A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.21.500/2011/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A jogi szakvizsgával rendelkező indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára hivatkozva 2012. június 4-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Pfv.IV.21.500/2011/6. számú ítéletével szemben, annak alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó szerint az ítélet ellentétes a jogorvoslathoz való joggal [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés], a tisztességes eljárás követelményével [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés], továbbá az Alaptörvénynek a Kúria számára az egységes jogalkalmazás kötelezettségét előíró 25. cikk (3) bekezdésével és a bíróságok számára a jogalkalmazás során a jogértelmezés módját szabályozó 28. cikkével.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, mert nem felel meg az Abtv. 27. § a) pontjában, 29. §-ában, illetve az 52. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt feltételeknek. Az Abtv. 27. § a) pontja szerint alaptörvény-ellenes bíró döntéssel szemben akkor lehet alkotmányjogi panaszt benyújtani, ha a döntés az indítványozó alaptörvényben biztosított jogát sérti. Mivel az Alaptörvény 25. cikkének (3) bekezdése és 28. cikke nem tartalmaz szubjektív alkotmányos jogot, ezért a döntés az Alaptörvény ezen rendelkezéseibe ütközés címén alkotmányjogi panasszal nem támadható. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az indítványozó jogorvoslathoz való jogának sérelme nyilvánvalóan nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség gyanúját, és nem tekinthető alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek sem, hiszen a Kúria döntésének léte maga bizonyítja, hogy a jogorvoslathoz való jog nem sérült, tehát az indítványozó a lehetséges összes jogorvoslatot ki tudta meríteni. Végül az Abtv. 52. § (1) bekezdés e) pontja szerint az alaptörvény-ellenességet az indítványozónak kell indokolnia, ami a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben nem történt meg.
[3] 3. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.21.500/2011/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |