English
Hungarian
Ügyszám:
.
1814/B/1991
Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 1814/B/1991. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1994/513
.
A döntés kelte: Budapest, 09/13/1994
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
      utólagos vizsgálata iránt kezdeményezett eljárásban meghozta
      az alábbi

                             határozatot :

      Az Alkotmánybíróság  a  szerencsejáték  szervezéséről  szóló
      1991.  évi   XXXIV.  törvény   30.  §  (2)  bekezdése  és  a
      magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény
      37. §  (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására
      és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
                                 Indokolás

                                     I.

        Indítványozó a  szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi
        XXXIV. törvény ( a továbbiakban :  T. ) 30. § (2) bekezdését
        és a  magánszemélyek jövedelemadójáról  szóló 1989. évi XLV.
        törvény (  a továbbiakban  :   SzJA. )  37. § (2) bekezdését
        alkotmányellenesnek tartja és annak megsemmisítését kérte.

        Indítványozó  álláspontja   szerint  a   köztulajdon  és   a
        magántulajdon egyenjogú  és egyenlő  védelmének,  illetve  a
        vállalkozás jogának  és a  gazdasági  verseny  szabadságának
        alkotmányos alapelvét sérti :

        1. a  T. azon  rendelkezése, amely a lottó, a bingó játék, a
        totó  és   a  lóversenyfogadás   esetében  a   nyereményalap
        kiszámítását az  egyéb sorsolásos  és totalizatőri rendszerű
        fogadások   nyereményalapjának    kiszámításától   eltérően,
        kedvezőbb módon szabályozza,

        2.  az   SzJA.  azon   rendelkezése,   amely   a   totólottó
        árusításából származó  jövedelem esetére  eltérő,  kedvezőbb
        adómértéket állapít meg.

        Indítványozó megítélése  szerint, mivel e játékok szervezője
        végső soron  az állam,  a kifogásolt törvényhelyek e kiemelt
        játékok  szervezőinek   -  tehát   az  államnak  -  kívánnak
        alkotmányellenesen   gazdaságilag    előnyösebb    helyzetet
        teremteni.

                                    II.

        Az Alkotmánybíróság  59/1991. ( XI. 19. )  AB  határozatában
        ( ABH 1991.  293, 295. ) elvi jelentőséggel  mutatott  rá  a
        következőkre :   "A piacgazdaság plurálisan tagolt tulajdoni
        szerkezetű gazdaság,  amely  a  különböző  tulajdoni  formák
        egyenrangúságának,  valamint   a  vállalkozás   és   verseny
        szabadságának alkotmányosan elismert elve alapján működik.

        A  piacgazdaság   körülményei  között   a   versenyszférában
        következetesen  el   kell  határolni   egymástól  az   állam
        közhatalmi  és  tulajdonosi  minőségét,  illetve  az   állam
        (államigazgatási)  és a  vállalkozói gazdálkodási  szférát".
        Erről  az   elvi  alapról   kiindulva  az   Alkotmánybíróság
        következetes álláspontja,  hogy a  versenyszféra  körében  a
        tulajdonosként  megjelenő  állam  ugyanolyan  résztvevője  a
        gazdasági életnek mint bárki más, ezért alkotmányellenes, ha
        az állam  közhatalmi eszközökkel  önmaga számára  előnyösebb
        feltételeket teremt, mint a gazdasági élet többi résztvevője
        számára (  50/1991. (XI.  19.) AB  hat. ABH. 1991. 254-255.,
        59/1992. (XI. 6.) AB hat ABH.  1992. 271273. ) .

        A jelen  ügyben valójában  azt kellett eldönteni :  az állam
        kizárólagos gazdasági  tevékenysége a versenyszféra részének
        tekinthetőe,  s   ettől  függően   vonatkoztatható-e  rá   a
        versenyszférára nézve megfogalmazott elvi tétel.

        Etekintetben a  kiinduló pontot  az Alkotmány 10. §-ának (2)
        bekezdése jelenti, amelynek értelmében "az állam kizárólagos
        tulajdonának, valamint kizárólagos gazdasági tevékenységének
        körét törvény  határozza meg. " Ez a szabály minden kétséget
        kizáró  módon   azt  jelenti,   hogy  maga   az  alaptörvény
        korlátozza  az   Alkotmány  9.   §-ának  (1)   bekezdésében,
        illetőleg    (2)    bekezdésében    foglalt    rendelkezések
        érvényesülési  körét   (  azaz   a  tulajdonjog   alanyainak
        egyenjogúságát és a gazdasági verseny szabadságát ) , amikor
        bizonyos körben  alkotmányos lehetőséget  teremt arra nézve,
        hogy az  állam tulajdonosként,  illetőleg bizonyos gazdasági
        tevékenységre jogosultként előnyösebb helyzetbe kerülhessen,
        mint  más   tulajdonos,  illetőleg   a  gazdasági  élet  más
        résztvevője. Nem  az Alkotmányon  belüli ellentmondásról van
        szó,  hanem   mindössze  arról,   hogy  az  Alkotmány  egyik
        rendelkezése - a 10. § (2) bekezdése - lehetőséget teremt az
        Alkotmány két  másik rendelkezése  -  a  9.  §  (1)  és  (2)
        bekezdése  -   alóli  kivételekre.     (  E  kivételteremtés
        lehetősége azonban  nem parttalan  :   annak is  megvannak a
        jelen  határozat   további  részében   konkrétan   megjelölt
        alkotmányos korlátai. )

        Alkotmányértelmezési kérdés,  hogy az alaptörvény 10. §-ának
        (2) bekezdése  mire hatalmazza  fel az államot :  csak arra,
        hogy bizonyos  gazdasági tevékenységek  tekintetében  állami
        monopóliumot létesítsen,  avagy ezen túlmenően arra is, hogy
        a monopoltevékenységre  nézve speciális  - a  piaci szférára
        általában irányadóktól eltérő, s esetleg az állam számára az
        általánosnál kedvezőbb  - szabályokat  állapítson  meg.  Más
        megfogalmazásban :   a  monopoltevékenység része-e  a  piaci
        szférának, s  ekként irányadó-e reá az 59/1991. (XI. 19.) AB
        határozatban    kifejtett     elvi    tétel,     avagy     a
        monopoltevékenységgé nyilvánítás  egyszersmind automatikusan
        kivonja a szóbanforgó tevékenységet a piaci szférából, amely
        utóbbi  esetben  nem  kérhető  számon  az  államon  a  piaci
        szférára irányadó szabályok maradéktalan megtartása.

        Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az állami monopólium
        körébe vont  tevékenység nem  része  a  piaci  szférának.  A
        monopólium alapításának  ugyanis éppen  az a  lényege,  hogy
        valamely tevékenységi kört az állam kizárólag önmaga számára
        tart fenn,  ami eleve  kizárja a  gazdasági versenyt. Az már
        valójában részletkérdés,  hogy az  állam  miként  gyakorolja
        monopoljogát  :      kizárólag   állami   tulajdonban   álló
        szervezetek  útján,   avagy  belátása  szerint  más  szervek
        részére történő  koncesszióba adás útján, amikor is az állam
        tetszése  szerint   állapítja  meg   a   koncesszióba   adás
        feltételeit.

        Mindez kimutatható  a szerencsejáték  szervezésére  irányadó
        hatályos  jogszabályi  rendelkezésekből  is.  A  T.  1.  §-a
        határozza meg  a törvény  hatálya alá tartozó szerencsejáték
        fogalmát. Ezen  belül az  1. §  (3) bekezdése kimondja :  "A
        koncesszióról szóló  1991. évi XVI. törvény (1) bekezdésében
        meghatározott    szerencsejáték     szervezésére    irányuló
        tevékenységnek minősül

        a/ sorsolásos játék szervezése,
        b/ pénznyerő automaták üzemeltetése,
        c/ szerencsejátékok lebonyolítására szervezet alapítása,
           működtetése,
        d/ a lóversenyfogadás és az a / -c / pontok alá nem tartozó,
           e törvényben meghatározott egyéb, szerencsejáték szervező
           tevékenység.

        A  T.   2.  §-ának  (2)  bekezdése  szerint  "Szerencsejáték
        szervező  tevékenység   folytatásához  -   az  e  törvényben
        meghatározott  kivétellel   -  a  Szerencsejáték  Felügyelet
        engedélye szükséges. "

        Végül  a  T.  3.  §-ának  (3)  bekezdése  a  következőképpen
        rendelkezik :   "Az  állam a  lottó, a  bingó játék, a totó,
        valamint a  lóversenyfogadás szervezésére kizárólagos állami
        részesedésű gazdálkodó  szervezetet hoz létre. " Ugyanezen §
        (2)   bekezdése    szerint   pedig   "az   (1)   bekezdésben
        meghatározott tevékenység  gyakorlásának jogát  az állam - a
        lottó,  a   bingó  játék,   a  totó  és  a  lóversenyfogadás
        kivételével - koncessziós szerződés alapján másnak engedheti
        át. "

        Az ismertetett  rendelkezésekből az alábbi következtetéseket
        lehet levonni :

        - Az  állam -  élve az  Alkotmány 10.  §-a (2)  bekezdésének
        fogalmazásával -  a T.  hatálya alá  tartozó  szerencsejáték
        szervező tevékenység  egészét az állam kizárólagos gazdasági
        tevékenysége körébe utalta.

        -   Ezáltal   a   szerencsejáték   szervezése   kikerült   a
        versenyszférából :   nem tekinthető egyneműnek és emiatt nem
        is  hasonlítható   össze  a   versenyszféra  körébe  tartozó
        tevékenységi fajtákkal.

        - A  monopoljog gyakorlása  szempontjából  a  szerencsejáték
        szervezése sem  homogén kategória  :   bizonyos tevékenységi
        fajtákat  csak   állami   szervek   végezhetnek,   míg   más
        tevékenységi fajtákat  engedély vagy  koncessziós  szerződés
        alapján bárki  más is,  aki  megfelel  a  T.  által  szabott
        feltételeknek.

        Mindezekkel kapcsolatban  az Alkotmánybíróság a következőkre
        mutat rá :

        a/ Az  állam az  Alkotmány 10.  §-ának (2) bekezdése alapján
        viszonylag  széleskörű   döntési  szabadsággal   rendelkezik
        atekintetben,  hogy   mit  nyilvánít  az  állam  kizárólagos
        gazdasági tevékenysége  körébe  tartozónak.  Egyegy  konkrét
        tevékenységi kör  megítélése tekintetében  a  hozott  döntés
        elbírálása nem  alkotmányjogi probléma,  csupán akkor  válik
        azzá, ha  a  monopoltevékenység  a  maga  összességében  már
        veszélyezteti  az   Alkotmány  9.  §-ának  (1)  bekezdésében
        deklarált piacgazdaságot.

        b/  Hasonlóan   széleskörű  az   állam  döntési   szabadsága
        atekintetben, hogy  a monopoltevékenység  köréből  mit  tart
        fenn önmaga  számára, illetőleg  mit és milyen feltételekkel
        enged át másoknak.  ( Nem lett volna alkotmányellenes pl. ha
        a T.  a  szerencsejáték  szervezésének  valamennyi  formáját
        kizárólagos  állami   részesedésű   gazdálkodó   szervezetek
        számára tartja  fenn, de  a T.  3. §-ának  (2) bekezdése sem
        jelent az  állam számára  átengedési kötelezettséget, csupán
        az átengedés lehetőségét. )

        c/ Diszkrecionális  joga van  az államnak  atekintetben :  A
        monopoljogot  milyen   feltételekkel  gyakorolja,  illetőleg
        milyen feltételek  mellett engedi  át. A  monopoltevékenység
        nem   lévén   része   a   versenyszférának,   sem   az   nem
        alkotmányellenes,  ha   a  monopoljog   gyakorlásának  egyes
        részletszabályai eltérnek  a versenyszféra szabályaitól, sem
        pedig az,  ha bizonyos  tevékenységi fajtákra  nézve mások a
        koncessziós pályázat  ( és  szerződés ) feltételei, mint más
        tevékenységi    fajtákra.     A    diszkrecionális    jogkör
        gyakorlásának is megvannak azonban az alkotmányos korlátai :
        így pl.  sem a  jogi szabályozás, sem a koncessziós pályázat
        nem  tartalmazhat   az  Alkotmány  70/A.  §-ával  ellentétes
        diszkriminatív   elemeket.   Önmagában   véve   azonban   az
        semmiképpen sem  alkotmányellenes, ha  a kizárólagos  állami
        részesedésű  gazdálkodó   szervezetek  számára   fenntartott
        tevékenységfajták   gyakorlásának   jogszabályi   feltételei
        eltérnek   a    koncesszióba   adott   tevékenységi   fajták
        szabályaitól :   a  koncesszió jogosultja vagy az engedélyes
        ugyanis nem versenytársa az államnak.

        A   kifejtettek   alapján   az   Alkotmánybíróság   arra   a
        következtetésre jutott  :   nem alkotmányellenes  a  T.  ama
        rendelkezése, amely  a lottó,  a bingó  játék, a  totó és  a
        lóversenyfogadás  esetében   a  nyereményalap  kiszámítására
        nézve más  szabályokat állapít meg, mint az egyéb sorsolásos
        és totalizatőri rendszerű fogadások tekintetében.

        E két  tevékenységi kör  ugyanis a  T. rendelkezései folytán
        nem homogén,  másrészt  a  monopoltevékenység  jogi  jellege
        kizárja, hogy  az adott  esetben az  eltérő szabályozást  az
        Alkotmány  9.   §   (2)   bekezdésébe   ütközőnek   lehessen
        nyilvánítani. Az  Alkotmánybíróság arra  is rámutat  :    az
        imént  nevesített   játékokra  vonatkozó   jogi  szabályozás
        alapvetően más, mint a nem nevesített játékokra vonatkozó. E
        "másság" nem  szükségképpen előnyös  az állam  számára, mert
        bizonyos -  pl.  a  nyereményalapokra  vonatkozó  -  előnyös
        rendelkezések hatását részben vagy egészben ellensúlyozhatja
        más, így  pl.  a  társasági  adóra  vonatkozó  rendelkezések
        kifejezett hátrányossága.  A kizárólag állami tulajdonú totó
        és lottó  szervezőjét pl. a játékokkal kapcsolatos költségek
        20 %nál  magasabb mértéke után 40 %-os mértékű társasági adó
        terheli, míg  a nem  kizárólag állami  tulajdonú  sorsolásos
        játékok  szervezőinek   költségei  a  30  %-os  mértéket  is
        elérhetik  -   esetenként  meg   is  haladhatják  -  hasonló
        jogkövetkezmény  nélkül.   Azt   tehát,   hogy   az   eltérő
        szabályozás a  maga  összességében  előnyösebb-e  az  állami
        szerencsejátékszervezőkre,  csak  valamennyi  részletszabály
        gondos  egybevetése   nyomán  lehetne  megállapítani,  de  a
        kifejtettek miatt ennek a részletekbemenő összehasonlításnak
        alkotmányjogi szempontból nincs jelentősége.

        Nem alkotmányellenes  az SzJA. ama rendelkezése sem, amely a
        totólottó árusításból  származó jövedelem  esetére az árusok
        számára az  általánosnál kedvezőbb  adómértéket állapít meg.
        Az Alkotmánybíróság 458/1991. AB számú (ABH 1993. 552, 553.)
        határozatában  rámutatott :   az   adókedvezményre  senkinek
        sincs alanyi  joga,  s  az  államnak  viszonylag  széleskörű
        "mozgástere" van  atekintetben, hogy  gazdaságpolitikai vagy
        egyéb megfontolásokból  kiknek vagy  mely tevékenységek után
        nyújt adókedvezményt. A hivatkozott határozatban kifejtettek
        értelemszerűen irányadók a jelen ügyre is.

        Végezetül  az   Alkotmánybíróság  megjegyzi   :     bizonyos
        esetekben  egyes   tevékenységi  körök  állami  monopóliummá
        nyilvánítása kifejezetten  azt a  célt  szolgálja,  hogy  az
        államkincstár  olyan  bevételekre  tegyen  szert,  amelyeket
        meghatározott    közérdekű    feladatok    fedezetéül    tud
        felhasználni. Így  pl. az Országos Játék Alapról szóló 1993.
        évi XXVIII.  törvény értelmében  pl.  a  szerencsejátékokkal
        kapcsolatos bevételekből  az Alap  egészségügyi,  szociális,
        oktatásikulturális, ifjúsági célú támogatásokat nyújt. Mivel
        a   részletesen   kifejtettek   miatt   a   szerencsejátékok
        szervezésére  vonatkozó   hatályos  jogi  szabályozásnak  az
        indítványozó által  kifogásolt rendelkezései sem a gazdasági
        verseny szabadságára,  sem  a  tulajdonosok  egyenjogúságára
        vonatkozó  alkotmányi  szabályokkal  nem  ellentétesek,  nem
        kerülhet  sor  megsemmisítésükre  pusztán  amiatt,  mert  az
        Országgyűlés a  T. kialakításánál bizonyos előnyök kilátásba
        helyezésével  igyekezett   növelni  az   említett  közérdekű
        célokra fordítható pénzalapot.

        Mindezekre tekintettel  az  Alkotmánybíróság  az  indítványt
        elutasította.
                               Dr. Sólyom László
                           az Alkotmánybíróság elnöke

                                 Dr. Ádám Antal
                                 alkotmánybíró

                                Dr. Kilényi Géza
                              előadó alkotmánybíró

                 Dr. Lábady Tamás            Dr. Schmidt Péter
                   alkotmánybíró                alkotmánybíró

               Dr. Szabó András             Dr. Tersztyánszky Ödön
                  alkotmánybíró                  alkotmánybíró

                Dr. Vörös Imre               Dr. Zlinszky János
                 alkotmánybíró                   alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          The Law on the Organisation of Gambling which provides for one regulation for certain games (e.g. lottery, bingo, horse-races) and a different one for others
          Number of the Decision:
          .
          1814/B/1991
          Date of the decision:
          .
          09/13/1994
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1994-3-014?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .