Hungarian

Ügyszám: .	831/H/2001
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 52/2001. (XI. 29.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2001/399 .

A döntés kelte: Budapest, 11/26/2001 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság az Országos Választási  Bizottságnak  az országos   népszavazás   kitűzésére  irányuló   kezdeményezés aláírásgyűjtő  ívének  és  az  azon  szereplő   kérdésnek   a hitelesítése  tárgyában  hozott határozata  ellen  benyújtott kifogások  alapján – Dr. Bihari Mihály, Dr. Czúcz  Ottó,  Dr. Kiss   László   és   Dr.  Tersztyánszkyné  Dr.   Vasadi   Éva alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő                         határozatot: Az  Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 5/2001. (VIII.  21.)  OVB  határozatát megsemmisíti  és  az  Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                           Indokolás                                                            I. A  Magyar  Szocialista Párt aláírásgyűjtő  ív  mintapéldányát nyújtotta   be   az   Országos  Választási  Bizottsághoz   (a továbbiakban:   OVB)   azzal,  hogy   országos   népszavazást kezdeményezzen a következő kérdésben: “Akarja-e  Ön,  hogy a Munka Törvénykönyve a munkavállalóknak ismét heti két teljes pihenőnapot biztosítson úgy, hogy  ezek egyike  vasárnap  legyen és a vasárnap vagy  más  pihenőnapon végzett munkáért kiemelt díjazás járjon?” Az  OVB  eljárása  során megállapította, hogy  a  népszavazás tárgya  az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, a kérdésben  az Alkotmány  28/C.  § (5) bekezdésére figyelemmel  az  országos népszavazás  nem kizárt, a kérdés megfogalmazása megfelel  az országos  népszavazásról  szóló 1998.  évi  III.  törvény  (a továbbiakban:  Nsztv.)  13. § (1) bekezdésében  foglaltaknak, továbbá  az  aláírásgyűjtő ív a választási  eljárásról  szóló 1997.  évi  C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 118.  §  (3)–(5) bekezdéseiben    foglalt    alaki   követelményeknek.    Erre tekintettel az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát  és  az azon   szereplő   kérdést  az  5/2001.  (VIII.   21.)   számú határozatával hitelesítette. E  határozat  ellen a törvényes határidőn belül több  kifogás érkezett.  Az  Alkotmánybíróság a kifogásokat egyesítette  és egy eljárásban bírálta el.                              II. Az  OVB  5/2001.  (VIII.  21.)  határozata  ellen  benyújtott kifogások  a  népszavazásra  bocsátandó,  aláírásgyűjtő  íven szereplő kérdést az alábbi szempontból kifogásolták. Az  OVB  5/2001.  (VIII. 21.) határozatával  hitelesített,  a Munka   Törvénykönyvére  vonatkozó  kérdés  az  indítványozók szerint  nem  bocsátható népszavazásra, mert az  félrevezető, következésképpen  nem  felel  meg  az  Nsztv.   13.   §   (1) bekezdésben foglalt egyértelműség követelményének. Az  egyik indítványozó szerint nem egyértelmű a kérdés  abban az   értelemben,   hogy   a   Munka  Törvénykönyve   “teljes” pihenőnapot nem ismer, csupán pihenőnapot. A másik  indítvány arra  hívja fel a figyelmet, hogy a 2001. évi XVI. törvénnyel módosított,  a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992.  évi  XXII. törvénynek  az  általános munkarendre vonatkozó  szabályai  a módosítást   megelőzően  és  a  módosítás  hatályba   lépését követően   is   eleget  tesznek  a  kérdésben  megfogalmazott kívánalmaknak.  Többen  kifogásolták,  hogy  a  kérdés  három alkérdésből áll, így nehéz helyzetbe kerülnek azok,  akik  az alkérdések egy részére igennel, másik részükre viszont nemmel szavaznának.  A kérdés ugyanis egyszerre érinti  a  pihenőidő szabályozását  és  a  munka  díjazását,  továbbá   nem   tesz különbséget   az   általános  munkarend   keretében   végzett munkavégzés   és   a  speciális  munkarend   között.   Komoly aggályokat vet fel a kérdés abban a tekintetben is, érvel  az egyik  indítványozó,  hogy a vasárnapi  pihenőnap  bevezetése lehetetlen    helyzetet    teremtene    a    betegellátásban, csorbulhatna “az egészséghez és a betegellátáshoz való jog”. A  fenti érvek alapján a kifogásokat előterjesztők azt kérték az  Alkotmánybíróságtól, hogy semmisítse meg az  OVB  5/2001. (VIII.  21.) számú határozatát, és kötelezze a testületet  új eljárás lefolytatására.                             III. Az  Alkotmánybíróság  az 5/2001. (VIII.  21.)  OVB  határozat ellen benyújtott kifogásokat az Alkotmány, az Nsztv. és a Ve. alábbi rendelkezései alapján vizsgálta meg: Alkotmány “2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom  a népé,  amely a népszuverenitást választott képviselői  útján, valamint közvetlenül gyakorolja.” Nsztv. “10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja  az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, d)  az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek.” “13.  § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy  kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.” Ve.  “130.  §  (1)  Az  Országos Választási  Bizottságnak  az aláírásgyűjtő  ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos  döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő  tizenöt  napon  belül lehet – az  Alkotmánybírósághoz címezve  –  az  Országos Választási Bizottsághoz  benyújtani. [...] (3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság,  illetőleg az   Országgyűlés   határozatát   helybenhagyja,   vagy   azt megsemmisíti,   és   az   Országos  Választási   Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”                              IV. 1.  Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az  Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII.  törvény  (a továbbiakban:   Abtv.)   1.  §  h)   pontjában   foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg. Az  Alkotmánybíróság  az  OVB  határozatai  ellen  benyújtott kifogások    elbírálása   során   kialakította   következetes gyakorlatát.  Az  Alkotmánybíróságnak  a  kifogások   alapján lefolytatott     eljárása    jogorvoslati     eljárás.     Az Alkotmánybíróság  a  jogorvoslati eljárásban  azt  vizsgálja, hogy  a  beérkezett kifogások megfelelnek-e a Ve.-ben foglalt feltételeknek  és  az  OVB az aláírásgyűjtő  ív  hitelesítési eljárásában  az  Alkotmánynak  és  az  irányadó  törvényeknek megfelelően  járt-e el. Eljárása során az Alkotmánybíróság  e feladatát   alkotmányos   jogállásával   és   rendeltetésével összhangban  látja el. [25/1999. (VII. 7.) AB határozat,  ABH 1999.  251,  256.; 28/1999. (X. 6.) AB határozat,  ABH  1999. 290,  291-292.;  25/2000. (VII. 6.) AB határozat,  ABH  2000. 159, 160.; 32/2001. (VII. 11.) AB határozat, ABK 2001. június- július, 343, 345.] 2.  Az  Alkotmánybíróság mindeddig érdemben nem  foglalkozott azzal,   hogy   a  népszavazásra  bocsátandó   kérdés   mikor tekinthető  egyértelműnek  az  Nsztv.  13.  §  (1)  bekezdése alapján.   A  28/1999.  (X.  6.)  AB  határozattal  elbírált, népszavazásra   bocsátandó   kérdés   (Akarja-e   Ön,    hogy Magyarország államformája királyság legyen?) a kifogást  tevő szerint megfogalmazásában pontatlan, nem egyértelmű volt.  Az Alkotmánybíróság azonban megállapította, hogy e  kérdésben  a választópolgárok  által kezdeményezett  népszavazásnak  nincs helye,  az ugyanis az Alkotmány 1. §-ának a megváltoztatására irányult,   és   a   választópolgárok  által   kezdeményezett népszavazással  az  Alkotmány nem  módosítható.  Minthogy  ez okból  az  OVB  sérelmezett határozatát  az  Alkotmánybíróság megsemmisítette,    az    Alkotmánybíróság    nem    tartotta szükségesnek  az  indítványok további  tartalmi  vizsgálatát, vagyis   annak   elbírálását,  hogy  a  kérdés   egyértelműen megfogalmazott volt-e. (ABH 1999. 290.) A  25/2000.  (VII.  6.)  AB határozat tárgya  a  Magyarország területén   nukleáris  fegyverek  telepítésének  lehetőségére irányuló,  népszavazásra bocsátandó kérdés  volt.  Az  OVB  a 6/2000. (II. 29.) számú határozatában az aláírásgyűjtő ív  és a  konkrét  kérdés hitelesítését megtagadta, mert álláspontja szerint  az  aláírásgyűjtő  íven szereplő  kérdésre  –  annak szerkesztésmódja   miatt   –   nem   lehetett    egyértelműen válaszolni, és ezért az nem felelt meg az Nsztv.  13.  §  (1) bekezdésében   a   kérdéssel   szemben   támasztott    formai követelményeknek.  Emellett azonban az OVB arra  hivatkozott, hogy  a  népszavazásra  bocsátandó kérdéssel  kapcsolatban  a Magyar  Köztársaságot  nemzetközi  kötelezettség  terheli,  a kérdés   hitelesítését  tehát  az  Alkotmány  28/C.   §   (5) bekezdésének  b)  pontjára  tekintettel  is  megtagadta.   Az Alkotmánybíróság – jogorvoslati eljárása során –  az  OVB  ez utóbbi  érvét  vizsgálva helybenhagyta az  OVB-nek  a  kérdés hitelesítését megtagadó határozatát. (ABH 2000. 159.) 3.  Az  Alkotmánybíróságnak e határozatában arra kell választ adnia,  hogy  a népszavazási kezdeményezés alapjául  szolgáló kérdés  egyértelmű-e. A népszavazáshoz való jog  alanyi  jogi jellegéből   következően   és  e  politikai   jog   teljesebb érvényesülése érdekében azonban a népszavazásra szánt  kérdés egyértelműségének megítélésekor, jogorvoslati eljárása  során az  Alkotmánybíróságnak megszorítóan kell  értelmeznie  saját hatáskörét. 3.1.  Az  Alkotmánybíróság az egyértelműség vizsgálatakor  is irányadónak  tekinti a 32/2001. (VII. 11.)  AB  határozatában foglaltakat.     E    határozatában    az    Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 2. § (2) bekezdésén alapuló politikai  jog megfelelő érvényesülése megköveteli,  hogy  az ajánlási  jogukkal élni kívánó választópolgárok  egyértelműen és   világosan  nyilváníthassanak  véleményt  a  népszavazási kezdeményezés  tárgyát alkotó kérdésről. Az  Alkotmánybíróság megítélése   szerint   ez  csak  akkor   lehetséges,   ha   a népszavazásra szánt egyes kérdések olyan aláírásgyűjtő íveken szerepelnek,   amelyek  garantálják,  hogy  a  választópolgár kétséget   kizáróan  megjelölhesse  az  általa  népszavazásra ajánlott  egyes kérdéseket. Az aláírásgyűjtő íven alkalmazott minden   olyan   megoldás,  amely  nem   teszi   lehetővé   a választópolgárok  számára,  hogy  egyértelműen  kifejezzék  a népszavazás    kezdeményezésére   irányuló   akaratukat,    a népszavazáshoz  való jog sérelmével jár. (ABK  2001.  június- július, 343, 346.) A népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája az egyértelműség. 3.2.  Az  Nsztv. 13. § (1) bekezdése alapján a  népszavazásra feltett  konkrét  kérdést úgy kell megfogalmazni,  hogy  arra egyértelműen lehessen válaszolni. A törvény indokolása nem ad útbaigazítást  arra  nézve, hogy mit is  jelent  pontosan  az egyértelműség   követelménye.  Az  Nsztv.  hatályba   lépését megelőzően   hatályos,   a   népszavazásról   és    a    népi kezdeményezésről  szóló 1989. évi XVII.  törvény  25.  §  (1) bekezdése alapján a népszavazásra feltett kérdést úgy kellett megfogalmazni,  hogy annak alapján valamennyi  választópolgár egyértelműen  tudjon  válaszolni.  Az  e  szakaszhoz   fűzött miniszteri  indokolás  szerint a  sikeres  népszavazás  egyik alapvető   feltétele   a   kérdések  pontos   és   egyértelmű megfogalmazása  és  ennek alapján megválaszolása.  A  törvény azért    nem    utalt    az   “igen-nem”    válaszlehetőségek kizárólagosságára – szól az indokolás –, mert “a  népszavazás során  –  adott  esetben  – nemcsak ez  az  egyszerű  válasz- alternatíva  várhat  eldöntésre, hanem  két  pozitív  kérdés, döntési lehetőség egyikének kiválasztása.” A jogalkotó  tehát az  1989. évi XVII. törvény megalkotásakor azt tartotta  szem előtt,  hogy  a  népszavazásra bocsátandó  kérdés  eldöntendő kérdés legyen, arra igennel vagy nemmel egyértelműen lehessen válaszolni.   Ennél  szigorúbb,  a  kérdés   megfogalmazására vonatkozó   feltételt  nem  állapított  meg.  Az   Nsztv.   a népszavazásról  és  a  népi  kezdeményezésről  szóló  1989-es törvény  egyes  fordulatait  átvéve  követeli  meg,  hogy   a kérdésre egyértelműen lehessen válaszolni. Minthogy a törvény indokolása nem szól arról, hogy pontosan mit is jelent  ez  a kitétel,  vélelmezhető, hogy a korábbi gyakorlatot fenntartva arra  utal,  hogy  a választópolgár a kérdésre  igennel  vagy nemmel tudjon felelni. 3.3.   Ezt   is   figyelembe  véve  az  Alkotmánybíróság   az egyértelműség vizsgálatakor arra a kérdésre keresi a választ, hogy   a   népszavazásra  szánt  kérdés   kétséget   kizáróan megválaszolható-e,  eldöntendő kérdés esetében  arra  igennel vagy nemmel egyértelműen lehet-e felelni. Ahhoz azonban, hogy a    választópolgár   a   népszavazásra   feltett    kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy  a  kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen. 3.4. Az Nsztv. 13. § (1) bekezdése azonban olyan követelményt nem  támaszt a népszavazás kezdeményezőivel szemben,  hogy  a kérdés megfogalmazásakor az egyes jogágak kifejezéskészletét, a   jogszabályokban  meglévő  fogalmakat,  illetve  az  egyes tudományágak,  szakterületek  terminus  technicusait   vegyék alapul.  Nem  tartozik  az  Alkotmánybíróság  hatáskörébe   a népszavazásra szánt kérdés célszerűségi vizsgálata sem. 3.5.   A   kérdés   egyértelműségének   megállapításakor   az Alkotmánybíróságnak  azt is vizsgálnia  kell:  a  népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy az akkor   hatályban   lévő   jogszabályok   szerint   terheli-e jogalkotási kötelezettség. Az Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontjában   foglaltak  alapján  az  Országgyűlés  törvényeket alkot.  Ennek  korlátja az Alkotmány 28/C. §  (3)  bekezdése, amely   szerint   az  Országgyűlés  köteles   az   eredményes népszavazásból    következő    döntéseket    meghozni.     Az Alkotmánybíróságnak jogorvoslati eljárása során nem  feladata annak tisztázása, hogy a magyar jog hatályos szabályrendszere milyen   jogi   rendelkezéseket  tartalmaz  a   népszavazásra bocsátandó    kérdéssel   kapcsolatosan.   Az   egyértelműség követelményéből  csupán  az következik,  hogy  a  népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni: terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen. 4.1.  Jelen ügyben a Munka Törvénykönyvére vonatkozó  kérdést több  oldalról  támadták a kifogást előterjesztők.  Az  egyik indítványozó kifogásolta, hogy a kérdés nem egyértelmű,  mert a  “teljes  pihenőnap” megfogalmazást tartalmazza,  holott  a Munka  Törvénykönyve  nem használ ilyen  kifejezést.  Ahogyan arra  az Alkotmánybíróság a fentiekben rámutatott, az  Nsztv. 13.  §  (1)  bekezdéséből nem következik, hogy a  népszavazás kezdeményezőinek a kérdés megfogalmazásakor a jogszabályokban meglévő fogalmakat kellene alapul venniük. 4.2.   Az   Alkotmánybíróság  a  következőkben   a   kifogást előterjesztők   azon  érvét  vizsgálta,   amely   szerint   a népszavazásra bocsátandó kérdés több alkérdést tartalmaz,  és az  alkérdések három különböző témakört foglalnak magukba:  a heti  két  teljes  pihenőnap,  a  vasárnapi  pihenőnap  és  a pihenőnapon  végzett munkáért járó kiemelt díjazás  kérdését. Több kifogás sérelmezi, hogy a kérdés nem tesz különbséget az általános  és  a speciális munkarend keretében végzett  munka között.  Ehhez kapcsolódik az egyik indítványozó  azon  érve, hogy  a  vasárnapi pihenőnap bevezetése lehetetlen  helyzetet teremtene a betegellátásban, csorbulhatna az egészséghez és a betegellátáshoz való jog. A népszavazásra bocsátandó, pihenőidőre vonatkozó kérdés első része,   amely   úgy  szól:  akarja-e  Ön,   hogy   a   Munka Törvénykönyve a munkavállalóknak ismét két teljes pihenőnapot biztosítson   úgy,   hogy   azok  egyike   vasárnap   legyen, egyértelműen  megválaszolható. A kérdés második  és  harmadik tagmondata nyelvtanilag módhatározói alárendelő szerkezetű. A kérdésnek  erre  a  részére  az  válaszol  igennel,  aki  azt szeretné, hogy a Munka Törvénykönyve a munkavállalóknak ismét heti  két teljes pihenőnapot oly módon biztosítson, hogy ezek egyike  vasárnap legyen. Külön alkérdésnek minősül azonban  a népszavazásra  bocsátandó  kérdés  egészének  a   pihenőnapon végzett  munka  díjazására vonatkozó negyedik  tagmondata.  A vizsgált  kérdés  egésze ily módon két  alkérdést  tartalmaz, amely alkérdésekre külön-külön adható válasz. Az  Alkotmánybíróság a 32/2001. (VII. 11.)  AB  határozatában hangsúlyozta,  hogy a közvetlen politikai  részvétel  jogának teljesebb  érvényesülése  érdekében  az  aláírásgyűjtő  ívnek biztosítania  kell azt a lehetőséget, hogy a választópolgárok minden   egyes  kérdésben  külön-külön  élhessenek   ajánlási jogukkal.  Az aláírásgyűjtő íven egymás mellett  több  kérdés oly  módon való szerepeltetése, hogy az ajánlási jogával élni kívánó  választópolgár arra egyenként,  külön-külön  nem  tud egyértelmű   választ  adni  és  egyben   a   kérdések   közül választani,  sérti  a népszavazáshoz való jogot.  (ABK  2001. június-július 343, 347.) Hasonló a helyzet abban az esetben, ha az aláírásgyűjtő  íven egy  kérdő  mondat szerepel ugyan, de e mondat két vagy  több alkérdést tartalmaz. Önmagában az, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés több tagmondatból  áll, nem sérti az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményét. Ha azonban a kérdés több olyan  alkérdésből  áll,  amelyek  ellentmondanak  egymásnak, amelyek  egymáshoz való viszonya nem egyértelmű vagy  amelyek nem   következnek  egymásból,  illetve  amelyek   tartalmilag egymáshoz  nem  kapcsolódnak, nemcsak az  Nsztv.  13.  §  (1) bekezdése  sérül,  hanem  csorbul  az  Alkotmány  2.  §   (2) bekezdésén  alapuló népszavazáshoz való jog  is.  Minthogy  a több,  egymásnak  ellentmondó vagy egymásból  nem  következő, illetve   tartalmát  tekintve  egymástól   eltérő   alkérdést tartalmazó  kérdés  a szavazólapon is egy kérdésként  jelenik meg, a közvetlen politikai részvétel joga nemcsak az ajánlási joggal összefüggésben, hanem a szavazáskor is csorbul. Az Alkotmánybíróság által a jelen ügyben vizsgált kérdés két, témakörét tekintve is jól elkülöníthető alkérdésből  áll.  Az első  a  pihenőidőre  vonatkozik,  a  második  a  pihenőnapon végzett  munka  díjazásának kérdését érinti. A választópolgár csak  abban az esetben tudja aláírásával támogatni  a  kérdés népszavazásra  bocsátását,  ha  mindkét  alkérdésre   igennel válaszol,  a választópolgár tehát, amennyiben élni  kíván  az Alkotmány 70. § (1) bekezdésében biztosított jogával és részt vesz  a népszavazáson, nem tudja választói akaratát megfelelő módon kinyilvánítani. Az  Alkotmánybíróság  jelen  ügyben  megállapította,  hogy  a népszavazásra  bocsátandó kérdés pihenőidőre  vonatkozó  első három   tagmondatának   és   a  pihenőnapon   végzett   munka díjazásával kapcsolatos negyedik tagmondatának egymáshoz való viszonya  nem  egyértelmű. A Munka Törvénykönyvére  vonatkozó kérdés    tartalmát    tekintve    két    alkérdésből    áll, következésképpen arra – jelen formájában – egyértelmű  válasz nem adható. 4.3. A kifogást előterjesztők egyike szerint a 2001. évi XVI. törvénnyel  módosított, a Munka Törvénykönyvéről szóló  1992. évi  XXII.  törvénynek  az  általános  munkarendre  vonatkozó szabályai  a  módosítást megelőzően és a  módosítás  hatályba lépését követően is eleget tesznek a kérdésben megfogalmazott kívánalmaknak. Minthogy  az  Alkotmánybíróság  jogorvoslati  eljárása  során megállapította,   hogy  a  Munka  Törvénykönyvére   vonatkozó kérdésre  jelen formájában egyértelmű válasz nem adható,  nem vizsgálta,  hogy a kérdés alkalmas-e arra, hogy  a  jogalkotó eldöntse,   fakad-e  jogalkotási  kötelezettsége   az   akkor hatályos jogszabályok szerint a népszavazás eredményéből. 5. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az OVB 5/2001. (VIII.  21.)  határozatát a Ve. 130. § (3) bekezdése  alapján megsemmisítette,  és  az  OVB-t  új  eljárás   lefolytatására kötelezte. Az Alkotmánybíróság határozatának közzétételét az Abtv. 41. §- ára,  valamint a Magyar Közlönyben megjelent, a népszavazásra vonatkozó  OVB  határozatnak  a megsemmisítésére  tekintettel rendelte el.                       Dr. Németh János                  az Alkotmánybíróság elnöke                                  Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Czúcz Ottó                          Dr. Erdei Árpád    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Harmathy Attila                    Dr. Holló András    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István    alkotmánybíró                      előadó alkotmánybíró                                  Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva    alkotmánybíró                             alkotmánybíró Dr. Bihari Mihály alkotmánybíró különvéleménye A  többségi határozattal az alábbi indokok alapján nem  értek egyet. Megítélésem   szerint  az:  “Akarja-e  Ön,   hogy   a   Munka Törvénykönyve  a  munkavállalóknak  ismét  heti  két   teljes pihenőnapot biztosítson úgy, hogy ezek egyike vasárnap legyen és  a  vasárnap vagy más pihenőnapon végzett munkáért kiemelt díjazás  járjon?” kezdeményezés nem ellentétes  az  Alkotmány 28/C.  § (5) bekezdésében foglalt tiltott tárgykörökkel.  Nem ütközik  továbbá  az  Alkotmánybíróság 2/1993.  (I.  22.)  AB határozatában (ABH 1993, 33.) megfogalmazott azon  tilalomba, hogy  a  népszavazásra  szánt kérdés  nem  foglalhat  magában alkotmánymódosításra    irányuló    kérelmet.    Továbbá    a népszavazásra    szánt    kérdés   megfelel    az    országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi  III. törvény  (a  továbbiakban: Nsztv.) 13. §-ában  megfogalmazott “egyértelműségi” követelménynek is. Egyetértek  a többségi határozatban foglalt azon  kitétellel, hogy  az  egyértelműségi vizsgálat során az  Alkotmánybíróság felelőssége  különösen  nagy,  mivel  az  Nsztv.  13.  §  (1) bekezdésében   foglalt   egyértelműségi   követelményről    a törvényalkotó  részletesebb szabályozást  nem  adott.  Így  a népszavazásra     szánt    kérdés    egyértelműségének     és alkotmányosságának   vizsgálatára  az   Országos   Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) és az Alkotmánybíróság  által kialakított   gyakorlat   az  irányadó.   Az   egyértelműségi követelmény  kidolgozása  –  részletes  törvényi  szabályozás hiányában  – az OVB és Alkotmánybíróság feladata.  Ha  a  két szerv  véleménye eltér – mint a jelen esetben is –, akkor  az egyértelműség   megítélése  kérdésében  az   Alkotmánybíróság álláspontja   lesz   a   meghatározó.   Ebben   a   speciális jogorvoslati eljárásban ugyanis az Alkotmánybíróság  jogosult az OVB határozatának a felülvizsgálatára. Az  egyértelműségi  teszt kidolgozása  és  az  egyértelműségi kritériumok  meghatározása során különösen nagy a felelőssége a két döntést hozó szervnek, mert a határozat az Alkotmány 2. § (2) bekezdése által garantált közvetlen hatalomgyakorláshoz fűződő  jog érvényesülését érinti; azt szűkítheti, bővítheti, sőt akár a közvetlen hatalomgyakorláshoz való alkotmányos jog lényeges tartalmának korlátozását is eredményezheti. Ezért az egyértelműségi  kritériumokat világosan és egyértelműen  kell megfogalmazni   és   következetesen   kell   alkalmazni.    A jogbiztonsággal    összefüggő,    illetve     a     közvetlen hatalomgyakorlás  alkotmányos  jogát  garantáló  követelmény, hogy  az OVB és az Alkotmánybíróság ragaszkodjon a saját maga által felállított mércéhez és egyértelműségi kritériumokhoz – a  későbbiekben  felvetődő  –  népszavazásra  szánt  kérdések megítélése során is. Az    egyértelműségi   kritériumok   alkalmazása   során   az Alkotmánybíróságnak kötelessége a közvetlen  hatalomgyakorlás alkotmányos  alapjogának érvényesülését  maximális  mértékben biztosítani.  Ebből  a kötelezettségből következik,  hogy  az Alkotmánybíróság  az  egyértelműségi  teszt  és   kritériumok meghatározása során nem alkalmazhat túl szigorú mércét,  mert ebben  az  esetben indokolatlanul szűkítené és  korlátozná  a népszavazás demokratikus intézményét. Az   egyértelműségi  követelmény  (szemben  az   Alkotmányban meghatározott   tiltott   tárgykörökkel)   nem    alkotmányos követelmény,   hanem  az  Nsztv.  13.  §   (1)   bekezdésében meghatározott,  azaz törvényi követelmény. Az  egyértelműségi követelményen   alapuló   egyértelműségi   kritériumok    túl részletes   és   túl   szigorú  meghatározása   a   közvetlen hatalomgyakorlás  alkotmányos  jogát  szűkítheti,  és   ezzel alkotmányos jogot sérthet. A  népszavazásra szánt kérdés egyértelműsége több szempontból vizsgálható   és  vizsgálandó.  Nem  minden   esetben   kerül szükségszerűen  sor  minden  egyes  egyértelműségi  kritérium vizsgálatára.  Természetesen  mindig  a  népszavazásra  szánt konkrét  kérdéstől  függ, hogy az egyértelműségi  kritériumok közül melyeket kell alkalmazni. Általánosságban    azonban    megállapítható,     hogy     az egyértelműségnek  viszonylag  jól  elkülöníthető  kritériumai vannak. Megítélésem szerint ezek a következők: 1.  A népszavazási kezdeményezés támogatásáról állást foglaló választópolgár   számára   való  egyértelműség,   illetve   a jogintézmény azonosíthatósága. 2. A népszavazásra szánt kérdés nyelvtani, nyelvhelyességi és logikai  értelemben vett egyértelműsége,  valamint  a  kérdés közérthetősége. 3. A döntési alternatíva(ák) egyértelműsége. 4. A jogalkotó számára való egyértelműség. Természetesen ezeken kívül további egyértelműségi kritériumok és megközelítési módok is megfogalmazhatók. Megítélésem szerint a népszavazásra szánt kérdés mind a  négy egyértelműségi kritériumnak megfelel. ad  1.  A  népszavazási  kezdeményezés  támogatásáról  állást foglaló  állampolgár számára teljesen világosnak kell lennie, hogy  miről  és milyen tárgykörben kérik a véleményét,  azaz: támogató  aláírásával vagy szavazatával mit támogat,  illetve nemleges szavazatával mi ellen szavaz. Az  intézményi  vagy  tárgyazonosság  szempontjából  teljesen egyértelmű az, hogy a kérdés a heti két pihenőnapra  és  azok mikénti  kiadására,  továbbá a pihenőnapon  végzett  munkáért fizetendő  díjazásra vonatkozik. Nyilvánvaló  tehát,  hogy  a kérdés milyen tárgyra, milyen jogintézményre vonatkozik. ad  2. A kérdésnek teljes mértékben egyértelműnek kell lennie nyelvtani, nyelvhelyességi és logikai szempontból. A  szavak általánosan elfogadott értelme alapján mind a  “két teljes pihenőnap” fogalma, mind az, hogy ezek egyike vasárnap legyen,  mind pedig az, hogy a vasárnap vagy más  pihenőnapon végzett   munkáért   kiemelt  díjazás  járjon,   nyelvtanilag helyesen,  a  használt  fogalmak  általánosan  elfogadott  és ismert   tartalma  alapján  szerepel  a  kérdésben.  Teljesen egyértelmű  a népszavazásra szánt kérdés logikai  felépítése, nevezetesen  az  általánostól  a  konkrét  felé  haladás.   A kérdésben  a legáltalánosabb tárgykör és meghatározás  a  két teljes heti pihenőnap biztosítása, ezt szűkíti az a feltétel, hogy ezek egyike vasárnapra essen, és mindezt tovább szűkíti, hogy  az akár vasárnap, akár más pihenőnapon végzett munkáért kiemelt  díjazás  járjon. A szavazásra szánt  kérdés  logikai felépítése ezen szűkítések révén értelmes, követhető és  első olvasásra megérthető. Tehát a nyelvtani, a nyelvhelyességi és a  logikai  értelemben vett egyértelműség  követelményének  a kérdés  teljes  mértékben megfelel,  az  félreérthetetlen  és világos,  mind a feltételek logikai meghatározása, mind  azok nyelvtani  megfogalmazása  követhető.  Ebből  következően   a kérdést   elolvasó  számára  egyértelműen  eldönthető,   hogy egyetért-e a kérdésben megfogalmazott követelésekkel, illetve azok  szűkítésével,  a  pihenőnapokon végzett  munkáért  járó kiemelt díjazással. Nyelvtani és logikai szempontból teljesen egyértelmű az, hogy aki nem ért egyet a heti két teljes pihenőnap biztosításával, vagy  azzal,  hogy ezek egyike vasárnap legyen,  vagy  azzal, hogy a vasárnap vagy más pihenőnapon végzett munkáért kiemelt díjazás járjon, az nem támogatja, nem írja alá a népszavazási kezdeményezést, illetve a népszavazáson nemmel fog szavazni. A  kérdés  tehát teljes egészében eleget tesz a nyelvtani,  a nyelvhelyességi  és a logikai egyértelműség  követelményének, mivel  a  szavak általánosan elfogadott jelentése  alapján  a kérdésben foglalt minden egyes szó és kifejezés érthető. A  népszavazásra szánt kérdésnek ugyanakkor teljes  egészében közérthetőnek  is  kell lennie. Külön  megítélést  igényel  a közérthetőség   szempontjából   az   érintett   alanyi    kör meghatározása. Arra a kérdésre, hogy kinek, milyen alanyi kör számára  kell,  hogy egyértelmű legyen a népszavazásra  szánt kérdés,  nem  lehet  sem túl tág, sem túl szűk  meghatározást adni.  A  mindenki  számára való érthetőség követelménye  túl tág,  aminek  következtében olyan széles és heterogén  alanyi kör  számára kellene biztosítani a népszavazásra szánt kérdés egyértelműségét, ami szinte lehetetlenné tenné a  népszavazás kiírását.  A  közérthetőségi szintnek  túl  szűk  alanyi  kör műveltségéhez    kötése   pedig   szűkítené    a    közvetlen hatalomgyakorláshoz fűződő jog érvényesítésének  lehetőségét. A   közérthetőségi   szintet   ezért   többféleképpen   lehet meghatározni: mindenki számára közérthető, a túlnyomó többség számára közérthető, a többség számára közérthető, esetleg  az átlag  számára  közérthető, a többségnél  kevesebbek  számára közérthető,  a művelt és tájékozott választópolgárok  számára közérthető, stb. A  közérthetőségi kritérium megfogalmazása során  a  közéleti kérdések  iránt érdeklődő és tájékozott átlagpolgárok  alanyi körével  kell  számolni.  Az  alanyi  kör  meghatározása,   a közérthetőségi  teszt  és  kritérium  alkalmazása  során   az állampolgároknak  ezt  a  körét  kell  figyelembe  venni.   A közérthetőségi kritériumnak megfelelő alanyi kör ilyetén való meghatározása   természetesen  nem  jelenti  a  népszavazáson résztvevők    körének   a   szűkítését.    A    népszavazáson természetesen  az is részt vehet és szavazatával  kifejezésre juttathatja  a  kérdésbe foglalt követelés  támogatását  vagy elutasítását,  aki  nem érti, rosszul érti,  félreérti,  vagy csak hézagosan érti meg a népszavazásra szánt kérdést. A  népszavazás eredményes kezdeményezése után a kezdeményezők népszavazási  propaganda keretében bővíthetik a  népszavazást támogatók   személyi   körét.  Ugyanígy  ellenpropaganda   is kifejthető  a népszavazást megelőzően. Természetesen  mind  a támogató  kampány,  mind  az  ellenkampány  a  közérthetőségi szinthez  is  kapcsolódó  tudatos  befolyásolást  jelent.  Ez azonban    már    túlmutat   az   egyértelműség    törvényben meghatározott követelményének értelmezésén. Összességében  megállapítható,  hogy  a  népszavazásra  szánt kérdés a fentiekben meghatározott közérthetőségi szintnek  is megfelel,   ugyanis  a  kérdés  a  közéleti  kérdések   iránt érdeklődő  és  tájékozott átlagpolgár számára  nem  tartalmaz érthetetlen, értelmetlen, esetleg ellentmondó követelést. ad  3.  Fontos követelmény, hogy a népszavazásra szánt kérdés ellentéte is legyen egyértelmű, tehát nemcsak a kérdés  maga, hanem a kérdésben foglalt követelések ellentétes tartalma  is egyértelműen  megállapítható legyen, vagyis a  kérdés  valódi alternatívát tartalmazzon. A vizsgált kérdés esetében az, aki a  kérdésben megfogalmazott követelménnyel nem ért egyet,  az nem  kívánja, hogy két teljes pihenőnap legyen egy héten, nem kívánja,  hogy  ezek  egyike  vasárnap  legyen,  illetve  nem kívánja,  hogy  a  vasárnap  vagy  más  pihenőnapon   végzett munkáért  kiemelt  díjazás járjon. Nem ért egyet  a  kérdésbe foglalt  követeléssel  az sem, aki  a  három  feltétel  közül bármelyikkel  nem  ért  egyet,  mert  ha  a  három  egymással összefüggő  követelés  közül bármelyikkel  nem  ért  egyet  a szavazó, nem írja alá a népszavazás kezdeményezését,  illetve az   esetleges  népszavazáson  nemmel  fog  szavazni.  Az  is teljesen   nyilvánvaló,  hogy  csak  az   fogja   aláírni   a népszavazási  kezdeményezést, illetve fog igen-nel  szavazni, aki  az egy kérdő mondatba foglalt mindhárom kritériummal  (a heti  két  teljes  pihenőnap biztosításával,  ezek  egyikének vasárnapra  esésével,  és  a vasárnap  vagy  más  pihenőnapon végzett munkáért járó kiemelt díjazással) egyetért. Bármelyik követelés  elutasítása az egész kérdésben  foglalt  követelés elutasításával   jár  együtt.  A  népszavazást   kezdeményező kockázata  az,  hogy kettő, három vagy több  követelést  vagy feltételt  szab és mindegyikkel kapcsolatban egyetértést  vár el  a  támogatóktól. A több feltétel együttes  megfogalmazása esetén  az egyértelműségi követelmény csak az, hogy ugyanarra a    tárgykörre,   intézményre,   egymással   logikailag   és tartalmilag  összefüggő  tárgyra  irányuljon  az  akár  több, egymással összefüggő követelést tartalmazó kérdés. A   népszavazásra  szánt  kérdés  tehát  megfelel   annak   a kritériumnak  is, hogy a kérdés alapján a döntési  változatok egyértelműen meghatározhatók. ad  4.  A  népszavazásra szánt kérdés egyértelmű  kell,  hogy legyen  a jogalkotó számára. Tehát a jogalkotói egyértelműség kritériumának és követelményének is meg kell, hogy  feleljen. Sikeres  aláírásgyűjtés  és  eredményes  népszavazás  esetén, attól  függően,  hogy melyik álláspont – a támogató  vagy  az elutasító  –  kap  nagyobb  többséget,  a  jogalkotó  számára egyértelművé  válik,  hogy  mit  kell  tennie.  Eredménytelen népszavazás esetén a jogalkotónak semmit nem kell  tennie,  a törvénybe  foglalt  szabályokon nem kell változtatnia.  Ettől még megmarad a törvényalkotó joga arra, hogy az eredménytelen népszavazás  ellenére a későbbiekben a népszavazásra  feltett kérdésben foglalt követelésnek megfelelő módon szabályozza az adott tárgykört, a konkrét esetben a heti pihenőnapokat, azok számát,  kiadási rendjét és az azokon végzett  munkáért  járó díjazást. Érvényes  és  eredményes népszavazás esetén  a  törvényalkotó szabályozási kötelezettségének a tartalma a következő lenne: 1./ heti két teljes pihenőnap biztosítása, 2./ ezek egyike vasárnapra kell, hogy essen, 3./  és  a  vasárnap  vagy más pihenőnapon  végzett  munkáért kiemelt díjazást kell biztosítani. A   jogalkotó  szabályozási  kötelezettsége  tehát  mind   az eredményes,   mind   az  eredménytelen   népszavazás   esetén egyértelműen megállapítható. A kifejtett egyértelműségi kritériumok alapján, összességében is  az  a  véleményem,  hogy  a  népszavazásra  szánt  kérdés megfelel  az  egyértelműség itt felvetett kritériumainak,  és mindezek alapján az Alkotmánybíróságnak az OVB 5/2001. (VIII. 21.) számú határozatát helyben kellett volna hagynia. Budapest, 2001. november 26.                                             Dr. Bihari Mihály                                                 alkotmánybíró Dr. Czúcz Ottó alkotmánybíró különvéleménye A  határozat  rendelkező  részében  rögzített  álláspontot  – jóllehet  az  indoklás több elemével egyetértek –  nem  tudom elfogadni az alábbiak miatt: Ha  a  népszavazásra  feltenni kívánt  kérdés  egyértelműségi kritériumának azt tekintjük, hogy 1.     “a   kérdés   világos   és   kizárólag   egyféleképpen értelmezhető  legyen”  (indoklás 3.3  pont  utolsó  mondata), továbbá, hogy 2.   “a  népszavazás  eredménye alapján  az  Országgyűlés  el tudja  dönteni:  terheli-e jogalkotási kötelezettség,  és  ha igen, milyen.” (3.5 pont utolsó mondata), akkor a népszavazásra bocsátandó kérdés – álláspontom szerint – ezeknek a követelményeknek maradéktalanul megfelel. ad  1.  Helyesen  állapítja meg a tervezet, hogy  a  feltenni kívánt  kérdés  több tagmondatból áll. Ezt azonban  önmagában még a többségi döntéssel elfogadott határozat sem tekinti  az egyértelműséget veszélyeztető körülménynek. Az  egyértelműség hiánya  – az indoklás szerint is – csak akkor merül  föl,  ha “az  alkérdések ellentmondanak egymásnak,” ha azok “egymáshoz való   viszonya   nem  egyértelmű”  vagy   “nem   következnek egymásból,”  illetve  amennyiben “tartalmilag  egymáshoz  nem kapcsolódnak.” Ebben  az esetben az alkérdések – megítélésem szerint  –  nem mondanak  ellent egymásnak, azok egy szabályozási  tárgykörre vonatkoznak, annak egymáshoz szorosan kapcsolódó  aspektusait érintik, s az alkérdések egymásból következnek. A feltenni szándékozott kérdés első része úgy szól: “akarja-e Ön,  hogy a Munka Törvénykönyve a munkavállalóknak ismét  két teljes pihenőnapot biztosítson úgy, hogy azok egyike vasárnap legyen”.  Ez  nyilvánvalóan  arra  keres  választ,   hogy   a népszavazás  kitűzésére irányuló kezdeményezés  aláírásgyűjtő ívével   kapcsolatban  véleményt  nyilvánítók  kívánják-e   a vasárnap  pihenőnap  jellegének (a jelenlegi  szabályozásnál) erőteljesebb,  szigorúbb szabályokkal  való  biztosítását.  A kérdés   ezen   része  a  többségi  állásponttal   elfogadott határozat szerint is egyértelműen megválaszolható. Miután  azonban  a  (munkaidő-beosztás szerinti)  pihenőnapon végzett munka ellenértékeként a munkavállalót (a korábbi és a jelenlegi normák szerint is) általában pótlék illeti meg,  az előbbi  kérdésnek (arra szorosan ráépülő) logikus folytatása, mintegy  járulékos  következménye,  hogy  a  pihenőidő   ezen pozíció-erősödéséhez  járuljon-e  hozzá,   az   is:   kiemelt díjazást  nyújtsanak olyan esetekben amikor a munkavállalóval ilyen  napokon mégis munkát végeztetnek. Erre irányul az  OVB által  elbírált  kérdőíven szereplő kérdés folytatása.  Ez  a rész  –  véleményem  szerint  –  nem  mond  ellent  az  előző alkérdésnek,   egymáshoz  való  viszonyuk  egyértelmű,   ezek egymásra   épülnek   s  így  nyilvánvalóan   tartalmilag   is kapcsolódnak egymáshoz. (Ha valamelyik állampolgár  bármelyik alkérdéssel  nem értene egyet nyilvánvalóan nem írja  alá  az aláírásgyűjtő  ívet.)  Mindezek miatt az  Alkotmánybíróságnak arra  a  következtetésre kellett volna jutnia,  hogy  e  több elemből álló összetett kérdés egyértelműen megválaszolható. ad  2. Az Alkotmánybíróság (az indoklás 4.3 alpontja szerint) nem   vizsgálta   részletesebben  a  második   egyértelműségi kritériumot,  vagyis azt: “a kérdés alkalmas-e arra,  hogy  a jogalkotó eldöntse, fakad-e jogalkotási kötelezettsége ...  a népszavazás  eredményéből.” Ez logikus  következménye  annak, hogy  a  többségi határozat a feltett kérdést nem minősítette egyértelműen megválaszolhatónak. Megítélésem szerint az Alkotmánybíróságnak ezt a  kérdést  is érdemben kellett volna vizsgálnia. Ennek eredményeként  pedig rögzítenie   kellett  volna,  hogy  a  kérdés  a   jogalkotói egyértelműség  követelményeinek is megfelel. Jól  kijelölhető ugyanis az a szabályozási mező, amelyen belül a meghozandó új szabályokkal  erősíthető  lenne a vasárnap  munkaszüneti  nap jellege  (s  e módosítás nyomán biztosítható lenne  az  ilyen napokon mégis munkát végzők kiemelt díjazása). Mindezek   alapján   az   Alkotmánybíróságnak   az   Országos Választási  Bizottság  5/2001. (VIII.  21.)  OVB  határozatát helyben kellett volna hagynia. Budapest, 2001. november 26.                                                Dr. Czúcz Ottó                                                 alkotmánybíró Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva alkotmánybíró különvéleménye A   határozat  rendelkező  részével  és  az  indokolás   azon megállapításával,  amely  szerint  a  népszavazás  kitűzésére irányuló  kezdeményezés aláírásgyűjtő  ívén  szereplő  kérdés egyértelműen nem válaszolható meg, nem értek egyet. Véleményem  szerint  a  határozat  indokolásában  alkalmazott “egyértelműségi  teszt”  az  adott  esetben  éppen  a  levont következtetés ellenkezőjét bizonyítja. Egyetértek azzal, hogy a  népszavazásra feltett kérdésnek egyértelműen (igennel vagy nemmel)  megválaszolhatónak kell lennie,  továbbá  azzal  is, hogy  az  egyértelműség kritériumának az alkalmazott tesztben feltett kérdésekre adható válaszok képezik a lényegi alapját. Eltér  a  véleményem  azonban az  azokra  adható  válaszokból levonható következtetésben. A népszavazásra feltett kérdésben a  pihenőidőre vonatkozó tagmondatok és a pihenőnapon végzett munka  díjazásával kapcsolatos tagmondat között egyértelmű  a viszony,  azok  tartalmi  egységet mutatnak.  Más  szóval  az “alkérdések”  nem  ellentmondóak,  egymáshoz  való  viszonyuk egyértelmű,  egymásból  következnek,  vagyis  ”a“  kérdés  az állampolgár  részéről egyértelmű és egységesen  igennel  vagy nemmel megválaszolható. (Nehezen képzelhető el, hogy valaki a kérdésben  szereplő  tartalommal  bíró  pihenőnapokra   igent mondjon,  de  nem támogatná az e napon végzett munkáért  járó kiemelt díjazást.) A  kérdés pihenőnapra irányuló első része és az ezen a  napon végzett munka díjazására vonatkozó része szervesen összefüggő —  egymást  erősítő — logikai egységet képez. A két egymásból következő  “alkérdés” szétválasztása, külön  és  ellentétesen megválaszolható kérdésként való minősítése nem  megalapozott, a   jelen   esetben   nem   járhat   a   határozat   szerinti alkotmányossági  következménnyel. A nyelvtanilag  kétségtelen összetett  kérdés tartalmilag, illetve célzott hatásában,  az adott   munkajogi   összefüggés-rendszerben  (élethelyzetben) ugyanis  egységet  alkot. Ez következik a pihenőnapot  érintő részt  a  munka díjazásával összekötő nyelvtani  szerkezetből is.  (...  pihenőnapot  biztosítson  úgy,  hogy  ezek  egyike vasárnap  legyen és a vasárnap vagy más pihenőnapon  ...)  Az aláírásgyűjtő  íven feltett kérdés — meghatározott  esetekben (munkakörökben,    munkarendben)   e   pihenőnapon    végzett munkavégzés szükségességét elismerve — arra irányul, hogy  az egyébként  annak  minősülő napokon végzett  munkáért  kiemelt díjazás  járjon. Tehát a kérdés tárgya és tartalma  egy  cél, célzott joghatás irányába mutat. Szükségesnek   tartom   megjegyezni,  hogy   a   határozatban hivatkozott  32/2001.  (VII. 11.) AB határozat  —  véleményem szerint — a jelen ügyhöz közvetlenül nem kapcsolható, mert az említett  határozatban  szereplő ügyben  az  Alkotmánybíróság egymással  össze  nem  függő kérdések  megválaszolhatóságának egyértelműségét  vizsgálta, így  azt  mechanikusan  az  adott esetre,    illetve   a   kérdés   minősítésére    tartalmilag “kivetíteni” nem lehet. A    kifejtettekre   tekintettel   véleményem   szerint    az Alkotmánybíróságnak az Országos Választási Bizottság  5/2001. (VIII. 21.) határozatát helyben kellett volna hagynia. Budapest, 2001. november 26.                            Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva                                                 alkotmánybíró A különvéleményhez csatlakozom.                                               Dr. Kiss László                                                 alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	52/2001. (XI. 29.)
Date of the decision: .	11/26/2001
.
.