English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02875/2021
Első irat érkezett: 07/20/2021
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.VI.20.461/2020/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (adásvétel, vételár megfizetése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 10/11/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Pfv.VI.20.461/2020/5. számú ítélete, a Balassagyarmati Törvényszék 21.Pf.20.328/2019/10. számú ítélete és a Salgótarjáni Járásbíróság 6.P.20.551/2017/71. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmányíróságtól.
Az indítványozó, mint alperes ellen indult vételár megfizetése iránti perben, megismételt eljárást követően, az elsőfokú bíróság az indítványozót fizetésre kötelezte és viszontkeresetét elutasította. A másodfokú bíróság a járásbíróság ítéletét a per fő tárgya tekintetében azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az alperes a felperesek részére együttesen köteles teljesíteni. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a felperesek nem tettek eleget a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál az általuk alperes részére értékesített földterületeken együttesen 5 éves támogatási időre fennálló agrár környezetgazdálkodási támogatás átadási kötelezettségnek.
Az indítványozó véleménye szerint a Kúria úgy tartotta hatályban az eljáró alsóbbrendű bíróságok ítéletét, hogy időközben a támadott ítéletektől eltérő következtetésre jutott, melyet indokolásában le is ír.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok eljárása a tulajdonhoz, a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való alapjogát sérti, továbbá az eljárás diszkriminatív volt a felperes részéről. .
.
Indítványozó:
    Jakab Csilla
Támadott jogi aktus:
    a Kúria Pfv.VI.20.461/2020/5. számú ítélete, a Balassagyarmati Törvényszék 21.Pf.20.328/2019/10. számú ítélete és a Salgótarjáni Járásbíróság 6.P.20.551/2017/71. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
R) cikk (2) bekezdés
V. cikk
XIII. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2875_4_2021_indkieg.anonim.pdfIV_2875_4_2021_indkieg.anonim.pdfIV_2875_0_2021_Inditvany.anonim.pdfIV_2875_0_2021_Inditvany.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3137/2022. (IV. 1.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 03/08/2022
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2022.03.08 9:30:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3137_2022 AB végzés.pdf3137_2022 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.VI.20.461/2020/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Rab Ferenc ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
      [2] Az alapperben megállapított, a panasz szempontjából lényeges tényállás a következő.
      [3] Az indítványozó az egyedi ügy alperese volt. Az egyedi ügy felperesei mint eladók, valamint az indítványozó mint vevő 2012. szeptember 6-án adásvételi szerződést kötöttek, melynek tárgya a felperesek tulajdonát képező Karancskeszi belterületi 7268 m2 területű, lakóház, udvar, gazdasági épület nyilvántartású ingatlan volt. Az indítványozó megvásárolta ezen túlmenően a felperesek tulajdonát képező, a szerződésben felsorolt legelő, ­szántó, erdő művelési ágú ingatlanokat, továbbá 30 db szürkemarhát, 2 db lovat, 4 db bárányt, 60 db szárnyast, valamint 1 db traktort annak tartozékaival együtt, valamint az I. rendű felperes gazdálkodásra vonatkozó, forgalomképes jogait. A teljes vételárat a felek 41 000 000 Ft-ban állapították meg.
      [4] A felek megállapodtak abban, hogy 3 000 000 Ft-ot az indítványozó 2013. augusztus 31. napjáig fizet meg a felpereseknek, továbbá abban is, hogy 2013. augusztus 31-ig megmarad a felperesek földhasználati joga bizonyos, a szerződésben megjelölt külterületi ingatlanokon azzal, hogy a felperesek ugyanezen időpontig birtokban tarthatják az 1 db tenyészbikájukat, valamint 13 db anyatehenüket.
      [5] Ugyancsak szeptember 6-án, a fent ismertetett szerződéssel összhangban a felek kötöttek egy további adásvételi szerződést, amelynek értelmében a felperesek 3 650 000 Ft vételár ellenében eladták az indítványozónak a tulajdonukat képező 30 db szürkemarhát és 2 db lovat azzal, hogy az 1 db tenyészbika és 13 db anyatehén tulajdonjogát és tartási jogát 2013. március 20-án adják át az alperesnek.
      [6] A felek között 2013. március 20-i keltezéssel megállapodás született, melynek értelmében az indítványozó az 1 db tenyészbika és 13 db anyatehén tulajdonjogát e napon átvette, egyúttal elismerte, hogy 3 000 000 Ft-tal tartozik a felperesek felé, amelynek megfizetését 2013. augusztus 31-ig vállalta.
      [7] A felperesek 2013. augusztus 26-án felszólították az indítványozót, hogy a hátralévő 3 000 000 Ft-ot 2013. ­augusztus 31-ig fizesse meg.
      [8] A felszólítás teljesítésének elmaradását követően a felperesek kereseti kérelmet terjesztettek elő a Salgótarjáni Járásbíróságnál, melyben az elmaradt 3 000 000 Ft-os vételár megfizetésére kérték kötelezni az indítványozót.
      [9] Az indítványozó egyrészt beszámítási kifogást, másrészt viszontkereseti kérelmet terjesztett elő a felperesekkel szemben.
      [10] A beszámítási kifogás körében előadta, hogy az I. rendű felperes a 2012-2013-as gazdasági év vonatkozásában, a 2013-as igénylés alapján jogosulatlanul vett igénybe 1 489 772 Ft támogatást, arra ugyanis a szerződés alapján az új tulajdonos, vagyis az indítványozó lett volna jogosult. A 2013-2014-es gazdasági év vonatkozásában az indítványozó elesett 922 256 Ft támogatástól azért, mert az I. rendű felperes nem volt hajlandó a támogatások jogszerű átadására. Továbbá az I. rendű felperes és az alperesi beavatkozó közötti földhaszonbérleti szerződés alapján az I. rendű felperes köteles lett volna a földhaszonbérleti jogot átadni az indítványozónak, ennek elmaradása miatt a 2014-től 2019. január 9-ig terjedő időszakra vonatkozóan az indítványozó elesett évi 308 000 Ft támogatástól.
      [11] A viszontkereseti kérelem körében az indítványozó előadta, hogy – a felperesek által sem vitatottan – 2013. március 20-ig az adásvétel tárgyát képező szarvasmarhákat és a növendék állatokat ténylegesen az indítványozó tartotta, ezért e vonatkozásban a felperesek 2 465 244 Ft erejéig elszámolási kötelezettséggel tartoznak az ­indítványozó felé. A felperesek a lóútlevéllel kapcsolatosan 40 700 Ft-ot köteles megtéríteni. Az adásvételt a felperesek hibásan teljesítették, mert a gázvezeték nem megfelelő módon lett elhelyezve, ezért az indítványozó károsodott, amire hivatkozással 311 420 Ft megfizetését kérte. Az indítványozó kérte 220 200 Ft illeték megfizetését, amelytől a felperesek magatartása folytán esett el. Végül kérte a bíróságot, hogy a földhaszon­bérleti szerződés által érintett ingatlan vonatkozásában keresse meg a Salgótarjáni Járási Hivatal Földhivatali Osztályát azzal, hogy a földhasználat nyilvántartásából töröljék az I. rendű felperest, és helyette jegyezzék be az indítványozót.
      [12] A Salgótarjáni Járásbíróság ítéletében kötelezte az indítványozót, hogy 1 469 528 Ft-ot egyetemlegesen fizessen meg a felpereseknek. Az indítványozó viszontkeresetét elutasította.
      [13] Az elsőfokú bíróság az indítványozó beszámítási kifogását 1 489 772 Ft támogatás vonatkozásában megalapozottnak találta.
      [14] A 922 256 Ft elmaradt támogatás vonatkozásában a bíróság megállapította, hogy a felperesek vonatkozásában a földhasználati jog 2013. szeptember 1-jétől megszűnt, ezért az I. rendű felperesnek az a jogosultsága, hogy támogatást igényeljen, elenyészett. Mindemellett az indítványozó az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeiről szóló 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet (a továbbiakban: FVM rendelet) 25. § (1) bekezdése szerinti kötelezettség átadására vonatkozó kérelmet, illetve jogutódlási kérelmet nem nyújtott be 2013. augusztus 31-ig. A bíróság azt is megállapította, hogy az indítványozó álláspontjával ellentétben az FVM rendelet nem zárja ki a kötelezettség átadását, annak 20. § (2) bekezdése mindössze azt mondja ki, hogy a támogatási időszak alatt a célprogramok közötti váltás nem lehetséges.
      [15] A földhaszonbérleti szerződéssel összefüggő, a 2014 és 2019. január 9. közötti időszakra vonatkozó, évi 308 000 Ft vonatkozásában a bíróság azt állapította meg, hogy az I. rendű felperes az érintett földterületen 2012 szeptemberétől nem végzett gazdasági tevékenységet, majd az alperesi beavatkozó a szerződést 2015 szeptemberében felmondta. Ezt követően az indítványozónak lehetősége lett volna az alperesi beavatkozóval új szerződést kötni és annak alapján támogatást igényelni. Ezen túlmenően a 2014. évben az I. rendű felperes támogatást nem igényelt, a 2012-2013. évek vonatkozásában pedig a bíróság a haszonbérelt föld támogatását elszámolta.
      [16] Azt a viszontkereseti kérelmet, hogy a bíróság állapítsa meg azt, hogy a földhaszonbérlettel érintett ingatlan vonatkozásában a földhasználat jogosultja az indítványozó, a bíróság elutasította, mert a perben az alperesi beavatkozó nem vett részt félként, ezért vele szemben ítéleti rendelkezés nem alkalmazható.
      [17] Az állattartással összefüggésben követelt 2 465 244 Ft kapcsán a bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy az indítványozó az adásvétel tárgyát képező ingatlan tulajdonjogával együtt megszerezte az ott tárolt szálastakarmányt, ami elegendő volt az I. rendű felperes tulajdonát képező 30 db szürkemarha táplálására. A szakértő szerint a lucernapellettel történő táplálás szarvasmarhák esetében nem megszokott, ezért a bíróság az indítványozó erre vonatkozó állítását, illetve az erre alapított ­követelését nem fogadta el.
      [18] A bíróság az állatok táplálásának költségeivel összefüggésben is rámutatott, hogy a tényleges állattartói feladatokat az indítványozó tulajdonában álló kft. (a továbbiakban: kft.) látta el. Az alperes ezzel kapcsolatosan az Egri Járásbíróság előtt folyamatban volt büntetőeljárásban 1 974 838 Ft összértékű – vagyis a viszontkeresetben megjelöltnél kisebb összegre vonatkozó – számlákat csatolt be. A viszontkereset emiatt ellentmondásos, továbbá az alperes nem tudta bizonyítani azt, hogy a kft. által megvásárolt takarmányokat a viszontkeresetben megjelölt összeg erejéig felhasználta az állatok tartására. A bíróság azt is hangsúlyozta: az indítványozó által a kft. részére átutalt 2 600 000 Ft, továbbá a becsatolt elismervény nem bizonyíték arra, hogy az összeget milyen jogcímen fizették meg a kft. részére. A bíróság utalt továbbá arra, hogy a 2013. februárban és márciusban megvásárolt és leszállított takarmány vonatkozásában egyébként is megalapozatlan lenne a viszontkereset, mert az állatok tulajdonjoga 2013. március 20-án átszállt az indítványozóra.
      [19] A gázvezeték meghibásodásával összefüggő 311 420 Ft összegű viszontkereseti követeléssel összefüggésben a bíróság arra mutatott rá, hogy az I. rendű felperes 2002-ben megbízott egy céget, amely a gázellátási munkálatokat elvégezte, a munkálatokat a szolgáltató átvette, az átvételről pedig jegyzőkönyv készült. Ennek alapján az indítványozó nem hivatkozhat alappal arra, hogy a gázvezetékcső nem kellő mélységben volt eltakarva. Továbbá a felvételek alapján már jelentős mennyiségű talaj lett kitermelve, így pedig – tekintettel az eltelt időre és a megváltozott helyszínre – nem állapítható meg aggálytalanul az, hogy a hibás teljesítéssel érintett időszakban nem a megfelelő 90 cm-es mélységben húzódott a vezeték.
      [20] Az illetékfizetési kötelezettséggel kapcsolatosan a bíróság hivatkozott az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdésének p) pontjára, mely az adásvételi szerződés megkötésének napján hatályos időállapota szerint úgy rendelkezett: mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a termőföldnek a külön jogszabály alapján a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély általi, visszteher ellenében történő megszerzése, feltéve, ha az így vásárolt termőföldet a vásárlástól számítva legalább 5 évig nem idegeníti el, azon vagyoni értékű jogot nem alapít, és egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja. Az indítványozó e rendelkezés ellenére hozzájárult ahhoz, hogy a megvásárolt ingatlan tekintetében az eladó – az I. rendű felperes – földhasználati joga 2013. augusztus 31-ig fennálljon, ezért alaptalanul hivatkozott arra, hogy elesett az illetékkedvezménytől.
      [21] Az indítványozó az elsőfokú ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a Balassagyarmati Törvényszékhez. A fellebbezésben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a beszámítási kifogásainak, illetve a viszontkereseti kérelmeknek helyt adó határozat meghozatalát kérte.
      [22] A törvényszék az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal a pontosítással, hogy az indítványozó a felperesek részére együttesen köteles teljesíteni. Emellett az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezéseit részben megváltoztatta. A másodfokú ítélet indokolásában egyetértett az elsőfokú bíróság által előadott indokokkal.
      [23] Az indítványozó felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte oly módon, hogy a Kúria valamennyi beszámítási kifogásnak és viszontkereseti kérelemnek helyt ad; másodlagosan a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte az alábbiakra hivatkozva.
      [24] Előadta, hogy az első- és másodfokú ítéletekben megítélt támogatási összegen felüli, a beszámítási kifogásban és a viszontkeresetben megjelölt támogatási összegeket is kötelesek megfizetni a felperesek.
      [25] Az elsőfokú bíróság nem tett teljes körben eleget a tényállás felderítésére irányuló kötelezettségének, mert a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, illetve a Magyar Államkincstár részére elküldött megkeresés nem volt összhangban a beszámítási kifogással és a viszontkeresettel.
      [26] A felperesek megsértették a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény 76. § (2) bekezdését, valamint az FVM rendelet 25. § (1) bekezdését a támogatások átadásának elmulasztásával, és ezáltal szerződésszegő magatartást tanúsítottak; továbbá nem tettek eleget együttműködési kötelezettségüknek, mivel nem adták át az indítványozó részére az FVM rendelet 25. § (5) bekezdése szerinti dokumentációt, valamint nem bocsátották rendelkezésére azokat az adatokat, amelyek ahhoz kellettek volna, hogy a felek közösen kezdeményezzék a támogatások átadását. E körben a bíróságok törvénysértően ítélték az indítványozó terhére azt, hogy nem tett meg mindent a támogatások átvétele érdekében.
      [27] Az alperesi beavatkozó ingatlanának haszonbérleti joga az adásvétel tárgyát képezte. A jogerős ítélet túlterjeszkedett a fellebbezés által megszabott felülbírálat keretein, amikor azt a megállapítást tette, hogy az alperesi beavatkozó ingatlanának haszonélvezeti joga a felperes gazdálkodással összefüggő jogai közé tartozott volna és azt a felperes köteles lett volna átadni, erre ugyanis az indítványozó nem hivatkozott.
      [28] A mező- és erdőgazdálkodási földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 57. § b) pontjára, valamint a földhasználati nyilvántartás részletes szabályairól szóló 356/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 14. § (1) bekezdés b) pontjára tekintettel megalapozatlan az az ítéleti megállapítás, hogy a földhivatal hiánypótlásra szólította fel az indítványozót, aki ennek felróható módon nem tett eleget. A földhivatal a hiánypótlási felhívásban az I. rendű felperes lemondó nyilatkozatát hiányolta, az indítványozó ebből szerzett tudomást az I. rendű felperes szerződésszegő mulasztásáról. Megalapozatlan az az állítás is, hogy az alperesi beavatkozó egyoldalú nyilatkozattal felmondta a haszonbérleti szerződést 2015-ben, ezért nem valósult meg jogsértés.
      [29] Megalapozatlan az elsőfokú ítéletnek az a megállapítása, mely szerint az indítványozó haszonkölcsönbe vette a felperesek állatait, utóbbiak ugyanis csak az állattartási kötelezettségeiket hárították át az indítványozóra azért, hogy a támogatást ne veszítsék el. A másodfokú bíróság már helytállónak tekintette azt az állítást, hogy nem jött létre haszonkölcsön-szerződés, ezt azonban irrelevánsnak tekintette és megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy az állatok tekintetében az indítványozó kapott támogatást.
