A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 92. § (1) és (4) bekezdése Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatára irányuló eljárást megszünteti.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az alapvető jogok biztosa az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 24. § (2) bekezdése alapján indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja meg és semmisítse meg a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: régi Ve.) 92. § (1) és (4) bekezdését. Álláspontja szerint a független jelöltek, illetve a jelölő szervezetek által kampánycélokra fordítható összeg felső határát túlzottan alacsonyan megállapító rendelkezés sérti az Alaptörvény VIII. cikk (3) bekezdését, ugyanis „korlátozza a pártokat abban, hogy alkotmányos kötelezettségüknek eleget téve közreműködjenek a népakarat kialakításában.” Emellett az indítványozó szerint a régi Ve. 92. § (1) bekezdése ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvével és XV. cikk (2) bekezdésében rögzített hátrányos megkülönböztetés tilalmával. A régi Ve. 92. § (4) bekezdésének megsemmisítését azért indítványozta, mert ez álláspontja szerint az (1) bekezdés megsemmisítése esetén „a szoros tárgyi összefüggés miatt önmagában nem alkalmazható”.
[2] Az alapvető jogok biztosa az Alkotmánybíróság korábbi határozataira hivatkozva azzal kezdte az érvelését, hogy a pártok alkotmányos kötelezettsége: „sajátos közvetítő szerepet töltenek be az állam és a társadalom között”. Hivatkozott továbbá arra, hogy a pártok alapításának és működésének szabadsága alapjog, de nem korlátozhatatlan jog. Az alapjog korlátozása kapcsán vizsgálni kell, hogy másik alapvető jog vagy alkotmányos érték védelme indokolja-e a korlátozást, illetve az arányosnak minősül-e.
[3] Az indítványozó kiemelte, hogy „a demokrácia elvén alapuló népképviselet elengedhetetlen feltétele a stabil, jogszerű és kiszámítható választási rendszer”. Ezzel kapcsolatban pedig a kampány szerepét hangsúlyozta, mint ami biztosítja, hogy a választópolgárok tudatosan hozzák meg döntésüket a képviselő-jelöltek és a pártok támogatásáról. Álláspontja szerint a választás során alapvető követelmény, hogy a pártok megismertethessék a választópolgárokkal programjukat és jelöltjeiket. Ezzel kapcsolatban állította, hogy a kampány hatékonysága szoros kapcsolatban áll az erre fordítható anyagi forrásokkal. Emellett hivatkozott a 3/1991. (II. 7.) AB határozatban foglaltakra, amelynek értelmében az állam a választáson indulók számára azonos feltételeket köteles biztosítani. Az indítványozó szerint a régi Ve. 92. § (1) bekezdésében a kampányra fordítható összeg felső határának meghatározása, és ezzel a választási üzenetek eljuttatásának korlátozása alapvetően legitim jogalkotói célt szolgál, mivel ennek hiányában a nagyobb anyagi forrásokkal rendelkező pártok versenyelőnybe kerülnének. Hangsúlyozta mindazonáltal, hogy a régi Ve. hatályba lépése óta nagymértékben nőttek a kampányra fordítandó kiadások, miközben a felső összeghatár változatlan maradt. Az alapvető jogok biztosa a felső összeghatárnak ezt a változatlan szintjét tartotta ellentétesnek az Alaptörvény VIII. cikk (3) bekezdésével, mivel álláspontja szerint ez már „nyilvánvalóan nem elégséges az érdemi és a választópolgárok széles köréhez eljutó kampányhoz, és ezzel korlátozza a pártokat abban, hogy alkotmányos kötelezettségüknek eleget téve közreműködjenek a népakarat kialakításában.”
[4] Az alapvető jogok biztosa azt is kiemelte, hogy a pártok az idejétmúlt szabályozás következtében „egy demokratikus jogállamban elfogadhatatlan döntési helyzetbe kerülnek”. E sajátos döntéskényszerben aközött kell választaniuk, hogy lemondjanak a széleskörű kampány folytatásáról, és ezzel ne tegyenek eleget alkotmányos kötelezettségüknek, vagy megsértsék azt a követelményt, hogy a tevékenységüket megismerhető és kiszámítható módon, a jog által megállapított működési rendben fejtsék ki. Az indítványozó szerint feltételezhető, hogy a pártok egy része túl fogja lépni a kampánycélokra fordítható összeghatárt, s így a jogállamiság elvének maradéktalan érvényesülése nem biztosítható. Ezért az alapvető jogok biztosa szerint a régi Ve. 92. § (1) bekezdése az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével is ellentétes.
[5] Az indítványozó az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével is ellentétesnek tartotta a támadott rendelkezést. Az alapvető jogok biztosa szerint a parlamenten kívüli pártoknak kevesebb lehetőségük van programjuk megismertetésére, mint a parlamenti pártoknak, ezért ezt a versenyhátrányt a kampány révén szükséges kiegyenlíteni. Az indítványozó szerint „a kampányra fordítható összeg indokolatlanul alacsony szinten tartása” a parlamenten kívüli pártokat hátrányosabb helyzetbe hozza. A hátrányos megkülönböztetést eredményező szabályozás sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését.
[6] A fentiekre tekintettel az alapvető jogok biztosa a régi Ve. 92. § (1) bekezdésének, illetve azzal szoros összefüggésben a (4) bekezdésének a megsemmisítését kezdeményezte. Megjegyezte ugyanakkor, hogy bár nincs lehetősége indítványozni mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának a megállapítását, az Alkotmánybíróságnak joga van vizsgálni és indokolt esetben megállapítani, hogy „a pártok által választási célokra fordítható összeg felhasználásának ellenőrzésére vonatkozó szabályozás teljes körűen tartalmazza-e az alkotmányossági standardoknak megfelelő garanciákat, vagy jogalkotói mulasztás áll-e fenn.”
[7] 2. Az indítvány benyújtását követően az Országgyűlés elfogadta a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvényt (a továbbiakban: új Ve.). Az új Ve. 367. § a) pontja a régi Ve. egészét – így az indítvány által támadott rendelkezéseket is – 2013. május 3. napjával hatályon kívül helyezte.
[8] Az Alkotmánybíróság – az Abtv. 41. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel – a hatályos jogszabályi rendelkezések alkotmányosságát vizsgálja felül. Az Abtv. 41 § (3) bekezdése szerint: „Az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett jogszabály alaptörvény-ellenességét akkor állapíthatja meg, ha a jogszabályt konkrét esetben még alkalmazni kellene.” A régi Ve. támadott rendelkezései alkalmazására már nincs lehetőség, utólagos normakontroll eljárásban történő vizsgálatukra ezért nem kerülhet sor.
[9] Az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság vizsgálata az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik. A támadott rendelkezések helyébe lépő új Ve. rendelkezéseit erre vonatkozó indítvány hiányában az Alkotmánybíróság nem vizsgálta.
[10] Az Abtv. 59. §-a szerint az Alkotmánybíróság a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyben az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntetheti. Az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 67. § (2) bekezdés e) pontja értelmében pedig ez különösen akkor következik be, ha az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn, illetve az indítvány egyéb okból tárgytalanná válik. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett régi Ve. támadott rendelkezései Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatára irányuló eljárást megszüntette. A támadott törvény hatályon kívül helyezésére tekintettel megszüntetett utólagos normakontroll eljárás kapcsán már nincs lehetőség a választási célokra fordítható összeg felhasználásának ellenőrzésére vonatkozóan a már nem hatályos törvényi szabályozással összefüggésben mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség vizsgálatára.
Dr. Stumpf István s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |