English
	Hungarian

Ügyszám: .	378/A/2004
Előadó alkotmánybíró: Harmathy Attila Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 17/2004. (V. 25.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2004/291 .

A döntés kelte: Budapest, 05/24/2004 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az  Alkotmánybíróság  a köztársasági elnöknek  az  Országgyűlés által  elfogadott,  de  még  ki  nem  hirdetett  törvény  egyes rendelkezései  alkotmányellenességének  előzetes   vizsgálatára benyújtott indítványa alapján meghozta a következő                          határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a mezőgazdasági termékek kereskedelmi többletkészletezésével kapcsolatos intézkedésekről szóló,  az Országgyűlés 2004. április 5-i ülésnapján elfogadott törvény   2.   §-ának  (2)  bekezdése,  3.  §-a   és   5.   §-a alkotmányellenes. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                                                               I. 1. A köztársasági elnök – az Alkotmány 26. §-ának (4) bekezdése alapján  –  nem írta alá a mezőgazdasági termékek  kereskedelmi többletkészletezésével  kapcsolatos intézkedésekről  szóló,  az Országgyűlés  2004. április 5-i ülésnapján elfogadott  törvényt (a  továbbiakban:  Mtkt.), hanem az Alkotmánybírósághoz  küldte meg    azt    véleményezésre.   A   köztársasági    elnök    az Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a továbbiakban:  Abtv.)  1.  §-ának  a)  pontjára,  21.  §-a  (1) bekezdésének b) pontjára és 35. §-ára hivatkozva indítványozta, hogy  az Alkotmánybíróság alkotmányossági szempontból vizsgálja meg  az  Mtkt.-t, mert az indítványban kifejtettek  szerint  az Mtkt.   2.   §-ának   (2)  bekezdése,  3.   §-a   és   5.   §-a alkotmányellenes. 2. Az indítvány az Mtkt.-nak – az Európai Unió Bizottsága egyes rendeleteinek végrehajtására kiadott jogszabálynak –  különböző rendelkezéseivel  szemben fogalmaz meg alkotmányos  aggályokat. Az    indítvány   hangsúlyozza,   hogy   a   kifogások    olyan rendelkezésekre vonatkoznak, amelyeknek tartalmát nem határozza meg  a  közösségi  jog,  hanem amelyek az  Országgyűlés  önálló jogalkotói  feladatkörében születtek;  az  Alkotmány  2/A.  §-a tehát erre a kérdéskörre nem vonatkozik. a/  Az  indítvány  szerint  sérti az Alkotmány  2.  §-ának  (1) bekezdését  az  Mtkt. azzal, hogy a 7. § (1) bekezdése  szerint ugyan  a  törvény a kihirdetését követő 45. napon lép hatályba, de  a  2.  §  (2)  bekezdése szerint a 2004.  május  1.  napján tulajdonban  lévő árumennyiségről kell felmérést és  kimutatást készíteni,  és a meghatározott szempontok alapján megállapított többletkészlet  esetén  a  3. § szerint  ki  kell  fizetni  egy meghatározott   összeget,  amely  –  az  Mtkt.   3.   §-a   (3) bekezdésének  szabályára tekintettel –  egyszeri  termék-  vagy vagyonadónak minősül. A törvényt az Országgyűlés 2004.  április 5-i  ülésén  fogadta  el,  a szöveget  az  Országgyűlés  elnöke április 7-én küldte el a köztársasági elnöknek aláírásra, így a hatálybalépés  időpontja  – az Mtkt. 7.  §-ának  (1)  bekezdése szerint  –  legkorábban 2004. májusának  második  felére  esett volna.  Ez pedig azt jelenti, hogy a meghatározott cselekmények elvégzése  és  ezekkel összefüggésben az adó  jellegű  fizetési kötelezettség   keletkezése  az  Mtkt.  hatálybalépése   előtti időpontra  esik.  Az  Mtkt.-nak  ez  a  szabályozási  módja   a jogbiztonság elvével ellentétes. b/  A jogbiztonság elvét sérti az indítvány szerint az Mtkt. 5. §-ának  (3) bekezdése is azzal, hogy a 2004. január  1-je  után kötött  szerződéseknél vélelmezi a készletek felhalmozására,  a visszatérítés többszöri igénybevételére irányuló szándékot, bár a   készletek  felhalmozását  magyar  jogszabály   az   Mtkt.-t megelőzően  nem  tiltotta, a Bizottság  rendeletei  pedig  csak akkor  lesznek  kötelezők, ha azokat az Európai Unió  Hivatalos Lapja a Csatlakozási Szerződés hatályba lépését és kihirdetését követően magyar nyelven közzéteszi. c/  Az  indítvány  kifejti, hogy az  Alkotmány  8.  §-ának  (2) bekezdését  sérti  az  Mtkt.  2.  §-a  (2)  bekezdésének  az  a rendelkezése,  amely  szerint végrehajtási  rendelet  határozza meg,   milyen   piaci   szereplőket  terhel   készletfelmérési, bevallási, fizetési kötelezettség, a 3. § (2) bekezdése szerint pedig  a  végrehajtási rendelet a fizetési  kötelezettség  alól kivételeket  határozhat meg. A fizetési  kötelezettség  ugyanis vagy  az Alkotmány 70/I. §-án alapul, vagy az Alkotmány 13.  §- ában garantált tulajdonhoz való jogot érint; mindkét esetben  a fizetési  kötelezettséget  törvényben  kell  szabályozni.   Nem adható  tehát  felhatalmazás rendeletben történő  szabályozásra figyelembe  véve azt is, hogy a „végrehajtási rendelet  majdani tartalmát illetően sem az Mtkt., sem a Bizottság rendeletei nem adnak kellő iránymutatást.”                                                               II.                                 1. Az Alkotmánybíróság a vizsgálat elvégzése során az Alkotmány következő rendelkezéseit vette alapul: „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.” „8.  §  (2)  A  Magyar  Köztársaságban az alapvető  jogokra  és kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „13.  § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz  való jogot.” „70/I.  §  Minden  természetes személy, jogi  személy  és  jogi személyiséggel  nem rendelkező szervezet köteles  jövedelmi  és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.” 2.   Az  Mtkt.  indítvány  által  kifogásolt  rendelkezései   a következők: „2.  §  (2)  Az e törvény végrehajtását szabályozó rendelet  (a továbbiakban:  végrehajtási  rendelet)  által  –   az   Európai Bizottság 230/2004/EK rendeletében közzétett kockázat  elemzési szempontok  figyelembevételével – meghatározott piaci  szereplő köteles az 5. §-ban foglaltakat is figyelembe véve felmérni  és ugyanezen    rendeletben    meghatározott    formanyomtatványon rögzíteni a 2004. május 1. napján tulajdonában lévő készleteit. A készlet értékbeni nyilvántartás alapján is meghatározható.” „3.   §   (1)   Amennyiben  a  2.  §  (2)  bekezdése   szerinti készletfelmérés  alapján a piaci szereplő –  a  2002-2003.  évi készletekből   számított  napi  átlagot   alapul   véve   –   a végrehajtási      rendeletben     meghatározott      szempontok figyelembevételével   megállapítja,   hogy    többletkészlettel rendelkezik,  arról a 2004. május 1. napi állapotnak  megfelelő kimutatást készít. (2)   A  többletkészlettel  rendelkező  piaci  szereplőt  –   a végrehajtási rendeletben meghatározott esetek kivételével  –  a többletkészlet után egyszeri befizetési kötelezettség  terheli. A  befizetés  összegének  kiszámítási módját,  mértékét  az  EK rendeletek határozzák meg. (3)    A    piaci    szereplő   a   megállapított    befizetési kötelezettségéről   –   (4)  bekezdésben   meghatározott   eset kivételével  –  2004.  július  20.  napjáig  az  erre  a  célra rendszeresített nyomtatványon bevallást nyújt  be  az  Adó-  és Pénzügyi  Ellenőrzési  Hivatalhoz (a  továbbiakban:  APEH),  és ezzel  egyidejűleg  befizetési kötelezettségét  az  APEH  által megjelölt, hivatalos lapjában közzétett számlára teljesíti. (4)   A  60/2004/EK  rendelet  hatálya  alá  tartozó  termékkör esetében  az e rendelet alapján számított készlet  után  a  (3) bekezdésben    meghatározottaktól    eltérően    a     bevallás benyújtásának  és  a  befizetési  kötelezettség  teljesítésének határideje 2005. július 20. napja. (5)  A  befizetési kötelezettségből származó bevétel a központi költségvetést illeti.” „5.  § (1) A befizetési kötelezettség alapjául szolgáló készlet csökkentésére  irányuló,  2004. január  1-jét  követően  kötött szerződés  vagy  egyoldalú jognyilatkozat alapján  értékesített árumennyiség  a  2004.  május  1-jei  készletbe   az   eladónál beszámítandó. (2)  Az (1) bekezdés szerinti befizetési kötelezettség alapjául szolgáló készletet csökkentő szerződésnek minősül különösen:     a)  a vételi joggal megkötött adásvételi szerződés,     b)   az  előzőleg  eladott vagy korábban saját  tulajdonban           lévő készlet visszavásárlására irányuló szerződés,     c)   a  szerződés  megkötése előtt ilyen  irányú  tényleges           gazdasági   tevékenységet  nem  folytató   féllel   a           készletfelmérésről szóló Tájékoztató közlemény Magyar           Közlönyben történő megjelenése napját követően kötött           szerződés, valamint      d)   az  olyan  gazdálkodó szervezettel kötött  szerződés,           amelynek  az  eladó  tagja, vagy  abban  a  gazdasági           társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 289. §-a           szerinti   jelentős   befolyás   mértékét   meghaladó           részesedéssel (részvénnyel) rendelkezik. (3)  A  (2)  bekezdés  szerinti esetekben  az  (1)  bekezdésben meghatározott   célt   vélelmezni   kell.   A   vélelem   ellen bizonyításnak van helye.” „7.  §  (1)  E  törvény  a kihirdetését követő  45.  napon  lép hatályba. (2)  Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy a  kockázatelemzés szempontjairól,   a  készletfelmérés  eljárási   rendjéről   és számítási    módjáról,   valamint   az   ellenőrzés   részletes szabályairól rendeletet alkosson.”                              III. Az  Alkotmánybíróság  az  Mtkt.  alkotmányossági  vizsgálatának előkérdéseként  megvizsgálta  az  Mtkt.  és  az  Európai   Unió jogszabályainak kapcsolatát. 1.  A  Magyar  Köztársaságnak az Európai  Unióhoz  –  több  más állammal  együtt  –  történő csatlakozásáról  szóló  szerződést kihirdető  2004.  évi  XXX. törvény (a  továbbiakban:  Tv.)  I. mellékleteként közzétett Csatlakozási Szerződés 2. cikkének (2) bekezdése  szerint a szerződés 2004. május 1-jén lép  hatályba, feltéve, hogy addig az időpontig valamennyi megerősítő okiratot letétbe  helyezik. A 2. cikk (3) bekezdése szerint  azonban  az Unió  intézményei már a csatlakozás előtt elfogadhatják  azokat az  intézkedéseket, amelyeket a Csatlakozási  Okmány  felsorolt cikkei megállapítanak. Az elfogadásra kerülő intézkedések  csak a Csatlakozási Szerződés hatálybalépése esetén és napján lépnek hatályba.     A Tv. 2004. május 1-jén hatályba lépett (4. §).      A  Csatlakozási Okmány 41. cikkének első bekezdése szerint a  Bizottság  átmeneti intézkedéseket fogadhat  el,  ha  az  új tagállamokban fennálló szabályozási rendből az agrárpolitikának a   csatlakozási  okmányban  meghatározott  feltételek  szerint történő  alkalmazásából eredő szabályozási rendbe való  átmenet elősegítése érdekében ez szükséges.      A  Csatlakozási Szerződés 2. cikkének (3) bekezdése  és  a Csatlakozási Okmány 41. cikkének első bekezdése alapján az Unió Bizottsága elfogadta az 1972/2003/EK rendeletet (Hivatalos  Lap L  293,  2003.  11.  11.;  továbbiakban:  R.a.),  a  60/2004/EK rendeletet  (Hivatalos Lap L 9, 2004. 1. 15.;  a  továbbiakban: R.b.), az R.a.-t módosító 230/2004/EK rendeletet (Hivatalos Lap L  39, 2004. 2. 11.) és a 735/2004/EK rendeletet (Hivatalos Lap L 114, 2004. 4. 21.). 2.   Az   R.a.   preambulumának   (4)   bekezdése   a   szabály megalkotásának  célját  annak elkerülésében  jelöli  meg,  hogy meghatározott mezőgazdasági áruknak 2004. április 30-a után egy harmadik   országba  történő  exportálása  után  visszatérítést fizessenek  ki, ha ugyanezen áruk után 2004. május  1-je  előtt egyszer már fizettek export-visszatérítést. Az  R.a.  4.  cikkének (1) bekezdése előírja, hogy  az  Unióhoz csatlakozó   új  tagállamok  –  szigorúbb  nemzeti   jogszabály hiányában  – a meghatározott termékek szabad forgalomban  lévő, 2004. május 1-jén meglévő többletkészletek tulajdonosai terhére díjfizetési kötelezettséget állapítanak meg. Az    R.a.   4.   cikkének   (2)   bekezdése   kimondja,   hogy többletkészletnek tekintendő mind a csatlakozó államokba,  mind az  ilyen  államokból importált áru, mind pedig az  olyan  áru, amelyet a csatlakozó államok piacaira szánnak. A többletkészlet meghatározásánál   figyelembe  veendő  szempont   különösen   a csatlakozást     megelőző    években     rendelkezésre     álló készletmennyiség,   a  kereskedelmi  szerkezet   megoszlása   a csatlakozást megelőző években, valamint a készletek  képzésében szerepet játszó körülmények. A  4.  cikk  (3) bekezdése szerint az (1) bekezdésben  említett díjat  a  2004. május 1-jén alkalmazandó erga omnes  behozatali vámtétel szerint határozzák meg; a beszedett díj az új tagállam költségvetését illeti meg. A  4.  cikk (4) bekezdése a csatlakozó államokat felhívja, hogy haladéktalanul  készítsék el a 2004. május 1-jén  rendelkezésre álló  készletek leltárát, majd a leltár alapján – 2004.  július 31-ig    –    értesítsék   a   Bizottságot   a   többletkészlet mennyiségéről. Az R.a. az Európai Unió Hivatalos Közlönyének 2003. november 11- i  számában jelent meg, a hatálybalépés időpontja (a  10.  cikk szerint) a Csatlakozási Szerződés hatálybalépésének napja. Az   R.a.-t   módosító   rendeletek  nem   tartalmaznak   olyan szabályokat,  amelyeknek  a  jelen  alkotmányossági   vizsgálat szempontjából jelentősége volna. 3. Az R.b. preambuluma többek között a következőket mondja ki:     – jelentős  annak  a  veszélye, hogy a cukorágazat  piacait       megzavarják  a csatlakozó államok piacaira a csatlakozást       megelőzően  spekulációs célból importált  árumennyiségek,       ezért  ahhoz  hasonló rendelkezésekre van  szükség,  mint       azt   az   R.a.   a   mezőgazdasági   áruk   tekintetében       meghatározta,     – a   cukorból  és  izoglukózból  a  többletkészleteket   a       csatlakozó  államok  költségére  el  kell  távolítani   a       piacról;  a  többletkészletet a 2000. május 1.  és  2004.       május  1.  közötti  időszak adatai  alapján  a  Bizottság       határozza meg,     – a  nagyobb  spekulatív  jellegű kereskedelmi  ügyletekben       részt  vevő  piaci szereplőket és személyeket azonosítani       kell,  ezért  a csatlakozó államoknak 2004. május  1-jére       rendelkezniük   kell   az   azonosítást   lehetővé   tevő       rendszerrel. Az R.b. 5. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy – megállapított feltételek  megléte  esetén  –  a  2004.  május  1-jén  tárolt, meghatározott  termékekre a szabad forgalomba  bocsátás  napján érvényes vámtételt kell alkalmazni. Az R.b. 6. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottság legkésőbb 2004.  október 31-ig valamennyi csatlakozó államra  vonatkozóan meghatározza  a  feldolgozatlan állapotban lévő  cukor  vagy  a feldolgozott  termékek,  izoglukóz és gyümölcscukor  formájában lévő  cukornak  azt  a  mennyiségét, amely  2004.  május  1-jén meghaladja  a rendes készletet, és ezt a rendellenes  készletet el kell távolítani a piacról. Az   R.b.  6.  cikkének  (3)  bekezdése  szerint  a  csatlakozó országoknak  2004.  május  1-jére  rendelkezniük   kell   olyan rendszerrel, amely a feldolgozatlan állapotban lévő cukor  vagy a  feldolgozott termékek, izoglukóz és gyümölcscukor formájában lévő  cukor  forgalmazott vagy előállított többletmennyiségének azonosítására  szolgál.  E rendszer segítségével  a  csatlakozó államoknak  rá  kell  kényszeríteniük  a  piaci  szereplőket  a többletmennyiségeknek  2005.  április  30-ig  a  piacról   való eltávolítására.  Ha a piaci szereplők nem bizonyítják,  hogy  e kötelezettségüknek eleget tettek, meghatározott  összegű  díjat kell velük kifizettetni. A díj a tagállam költségvetését illeti meg. Az   R.b.   7.   cikkének  (1)  bekezdése  az   új   tagállamok kötelezettségévé   teszi   a  felsorolt   termékekből   meglévő többletmennyiség  piacról való eltávolítását.  A  (2)  bekezdés pedig    meghatározott   módon   kiszámítandó   díj    fizetési kötelezettségét  állapítja  meg  annak  az  új  tagállamnak   a terhére,  amely  nem  tett  eleget  a  termékek  piacról   való eltávolításának. Az R.b. az Európai Unió Hivatalos Közlönyének 2004. január 15-i számában  jelent  meg, hatálybelépésének időpontja  a  9.  cikk szerint – a Csatlakozási Szerződés hatálybalépésére figyelemmel – 2004. május 1-je. 4. Az Európai Unió Bizottságának említett rendeletei a korábban kialakult   gyakorlatot  követték.  A  mezőgazdasági   termékek piacának   stabilitása   védelmében,  a  spekulációs   ügyletek megakadályozása érdekében hasonló rendeletek jelentek meg 1985- ben Spanyolország és Portugália csatlakozásával, valamint 1994- ben   Ausztria,   Finnország   és  Svédország   csatlakozásával kapcsolatban.  Az  Európai  Bíróság e rendeletek  érvényessége, illetőleg  az  Unió jogának értelmezése tárgyában  a  tagállami bíróságok  kérelmére előzetes döntést hozott (C-30/00,  William Hinton  &  Sons  LdS v Fazenda Pública [2001]  ECR  I-7511;  C- 179/00, Gerald Weldacher (Thakis Vertriebs- und Handels GmbH) v Bundesminister  für Land- und Forstwirtschaft,  [2002]  ECR  I- 501). Az osztrák bíróság kérelmére hozott előzetes döntésben  a Bíróság   kimondta   többek  között  azt,  hogy   a   Bizottság hatáskörében  eljárva  hozta  meg  a  kérdéses  rendeletet,   a többletkészletre vonatkozó rendelkezés nem jelentette  a  jogok aránytalan   korlátozását   és   a   piaci   szereplők   időben értesülhettek a csatlakozási szerződések közzétett szövegéből a készletekre vonatkozó, várható rendelkezésekről. 5.  Az  Mtkt. és az Európai Unió rendeleteinek kapcsolatáról  a fentiek alapján megállapítható, hogy     – az  R.a  és  az  R.b.  az  új tagállamok  kötelezettségét       határozta meg, nem a tagállamok állampolgáraiét,     – az  Mtkt.  az  Európai  Unió rendeleteinek  végrehajtását       szolgálja,     – az   Mtkt.   több   helyen  utal  az  Unió  rendeleteinek       szabályaira,     – az  Mtkt.-nak az indítvány által kifogásolt rendelkezései       nem  az  Unió  rendeleteinek  lefordítását,  közzétételét       jelentik,  hanem  a rendeletek célkitűzéseinek  a  magyar       jog saját eszközeivel történő megvalósítását.         Minderre    tekintettel    az    indítványban    kifogásolt     rendelkezéseknél   nem   az   Európai   Unió   szabályainak     érvényessége  vagy e szabályok értelmezése a kérdés,  hanem     az  Unió  rendeleteinek végrehajtására  alkalmazott  magyar     jogi szabályozás alkotmányossága.                               IV.                                 1. Az indítvány szerint az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott   jogállam   elvből   levezetett    jogbiztonság követelményét   sértik   az  Mtkt.  visszamenőleges   hatállyal megállapított rendelkezései     – egyrészt   azzal,   hogy   a  törvény   hatálybalépésének       legkorábban 2004. május második felére várható  időpontja       ellenére   2004.   május   1-jei   helyzetnek   megfelelő       készletfelmérést  ír  elő  és  az  ebben  az   időpontban       meglévő  árukészlethez igazodóan állapít  meg  adójellegű       fizetési kötelezettséget [2. § (2) bekezdése, 3. §],     – másrészt  azzal,  hogy  a  2004.  január  1-jét  követően       kötött  szerződéseknél  a  spekulációs  szándék  vélelmét       állapítja   meg,  bár  nem  volt  olyan  szabály,   amely       tiltotta volna az árukészlet növelését. 2.  Az  R.a. és az R.b. hatálybalépése a Csatlakozási Szerződés hatályossá válásához igazodik, azaz ezeknél is a 2004. május 1- jei  időpont  irányadó. Erre tekintettel hívta fel  az  Európai Unió  Hivatalos Lapjában 2003. november 11-én közzétett R.a.  a 4.  cikk  (4)  bekezdésében, valamint a Hivatalos Lapban  2004. január  15-én  közzétett  R.b. a 6.  cikk  (3)  bekezdésében  a csatlakozó  államokat,  hogy  2004.  május  1-jére  már   olyan rendszerrel  rendelkezzenek, amelyek a rendeletek végrehajtását biztosítják. Az R.a és az R.b. időbeli hatályáról szóló szabályok kizárják e rendeleteknek a Csatlakozási Szerződés hatálybalépése,  azaz  a csatlakozó államoknak az Unió tagállamává válása előtt  történő alkalmazását.   Ezzel   összhangban  áll  az   Alkotmánybíróság 30/1998.  (VI.  25.)  AB  határozata,  amely  az  Európai  Unió jogszabályainak magyar jogalkalmazók által, Magyarországnak  az Unió   tagjává  válása  előtt  történő  alkalmazását  vizsgálva kimondta,  hogy az Unió szabályai tekintetében a  magyar  jogba való átültetés nélkül nem áll fenn az alkalmazási kötelezettség (ABH  1998,  220,  234.). Egyébként az R.a és  az  R.b.  az  új tagállamok  kötelezettségét határozta  meg,  nem  a  tagállamok állampolgáraiét. 3.  Az Mtkt.-t az Országgyűlés 2004. április 5-i ülésén fogadta el. A törvényt az Országgyűlés elnöke 2004. április 7-én küldte át a köztársasági elnöknek sürgősségi kérelemmel. Az  Alkotmány  26. §-ának (1) bekezdése szerint az Országgyűlés által  elfogadott  törvényt  a köztársasági  elnök  aláírja  és gondoskodik   a  törvény  kihirdetéséről.  Az  Alkotmány   erre tizenötnapos  – sürgősségi kérelem esetén ötnapos  –  határidőt állapít meg. Az   Mtkt.  7.  §-ának  (1)  bekezdése  szerint  a  törvény   a kihirdetését  követő 45. napon lép hatályba.  A  törvénynek  az Országgyűlés  elnöke  által  a  köztársasági  elnökhöz  történő április  7-i  megküldését, valamint az Alkotmányban  megszabott kihirdetési   határidőt  alapul  véve   a   törvényben   előírt hatálybalépési időpont 2004. május 25-e utánra esik. A  törvény aláírása  esetében  azonban  a  jogszabály  kihirdetése   2004. áprilisában megtörténhetett volna. Ez  azt  jelenti,  hogy  az  Mtkt. 5. §-ának  (1)  bekezdésében meghatározott,  a  készletmegállapításnál  figyelembe   veendő, 2004.  január  1-jei kezdő időpont tekintetében  a  rendelkezés visszaható hatályú. Az Mtkt. 2. §-ának (2) bekezdése és  3.  §- ának  (1)  bekezdése,  valamint az arra épülő  többi  bekezdése tekintetében  – a törvény aláírása és kihirdetése  esetén  –  a kihirdetés  megelőzhette volna a 2004. május 1-jével  kezdődően tanúsítandó magatartást és a következmény alkalmazását;  így  a visszaható  hatály  nem állapítható meg. Ebben  az  esetben  is vizsgálandó   azonban,   hogy  megfelelő   idő   állt   volna-e rendelkezésre a jogszabály alkalmazásához való felkészülésre. A  törvény alkotmányosságának vizsgálata szempontjából közömbös az a tény, hogy az Mtkt. Országgyűlés által történt elfogadását néhány nappal megelőzően, 2004. március 23-án a Földművelésügyi és  Vidékfejlesztési Minisztérium, a Gazdasági  és  Közlekedési Minisztérium,  a  Pénzügyminisztérium és  a  Külügyminisztérium közös közleményt jelentetett meg a Magyar Közlöny 2004. évi 33. számának közlemények, hirdetmények részében a mezőgazdasági  és élelmiszeripari  termékek magyarországi készletfelméréséről.  A közlemény  mellékleteként – tájékoztató  jelleggel  –  közlésre került  az  R.a., az R.a. 2004. február 11-i módosítása  és  az R.b. szövege azzal a megjegyzéssel, hogy e rendeletek hivatalos változatát  magyar  nyelven az Európai Unió Hivatalos  Lapjának magyar  nyelvű  különkiadása  fogja  tartalmazni.  A  közlemény többek között a következőket tartalmazza: „Jelen  közlemény célja egy előzetes figyelemfelhívás, amellyel időben  tájékoztatjuk a termelőket és a kereskedőket az Európai Bizottság rendeleteiről, amelyek 2004. május 1-jétől minden  új tagországban,  így  hazánkban  is  hatályosak  lesznek.   Ezzel lehetővé  kívánjuk  tenni az érintett piaci szereplők  számára, hogy    elkerüljék    a   hátrányos   következményekkel    járó készletfelhalmozást. A 2004. május 1. napján meglévő  készletbe beleszámít a készlet csökkentésére irányuló, 2004. január 1-jét követően kötött szerződés vagy egyoldalú jognyilatkozat alapján értékesített árumennyiség.” Az R.a. és az R.b. alapján születő végrehajtási rendelkezéseket a tájékoztató nem közölte. Az  Országgyűlés által elfogadott, de ki nem hirdetett  törvény alkotmányosságának elbírálása szempontjából  nincs  jelentősége annak,  hogy  a  Kormány  a  mezőgazdasági  és  élelmiszeripari termékek  készletfelméréséről szóló 103/2004. (IV.  27.)  Korm. rendeletben    –    az    Mtkt.-nak   az    Alkotmánybírósághoz alkotmányossági  vizsgálatra  történt  megküldését  követően  – olyan   szabályokat  hozott,  amelyek  az  R.a.  és   az   R.b. végrehajtását szolgálják. 4.  A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. §-ának  (2) bekezdése   kimondta,  hogy  jogszabály  nem   állapíthat   meg kötelezettséget   a   kihirdetését  megelőző   időpontra,   (3) bekezdése  pedig  kimondta, hogy a hatálybalépés  időpontját  a jogszabály   alkalmazására   való   kellő   felkészülési    idő figyelembevételével kell meghatározni. Az Alkotmánybíróság kezdettől fogva követett gyakorlata szerint a  jogbiztonság követelménye elengedhetetlen eleme az Alkotmány 2.  §-a (1) bekezdésében kimondott demokratikus jogállam elvnek [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 173.;  7/1992. (I.  30.)  AB  határozat, ABH 1992, 45, 48.]. A jogbiztonság  – egyebek  között – feltételezi, hogy az állampolgárok jogait  és kötelességeit törvényben megszabott módon kihirdetett és  bárki számára hozzáférhető jogszabály határozza meg, továbbá, hogy  a jogszabályok  a  kihirdetésüket megelőző időre nem  állapítanak meg    kötelezettséget,    valamilyen   jogszerű    magatartást visszamenőlegesen nem minősítenek jogellenesnek,  a  jogalanyok magatartásukat a megismerhető jogszabályokhoz tudják igazítani. Kötelezettségek meghatározására ugyanaz az elv vonatkozik, mint a   felelősség   megállapítására:  nem   lehet   alkotmányosnak tekinteni azt a szabályt, amelyet úgy kellene alkalmazni,  hogy az  érintett  személy nem ismerhette meg azt olyan  időpontban, amikor   magatartását   hátrányos   következmények   nélkül   a szabálynak megfelelően alakíthatta volna [25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132.]. Az Alkotmánybíróság ismételten kifejtette, hogy a jogállam elve megköveteli  a  jogszabály  hatálybalépési  időpontjának  olyan meghatározását,   amely  lehetővé  teszi  a  jogszabálynak   az érintett  személy által történő megismerését,  az  alkalmazásra való  felkészülést, az új szabályokhoz való  alkalmazkodást.  A felkészüléshez  szükséges idő (a kihirdetés és a  hatálybalépés között  rendelkezésre álló idő) eseti mérlegeléssel állapítható meg. Az elengedhetetlenül szükséges idő nagyságát az adott eset sajátosságaira   tekintettel   kell   számításba    vennie    a jogalkotónak [28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH  1992,  155, 156-158.;  723/B/1998. AB határozat, ABH  1999,  795,  798-800, 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123, 130.]. A   44/B/1996.   AB   határozat  rámutatott   arra,   hogy   az Alkotmánybíróság   a   fizetési   kötelezettséget   megállapító jogszabálynál,  a  felkészüléshez szükséges  idő  elbírálásánál alapul  veszi  az  államháztartásról szóló 1992.  évi  XXXVIII. törvény  (a továbbiakban: Áht.) 10. §-ának (4) bekezdését  (ABH 2001,  856,  860.).  E  szerint a törvényi rendelkezés  szerint „fizetési  kötelezettségekre, fizetésre kötelezettek körére,  a fizetési    kötelezettség   mértékére    vonatkozó    törvények kihirdetése és hatálybalépése között legalább negyvenöt  napnak kell  eltelnie, kivéve, ha a törvény a fizetési kötelezettséget mérsékli  és  a fizetési kötelezettségek, valamint a  fizetésre kötelezettek körét nem bővíti.” Az   Áht.   idézett   rendelkezésével  és  az  Alkotmánybíróság gyakorlatával áll összhangban az Mtkt. 7. §-ának (1) bekezdése, amely  a  törvény hatálybalépésének időpontjaként a kihirdetést követő 45. napot határozta meg. Az Mtkt. 2004. április közepére eső  kihirdetésének esetében sem felel meg  azonban  ezeknek  a követelményeknek   az   Mtkt.   3.   §-ának   az   a   fizetési kötelezettséget  megállapító szabálya,  amely  –  a  2.  §  (2) bekezdése  és 3. § (1) bekezdése – szerint a 2004. május  1-jén tulajdonban  álló  termékmennyiséget és  az  e  napi  készletet tükröző   kimutatást   veszi  alapul.  Ebben   az   esetben   a felkészüléshez  szükséges idő nem áll tehát rendelkezésre.  Még kevésbé  lehet a kifejtett követelményekkel összhangban állónak tekinteni  az Mtkt. 5. §-ának (1) bekezdését, amely a  fizetési kötelezettség alapjául szolgáló készlet meghatározásához azt az árumennyiséget is figyelembe veszi, amelyre a 2004.  január  1- jét  követően  kötött,  az 5. § (2) bekezdésében  meghatározott szerződések vonatkoznak. A  fentiek  alapján  megállapítható, hogy az  Mtkt.  2.  §  (2) bekezdésének,  3.  § (1) bekezdésének és 5. § (1)  bekezdésének szabályai,  valamint ezekhez kapcsolódóan a 3. §  és  az  5.  § többi  rendelkezései sértik a jogbiztonság elvét, az  Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdését. Tekintettel arra, hogy az Mtkt. 5. §-ának alkotmányellenességét az  Alkotmánybíróság  megállapította, szükségtelen  volt  annak vizsgálata,  hogy  értelmezhető-e az 5. §  (3)  bekezdésének  a vélelemről szóló szabálya.                               V. 1.   Az  indítvány  kifogásolja  az  Mtkt.-nak  a  végrehajtási rendelet  megalkotására  vonatkozó  szabályait.  Kifejti,  hogy adójellegű  fizetési kötelezettség szabályozása – az  Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése szerint védett alapjogra és a 70/I. §- ban  meghatározott alapvető kötelezettségre tekintettel –  csak törvényben történhet meg; az ettől eltérő rendelkezés sérti  az Alkotmány  8.  §-ának (2) bekezdését. Az Mtkt.  2.  §-ának  (2) bekezdése  ugyanis a piaci szereplők meghatározását  a  törvény végrehajtását szabályozó rendeletre bízza, a 3. § (2) bekezdése pedig  fizetési kötelezettséget állapít meg, de a  végrehajtási rendeletben meghatározandó kivételekkel. Az  indítvány hivatkozik arra is, hogy az Mtkt. 2.  §-ának  (2) bekezdésében,   3.  §-ának  (1)-(2)  bekezdésében   a   törvény végrehajtására  vonatkozó megszövegezés  nem  pontos  és  ezért alkotmányos aggályokat vet fel. Ezzel összefüggésben  említi  a 7.  §  (2)  bekezdését  is, amely nem terjeszti  ki  a  Kormány rendeletalkotásra  vonatkozó  felhatalmazását  a   2.   §   (2) bekezdésében és a 3. § (1)-(2) bekezdésében felsorolt esetekre. Az indítvány megállapítása szerint azonban „a Kormány számára a 7. § (2) bekezdésben adott felhatalmazás egyértelmű és zárt”. A „bizonytalanságok mellett is megállapítható mindazonáltal, hogy az  Mtkt. mely kérdésekben adja tovább a szabályozást rendeleti szintre.”  Továbbá „az Mtkt. 7. § (2) bekezdésben meghatározott számítási   és  eljárási  jellegű  tárgykörökben   elegendő   a kormányrendeleti szabályozás.” Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság – az  indítvány  idézett megállapításaira  tekintettel  –  az  Mtkt.   2.   §-ának   (2) bekezdését és 3. §-ának (1)-(2) bekezdését vizsgálta és  azt  a kérdést  tekintette  tisztázandónak,  hogy  az  Mtkt.  említett szabályai  a végrehajtási rendeletre való utalással lehetőséget adnak-e  a törvényi szint alatt történő szabályozásra,  továbbá sérti-e  az  Alkotmány  8. §-ának (2) bekezdését  a  törvénynél alacsonyabb szintű végrehajtási rendelet megalkotása. 2.  Az  Mtkt.  2.  §-ának (2) bekezdése és  3.  §-ának  (1)-(2) bekezdése  nem  fogalmazza meg azt, hogy végrehajtási  rendelet alatt milyen jogszabályt ért. Az Alkotmánybíróság azonban abból indult  ki, hogy törvényben végrehajtási rendeletre való utalás a   jogalkotási  gyakorlatban  törvénynél  alacsonyabb   szintű szabályozást jelent. A   végrehajtási   rendelet   által   szabályozandó   kérdésnél meghatározó   szerepe   van   annak,   hogy   milyen   fizetési kötelezettségre  utal az Mtkt. 3. §-ának (2)  bekezdése.  Ez  a szabály  befizetési kötelezettséget említ, jogi minősítést  nem ad,  csak  utal  az Unió rendeleteire. Az Mtkt. 3.  §-ának  (3) bekezdése  szerint  bevallást az Adó- és  Pénzügyi  Ellenőrzési Hivatalhoz  kell  benyújtani és a  Hivatal  számlájára  kell  a fizetést teljesíteni. Ez adózási jellegre enged következtetni. Az  Mtkt.  3.  §-ának  (2)  bekezdése  a  befizetés  összegének kiszámítási  módjával  és  összegével  kapcsolatban   az   Unió rendeleteire   utal.  Az  Unió  hivatkozott   rendeletei   jogi minősítés  nélkül  „visszatartó erejű terhek”  kiszabása  [R.a. preambulumának  (3)  bekezdése],  díj  [R.a.  4.  cikkének  (1) bekezdése   és  R.b.  6.  cikkének  (3)  bekezdése]  kifejezést használnak. Az  Alkotmánybíróság  821/B/1990.  határozatában  az  Alkotmány 70/I.  §-át  értelmezve  kifejtette,  hogy  a  közteher  körébe tartoznak  az állam javára előírható közbefizetések. Ezeknek  a közbefizetéseknek a szabályozására is irányadó az Alkotmány  8. §-a  (2)  bekezdésének  az  a rendelkezése,  amely  szerint  az alapvető  jogokra  és  kötelezettségekre vonatkozó  szabályokat törvény állapítja meg (ABH 1994, 481, 486.). Azonos álláspontot fejtett  ki az 56/1993. (X. 28.) AB határozat is, amely szintén kimondta,  hogy  a  jogalanyok  államháztartás  javára  történő fizetési kötelezettségének megállapítása alapvető jogokat érint és  ezért az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése alapján törvényi szintű  szabályozás a követelmény. Olyan esetekben,  amelyekben az  alapjogokkal  csak  közvetett  és  távoli  az  összefüggés, elegendő lehet a rendeleti szintű szabályozás is. Ha azonban az a kérdés, hogy alanyokat terhel-e fizetési kötelezettség, és ez a    fizetési   kötelezettség   milyen   tartalmú,   akkor   az Országgyűlésnek  kell döntenie, törvényi szintű  szabályozás  a követelmény (ABH 1993, 345, 346-347.). Az   Alkotmánybíróság  gyakorlata  szerint  tehát   köztehernek tekintendő   befizetési   kötelezettség   alapvető   szabályait törvényben kell meghatározni. Ezt mondja ki az Áht. 10.  §-ának (3)   bekezdése   is.  Ez  a  szabályozási  szintre   vonatkozó követelmény  érvényesül  annak  meghatározására  is,  hogy  kit terhel  a  készletfelmérési  kötelezettség,  amelyhez  a  3.  § szerint    a   központi   költségvetést   megillető    fizetési kötelezettség járul, és hogy milyen esetekben nem  áll  fenn  a fizetési    kötelezettség,    mert    alapvető    jogokat    és kötelezettségeket  érintő  szabályokról  van  szó.   Ezért   az Alkotmány  8.  §-ának  (2)  bekezdését  sérti,  ha   ezeket   a kérdéseket  nem  törvényben  szabályozzák,  hanem  végrehajtási rendeletben.  Az Mtkt. 2. §-a (2) bekezdésének és  3.  §-a  (2) bekezdésének első mondatában szereplő, ettől az elvtől  eltérő, rendeleti    szabályozást   lehetővé   tevő   szabálya    tehát alkotmányellenes.    A    3.    §    többi    bekezdésére    az alkotmányellenességet   az  Alkotmánybíróság   a   2.   §   (2) bekezdésével  és  a 3. § (2) bekezdésének első mondatával  való szoros összefüggés alapján állapította meg. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a benne foglalt álláspont elvi jelentőségére tekintettel a Magyar Közlönyben közzéteszi.                        Dr. Holló András                   az Alkotmánybíróság elnöke                                     Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály     alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                     Dr. Erdei Árpád                     Dr. Harmathy Attila     alkotmánybíró                      előadó alkotmánybíró                                     Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István     alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                     Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva     alkotmánybíró                             alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The Surplus Act failing to fulfil the requirement of legal certainty
Number of the Decision: .	17/2004. (V. 25.)
Date of the decision: .	05/24/2004
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2004-2-005?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
. en_0017_2004.pdf