      [30] A bíróságok a szakértői vélemény miatt elfogadták azt a bizonyítatlan felperesi állítást, miszerint az adásvétel tárgyát képező ingatlanokon található szálastakarmányt az indítványozó megszerezte. A büntetőeljárásban és a jelen perben csatol számlák értékkülönbözete a takarmányozás és a szállítási költség miatt alakult ki, ezért megalapozatlan az az ítéleti megállapítás, hogy a két összeg különbözősége aggályos.
      [31] A gázvezeték elhelyezkedése nem felelt meg a Gázelosztó Vezetékek Biztonsági Szabályzata közzétételéről szóló 80/2005. (X. 11.) GKM rendeletnek (a továbbiakban: GKM rendelet). A gázszolgáltató által a helyszínen felvett felmérési napló rögzítette, hogy a gázvezeték 20-30 cm-rel a földfelszín alatt húzódott. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 367. § (1) bekezdését és 305. § (3) bekezdését sértették az ítélet azon megállapításai, amelyek elfogadták a felperesek álláspontját, az átruházott ingatlan ugyanis nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak a birtokba adáskor és a felperesek nem tettek eleget tájékoztatási kötelezettségüknek.
      [32] Az illetékkedvezmény tekintetében a bíróságok tévesen értelmezték a viszontkeresetben foglaltakat, továbbá az elsőfokú ítélet ellentmondásos, mert a 12. oldalon megalapozottnak, a 13-on pedig megalapozatlannak ítéli az erre vonatkozó kérelmet.
      [33] A szakértő kirendelésének költségei a felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint a felpereseket kellett volna, hogy terhelje.
      [34] A Kúria hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet. A felülvizsgálati ítélet indokolásában mindenekelőtt azt ­emelte ki, hogy a meg nem ítélt támogatási összegek, az adásvételi szerződés értelmezésével kapcsolatos kérdések, a haszonbérleti jog átruházása, a felperesek állatainak tartásával kapcsolatos igény, a takarmányozási költségek, valamint a gázvezeték elhelyezkedése tekintetében előadottak lényegében azon alapultak, hogy a bíróságok nem megfelelően mérlegelték a bizonyítékokat, azokból nem helytálló következtetést vontak le. A Kúria álláspontja szerint az ezzel kapcsolatos érvek vizsgálatát kizárja az, hogy az indítványozó nem hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. § (1) bekezdésére, noha a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja, konjunktív feltételei a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálatának. A Kúria ezzel összefüggésben megjegyezte azt is: a bíróság mérlegelésébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, felülmérlegelésnek akkor van helye, ha a jogerős ítélet iratellenes megállapítást tartalmaz, vagy a másodfokú bíróság a bizonyítékokat nyilvánvalóan okszerűtlenül, logikátlanul vagy iratellenesen mérlegelte. Nyilvánvalóan okszerűtlen a mérlegelés akkor, ha a rendelkezésre álló bizonyítékokból csak a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni, ez azonban a jelen esetben nem volt megállapítható.
      [35] A Kúria következőnek arra mutatott rá, hogy a felülvizsgálati eljárásban nem lehet olyan új körülményre hivatkozni, amelyre a fél az első- és másodfokú eljárás során nem hivatkozott. Erre tekintettel nem voltak vizsgál­hatók a felülvizsgálati kérelemnek a Fétv. 57. §-ára, valamint a GKM rendeletre alapított elemei, valamint az indítványozónak a nem a jogerős, hanem az elsőfokú ítéletnek a másodfokú bíróság által nem osztott, ­haszonkölcsön-szerződéssel kapcsolatos indokai, illetve az illetékkel kapcsolatos ellentmondásos ­megállapítások.
      [36] Azzal az állítással kapcsolatosan, hogy az eljáró bíróságok az indítványozóra terhelték a szakértői bizonyítás költségeit, a Kúria a régi Pp. 164. § (1) bekezdésére hivatkozott, tekintettel arra, hogy a szakértő kirendelését az indítványozó kezdeményezte azért, hogy az állatok táplálásának költségeit igazolja és ezzel megalapozza a takarmány költségének megtérítésére irányuló viszontkereseti követelését.
      [37] A Korm. r. rendelkezéseinek az indítványozó által állított megsértésével összefüggésben a Kúria azt emelte ki, hogy köti a jogerős ítéletben foglalt tényállítás, mely szerint az alperesi beavatkozói ingatlan földhasználati joga nem képezte a felek szerződésének tárgyát, következésképpen a Korm. r. felhívott rendelkezéseit az I. rendű felperes nem sérthette meg.

      [38] 2. Az indítványozó ezt követően nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panaszát, melyben az Alaptörvény V. cikkének, XV. cikk (1)–(2) bekezdésének, XXIV. cikk (1) bekezdésének, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének, 28. cikkének, valamint R) cikk (2) bekezdésének sérelmére történő hivatkozással kérte a ­Kúria ítéletének megsemmisítését a Balassagyarmati Törvényszék és a Salgótarjáni Járásbíróság ítéleteire kiterjedően.
      [39] Az indítványozónak a panasz egészét átjáró álláspontja szerint az eljárt bíróságok iratellenesen, a tényeket manipulálva és az indítványozó kárára diszkriminatív módon, mindennek folytán pedig az Alaptörvény felsorolt rendelkezéseivel ellentétesen jártak el, és ezzel összefüggésben számos ponton megsértették az Alaptörvény 28. cikkében foglalt követelményt, mely szerint az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Az indítványozó hangsúlyozta azt is, hogy az Alaptörvény hetedik módosítása alapján alkotmányos rangra emelkedett a szubjektív teleológiai értelmezés is, vagyis a jogalkotó céljának fényében történő értelmezés, amiből – helyesen ­alkalmazva – az indítványozó álláspontjának megfelelő döntéseket kellett volna hozni.
      [40] Az indítványozó a beszámítási kifogás, illetve a viszontkereset egyes elemei kapcsán az alábbiakat adta elő.
      [41] Az elsőfokú bíróság nem volt tekintettel arra, hogy a per érdeme nemcsak a felperesek keresetében követelt 3 000 000 Ft – ami csupán a per főtárgyát képezi –, hanem az I. rendű felperes forgalomképes jogaiból eredő, mindösszesen 5 650 000 Ft értékű elszámolási kötelezettség is. A másodfokú bíróság hasonlóképpen nem foglalkozott az ügy érdemével, csak a per főtárgyával. Az Alaptörvénnyel ellentétes az, hogy nem kérdezték meg az I. rendű felperestől, mennyit teljesített az elszámolási kötelezettségből az indítványozó felé.
      [42] A bíróságok nem adtak helyt annak a kérelmének, hogy a földhaszonbérleti szerződéssel érintett ingatlan haszonbérleti joga az indítványozóhoz kerüljön.
      [43] Az elsőfokú bíróság iratellenes kijelentést tett, amikor azt rögzítette, hogy a földhivatal hiánypótlásra hívta fel a földhaszonbérleti szerződést felmondó okirat benyújtása tekintetében.
      [44] Az indítványozó vitatta és iratellenesnek minősítette a másodfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a támogatásokra való jogosultság átvételéhez a felek által nem vitatottan az indítványozónak meg kellett volna szereznie az alperesi beavatkozótól az I. rendű felperes által haszonbérbe vett ingatlan használati jogát. Sérelmezte egyúttal, hogy a másodfokú ítélet indokolása önellentmondásos, mert egy helyütt arról beszél, hogy harmadik személy ingatlanán fennálló haszonbérleti jog nem ruházható át, később viszont már úgy foglal állást, hogy a támogatásokra való jogosultság átvételéhez az indítványozónak az alperesi beavatkozótól a földhaszonbérleti szerződés által érintett ingatlan használatának jogosultságát is meg kellett volna szereznie.
      [45] A felperesek a szerződésekkel érintett ingatlanokkal kapcsolatosan nem tettek eleget annak a szerződéses kötelezettségüknek, hogy átadják az agrár-környezetgazdálkodási támogatási jogaikat. A bíróságok iratellenesen állapították meg azt, hogy a földhaszonbérleti szerződés által érintett ingatlan nem tartozik az agrár-környezetgazdálkodási támogatások körébe, a Kúria pedig ezt a tévedést nem korrigálta.
      [46] A bíróságok iratellenesen és a nyilvánvaló tényeket figyelmen kívül hagyva jártak el akkor, amikor bár megállapították, hogy a gázvezeték az előírtnál magasabban húzódik a föld alatt, ennek ellenére úgy foglaltak állást, hogy az I. rendű felperes nem teljesített hibásan az adásvételi szerződés tárgyát képező ingatlanok átadása során. Illogikus a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a rendelkezésre álló TIGÁZ-jegyzőkönyv az indítványozó munkálatai során készült, ezért nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a gázvezeték az előírt mélységben húzódott-e a föld alatt az adásvételi szerződés időpontjában. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy e kérdésben kimerítő észrevételeket tett, amelyeket a bíróságok nem vettek figyelembe.
      [47] Az indítványozó az illetékfizetéssel kapcsolatos viszontkereseti kérelemmel összefüggésben előadta, hogy a felperesek kötelesek lettek volna elszámolni az adásvételi szerződés folytán az indítványozóra kirótt illetékekkel, ezt a bíróságok jogsértő módon nem vették figyelembe. Ráadásul az elsőfokú ítélet ellentmondásos megállapításokat tartalmaz e körben, ugyanis a 12. oldalon „megalapozottnak” nevezi az indítványozó erre irányuló viszontkereseti igényét, ám később mégis elutasítja a kérelmet. A másodfokú bíróság helytelenül értékelte azt, hogy az indítványozó visszaadta a felpereseknek a földhasználati jogot, a Kúria pedig csak a másodfokú bíróság téves álláspontjából indult ki. Emellett a bíróságok e viszontkereseti igény elbírálása során nem az erkölcsös bírói mérlegelés követelményeinek megfelelően értelmezték a régi Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdését. Végső soron az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjának alkalmazása a summum ius summa iniuria megvalósulását ­eredményezte.
      [48] Az állattartási kötelezettséggel és annak költségeivel kapcsolatosan az indítványozó sérelmezte, hogy a bíróságok törvénysértő szakértői véleményre alapították az ítéleteikben kifejtett álláspontjukat, továbbá nem voltak tekintettel arra, hogy a felperesek valójában nem ajánlottak fel bizonyítást e körben. Sérelmezte továbbá azt, hogy a bíróságok, amikor az Egri Járásbíróság előtt folyt büntetőeljárásban felhasznált dokumentumra hivatkoztak, akkor azzal a kifejezéssel, hogy „alperes egy folyamatban volt büntetőügyben”, az indítványozóra nézve diszkriminatív módon fogalmaztak. E körben hivatkozott az Emberi Jogok Európai Egyezményére, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának kapcsolódó gyakorlatára.
      [49] A peres eljárással összefüggésben, általánosságban sérelmezte az indítványozó azt, hogy a bíróságok tévesen értelmezték a tényeket, nem voltak tekintettel a felperesek szerződésszegő magatartására és nem vették figyelembe, illetve manipulatívan értelmezték a rendelkezésre álló bizonyítékokat, mindebből pedig téves és részrehajló következtetéseket vontak le.
      [50] Az indítványozó sérelmezte továbbá, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelem egy részével azért nem foglalkozott érdemben, mert az a bizonyítékok mérlegelésének felülbírálatára irányult, ugyanakkor a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott hivatkozást a régi Pp. 206. § (1) bekezdésére. Ha a jogsérelem tartalma kifejtésre kerül a felülvizsgálati kérelemben, akkor a tételes törvényi hivatkozás hiánya nem képezheti az érdemi vizsgálat akadályát. Emellett álláspontja szerint a Kúria is észlelte aggályait, ennek ellenére nem foglalkozott az „okszerűtlen, logikátlan és iratellenes” következtetésekkel. E körben idézett a Kúria (korábban Legfelsőbb Bíróság) gyakorlatából számos, a régi Pp. 206. § (1) bekezdését alkalmazó döntést, valamint az Alkotmánybíróság 3007/2016. (I. 25.) AB határozatát.
      [51] Az indítványozó előadta, hogy a Kúria úgy tartotta fenn hatályában a jogerős ítéletet, hogy több ízben is attól eltérő következtetésekre jutott, szelektíven bár, de megállapította az első- és másodfokú ítélet szabálysértéseit, ám ezekről csak érintőlegesen, „megjegyzésként” tett említést, érdemi korrekciójukat nem végezte el.
      [52] Előadta, hogy a Korm. r. alkalmazása nem felelt meg az Alaptörvény 28. cikkében foglalt jogértelmezési követelményeknek, továbbá a Korm. r. alkalmazott rendelkezéseinek történeti – egyúttal álláspontja szerint helyes – értelmezéséből a bíróságok által levonttal ellentétes, az indítványozó álláspontja szerinti következtetés adódik. Az FVM rendeletnek az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezéséből szintén az következne, hogy az agrár-környezetgazdálkodási támogatásokkal összefüggésben az I. rendű felperest terheli mulasztás, aki nem adta át a támogatással kapcsolatos dokumentumokat az indítványozó részére.
      [53] Ismétlődően, visszatérő jelleggel adta elő az indítványozó azt, hogy a Kúria tulajdonképpen elismerte az első- és másodfokú bíróságok eljárásának törvénysértő jellegét, következtetéseik iratellenességét és ellentmondásosságát, ennek ellenére formai okokra hivatkozva, alkotmányos kötelezettségét megsértve elmulasztotta a tévedések és jogsértések kijavítását.
      [54] Az indítványozó sérelmezte továbbá, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelem egyes elemeinek érdemi vizsgálatát azért utasította el, mert azok nem merültek fel az első- és a másodfokú eljárásban. Az indítványozó nem új körülményre hivatkozott, hanem kérelmének legfontosabb elemére nézve tett pontosítást.
      [55] Az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdése körében sérelmezte az indítványozó, hogy a felperes minősíthetetlen hangnemben beszélt vele, amit a vele szemben a tárgyaláson tett személyeskedő megjegyzések, rágalmazó tartalmú bírósági beadványok, valamint a Facebook-oldalára írt rágalmazó kommentek tanúsítanak.
      [56] Az indítványozó hivatkozott arra, hogy jóllehet a jogerős bírói döntésben foglaltak végrehajtását az eljárási törvény szavatolja, ennek ellenére a végrehajtás alaptörvény-ellenes akkor, ha az ügyben még zajlik a felülvizsgálati, illetve az alkotmányjogi panasz eljárás.
      [57] A panasz záró szakaszában az indítványozó hosszan kifejtette, hogy a bíróságok az eljárásukkal bírósági jogkörben kárt okoztak neki. Hivatkozott az Alkotmánybíróságnak a bírósági jogkörben okozott kárral kapcsolatos gyakorlatára, valamint e jogintézmény funkciójával kapcsolatos alkotmánybírósági állásfoglalásokra. A gondolatmenet értelmében az alaptörvény-ellenesen eljáró bíróságok tételesen kimutatható anyagi kárt is okoztak az indítványozónak.

      [58] 3. Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. E vizsgálat elvégzése során az alábbiakat állapította meg.
      [59] Az indítványozó jogi képviselője 2021. május 6-án vette át a Kúria ítéletét, majd július 5-én, az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőben adta postára a panaszt.
      [60] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A határozott kérelem feltételeit az Abtv. 52. § (1b) bekezdése – annak a)–f) pontjai – rögzítik. A panasz ezeknek a feltételeknek megfelelt az alábbiak szerint.
      [61] A panasz tartalmazza azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza.
      [62] Tartalmazza az eljárás megindításának indokait és az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét. Megjelöli az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést. Megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megsértett rendelkezéseivel. Kifejezett kérelmet ad elő a bírói döntés megsemmisítésére.
      [63] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      [64] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján tehát az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett: a támadott bírói döntés az ügy érdemében hozott, vagy eljárást lezáró döntésnek minősül-e, az indítványozó kimerítette-e a jogorvoslati lehetőségeit, az indítványozó érintettnek minősül-e, illetve Alaptörvényben biztosított jog sérelmét állítja-e a panaszban.
      [65] A Kúria a támadott felülvizsgálati ítéletben érdemben döntött az indítványozó felülvizsgálati kérelme felől.
      [66] Az indítványozó a fellebbezéssel kimerítette rendes jogorvoslati lehetőségeit, egyúttal a rendkívüli jogorvoslatok köréből élt a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogával, ezért számára megnyílt az út az alkotmányjogi panasz igénybevételére.
      [67] Az indítványozó az egyedi ügy alpereseként érintettnek minősül.
      [68] Az Alaptörvény V. cikke, XIII. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1)–(2) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, Alaptörvényben biztosított jognak minősülnek.
      [69] Az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében nem biztosít az indítványozó számára olyan jogot, amire alkotmányjogi panasz alapítható {pl. 3039/2022. (I. 31.) AB végzés, Indokolás [28]}.
      [70] Az Alkotmánybíróság felhívja a figyelmet arra, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése a közigazgatási hatóságok eljárására vonatkozik. A bíróságok tisztességes eljárását az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése írja elő. A jelen ügyben csak bíróságok jártak el, a felperesek keresete és az indítványozó viszontkeresete a perben érintett ingatlanok adásvételével, valamint az adásvétellel összefüggő egyéb polgári jogi kérdésekkel kapcsolatos, ami a bíróságok hatáskörébe tartozik. Az Alkotmánybíróság ezért a továbbiakban a panasznak az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti vizsgálatát mellőzi.
      [71] Az Abtv. 31. § (2) bekezdése szerint ha egy ügyben alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanabban az ügyben érintett indítványozó által, azonos jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozva alkotmánybírósági eljárásnak nincs helye. Az indítványozó által támadott felülvizsgálati ítélettel összefüggésben az Alkotmánybíróság nem folytatott le alkotmányossági vizsgálatot, ezért a res iudicata nem áll fenn.

      [72] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-­ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
      [73] Az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljárással összefüggésben megfogalmazta, hogy nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]}. Az alkotmányjogi panasz „nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}.
      [74] A panasz öt olyan, a perben elbírált kérdést jelölt meg, amelyek tekintetében az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvénnyel ellentétes döntés született. Ezek a kérdések: a perbeli ingatlanok adásvételével összefüggő forgalomképes jogok (földhasználati jog, földhaszonbérleti jog), az agrár-környezetgazdálkodási támogatással kapcsolatos elszámolás, a hibás teljesítésre való hivatkozás a gázvezeték elhelyezkedésével összefüggésben, az illetékkedvezménnyel kapcsolatos elszámolás, valamint az állatok tartásával kapcsolatos költségek.
      [75] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt kiemeli: az első fokon eljáró Salgótarjáni Járásbíróság ítélete indokolásának elején tételesen felsorolta, melyek azok a bizonyítékok, amelyeket irányadónak tekintett a perben ­felmerülő kérdések megítélése során.
      [76] A földhasználati joggal kapcsolatosan a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az a felperesek vonatkozásában megszűnt. A földhaszonbérleti szerződéssel kapcsolatosan pedig arra mutatott rá, hogy az indítványozónak az I. rendű felperes jogának megszűnését követően lehetősége lett volna megállapodni az alperesi beavatkozóval.
      [77] Az agrár-környezetgazdálkodási támogatással kapcsolatosan azt állapította meg a bíróság, hogy az I. rendű felperes nem igényelt olyan támogatásokat 2013. augusztus 31-ét, vagyis a földhasználati jogának lejártát követően, ezért nem megalapozott az az állítás, hogy az indítványozó kárára jogalap nélkül gazdagodott. Egyúttal az indítványozó nem tette meg a szükséges lépéseket az e joggal kapcsolatos jogutódlás iránt; a bíróság ezt az álláspontját az FVM rendelet 25. § (1) bekezdésével támasztotta alá.
      [78] A gázvezeték elhelyezkedésével összefüggésben a bíróság azt a megfontolást tekintette perdöntő jelentőségűnek, hogy a perben bemutatott fényképek tanúsága szerint a gázvezeték fölött jelentős mértékű földkitermelés zajlott, ebből következően nem lehet megalapozottan következtetni a felperesek felróható magatartására az adásvételi szerződés hibás teljesítése vonatkozásában.
      [79] Az illetékkedvezmény tekintetében a bíróság annak a körülménynek tulajdonított jelentőséget, hogy a kedvezmény által érintett- az adásvétel tárgyát képező – területek vonatkozásában az indítványozó hozzájárult ahhoz, hogy 2013. augusztus 31-ig fennmaradjon az eladó – a felperesek – földhasználati joga.
      [80] Az állatok tartásával összefüggésben a bíróság mindenekelőtt a kirendelt szakértő szakvéleményére támaszkodott. Döntése indokainak bemutatása során kifejtette, melyek azok a felek által benyújtott dokumentumokban, illetve a szakvéleményben megjelölt körülmények és megfontolások – a kft. felé átutalt 2 600 000 Ft felhasználásának bizonyítatlansága, valamint az állatok tápigénye –, amelyekre tekintettel az indítványozó viszont­keresetében megjelölt összeget eltúlzottnak találta.
      [81] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság nem sértette meg azt az alkotmányos kötelezettségét, hogy kellő alapossággal megjelölje döntésének indokait, ebből következően a panaszban kifejtett állásponttal ellentétben nem merül fel az Abtv. 29. § szerinti, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, továbbá az indokolás alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vet fel.
      [82] Az Alkotmánybíróság fontosnak tartja megjegyezni: nem veti fel az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdésének sérelmét az, hogy a bíróság utalt arra, hogy az állatok takarmányozási költségeivel kapcsolatos számlákat egy büntetőügyben csatoltak be. A régi Pp. bizonyításról szóló szabályai értelmében a bíróság felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas [3. § (5) bekezdés], továbbá a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el [164. § (1) bekezdés]. Erre tekintettel hivatkozott az I. rendű felperes arra, hogy az indítványozó egy másik eljárásban becsatolta már a kérdéses számlákat. Önmagában annak ténye, hogy a bíróság az ­ítélet indokolásában utalt e számlák korábbi felhasználására, nem vet fel az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdései szerinti megkülönböztetést, a panasz pedig – az eljárt bíróságok ítéleteinek az indítványozóra nézve hátrányos tartalmától eltekintve – nem mutat rá olyan további, az Abtv. 29. § szerinti körülményre, amely e vonatkozásban a panasz érdemi vizsgálatát tenné szükségessé.
      [83] Az indítványozó álláspontja szerint a másodfokú bíróság, majd a Kúria a fellebbezéssel, illetve felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletek felülbírálata során törvénysértően, iratellenesen, a bizonyítékok helytelen mérlegelésével jártak el, ami az indítványozó jogorvoslathoz való alapvető jogának sérelmét eredményezte. Azonban a Balassagyarmati Törvényszék a fellebbezésben előadottakra reagált, az elsőfokú ítélettel szemben előterjesztett kifogások kapcsán állást foglalt. Az indítványozó által e körben a panaszban előadottak nem mutatnak túl a bizonyítékok értékelésének kifogásolásán, aminek felülbírálata azonban a fentebb kifejtettek értelmében nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.
      [84] A Kúria felülvizsgálati ítéletének indokai három csoportba oszthatók. Egyrészt egyes esetekben az indítványozó nem jelölte meg a régi Pp. 206. § (1) bekezdését, jóllehet a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint a jogszabálysértés tartalmának kifejtése a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának konjunktív feltételei. Más esetekben az előadott érvek, jogszabályi hivatkozások nem merültek fel az első-, illetve a másodfokú eljárásban, ezért azok vonatkozásában nem követhetett el jogszabálysértést a bíróság. Végül harmadrészt, az érdemben vizsgálható elemek tekintetében a felülvizsgálati kérelem állításai megalapozatlanok voltak.
      [85] A Kúria mindhárom esetkörben megjelölte döntése indokait: a régi Pp. 206. § (1) bekezdésével összefüggésben a feltételek konjunktív jellegét előíró bírói gyakorlatot, a korábban fel nem hívott érvekkel összefüggésben ennek tényét, az érdemben vizsgálható szempontokkal összefüggésben pedig kifejtette, miért nem okszerűtlen a jogerős ítéletben foglalt következtetés, valamint a rendelkezésre álló bizonyítékokból miért nem lehet szükségszerűen, kizárólag a támadott ítélettől eltérő következtetésre jutni. Mindennek fényében a bírói döntések kellő alapossággal való indokolásának követelménye nem sérült, a panasz a tényállás újramérlegelését kívánta elérni, amire azonban az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel, továbbá azt a panaszban előadottak az Abtv. 29. §-ának fényében nem indokolják.
      [86] A panaszban hivatkozott, az elsőfokú ítélet 12. oldalán található, a pontatlan fogalmazásból eredő ellentmondás látszólagos, és nem vet fel olyan alkotmányjogi szempontot, illetve olyan alapjogsérelmet, ami a támadott ítélet érdemi alkotmányossági felülvizsgálatát követelné meg. Az ítélet indokolásából, a megjelölt bizonyítékokból és a kifogásolt fordulatok szövegkörnyezetéből az elsőfokú bíróság álláspontja kétségkívül megállapítható, a kérdéses elírások nem eredményeznek olyan sérelmet, ami a panasz Abtv. 29. §-a szerinti befogadását tenné szükségessé.
      [87] Az indítványozó a tulajdonhoz való jogának sérelmét az eljárt bíróságok álláspontja szerint tisztességtelen eljárásával hozta összefüggésbe. A panasz nem mutatott rá olyan körülményre, amely alapján az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelme megalapozottan állítható. Ilyen körülmény hiányában azonban arra ­utaló körülmény sem tűnik ki a panaszból, hogy az eljáró bíróságok ítéleteikben az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését sértő módon döntöttek a beszámítási kérelemről és a viszontkeresetről, és avatkoztak be az indítványozó tulajdonjogi viszonyaiba. Önmagában az nem tekinthető alkotmányjogi szempontból értékelhető érvnek, hogy az indítványozó által felvetett kérdésekben való állásfoglalás az indítványozó állított érdekeivel ellentétesen történt. A panasz ezért az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában sem fogadható be.
      [88] Összességében tehát az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a jelen ügyben benyújtott alkotmányjogi panasz a rendes bíróságok hatáskörébe tartozó ténymegállapítási és mérlegelési kérdések felülbírálatára irányul; a panaszban előadott érvek a perben meghozott ítéletek tételes jogi helytállóságát vitatják, a panasz érdemi vizsgálatát indokoló alkotmányjogi szempontot azonban nem vetnek fel.

      [89] 5. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, illetve nem mutatott rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, ezért azt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján ­visszautasította.
          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Handó Tünde

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Pokol Béla

          előadó alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Márki Zoltán

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szívós Mária

          alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          07/20/2021
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. Pfv.VI.20.461/2020/5 of the Curia (sale and purchase, payment of purchase price)
          Number of the Decision:
          .
          3137/2022. (IV. 1.)
          Date of the decision:
          .
          03/08/2022
          .
          .