A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.404/2020/10/I. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Marczingós László Ügyvédi Iroda) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Hiánypótlásra kiegészített indítványában a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.404/2020/10/I. számú másodfokú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és annak – a Fővárosi Törvényszék 13.G.41.609/2019/31-I. számú elsőfokú ítéletére kiterjedő hatályú – megsemmisítését kérte az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdésének és XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelme miatt.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint az indítványozó 2008. március 10-én gépjármű vásárlása céljából deviza alapú kölcsönszerződést kötött. A szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet elutasító elsőfokú döntést a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla 2016. április 7-én kelt 14.Gf.40.254/2015/4/III. számú közbenső ítéletével részben megváltoztatta. A bíróság megállapította az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelenségét, és az érvénytelenség jogkövetkezményei tekintetében újabb határozat hozatalára utasította az elsőfokú bíróságot. Ezután a Fővárosi Törvényszék 2020. június 17-én kelt 13.G.41.609/2019/31-I. számú ítéletével az érvénytelenség okának kiküszöbölésével érvényessé nyilvánította a szerződést: a felek között kirovó pénznemmé a forint vált, a bíróság pedig – azzal a céllal, hogy gondoskodjon az eredetileg egyenértékű szolgáltatások értékegyensúlyának fenntartásáról, és megakadályozza bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását – az ügyleti kamat mértékét 10,64%-ban határozta meg. A Fővárosi Ítélőtábla 2021. február 25-én kelt 14.Gf.40.404/2020/10/I. számú másodfokú ítéletével az elsőfokú döntést helybenhagyta.
[3] Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint a szerződés érvényessé nyilvánítása úgy, hogy a bíróság az ügyleti kamat meghatározásával a „szerződésbe többlet tartalmat illesztett”, sérti az Európai Unió jogát, amely szerint a nemzeti bíróságok nem módosíthatják a tisztességtelen szerződési feltételeket. Ennek alátámasztására az indítványozó az Európai Unió Bíróságának a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelvvel kapcsolatos gyakorlatából citál ítéleteket. Kifejti, hogy e döntések kötik a nemzeti bíróságokat, és sérelmezi, hogy ezek helyett a támadott bírósági ítéletek a bírói gyakorlatra és a Kúria által felállított az ún. devizahiteles érvénytelenségi perek jogalkalmazási gyakorlatát vizsgáló Konzultációs Testület – jogszabálynak nem minősülő – iránymutatására hivatkoztak. Ez azt jelenti, hogy a bíróságok eloldották magukat a törvénynek való alávetettség követelményétől, továbbá nem indokolták meg, hogy a közösségi jog primátusának elvét miért tették félre. Az indítványozó úgy véli, emiatt sérült az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdése.
[4] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[5] 2.1. A Fővárosi Ítélőtábla ítéletét a jogi képviselő a rendelkezésre álló elektronikus letöltési igazolás szerint 2021. március 9-én vette kézhez, a panaszt pedig 2021. április 14-én, tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben nyújtották be. A kérelmező alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége – mivel a támadott végzéssel lezárt eljárásban felperes volt – fennáll, és jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. A jogi képviselő a meghatalmazását csatolta.
[6] A panasz azonban csak részben felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjának, mert az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdése nem tartalmaz az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított jogot, ezért arra alkotmányjogi panasz nem alapítható {lásd legutóbb például: 3383/2021. (IX. 24.) AB végzés, Indokolás [22]}. Szintén nem vizsgálható érdemben a támadott bírósági ítélet uniós joggal való esetleges ellentéte, mert az Alkotmánybíróságnak sem az Alaptörvény, sem az Abtv. alapján nincs erre vonatkozó hatásköre. Az „uniós jog értelmezése […] alapvetően szakjogi kérdés. Még az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének szakjogi kérdéseiben sem foglal állást az Alkotmánybíróság.” {3290/2021. (VII. 7.) AB végzés, Indokolás [33]}
[7] Az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeit egyebekben teljesíti: a) tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét (a szerződés érvénytelenségét a bíróság jogszabálynak nem minősülő ajánlást alkalmazva küszöbölte ki, továbbá nem reagált az indítványozó uniós jogi észrevételeire); c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést (a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.404/2020/10/I. számú ítélete); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés]; e) indokolást arra nézve, hogy a támadott bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével, valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a másodfokú bírói döntés, alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt az elsőfokú döntésre is kiterjedő hatállyal.
[8] 2.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát.
[9] Az Abtv. 29. §-ában írt első feltételt illetően az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van a szóban forgó alaptörvényi rendelkezés – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése – tartalmát érintően [lásd például: 7/2013. (III. 1.) AB határozat; 20/2017. (VII. 18.) AB határozat]. Jelen alkotmányjogi panasz ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.
[10] A második – a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre vonatkozó – feltételt érintően az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá.
[11] Az indítványozó egyrészt azt sérelmezte, hogy a kúriai Konzultációs Testület jogszabálynak nem minősülő ajánlásának alkalmazásával a bíróság eloldotta magát a törvény alá vetettség követelményétől, másrészt, hogy a bíróság nem reagált az indítványozó uniós jogi észrevételeire. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a bíróság az ügyleti kamat számítási módja tekintetében támaszkodott ugyan a Konzultációs Testület ajánlására, ez azonban nem értékelhető akként, hogy a döntését nem a jogszabályok alapján hozta volna meg. A Konzultációs Testület ajánlásának a döntés érvkészletébe való megindokolt bevonása mellett a Fővárosi Törvényszék 13.G.41.609/2019/31-I. számú ítélete részletesen, jogszabályi hivatkozások megjelölésével támasztotta alá az érvénytelenségi ok kiküszöbölésének módjára vonatkozó döntését (4–8. oldal). Az ítélet emellett kitért arra is, hogy a konkrét ügyben a bíróság miért nem tartotta alkalmazhatónak az indítványozó által hivatkozott uniós irányelvet, illetve a bíróság kifejezetten reagált az indítványozónak az Európai Unió Bírósága gyakorlatával kapcsolatos felvetésére is (lásd: Fővárosi Törvényszék 13.G.41.609/2019/31-I. számú ítélet, 8. oldal).
[12] Jelen ügyben is hangsúlyozni kell, hogy a „bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének” {3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]}. Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja {erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. […] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}
[13] Önmagában az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntést megalapozatlannak, tévesnek és magára nézve sérelmesnek tartja, a fentebb idézett állandó gyakorlat szerint nem tekinthető az eljárás tisztességessége [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek. Mindezek alapján megállapítható, hogy az indítványba foglaltak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét sem vetik fel.
[14] Összefoglalva: az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény felhívott rendelkezésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát indokolná.
[15] 3. Mivel a kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz nem felelt meg törvényi feltételeknek, az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), f) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |