A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Nyíregyházi Törvényszék 2.Pf.20.088/2021/8. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Huszár Dániel ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszát a Nyíregyházi Törvényszék 2.Pf.20.088/2021/8. számú ítéletével szemben terjesztette elő, az ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó volt házastársával szemben szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása és a kapcsolattartás újraszabályozása tárgyában kereseti kérelmet terjesztett elő. Kereseti kérelmét az első fokon eljáró Nyíregyházi Járásbíróság elutasította. Az elsőfokú ítélet ellen az indítványozó nyújtott be fellebbezést. A fellebbezés nyomán másodfokú bíróságként eljáró Nyíregyházi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában sérelmezte, hogy eljárási szabálysértésre alapított érvelését az eljáró bíróságok nem osztották. Kifogásolta, hogy a perben az alperesnek a másodfokú bíróság által is észlelt eljárási szabálysértése nem volt érdemi hatással az eljárás lefolytatására. Úgy vélte, hogy a másodfokú bíróság az eljárási szabálysértést contra legem jogalkalmazás útján fogadta el szabályszerűnek, s így önkényes, szubjektív jogértelmezés útján jutott arra a következtetésre, hogy a szabálysértés az alperesi nyilatkozatok hatályosságát nem érinthette. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az eljárásjogi rendelkezéseket kitágítva alkalmazta oly módon, hogy már nem jogértelmezési, hanem jogalkotási tevékenységet folytatott, ami szerinte a bíróságok törvénynek való alávetettsége elvébe ütközött. Ezért az indítványozó azt állította, hogy a peres felek közötti eljárásjogi egyenlőség, a fegyverek egyenlősége, a tisztességes eljáráshoz való joga sérült, aminek kapcsán az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére hivatkozott.
[4] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[5] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett jogerős ítélettel zárult ügyben felperes volt, számára hátrányos döntés született, s a perben a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. A magánszemély kérelmező ekként alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll.
[6] Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben előterjesztett panaszában (a jogerős ítéletet az indítványozó perbeli jogi képviselője 2021. április 6-án vette át, az indítványozó alkotmányjogi panaszát 2021. június 4-én elektronikus úton nyújtotta be) a bírósági eljárást befejező, rendes jogorvoslattal nem támadható jogerős ítéletet támadta.
[7] Az Abtv. 52. §-a kifejezetten rögzíti a határozott kérelem követelményét, amelynek részét képezi az indokolás előterjesztésének a kötelezettsége is [52. § (1b) bekezdés b) és e) pont]: „Indokolás hiányában a kérelem nem felel meg határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség.” {34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]} Az indítvány e követelménynek az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog vonatkozásában nem tett eleget, mivel ezzel összefüggésben nem indokolta a polgári perben hozott jogerős ítélet alaptörvény-ellenességét. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése által biztosított tisztességes hatósági eljáráshoz való jog a polgári perben hozott ítélettel nem is hozható alkotmányjogilag értékelhető összefüggésbe. Ezért az indítvány az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése által biztosított tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelmének érdemi alkotmányossági vizsgálatára nem adott okot.
[8] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {ld. pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[9] Az indítványozónak jelen alkotmányjogi panasz beadványában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében előadott érveit illetően az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratok (alkotmányjogi panasz, illetve a támadott jogerős ítélet) alapján arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó valójában nem alkotmányossági problémát tárt fel. A szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása és a kapcsolattartás újraszabályozása tárgyában indított perben hozott ítélet ellen benyújtott alkotmányjogi panasz lényegében arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság az eljáró bíróságoktól eltérő módon értékelje az alperesi nyilatkozatok szabályszerűségét, illetve hatályosságát, s ennek következményét az eljárásra.
[10] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírói döntés ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető a további jogorvoslattal nem támadható bírói döntések általános felülvizsgálati eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. Az Alkotmánybíróság ekként a bírói döntés irányának, a bizonyítékok körének, bírói mérlegelésének és értékelésének felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4], 3300/2018. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [13]; 3369/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [11]}. Az Alkotmánybíróság rámutatott már arra, hogy „[a] bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe”. „Önmagukban […] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna […].” {Lásd először: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]} Az indítványozó által felhívott tisztességes eljáráshoz való jog nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.
[11] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a konkrét ügyben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmére történő hivatkozás nem vet fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, amely az indítvány befogadását és érdemi vizsgálatát indokolná. Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján ezért nem állapítható meg, hogy a támadott jogerős ítélettel kapcsolatban az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek fennállnak.
[12] 3. A fent kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz részben nem tett eleget az Abtv. 27. § (1) bekezdése a) pontjában és 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában írt feltételeknek, illetve a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában előírt feltételének, ezért az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, visszautasította.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |