A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott Kfv.VI.35.567/2012/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Egy felszámolás alatt álló gazdasági társaság (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott Kfv.VI.35.567/2012/8. számú ítélete vizsgálatát és megsemmisítését.
[3] Az indítványozó mint felperes adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított pert a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Ügyek és Adózók Adó Főigazgatósága, mint alperes ellen. A peres eljárás tárgya az volt, hogy a felperes terhére az APEH Kiemelt Ügyek és Adózók Főigazgatósága alperesi jogelőd mint másodfokú közigazgatási hatóság a 3669343693 számú határozatában az indítványozó fellebbezéseit elutasította és az elsőfokú adóhatóság által hozott, a 2006 december hónapra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzés eredményeként az általános forgalmi adó adónemben a 2006 december hónapra vonatkozóan 49 669 000 Ft adókülönbözetet, 24 221 000 Ft adóbírságot és 374 000 Ft késedelmi pótlékot megállapító elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. A közigazgatási határozat ellen, annak felülvizsgálata tárgyában a felperes pert indított a Fővárosi Törvényszéken, a bíróság a felperes keresetét a 28.K.30.487/2011/7. számú ítéletével elutasította.
[4] Az ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria a Kfv.VI.35.567/2012/8. számú ítéletében a Fővárosi Törvényszék 28.K.30.487/2011/7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
[5] Az indítványozó álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék és a Kúria eljárása önkényes és ésszerűtlen, mert lényeges bizonyítékok mellőzését követően nemlétezőnek nyilvánított több gazdasági tranzakciót, és az ítéletek indokolása nem kielégítő. Ezáltal a Kúria ítélete – az indítványozó álláspontja szerint – sérti az Alaptörvény XXVIII. cikkében biztosított meghatározott tisztességes eljáráshoz való jogot, mert a tényállást hiányosan, részben iratellenesen állapítja meg, az indokolási kötelezettségének nem tesz eleget, ezen felül az indítványozó bizonyítási indítványait módszeresen elutasítja, ezáltal sértve egyben a fegyveregyenlőség elvét is, és sérti az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogot az I. cikkben meghatározott „szükségesség-arányosság” teszttel, mert az indítványozó bérleti jogát (amely mind a hazai, mint a nemzetközi joggyakorlat tükrében tulajdonjogi védelmet élvez) jogszerűtlenül, aránytalanul és kártérítés nélkül korlátozza. Ezért kérte a Kúria Kfv.VI.35.567/2012/8. számú ítéletének alaptörvény-ellenesség miatti megsemmisítését.
[6] Az alkotmányjogi panasz az Abtv.-ben meghatározott befogadhatósági formai feltételeknek megfelelt.
[7] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az alkotmányjogi panaszban megjelölt tisztességes eljáráshoz való jog és a tulajdonhoz való jog alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, azonban az indítványozó alkotmányjogi panaszában ténylegesen a tényállás vizsgálatát, ezen belül a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak a lefolytatott revízió során a közigazgatási hatóságok és a jogorvoslati eljárásban eljáró bíróságok általi értékelését sérelmezi. A közigazgatási hatósági határozat kapcsán a panaszos álláspontja szerint az eljáró adóhatóságok nem derítették fel kellően a tényállást és ennek következtében megalapozatlan határozatokat hoztak, a panaszos lényegében a bizonyítást vitatja. A tényállás tisztázása és a bizonyítékok értékelése a közigazgatási határozatot hozó közigazgatási hatóság, valamint a jogorvoslati eljárásban eljáró bíróság feladata. A Fővárosi Törvényszék ítéletében megállapította, hogy az adóhatóság a tényállást feltárta, széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le a többszereplős gazdasági ügyletek valós tartalmának felderítése érdekében, az adóhatóság eleget tett tényállás-tisztázási kötelezettségének, továbbá a felperes nem tudott olyan hitelt érdemlő dokumentumot rendelkezésre bocsátani, amely bizonyította volna a gazdasági események tényleges – a számlákban megjelenő – megtörténtét. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, ily módon a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint helyesen állapította meg, hogy a kereset nem alapos. A tényállás felderítése, annak vizsgálta nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik, és az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel, ezért az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, az Abtv. 29. §-a szerinti tartalmi követelményeknek nem felel meg. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján csak a bírói döntést érdemben befolyásoló, pontosan körülírt alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van jogköre. Az indítványozó sem a bíróságok eljárásával, sem a bírói ítéletek érdemével kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[8] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek, és alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ában fennálló befogadhatósági akadály miatt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Kovács Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |