A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.III.20.828/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé.
[2] Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó a Kúria Pfv.III.20.828/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A Kúria támadott ítéletében a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.261/2013/3. számú jogerős közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék (a továbbiakban: Törvényszék) 6.G.40.269/2012/10. számú ítéletét helybenhagyta. A Törvényszék ítélete elutasította az indítványozó – az alapper felperese – keresetét, melyet egy Zrt. alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított.
[3] Az indítványozó részben saját jogán, részben a közös gazdasági érdekeltségi körbe tartozó gazdasági társasággal kárigény érvényesítésére kötött engedményezési szerződés alapján kívánt kártérítési igényt érvényesíteni. Az engedményező gazdasági társaság jogelődje és az alapper alperesének jogelődje között 1990. december 21. napján haszonbérleti szerződés jött létre, amely alapján a Bugyi község térségében fekvő ingatlanokból a kitermelési jog haszonbérbe vétele az engedményezőt kb. ötmillió köbméter kavics és homok kitermelésére és eladására jogosította fel. A felek a szerződést 1994. április 15. napján módosították, az alperes jogelődje mint a Bugyi község három ingatlanának tulajdonosa, aki egyben a bányászati jog jogosultja is volt, kitermelési jogát átruházta az engedményező jogelődjére. Az alperesi jogelőd 1994 októberében a bányászati jogot is átruházta az engedményező jogelődjére.
[4] Az indítványozó a bányatelek bányászati jogát egy 2002. február 19-én kelt adásvételi szerződéssel szerezte meg, majd 2005. augusztus 9. napján kérelmet nyújtott be a Szolnoki Bányakapitánysághoz a bányászati tevékenységhez szükséges műszaki üzemi terv meghosszabbítása érdekében. A hatóság 2005. szeptember 2. napján meghozott 10.345/2005. számú határozatával a műszaki üzemi terv teljesítési határidejét 2007. június 30. napjáig meghosszabbította, azonban határozatát az alperesnek mint ingatlan-tulajdonosnak nem kézbesítette. A határozattal szemben az alperes – az arról való tudomásszerzést követően – fellebbezéssel élt, melyet a Magyar Bányászati Hivatal alaposnak talált, és 2005. december 15. napján meghozott 2001/2005. számú határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette, és a bányakapitányságot új eljárás lefolytatására utasította, mert az adott ügyben – lévén ellenérdekű fél – az elsőfokú hatóság nem adhatott volna ki egyszerűsített határozatot. A Szolnoki Bányakapitányság a megismételt eljárásban ismét engedélyt adott az üzemi terv meghosszabbítására, azonban az alperes fellebbezése folytán a Magyar Bányászati Hivatal a kérelmet jogerősen elutasította.
[5] Az indítványozó ezt követően nem kezdeményezte a jogerős hatósági határozat bírósági felülvizsgálatát, hanem kárigényének érvényesítésével fordult bírósághoz. Kereseti kérelmében előadta, hogy szerinte a jogerős hatósági határozat megalapozatlan volt, és az alperes által előterjesztett fellebbezés azért volt a kártérítési felelősséget megalapozóan jogellenes, mert az előterjesztésének idején az alperes már az adott bányatelken egyetlen helyrajzi szám tekintetében sem rendelkezett tulajdonjoggal, mert azt átruházta. Anélkül fellebbezett tehát, hogy bármiféle ügyféli vagy egyéb olyan érdekeltsége lett volna, ami e jogot biztosította volna. A fellebbezésében jobb tudomása ellenére valótlan tényt állított, valótlan tényekre alapította jogi érdekeltségét, és ez visszaélésszerű joggyakorlásnak minősül. Emellett az alperes jogelődje és a felperes jogelődje között haszonbérleti szerződés jött létre, vagyis a vevő az ingatlanokat haszonbérleti szerződéssel terhelten vette meg. Az alperes a haszonbérleti szerződést is megszegte, vagyis kártérítési igénye szerződésszegés jogcímén is fennáll. Az okozati összefüggést abban látta, hogy ha az alperes nem fellebbez, a felperes jogot nyert volna a sóderkitermelés folytatására, és nem kényszerült volna idegen beszerzési forrás költségesebb igénybevételére.
[6] A Budapest Környéki Törvényszék a keresetet – annak nem megalapozott jogalapjára hivatkozva – elutasította. A jogutódlás folyamatát vizsgálva – az indítványozó tényelőadásától eltérően – azt állapította meg, hogy a haszonbérleti szerződés tekintetében az indítványozó nem jogutóda az alperesi jogelőddel szerződő gazdasági társaságnak. Az indítványozó a bányatelekre a bányászati jogot nem jogutódlással, hanem a 2002. február 19. napján kelt szerződéssel szerezte meg. Az indítványozó és az alperes között a káresemény bekövetkeztekor nem volt szerződéses jogviszony, ugyanis a bányászati jog átruházásából eredő szerződéses jogviszony az engedményező jogelődje és alperes között volt.
[7] Az ingatlan-nyilvántartás adataiból minden kétséget kizáróan megállapította azt is, hogy a bányatelek részét képező ingatlannak a felperes volt a tulajdonosa, míg a másik két ingatlanra ugyan létrejött már az adásvételi szerződés, de azok ingatlan-nyilvántartási bejegyzése nem történt meg.
[8] A kereset érdemi vizsgálata kapcsán rámutatott, hogy az alperes és az engedményező gazdasági társaság jogelődje 1994. október 1. napján megkötött, a bányászati jog átruházására irányuló szerződésével a bányászati jogra vonatkozó haszonbérleti szerződés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 322. §-a alapján megszűnt, mert a bányászati jog személyes jogosultja és tulajdonosa a haszonbérlő lett.
[9] A Budapest Környéki Törvényszék azt is kimondta ítéletében, hogy az alperest nem terheli kártérítési felelősség azért, mert az indítványozó hatósági engedély hiányában 2006. január 1. és 2009. június 8. napja közötti időben kitermelést nem folytathatott. Az elsőfokú bíróság szerint az alperes fellebbezése és a hatóság döntése között nincs oksági kapcsolat, az alperesi magatartás pedig védett alapjog gyakorlásában nyilvánult meg, ezért nem lehet jogellenes. Azt is megjegyezte, hogy a jogerős hatósági határozat a fellebbezéstől eltérő jogi indokok alapján döntött az üzemi terv meghosszabbítása iránti kérelem elutasításáról.
[10] Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperest kártérítési felelősség terheli az abból eredő károkért, hogy az indítványozó az üzemi terv meghosszabbítása hiányában kitermelési jogát nem gyakorolhatta. Az ítélőtábla szerint az alperest együttműködési kötelezettség terhelte az üzemi terv érvényességének meghosszabbításában, tehát a hatósági határozattal szemben visszaélésszerűen gyakorolta a fellebbezési jogát.
[11] A Fővárosi Ítélőtábla döntése ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyet a Kúria alaposnak talált, ezért az ítélőtábla ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[12] Az indítványozó ezt követően az Alkotmánybírósághoz fordult. Alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a sérelmezett ítélet sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésébe, a XXIV. cikk [helyesen XXVIII. cikk] (1) bekezdésébe és a XXVIII. cikk (7) bekezdésbe foglalt rendelkezéseket.
[13] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[14] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-ára alapozza, amely szerint alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[15] Az indítványozó az elsőfokú ítélet ellen fellebbezéssel élt, alkotmányjogi panaszát a Törvényszék jogerős döntése ellen nyújtotta be, az indítvány tehát e tekintetben megfelel a törvényi feltételeknek.
[16] Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt.
[17] A panaszos az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő az indítványt. [18] Az indítvány az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott feltételeknek az alábbiak szerint felel meg. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Megjelöli továbbá a sérelmezett bírói döntést és kifejezetten kéri annak megsemmisítését, illetve tartalmaz indokolást is arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[19] 3. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további, alternatív jellegű tartalmi feltételeiként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3195/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [11]}. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]; 3195/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [11]}.
[20] Az indítvány tartalma alapján megállapítható, hogy a panaszban alapjogsérelemként leírt aggályok valójában a bíróság által megállapított tényállást, a bizonyítékok bírói mérlegelését és értékelését, illetve a bíróság által mindezekből levont következtetéseket vitatják, és a panasz nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető okfejtést arra vonatkozóan, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az alkotmányjogi panasz így valójában a Budapest Környéki Törvényszék által feltárt és megállapított, és a Kúria által is irányadónak tartott tényállás újbóli megállapítására, és ezáltal a jogerős ítélet megváltoztatására irányul.
[21] Az indítványozó a Kúria döntését azért is támadta, mert álláspontja szerint sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát, hogy a Kúria ítélete indokolásában nem tért ki az indítványozó által hivatkozott haszonbérleti szerződésre, és azt nem értékelte. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy miután a Kúria a Budapest Környéki Törvényszék által megállapított tényállást tekintette irányadónak, így abból indult ki, hogy a haszonbérleti szerződés tekintetében az indítványozó nem jogutóda az alperesi jogelőddel szerződő gazdasági társaságnak, ezért ezt a ténymegállapítást külön nem volt szükséges értékelnie.
[22] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ában, valamint az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének és e) pontjában foglalt feltételek hiánya miatt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére is, visszautasította.
Dr. Stumpf István s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadóalkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |