English
Hungarian
Ügyszám:
.
563/A/2005
Előadó alkotmánybíró: Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 37/2005. (X. 5.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2005/413
.
A döntés kelte: Budapest, 10/04/2005
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                       A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az  Alkotmánybíróság  a köztársasági elnöknek  az  Országgyűlés
      által   elfogadott,   de   még   ki   nem   hirdetett   törvény
      alkotmányellenessége    előzetes    vizsgálatára     benyújtott
      indítványa alapján meghozta a következő

                               határozatot:

      Az    Alkotmánybíróság   megállapítja:   az   elmúlt   rendszer
      titkosszolgálati    tevékenységének    feltárásáról    és    az
      Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára  létrehozásáról
      szóló   2003.   évi  III.  törvény  módosításáról   szóló,   az
      Országgyűlés 2005. május 30-i ülésnapján elfogadott törvény  2.
      § (1) bekezdése valamint 8. §-a alkotmányellenes.

      Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                   Indokolás

                                      I.

        1.  Az  Országgyűlés  a 2005. május 30-i  ülésnapján  194  igen
        szavazattal, 6 ellenében, 129 tartózkodás mellett elfogadta  az
        elmúlt  rendszer titkosszolgálati tevékenységének  feltárásáról
        és   az   Állambiztonsági   Szolgálatok   Történeti   Levéltára
        létrehozásáról  szóló 2003. évi III. törvény  (a  továbbiakban:
        ÁSZTLtv.) módosításáról szóló, T/14230. számú törvényjavaslatot
        (a továbbiakban: Törvény).
        Az Országgyűlés elnöke a Törvényt 2005. május 31-én küldte át a
        köztársasági elnök hivatalába kihirdetésre.
        A   Törvénnyel   szemben  a  köztársasági   elnök   alkotmányos
        aggályokat  fogalmazott meg, ezért azt nem írta  alá,  hanem  a
        2005. június 14-én kelt indítványában – az Alkotmány 26. §  (4)
        bekezdésében    biztosított    jogkörénél    fogva     –     az
        Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a
        továbbiakban:   Abtv.)  1.  §-ának  a)  pontja,   21.   §   (1)
        bekezdésének b) pontja és a 35. §-a alapján a Törvény  előzetes
        alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte.

        A   köztársasági  elnök  álláspontja  szerint  a   kihirdetésre
        megküldött törvény 2. § (1) bekezdése – az ÁSZTLtv.  5.  §  (4)
        bekezdése c) pontját megállapító részében –, valamint 8. §-a  –
        az  ÁSZTLtv.  5.  §  (4)  bekezdése c) pontjában  meghatározott
        személyi kör tekintetében –alkotmányellenes.

        2.  Az  indítvány  lényege  szerint a  kihirdetésre  megküldött
        Törvény  lényegi  eleme, hogy kiveszi az anonimizálandó  adatok
        köréből  az  operatív  kapcsolat, a hálózati  személy  és  azon
        hivatásos  alkalmazott,  akinek a személyi  anyaga  a  Levéltár
        kezelésében  van,  azonosításához és a működése  megismeréséhez
        szükséges  személyes  adatait [a Törvény  2.  §  (1)  bekezdése
        alapján a ÁSZTLtv. új 5. § (4) bekezdés c) pontja].
        Ezeket  az  adatokat  bárki nyilvánosságra  hozhatja  [ÁSZTLtv.
        hatályos   5.  §  (5)  bekezdése].  A  Törvény  8.  §-a   által
        megállapított ÁSZTLtv. 10/A. §-a alapján a Levéltár a honlapján
        bárki  számára  hozzáférhetővé teszi az  olyan  dokumentumokat,
        melyekből a nem anonimizálandó adatok is megismerhetőek.
        A  módosítás  révén  tehát megszűnne az operatív  kapcsolat,  a
        hálózati  személy  és  azon  hivatásos  alkalmazott,  akinek  a
        személyi anyaga a Levéltár kezelésében van, joga arra,  hogy  a
        Levéltár    kezelésében    lévő   személyi    anyagaikban    az
        azonosításukhoz szükséges személyes és a működésükre  vonatkozó
        adataikat   a  törvény  anonimizálással  védje.  Azokat   bárki
        korlátozás nélkül megismerheti.

        Mind  a  hatályos  ÁSZTLtv. szabályozása –  hogy  a  megfigyelt
        személy   megismerheti  a  vele  kapcsolatba  hozható  hálózati
        személyről,  operatív kapcsolatról és hivatásos  alkalmazottról
        az  annak azonosításához szükséges adatokat [3. § (2) bekezdés]
        –  mind  a  Törvény szándéka azzal, hogy ezeket az  adatokat  a
        jövőben  bárki  megismerhesse,  korlátozza  e  személyeknek   a
        személyes  adatok védelméhez való jogát [Alkotmány  59.  §  (1)
        bekezdés].

        Ugyancsak   korlátozza  ezt  a  jogot  a   ÁSZTLtv-nek   az   a
        rendelkezése  is, hogy a közszereplő hivatásos  alkalmazott,  a
        közszereplő  operatív  kapcsolat  és  a  közszereplő   hálózati
        személyek   azonosításához   szükséges   adatai   bárki   által
        megismerhetőek és nyilvánosságra hozhatóak [5. §  (4)  bekezdés
        c) pont].

        A  jelen ügyben megfogalmazott egyik alkotmányossági kérdés az,
        hogy    megfelelnek-e    az   alapjog-korlátozás    alkotmányos
        feltételeinek  a  Törvény  azon  rendelkezései,  melyek   bárki
        számára hozzáférhetővé teszik az operatív kapcsolat, a hálózati
        személy és azon hivatásos alkalmazott, akinek a személyi anyaga
        a   Levéltár   kezelésében  van,  személyes   és   működésükkel
        kapcsolatos   adatait,  függetlenül  attól,  hogy   az   illető
        közszereplő-e (Törvény 2. § (1) bekezdése és 8. §-a az ÁSZTLtv.
        5. § (4) bekezdés új c) pontja tekintetében).

        A köztársasági elnök szerint a Törvény 2. § (1) bekezdése és 8.
        §-a alkotmányos indok nélkül tenné bárki részére hozzáférhetővé
        ezeket  az  adatokat, ezért sérti a személyes adatok védelméhez
        az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében biztosított jogot.

        A  60/1994.  (XII.  24.) AB határozatból  (ABH  1994,  342.)  a
        köztársasági  elnök  szerint az következik,  hogy  az  operatív
        kapcsolatok,  hálózati  személyek,  hivatásos  alkalmazottak  e
        tevékenységükkel   összefüggő  adatai  személyes   adatok,   és
        nyilvánosságra hozatalukra, illetve közérdekűségükre csak akkor
        lehet  igényt  tartani, ha e személyek közszereplők.  Ellenkező
        esetben az érintett személyek személyes adatai az Alkotmány 59.
        § (1) bekezdése védelme alatt állnak.

        A köztársasági elnök szerint a törvényhozó a Törvény elfogadása
        során  nem  fogalmazott  meg  olyan alkotmányos  célt,  melynek
        elérése indokolttá és szükségessé tenné a teljes nyilvánosságra
        hozatallal  járó  alapjog-korlátozást. Mivel a megfigyeltek  az
        ÁSZTLtv. hatályos 3. § (2) bekezdése alapján is megismerhetik a
        velük   kapcsolatba  hozható  operatív  kapcsolatról,  hálózati
        személyről,   hivatásos   alkalmazottról   az   azonosításukhoz
        szükséges    adatokat,   az   ezzel   összefüggő    információs
        önrendelkezési   jog  érvényesítéséhez  (és   az   „információs
        kárpótláshoz”)  nincs szükség ezeknek a személyes  adatoknak  a
        teljes nyilvánosságra hozatalára.
        Alkotmányosan  elfogadhatatlan  ugyanakkor  az   alapvető   jog
        korlátozása  indokaként  az,  hogy  a  törvényhozó  az  ügynöki
        tevékenységre  vonatkozó személyes és egyéb adatok  esetenkénti
        jogsértő  nyilvánosságra hozatalát úgy kívánja megelőzni,  hogy
        lehetővé  teszi  valamennyi ilyen személyes adat nyilvánosságra
        hozatalát.

        A  köztársasági elnök utalt arra is, hogy a Törvény új 5. § (4)
        bekezdése  c)  pontjában felsorolt személyek egységes  kezelése
        adataik   nyilvánosságra  hozatalát  illetően   alkotmányossági
        szempontból aggályos, mert a hivatásos alkalmazottaknak,  tehát
        a   beszervezőknek  és  tartótiszteknek,  illetve  a   hálózati
        személyeknek,    tehát    a    beszervezett    ügynököknek    a
        titkosszolgálatok működtetésében és tevékenységében  jelentősen
        eltérő szerepük volt. Kérte ezért, hogy az Alkotmánybíróság  az
        alkotmányossági vizsgálatot a Törvény új 5. § (4) bekezdése  c)
        pontjában  felsorolt  személyi körök  tekintetében  külön-külön
        folytassa le.

        3. A köztársasági elnök szerint a Törvény 2. § (1) bekezdése az
        ÁSZTLtv.  5.  § (4) bekezdése c) pontját megállapító  részében,
        valamint  8. §-a az ÁSZTLtv. 10/A. §-át megállapító részében  –
        amennyiben  az  az  ÁSZTLtv. 5. § (4)  bekezdése  c)  pontjában
        meghatározott   személyi  körre  vonatkozik  –  ellentétes   az
        Alkotmány  57.  § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz  való
        joggal is.

        Az   Alkotmány   57.   §  (5)  bekezdése   szerint   a   Magyar
        Köztársaságban  a  törvényben meghatározottak szerint  mindenki
        jogorvoslattal  élhet az olyan bírósági, közigazgatási  és  más
        hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét  sérti.
        Ez  a  szabály  a „más hatósági döntések” ellen  is  előírja  a
        jogorvoslat   megnyitását,   a   köztársasági   elnök   szerint
        függetlenül  attól, hogy az adott állami szerv a  közigazgatási
        szervnek   minősül-e.   Ha   tehát  állami   szerv   jogszabály
        felhatalmazása alapján magánjogi jogalanyokat érintő közhatalmi
        jellegű egyedi döntést hozhat, az Alkotmány 57. § (5) bekezdése
        megköveteli a jogorvoslat lehetőségét. Különösen irányadó ez  a
        szabály   akkor,   ha   az  egyedi  döntés   valamely   alapjog
        szempontjából  lényeges életviszonyra vonatkozik  és  a  döntés
        által bekövetkező érdeksérelem jelentős lehet.
        Ebben az értelemben állapította meg az Alkotmánybíróság az Abh.-
        ban, hogy a vizsgált törvény akkor alkotmányos, ha „a közérdekű
        adatok  feltárását  olyan eljárás előzi meg,  amely  szavatolja
        azok  valódiságát. Vagyis a bizottság államigazgatási  eljárási
        jellege  és a bírói út a törvény alkotmányosságának feltétele.”
        Az  Abh.  felhívja  a  figyelmet  arra  is,  hogy  a  különböző
        biztonsági  szolgálatok által kezelt adatok teljes  körűségének
        és  megbízhatóságának kérdése súlyos alkotmányossági kérdésként
        vetődik fel, ha a törvényhozó a teljes adatanyag, s így  minden
        hálózati személy kilétének nyilvánosságra hozása mellett  dönt.
        Ha  pedig  a nyilvánosságra hozatal nem teljes körű, az  adatok
        megbízhatósága  elsősorban abból a szempontból  jelentős,  hogy
        hamis   –  különösen  utólag  behelyezett  –  adatok  és  nevek
        nyilvánosságra   kerülése  ellen  a  Törvényben   meghatározott
        eljárás nyújtson elegendő biztosítékot.
        A  Törvény  2.  § (1) bekezdése és 8. §-a lényegében  a  teljes
        nyilvánosságra hozatalt tűzi célul, legalábbis ami az  ÁSZTLtv.
        új   5.   §  (4)  bekezdés  c)  pontjában  felsorolt  személyek
        azonosításhoz  szükséges  adatokat és  ebbéli  tevékenységeiket
        illeti. Ez a személyes adatvédelmi aspektus mellett közvetlenül
        kihathat  az  érintettek  jóhírnevére  [Alkotmány  59.  §   (1)
        bekezdés]  is.  Ezért alkotmányossági feltétel, hogy  az  ilyen
        adatok  nyilvános  feltárását olyan eljárás  előzze  meg,  mely
        szavatolja azok valódiságát. Vagyis a közigazgatási eljárás  és
        végső  soron  a  bírói út a nyilvánosságra  hozatal  feltétele.
        Ilyen   garanciális  jogorvoslati  rendelkezéseket  a  Törvény,
        illetve az ÁSZTLtv. nem tartalmaz.
        Az  utólagos  jogorvoslat igénybevétele, bár fontos  lehet,  de
        számos  esetben  nem  lenne képes hatékony módon  reparálni  az
        alapjog   sérelmet.  Márpedig  az  Alkotmánybíróság  gyakorlata
        szerint a jogorvoslatnak érdeminek és hatékonynak kell lennie.
        A   megelőző   és   hatékony  jogorvoslati  út  kizárását   sem
        elkerülhetetlennek,   sem  arányosnak  nem   lehet   tekinteni.
        Mindezek  alapján  a Törvény 2. § (1) bekezdése  és  8.  §-a  a
        köztársasági elnök szerint ellentétes az Alkotmány  57.  §  (5)
        bekezdésével,   mert   nem  biztosítja  a  megelőző,   hatékony
        jogorvoslatot az érintettek számára.

                                      II.

        1. Az Alkotmány szabályai szerint:

        „57. § (...)
        (5)   A  Magyar  Köztársaságban  a  törvényben  meghatározottak
        szerint   mindenki  jogorvoslattal  élhet  az  olyan  bírósági,
        közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát  vagy
        jogos  érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű
        időn  belüli  elbírálásának  érdekében,  azzal  arányosan  –  a
        jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazatával
        elfogadott törvény korlátozhatja. (...)

        59.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaságban  mindenkit  megillet   a
        jóhírnévhez,  a  magánlakás  sérthetetlenségéhez,  valamint   a
        magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”

        2.  A  Törvénynek  a köztársasági elnöki indítvánnyal  támadott
        szabályai a következőképpen rendelkeznek:

        „2. §

        (1) Az ÁSZTLtv. 5. § (4) bekezdés c) pontja helyébe a következő
        rendelkezés  lép, a bekezdés a következő új d) ponttal  egészül
        ki, egyben a jelenlegi d) pont jelölése e) pontra változik:

        ,,(Nem kell anonimizálni)

        c)  az operatív kapcsolat, a hálózati személy és azon hivatásos
        alkalmazott,  akinek  a személyi anyaga a Levéltár  kezelésében
        van,  családi és utónevét, illetve neveit, születési helyét  és
        idejét,  munkahelyét,  foglalkozását, beszervezésének,  illetve
        állományba  vételének  idejét, az azt végző  személy  nevét  és
        rendfokozatát,   minősítését,   a   beszervezés,   illetve   az
        állományba  vétel alapját, foglalkoztatása vonalát,  fedőnevét,
        illetve fedőszámát, nők esetében leánykori családi és utónevét,
        illetve neveit,

        d)  a  bírósági,  illetve  államigazgatási  vagy  más  hatósági
        eljárás  során  hatáskörében, illetve a Magyar Dolgozók  Pártja
        vagy  a Magyar Szocialista Munkáspárt tisztségviselőjeként vagy
        alkalmazottjaként  e  minőségében  eljáró  személy  családi  és
        utónevét, illetve neveit, továbbá beosztását;" (...)

        8. §

        Az ÁSZTLtv . a következő új 10/A . §-sal egészül ki:

        „10/A.  § (1) A Levéltár a honlapján bárki számára – az  általa
        kezelt  iratok  vonatkozásában teljes körűen  –  hozzáférhetővé
        teszi
        a)  az 1. §-ban meghatározott szervek iktatókönyveinek, továbbá
        operatív tisztjei saját munkanaplóinak digitalizált másolatait,
        b) az 1. §-ban meghatározott szervek hálózati nyilvántartásából
        az  ún.  6-os kartonok digitalizált másolatait, ha az  érintett
        személy  ún.  beszervezési  dossziéja  (’B’-dosszié)  vagy  ún.
        munkadossziéja (’M’-dosszié) szerepel a Levéltár  által  kezelt
        valamely iktatókönyvben,
        c)  a  Belügyminisztérium Személyzeti Főosztályának  kartonális
        nyilvántartásából  a  ’T’-tisztek,  valamint  az  ’SZT’-tisztek
        kinevezési parancsait.

        (2)  Ha  a  Levéltár  az  e  törvény  5.  §-a  alapján  történő
        megismeréshez valamely általa kezelt iratról másolatot  készít,
        annak  digitalizált  változatát a Levéltár  a  honlapján  bárki
        számára hozzáférhetővé teszi.

        (3)  A Levéltárban kezelt iratok digitalizált másolatait teljes
        körűen  a Levéltár honlapján bárki számára hozzáférhetővé  kell
        tenni.   A   közzététel  ütemezését  –   az   (1)   bekezdésben
        meghatározott közzététel megvalósulását követően –  a  Testület
        határozza meg.

        (4)  A  Levéltár  honlapján megfigyelt  személyre  és  harmadik
        személyre  vonatkozó személyes adatokat kizárólag  az  érintett
        megfigyelt   személy,  illetve  harmadik   személy   kifejezett
        hozzájárulásával lehet bárki számára hozzáférhetővé tenni.

        (5)  Az e §-ban meghatározott másolatok elkészítésekor az 5.  §
        rendelkezéseit alkalmazni kell."

                                     III.

        1.  Alkotmányjogi  szempontból a jelen ügy  előzményének  lehet
        tekinteni   az  egyes  fontos  tisztségeket  betöltő  személyek
        ellenőrzéséről szóló (módosított) 1994. évi XXIII.  törvény  (a
        továbbiakban: Etv.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének
        utólagos   vizsgálata  tárgyában  született   alkotmánybírósági
        határozatokat.
        Az   Etv.-t   eddig   az  Alkotmánybíróság  több   határozatban
        vizsgálta,  így  többek  között  a  60/1994.  (XII.   24.)   AB
        határozatban  (1. Abh.) és a 23/1999. (VI. 30.) AB határozatban
        (2. Abh.).

        Az  Etv.  eredeti  alapkoncepciója volt, hogy kötelezővé  tette
        meghatározott  állami tisztségviselők és más fontos  tisztségek
        betöltőinek  ellenőrzését, abból a szempontból,  hogy  bizonyos
        személyek  a  jogállam  kialakulása  előtt  végeztek-e   (belső
        reakció   elhárító)  állambiztonsági  tevékenységet;   kaptak-e
        döntéseikhez  az  állambiztonsági szervektől adatokat;  illetve
        tagjai  voltak-e  a  karhatalmi alakulatnak, a  Nyilaskeresztes
        Pártnak.  Ha  a vizsgálat során valakiről ezeket megállapítják,
        akkor  az ellenőrzés eredményét nyilvánosságra hozzák,  kivéve,
        ha  az  ellenőrzött személy tisztségéről lemondott. Mindez  azt
        jelentette,   hogy  az  Etv.  attól  függően   minősítette   az
        ellenőrzött  személy  bizonyos  adatait  közérdekűvé,  hogy   a
        személy  a  politikai közéletben részt vesz-e,  a  közvéleményt
        alakítja-e.

        Az  1.  Abh.  értelmében az Etv. alkotmányossági  vizsgálatának
        legfontosabb kérdése kettős megközelítésben is felvethető volt,
        aszerint,  hogy  a kiindulás az információszabadságból  vagy  a
        személyi   adatok  közérdekűvé  nyilvánításából   történik.   A
        III/III.  Csoportfőnökség (és részben a többi  titkosszolgálat)
        nyilvántartásai   mind   céljukat,   mind   tartalmukat,   mind
        titkosságukat   tekintve   ellentétesek   a   jogállam   minden
        eszméjével  és  tételesen az Alkotmánnyal is.  Mi  indokolhatja
        tehát  a  jogállamban titkos minősítésük fenntartását;  illetve
        hogyan lehet úgy nyilvánosságra hozni őket, hogy közben azoknak
        a  személyiségi  jogai,  akik  e  jogaik  alkotmányos  védelmét
        élvezik,    ne    sérüljenek?   Ez    a    kérdésfeltevés    az
        alkotmányellenesen    létrejött   titkosszolgálati    adattárak
        egészének  sorsát  érintette,  az  Alkotmánybíróság   ezért   a
        vizsgálatot     a     nyilvántartások     további      sorsának
        alkotmányosságára is kiterjesztette.
        Az  1.  Abh. értelmében mindkét megközelítés azonban ugyanahhoz
        az  ügydöntő  kérdéshez vezet: a közérdekű  nyilvántartás  mely
        adatai  kezelhetők  mégis  személyes  adatként;  illetve   mely
        személyes   adatok  minősíthetők  közérdekűnek?   A   határozat
        megállapította,   hogy  az  Etv-vel  érintett   nyilvántartások
        titkosságának  megszüntetéséből  nem  következik  az,  hogy   a
        nyilvántartásokban   szereplő   adatokat    mindenki    számára
        hozzáférhetővé kell tenni, vagyis hogy az adatok  automatikusan
        közérdekű  adattá válnak. A titkosság megszűnése önmagában  azt
        eredményezi,  hogy információs önrendelkezési jogát  [Alkotmány
        59.  §  (1)  bek.] minden érintett érvényesítheti,  azaz  saját
        személyes adatát megismerheti és azzal rendelkezhet. Egyebekben
        viszont  az  1.  Abh. szerint az ellenőrzendő  személyeknek  az
        állami  vagy  a  közéletben  betöltött  pozíciója  az,  ami  az
        adataikat   az   Alkotmány  61.  §  (1)  bekezdése   értelmében
        közérdekűvé teszi. Az Alkotmánybíróság a határozatában tehát  a
        közérdekű  adat  fogalmát az Alkotmány 61.  §  (1)  bekezdésére
        vonatkoztatta, s nem abban az értelemben használta, ahogy azt a
        személyes    adatok   védelméről   és   a   közérdekű    adatok
        nyilvánosságáról   szóló   1992.   évi   LXIII.   törvény    (a
        továbbiakban: Avtv.) 2. § 3. pontja meghatározza, illetve ahogy
        arról  az  Avtv. 19. § (3) bekezdése rendelkezik.  Az  1.  Abh.
        szerint   közérdek   önmagában  nem   elég   alapjog-korlátozás
        indokolására  –  hacsak  maga  az  Alkotmány  kifejezetten  nem
        engedélyezi, mint például a kisajátítás esetében. [Vö. 64/1993.
        (XII.  22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 381.] A személyi  szám
        határozat  kifejezetten el akarta kerülni, hogy az adatvédelmet
        csupán a közérdekre hivatkozva át lehessen törni [15/1991. (IV.
        13.)  AB  határozat,  ABH  1991, 40, 42.].  Ez  az  alkotmányos
        követelmény érvényes arra a törvényre is, amely – mint az  Etv.
        –   az   Avtv.-től   függetlenül   elrendeli   személyes   adat
        nyilvánosságra hozását. Az 1. Abh. szerint ügydöntő tehát annak
        az  alapjognak  vagy  alkotmányos elvnek, illetve  intézménynek
        azonosítása,  amely  a  személyes adat  nyilvánosságra  hozását
        szükségessé   teszi,   továbbá  annak   vizsgálata,   hogy   az
        információszabadság  és  az  adatvédelem  alapjogai   kölcsönös
        korlátozása mindegyikük céljához viszonyítva arányos legyen.

        Az 1. Abh., noha számos ponton alkotmányellenességet állapított
        meg,  a  főkérdésben az indítványokat lényegében  elutasította.
        Emellett  az  Etv. alapkoncepcióját a fenn kifejtettek  szerint
        kitágította: felvetette az alkotmányellenes nyilvántartások  és
        az  ezekben  foglalt  adatok jogi sorsa általános  rendezésének
        kérdését,   és  –  alkotmányellenességet  előidéző   mulasztást
        megállapítva  –  felhívta  a  törvényalkotót,   hogy   mind   a
        megfigyeltek, mind az ügynökök információs önrendelkezési jogát
        biztosítsa.
        Az  Etv.-t ezt követően módosító 1996. évi LXVII. törvény az 1.
        Abh-nak  kívánt  eleget tenni. Rendelkezései, néhány  eljárási,
        technikai  szabály pontosítása mellett, főként az  ellenőrzendő
        személyi  kör  meghatározására és az információs önrendelkezési
        jog gyakorlásának biztosítására irányulnak. Ez utóbbi célból az
        Etv.  mint új intézményt, létrehozta a Történeti Hivatalt (TH),
        speciális levéltárként.
        A Történeti Hivatal jogutódjaként jött létre az Állambiztonsági
        Szolgálatok  Történeti  Levéltára  (a  továbbiakban  Levéltár),
        amelyről   a  2003.  január  22-én  hatályba  lépett   ÁSZTLtv.
        rendelkezett. Az ÁSZTLtv. azzal jellemezhető, hogy  a  Levéltár
        olyan  közlevéltár,  amely állami szaklevéltárként  működik.  A
        levéltár  illetékessége  a  törvényben  meghatározott  iratokra
        terjed   ki.   A  Levéltár  működésének  speciális  szabályait,
        valamint ellátandó feladatait az ÁSZTLtv. határozza meg.
        Az ÁSZTLtv. 1. § (1) bekezdése szerint:
        „A  törvény  hatálya kiterjed azokra az iratokra  és  adatokra,
        amelyek  1944.  december 21. és 1990.  február  14.  között  az
        állambiztonsági  tevékenységet  végző  magyar  állami   szervek
        működésével összefüggésben
        a)  a  Belügyminisztérium  III-as Főcsoportfőnökségénél,  ennek
        területi  és  helyi  szerveinél, illetve elődeiknél  (a  Magyar
        Államrendőrség budapesti és vidéki főkapitányságának  Politikai
        Rendészeti  Osztályain  és  a  Gazdasági  Rendészeti  Osztályok
        operatív  csoportjaiban,  a Magyar Államrendőrség  Államvédelmi
        Osztályánál, a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságánál,  az
        Államvédelmi    Hatóságnál,   1953    és    1956    között    a
        Belügyminisztérium államvédelmi feladatokat  ellátó  szervezeti
        egységeinél,    a    Belügyminisztérium    Politikai    Nyomozó
        Főosztályánál),   a  Belügyminisztérium  Határőrség   Felderítő
        Osztályánál, valamint a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai
        Osztályán,    a    Honvédelmi   Minisztérium    Katonapolitikai
        Csoportfőnökségén, a Honvédelmi Minisztérium  Katonai  Elhárító
        Főcsoportfőnökségén,    a    Honvédelmi    Minisztérium     IV.
        Főcsoportfőnökségén,   a   Magyar  Néphadsereg   Vezérkara   2.
        Csoportfőnökségén, a Belügyminisztérium Külügyi Osztályánál,  a
        Belügyminisztérium   Nemzetközi  Kapcsolatok   Osztályánál,   a
        Belügyminisztérium      Belbiztonsági      Osztályánál,       a
        Belügyminisztérium   Állambiztonsági   Operatív    Nyilvántartó
        Osztályánál vagy
        b)    a   Belügyminisztérium   Személyzeti   Főosztályánál    a
        Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnökségének  alkalmazottaival
        és   a   titkos,   illetve   a   szigorúan   titkos   állományú
        munkatársaival kapcsolatban,
        c)   illetőleg   az  egyes  fontos,  valamint   közbizalmi   és
        közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyeket  ellenőrző
        bizottságnál
        keletkeztek és irattári anyagába tartoztak.”

        2. A különböző országok közpénzekből fenntartott levéltáraira –
        miként   arra   a   köziratokról,  a  közlevéltárakról   és   a
        magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi  LXVI.  törvény
        javaslatához  fűzött indokolás rámutat – általánosan  jellemző,
        hogy   elsődleges  feladatként  a  közhatalmat  gyakorló   vagy
        közfeladatot ellátó szervek irattáraiba tartozó dokumentumoknak
        (összefoglaló néven: köziratoknak) azt a részét  őrzik  meg  és
        bocsátják   a   kutatók  rendelkezésére,  amely  az   irattárat
        létrehozó  szerv működéséhez már nem szükséges, de adattartalma
        miatt  a történetírás elsődleges forrásául szolgálhat, vagy  az
        állam  folytonossága,  illetőleg  az  állampolgárok  érdekeinek
        védelme szempontjából nélkülözhetetlen.
        A  nyugat-európai  államok túlnyomó többsége  –  az  információ
        szabadságáról,  valamint  a személyes adatok  védelméről  szóló
        törvényeikhez  igazodva  –  új  levéltári  törvényt   alkotott.
        Tipikusnak   tekinthető,  hogy  e  jogszabályok  mindegyike   a
        köziratok  védelme és használhatóságának biztosítása  érdekében
        meghatározza  egyebek között az archiválási  kötelezettség  alá
        tartozó irattárak, valamint az ezen irattárak maradandó  értékű
        iratainak  átvételére  illetékes  levéltárak  körét,  s   ezzel
        összefüggésben definiálja az irat fogalmát, idesorolva  bármely
        típusú  adathordozón rögzített adatot és információt; abból  az
        alapelvből kiindulva, hogy a köziratok nyilvánosságát  csak  az
        állampolgárok és az állam jogos érdekeinek védelme miatt, akkor
        is   csak   meghatározott  időre  szólóan   lehet   korlátozni,
        szabályozza a levéltárban őrzött köziratok használatát.

        E szabályozás jellemzője, hogy más rendelkezések vonatkoznak az
        iratok   tudományos  kutathatóságára,  megismerésére   és   más
        szabályok a bárki által való megismerésre; eltérés mutatkozik a
        személyes  adatot  tartalmazó illetve nem tartalmazó  levéltári
        anyag   védelmét  illetően.  Fő  szabály  szerint,  az  európai
        joggyakorlatban  is  általánosan  alkalmazott  harminc  év   az
        általános  kutatási  időhatár:  a  keletkezés  naptári   évétől
        számított harminc éven túli levéltári anyagban kutathat  bárki.
        Személyes   adatot   tartalmazó  levéltári  anyagra   speciális
        kutatási  időhatár vonatkozik: főszabályként az ilyen anyag  az
        érintett  halálozási évét követő harminc év  után  válik  bárki
        számára kutathatóvá.

        A  jelen  ügyben  nem  szükséges a  közlevéltárakban  végezhető
        tudományos   kutatás  lehetőségével  [és  az  ezzel  összefüggő
        nyilvánosságra    hozatallal]    kapcsolatos    alkotmányossági
        követelményeket    vizsgálni,   mert   a    Törvény    támadott
        szabályaiban,   lényeges  tartalmuk  szerint,  „bárki”   általi
        megismerhetőségről és nyilvánosságra hozatalról van szó.

        3.  Az  ÁSZTLtv.  hatályos  5.  § (1)  bekezdése  értelmében  –
        anonimizált  formában  – bárki megismerheti  és  nyilvánosságra
        hozhatja  a  Levéltárában  kezelt iratokat.  Nem  kell  azonban
        anonimizálni,  többek  között, azokat az  adatokat,  amelyek  a
        közszereplő  hivatásos  alkalmazott,  a  közszereplő   operatív
        kapcsolat  és  a  közszereplő hálózati személyek azonosításához
        szükségesek [5. § (4) bekezdés hatályos c) pontja].
        Ezen  túlmenően a megfigyelt, a harmadik személy,  a  hivatásos
        alkalmazott,  az  operatív  kapcsolat  és  a  hálózati  személy
        megismerheti  és  nyilvánosságra hozhatja a Levéltárban  kezelt
        iratban  szereplő, kizárólag vele kapcsolatba hozható személyes
        adatokat [3. § (1) bekezdés].
        A  megfigyelt  személy továbbá megismerheti a vele  kapcsolatba
        hozható hálózati személyről, operatív kapcsolatról és hivatásos
        alkalmazottról  az annak azonosításához szükséges  adatokat  is
        [3. § (2) bekezdés].
        Végül  a  3.  §  (3)  bekezdése alapján a  megfigyelt  személy,
        illetve  a  harmadik  személy  megismerheti  és  –  a  harmadik
        személy,   illetve   a   megfigyelt  személy   hozzájárulásával
        –nyilvánosságra  hozhatja a megfigyelt és  a  harmadik  személy
        között  történt  személyes érintkezéseket  rögzítő  vagy  leíró
        adatokat  (pl. személyes találkozásról, beszélgetésről gyűjtött
        adatok).
        E   hatályos  rendelkezések  célja  az  érintettek  információs
        önrendelkezési  jogának  garantálása  és  a  közérdekű   adatok
        megismeréséhez fűződő alkotmányos jog érvényesülése,  megfelelő
        egyensúly  teremtése az információ szabadsága  és  a  személyes
        adatok védelme között.

        A   Törvény   ezt,  a  fokozatosságra  épülő  iratnyilvánossági
        struktúrát átalakítja. A módosítás lényegi eleme, hogy  kiveszi
        az  anonimizálandó  adatok  köréből az  operatív  kapcsolat,  a
        hálózati  személy  és  azon  hivatásos  alkalmazott,  akinek  a
        személyi anyaga a Levéltár kezelésében van, azonosításához és a
        működése megismeréséhez szükséges személyes adatait [a  Törvény
        2.  § (1) bekezdése alapján a ÁSZTLtv. új 5. § (4) bekezdés  c)
        pontja].
        Ezeket  az  adatokat  bárki nyilvánosságra  hozhatja  [ÁSZTLtv.
        hatályos  5.  §  (5)  bekezdése  ];  a  Törvény  8.  §-a  által
        megállapított  ÁSZTLtv. 10/A. §-a alapján pedig  a  Levéltár  a
        honlapján   bárki  számára  hozzáférhetővé   teszi   az   olyan
        dokumentumokat,  melyekből  a  nem  anonimizálandó  adatok   is
        megismerhetőek.

        A  módosítás révén már most megszűnne az operatív kapcsolat,  a
        hálózati  személy  és  azon  hivatásos  alkalmazott,  akinek  a
        személyi anyaga a Levéltár kezelésében van, joga arra,  hogy  a
        Levéltár    kezelésében    lévő   személyi    anyagaikban    az
        azonosításukhoz szükséges személyes és a működésükre  vonatkozó
        adataikat  a  törvény anonimizálással védje –  tekintet  nélkül
        arra,  hogy  az iratok mikor keletkeztek, illetve  az  érintett
        személy él-e még, vagy halála óta mennyi idő telt el.
        A   Törvény   nem   tartalmaz  semmilyen  kiegyensúlyozást   az
        információ  szabadsága  és a személyes adatok  védelme  között.
        Korlátozás  nélkül, az adatok megismeréséhez fűződő alkotmányos
        jog    érvényesülésének    biztosít   egyoldalúan,    feltétlen
        elsőbbséget.

        A   személyes   adatok   védelméhez   való   jog   korlátozását
        indokolhatja a megfigyeltek információs önrendelkezési joga (és
        „információs kárpótlása”), továbbá az 1. Abh-ban  előírt  az  a
        követelmény,  hogy a közszereplők arra vonatkozó  adatai,  hogy
        korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytattak,
        vagy   olyan   szerv   tagjai   voltak,   amely   korábban    a
        jogállamisággal   ellentétes   tevékenységet   folytatott,   az
        Alkotmány 61. § szerinti közérdekű adatok.

        Az   1.  Abh.-ból  azonban  az  következik,  hogy  az  operatív
        kapcsolatok,  hálózati  személyek,  hivatásos  alkalmazottak  e
        tevékenységükkel   összefüggő  adatai  személyes   adatok,   és
        nyilvánosságra hozatalukra, illetve közérdekűségükre csak akkor
        lehet  igényt  tartani, ha e személyek közszereplők.  Ellenkező
        esetben az érintett személyek személyes adatai az Alkotmány 59.
        § (1) bekezdése védelme alatt állnak.

        Az  Alkotmánybíróság a működése kezdetétől a  személyes  adatok
        védelméhez   való   jogot  nem  hagyományos   védelmi   jogként
        értelmezi,  hanem  annak  aktív  oldalát  is  figyelembe  véve,
        információs  önrendelkezési  jogként  [20/1990.  (X.   4.)   AB
        határozat,  ABH 1990, 69, először kifejezetten:  15/1991.  (IV.
        13.) AB határozat, ABH 1991, 40, 41.]

        Nincs  olyan  alkotmányos cél, melynek  elérése  indokolttá  és
        szükségessé  tenné  a  teljes  nyilvánosságra  hozatallal  járó
        alapjog-korlátozást. Mivel a megfigyeltek a  ÁSZTLtv.  hatályos
        3. § (2) bekezdése alapján is megismerhetik a velük kapcsolatba
        hozható  operatív kapcsolatról, hálózati személyről,  hivatásos
        alkalmazottról az azonosításukhoz szükséges adatokat, az  ezzel
        összefüggő információs önrendelkezési jog érvényesítéséhez  (és
        az   „információs  kárpótláshoz”)  nincs  szükség   ezeknek   a
        személyes adatoknak a teljes nyilvánosságra hozatalára.

        A  puszta  információs  érdek önmagában nem  elég  a  személyes
        adatok  védelméhez  való jognak a Törvény kifogásolt  szabályai
        szerinti korlátozásához.
        Nem jöhet szóba az alapvető jog korlátozása indokaként az, hogy
        a  törvényhozó az ügynöki tevékenységre vonatkozó személyes  és
        egyéb adatok esetenkénti jogsértő nyilvánosságra hozatalát  úgy
        kívánja   megelőzni,  hogy  lehetővé  teszi  valamennyi   ilyen
        személyes  adat nyilvánosságra hozatalát. Az 1. Abh. értelmében
        önmagában  a  közérdek,  vagy olyan jogpolitikai  célkitűzések,
        mint    „az   elmúlt   rendszer   állambiztonsági   szolgálatai
        tevékenységének   megismerése”  (ÁSZTLtv.   Preambuluma),   nem
        elegendőek  a  személyes adatok nyilvánosságra  hozatalához.  A
        hivatásos  alkalmazottak,  hálózati személyek  (ügynökök)  stb.
        nyilvános  azonosítása, a tevékenységüket  dokumentáló  anyagok
        nyilvánosságra  hozatala önmagában egyébként sem  elegendő  „az
        elmúlt  rendszer  állambiztonsági  szolgálatai  tevékenységének
        megismeréséhez”. Bármilyen súllyal bírtak is az állambiztonsági
        szervek  a  pártállami  rendszerben, irataik  és  adataik  csak
        alapos   szakmai  forráskritikával  és  a  másutt  feltalálható
        további  adatokkal való egybevetés alapján képezhetik  a  „múlt
        feltárásának”   forrásbázisát,  és  az  ilyen   adatminőség   a
        feltétele    annak,   hogy   személyiségi   jogok   korlátozása
        alkotmányos lehessen.

        Mindezek  alapján  megállapítható, hogy  a  Törvény  2.  §  (1)
        bekezdése  valamint 8. §-a az ÁSZTLtv. 5. §  (4)  bekezdése  c)
        pontjában meghatározott személyi kör tekintetében ellentétes az
        Alkotmány 59. § (1) bekezdésével. A személyes adatok védelméhez
        való   jog  sérelmének  megállapítása  következtében  nem  volt
        szükség  arra a további vizsgálódásra, hogy a Törvény új  5.  §
        (4)   bekezdése  c)  pontjában  felsorolt  személyek   egységes
        kezelése alkotmányosan elfogadható-e.

        4.  Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése „a bírósági, közigazgatási
        és   más   hatósági  döntés  ellen”  írja  elő  a   jogorvoslat
        megnyitását.

        A   jogorvoslathoz  való  alapvető  jog  tárgyilag  a  hatósági
        döntésekre  terjed  ki.  Nem terjed ki  a  nem  állami,  pl.  a
        munkáltatói  (1129/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 604,  605.),
        vagy  a tulajdonosi (1534/B/1990. AB határozat, ABH 1991,  602,
        603.)  döntésekre, és nem terjed ki az állami, de nem hatósági,
        pl.  a  katonai elöljárói [485/B/1992. AB határozat, ABH  1992,
        611,  613.;  578/B/1992. AB határozat,  ABH  1993,  590,  591.;
        57/1993.   (X.  25.)  AB  határozat,  ABH  1993,   349,   351.]
        döntésekre.  Azt,  hogy valamely állami vagy nem  állami  szerv
        döntése  hatóságinak minősül-e az Alkotmány 57. § (5) bekezdése
        alkalmazásában,   csak   a  konkrét  szabályozási   környezetre
        tekintettel lehet eldönteni.

        Az  1.  Abh.  értelmében az Etv. alkotmányossága  megítélésének
        általános   kérdései  közé  tartozott  az,  hogy   az   Etv-ben
        meghatározott  adatoknak a hiányos vagy  megbízhatatlan  volta,
        illetve  a  törvény  ezeken  alapuló végrehajtása  nem  vezet-e
        alkotmányellenes   diszkriminációra;   a   határozat    szerint
        ugyanennek az alkotmányos problémának a másik oldala volt, hogy
        az  1.  Abh. szerint az Etv. „akkor alkotmányos, ha a közérdekű
        adatok  feltárását  olyan eljárás előzi meg,  amely  szavatolja
        azok  valódiságát.  Vagyis  a[z  ellenőrzést  végző]  bizottság
        államigazgatási eljárási jellege és a bírói út az Etv.  Törvény
        alkotmányosságának feltétele.”

        A  köztársasági elnök indítványa szerint „a Törvény 8. §-a – az
        ASZTLtv. 5. § (4) bekezdése c) pontjában meghatározott személyi
        kör tekintetében – alkotmányellenes.”

        A  Törvény 8. §-a a Levéltári törvénybe egy új, 10/A. §-t iktat
        be.   Ezek  a  rendelkezések  a  Levéltár  számára  írnak   elő
        kötelezettségeket.  Ezek egyike, hogy „[ha]  a  Levéltár  az  e
        törvény  5.  §-a alapján történő megismeréshez valamely  általa
        kezelt  iratról másolatot készít, annak digitalizált változatát
        a Levéltár a honlapján bárki számára hozzáférhetővé teszi.”

        A  Törvény  feladatot és hatáskört ír elő a  Levéltár  számára,
        ennek ellátása a Levéltárra tartozik.
        A  Levéltár  a  hozzáférhetővé tételre vonatkozó  döntésével  a
        Törvény  alapján közhatalmi tevékenységet végez,  meghatározott
        szempontok alapján természetes személyekkel kapcsolatba hozható
        adatok kötelező nyilvánosságra hozataláról dönt.
        A  Levéltár tevékenysége ebben a részében hatósági tevékenység,
        a Levéltár a Törvény új 10/A. §-a alapján jogalkalmazást végez,
        döntési  jogköre  van. A Levéltár akkor, amikor  a  Törvény  új
        10/A.  §-a  alapján  eljár és döntéseket  hoz,  államigazgatási
        ügyet intéz.

        A  kifejtettekből következően a Törvény 8. §-ában meghatározott
        hozzáférhetővé tétel akkor alkotmányos az Alkotmány 57.  §  (5)
        bekezdése tükrében, ha személyes adatoknak a Levéltár honlapján
        való  hozzáférhetővé tételét olyan eljárás előzi meg,  amely  –
        megfelelő  eljárási garanciák biztosításával – szavatolja  azok
        valódiságát.

        5.  A Törvény 2. § (1) bekezdése az ÁSZTLtv. 5. § (4) bekezdése
        c)  pontját  megállapító  részében  bizonyos  személyes  adatok
        megismerését teszi lehetővé kérelemre, bárki számára.

        A Törvény 2. § (1) bekezdése nem ír elő kötelező nyilvánosságra
        hozatalt   a   Levéltár  számára,  hanem  a   levéltári   anyag
        tanulmányozását,  abból  adatok  kigyűjtését   teszi   lehetővé
        tudományos  vagy más cél érdekében. Ilyen esetben a Levéltár  a
        kutatható illetve a bárki által megismerhető levéltári anyagnak
        a  folyamatos használhatóvá tételét biztosítja – anélkül,  hogy
        az  érintett  anyagban  szereplő személyes  adatokról  döntenie
        kellene.

        A  Törvény  ebben  a részében levéltári anyag  nem  korlátozott
        kutathatóvá  tételéről rendelkezik, nem  csak  tudományos  célú
        kutatás  keretében.  A  Törvénynek ez a támadott  szabálya  azt
        teszi  csupán  lehetővé,  hogy azokat  a  levéltári  anyagokat,
        amelyek a levéltár kezelésében vannak, mások használják.  Ez  a
        használat  független attól, hogy az irat vagy az abban  foglalt
        adat   hamis  vagy  hamisított,  illetve  tartalma  valós  vagy
        valótlan-e.  Sem  Levéltárnak  a rendelkezésre  állása  körében
        hozott  döntései,  sem  a kutatást végző személy  döntései  nem
        minősülnek  az  Alkotmány  57. § (5)  bekezdése  alkalmazásában
        hatósági döntésnek.

        Minthogy  a  jogorvoslathoz való jog csak a hatósági döntésekre
        terjed  ki,  a  Levéltár anyagában történő kutatásra  vonatkozó
        törvényi    rendelkezések   nem   hozhatók   összefüggésbe    a
        jogorvoslathoz való alapvető joggal. Nem a jogorvoslathoz  való
        jogot, hanem a személyes adatok védelméhez való jogot sérti  az
        olyan  törvény,  amely személyes adatok  kellő  védelme  –  pl.
        megfelelő  védelmi  idő, hozzájáruló nyilatkozat,  anonimizálás
        vagy  más garancia – nélkül tesz kutathatóvá személyes adatokat
        is  tartalmazó  anyagokat, függetlenül attól,  hogy  az  adatok
        valódiak  vagy  valótlanok, a kutatást végző vagy  más  személy
        nyilvánosságra hozza-e azokat vagy sem.

        A Törvény 2. § (1) bekezdés az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével
        nem ellentétes.

        6.  Az  Alkotmánybíróság  a határozatát az  alkotmányellenesség
        megállapítására tekintettel tette közzé a Magyar Közlönyben.
                                 Dr. Holló András
                            az Alkotmánybíróság elnöke
                                         
                 Dr. Bagi István                Dr. Bihari Mihály
                 alkotmánybíró                      alkotmánybíró
                                         
                 Dr. Bragyova András              Dr. Erdei Árpád
                 alkotmánybíró                      alkotmánybíró
                                         
                 Dr. Harmathy Attila              Dr. Kiss László
                 alkotmánybíró                      alkotmánybíró
                                         
                 Dr. Kovács Péter            Dr. Kukorelli István
                 alkotmánybíró                      alkotmánybíró
                                         
                        Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
                               előadó alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          Section 2 para. (1) and Section 8 of the Act on the Amendment of Act III of 2003 on the Disclosure of the Secret Service Activities of the Communist Regime and on the Establishment of the Historical Archives of the Hungarian State Security
          Number of the Decision:
          .
          37/2005. (X. 5.)
          Date of the decision:
          .
          10/04/2005
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2005-3-007?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .
          en_0037_2005.pdfen_0037_2005.pdf