A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról szóló 2016. évi LXXVII. törvény 28–29. §-ai alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az Alkotmánybírósághoz több száz indítványozó fordult az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal. Kérelmeikben a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) módosításáról szóló 2016. évi LXXVII. törvény 28–29. §-ai alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozták.
[2] A jogi képviselő nélkül eljáró indítványozók által benyújtott alkotmányjogi panaszok tartalma azonos, az alkotmányjogi panaszok formanyomtatványon kerültek benyújtásra, ezért az Alkotmánybíróság az ügyeket az Abtv. 58. § (2) bekezdése alapján egyesítette.
[3] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 49. § (1) bekezdése értelmében a Ptk. zálogjogra vonatkozó rendelkezéseit arra a zálogjogra kell alkalmazni, amelyet a Ptk. hatálybalépését követően kötött zálogszerződéssel alapítottak, illetve amely törvényes zálogjogként a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett. A Ptké. 49. § (3) bekezdése értelmében pedig a Ptk. hatálybalépése előtt kötött zálogszerződéssel létrejött jelzálogjogot a zálogjogosult a Ptk. hatálybalépését követően a különvált zálogjogra vonatkozó szabályok szerint a biztosított követelés nélkül is átruházhatja, az ilyen módon átruházott jelzálogjogra pedig a különvált zálogjog szabályait kell alkalmazni.
[4] A 2016. évi LXXVII. törvény 28. § (1) bekezdése értelmében a Ptké. 49. § (3) bekezdésének az a rendelkezése, miszerint a Ptk. hatálybalépése előtt kötött zálogszerződéssel létrejött jelzálogjogot a zálogjogosult a Ptk. hatálybalépését követően a különvált zálogjogra vonatkozó szabályok szerint a biztosított követelés nélkül is átruházhatja, 2016. július 1-től nem alkalmazható. A törvény 28. § (2) bekezdése értelmében a 2016. július 1. napját megelőzően kötött, ingatlanra vonatkozó jelzálogszerződéssel alapított jelzálogjog és az ugyancsak 2016. július 1. napját megelőzően létrejött különvált zálogjog a törvény 29. §-a szerint önálló zálogjoggá alakítható át.
[5] A 2016. évi LXXVII. törvény 29. § (1) bekezdése értelmében „[h]a az ingatlanra vonatkozó jelzálogszerződés a jelzálogjoggal biztosított követelést összeg meghatározásával tartalmazza, úgy a zálogjogosult pénzügyi intézmény a jelzálogjogot a zálogkötelezetthez intézett egyoldalú – különvált zálogjog esetén a jelzálogjogot ekként átruházó zálogjogosultak és a különvált zálogjog jogosultjának ugyanazon okiratba foglalt közös – írásbeli nyilatkozatával a jelzálogszerződésben meghatározott összeget meg nem haladó összeg erejéig az ingatlant terhelő e § szerinti önálló zálogjoggá (a továbbiakban: átalakításos önálló zálogjog) alakíthatja át.” A 29. § (2) bekezdése értelmében az átalakítással a jelzálogjog egésze megszűnik, és helyébe az átalakítással érintett jelzálogjog ranghelyén az átalakításos önálló zálogjog lép. A 29. § (3) bekezdése értelmében az átalakítással a zálogkötelezett helyzete nem válhat terhesebbé, míg a (4) bekezdés értelmében az átalakításhoz nincs szükség sem az átalakítással érintett jelzálogjog ranghelyével azonos ranghelyű, sem a rangsorban hátrább álló, az átalakítással érintett jelzálogjog ranghelyé követő ranghely jogosultak hozzájárulására.
[6] A 2016. évi LXXVII. törvényt az Országgyűlés 2016. június 13-i ülésnapján fogadta el, a törvény kihirdetésére 2016. június 23-án került sor, az alkotmányjogi panasszal támadott rendelkezései 2016. október 1-jén léptek hatályba.
[7] Az indítványozók álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezések sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését. Érvelésük szerint „polgári jogi jogokat és kötelezettségeket csak bíróságok állapíthatnak meg. Ennek megfelelően a parlament nem hozhat olyan törvényeket, amelyek polgári jogi jogokat és kötelezettségeket szabályoznak.”
[8] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[9] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítvánnyal támadott jogszabályi rendelkezések 2016. október 1-jén léptek hatályba, ekként az alkotmányjogi panasz benyújtásának határideje 2017. március 30. napja volt. Valamennyi indítvány határidőben érkezett.
[10] Az indítványozók érintettségük igazolására csatolták a 2016. október 1. napja előtt kötött kölcsönszerződéseik másolatát. Ennek megfelelően valamennyi indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, a Ptk. hatálybalépését megelőzően kötött, jelzálogjoggal biztosított kölcsönszerződés alanyaként.
[11] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be az Alaptörvényben biztosított jog sérelme, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti panasz feltétele tehát az, hogy a jogsérelem hatósági vagy bírói jogalkalmazás nélkül következzen be. Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott törvény 29. § (1) bekezdése alapján a zálogjogosult pénzügyi intézmény a jelzálogjogot a zálogkötelezetthez intézett egyoldalú írásbeli nyilatkozatával alakíthatja át átalakításos önálló zálogjoggá, ekként a közvetlen alkalmazás Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti feltétele ugyancsak teljesül.
[12] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak minden esetben határozott kérelmet kell tartalmaznia. A határozottság követelményének az alkotmányjogi panasz akkor felel meg, amennyiben eleget tesz az 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt feltételeknek.
[13] Az Abtv. 52. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pontjának megfelelően az indítványozók a XXVIII. cikk (1) bekezdését jelölték meg az Alaptörvény megsértett rendelkezéseként, melynek értelmében „[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”
[14] Az indítványozók az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét alkotmányjogilag értékelhető indokolással nem támasztották alá, ekként az indítványok ebben a vonatkozásában nem felelnek meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelménynek.
[15] 3. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének átfogó értelmezése során az Alkotmánybíróság már elvi éllel kimondta, hogy „[a]z Alaptörvénynek ez a rendelkezése egyrészt magában foglalja – általában véve – a bírósághoz fordulás jogát, másrészt eljárási garanciákat követel meg.” {26/2014. (XII. 18.) AB határozat, Indokolás [66]}. Az Alkotmánybíróság a 8/2015. (IV. 17.) AB határozatában összefoglaló jelleggel azt is rögzítette, hogy „[a]z Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének értelmezésével nevesíthetők a tisztességes eljáráshoz való jog tartalmát kitöltő ún. részjogosítványok. Ezek különösen: a bírósághoz fordulás joga, a tárgyalás tisztességessége, a tárgyalás nyilvánosságának és a bírói döntés nyilvános kihirdetésének a követelménye, törvény által létrehozott bíróság, a bírói függetlenség és pártatlanság kívánalma, továbbá az észszerű időn belüli elbírálás” (Indokolás [63]).
[16] Az egyes szerződések tartalmának módosítására irányuló jogszabályok alkotmányossága ugyanakkor elsősorban az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének és II. cikkének történő megfelelés szempontjából vizsgálható [8/2014. (III. 20.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróság korábban azt is rögzítette, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában alkotmányossági összefüggés akkor sem lenne megállapítható, ha a szabályozás egyébként magánjogi szerződésekbe történő beavatkozást valósítana meg. {3147/2015. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [21]}. Ekként az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelmény hiányán túlmenően, vizsgálható alkotmányjogi összefüggés hiányában nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek sem.
[17] 4. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt – az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |