A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.11.119/2010/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.11.119/2010/4. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt.
[3] 2. Az indítványozó – az alapper felperese – a rendőrség állományában osztályvezetőként és egyben kapitányságvezető helyettesként teljesített szolgálatot 2001. november 9-ig, amikor vezetői megbízását visszavonták. Az indítványozó a neki felajánlott másik beosztást nem fogadta el, ezért felmentették. A felmentés nyomán indult munkaügyi per azzal zárult, hogy az indítványozó szolgálati jogviszonyát helyre kellett állítani. Az indítványozó a neki felajánlott másik beosztást sem fogadta el arra hivatkozással, hogy az végzettségének nem megfelelő, és a munkába járáshoz szükséges idő is jelentősen megnőtt volna. A rendelkezési állományba helyezését követően eredeti beosztásába visszahelyezték, majd ugyanabban a parancsban felmentették.
[4] Az indítványozó szolgálati panaszának elutasítását követően 2006. február 28-án keresetet nyújtott be, amelyben a felmentés jogellenességének és rendeltetésellenességének megállapítását és ezzel összefüggésben vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítését kérte. Az első fokon eljárt Fővárosi Munkaügyi Bíróság a keresetet elutasítva megállapította, hogy az indítványozó a beosztás betöltéséhez szükséges végzettséggel és képzettséggel rendelkezik, a felmentésben foglalt indok valós, a felmentés nem volt jogellenes. Az elsőfokú bíróság folyamatban lévő büntetőügyben keletkezett iratok beszerzésére irányuló felperesi indítványt elutasította, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a kereset elbírálható volt.
[5] A másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest indítványozó szolgálati viszonyának helyreállítására. Ítélkezése során figyelembe vette a Budapesti Katonai Ügyészség által szolgálati visszaélés vétsége miatt indított eljárás anyagait. A másodfokú ítélet ellen az alperes BRFK nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróság ítéletének helybenhagyását, amelynek a Kúria helyt is adott. Az indítványozó hangsúlyozza, hogy a Kúria nem vette figyelembe a volt büntetőügyben keletkezett iratokat.
[6] Ezen kúriai ítélet ellen élt az indítványozó a jelen ügy tárgyát képező alkotmányjogi panasszal, melyben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének (jogállamiság elve), Q) cikkének (nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak tiszteletben tartása), valamint XXVIII. cikkének sérelmét állította.
[7] 3. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen ítéletben ilyen, az ügyet érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nincs, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel.
[8] Az indítványozó alkotmányjogi panasza lényegében a bizonyítékok nem teljes körű figyelembe vételén alapul és újbóli mérlegelésre irányul. Az indítványozó valódi célja a Kúria ítéletének nem alkotmányossági szempontú, hanem ténykérdésekben való felülvizsgálata és megváltoztatása. Az indítványozó arra törekszik, hogy az Alkotmánybíróság a Kúria által eldöntött ténykérdéseket mintegy negyedfokú bíróságként vizsgálja felül és a Kúria álláspontjától eltérően értékelje. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban nem rendelkezik hatáskörrel.
[9] Az alapul fekvő munkaügyi perbe vitt jogok és kötelezettségek tekintetében az indítványozó felmentésének jogszerűsége az alapkérdés. Az ehhez kapcsolódó valamennyi jogi tényt a Kúria értékelte, és ennek nyomán hozta meg a jogerős döntést felülbíráló ítéletét. Az, hogy döntése egészéhez és ennek részegységeihez milyen bizonyítékok figyelembevételével, illetve azoknak mikénti mérlegelésével jutott, nem lehet alkotmányossági vizsgálat tárgya.
[10] 4. Mivel a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.11.119/2010/4. számú ítéletével összefüggésben az Abtv. 29. §-ában meghatározott, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg, az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
eladó alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |