A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.395/2020/4. számú végzése alaptörvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság meghatalmazással igazolt jogi képviselője útján (dr. Hüttl Tivadar ügyvéd) alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszában az indítványozó a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.395/2020/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, álláspontja szerint a kifogásolt döntés sérti az Alaptörvény IX. cikke (1) és (2) bekezdéseiben biztosított véleménynyilvánítási és sajtószabadságához fűződő alkotmányos jogait, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseiben biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz, valamint jogorvoslathoz fűződő alapjogait.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló nemperes eljárásban megállapított tényállás szerint az indítványozó egy magazin magyarországi kiadója (valamint az alapügy kérelmezettje). A magazin 2019. augusztus 16-án megkereséssel élt a (I., II., III. és IV. rendű) kérelmezőkhöz köthető kft. felé, a magazin évről évre megjelenő, „Legérdekesebb családi vállalkozások” című összeállítása kapcsán, bemutatva a használt módszertanát. Az adatkezeléssel szemben a kérelmezők 2019. november 15-én tiltakoztak és kérték az adatkezelés korlátozását, valamint a jogellenes adatkezelést megtiltották. Ezt követően a kérelmezők személyes adataik védelme érdekében több alkalommal felléptek a kérelmezettnél, aki a 2019. november 20-án küldött válaszában arról tájékoztatta a kérelmezőket, hogy az adatkezelése jogszerű, és a megjelentetni tervezett kiadványa 2019. december 16-án a nyomdába került, melynek költsége 4 227 690 forint. A kérelmezők 2019. december 10-én ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtottak be a Fővárosi Törvényszékre, amely 25.Pk.23.297/2019/17-I. számú, 2019. december 20-i végzésével – a keresetlevél előterjesztését megelőzően benyújtott kérelem lapján – ideiglenes intézkedéssel kötelezte a kérelmezettet, hogy tizenöt napon belül az általa kezelt, a kérelmezőkre vonatkozó személyes adatokat jelölje meg és azokat (a tároláson kívül) a kérelmezők által az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben megjelölt jog érvényesítésére irányuló per jogerős elbírálásáig csak a kérelmezők kifejezett írásbeli hozzájárulása esetén kezelje. A kérelmezők által az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben megjelölt jog érvényesítésére irányuló per jogerős elbírálásáig eltiltotta a kérelmezettet, hogy az általa kezelt, kérelmezőkre vonatkozó személyes adatokat bármilyen módon nyilvánosságra hozza. Az ideiglenes intézkedést 4 227 690 Ft (a nyomdába kerülés költségeinek megfelelő) biztosíték adásához kötötte, és egyetemlegesen kötelezte az I., II., III. és IV. rendű kérelmezőket, hogy ezt az összeget három napon belül helyezzék bírósági letétbe. Rendelkezett továbbá arról, hogy az ideiglenes intézkedés a biztosíték teljesítését megállapító végzés meghozatalával válik előzetesen végrehajthatóvá. Egyben a kérelmezőknek a végzés kézbesítésétől számított harminc nap határidőt adott az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben megjelölt jog érvényesítésére irányuló per megindítására, és felhívta a kérelmezőket, hogy a perindítás tényét a határidő lejártától számított nyolc napon belül igazolják. (Továbbá a kérelmezőket perköltség megfizetésére kötelezte.)
[3] 1.2. Az elsőfokú bíróság végzése szerint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 103. § (2) bekezdése alapján az ideiglenes intézkedés csak olyan magatartásra kötelezést tartalmazhat, amely magatartás követelésére a kérelmező a perben érvényesített jog alapján jogosult. Ugyanakkor a Pp. 108. § (1) bekezdése alapján a később indítandó per tárgyát képező kereset érdemében – a bizonyítási eljárás lefolytatását megelőzően – nem lehet dönteni, így az adatkezelés jogellenessége nem vizsgálható.
[4] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perindítást megelőző ideiglenes intézkedés iránti kérelem megfelel (a Pp. 103. és 108. §-aiban rögzített) alaki feltételeinek, továbbá a kérelmezők részletes előadást tettek az ideiglenes intézkedés elrendelésére okot adó feltételekre nézve, valamint az ezek fennállását megalapozó tényeket okiratokkal valószínűsítették, továbbá határozott kérelmet terjesztettek elő (az információs önrendelkezési jogról és az információs szabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény, a továbbiakban Infotv. 23. § (5) bekezdés c) pontjára hivatkozással). Megállapította, hogy a kérelem érdemi vizsgálata során a kérelmezők valószínűsítették egyrészt, hogy az ideiglenes intézkedés elrendelésével elérni kívánt célt a kérelem perindítást követő előterjesztése az időmúlásra tekintettel meghiúsítaná, továbbá kellően valószínűsítettnek találta a közvetlenül fenyegető hátrányt is. Ugyanakkor megállapította, hogy a kifogásolt cikk megjelenésével, illetve annak elmaradásával felmerülő hátrányok mérlegelése során nem a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) az Európai Parlament és a Tanács 2016. április 27-i 2016/679. rendelete (a továbbiakban: GDPR) 6. cikk (1) bekezdés f) pontja szerinti – az érdemi elbírálásra vonatkozó – érdekösszemérést kellett elvégeznie, hanem a Pp. 104. § (2) bekezdése alapján azt kellett vizsgálnia, hogy az ideiglenes intézkedés elrendelése (az esetleges biztosítékadásra is figyelemmel) nem okoz-e súlyosabb hátrányt a kérelmezők ellenfelének, mint annak elmaradása a kérelmezőnek.
[5] Az elsőfokú bíróság a hátrányok összemérésével összefüggésben megállapította, hogy a kérelmezők oldalán felmerülő hátrányok meghaladják a kérelmezett oldalán felmerülő hátrányt. A kérelmezők nem tekinthetők közszereplőknek, személyes adataik tekintetében az adatkezelés jogellenessége esetén a nem vagyoni sérelem és személyiségi jogaik sérülésének reális lehetősége fennállt, amelyre nagy nyilvánosság előtt kerülne sor. Ugyanakkor azt is rögzítette, hogy a kiadvány, amelyet 2019 decemberében kívántak megjelentetni, nyomdába került, amelynek nyomtatási költségeivel a kérelmezettnek az előzetes levelezés alapján számolnia kellett, mely kockázatot a kérelmezett vállalta. Megállapította továbbá, hogy a kérelmezett kellően valószínűsítette a biztosítéknak megfelelő hátrányát, ezért az elsőfokú bíróság az ideiglenes intézkedés elrendelését a magazin nyomtatási költségeinek megfelelő biztosíték adásához kötötte.
[6] 1.3. A kérelmezett az elsőfokú bíróság végzése ellen fellebbezéssel élt, amely folytán eljárt másodfokú bíróság végzésében a kérelmezett ellenkérelem-változtatását elutasította és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésével mindenben egyetértett, az ideiglenes intézkedés a biztosíték adása mellett a jogszabályoknak megfelelt. Ugyanakkor kiemelte, hogy a kérelmezőnek a perindítást megelőző ideiglenes intézkedés iránti kérelmében meg kell jelölnie a perben érvényesíteni kívánt jogot, amelynek érdemi vizsgálatára azonban csak a később megindítandó perben van lehetőség. Ezért a fellebbezés érdemi jogi érvelése nem vezethetett eredményre, (a kérelmezőket az Infotv. 23. §-án alapuló jogvédelem tárgyában), e vonatkozásban elegendő volt az állított jogsértés valószínűsítése. Indokolásában hangsúlyozta, hogy a kérelmezőkkel történt előzetes levelezés alapján a kérelmezett számára már a kiadvány nyomdába kerülését megelőzően előre látható, felmérhető és számításba vehető volt, hogy a kérelmező magánszemélyek, illetve a kérelmezők család nevének feltüntetése miatti jogvita és annak esetleges következménye. Kiemelte továbbá, hogy a kérelmezett saját üzleti és jogi döntése volt, hogy az előrelátható kockázat mellett milyen esetleges hátrányt vállal ennek meghozatalával. A másodfokú bíróság a meg nem engedett ellenkérelem-változtatást a Pp. 373. § (1) bekezdése alapján elutasította.
[7] 1.4. A jogerős végzés ellen az indítványozó mint kérelmezett felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az ideiglenes intézkedés elutasítását kérte.
[8] A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzésében a jogerős végzést hatályában fenntartotta. Indoklásában elsőként leszögezte, hogy a Pp. 406. § (1) bekezdése értelmében a fél a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát kérheti a Kúriától. A Kúria, mint ahogy több eseti döntésében rámutatott, kifejtette, hogy a perindítást megelőzően előterjesztett ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelem alapján indult nemperes eljárásban az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott döntés az ügy érdemében hozott döntés, amely a Pp. 406. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálattal támadható.
[9] Kifejtette továbbá, hogy a kérelmezők az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmükben az Alaptörvény VI. cikk (3) bekezdése és az Infotv. 23. § (5) bekezdés c) pontja mellett az érvényesíteni kívánt jog alapjaként megjelölték a GDPR konkrét rendelkezését is. Hivatkoztak az adatkezelés jogszerűségének feltételére [6. cikk (1) bekezdés f) pont], a célhoz kötöttség sérelmére [5. cikk (1) bekezdés b) pont], a pontosság elvének sérelmére [5. cikk (1) bekezdés d) pont], a tájékoztatási kötelezettség elmulasztására (14. cikk), az adatkezelés korlátozásának elmulasztására [18. cikk (1) bekezdés a) és b) pont], valamint a tiltakozáshoz való jog érvényesítését követő további jogellenes adatkezelésre [21. cikk (1) bekezdés]. Ezért nem lehet azt állítani, hogy a kérelmezők ne jelölték volna meg az érvényesíteni kívánt jogot. Többek között kifejtette, mivel az ideiglenes intézkedés célja a gyors jogvédelem (nevezetesen annak elrendelésével a bíróság azonnali jogvédelmet biztosít az időmúlás miatt utóbb már el nem hárítható jogsérelem megelőzésére azzal, hogy teljesítésre kötelezi a kérelmező ellenfelét olyan időpontban, amikor a felek közötti jogvitát még nem bírálta el). Ezért amennyiben az azonnali jogvédelmet megalapozó feltételek valamelyike fennáll, a Pp. 104. § (2) bekezdése alapján az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálása során a bíróságnak azt kell mérlegelnie, hogy az intézkedés elrendelése – figyelemmel az esetleges biztosítékadásra is – nem okoz-e súlyosabb hátrányt a kérelmező ellenfelének, mint annak elmaradása a kérelmezőnek.
[10] Ugyanakkor a Kúria döntésének indokolásában kifejtette, hogy nem értett egyet az ideiglenes intézkedés elrendelése során a hátrányok mérlegelése körében az alapjogok mentén való összemérés elvégzésének szükségességére vonatkozó felülvizsgálati kérelem álláspontjával. Érvelése szerint az alapjogok ütközésének a szükségesség-arányosság teszt alkalmazásával történő mérlegelését az adatkezelés jogszerűségének megítélése körében a GDPR 6. cikk (1) bekezdés f) pontja teszi lehetővé. E rendelkezés alapján tehát annak megítélése, hogy a kérelmezett sajtó- és véleményszabadságához, illetve tájékoztatáshoz fűződő joga vagy a kérelmezők magánszférához, ezen belül személyes adataik védelméhez fűződő joga élvez-e elsőbbséget, egyben a per érdemében való állásfoglalást is jelentené. Ugyanis az érdekösszemérés eredményeként lehet eldönteni, a kérelmezett kifogásolt adatkezelésének jogszerűségét, ami a per érdemi elbírálására tartozik. Míg a keresetlevél előtt benyújtott ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelem tárgyában a nemperes eljárásban eljáró bíróság hatáskörét meghaladja a perben előterjeszthető kereset felől való érdemi döntés. Ezért hangsúlyozta, hogy helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a per érdemi elbírálására tartozik az érdekösszemérés eredményeként annak megállapítása, hogy az adott esetben melyik alapjog érvényesülésének biztosítása indokolt. Ezért az alapjogok ütközése a szükségesség-arányosság teszt alkalmazásával a Pp. 104. § (2) bekezdése alapján nem vizsgálható.
[11] 2. Az indítványozó – jogi képviselője útján – ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszában a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.395/2020/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve, miután nézete szerint a kúriai döntés sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdéseit a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit, továbbá a 28. cikkében foglaltakat. Az indítványozó a tényállás ismertetését, valamint az alkotmányjogi panasza befogadási feltételei fennállásának indokolását követően kifejtette, hogy álláspontja szerint a perindítást megelőzően elrendelt ideiglenes intézkedés az ügy körülményei között, az időmúlásra és az ezzel összefüggő tájékoztatási érdekre is tekintettel az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdésébe ütközik, mivel az a véleménynyilvánításhoz való jog és a sajtószabadság előzetes korlátozását jelenti. Az újságcikk célja az volt, hogy a magyarországi üzleti élet 2019-es közállapotairól pillanatképet nyújtson. Az előzetes korlátozás ideiglenes jellege ellenére kiszámíthatatlan időtartamú késedelemmel jár a sajtótermék tartalmainak közlésére, így a sajtótermék nem tudja a közvélemény tájékoztatásához kapcsolódó rendeltetését betölteni, a közérdeklődésre számot tartó újságcikk az idő múlásával aktualitását, és ezzel közlési értékét is elveszítette.
[12] Emellett az indítványozó nézete szerint a kifogásolt bírói döntés az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének sérelmét is eredményezte. Egyrészt azzal, hogy a Kúria végzése indokolásában kifejezetten elhárította az alapjog-korlátozás vizsgálatát és a Pp.-t, illetve annak alkalmazását Magyarország Alaptörvényének értékrendjén kívül helyezve nem tett eleget az Alaptörvénnyel összhangban lévő jogalkalmazásra vonatkozó kötelezettségének, összhangban az Alaptörvény 28. cikkével, sértve ezzel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. Továbbá érvelése szerint azzal, hogy az indítványozó a rendes bírósági szervezeten belül „nem fért hozzá” olyan jogorvoslati fórumhoz, amely érdemen döntött volna az indítványozó alapvető jogait sértő elsőfokú bírósági határozat alapjogsértő jogszabály-értelmezést alkalmazó mivoltának kérdésében, e vonatkozásban az indítványozó a bíróságoknak az indítványozó jogállításairól történő, jogalapot nélkülöző elzárkózása okán nem fért hozzá az érdemi bírósági jogorvoslathoz, ezzel érvelése szerint a kifogásolt döntés az indítványozó jogorvoslathoz való jogát is elvonta.
[13] 3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az indítványok megfelelnek-e az alaptörvényi és a törvényi feltételeknek, tehát érdemi elbírálásra alkalmasak-e.
[14] 3.1. Az indítványozó a Kúria végzését 2020. augusztus 24-én vette át elektronikusan, míg az alkotmányjogi panaszát az indítványozó 2020. október 21-én terjesztette elő a Fővárosi Törvényszék útján. Így az alkotmányjogi panasz – az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján – határidőben benyújtottnak minősül.
[15] Az indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, és érintettsége, miután a nemperes eljárásban kérelmezett volt, [Abtv. 27. § (2) bekezdés a)–c) pontjai] fennáll.
[16] 3.2. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[17] Ezért az Alkotmánybíróságnak a befogadhatóság körében vizsgálnia kellett, hogy az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján, a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.395/2020/4. számú, nemperes eljárásában, a keresetlevél benyújtása előtt (a perindítást megelőzően) előterjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyában meghozott végzése képezheti-e érdemi alkotmányossági vizsgálat tárgyát.
[18] Az Alkotmánybíróság a 3386/2018. (XII. 14) AB végzésében (Indokolás [14]–[15]) azt állapította meg, hogy az Abtv. 27. §-a alapján „a bírói döntések közül csak a bírósági eljárást – az ügy érdemében hozott, vagy egyéb határozattal – befejező döntések ellen van helye alkotmányjogi panasznak {például 3090/2014. (IV. 1.) AB végzés, Indokolás [22]; 3131/2017. (V. 30.) AB végzés, Indokolás [6]}. Így az Abtv. 27. §-a tárgyi hatályának megállapítása során elsődlegesen az vizsgálandó, hogy a támadott bírói döntés a bírósági eljárást befejező határozatnak tekinthető-e. Mivel az Abtv. nem határozza meg a bírósági eljárást – az ügy érdemében hozott, vagy egyéb határozattal – befejező bírói döntések körét, ezért az Alkotmánybíróságnak esetenként kell eldöntenie, hogy a támadott bírói döntés az Abtv. 27. § tárgyi hatálya alá tartozik-e {3002/2014. (I. 24.) AB végzés, Indokolás [13]}. „A döntés során […] a panasz alapjául szolgáló bírósági eljárást szabályozó törvény rendelkezéseit kell alapul venni” {3239/2017. (X. 10.) AB végzés, Indokolás [10]; megerősítette: 3349/2017. (XII. 20.) AB végzés, Indokolás [6]}.
[19] A peres eljárást megelőzően, nemperes eljárásban, a Pp. 406. § (1) bekezdésére figyelemmel meghozott kúriai döntés az ideiglenes intézkedés iránti kérelem alapján induló bírósági polgári nemperes, a pert megelőző sui generis eljárást fejezte be, mely további jogorvoslattal nem támadható döntés, és ellene további fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye.
[20] Ugyanakkor az Alkotmánybíróság eddigi, a fentiekben már utalt gyakorlata alapján az önálló eljárásban született és nem az ügy fő tárgyát érintő, azt lezáró határozatokat az Alkotmánybíróság csak akkor vizsgálta, ha azok független, az ügy főkérdésétől elkülönült kérdést érintettek, és ezért kvázi önálló ügynek minősültek {pl. a gyermek jogellenes külföldre vitele vagy a kapcsolattartás végrehajtása tárgyában hozott döntés [3386/2018. (XII. 14.) AB végzés]}. Az Alkotmánybíróság kifejezetten azt állapította meg, hogy az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott döntés nem indít meg, illetve nem fejez be egy elkülönült bírósági eljárást [3386/2018. (XII. 14.) AB végzés], továbbá ehhez hasonlóan a büntetőeljárási kényszerintézkedéseket sem lehetséges alkotmányjogi panasszal megtámadni [3002/2014. (I. 24.) AB végzés].
[21] A Pp. 108. § (1) bekezdése értelmében az ideiglenes intézkedés iránti kérelem a keresetlevél benyújtása előtt is előterjeszthető, ha a Pp. 103. § (1) bekezdésében megállapított valamely feltétel fennáll, és a kérelmező valószínűsíti, hogy az ideiglenes intézkedés elrendelésével elérni kívánt célt a kérelem perindítást követő előterjesztése az időmúlásra tekintettel meghiúsítaná. Az ideiglenes intézkedés intézményének célja tehát valamely valószínűsítendő hátrányra tekintettel a kérelmező számára a perindítás előtti átmeneti, de azonnali jogvédelem, a felek helyzetének átmeneti rendezése, ideiglenes, függő joghatások kiváltása, melyre a kérelmező méltányolható és azonnali jogvédelmi igénye adhat alapot. Ugyanakkor a bíróság az ideiglenes intézkedésről szóló döntésében nem dönt a véglegesség igényével az érvényesíteni kívánt jogról, az érdemben nem zárja le az eljárást.
[22] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy jelen ügyben az alkotmányjogi panasszal támadott kúriai végzés nem tekinthető az ügy érdemében hozott döntésnek, ezért az nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdésében foglalt feltételnek. Megjegyzi ugyanakkor az Alkotmánybíróság, hogy rendkívül kivételes esetben felmerülhet az alkotmányos szempontok mérlegelésének a szükségessége (pl.: amennyiben az ideiglenes intézkedéssel érintett jogvédelmi helyzet valamely alapjog érvényesítésének az ellehetetlenülését eredményezné). Ugyanakkor jelen ügyben ilyen kivételes körülmények nem voltak feltárhatóak.
[23] 4. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság – miután az alkotmányjogi panasz nem tett eleget az Abtv. 27. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján – az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Schanda Balázs s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |