English
	Hungarian

Ügyszám: .	690/A/1993
Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 48/1993. (VII. 2.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1993/314 .

A döntés kelte: Budapest, 06/29/1993 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság  a köztársasági elnöknek az Országgyűlés által elfogadott,  de még  ki nem  hirdetett  törvény  egyes rendelkezései  alkotmányellenességének   vizsgálata   iránti indítványa,     valamint      mulasztásban     megnyilvánuló alkotmányellenesség  megszüntetésére   hivatalból   indított eljárás  alapján   -  Dr.  Ádám  Antal  és  Dr.  Vörös  Imre alkotmánybíró különvéleményével - meghozta a következő                         határozatot.                              I. A  frekvenciagazdálkodásról  szóló,  az  Országgyűlés  1993. április 27-i ülésén elfogadott  törvény (  a továbbiakban  : törvény  )  egyes  rendelkezéseiről  az  Alkotmánybíróság  a következőket állapítja meg : 1. A  törvény 3. § (3) bekezdésének b ), c ) és d ) pontjai; a   7. §,  a 9.  §  (3)  bekezdése, valamint  a  25. §  nem alkotmányellenes. 2. A  törvény  24.  §-ának  a  rendkívüli  állapottal  és  a szükségállapottal   kapcsolatos    alkalmazásával    szemben alkotmányos   követelmény    az,   hogy    a   miniszter   a rádiótávközlési  szolgálatok   átmeneti  korlátozására  vagy szüneteltetésére vonatkozó  jogával kizárólag  a kihirdetett rendkívüli állapot  vagy szükségállapot  idején kívül,  azok megelőzése, vagy következményeik elhárítása végett élhet.                             II. Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy a Kormány a sajtóról szóló   1986.  évi  II.  törvény  14.  §  (2)  bekezdésének végrehajtása körében  elmulasztotta jogalkotói  feladatát és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság felhívja a  Kormányt, hogy  1993.  július 31-ig  rendeletben határozza meg  azokat  az  ismérveket  illetve  szabályokat, amelyek  alapján   a  nem   kereskedelmi,  helyi  rádió-  és televízióműsor  készítésére   szóló   stúdióengedélyeket   a stúdiók   működéséhez    rendelkezésre   álló    frekvenciák mennyiségét meghaladó számú igénylők között elosztják. Az Alkotmánybíróság  ezt a  határozatát a  Magyar Közlönyben közzéteszi.                          INDOKOLÁS                              I. Az Országgyűlés  1993. április 27-i ülésén törvényt fogadott el a frekveciagazdálkodásról. 1. a ) A   törvény 3.  §  (3)  bekezdésének b ) , c ) és d ) pontjai  értelmében   a  miniszteri  feladatok  között  kell szabályozni a  frekvenciakijelölési eljárást, nyilvántartást és  adatszolgáltatást,   a  frekvenciagazdálkodás   hatósági feladatainak ellátását,  a rádióállomások  létesítésének  és működésének engedélyezését, és ezek ellenőrzését. b )  A törvény  7. §-a  értelmében  a  frekvenciagazdálkodás polgári célú  hatósági feladatait  ellátó szervek  hatás- és feladatkörét a Kormány állapítja meg. c )  A   törvény  9. §  (3) bekezdése  szerint  műsorszórási célra   frekvenciakijelölést   csak   a   külön   törvényben meghatározott előzetes stúdióalapítási engedélyben megjelölt célra szabad  kiadni. Ez a külön törvény jelenleg a sajtóról szóló 1986.  évi II.  törvény (  a továbbiakban  :   St. ) , amelynek az  1990. évi  XI. törvény  5. §-a által módosított 12.  §   (1)  bekezdése   írja   elő,  hogy   helyi   stúdió alapításához - jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában - engedélyre van szükség. Az   Alkotmány  24. § (4) bekezdése szerint  a  köztársasági elnök, ha  az elfogadott  törvény  valamelyik  rendelkezését alkotmányellenesnek  tartja,   a  törvényt   aláírás   előtt véleményezésre   az    Alkotmánybíróságnak    megküldi.    A köztársasági  elnök   a  törvény   fent  ismertetett   három rendelkezésével kapcsolatban  aggályát fejezte  ki,  hogy  a szabályozásnak ez  a  módja  tartalmazza-e  a  vélemény-  és sajtószabadság  legalább   elemi   garanciáit,   továbbá   a tájékoztatási monopóliumok  megakadályozásának az  Alkotmány 61. §  (4)  bekezdése által megkívánt garanciáit. 2. A  törvény  24.  §-a  felhatalmazza  a  minisztert,  hogy rendkívüli állapot, szükségállapot, továbbá az állampolgárok élet-  és   vagyonbiztonságát  veszélyeztető  elemi  csapás, illetőleg  következményeinek   elhárítása  érdekében   -  az Országgyűlés  eseti  felhatalmazása  alapján  -  átmenetileg korlátozza    vagy     szüneteltesse    a    rádiótávközlési szolgálatokat. A köztársasági elnök aggálya e rendelkezéssel kapcsolatban : tekinthető-e  ez  a   törvény  az   Alkotmány  19/B.  §  (1) bekezdésében,  a  19/C. §  (2) bekezdésében  a   rendkívüli, illetve szükségállapotban  bevezethető intézkedésekre előírt "külön törvénynek".  Ha igen,  vonatkozik-e rá  az Alkotmány 19/D. §-ában  előírt  minősített  szavazati  arány,  különös tekintettel arra,  hogy az  aggályos rendelkezés  elfogadása nem a jelenlévő képviselők kétharmadával történt. 3. A  törvény   25.  § (1)  bekezdése  a   törvény   alapján folytatott hatósági  eljárásokra az  államigazgatási eljárás általános  szabályairól   szóló  1957.   évi   IV.   törvény rendelkezéseit  rendeli  alkalmazni.  A  köztársasági  elnök aggályosnak  tartja,  hogy ez elegendő-e az  Alkotmány 57. § (5)     bekezdésében   foglalt   jogorvoslati    jogosultság követelményének biztosítására. 4.   Végül    a   köztársasági   elnök   a   törvény   fenti rendelkezéseivel  kapcsolatban   azt  a  kérdést  veti  fel, megengedi-e az  Alkotmány, hogy  a törvényhozó  az Alkotmány által  megkívánt   új  jogalkotás   helyett  az   1989.  évi alkotmánymódosítás   előtti   -   az   Alkotmány   jelenlegi előírásainak már  meg nem  felelő -  törvényben szabályozott jogintézményt emeljen be az újonnan alkotott törvénybe.                             II. 1. a ) és  b )   Az  Alkotmánybíróság  37/1992. (VI.10.)  AB határozatában megállapította, hogy a véleménynyilvánítási és tájékozódási   szabadság   szolgálata   a   sajtószabadságra vonatkozó sajátosságokon  túl további  feltételeket  követel meg a  rádióval és televízióval kapcsolatban. Itt az alapjog gyakorlását összhangba  kell hozni  megvalósítása  technikai feltételeinek   "szükösségével",   azaz   a   felhasználható frekvenciák (  belátható időn  belül )  véges  voltával.  Ez ugyanis -  a nyomtatott  sajtóval ellentétben  -  nem  teszi lehetővé a korlátlan alapítást. Ezt a  korlátozást valósítja  meg az St. , amely a rádió- és televízióműsor   készítését   jogszabályi   feljogosításhoz, illetőleg a  helyi stúdió  alapítását engedélyhez  köti.  Az Alkotmány   61.  § (4)  bekezdése a  kereskedelmi  rádió  és televízió engedélyezéséről  szóló  törvény  elfogadásához  a jelenlévő országgyűlési  képviselők kétharmadának szavazatát írja   elő.    Az   Alkotmánybíróság   37/1992.(VI.10.)   AB határozatában megállapította,  hogy az  Országgyűlés  ezt  a jogalkotói feladatát  nem teljesítette.  Az Országgyűlés  az alkotmányellenes   helyzetet  -  a  61. §  (4)  bekezdésében előírt többi  feladatát tekintve is - mulasztásával azóta is fenntartja. A jelenleg  alkotmányossági vizsgálat tárgyát képező törvény és a  hatályos St. értelmében az engedélyezési rendszer több elemből tevődik össze. A St. 9. §  (1)  bekezdése értelmében nem helyi  rádió- és televízióműsort csak a Magyar Televízió illetve  a  Magyar  Rádió  készíthet.  Jogszabály  erre  más szervet is  feljogosíthat, ilyen jogszabály azonban jelenleg nem létezik.  Ezért nem  helyi előállítású műsor sugárzására nem adható  ki  frekvenciaengedély,  hiszen  annak  törvényi feltétele -  a nem  helyi  műsor  készítésére  és  nyilvános közlésére vonatkozó jogszabályi feljogosítás - hiányzik. A - nem  kereskedelmi   -  helyi   műsorszórási  célra   történő frekvenciakijelölés törvényi feltételét viszont megteremti a St. 9. §  (2)  és  (3)  bekezdése. A frekvenciagazdálkodásról  szóló törvény keretében kiadandó hatósági engedélyek - köztük a frekvenciakijelölési engedély is -  lényegüket tekintve  technikai  jellegű  feltételekhez kötöttek.  Ezért   -  bár   e  szabályok  is  vonatkoznak  a véleménynyilvánítás és  a sajtó  szabadságának az  Alkotmány 61. §-ába  foglalt alapjogára  - ez a "vonatkozás" nem olyan szoros, hogy  a szabályozáshoz  törvényre lenne  szükség. Az Alkotmánybíróság   64/1991.(XII.17.)   AB   határozata   úgy értelmezte   az  Alkotmány 8.  § (2)  bekezdését, hogy  " az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat" akkor kell  törvényben megállapítani,  ha a  szabályozás  az alapjog tartalmát  vagy lényeges  garanciáit állapítja  meg, illetőleg  közvetlenül   és   jelentősen   korlátozza   azt. Közvetett és  távoli összefüggés esetén elegendő a rendeleti szint  is.   Az  Alkotmánybíróság   megítélése   szerint   a frekvenciakijelölési     eljárás,      nyilvántartás      és adatszolgáltatás,    a     frekvenciagazdálkodás    hatósági feladatainak ellátása,  a  rádióállomások  létesítésének  és működésének engedélyezése  és ezek  ellenőrzése,  illetve  a frekvenciagazdálkodás  polgári   célú  hatósági   feladatait ellátó szervek  hatás- és  feladatkörének  a  Kormány  által történő megállapítása  nem függ  össze  olyan  intenzíven  a véleménynyilvánításhoz  vagy   a  sajtó  szabadságához  való joggal, hogy  törvényi szabályozásuk alkotmányos követelmény lenne. Ezért  a törvény 3. §  (3)  bekezdésének b ) , c ) és d )  pontjai, valamint 7. §-a, amelyek a minisztert, illetve a Kormányt  feljogosítják a hatósági eljárás szabályozására, nem alkotmányellenesek. c )  A törvény  9. §  (3) bekezdése  a St-ben   szabályozott stúdióalapítási  engedélyhez   köti  a   műsorszórási   célú frekvenciakijelölést. A frekvenciák csak korlátozott számban állnak  rendelkezésre.   A  törvény  azonban  a  korlátozott számban kiadható  műsorszórási frekvenciák elosztására nézve nem tartalmaz  szabályokat, hanem az elosztást gyakorlatilag a     frekvenciakijelölést     megelőző     eljárásra,     a stúdióengedélyek   kiadására   utalja.  Az  St.  14.  §  (2) bekezdése    értelmében     ugyanis    a     stúdióalapítást engedélyezőnek az  engedélyt meg  kell tagadnia, ha a stúdió működéséhez  szükséges   tárgyi  feltételek  -  s  a  szabad frekvencia ezek  közé tartozik  -  nincsenek  biztosítva.  A stúdiót engedélyező  hatóságnak tehát  feladata  ellátásához szükséges  vizsgálnia,   van-e  szabad   frekvencia;   s   a frekvenciák számát  meghaladó igénylő  között is  csak annyi stúdióengedélyt  adhat  ki,  amennyi  frekvencia  a  stúdiók működéséhez  rendelkezésre  áll.  A  stúdióengedély  kiadása ennyiben   frekvenciaelosztás   is,   s   a   stúdióengedély jogosultjától a  frekvenciakijelölés nem  tagadható meg azon az  alapon,   hogy  frekvencia  nem  áll  rendelkezésre.  Az engedélyezett stúdiónak joga van a műsor nyilvános közlésére ( St.  9. §   (3)  bekezdés ) . A törvény tehát - eltérően a korábban hatályos jogtól - a frekvenciagazdálkodást folytató hatóságokról a  stúdióengedélyt kiadó  hatóságra telepíti az érdemi döntést  arról, hogy  a  korlátozottan  rendelkezésre álló frekvenciák  igénybevételére a  lehetőségeket meghaladó számú  jelentkező   közül  ki   kap  engedélyt.   Ennek   az elosztásnak alkotmányossága  az St.  14. §  és  végrehajtási szabályai  alkotmányossági   kérdésévé  vált,   amelyet   az Alkotmánybíróság   -    a   hatásköre    által   megengedett lehetőségeken belül  - ebben  az eljárásban külön vizsgál. A törvény 9.  § (3)  bekezdése -  amely   alapján   csupán   a konkrét   frekvenciák    kijelölése   történik   a   műszaki lehetőségeknek megfelelő számú stúdióengedélyes között - nem alkotmányellenes. 2. A  törvény 24.  §-ával kapcsolatban  az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy  az Alkotmány 19/B. §  (1)  bekezdésének, a   19/C.  § (2)  bekezdésének,  valamint  19/D.  §-ának   a rendelkezései  a  rendkívüli  állapot  és  a  szükségállapot idején idején teendő intézkedésekről szólnak, míg a vizsgált törvény aggályosnak  ítélt szabálya  a rendkívüli állapot, a szükségállapot,   továbbá    az   állampolgárok   élet-   és vagyonbiztonságát    veszélyeztető     elemi    csapás    és következményei elhárítása érdekében teendőkről. Ennélfogva e rendelkezéseknek az  Alkotmány felhívott  szakaszaival  való kollíziója kizárt. A   törvényszöveg    megfogalmazásából   eredő   értelmezési problémák   megelőzése    érdekében   az    Alkotmánybíróság kötelezően   meghatározta    az   alkotmányos   értelmezések tartományát.  Eszerint   a  24.   §   felhatalmazásaival   a rendkívüli és  a szükségállapot  vonatkozásában a  miniszter csakis  a   rendkívüli   állapot   vagy   a   szükségállapot időtartamán  kívül   -  megelőzésük   vagy   következményeik elhárítása érdekében  - élhet.  Az Alkotmánynak  megfelelően kihirdetett   rendkívüli    állapot   vagy    szükségállapot fennállása alatt  az Alkotmány  erre vonatkozó rendelkezései érvényesülnek, amelyek  kizárják a  törvényben meghatározott miniszteri jogosultság  gyakorlását. Más  a helyzet az olyan elemi   csapásnál,   amely   az   állampolgárok   élet-   és vagyonbiztonságát  veszélyezteti  ugyan,  de  szükségállapot kihirdetését nem  igényli. Ilyen  esetben a  miniszter -  az Alkotmányból eredő  korlátozás hiányában  - a veszélyhelyzet tartama  alatt   is  gyakorolhatja   a  törvény  24.  §-ában meghatározott jogát.  Ennek nem  akadálya az Alkotmány 35. § (3) bekezdése, mivel az adott esetben a miniszter nem tér el a  hatályos  törvények  rendelkezéseitől,  hanem  éppen  egy törvényből eredő jogával él. 3.  A   törvény  25.  §-ának  (1)   bekezdése   kapcsán   az Alkotmánybíróság     emlékeztet     korábbi    határozataira ( 5/1992.(I.30.) AB;  52/1992.(X.27.)  AB   )  ,  amelyekben kifejtette,  hogy   az   Alkotmány   57.  §  (5)   bekezdése értelmében a  jogorvoslati jogot  mindenki  "a  törvényekben meghatározottak  szerint"  gyakorolhatja;  valamint  hogy  a jogorvoslathoz való  jog, mint  alkotmányos alapjog tartalma az érdemi  határozatok  tekintetében  a  más  szervhez  vagy ugyanazon  szervezeten  belüli  magasabb  fórumhoz  fordulás lehetősége. Az  aggályosnak  tartott  szabályozás  kielégíti ezeket  a   követelményeket.  A   törvény   alapján   hozott államigazgatási határozatok bíróság előtt is megtámadhatók. 4. Az  Alkotmánybíróság  11/1992.(III.5.)  AB  határozatában kifejtette, hogy  az alkotmányossági  vizsgálatban  nincs  a jognak két  rétege, és  nincs kétféle mérce sem. Keletkezési idejétől függetlenül  minden hatályos  jogszabálynak  az  új Alkotmánynak kell  megfelelnie. Nem aggályos tehát, ha az új törvény   más   hatályos   törvény   rendelkezéseire   utal, amennyiben azok alkotmányosak.                             III. 1. Az  Alkotmánybíróság   a  törvény 9.  § (3)  bekezdésének vizsgálata során  [ II. 1. c ) pont ] megállapította, hogy a frekvenciaelosztás  alkotmányossága   az  St.   14.  §-a  és végrehajtási szabályainak  alkotmányossági kérdésévé vált. A frekvenciagazdálkodásról szóló  törvény 9. §  (3)  bekezdése alkotmányosságával    való     összefüggése     miatt     az Alkotmánybíróság  az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi XXXII. törvény  21. §   (7)  bekezdése alapján elrendelte az St.  14.   §  végrehajtására   vonatkozóan  a   mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatát. A stúdióengedély kötelező megtagadásának esetei közül  ( St. 14. §  ) az  St. 3.  §-ában felsorolt  okok -  bűncselekmény megvalósítása, bűncselekmény  elkövetésére való  felhívás, a közerkölcs sérelme, mások személyhez fűződő jogainak sérelme - a sajtószabadság gyakorlásának általános korlátai. A helyi stúdió működéséhez  szükséges, jogszabályban  meghatározott, tárgyi  feltételek hiánya, mint az engedély megtagadási  oka ( 14. §   (2)   bekezdés  )  nem  a  sajtószabadság  és  más alkotmányosan  védett  érdekek  ütközéséből  fakadó  korlát, hanem kizárólag  a sajtószabadság  adott módon - azaz rádió- és televízióműsor szórásával - való gyakorlására használható frekvenciák  korlátozott   számából  következik.   Ezért   a frekvenciák  elosztása   a  rendelkezésre  álló  frekvenciák mennyiségénél nagyobb  számú  igénylő  között  elsősorban  a szűkös  javak   elosztásának  kérdése,   s  csak   közvetve, hatásaiban    érinti     a     sajtószabadság     alapjogát. Következésképpen az elosztásnak nem kell szükségképpen olyan szempontokon    alapulnia,    amelyek    a    sajtó-    vagy véleményszabadsággal  függenek   össze.  Alkotmányos   lehet például a sorsolás útján való elosztás is. A sajtószabadsággal  való összefüggés  azonban  megköveteli, hogy az  elosztás módját,  annak  feltételeit  és  eljárását jogszabály határozza meg. Ez a szükséges garancia arra, hogy a frekvenciákat  ne  olyan  szempontok  alapján  osszák  el, amelyek  a   sajtó-  és   véleménynyilvánítási  szabadsággal ellentétesek. A sajtószabadsággal való közvetett összefüggés miatt ehhez  elegendő a  kormányrendeleti szintű szabályozás is. Az Alkotmánybíróság  megállapította, hogy  a hatályos jogból hiányoznak azok  jogszabályok, amelyek  az  St.  14. §   (2) bekezdése    végrehajtásaként    meghatároznák,    hogy    a rendelkezésre álló  frekvenciáknak megfelelően  - amelyek  a stúdió működéséhez  szükséges  tárgyi  feltételek  -  milyen ismérvek, illetőleg  eljárási szabályok  alapján adják  meg, illetve tagadják  meg a  stúdióengedélyt,  ha  a  kiosztható frekvenciáknál nagyobb  számú jelentkező van. Erre vonatkozó rendelkezést    sem    az    St.    végrehajtásáról    szóló 12/1986.(IV.22)  MT   rendelet,  sem  a  2/1986.(IX.1.)  MTH rendelkezés hatályos  szövege,  sem  az  1/1993.(I.22.)  MKM rendelet nem tartalmaz. A Kormány nem tett eleget az St. 14. §  (2)  bekezdéséből fakadó jogalkotási kötelezettségének, s alkotmányellenes  helyzetet   idézett  elő  ezzel,  mert  az elosztás szabályozatlansága  -  a  nem  kereskedelmi,  helyi stúdiók  engedélyezését  tekintve -  az Alkotmány 61. §  (1) és  (2)  bekezdését sérti. Az  Alkotmánybíróság   ezért  felhívta   a  Kormányt,   hogy mulasztását 1993. július 31-ig pótolja.                      Dr. Sólyom László                     előadó alkotmánybíró                  az Alkotmánybíróság elnöke            Dr. Ádám Antal       Dr. Kilényi Géza            alkotmánybíró          alkotmánybíró            Dr. Schmidt Péter     Dr. Szabó András             alkotmánybíró          alkotmánybíró           Dr. Tersztyánszky Ödön    Dr. Vörös Imre               alkotmánybíró          alkotmánybíró                      Dr. Zlinszky János                        alkotmánybíró Dr. Ádám Antal alkotmánybíró különvéleménye      Nem értek  egyet  az  Alkotmánybíróság  határozata  II. pontjába foglalt  azzal a megállapítással, hogy "a Kormány a sajtóról   szóló    1986.   évi   II.   törvény  14.  §  (2) bekezdésének végrehajtása  körében elmulasztotta  jogalkotói feladatát és  ezzel alkotmányellenességet  idézett elő".  Az St.  14.  § (2)  bekezdése ugyanis  nem   ír  elő a  Kormány számára jogalkotói feladatot, hanem akként rendelkezik, hogy "Az  engedélyt   meg  kell   tagadni,  ha   a  helyi  stúdió működéséhez szükséges,  jogszabályban  meghatározott  tárgyi feltételek  nincsenek  biztosítva". Igaz,  az St. 21. §  (3) bekezdése kinyilvánítja,  hogy "e  törvény végrehajtásáról - az a ) - c )  pontban  foglaltak  kivételével  -  a  Kormány gondoskodik".  Ennek  megfelelően  a  Kormány  még  1986-ban kibocsátotta a  12/1986.(VI.22.) MT  rendeletet, amelynek az 58/1989. (IV. 15.) MT rendelet 8. §-a által megállapított 18. §-a szerint  "A helyi  stúdió alapításához  szükséges tárgyi feltételek  nincsenek  biztosítva,  ha  alapítását  az  erre hatáskörrel rendelkező  szerv a  külön jogszabályban  előírt szakvéleményében   nem    javasolta".   Ezáltal    a   helyi stúdióalapítás engedélyezése diszkrecionális joggá vált.      Alig  vitatható,  hogy  ez  a  rendelkezés  a  vizsgált törvény   hatálybalépése    után    nem    maradhat    fenn. Kulcsfontosságú kérdéssé  vált  ezért,  hogy  milyen  szintű jogszabály, milyen  tartalommal határozza meg a törvény 9. § (3) bekezdésének  megfogalmazása  szerinti   ún.  " előzetes stúdióalapítási engedély" megadásának feltételeit. A törvény 9. §  (3) bekezdéséből  az   egyértelműen  kitűnik, hogy  az ilyen  engedélyt  "az  engedélyben  megjelölt  célra  szabad kiadni".  Nyilvánvaló   ennek  alapján,   hogy  az  előzetes stúdióalapítási  engedély   megadásának  feltételei   között pozitív vagy negatív megfogalmazással a célokról rendelkezni kell.      A stúdióalapítás  és  a  műsorszórási  célra  vonatkozó frekvenciakijelölés engedélyezésének  a törvény  és  az  St. kapcsolódó rendelkezései  alapján  kibontakozó  főbb  elemei tehát szerintem a következők.      a )  A frekvenciakijelölés  feltétele, hogy  az igénylő rendelkezzék az előzetes stúdióalapítási engedéllyel.      b ) A stúdióalapítási engedély kiadásának feltételeit - mivel  a   hatályos  szabályozás  ilyeneket  nem  tartalmaz, illetve diszkrecionális  döntést tesz  lehetővé  -  normatív erővel kell meghatározni.      Arra a  kérdésre, hogy  ez milyen  szintű jogszabállyal történjék, a határozat akként ad választ, hogy az idézett és a szerintem  meg nem állapítható mulasztásos alkotmánysértés következményeként "Az  Alkotmánybíróság felhívja a Kormányt, hogy 1993.  július 31-ig rendeletben határozza meg azokat az ismérveket, amelyek alapján a nem kereskedelmi, helyi rádió- és televízióműsor  készítésére  szóló  stúdióengedélyeket  a stúdiók működéséhez  rendelkezésre álló  frekvenciák  számát meghaladó számú igénylő között elosztják".      Tekintettel arra,  hogy  a  stúdióalapítási  feltételek normatív meghatározásának  a véleménynyilvánítási  szabadság elektronikus tömegközlési  összetevőjének érvényesíthetősége szempontjából meghatározó  szerepe van,  a műsorszórási célú frekvenciakijelölés    feltételeként     előírt    "előzetes stúdióalapítási     engedély"      kiadási     feltételeinek megállapítása csak  törvényben történhet. Ez az St. egyszerű törvénnyel történő  módosításával, illetve kiegészítésével a törvény hatálybalépése  előtt megvalósítható. Szerintem erre a megoldásra  utal a  törvény 9. §  (3)  bekezdésének "külön törvényben    meghatározott     előzetes     stúdióalapítási engedélyben megjelölt  célra"  szövegrésze  is.  Természetes erre sem  lenne szükség,  ha a  törvény maga határozná meg a stúdióalapítási engedély  kiadásának  feltételeit.  Mivel  a törvény   szövegéből    ez   hiányzik,       a   mulasztásos alkotmánysértés megállapítása  és a  Kormány idézett  tárgyú rendeletalkotásra  kötelezése  helyett a  törvény 9.  §  (3) bekezdésének a  köztársasági  elnök  által  megkérdőjelezett alkotmányosságát az Alkotmánybíróság csak azzal a kikötéssel fogadhatná el, ha a törvény kötelezné a törvényalkotót, hogy e  feladatot   meghatározott  határidőig,   pl.  a   törvény hatálybalépése előtt az St. kiegészítésével és módosításával végezze el. Budapest, 1993. június 29.                                               Dr. Ádám Antal                                                alkotmánybíró A különvéleménnyel egyetértek :                                               Dr. Vörös Imre                                                alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Radio and television broadcasting frequencies
Number of the Decision: .	48/1993. (VII. 2.)
Date of the decision: .	06/29/1993
Summary: A bill regulating the distribution of radio and television broadcasting frequencies was sent to the Constitutional Court by the President of the Republic for preliminary review. The Court upheld most of the bill's provisions. It declared, however, that the Government had not fulfilled its duty to regulate the rules for the distribution of licences for local radio and TV studios.
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1993-2-014
.