, XV. cikke, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése sérelmére hivatkozással.
[2] Az ügy lényege szerint a – részben az indítványozó korábbi alkotmányjogi panasza alapján indult eljárásban hozott – 3/2020. (I. 3.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.) megállapította, hogy az Országgyűlés az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdését sértő mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy az elektronikus cigaretta és a kapcsolódó termékek kiskereskedelmének koncesszióköteles dohányboltokra történő korlátozásával egyidejűleg nem rendelkezett a vállalkozáshoz való jog korlátozásával érintettek megfelelő kompenzációjáról.
[3] A jogalkotó ennek nyomán megalkotta az Fdtv. 24/H. §-át, és anyagi kompenzációt vezetett be az érintettek számára. A jogszabály szerint a kiskereskedelmi tevékenység körében elektronikus cigaretta, utántöltő flakon, vagy dohányzást imitáló elektronikus eszköz forgalmazására 2016. május 20-án jogosult személy vagy szervezet – az e törvényben, valamint a Kormány rendeletében meghatározottak szerint – anyagi kompenzációra jogosult, amennyiben 2016. május 20. napját követően az egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi CCXXIV. törvény 65. §-a alapján ezen jogosultságát elvesztette. A kompenzáció feltétele, hogy az érintett az üzleti tevékenysége körében a megelőző három üzleti év mindegyikében a teljes árbevételének legalább 10%-át ilyen termékek kiskereskedelméből érte el. A kompenzáció mértéke pedig a szóban forgó termékek kiskereskedelmi forgalomban történő értékesítéséből a 2013-2015-ös üzleti években elért adózás utáni eredmény mértékének megfelelő összeg.
[4] Az indítványozó azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert úgy véli, hogy a megalkotott kompenzációs rendelkezés – elsősorban az annak mértékét meghatározó (3) bekezdés – alaptörvény-ellenes az alábbiak szerint.
[5] Az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésének (vállalkozáshoz való jog) sérelmét a bevezetett kompenzáció szerinte nem orvosolja. Mivel a jogalkotó a tevékenység jövőbeli végzésétől tiltotta el az indítványozót 2016-ban, ezért a kompenzációnak nem a múltbeli teljesítményhez – a megelőző évek releváns adózott eredményéhez – kellene igazodnia, hanem figyelembe kellene venni azt is, hogy az indítványozó „növekedési fázisban” volt 2016-ban, és meg kellene téríteni minden, a kifizetés időpontjáig elmaradt jövőbeli hasznot is.
[6] Az Alaptörvény XV. cikkét (törvény előtti egyenlőség követelménye, diszkrimináció tilalma) az indítványozó álláspontja szerint azáltal sérti a támadott előírás, hogy különbségtételt valósít meg a jogalkotással okozott kár miatt igényt érvényesítő jogalanyokhoz képest, akik bíróság előtt érvényesíthetik követelésüket és teljes káruk megtérítésére jogosultak. A jogalkotó továbbá a kompenzáció mértékének meghatározása során azonos módon kezel minden érintettet, figyelmen kívül hagyva, hogy például az indítványozó is „növekedési fázisban” volt 2016-ban.
[7] Az indítványozó a fentiekkel összefüggésben arra is rámutat, hogy mivel anyagi kompenzációhoz való joga erga omnes hatályú alkotmánybírósági határozaton (Abh.) alapszik, véleménye szerint olyan közjogi eredetű jogosultságról/várományról van szó, amely az alkotmányos tulajdonvédelem oltalma alá tartozik [Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdés].
[8] Sérelmezi végezetül az indítványozó az Alaptörvénynek a bírósághoz fordulás jogát is garantáló XXVIII. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban, hogy a kompenzáció mértékét – ellentétben például a kisajátítási kártalanítással – nem bíróság határozza meg, hanem maga a károkozó állam. A jogorvoslathoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés] sérelmét pedig az okozza szerinte, hogy a lefolytatott eljárásban eredményesen nem lehet vitatni a kompenzáció mértékét, hiszen azt maga a jogalkotó határozta meg az Fdtv. 24/H. §-ában.
[9] 2. A nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter – mint a támadott törvényi rendelkezés megalkotásának kezdeményezője – állami vagyongazdálkodásért felelő államtitkára az eljárás során megküldte az Alkotmánybíróság számára az indítvánnyal kapcsolatos álláspontját.
[10] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megvizsgálva a befogadhatóság feltételeit, jelen ügyben a következőket lehetett megállapítani.
[11] A támadott jogszabályi rendelkezés 2021. június 29-én lépett hatályba, a panaszt pedig december 27-én, tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott száznyolcvan napos határidőben nyújtották be postai úton. Az indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, és csatolta a jogi képviselője meghatalmazását.
[12] Az indítványozó az Abtv. 26. § (2) bekezdés szerinti hatáskörben kérte az Alkotmánybíróság eljárását. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás. A kivételes alkotmányjogi panasz kapcsán az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint „[a]z érintettségnek […] személyesnek, közvetlennek és aktuálisnak kell lennie {lásd: 3110/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [27]}” {3120/2015. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [55]}. Nem állapítható meg az indítványozó érintettsége akkor, ha a támadott jogszabályi rendelkezés az indítványozóval szemben nem került alkalmazásra, vagy annak hatályosulása őt közvetlenül nem érintette (vagyis a jogsérelem nem következett be, nem aktuális) {3170/2015. (VII. 24.) AB végzés, Indokolás [11]}. Ha a jogszabály érvényesüléséhez konstitutív hatályú végrehajtási aktus szükséges, az indítványozónak először a jogsértést közvetlenül megvalósító államhatalmi aktust kell megtámadnia, amelyet követően lehetővé válik a norma közvetett vizsgálata is. „Az aktuális érintettség követelménye azt jelenti, hogy az érintettségnek az alkotmányjogi panasz benyújtásakor fenn kell állnia.” {Először 3110/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [27]–[31], legutóbb megerősítette: 3123/2015. (VII. 9.) AB végzés, Indokolás [12]} {A gyakorlat összefoglalását lásd például: 33/2017. (XII. 6.) AB határozat, Indokolás [32]–[35]}
[13] Az Alkotmánybíróság a panasszal összefüggésben először azt vizsgálta meg, hogy az az Abtv. 26. § (2) bekezdésének előírása szerint a támadott jogszabályi rendelkezés alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül következett-e be az állított jogsérelem. Az Fdtv. 24/H. §-a anyagi kompenzáció megállapításáról rendelkezik, és amellett, hogy rögzíti a jogosultsági feltételeket, meghatározza azt is, hogy a jogosultaknak járó kompenzáció konkrét összegét milyen módon kell kiszámítani. Fontos körülmény, hogy az Fdtv. 24/H. § (4)–(5) bekezdései értelmében a kompenzáció nem automatikus, ahhoz végrehajtási aktus szükséges. A kompenzáció iránt 2022. január 31-ig kérelmet kell benyújtani, és az elektronikus cigaretta, utántöltő flakon és dohányzást imitáló elektronikus eszköz kiskereskedelméhez kapcsolódó kompenzációs eljárás részletes szabályairól szóló 3/2022. (I. 7.) Korm. rendelet értelmében Budapest Főváros Kormányhivatala (a továbbiakban: BFKH) megvizsgálja a kérelmezőnek az Fdtv. 24/H. §-a szerinti kompenzációra való jogosultságának fennállását, továbbá a kompenzáció mértékére benyújtott számítás számszaki megfelelőségét és összegszerű megalapozottságát. A Magyar Államkincstár a kompenzáció megállapításáról szóló határozat véglegessé válásától vagy a hatósági szerződés hatálybalépésétől számított 30 napon belül átutalással teljesíti a kompenzáció megfizetését.
[14] Az Alkotmánybíróság csak abban az esetben folytathat le érdemi vizsgálatot az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján eljárva, ha az indítványozó igazolja, hogy a támadott jogszabály, jogszabályi rendelkezés vele szemben közvetlenül hatályosult, és ennek következtében őt alapjogsérelem érte. Az ismertetett előírások alapján azonban egyértelműen megállapítható, hogy az Fdtv. 24/H. §-a nem önmagában, jogalkalmazói döntés közbejötte nélkül hatályosul, hanem a BFKH előtt megindított eljárásban. Ebből az következik, hogy a támadott rendelkezés az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti panasszal nem támadható, mert az nem közvetlenül hatályosul. A jogszabály érvényesüléséhez jogalkalmazó szerv (a BFKH) határozata szükséges.
[15] 4. A fentiek szerint az alkotmányjogi panasz nem felel az Abtv. 26. § (2) bekezdésében írt törvényi feltételeknek, ezért azt az Alkotmánybíróság – a befogadhatóság egyéb feltételeinek vizsgálatát mellőzve – az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |