A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
1. Az Alkotmánybíróság a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény 7. § (9) bekezdésének utolsó mondata és a 186. § (1) bekezdésének „jogvesztő” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.M. 2625/2016/20. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 6.Mpf.690116/2017/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény (továbbiakban: Hjt.) 7. § (9) bekezdésének utolsó mondata és a 186. § (1) bekezdésének „jogvesztő” szövegrésze alaptörvény-ellenességét állapítsa meg és a hivatkozott rendelkezéseket semmisítse meg, mivel az indítvány szerint azok sértik az Alaptörvény I. cikkének (1) és (3) bekezdéseit, XV. cikkének (1) és (2) bekezdéseit, XVII. cikkének (1) és (2) bekezdéseit, a XXIV. cikk (1) bekezdését, a XXVII. cikkének (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) bekezdését, a XXXI. cikkének (3) bekezdését, valamint az 54. cikk (1) bekezdését. Az indítványozó kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.M.2625/2016/20. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 6. Mpf.690116/2017/5. számú végzése alaptörvény-ellenességét és a döntéseket semmisítse meg, mivel azok sértik az Alaptörvény XV. cikkének (2) bekezdését, valamint XXVIII. cikkének (7) bekezdését.
[2] 1.1. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.M.2625/2016/20. számú végzése szerint, az indítványozó által a Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálat alperes (továbbiakban: alperes) ellen fegyelmi büntetés hatályon kívül helyezése iránt indított perben az indítványozó a Honvéd Vezérkar Főnöke által hozott fegyelmi határozatot 2016. augusztus 13-án vette át, az ellene benyújtott keresetlevele pedig 2016. szeptember 13. napján érkezett a bírósághoz. A fegyelmi határozat – a végzés megállapítása szerint – tájékoztatást tartalmazott a bírósághoz fordulás 30 napos határidejének jogvesztő jellegéről, valamint arról, hogy a keresetnek legkésőbb a határidő utolsó napján a bírósághoz meg kell érkeznie. Megállapította továbbá a bíróság azt is, hogy az indítványozó jogi képviselőjével a határozatot 2016. augusztus 1. napján postai úton közölték. A bíróság a keresetindítási határidő elmulasztása miatt az indítványozó által előterjesztett igazolási kérelmet elutasította és a pert megszüntette, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 157. § a) pontjára, 130. §-a (1) bekezdésének h) pontjára, 105. §-ának (4) bekezdésére, a 4/2003. számú Polgári jogegységi határozatra, valamint a Hjt. 16. §-ára és 186. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással.
[3] Az elsőfokú bíróság végzésének indokolásában megállapította, hogy az indítványozó a keresetlevél postára adásának napját igazolni nem tudta, azonban a hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján annak nincs is jelentősége, hiszen a keresetlevélnek legkésőbb a határidő utolsó napján a munkaidő végéig kellett volna megérkeznie a bírósághoz, az érkezés dátumát pedig – a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 24. §-a alapján – az iroda bélyegzővel tünteti fel. Ugyancsak megállapította a bíróság, hogy az indítványozó ítélkezési szünetre történt hivatkozása a határidőre nincs hatással, mert a külön törvényben előírt keresetindítási határidők nem minősülnek peres eljárási határidőknek, így ezekre a régi Pp. 104/A. §-ának rendelkezései nem alkalmazhatók. Végül a bíróság hivatkozott arra is, hogy az indítványozó – nem vitatottan – a fegyelmi eljárás során jogi képviselővel járt el, és a keresettel támadott határozatot a jogi képviselővel is közölték, az indítványozónál korábbi időpontban.
[4] 1.2. Az indítványozó fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság megállapításait, azonban rámutatott arra is, hogy a Hjt. 8. §-ának (1) és (2) bekezdései értelmében a jognyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt a címzettnek, vagy az átvételre jogosult más személynek átadják. Márpedig a másodfokú bíróság szerint az nem volt vitás, hogy az indítványozó jogi képviselővel járt el, a jogi képviselő átvételre jogosult meghatalmazottnak tekintendő, így a fegyelmi határozat az indítványozó részére már 2016. augusztus 1. napjával joghatályosan közöltnek volt tekintendő.
[5] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszban kifejtett álláspontja szerint a Hjt. támadott rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességét az okozza, hogy amíg a honvédeknél a keresetlevélnek 30 napon belül be kell érkeznie a bíróságra, addig a rendőrök, és köztisztviselők esetében ez a határidő a postai feladást jelenti és igazolási kérelem előterjesztésére is jogosultak, míg a honvédeknek ehhez nincs joguk. Az indítványozó ezzel kapcsolatban hivatkozott a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény 214. §-ának (1) és (2) bekezdéseire, valamint a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 190. §-ának (2) és (7) bekezdéseire. Az indítványozói hivatkozás szerint, a honvédek a Magyar Honvédségnek a rendőrségi feladatellátásában történő közreműködése rendjéről szóló 25/2015. (IX. 14.) BM-HM együttes utasítása alapján sok tekintetben a rendőrökre vonatkozó szabályok alapján intézkedhetnek a határ mentén, vagy annak körzetében, ezért a Hjt. megjelölt szabályai a különbségtétel okán sértik az Alaptörvény XV. cikkének (1) és (2) bekezdéseit, valamint az I. cikkének rendelkezéseit. Az indítványozó jogértelmezése szerint a határidőt 2016. augusztus 13. napjától kellett volna számítani, mert a fellebbezés őt önmagában, jogi képviselő nélkül is megilleti, a keresetet saját maga készítette el és adta postára, azonban ahhoz, hogy az 30 napon belül be is érkezzen a bíróságra, a szolgálati helyét el kellett volna hagyni. Az indítványozó szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe ütközik, és az ügyében eljárt bíróságok terhére róható, hogy nem vették figyelembe azt, hogy a különleges jogrend idején a jogorvoslathoz való jogból származó igények nem szűnnek meg, csak halasztást szenvednek, ezért – legalábbis indítványozói álláspont szerint – kizárt a 4/2003. PJE határozatra történő bírósági hivatkozás és az a törvényszéki megállapítás, hogy „nem volt jelentősége annak, hogy a felperes milyen egyéb okból nem nyújtotta be határidőben a keresetlevelét”. Az indítványozói álláspont szerint az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) és XXVIII. cikkének (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát sérti, hogy az alperes a fegyelmi eljárás során, illetve azt követően tanúsított magatartása befolyásolta (akadályozta) a keresetlevelének elkészítését.
[6] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában sérelmezte azt is, hogy az ügyében eljárt bíróságok az igazolási kérelme elbírálása kapcsán nem vették figyelembe azt, hogy a fegyelmi eljárás során meghallgatott tanú válaszát kihúzták a jegyzőkönyvből, továbbá az alperes nem biztosította számára a raktár felelősségi nyilatkozatot, valamint a jogorvoslathoz való jogának gyakorlásához szükséges iratok beszerzését fegyelmi eljárás kilátásba helyezésével megtiltották, illetve a jogi képviselő jelenlétéhez kötötték. Sérelmezte az indítványozó továbbá a bíróságok részéről annak figyelmen kívül hagyását, hogy 2016. augusztus 25-től 2016. szeptember 21-ig különleges jogrend alapján teljesített határszolgálatot, továbbá a bíróság iktatójában elvesztették (vagy kidobták) azt a levélborítékot, amellyel igazolhatta volna a bírósághoz érkezés időpontját és a feladás helyét.
[7] 2.1. Az indítványozó az Alkotmánybíróság felhívására kiegészítette indítványát, és az Alaptörvény XV. cikkének (2) bekezdésére, valamint XXVIII. cikkének (7) bekezdésére hivatkozással kérte az első- és másodfokú bírói döntések megsemmisítését. Indítvány-kiegészítésében megerősítette, hogy az anyagi jogi határidőt a határra vezénylése miatt nem tudta betartani, továbbá kifejtette azt az álláspontját, hogy alkotmányos indoka éppen annak lenne, hogy a jogalkotó a „késedelmet” a honvédek speciális feladat ellátási kötelezettsége miatt szélesebb körben ismerje el, mint azok esetében, akik vezénylésnek nincsenek kitéve.
[8] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-a és a 26. § (1) bekezdése szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz felvesse a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést tartalmazzon. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását.
[9] 3.1. Az indítványozó jogi képviselője a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság végzését 2017. december 19-én vette át, az indítványozó az alkotmányjogi panaszt 2018. február 3-án – az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül – nyújtotta be. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést, a sérelmezett bírói döntéseket és jogszabályi rendelkezéseket, az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, és az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét. Az alkotmányjogi panasz – a Hjt. 186. § (1) bekezdésének az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését érintően – tartalmazza az állított alaptörvény-ellenesség indokolását, valamint kifejezett kérelmet a Hjt. támadott szövegrészei, és a sérelmezett végzések megsemmisítésére.
[10] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban támadott bírói döntések alapjául szolgáló eljárásban felperes volt, így érintettsége megállapítható, úgyszintén az is, hogy jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
[11] 3.2. Az indítványozó indítvány-kiegészítésében a bírói döntések Abtv. 27. §-a szerinti alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésére és a XXVIII. cikk (7) bekezdésére hivatkozva állította. Ugyanakkor azonban a diszkriminációt illetően – a jogszabályi rendelkezés kapcsán az alap-indítványban előadottakon túlmenően – érdemi indokolást nem terjesztett elő. Az ugyanis, hogy a Fővárosi Törvényszék 6.Mpf.690116/2017/5. számú végzésében megállapította, hogy „nem volt jelentősége annak, hogy a felperes milyen egyéb okból nem nyújtotta be határidőben keresetlevelét”, a XV. cikk (2) bekezdését állító sérelem indokolásának nem tekinthető. Ugyancsak nem indokolta az indítványozó azt, hogy a támadott végzések miért sértették az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogát. Az indítványozó számára a bírósági felülvizsgálat biztosított volt, az azzal kapcsolatos tájékoztatást megkapta, az, hogy a Hjt. által megállapított keresetindítási határidőn belül keresetlevelét nem terjesztette elő, nem hozható összefüggésbe a jogorvoslathoz való joggal. Mindezek alapján az Abtv. 27. §-a szerinti indítvány nem felel meg a kérelem határozottságára vonatkozó törvényi követelményeknek.
[12] 3.3. Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panaszában az Alaptörvény I. cikkének (1) és (3) bekezdéseire, XV. cikkének (1) és (2) bekezdéseire, XVII. cikkének (1) és (2) bekezdéseire, a XXIV. cikk (1) bekezdésére, a XXVII. cikkének (1) bekezdésére, a XXVIII. cikk (1) bekezdésére, a XXXI. cikkének (3) bekezdésére, valamint az 54. cikk (1) bekezdésére hivatkozva kérte a Hjt.7. § (9) bekezdése utolsó mondata, valamint a Hjt. 186. § (1) bekezdésének „jogvesztő” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy az Alaptörvény, XVII. cikkének (1) bekezdése és 54. cikkének (1) bekezdése, valamint – önállóan – az I. cikkének (1) és (3) bekezdései nem tartalmaznak az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított jogot.
[13] Az indítványozó állította a Hjt. 7. § (9) bekezdése utolsó mondata alaptörvény-ellenességét, azonban alkotmányjogi panaszában arra vonatkozóan indokolást nem terjesztett elő, hogy a Hjt. általa felhívott – a törvény szerinti egyes eljárásokat illetően általános érvényű, és nem kizárólag a bírósághoz fordulásra vonatkozó –, a munkáltató tájékoztatási kötelezettségét tartalmazó szövegrészének alkalmazása jelen eljárásban miért sértette volna az Alaptörvényben biztosított jogát. Megjegyzendő, hogy az ügyben eljárt bíróságok a tényállás ismertetés kapcsán ugyan hivatkoztak a határidőre vonatkozó – az indítványozó által egyébként nem vitatott – tájékoztatás megtörténtére, de a támadott törvényi rendelkezést döntésének alapjául egyik bírósági végzés sem jelölte meg.
[14] Az alkotmányjogi panasz a Hjt. 186. § (1) bekezdése „jogvesztő” szövegrésze vonatkozásában – az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével összefüggésben – megfelel a kérelem határozottságára vonatkozó törvényi feltételeknek. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság szerint az, hogy a hivatásos és szerződéses állományú katonákra, a tényleges szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katonákra, a honvéd tisztjelöltekre, és a honvéd altiszt-jelöltekre vonatkozóan a Hjt. – egyebek mellett a fegyelmi felelősséget és a méltatlansági eljárást illetően is – a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról, illetve a közszolgálati tisztviselőkről szóló (külön) törvények rendelkezéseihez képest, eltérő szabályokat állapít meg, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel.
[15] 3.4. Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében, részben a 29. §-ában szabályozott befogadási feltételeknek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |