A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 4.Bpkf.120/2021/4. számú végzése és a Budapest Környéki Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 8.F.1297/2020/9. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege – a bírósági határozatokban megállapított tényállás és az indítványozó előadása alapján – az alábbiak szerint foglalható össze.
[3] Az indítványozót az első fokon eljáró Nyíregyházi Járásbíróság 40.B.1727/2015/495. számú, a Nyíregyházi Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bf.192/2018/34. számú és a Debreceni Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Bhar.76/2019/37. számú jogerős határozatával 594 rendbeli befolyással üzérkedés bűntette miatt 5 év börtönbüntetésre ítélte. Az indítványozó a szabadságvesztés letöltését 2019. december 19. napján kezdte meg, és a büntetés-végrehajtás során kérte a reintegrációs őrizetbe helyezését. A Budapest Környéki Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 8.F.1297/2020/9. számú végzésével a kérelmet elutasította, mivel álláspontja szerint a büntetési célok a reintegrációs őrizet intézményi keretei között nem érhetőek el. A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 4.Bpkf.120/2021/4. számú végzésével az elsőfokú döntést – annak helyes indokai alapján – helybenhagyta.
[4] 3. Az indítványozó – hiánypótlásra történt felhívását követően kiegészített – alkotmányjogi panaszában a Budapest Környéki Törvényszék 4.Bpkf.120/2021/4. számú végzése és a Budapest Környéki Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 8.F.1297/2020/9. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel azokat ellentétesnek tartja az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel és közvetetten a 28. cikkel is.
[5] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azt kifogásolta, hogy az ügyében eljáró bíróságok egy hamis, iratellenes, minden alapot nélkülöző pártfogói véleményt vettek figyelembe a döntésük meghozatala során. A pártfogói vélemény tartalmát hivatalosan nem ismerhette meg, arról ügyvédjétől szerzett tudomást, nem sokkal a bírói meghallgatása előtt, így a felkészülésre is kevés idő állt rendelkezésére. Az első fokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék a környezettanulmány kapcsán megfogalmazott észrevételeit és bizonyítási indítványait figyelmen kívül hagyva utasította el a reintegrációs őrizetbe helyezés iránti kérelmét, amellyel súlyosan megsértette a tisztességes és pártatlan bírósági eljáráshoz való alapvető jogát. A meghozott döntés anyagi jogi jogszabályokat is sértett azzal, hogy a reintegrációs őrizet feltételeiként a törvényben kötelezően előírtakhoz képest többletelvárásokat támasztott az indítványozóval szemben. Mindezeken túl a másodfokon eljárt bíróság az indítványozó és védője által benyújtott fellebbezéseket nem merítette ki, az észrevételeikre nem reflektált, a benyújtott, és javára szóló okirati bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta.
[6] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[7] 4.1. Az Alkotmánybíróság elsőként a panasz határidőben való érkezését vizsgálva megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint határidőben nyújtotta be.
[8] 4.2. A határozott kérelem az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek az indítvány – az alábbiak szerint – csak részben felel meg. Az indítványozónak az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére történt hivatkozása kapcsán ugyanis megállapítható, hogy a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog a támadott határozatokkal nem hozható alkotmányjogilag értékelhető összefüggésbe. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a panasznak ez az eleme érdemi alkotmányossági vizsgálatra nem adott alapot {lásd például: 3179/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [6]; 3122/2017. (V. 30.) AB végzés, Indokolás [12] és 3124/2017. (V. 30.) AB végzés, Indokolás [13]}. Az indítványozó által e körben előadottakat az Alkotmánybíróság a XXVIII. cikk vizsgálata során vette figyelembe.
[9] Nem biztosít az indítványozó számára alapjogot az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, bíróságoknak szóló segédszabály {lásd például: 3152/2019. (VI. 26.) AB végzés, Indokolás [19]}, így az indítvány e vonatkozásban nem teljesíti az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerinti követelményt.
[10] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének állított sérelme kapcsán az indítvány nem tartalmazott alkotmányjogilag értékelhető indokolást, ezért a panasz a fentiekben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az ilyen indokolás hiánya az indítványi elem érdemi elbírálásának az akadálya {lásd például: 3149/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [27]}.
[11] A fentiek alapján a bíróság a továbbiakban a vizsgálatot csak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben végezte el.
[12] 4.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
[13] Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügyben elítéltként reintegrációs őrizetbe helyezését indítványozó kérelmező volt.
[14] Vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy a támadott bírósági döntések az ügy érdemében hozott döntésnek tekintendők-e. E körben figyelembe vette a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. (a továbbiakban: Bv. tv.) kommentárjának III. fejezetében, a büntetés-végrehajtási bíró eljárásának általános szabályai között, a 11. pontjának c) alpontjában az érdemi döntés meghatározását, és ez alapján arra jutott az Alkotmánybíróság, hogy érdemi döntésekről van szó.
[15] Megállapítható továbbá, hogy az indítványozónak a támadott határozattal szemben további jogorvoslati lehetősége nem áll fenn.
[16] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként jelöli meg, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[17] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó elsősorban azért nyújtott be alkotmányjogi panaszt, mert igazságtalannak tartja a számára kedvezőtlen tartalmú bírósági döntéseket. Az alkotmányjogi panasz valójában a támadott alapügyben hozott első- és másodfokú határozat felülbírálatára, az általa benyújtott bizonyítékok figyelembevételére, a beszerzett bizonyítékok újraértékelésére, és ennek eredményeként a jogerős határozat megváltoztatására irányul. Az indítvány alapjogi érvelés helyett a támadott döntések igen részletes és éles szakmai kritikáját fogalmazza meg. Az Alkotmánybíróság gyakorlata e tekintetben töretlen, több döntésben is kifejtésre került, hogy a bíróságok határozatainak szakmai felülvizsgálata nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe {lásd például: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [12]}.
[18] A támadott bírósági határozatokban az eljáró bíróságok részletes indokát adták az indítványozó kérelme visszautasításának, körüljárva, hogy a beszerzett bizonyítékok alapján esetében miért nem érhetőek el a büntetési célok a reintegrációs őrizetbe helyezésével. A másodfokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék határozatában kimerítően foglalkozik a védelmi fellebbezésben foglaltakkal, vizsgálta az első fokon eljárt bíróság eljárásának és döntésének törvényességét. Rámutatott arra, hogy a reintegrációs őrizetbe helyezés nem automatikusan történik, ezt a kedvezményt a kérelmező egyedi ügyének vizsgálata után kaphatja meg, a bütetési célok fokozott szem előtt tartásával. Így a feltételek fennállása és kizáró ok(ok) hiánya esetén is további szempontokat mérlegelhet a bíróság, és értékelő tevékenyége eredményeként a kérelmet el is utasíthatja.
[19] 5. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panasza a sérelmezett döntésekkel kapcsolatban nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[20] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
. |
. |